Rész

 1    I| művészt, - csakhamar szomoruan bólintott a fejével.~ ~- Azért keresett
 2  III|         Cauders melankólikusan bólintott:~ ~- Igaza van, - ez az
 3  III|          A szinész helyeslőleg bólintott s gyöngéd, szinte becézgető
 4   IV|           Lászlóffy udvariasan bólintott - a sánta Stern mesternek
 5   IV|   kacérul.~ ~A művész nyájasan bólintott, s a kagyló után nyúlva,
 6   IV|      doktor nagy méltánylattal bólintott:~ ~- Mondhatom, mester,
 7    V|   kellene.~ ~A színész nevetve bólintott.~ ~- Kedves doktor úr, magától
 8    V|       A színész melankólikusan bólintott.~ ~- Az én viselkedésem...
 9   VI|      társaságtól megundorodva, bólintott néha-néha a cigány felé...
10   VI|         A mester komoly arccal bólintott:~ ~- Helyes, ne fáradjanak
11  VII|       A fiatal ember jókedvüen bólintott.~ ~- Oh, az világos, hogy
12  VII|           Lászlóffy mosolyogva bólintott - nem hiába volt nagy színész,
13 VIII|       Mayer László helyeslőleg bólintott.~ ~- Igen, bizony ilyen