Rész

 1    I|      barátságosabban, - térjen magához kicsi leány, nem vagyok
 2    V|      Rábai suttogása csakhamar magához térítette.~ ~- Teringettét,
 3    V|      míg végre az öreg Cauders magához tért kissé.~ ~- Szivaroztunk
 4    V| teremtés volt, könyezve ölelte magához a tanítványát s megindultan
 5    V|         Ella azonban csakhamar magához tért, hősiesen letörölte
 6    V|      összeesik... De csakhamar magához tért a kábultságából s mindenről
 7   VI|   kezét, aztán elérzékenyülten magához ölelte Rábai doktort.~ ~-
 8   VI|        Cauders pedig, most már magához térve, folytatta:~ ~- Hát
 9   IX|  mondta meghatva, - hát térjen magához, hát nyugodjék meg, hiszen
10    X|      választ se adott... Mikor magához tért, csak a kezével intett,
11    X| gyorsabban távozzam.~ ~- Mikor magához tért? Hát mikor a levelet
12 XIII|   nézné önmagát, s így szólana magához jósággal és részvéttel: „