Rész

  1    I|           igen ismeri a nyomo­ruságot és a nélkülözést. A mester
  2    I|            Tegye le szépen a kalapját és üljön le ebbe a karosszékbe,
  3    I|          Cauders Leóé, a nagy gyárosé és vállalkozóé? És minek köszönhetem
  4    I|               gyárosé és vállalkozóé? És minek köszönhetem a szerencsét,
  5    I|                s ámulva kérdezte:~ ~- És miért jött éppen én hozzám?~ ~-
  6    I|            ahol a szerel­mes grófokat és diplomatákat játszom?...
  7    I|      kipiruljon... Menjen szépen haza és verje ki a fejéből ezt a
  8    I|              arca tele volt ráncokkal és gödrökkel, - de a leány
  9    I|           szinte átszellemülve nézte. És a kényeztetett gyermek makacsságával
 10    I|             akárhány éves; én szépnek és fiatalnak látom...~ ~Lászlóffy
 11    I|            mosolyogva megszólalt:~ ~- És kihez akarják feleségül
 12    I|    smokingjában... Húsz smokingja van és ugyanannyi frakkja, de én
 13   II|                Fiatal korában koplalt és szinlapokat ragasztott,
 14   II|               föllépése után közönség és sajtó egyaránt elismerte,
 15   II|              mulva Budapest asszonyai és leányai már csak a Lászlóffy
 16   II|         színházból hazatért, sivárnak és unalmasnak találta az életét.
 17   II|           Miben keresett volna örömet és mulatságot? Lászlóffy szótalanul
 18   II|              valami kedves könyvéből. És amikor lefeküdt, így szólott
 19   II|              bírta mozdítani a vállát és a balkezét. Azóta úgy képzelte,
 20   II|                hogy a szerelem ostoba és veszedelmes dolog, ami többnyire
 21   II|                ami többnyire reumával és elbutulással jár.~ ~Lászlóffy
 22   II|               az unalom tette beteggé és keserűvé. Aki az utcán vagy
 23   II|     szégyenére, csillogó cilinderével és botjával, elismeréssel így
 24   II|          valami repriz ment - unottan és szórakozottan játszott,
 25   II|           cikket írt arról az érdekes és izgató fölfogásról, amellyel
 26   II|              két óra hosszat járt föl és alá a könyvtárszobája szőnyegén.
 27   II|            Utóbb az íróasztalához ült és levelet írt az öreg Caudersnek,
 28   II|             venni. Jelöljön ki helyet és időt, hogy a holnapi este
 29   II|        folyamán találkozhassunk. Kész és tisztelő szolgája~ ~Lászlóffy
 30   II|               Kedves művészem, mindig és mindenütt rendelkezésére
 31   II|             estén is azzal az érdekes és izgató fölfogással játszott,
 32   II|        előadás után pedig kocsit vett és elhajtatott a nádor-utcai
 33  III|              a szemére, hogy hatalmát és vagyonát stréberséggel,
 34  III|           lesz így, amíg meg nem unom és végre is nem penzionáltatom
 35  III|             akik még szépnek találják és tudják élvezni az életet.
 36  III|             lakást, az otthon melegét és kényelmét. Mindenütt csupa
 37  III|               Mindenütt csupa szőnyeg és szőnyeg, a falak körül mennyezetig
 38  III|        gazdagokat, irigylem. A jó tea és a jó szivar... A többiben
 39  III|              sütötte le a szemét.~ ~- És most térjünk át arra, amiért
 40  III|            elég, hogy álmokat szőjjön és naplójegyzeteket fogalmazzon...~ ~-
 41  III|               A fődolog, hogy gyöngéd és tapintatos legyen hozzá
 42   IV|            bájos frizurák alól fekete és buzavirágkék szemek néztek
 43   IV|           Hasztalan volt embergyűlölő és rosszkedvü, ez a pompa szokatlan
 44   IV|      rosszkedvü, ez a pompa szokatlan és újszerü volt előtte s a
 45   IV|            nagyságaival, a híresekkel és a gazdagokkal érintkezzék
 46   IV|                hogy a komédia érdekli és imponál neki, hogy az életben
 47   IV|            tisztviselő, néhány művész és mindenekfölött számtalan
 48   IV| mindenekfölött számtalan szép asszony és fiatal leány oszlott szét
 49   IV|              volt a tárgya ez a finom és elegáns művész! Lászlóffyt
 50   IV|          megőrizte fiatalkorának édes és költői szomjúságát. Arca
 51   IV|       abbahagyták, hogy a szívét öröm és büszkeség töltse el. Nem
 52   IV|              mintha egész sereg intim és lealázó epizódot hallgatna
 53   IV|        miniszterelnök, mondta, na -~ ~És egy kifejező gesztussal
 54   IV|   szomszédjától. A piszkosságig fukar és zsugorgató fiu volt, aki
 55   IV|              tudta róla, hogy nőorvos és magántanár, de emellett
 56   IV|              kereste a pofozkodásokat és a párbajokat, azt szuggerálva
 57   IV|              estére a lakása csöndjét és magányát. Mikor Lászlóffy
 58   IV|              szobaleányok a parfait-t és a fagylaltot fölszolgálták.~ ~-
 59   IV|           udvarlóinktól, akik ostobán és laposan mesélik el a Feydeau
 60   IV|         mesélik el a Feydeau ötleteit és elmésségeit... - A körülöttük
 61   IV|               kell, még költeményeket és naturalisztikus regényeket
 62   IV|    szalon­kifejezése a tudatlanságnak és a butaságnak... Paralitikus
 63   IV|           most érezte egész gyönyörét és boldogságát annak, hogy
 64   IV|                Tudom, hogy indiszkrét és tapintatlan vagyok, de mit
 65   IV|           kérem, hogy tegyen boldoggá és szavaljon valamit... Ha
 66   IV|            köny... Csodálatosan bájos és egyszerü művészet volt,
 67   IV|         távozni készült s a stréberek és kíváncsiak nagy csoportja
 68   IV|               odalépett a leány mellé és suttogva kérdezte:~ ~- Csak
 69   IV|             oly boldog, mint ma este. És tudja, hogy mi tett ennyire
 70   IV|               majd járni a piknikekre és a társaságba. Mert maga,
 71   IV|               öregnek, antipatikusnak és rokkantnak tünjék föl? Lehet-e
 72   IV|            volt ily fiatal, mint most és sohase fogta még el ennyire
 73    V|           mivel reggel mindig morózus és rosszkedvü volt, s a derekát
 74    V|           némiképp, amikor megebédelt és a kávé­jához ült. Ilyenkor
 75    V|              pénzbárónak, pénzgrófnak és pénz­herceg­nek az az ambiciója,
 76    V|               tréfáján, aztán megállt és búcsuzni készült.~ ~- No
 77    V|              montenegrói konzul címét és a leg­vagyonosabb nagykereskedők
 78    V|           házasfelek egyformán okosak és intelligensek, ott mindig
 79    V|        folyton a maga fajtáját szidja és ócsárolja...~ ~A beszélgetés
 80    V|      Lipótváros összes szép asszonyai és leányai tarka csoportban
 81    V|          hagyták, mint a leányok naiv és el­ragadtatást kifejező
 82    V|    szívhezszóló diszkantja. Boldognak és mámorosnak érezte magát,
 83    V|      ismételte Cauders Ella halkan, - és elhatároztam, hogy mondok
 84    V|               komoly dologról van szó és kérem, hogy ne habozzék,
 85    V|              keresse föl mielőbb apát és mondja meg neki is, amit
 86    V|             Mondja meg, hogy szeretem és nem élném túl, ha egy idegen
 87    V|         akarna boldogtalanná tenni... És mi öröme lenne szegény apának
 88    V|      tényekről. Apát nagyon tisztelem és szeretem, de abba, hogy
 89    V|              ő esetleg szimpátikusnak és vagyonosnak talál valakit,
 90    V|                 Nem kértem bocsánatot és elhatároztam, hogy éhen
 91    V|        hatvanéves, morózus, képzelődő és beteges férj... Én azt hiszem,
 92    V|       fölforrt, amikor a leány halkan és meghatott mosollyal súgta
 93    V|                Tudom, hogy mit teszek és a jövőmért kizárólag engem
 94    V|             gyönyörűségében a szemét. És míg az orgona újra megszólalt
 95    V|           leány megszorította a kezét és bátran folytatta:~ ~- Miért
 96    V|           most egyszerre vége szakadt és az oltár elől hófehér csipkébe,
 97    V|           csipkébe, selyembe, frakkba és uniformisba öltözött sokaság
 98    V|               nagynénik, a cilinderes és izzadt keztyűs férfirokonok
 99    V|              foglalt.~ ~Cauders Ellát és az angol misszt szintén
100    V|             most találtam meg magamat és az igazi lelkemet...~ ~-
101    V|               meg neki, hogy szeretem és maga is szeret engem...
102    V|         elkeseredéssel dörmög­te:~ ~- És én szerencsétlen majdnem
103    V|              legyen inkább részvéttel és elnézéssel irántam...~ ~
104    V|         jobban szeret, mint valaha... És van még egy nagyobb baj
105    V|               őrültség, amit beszélek és mégis: becstelenségnek tartanám,
106    V|        ismernem: azt, hogy ön korrekt és becsületes ember módjára
107    V|           állítanám, hogy erős, hideg és okos tudok lenni... Oh,
108    V|            meg ön, hogy mit tegyek, - és én szívesen teljesítem,
109    V|          füstjébe, majd szótlanul föl és alá sétált a dohányzó szoba
110    V|            búcsut veszek Budapesttől. És itt a kezem, hogy nem is
111    V|          nyujtotta kezét a színésznek és hálásan szólt:~ ~- Sohase
112    V|               viselkedett irántunk... És higyje meg, nagyon bánt
113    V|               kissé.~ ~- Szivaroztunk és a mester minapi híres szerepéről,
114    V|               ön ezúttal is mély volt és utolérhetetlen.~ ~Ella csudálkozva
115    V|    szemlesütve állott föl a helyéről. És anélkül, hogy a pillantását
116    V|              kezet az öreg Cauderssel és a leányával. Az előszobában,
117    V|             Erzsébet-tér tájékán járt és sápadtan ült be a legelső
118    V|           messzebb ezektől a házaktól és utcáktól...~ ~Negyednap
119    V|            leány létére igen regényes és szentimentális természet
120    V|           levelet:~ ~Kedves, jó, naiv és bolondos Ellym! Mire e sorokat
121    V|             maga még sokkal fiatalabb és sokkal kevesebb alkalma
122    V|         fadarab marad, habár arannyal és drágaságokkal diszítik is
123    V|            diszítik is föl tehetetlen és szögletes tagjait...~ ~Nem
124    V|          teszek: hogy én nem szeretem és sohase tudnám szeretni...~ ~
125    V|             kifáradtam a küzdelemben; és a szívem - óh mily őszinte
126    V|             az élettől én nem kívánok és nem kívánhatok. A szerelem,
127    V|       ki­fárasztana, a terhemre lenne és az egész idegrendszeremet
128    V|               még sütkérezem ama nagy és ismeretlen művészet napfényében,
129    V|              ed­dig csak a könyvekből és az ujságokból hallottam
130    V|           hallottam valamit... Megyek és vigasztalást ke­re­­sek
131    V|        fájdalmat kell okoznom magának és mégis, úgy érzem, hogy becsü­letes
132    V|            cselekszem... Felejtsen el és találja meg mielőbb azt
133    V|            Isten vele, sírja ki magát és ne gondoljon rám többé!
134    V|             sokára, amikor már boldog és nyugodt asszony lesz, s
135    V|           természettől nagyon jószívü és érzékeny teremtés volt,
136    V|              szólott a szoba­leányhoz és az inashoz:~ ~- Elszaladok
137    V|               Magára kapta a kalapját és az óráját, s meg sem állt,
138    V|               szó... A gazdája jövője és boldogsága forog kockán...
139    V|               délután a szekrényeiben és a fiókjai­ban kutatott,
140    V|          elmesélte mindazt, ami közte és a híres színész közt történt:
141    V|      energiával nézett az angol nőre. És elszántan szólott, mintha
142    V|              Black, hogy utána utazom és visszahódítom magamnak.
143    V|              Ami pedig a tisztességet és a világ nyelvét illeti,
144    V|               bejött, az utikönyveket és menetrendeket tanulmányozták,
145    V|                ahol habkönnyü selymek és csipkék sorakoztak példás
146    V|        holmiját is sietve összeszedje és elhozza. Úgy határozták,
147    V|            ezüsttel kivert kofferokat és táskákat vitte le a kapu
148    V|        elérzékenyülten folytatta:~ ~- És az én boldogságom, az én
149    V|             beszélgetett, mozgolódott és köhögött.~ ~- Ha nem csalódom,
150    V|      pillantást vetett a tanítványára és szelid haraggal szólott:~ ~-
151    V|             is volt fiatal mrs Black, és így jól tudja, hogy a szerelmesek
152    V|          szenzációs események megrázó és gyönyörűséges izgalma lebegett.
153    V|       talentum megvesztegető mélysége és ereje: előrehajolva, ragyogó
154    V|         babrálgattak a szín­lapjukkal és a bársony-ridiküljükkel.~ ~-
155    V|    földszinten. Nem telt bele öt perc és hangosan megkopogtatta a
156    V|            maga szeret, nagyon szeret és távolról se érzi magát oly
157    V|            hogy meghaljon, - élni fog és mégis meg lesz ez az öröme...
158    V|           öröme... Csak rám gondoljon és ne veszítse el az energiáját,
159    V|             ahol tamburások játszanak és ahol én magam készíthetem
160    V|              hely... Túlságosan finom és előkelő... Olyan korcsmát
161    V|          korcsma van, de ott hordárok és fiakkeresek étkeznek.~ ~-
162    V|               a büszkeség igen csunya és elítélendő tulajdonság...
163    V|               higyje meg, igen kedves és tisztességes dolog...~ ~
164    V|             hazájának. A pezsgő rossz és émelygős volt, de Ellának
165    V|              mosolygó fickónak repedt és tremolázó bariton hangja
166    V|               zsebkendőjével, de Ella és a színész pompásan érezték
167    V|               lesz holnap, holnapután és később?... Már most is remegek
168    V|        visszatér megint a józan eszem és a hétköznapi gondolkodásom...~ ~-
169    V|             eltelt, amíg annak rendje és módja szerint elbúcsuztak
170    V|           való érzései ennyire naivvá és gyermekké teszik...~ ~A
171    V|           nevetségesnek találták.~ ~- És megvágta őket?~ ~- Csak
172    V|               Kisleány korában csúnya és ügyetlen volt s lám most
173    V|               s lám most csupa grácia és bájosság... És ha a szemem
174    V|           csupa grácia és bájosság... És ha a szemem nem csal, hát
175   VI|               Most még csupa barátság és jóindulat, de mi lesz holnap,
176   VI|            egyszerre elfutotta a vér. És a jámbor színész, aki még
177   VI|       magánember, aki minden tetteért és minden szaváért helyt áll...~ ~
178   VI|      szeparéból, miután Kemény Miskát és Réthi Sándort egy komor
179   VI|               ahol már a megilletődés és némaság csöndje fogadta
180   VI|              vívótermében... Orvosról és minden egyébről ők fognak
181   VI|           Lászlóffy pedig kocsira ült és a lakására hajtatott. Körülbelül
182   VI|              lehetett, amikor hazaért és délben már az egész város
183   VI|          szemében beszélt a jóságáról és az önfeláldozásáról...~ ~-
184   VI|            lovagias történetet...~ ~- És Schönwald úr szerint mi
185   VI|             hogy csupán a jó szívénél és a könyörületességénél fogva
186   VI|           fogva avatkozik ebbe a naiv és nevetséges históriába...~ ~
187   VI|                hogy szó nélkül föláll és elszalad, de aztán eszébe
188   VI|          eszébe jutott, amit megigért és elszántan becsukta a szemét...
189   VI|               megsimogatta a homlokát és hátradőlt. És ekkor - a
190   VI|              a homlokát és hátradőlt. És ekkor - a halálra­itéltek
191   VI|             érdememen felül jó hozzám és mégis szent kötelességem,
192   VI|            Talán kezdetben becsületes és korrekt volt az eljárásom,
193   VI|           volt többé ura a beszédének és a mozdula­tainak, nyugalma,
194   VI|               vannak, Lászlóffy úr... És aki becsületes ember, az -
195   VI|              barátomat, a testvéremet és az a köszönet, hogy ezt
196   VI|           szorulok arra, hogy alávaló és jellemtelen legyek... A
197   VI|                   Fölkapta a kalapját és távozott. De a küszöbről
198  VII|               fölül az elszegényedett és kölcsönpénzből élősködő
199  VII|                megdöbbentő mélységgel és igazsággal játszotta a mindvégig
200  VII|           élethűségéről? Gyertek ide, és nézzétek meg ezt a komédiást,
201  VII|      Reggeltől estig a szobájában ült és a szerepét tanulta; s mikor
202  VII|               kiadták az utját...~ ~- És még most is ott vannak?~ ~-
203  VII|          télen át Gógánfán marad...~ ~És látva a Lászlóffy csodálkozó
204  VII|              amelynek polcain csöndes és nyugodt barátai sora­koztak
205  VII|              el, hogy ilyen együgyüvé és nevetségessé lettem vén
206  VII|          csipkében, a fején fátyollal és mirtuskoszoruval... És az
207  VII|      fátyollal és mirtuskoszoruval... És az öreg, haragos, kemény
208 VIII|           huszároknál szolgált...~ ~- És már megvolt az eljegyzés
209 VIII|              ők kijátszanak bennünket és férjhezmennek a hátunk mögött...~ ~
210 VIII|              A leveleket meggyujtotta és elégette, miközben halkan
211 VIII|           nyugodtan megfőzte a teáját és újra olvasgatni kezdte a
212 VIII|      csakhamar visszatért az öntudata és a nyugodtsága.~ ~- Hát Ella
213 VIII|               levegőre: igen városias és kis­asszonyos színe van...
214 VIII|          bennünket... Már is kipirult és molettebbé lett...~ ~A vidéki
215 VIII|               mig a társaság hangosan és kissé rendszertelen előadás­ban
216 VIII|          kezdte tárgyalni a művészeti és politikai ügyeket, ő mindegyre
217 VIII|             fiatalembert nézegette... És mintha valami hihetetlenül
218 VIII|             lesz tehát a hites ura... És én itt ülök és nyugodt vagyok
219 VIII|           hites ura... És én itt ülök és nyugodt vagyok abban a tudatban,
220 VIII|          hallgatta a vőlegény terveit és előadását... A vidéki fiatal
221 VIII|             világoskék foltjai...~ ~- És Ellácska ilyen hamar beleegyezik
222 VIII|            tárgyalnak a konyhapénzről és egyéb nevezetes dolgokról.~ ~
223 VIII|            Istenem, milyen szamár!... És mégis: már a csinos bajusza
224   IX|             föl az asztal mellől.~ ~- És beengedte?~ ~- Nem, még
225   IX|               rögtön kocsira fog ülni és hazamegy, mielőtt meg­tudja
226   IX|               az ismerőseim tetszését és tapsait kiérdemeljem...
227   IX|               a magáé akarok lenni, - és meghalok, ha a boldogságomat
228   IX|            majd, ha mindent megtud... És ha egyszer meglátja, hogy
229   IX|             bocsátani, hogy könnyelmü és engedetlen voltam...~ ~Oly
230    X|         kérdezte a kis milliomosleány és kiváncsian kibotorkált a
231    X|            cicám.~ ~- Akkor menjen le és hívjon föl valahonnan egy
232    X|              hogy Budapestre érkeztem és tegnap este óta itt vagyok
233    X|          Szerelmes vagyok Lászlóffyba és csak én tudom, csak én érzem,
234    X|              vágyódjam. Boldog leszek és te is örömkönyeket fogsz
235    X|              tőled. Szívtelen, makacs és mégis oly boldog leányod~ ~
236    X|              tudom.~ ~- Akkor siessen és vigye ezt a levelet Cauders
237    X|              Személyesen adja át neki és sürgősen hozza el a választ.
238    X|              derékon az öreg asszonyt és míg a könyei kicsordulnak
239    X|               az úr a színházban lesz és magunkat hagy idehaza...
240    X|             szaladjon le a cukrászhoz és hoz­zon egy szép gesztenyehabos
241    X|       ábrázattal kavargatta a rántást és a jó, paradicsomtól színes
242    X|         ibrikben, a tűzhely szélén... És míg a láng pirosra festette
243    X|               be egyszerre: Lászlóffy és a hordár, akit Ella a Közgazdasági
244    X|                csak a szívéhez kapott és leesett a kanapéra... Annyira
245    X|           fülébe:~ ~- Lássa, lássa, - és mindennek én vagyok az oka...
246    X|               hogy több eszem legyen. És ha rám hallgat, ha szépen
247    X|         Gondoljon arra, hogy egy öreg és jó embert ment meg a fájdalomtól
248    X|         embert ment meg a fájdalomtól és a kétségbeeséstől...~ ~A
249   XI|           könycsepp csillant meg.~ ~- És apa, - dadogta, miközben
250   XI|             lány felugrott a helyéből és most már omló könyekkel
251   XI|            ráborult a színész vállára és könyek­ben úszó szemét megindultan
252  XII|          tagja asszisztált, két álmos és kissé zilált művész, akiknek
253  XII|              Mikor azonban, mint férj és feleség, az anyakönyvvezető
254  XII|             kijöttek, - kissé ijedten és meghatottan jöttek ki -
255  XII|             nyújtotta feléje a kezét. És Lászlóffy is elérzékenyülve
256  XII|               a déli vaspályától.~ ~- És hová mennek?~ ~- Egyelőre,
257  XII|              egy pillanatig megállott és a vonat után nézett... A
258 XIII|             szőnyeget gondosan a maga és a felesége térdére teríti.
259 XIII|               Mindketten elhallgatnak és a vidéket nézik. Gyönyörü,
260 XIII|              szólana magához jósággal és részvéttel: „A bájos, a
261 XIII|              Ella van-e itt, sok száz és száz mértföldnyire apától,
262 XIII|        nádor-utcai leányszobától?...” És mintha a jövő titokzatos
263 XIII|         fiatal asszony sírni szeretne és nem tud... De a szíve azért
264 XIII|       mázsányi súllyal nehezedik reá. És úgy érzi, mintha valami