Rész

 1   IV|             hogy ennyire ismerik, s hiába tagadta volna, a palota
 2    V|            óráig koplaltattak, mert hiába akartak arra kényszeríteni,
 3    V|            s az övé akarok lenni... Hiába minden, úgyis tudom, hogy
 4    V|       hangosan így szólott:~ ~- Nem hiába, mindig azt hallottam, hogy
 5    V| gyorsvonatot... Szép dolog lesz, ha hiába futkosok föl- s alá a perronon,
 6   VI|         percek mulva válaszolt:~ ~- Hiába okol, én semminek se vagyok
 7  VII|          mosolyogva bólintott - nem hiába volt nagy színész, hát el
 8 VIII|          így szólott hozzá:~ ~- Nem hiába, hogy megcsontosodott agglegények
 9 VIII|             emlékemet is elmossa... Hiába, a fiatal gödölye, ahol
10 XIII|         tesz jót... Az Isten tudja, hiába mondják, hogy az előkelő
11 XIII|              még se az igazi... Nem hiába, hogy itt szinte a levegőnek