Rész

 1  III|         hozzám s köszönöm, hogy ennyire érdeklődik a bolondos, kicsiny
 2  III|  komolyan folytatta:~ ~- Ha már ennyire szives volt, nem szabad
 3   IV|      színésznek jól esett, hogy ennyire ismerik, s hiába tagadta
 4   IV|          És tudja, hogy mi tett ennyire boldoggá?~ ~- Nos?~ ~- Az,
 5   IV| boldoggá?~ ~- Nos?~ ~- Az, hogy ennyire büszke lehettem magára...~ ~
 6   IV|     most és sohase fogta még el ennyire a szerettetés vágya, mint
 7    V|      tömlöcbe csukjanak, amiért ennyire visszaéltem a jóltevőm bizalmával...
 8    V|         az irántam való érzései ennyire naivvá és gyermekké teszik...~ ~
 9   VI|      élete boldogságáról, mikor ennyire közel van hozzá?... Esküszöm,
10   VI|     amikor bocsánatot kér, hogy ennyire megbántott... Azt hiszi,
11  VII|    biztos jövőm, ha az életemet ennyire fölfor­gatták? Bizonyos,