Rész

 1    V|         Pedig, hogy ez lenne a vége, azt ő éppen oly jól tudja,
 2    V|   gondol: mi lenne mindennek a vége?... Tíz esztendő mulva sírva
 3    V|       esküvőnek most egyszerre vége szakadt és az oltár elől
 4    V|       félek... Mi lesz ennek a vége? Tudom, hogy őrültség, amit
 5    V|    nyugodtsá­gomnak mindörökre vége... Hogy szeretem-e? Oh,
 6    V|       mende-mondának egyszerre vége lesz, ha az eljegyzési hírünk
 7   VI|        nap előtt nem igen lesz vége a szomoru fogságomnak...
 8  VII| idilljének most már mindörökre vége van... Itt fogok ülni a
 9  VII|        míg egy napon mindennek vége lesz, s hazug gyászbeszédek,
10   IX|    mondom Lászlóffy, mindennek vége... Apa, a maga jószántából,