Rész

  1    I|      dolgozószobába.~ ~- Nagyságos úr, egy fiatal hölgy van odakünn, -
  2    I|                 mondta bátortalanul. - Egy szőke, tizennyolc­esztendősnek
  3    I|         karosszékbe, majd mindjárt kap egy csésze jó teát, amitől a
  4    I|               odatolt a kis vendég elé egy csésze aranysárga teát.
  5    I|             leány arcát ujra elöntötte egy vérhullám, látszott rajta,
  6    I|            hogy a cinikus öreg színész egy pillanatig tanácstalan részvéttel
  7    I|                  Oh, ne kérdezzen...~ ~Egy pillanatig csönd volt, de
  8    I|        Lászlóffy pedig elbájolva nézte egy darabig. Aztán hirtelen
  9    I|           baktatott, majdnem elgázolta egy villamos kocsi. Lászlóffy,
 10   II|          szinlapokat ragasztott, utóbb egy nyomorúságos truppot vezetett
 11   II|     nagynehezen fölkerült a fővárosba, egy csapásra meghódította a
 12   II|               lenne érdemes, hogy csak egy pillanatig is gyötrőd­jünk
 13   II|             írta neki:~ ~„Kedves uram, egy önre nézve fontos ügyben
 14   II|              hát nálam is cseveghetünk egy csésze tea mellett, tíz
 15  III|                szétváltak, s Lászlóffy egy futó pillantást vethetett
 16  III|         egyszerü kis könyvvivőből, aki egy felsőmagyarországi fürészgyárban
 17  III| gázkandallóiban kivánatos tűz égett, s egy szőnyeget széthúzva, udvariasan
 18  III|    dohányzó-asztalok, nyitott könyvek, egy csodálatosan ósdi kredenc,
 19  III|           csodálatosan ósdi kredenc, s egy rugókra járó, különös tölgyfa-alkotmány,
 20  III|                   Lászlóffy rágyújtott egy szivarra, - az ő gégéje
 21  III|              szólott:~ ~- Lássa, ez az egy, amiért önöket, gazdagokat,
 22  III|               s ön se ehetik vacsorára egy ramsteaknál többet... De
 23  III|       élvezetünk... A többi nem ér meg egy pipa dohányt...~ ~A szinész
 24  III|               világot, mint mi öregek; egy sikerült frakk neki elég,
 25  III|            fiatalon férjhez adjam...~ ~Egy darabig csöndesen szívta
 26  III|          Nemcsak velem tesz jót, hanem egy hóbortos gyermekkel is,
 27   IV|        rosszabbat, mint megigérte, - s egy komfortáblin elhajtatott
 28   IV|          soktagu társaságot. Lászlóffy egy futó pillantást vetve maga
 29   IV|               Annyian vannak itt, hogy egy ember bátran eltünhetik
 30   IV|         eltünhetik a sokaságban...~ ~- Egy ember igen, de Lászlóffy
 31   IV|              elismerőleg bólogattak, s egy őszhaju úriember, aki nemrég
 32   IV|         kisurrant a dohányzó-szobából. Egy ideig unatkozva ődöngött,
 33   IV|                 a leányok csoportjából egy szőke gyermek vált ki, s
 34   IV|      miniszterelnök, mondta, na -~ ~És egy kifejező gesztussal abbahagyta
 35   IV|               színész érdeklődve nézte egy darabig a jól táplált ifjút,
 36   IV|          életében se fizetett senkinek egy pohárka szilvapálinkát.
 37   IV|                ha éjjeli kóborlásukban egy külvárosi szeparéba vetődtek.~ ~-
 38   IV|              orrom? No csak mondja ki, egy csöppet se zseni­rozza magát...~ ~
 39   IV|     voltaképpen oly embergyűlölő, mint egy havasi medve.~ ~Most csodálkozva
 40   IV|                csak érette áldozta föl egy estére a lakása csöndjét
 41   IV|                s a kagyló után nyúlva, egy pillanatig a szemébe nézett
 42   IV|           egyetlen örökösnője volt ez, egy vörösesszőke, kissé rácsoló,
 43   IV|          erkölcsdráma? Az apámtól, aki egy multszázadbeli öreg zsidó,
 44   IV|      szédületes mámor fogta el: mintha egy májusi alkonyaton valami
 45   IV|                boldogságát annak, hogy egy ártatlan, finom, tizennyolcéves
 46   IV|             leány szerelmes belé... Ha egy csodatévő tündér hirtelen
 47   IV|             szerencsétlen vagyok, hogy egy kéréssel kell megronta­nom
 48   IV|                  Úgy mondta el, mintha egy kicsiny társaságban beszél­getne,
 49   IV|       vendéglőstől kapott kegyelemképp egy kisgulyást... Abban az időben
 50   IV|                is különben deklamál... Egy ízben magam is előadtam
 51   IV|                ízben magam is előadtam egy monológot valami lipótvárosi
 52   IV|                könycseppek csillognak. Egy pillanatra maga se tudta,
 53   IV|          nagyobb áldozat annál, mintha egy szerelmes kis leányt akarunk
 54   IV|         olyasmi derengett előtte, hogy egy merész fordulattal lekanyarodott
 55   IV|            gondolat hirtelen elrebbent egy kicsi leány két ragyogó
 56    V|              adna igazat nekem, amikor egy morzsányi igazam sincs.
 57    V|               vasárnap délelőtt volt - egy véletlen találkozás ismét
 58    V|          egyébként nem feledkezett meg egy pillanatra se.~ ~A Rákóczi-uton
 59    V|            Honnan?~ ~- A vívóteremből. Egy vidéki huszártiszttel enyelegtem,
 60    V|        szállítja a nevesebb férfiakat. Egy városatya öt koronába kerül,
 61    V|           városatya öt koronába kerül, egy közönséges képviselő huszba,
 62    V|           közönséges képviselő huszba, egy híresebb közbeszóló ötvenbe,
 63    V|           híresebb közbeszóló ötvenbe, egy mágnás - még ha szegény
 64    V|           hozzáköti az egzisztenciáját egy ilyen nyápic, vízfejü sihederhez...
 65    V|            leány nem fog férjhez menni egy agyalágyult fiúhoz, csupán
 66    V|         vállalkozás fényesen sikerült. Egy huszárönkéntes, aki háttal
 67    V|           dunaparti Le Bargy”-t, amint egy színházi műépítész legutóbb
 68    V|          szeretem és nem élném túl, ha egy idegen férfinak eladnának...
 69    V|            szegény apának is abból, ha egy napon a Dunából fognának
 70    V|             képzeli, hogy az édes apja egy vén komédiáshoz adná feleségül?~ ~-
 71    V|        húsz-harminc-negyven évig éljek egy födél alatt valami idegen
 72    V|            házasságában részük volt... Egy rózsás, életvidám, huszonhétesztendős
 73    V|   huszonhétesztendős fiatal asszony, s egy hatvanéves, morózus, képzelődő
 74    V|              talán nem ér annyit, mint egy szerencsés bankigazgató,
 75    V|          szerencsés bankigazgató, vagy egy gazdag ügyvéd?... Én azt
 76    V|                Kovács doktor, aki után egy egész leánygeneráció bolondul...~ ~
 77    V|            várakozott. Otthon a háziúr egy pillanatra egyedül hagyta
 78    V|             bizonyosan többre becsülné egy sikerült konverziónál.~ ~
 79    V|            Lászlóffy az ebéd végén még egy nevezetes tapasztalást tett:
 80    V|               urakat, mert tudom, hogy egy jó szivart többre becsülnek,
 81    V|        kényszerűség varázsa alatt áll. Egy darabig szinte magánkívül
 82    V|              mint valaha... És van még egy nagyobb baj is ennél...~ ~-
 83    V|                   De akárhogy is lesz, egy dolgot el kell ismernem:
 84    V|                elősegítsem... De nincs egy ötletem, egy gondolatom...
 85    V|                  De nincs egy ötletem, egy gondolatom... Hazudnám,
 86    V|             Kaszinóban várakoznak rám. Egy fiatal gróf várakozik rám,
 87    V|                 szegény kis Ellym, aki egy végzetes napon azt a bolondságot
 88    V|               szívét, a fiatal szívét, egy szomoru, kiszáradt, megrokkant
 89    V|                hinné most el, - csupán egy keserves vallomást teszek:
 90    V|             esti teám, hallhassak néha egy jó zeneművet, s csengjen
 91    V|             változást nem látott; Ella egy pillanatig komolyan maga
 92    V|          Kedves jó mrs. Black, ha csak egy kicsit szeret, nem hagy
 93    V|                inashoz:~ ~- Elszaladok egy félórára az angol misszhez,
 94    V|            kell befogni - jól esik, ha egy kicsikét gyalog sétálhatok.~ ~
 95    V|             lépett.~ ~- No, nyugodtabb egy kissé, mint tegnap?~ ~Ella
 96    V|              elszántan szólott, mintha egy megföllebbezhetetlen ítéletet
 97    V|              az első vonattal, amelyik egy szerelmes szivet Grácba
 98    V|                féljen, nekem is van ám egy kis sütnivalóm... Éppen
 99    V|                mind a ketten elővettek egy angol könyvet s elmerülve
100    V|              német komédiást megnézze. Egy divatos orosz drámát játszottak,
101    V|           hangon beszélt, de szavaiból egy ismeretlen, szomoru világ
102    V|        haragszik, hát jó estét kíván~ ~egy igaz tisztelője~ Cauders
103    V|               jelenlétében beszélgetek egy félóráig, ebből még bizonyára
104    V|              is képes? Azt hitte, hogy egy hazug levéllel mindent elintéz?
105    V|              levéllel mindent elintéz? Egy hazug, komédiázó levéllel,
106    V|            maradni, s félt attól, hogy egy bolond kis leányt boldogtalanná
107    V|                végigsimította a haját, egy darabig szó nélkül maga
108    V|              hogy nekem se volt azóta, egy nyugodt órám. Sírva utaztam
109    V|          fejébe tódult, a füle zúgott, egy pillanatig azt hitte, hogy
110    V|         előadásból többé nem hallottak egy jottányit se - Ella tapsolva
111    V|             hozzá:~ ~- Egyébként volna egy ajánlatom...~ ~- Micsoda?~ ~-
112    V|            megtalálták, amit kerestek; egy futókával diszített, külvárosi
113    V|      üggyel-bajjal szerzett a számukra egy üres asztalt, s mikor étlap
114    V|                 Lászlóffy fölbontatott egy üveg pezsgőt, mely a Cleopatra-sec
115    V|              kérem, nem láttak valahol egy szerelmes kis leányt s egy
116    V|             egy szerelmes kis leányt s egy haragos gardedámot?”~ ~-
117    V|             Nekem elég, hogy öt percig egy helyen álljak, rögtön itt
118    V|               édes, jó mrs. Black, még egy picurka kis náthát se ér
119    V|              át minden este kap nálunk egy csésze kitünő orosz teát,
120    V|            hogy elválnak, de előbb még egy utolsó, gyöngéd pillantást
121    V|               céljához közelébb jutott egy lépéssel... Az istenért,
122    V|            saját vállalkozásától. Ella egy darabig csöndesen gyönyörködött
123    V|           házasság?... Úgy fél, mintha egy tigrisketrecbe kellene beugornia,
124    V|        ijedtség érte őket: a perronról egy bivalynyaku ifju szállt
125    V|                     Hát nem elég, hogy egy kupéban jövünk valahonnan,
126    V|           tudni az igazat... Hogy maga egy kicsit udvarol nekem, azt
127    V|       szerelmes nem beszélhetett többé egy bizalmas szót, csak a pályaház
128   VI|            velem, hanem azért is, hogy egy szegény betegnek legalább
129   VI|              szegény betegnek legalább egy félóráját földerítse.~ ~
130   VI|                mindíg benéztek még ide egy „schlaftrunk”-ra, vagyis
131   VI|               lesz, ha be­hurcolkodunk egy szeparéba... Illusztris
132   VI|             vendégünk megérdemli, hogy egy tisztességes murit csapjunk
133   VI|           mondott valakinek célzatosan egy bántó szót, most a helyéből
134   VI|        sápadtan ugrott föl a helyéről, egy pillanatig, mintha azon
135   VI|                Miskát és Réthi Sándort egy komor pillantással maga
136   VI|                aki magányosan üldögélt egy kupica aranysárga pálinka
137   VI|                 de én nem vonok vissza egy jottát se... Most is kijelentem,
138   VI|              Lászlóffy!~ ~Körülnézett: egy perzsa portiére mögül az
139   VI|             egyebet se tesz, mint hogy egy ostoba kis teremtés nyugalmáért
140   VI|                esztendős komédiás, aki egy tizennyolcéves milliomos
141   VI|           őrültség-e ez az óhajtás?... Egy pillanatig arra gondolt,
142   VI|           Méltóságos uram, hadd teszek egy őszinte vallomást... Tudom,
143   VI|             arcából minden vér el­tünt egy pillanatra: most igazán
144   VI|                 hogy öreg ember létére egy ostoba kis terem­tés egész
145   VI|                ide a fegyvereket, hogy egy naiv kis fruskát meghódítson...
146   VI|           félszázados munkám gyümölcse egy lelketlen kalandor kezébe
147   VI|     jellemtelen legyek... A pénze?!... Egy nyugodt félórámat sem áldozom
148  VII|      kitünőségét bámultak, most szinte egy csapással átpártolt a verizmus
149  VII|        bámultak a szivarjuk füstjébe), egy lipótvárosi mecénás, a mámoros
150  VII|               nem érkeztek meg. Mintha egy bohókás álom lett volna
151  VII|              mindaz, ami történt vele, egy édes, ragyogó álom, amelyből
152  VII|        megkopasztja...~ ~A színész még egy darabig csevegett Horovicz
153  VII|            Horovicz doktorral, aztán - egy őrizetlen pillanatban -
154  VII|                 hogy sohase lesz többé egy nyugodt órám, s a szép,
155  VII|              Addig fogok itt ülni, míg egy napon mindennek vége lesz,
156  VII|            előrevetődő sivárságától... Egy pillantást vetett a könyvesszekrényére,
157 VIII|              Körülbelül két hét mulva, egy délelőtt, próbáról hazajövet,
158 VIII|                menni akar... Ugyis már egy örökkévalóság, amióta nem
159 VIII|           furcsa holmikat szedett elő. Egy gyöngyökkel hímzett olvasó­jelet,
160 VIII|      gyöngyökkel hímzett olvasó­jelet, egy ezüstös hajtűt, egy kis
161 VIII|      olvasó­jelet, egy ezüstös hajtűt, egy kis női zsebnaptárt, egy
162 VIII|               egy kis női zsebnaptárt, egy hervadt ibolyabokrétát s
163 VIII|                  Három nappal később - egy este - Lászlóffy a József-tér
164 VIII|               mikor a Fürdő-utca felől egy csapat ismerős fiatal úr
165 VIII|                 amikor Horovicz doktor egy kurtakabátos, darutollas,
166 VIII|                csak tréfának veszik... Egy pillanatig sápadtan szorongatta
167 VIII|               kályhát, - inditványozta egy fiatal szesznagyiparos,
168 VIII|              tovább ezt a komédiázást, egy pillanatig pokoli vágya
169 VIII|           Nagyon örülök, hogy legalább egy estét együtt tölthettünk...
170 VIII|                megjelent a kapuban; ha egy perccel később jön, Lászlóffy
171   IX|                a függönyt s a sötétben egy fiatal lányt pillantottam
172   IX|            kisasszonyt, aki már tavaly egy délután nálunk járt... Nem
173   IX|                A következő pillanatban egy útiruhás, halvány, didergő
174   IX|             könyekben uszó kék szemét, egy pillanatig komolyan nézte
175   IX|     állomásfőnököt, hogy adjon hitelbe egy elsőosztályu jegyet... Nagyot
176   IX|               Itt akar maradni, nálam, egy egész éjszakán keresztül?...
177   IX|              leányt, akinek arca, mint egy szerel­mes asszonyé, szinte
178   IX|              válaszolt:~ ~- Csak ez az egy módom van, hogy a magáé
179    X|               és hívjon föl valahonnan egy hordárt. Egy sürgős levelet
180    X|                valahonnan egy hordárt. Egy sürgős levelet akarok még
181    X|               megoldás! Nem jobb-e, ha egy rossz, enge­detlen lányod
182    X|             engem boldognak látsz! Irj egy sort, tudasd egy szóval,
183    X|            látsz! Irj egy sort, tudasd egy szóval, hogy megbocsátasz
184    X|                a cukrászhoz és hoz­zon egy szép gesztenyehabos tortát,
185    X|             sauceocskát, mely ott állt egy ibrikben, a tűzhely szélén...
186    X|         megbetegednék!... Sohase lenne egy boldog napom többé az életben,
187    X|                   Gondoljon arra, hogy egy öreg és jó embert ment meg
188    X|              tette a vállára a kezét s egy hü, bájos kis feleség módjára
189   XI|          gazd­asszony jelentette, hogy egy ismeretlen, koros úr akar
190   XI|          óhajtanék...~ ~Pár perc múlva egy szörnyen zavart, télikabátos
191   XI|             szempillája alatt hirtelen egy könycsepp csillant meg.~ ~-
192   XI|            Goldschmied összeszorította egy pillanatra az ajkát, - látszott
193  XII|                ki - a lépcsőfeljárónál egy cilinderes, városi bundás
194  XII|            lehet olyan nagy dolog, ami egy okos embert hidegen ne hagyna?...
195  XII|              ha megengedik, hát teszek egy szerénytelen ajánlatot.
196  XII|           várjon bennünket. Hadd igyam egy pohár pezsgőt a fiatal asszony
197  XII|             oldal foyerjében csakugyan egy izgatott alak várta türelmetlenül
198  XII|            Rábai doktor, aki a kezében egy malomkőnagyságu bokrétát
199  XII|              pályaházból...~ ~A doktor egy pillanatig megállott és
200 XIII|              asztalnál érdekes pár ül: egy selyemköpenyeges, pironkodó
201 XIII|              föl a vajat a kalácsra, s egy bársonyruhás, álmodozó tekintetü,
202 XIII|              kacérul): Tetszem magának egy kissé?~ ~A férfi (szemrehányólag):
203 XIII|                van?~ ~A férfi: Dehogy. Egy kissé szédülök, de ennek
204 XIII|             férfi: Hozzon csak gyorsan egy cognacot.~ ~Az asszony (
205 XIII|               ha fölmennénk a szobába? Egy kicsit lepihen, azután bizonyosan
206 XIII|                sőt úgy tetszik, mintha egy parányi lázam is volna...
207 XIII|          azonnal jövünk...~ ~Megisznak egy pohárka Lacrima Christi-t,
208 XIII|                hátán: úgy érzi, mintha egy csodaszép álomból ébredőben
209 XIII|                ő Lászlóffyja ül, hanem egy beteges, kimerült, öreg
210 XIII|                úgy rémlik neki, mintha egy harmadik személy szemével
211 XIII|           bűnös öntudattal juthat majd egy szemernyi boldog­sághoz...