Rész

 1   IV|      táplált ifjút, akiről csak annyit tudott, hogy a házi­kisasszony
 2    V| öregedhetik meg soha... Én csak annyit kívánok a sorstól, hogy
 3    V|       első művésze talán nem ér annyit, mint egy szerencsés bankigazgató,
 4    V|          hogy hova ment... Csak annyit mondott, hogy minden holmiját
 5    V|       Blackem, az is csak megér annyit, hogy néhány szemrehányó
 6    V|       szeret, s tudom, hogy épp annyit gondolt rám, mint én magára...~ ~
 7    V|        tizedrészben se törődött annyit, mint azzal a két vidéki
 8  VII|       szólva, nem tudom... Csak annyit tudok, hogy igen kövér,
 9    X|            Nem szivecském, csak annyit, hogy hagyjam békén aludni,
10   XI|       Ella kíváncsian.~ ~- Csak annyit mondott, hogy az öreg Goldschmied