Rész

1    V|            tartanám, ha nem lennék őszinte méltóságod iránt... Kérem,
2    V|        várható fölindulás helyett, őszinte részvéttel hallgatta végig.~ ~-
3    V| küzdelemben; és a szívem - óh mily őszinte fájdalommal írom le ezt! -
4    V|          az ajtót, s megzavarodva, őszinte ijedtséggel vezette a furcsa
5    V|            csak nem fél talán?~ ~- Őszinte legyek?~ ~- Persze.~ ~-
6   VI|   Méltóságos uram, hadd teszek egy őszinte vallomást... Tudom, hogy
7  VII|   mindenről tud... De a szomszédja őszinte pillantása csalhatatlanul
8  XII|       egész Lipótvárosban...~ ~Oly őszinte lelkesedéssel, a maliciának
9  XII|          vers rossz, de a kívánság őszinte, - tette hozzá a doktor