Rész

  1    I|           számára se vagyok itthon, s ha még egyszer háborgat, hát
  2    I|            remegek arra a gondolatra, ha apa megtudná, hogy itt jártam...~ ~-
  3    I|              kérem, hogy mentsen meg, ha azt nem akarja, hogy még
  4    I|             hősöket kell játszanom, - ha nem játszanám, talán éhenhalnék, -
  5    I|         találja az egyetlen örömét... Ha a függönyt le­bo­csátják,
  6    I|               mert még az is kimerít, ha emberi szót hallok magam
  7    I|             én akkor se megyek hozzá, ha a szabója egész üzletét
  8    I|               s komolyan szólott:~ ~- Ha elhagy, nem élek tovább.
  9   II|          nevét keresték a szinlapon s ha az ünnepelt művész résztvett
 10   II|              így szólott magában:~ ~- Ha könyvek nem volnának, igazán
 11   II|         elismeréssel így szólott:~ ~- Ha asszony lennék, rögtön beleszeretnék
 12   II|                Szivesen megyek önhöz, ha úgy óhajtja, de ha nincs
 13   II|             önhöz, ha úgy óhajtja, de ha nincs ellenére, hát nálam
 14  III|      tanácsosságot elfogadta, - pedig ha akarja, talán már rég a
 15  III|           néhai tanítófiu neve mellé. Ha tőle függ, talán most is
 16  III|              olvasgatom, mint mindig, ha olyan boldogság ér, hogy
 17  III|        csakugyan tetszett neki. Pedig ha valaki, hát ő tudta élvezni
 18  III|         kerüljön.~ ~- Itt van szivar, ha ugyanis a nehéz szivart
 19  III|             nehéz szivart szereti, de ha könnyüt akar, azt is adhatok,
 20  III|              tartson szerénytelennek, ha a dolog nem lepett meg valami
 21  III|          Azóta is ezer baj volt vele, ha valamit komolyan a fejébe
 22  III|               komolyan folytatta:~ ~- Ha már ennyire szives volt,
 23  III|             jövendője kockán forog... Ha nem látja többé, csak annál
 24  III|                nem veszi rossz néven, ha kimondom? - talán meggyőzi
 25  III|            ostobaságot elkövessen?... Ha meg nem teszi, arra is képes,
 26  III|            Otthonülő medve vagyok, de ha úgy akarja, hát Isten neki...
 27   IV|              férfi mindíg észreveszi, ha a nőknek férfiúi mivoltában
 28   IV|                kérdezte nyájasan.~ ~- Ha a mester úgy akarja, hát
 29   IV|         passziója ne kerüljön pénzbe. Ha kölcsön­kéréstől tartott -
 30   IV|       hajnalig zongorázott a fiúknak, ha éjjeli kóborlásukban egy
 31   IV|           leányok ragyogó szemében, s ha kell, még elmésség dolgában
 32   IV|       oklevelét... Igazán nem hinném, ha nem tudnám bizonyosan...~ ~
 33   IV|            nem is veszem rossz néven, ha ez a véleménye, de maga
 34   IV|               a mama szokott olvasni, ha ebéd után visszavonul. Falusi
 35   IV|            keressük a kenye­rünket, s ha éppen csak az kell, még
 36   IV|              kisasszony, aki elpirul, ha a Zola Emil, vagy a Guy
 37   IV|            Maupassant nevét hallja... Ha a királyi ügyészt nem teszi
 38   IV|             leányt tisztességtelenné, ha az életnek azokkal a részleteivel
 39   IV|               leány szerelmes belé... Ha egy csodatévő tündér hirtelen
 40   IV|          ellenére el is árulja magát, ha egyszerre csak maga Cauders
 41   IV|    tapintatlan vagyok, de mit tegyek, ha a vendégeim hajszolnak?
 42   IV|        elhiheti, hogy nem is szólnék, ha a kegyelmes úr nem kívánná...~ ~
 43   IV|          kívánják, hogy verset írjon, ha társaságba megy... Ha a
 44   IV|          írjon, ha társaságba megy... Ha a kegyelmes úr hallani kíván,
 45   IV|               és szavaljon valamit... Ha tudná, hogy milyen örömet
 46   IV|              elnevette magát.~ ~- No, ha maga is úgy kívánja, hát
 47    V|               morzsányi igazam sincs. Ha szókimondó ember volna,
 48    V|         ilyenkor okosabbnak tartotta, ha odébb áll, Lászlóffy pedig
 49    V|              vették, de idegen ember, ha véletlenül idekerül, ugyancsak
 50    V|              közt?~ ~- Jótól kérdezi, ha hozzám fordul. Egyébként
 51    V|             ötvenbe, egy mágnás - még ha szegény is - százba. A Stuxék
 52    V| nyolcvanforintos utcai ruhát hord, de ha az esze után kéne megélnie,
 53    V|          mégis különb mulatság talán, ha az ember a feleségével úgy
 54    V|         Teringettét, mégse bolondság, ha az ember világhírü művész.~ ~-
 55    V|              akar, kedves művészem... Ha a Simplon-alagutat meg tudták
 56    V|            vagy holnap látni fogom... Ha itt nem, hát az utcán, a
 57    V|              kérem, hogy ne habozzék, ha a boldogtalanságomat nem
 58    V|            szeretem és nem élném túl, ha egy idegen férfinak eladnának...
 59    V|          eladnának... Drága anyuskám, ha élne, bizonyosan nem akarna
 60    V|              szegény apának is abból, ha egy napon a Dunából fognának
 61    V|               maga kezét, - őrültség! Ha nem is beszélek a kor­különbségről,
 62    V|               ő se fog beleszólani... Ha fiatal is vagyok, de megvan
 63    V|             mihamarabb megundorodnám, ha ilyen könnyel­műségre képes
 64    V|              után, az enyém legyen... Ha ezt elérem, nagyon boldog
 65    V|            szólott Cauders vidáman. - Ha kedves akar lenni, akkor
 66    V|            nem okoz valami nagy bajt, ha a házigazda el is marad...~ ~
 67    V|            fog jönni, én hívom meg... Ha kosarat ad: akkor örök harag...
 68    V|       művésztől:~ ~- Úgy-e megbocsát, ha pár percre a telefonhoz
 69    V|            Hallgasson rám: ebéd után, ha apával a dohányzóba átmennek,
 70    V|              csak mi ránk tisztesség, ha az ország legnagyobb művészével
 71    V|              ruganyos! Akármi legyek, ha én is többnek nézem harminc
 72    V|                  Nem is volnék leány, ha vagy tíz percig nem aludnám
 73    V|              hittük, hogy kiábrándul, ha jobban megismer, de fájdalom,
 74    V|             becstelenségnek tartanám, ha nem lennék őszinte méltóságod
 75    V|               gondolatom... Hazudnám, ha azt állítanám, hogy erős,
 76    V|             az egyetlen mód az lenne, ha ön elutaznék Budapestről...
 77    V|      Budapestről... Mit szólna ahhoz, ha például betegség címén hosszu
 78    V|            semhogy ő reá gondoljon... Ha ellenben őt visszük el,
 79    V|               is, aki gazember lenne, ha a maga virágzó életét elfogadná.~ ~
 80    V|                 Kedves jó mrs. Black, ha csak egy kicsit szeret,
 81    V|              kell befogni - jól esik, ha egy kicsikét gyalog sétálhatok.~ ~
 82    V|            akarnám!~ ~- Magának adom, ha őszintén felel a kérdésemre.
 83    V|             egészen megfeledkeztem... Ha én nem is tudom, van valaki,
 84    V|            rezignáltan így szólt:~ ~- Ha el nem kísérem, akkor egyedül
 85    V|        legkitünőbb drámai színésze... Ha Lászlóffy ott van, bizonyosan
 86    V|               fordították a beszédet, ha a szobalány vagy az inas
 87    V|          jóságát, soha, még akkor se, ha belőlem is olyan tipegő
 88    V|         hebehurgya kis úrnőjükbe.~ ~- Ha apa megjönne, tudathatják
 89    V|           haza Budapestre, mint mi, s ha előbb is érne, hát értem
 90    V|          mozgolódott és köhögött.~ ~- Ha nem csalódom, hát Lászlóffy
 91    V|   polgármester idevetődik ma este. De ha számítanék arra, hogy ma
 92    V|          komoly hangon válaszolt:~ ~- Ha semmi másban nem bíznám,
 93    V|         következő szavak állottak:~ ~„Ha nem haragszik, hát jó estét
 94    V|              a jóltevőm bizalmával... Ha meggondolom, hogy a méltóságos
 95    V|             nem térít a rossz útra... Ha Lászlóffyval nyolcszáz ember
 96    V|             elhiheti, nem csal meg... Ha sohase volt szerelmes, most
 97    V|           csordultig tele van, s hogy ha nem szégyelné, talán ötvenéves
 98    V|            azzal tenne boldogtalanná, ha a mostani helyzetemben elhagyna...~ ~
 99    V|          tűrtem eddig az öregséget, s ha nem is voltak valami nagy
100    V|            belőle a szó:~ ~- Nos hát, ha elégtétel magának, hogy
101    V|        lefüggönyözött ablaka alatt... Ha kényszerít rá, hát kimondom,
102    V|               maga bírása igér nekem? Ha megszöktem, csak azért tettem,
103    V|         rosszabb lennék a banditánál, ha az egyetlen, édes, jó kis
104    V|              rögtön meg tudnék halni, ha csak egyszer is magamhoz
105    V|             Istenkém, nem lenne jobb, ha szépen hazamennénk? - szólott
106    V|               Feküdjék le a kis cica, ha álmos, de mi a kedvünkre
107    V|               mrs Black, feküdjék le, ha nem bírja tovább... Mi azonban
108    V|            mit kaphatnak az uraságok, ha vacsorázni akarnak.~ ~Hamarosan
109    V|      megszólalt:~ ~- Milyen jó lenne, ha mindörökre itt ülhetnénk!...
110    V|                      Köszönöm szépen, ha ilyen gyorsan kiábrándul
111    V|           édesatyja elé lépni, akkor, ha ott állok előtte, tudom,
112    V|             beszélni az atyjával, még ha biztosan is tudom, hogy
113    V|      gyorsvonatot... Szép dolog lesz, ha hiába futkosok föl- s alá
114    V|             csésze kitünő orosz teát, ha egyszer megalapítjuk a családi
115    V|             vajjon mi lesz velünk?... Ha meggondolom, hogy ebéd után
116    V|               megcsípett... Jaj, jaj, ha eszembe jut, hogy az édesatyja
117    V|             jószívüen megszólalt:~ ~- Ha minden férfi ilyen, akkor
118    V|             hanem az előzményektől... Ha már ott tartanánk, hát akkor
119    V|   mende-mondának egyszerre vége lesz, ha az eljegyzési hírünk az
120    V|             akar beszélni apával?~ ~- Ha már Budapesten van, akkor
121    V|              grácia és bájosság... És ha a szemem nem csal, hát nem
122   VI|            hogy mindíg boldog vagyok, ha magát láthatom... Még ma
123   VI|              Még ma este fölkeresném, ha az átkozott influenza, mely
124   VI|         jóindulat, de mi lesz holnap, ha az őrült kérésemet meghallja?...~ ~
125   VI|             ember, így az életben is, ha a polgári ruháját hordja...
126   VI|               csakugyan legjobb lesz, ha be­hurcolkodunk egy szeparéba...
127   VI|               még azt is megbocsátom, ha gorombáskodik velem... Annyira
128   VI|           Annyira tisztelem, hogy még ha arcul üt is, én kérek bocsánatot...~ ~
129   VI|             nem adnám ezer forintért, ha valaki a köteles­ségem alól
130   VI|         fölmentene, de mit csináljak, ha egyszer a körülmények kényszerítenek
131   VI|              hogy elégtételt adjak... Ha az urak közül oly szíves
132   VI|          Mester, - mondta félénken, - ha nincs kifogása ellene, hát
133   VI|           lesz, vegye tudomásul... Ő, ha jónak látja, bocsánatot
134   VI|           éppen a legnagyobb szégyen, ha valakitől a leánya kezét
135   VI|              leánya kezét megkérik... Ha tetszik neki, hát kikosaraz,
136   VI|                 Nem volna-e jogosult, ha Cauders első föllobbanásában
137   VI|         hozzám való jóindulatát... De ha tovább is titkolóznám, alattomos
138   VI|              korában, no iszen: örül, ha nem háborgatják efféle haszontalanságokkal...
139   VI|              látogatásom a házában... Ha a millióját nekem adja,
140  VII|               halálosan megbetegszik, ha túláradó indulatai valamiképp
141  VII|              László, nagyon szeretné, ha az öreg Cauderset az apósának
142  VII|              lakásom, a biztos jövőm, ha az életemet ennyire fölfor­gatták?
143  VII|           ötven évemből csúfot űz?... Ha sohase látom, most békén
144  VII|                  Míg így sokkal jobb, ha ma este elpusztulok, mint
145 VIII|               megsokalltam...~ ~- No, ha már maga megsokallta, az
146 VIII|      szerencsére megjelent a kapuban; ha egy perccel később jön,
147   IX|               hiszen jó helyen van... Ha kissé ridegebben fogadtam,
148   IX|              szépen, hogy mi történt? Ha még tovább is ilyen gyermek­módjára
149   IX|             napot se értem volna meg, ha ott maradok... Lászlóffy
150   IX|          megdöbbenve.~ ~- Óh, hiszen, ha csak sejtették is volna,
151   IX|            egész életét teszi tönkre, ha a jó tanácsra nem hallgat...~ ~
152   IX|               lehet többé, Lászlóffy. Ha nem engedi meg, hogy itt
153   IX|              ma éjjel a Dunába ugrom, ha elkerget magától...~ ~A
154   IX|               jövőmet föláldozzam?... Ha én boldog leszek, hát neki
155   IX|          akarok lenni, - és meghalok, ha a boldogságomat megakadályozzák...~ ~
156   IX|              célja, százszor okosabb, ha most szépen hazatér az édesatyjához...
157   IX|                hogy a magáé lehessek, ha kompromittálom magam...
158   IX|         bárhogyan is fölizgatja majd, ha mindent megtud... És ha
159   IX|               ha mindent megtud... És ha egyszer meglátja, hogy boldogabb
160    X|            Most már csak pihenjen le, ha egy-két órára is, kisasszonykám,
161    X|        asszonyhoz.~ ~- Nem haragszik, ha megkérem valamire?~ ~- Dehogy
162    X|        egyetlen megoldás! Nem jobb-e, ha egy rossz, enge­detlen lányod
163    X|             örömkönyeket fogsz sírni, ha engem boldognak látsz! Irj
164    X|               a dologból. Oh Istenem, ha én miattam megbetegednék!...
165    X|               napom többé az életben, ha a drága, egyetlen apámat
166    X|            hogy több eszem legyen. És ha rám hallgat, ha szépen szót
167    X|            legyen. És ha rám hallgat, ha szépen szót akar fogadni...~ ~
168    X|          komoly hangon folytatta:~ ~- Ha rám hallgat, gondolkodás
169    X|            hogy nem ismer, Lászlóffy, ha azt hiszi, hogy megbántam,
170    X|         Remélem, ízleni fog a lakoma, ha megtudja, hogy én kevertem
171   XI|        hozományt is ki fogja fizetni, ha a kisasszony vagy törvényes
172   XI|           omló könyekkel szólott:~ ~- Ha este utazik, úgy még ma
173   XI|              annyira kétségbeessék... Ha most nem is beszélhet az
174   XI|                nagyon kell szeretnie, ha azt nem akarja, hogy a világ
175  XII|     intézetében töltenék az idejüket, ha a szeszélyes anyatermészet,
176  XII|         nélkül, Bolognáig.~ ~- Akkor, ha megengedik, hát teszek egy
177  XII|              a szerencse,~ S éltüket, ha nincs is nyár,~ Lengje be
178 XIII|          ijedve): Nem lenne talán jó, ha fölmennénk a szobába? Egy
179 XIII|               örömet szerzek magának, ha a holdfényben sziporkázó
180 XIII|              a képet... Sírni tudnék, ha arra gondolok, hogy magával
181 XIII|            nátha, meg az influenza... Ha nem csalódom, most is itt
182 XIII|              kissé... Talán jó lenne, ha orvost hivatnánk...~ ~A
183 XIII|            asszony: Talán jobb lenne, ha itthon maradnánk?~ ~A férfi: