Rész

1   IV| kölcsön­kéréstől tartott - pedig ehhez kitünő szimatja volt - nagyszerűen
2   IV|    pillantással, mint aki érzi, hogy e kitünő ember csak érette áldozta
3   IV|              elmés urat a ruhatárig. A kitünő államférfiu szivarozva ballagott
4    V|             feketekávéjáról is. Amíg a kitünő mokkát kanalanként szürcsölte,
5    V|              vacsorát, a csirkepörkölt kitünő volt, a sör jéghideg, s
6    V|             este kap nálunk egy csésze kitünő orosz teát, ha egyszer megalapítjuk
7  XII|               bátorság nem egyéb, mint kitünő emberismeret... De az már,
8  XII|             van!~ ~A vacsora csakugyan kitünő volt, a hangulat pompás,