Rész

  1    I|              pillanatig csönd volt, de Lászlóffy, - így hívták a hires művészt, -
  2    I|           kétségbeesettebben zokogott, Lászlóffy pedig meghatottan folytatta:~ ~-
  3    I|                és fiatalnak látom...~ ~Lászlóffy kómikus gesztust csinált, -
  4    I|       bánatosan rázta meg szőke fejét, Lászlóffy pedig elbájolva nézte egy
  5    I|               odaborult a fehér kézre. Lászlóffy ijedten kiáltotta:~ ~- Mit
  6    I|          elgázolta egy villamos kocsi. Lászlóffy, a maga szomoru sorsára
  7   II|                                  II.~ ~Lászlóffy nem volt olyan vén, amilyennek
  8   II|      szerződést ajánlott, s a nyomorgó Lászlóffy csakhamar csinos legénylakásba
  9   II|        asszonyai és leányai már csak a Lászlóffy nevét keresték a szinlapon
 10   II|          hónapos szobáját fölmondotta, Lászlóffy egyúttal beköltözködött
 11   II|            volna örömet és mulatságot? Lászlóffy szótalanul vonult be a könyvtárszobájába,
 12   II|            autogrammjáért epekedtek, - Lászlóffy kesernyés mosollyal dobta
 13   II|        reumával és elbutulással jár.~ ~Lászlóffy még messze járt az ötvenedik
 14   II|               a furcsa látogatás után: Lászlóffy egész nap a szőke gyermekre
 15   II|            Kész és tisztelő szolgája~ ~Lászlóffy Sándor.”~ ~A levélre, amelyet
 16   II|            Kész szolgája~ ~Cauders.”~ ~Lászlóffy ez estén is azzal az érdekes
 17  III|           szárnyas ajtók szétváltak, s Lászlóffy egy futó pillantást vethetett
 18  III|             komornyik beadta a teát, - Lászlóffy behunyta a szemét s csöndes
 19  III|         találok igazibb szakértőt...~ ~Lászlóffy rágyújtott egy szivarra, -
 20  III|             hogy a Dunának menjen...~ ~Lászlóffy jólelküleg vállat vont,
 21  III|       kiábrándítsam magamból.~ ~Amikor Lászlóffy éjfél felé eltávozott, megigérte,
 22   IV|                 Nem telt bele két hét, Lászlóffy bizalmas levelet kapott
 23   IV|              az érkező vendégek előtt. Lászlóffy, amikor rosszkedvüen fölfelé
 24   IV|           sugta a kisérője fülébe:~ ~- Lászlóffy!~ ~A színésznek jól esett,
 25   IV|             egész, soktagu társaságot. Lászlóffy egy futó pillantást vetve
 26   IV|                asszonyok elfognák...~ ~Lászlóffy kedvetlen arcot vágott.~ ~-
 27   IV|                     Egy ember igen, de Lászlóffy Sándor aligha. Különben
 28   IV|        leereszkedőleg szólott:~ ~- Oh, Lászlóffy, nagyon örülök... Régi ismerősöm,
 29   IV|               hogy bámulatos elme...~ ~Lászlóffy fölhasználta az első kedvező
 30   IV|                izgatottan szólott:~ ~- Lászlóffy!~ ~Mindannyian elpirultak,
 31   IV|          férfiúi mivoltában tetszik: s Lászlóffy is bizonyos volt benne,
 32   IV|              Kovács!~ ~Az utóbbi névre Lászlóffy kiváncsian ütötte föl a
 33   IV|              az önálló vámterület...~ ~Lászlóffy, aki nem volt jártas ebben
 34   IV|               a Nyugati Hirlaptól...~ ~Lászlóffy udvariasan bólintott - a
 35   IV|               csodálkozva látták, hogy Lászlóffy az asszonyok közt is megállja
 36   IV|            csöndjét és magányát. Mikor Lászlóffy nagyon is belemerült a diskurzusba
 37   IV|          szögezte rá mosolygó szemeit. Lászlóffy úgy érezte, hogy valami
 38   IV|             bizonyosan...~ ~Most, hogy Lászlóffy végre ünnepiesen előadta
 39   IV|                ez a véleménye, de maga Lászlóffy, szavamra, bámulatba ejt...
 40   IV|                egész pereputtynak...~ ~Lászlóffy kémlelő pillantást vetett
 41   IV|                nyájasan bólogatott, de Lászlóffy észrevette rajta, hogy hirtelen
 42   IV|           monológot szavaljak? - szólt Lászlóffy megütődve.~ ~- Nemcsak ő
 43   IV|          kegyelmes úr nem kívánná...~ ~Lászlóffy arca egyszerre elkomorult.~ ~-
 44   IV|               bizonyosan megtenné.~ ~A Lászlóffy arcáról egyszerre eltünt
 45   IV|          monológ közepén kidobtak...~ ~Lászlóffy nem igen hallotta ezeket
 46   IV|             kiábrándítani magunkból?~ ~Lászlóffy zavartan motyogott valamit,
 47    V|                                   V.~ ~Lászlóffy másnap gúnyosan elmosolyodott,
 48    V|        akárcsak a falnak beszélne...~ ~Lászlóffy tudta, hogy nincs igaza,
 49    V|                tartotta, ha odébb áll, Lászlóffy pedig jégesőként káromkodva
 50    V|              megsértett.~ ~Három napig Lászlóffy még a tájékára se ment a
 51    V|               eleven gróf is lesz...~ ~Lászlóffy nagyot nevetett a furcsa
 52    V|               Kedves doktorom, - szólt Lászlóffy nevetve, - maga is olyan
 53    V|              fényében uszó levegőbe. A Lászlóffy pillantása kissé félénken
 54    V|         fölfalja önt a tekintetével.~ ~Lászlóffy kiváncsian tekintett jobbfelé,
 55    V|         asszonyok közelébe? - kérdezte Lászlóffy, tréfát affektáló könnyed­séggel.~ ~-
 56    V|            hogy itt vagyok? - kérdezte Lászlóffy boldogan.~ ~A leány halkan
 57    V|                jól tudja, mint én...~ ~Lászlóffy rémülten tekintett a leányra,
 58    V|              nem képzelődésről van szó Lászlóffy, hanem tényekről. Apát nagyon
 59    V|              nem számíthat... Elhiheti Lászlóffy, van bennem annyi makacsság,
 60    V|               De édes kicsikém - súgta Lászlóffy megindulva - a jó Istenre
 61    V|              komolyan mondta ezt, hogy Lászlóffy behunyta gyönyörűségében
 62    V|              kifelé sodorta a tömeg, s Lászlóffy majdnem fiatalos bravurral
 63    V|               lovagjául szegődött...~ ~Lászlóffy zavartan hajlongott, oly
 64    V|             beszélgettünk, apa... Majd Lászlóffy úr egyszer, talán nem is
 65    V|               remélem, nem akarja...~ ~Lászlóffy kómikus gesztust csinált,
 66    V|     szakácsának a főztjéből egyem...~ ~Lászlóffy, aki ugyancsak nem erőltette
 67    V|               az igazi lelkemet...~ ~- Lászlóffy, - szakította félbe a leány,
 68    V|         jelentette:~ ~- Tálalva van!~ ~Lászlóffy karját nyujtotta Ella kisasszonynak
 69    V|             fölszolgálás csodaszerü, s Lászlóffy az ebéd végén még egy nevezetes
 70    V|            szerepével foglalkozik...~ ~Lászlóffy lehorgasztotta a fejét,
 71    V|         áldozatot elfogadnunk öntől?~ ~Lászlóffy még válaszolni akart valamit,
 72    V|              nézett az édesapjára, míg Lászlóffy, aki a polgári életben -
 73    V|           apának, hogy mi a tervünk?~ ~Lászlóffy úgy tett, mintha teljesen
 74    V|             lezárt borítékot, melyre a Lászlóffy gyermekesen nagy betüivel
 75    V|                utoljára. Isten vele!~ ~Lászlóffy.~ ~Az angol nő, aki sejtette,
 76    V|           előtt, melynek réztábláján a Lászlóffy neve állott. A művész gazdasszonya
 77    V|           mindenáron tudnom kell, hogy Lászlóffy úr hova utazott?~ ~- De
 78    V|             már messziről fölismerte a Lászlóffy tegnapi kocsisát.~ ~- Látja
 79    V|                kérdésemre. Ismeri maga Lászlóffy urat, a színművészt?~ ~-
 80    V|          látogatását a legénylakásban, Lászlóffy vizitjét az édesapjánál,
 81    V|      legkitünőbb drámai színésze... Ha Lászlóffy ott van, bizonyosan nem
 82    V|              rajtam akkor este, amikor Lászlóffy először tett látogatást
 83    V|                   Ha nem csalódom, hát Lászlóffy nincs itt, - mondta suttogva
 84    V|               Akar velem fogadni, hogy Lászlóffy itt lesz még ma este? -
 85    V|       látcsövét s ijedten szólott:~ ~- Lászlóffy!~ ~- Nos, kinek volt igaza?
 86    V|               szívdobogva lesték, hogy Lászlóffy micsoda arccal fogja elolvasni
 87    V|         valamit a borotvált úr fülébe. Lászlóffy csodálkozva vette át a levelet,
 88    V|                a következő pillanatban Lászlóffy a páholyba lépett. Előbb
 89    V|                 Elsőbb is: Isten hozta Lászlóffy... Üljön le szépen ide a
 90    V|     higgadtsággal. - Nagyon egyszerüen Lászlóffy: a ma reggeli gyorsvonattal
 91    V|         kijelenté­sében megnyugszom... Lászlóffy, én bizonyos vagyok benne,
 92    V|                Fürkészőleg tekintett a Lászlóffy arcába, de a férfi sápadtan
 93    V|            vesztemre, megismertem...~ ~Lászlóffy szó nélkül dőlt hátra az
 94    V|                Csak nagysokára nyúlt a Lászlóffy keze után, s gyöngéden,
 95    V|                  Bemenjünk? - kérdezte Lászlóffy habozva.~ ~Ella, válasz
 96    V|          ijedten kinyílik a penicilus. Lászlóffy fölbontatott egy üveg pezsgőt,
 97    V|           néztek az egymás szemébe, de Lászlóffy utóbb melankólikusan megszólalt:~ ~-
 98    V|             sírban sem szünik meg...~ ~Lászlóffy szomorúan nézett a leányra,
 99    V|                   Ella megszorította a Lászlóffy kezét s csillogó szemmel
100    V|           mondotta sóhajtva a férfi.~ ~Lászlóffy már kora reggel izgatottan
101    V|      mosolyogva rázta meg a fejét.~ ~- Lászlóffy, sohase hittem volna, hogy
102    V|             mindig hazudnak, - szólott Lászlóffy zavartan. - Inkább azt mondja
103    V|              jóízüen fölkacagott, de a Lászlóffy nevetésében sokkal több
104    V|      foyerjében súgta a leány sietve a Lászlóffy fülébe:~ ~- Mikor akar beszélni
105   VI|                                  VI.~ ~Lászlóffy - beletörődve abba a gondolatba,
106   VI|             Igaz barátja~ ~Cauders.”~ ~Lászlóffy zsebre dugta a levelet,
107   VI|               aufzünden in Separé...~ ~Lászlóffy eközben kissé megdöbbenve
108   VI|       Rövidlátó Herceg-ben láttam...~ ~Lászlóffy leült a karosszékbe, de
109   VI|             búsul?~ ~- Én? - riadt föl Lászlóffy a gondolataiból. - A cigányt
110   VI|         szándéka nélkül mondta ezt, de Lászlóffy arcát egyszerre elfutotta
111   VI|               én kérek bocsánatot...~ ~Lászlóffy izgatottan hadonázott a
112   VI|            gorombáskodott önnel, hanem Lászlóffy, a magánember, aki minden
113   VI|       megjegyzéseket visszavonjuk...~ ~Lászlóffy felütötte a fejét, mint
114   VI|                fognak gondoskodni...~ ~Lászlóffy, aki egész éjjel nem aludt,
115   VI| odakínál­kozott a színész kardjának... Lászlóffy, akinek (a színpadon kívül)
116   VI|       megkötöttük a vérszerződést...~ ~Lászlóffy meghatva nyujtotta a kezét,
117   VI|               visszatért az orvosához, Lászlóffy pedig kocsira ült és a lakására
118   VI|           párbajt vívott...~ ~Estefelé Lászlóffy fölment végre a Caudersék
119   VI|           üdvözlés, - gondolta magában Lászlóffy aggódva. De azért energikus
120   VI|            suttogó hangot hallott:~ ~- Lászlóffy!~ ~Körülnézett: egy perzsa
121   VI|                mosolygott szembe vele. Lászlóffy ijedten állt meg, mire a
122   VI|             vastag szőnyeg mögött...~ ~Lászlóffy szívdobogva folytatta útját,
123   VI|      Méltóságod mindent tud? - szólott Lászlóffy elhalványodva.~ ~- Igen,
124   VI|                ő mondta el? - kérdezte Lászlóffy, aki csodálkozva hallotta,
125   VI|             nevetséges históriába...~ ~Lászlóffy lesütötte a szemét; csak
126   VI|        elkeseredéssel mondta ezt, hogy Lászlóffy szinte megrendült szégyenletében.
127   VI|          csupaszív ember, akinek eddig Lászlóffy ismerte. A harag elöntötte
128   VI|           emberek, még most is vannak, Lászlóffy úr... És aki becsületes
129  VII|          egyhangúlag konstatálta, hogy Lászlóffy önmagát múlta fölül az elszegényedett
130  VII|          megajándékozott bennünket.”~ ~Lászlóffy csakugyan még sohase játszott
131  VII|               szorongatták a kezét, de Lászlóffy csak bágyadtan mosolygott;
132  VII|             Úri Koldusok premiérjén.~ ~Lászlóffy fürkészve nézett a lelkesülő
133  VII|         Gógánfán marad...~ ~És látva a Lászlóffy csodálkozó arcát, diszkrét
134  VII|                apósának mondhatná...~ ~Lászlóffy mosolyogva bólintott - nem
135  VII|            milyen rémületes vihar dul. Lászlóffy tünődve nézte a szoba plafondját,
136 VIII|           mester, - kiáltotta nyájasan Lászlóffy felé, - jöjjön, elviszem,
137 VIII|               nap óta menyasszony...~ ~Lászlóffy úgy érezte, hogy a kocsi
138 VIII|            lakására. Mikor elváltak, s Lászlóffy búcsuzóul a kezét nyujtotta,
139 VIII|     férjhezmennek a hátunk mögött...~ ~Lászlóffy e napon nagytakarítást rendezett
140 VIII|             nappal később - egy este - Lászlóffy a József-tér tájékán sétálgatott,
141 VIII|     tisztességes emberekhez illik...~ ~Lászlóffy maga se tudta, hogy miért
142 VIII|               a mesteréhez ütötte...~ ~Lászlóffy mosolyogva koccintott, de
143 VIII|       fölfedezést bocsátaná világgá... Lászlóffy a meggyőződés gesztusával
144 VIII|             rázta meg ötször-hatszor a Lászlóffy kezét.~ ~- Végtelenül boldog
145 VIII|       szerelmes vagyok a mesterbe...~ ~Lászlóffy hálásan meghajolt, aztán
146 VIII|                egy perccel később jön, Lászlóffy talán gyermek módjára elérzékenyedik...
147   IX|                IX.~ ~Két nappal később Lászlóffy a színházból jött haza,
148   IX|                Okvetlen beszélnem kell Lászlóffy úrral!”~ ~A színész sápadtan
149   IX|               hogy mitévő legyek?...~ ~Lászlóffy félretaszította útjából
150   IX|                   Cauders Ella volt.~ ~Lászlóffy annyira megdöbbent, hogy
151   IX|                zokogásba tört ki, hogy Lászlóffy ijedten közelebb lépett
152   IX|           volna meg, ha ott maradok... Lászlóffy ne engedjen el többé innen,
153   IX|             leszek, biztos helyen...~ ~Lászlóffy rémülten hallgatta az elbeszélést,
154   IX|              Arról szó se lehet többé, Lászlóffy. Ha nem engedi meg, hogy
155   IX|     boldogságomat megakadályozzák...~ ~Lászlóffy tehetetlenül nézte pár percig
156   IX|            magam... Másként, én mondom Lászlóffy, mindennek vége... Apa,
157   IX|           férfi keblére borulhasson... Lászlóffy belátta, hogy minden szó
158    X|               hajnalig kérdezősködve a Lászlóffy kedvtelései, szokásai, hangulatai
159    X|             után járt, a leány leült a Lászlóffy íróasztalához s gyorsan
160    X|           tegnap este óta itt vagyok a Lászlóffy lakásán. Esküszöm neked,
161    X|            ketten léptek be egyszerre: Lászlóffy és a hordár, akit Ella a
162    X|         inasnak, hogy vezessen ki...~ ~Lászlóffy megdöbbenve hallgatta végig
163    X|               Látszik, hogy nem ismer, Lászlóffy, ha azt hiszi, hogy megbántam,
164    X|               jobbkarom...~ ~Kacérul a Lászlóffy karjába kapaszkodott, s
165   XI|              magára hagyjam? - szólott Lászlóffy, a helyéről fölkelve.~ ~-
166   XI|     megindultan feléje fordította.~ ~- Lászlóffy, nagyon kell szeretnie,
167  XII|           nyújtotta feléje a kezét. És Lászlóffy is elérzékenyülve dörmögte:~ ~-