Rész

  1    I|       utasítson el... Csak azt engedje meg, hogy elmondjam, miért jöttem...~ ~
  2    I|                most ijedten kuporodott meg az egyik fauteuil mellett.
  3    I|               leány kipirulva hajtotta meg bájos fejét, aztán engedelmesen
  4    I|               Arra kérem, hogy mentsen meg, ha azt nem akarja, hogy
  5    I|              Dunának menjek... Mentsen meg attól, hogy férjhez adjanak,
  6    I|           segítsen rajtam, védelmezzen meg...~ ~A színész ijedten hallgatta
  7    I|              Kedves kisasszony, nézzen meg itt a nappali világításban, -
  8    I|                A leány bánatosan rázta meg szőke fejét, Lászlóffy pedig
  9   II|                 hogy időváltozás előtt meg se bírta mozdítani a vállát
 10   II|              érezte, hogy vén. Szentül meg volt győződve, hogy gyomorbaj
 11  III|          másod­emeleti lakásában húzza meg magát, de az egyetlen leánya
 12  III|              csak addig lesz így, amíg meg nem unom és végre is nem
 13  III|              nagy dohányrudakhoz nincs meg az egészségem, tudja, a
 14  III|       házigazda boldogságával jegyezte meg:~ ~- Ez már ugy-e, valami?...
 15  III|           élvezetünk... A többi nem ér meg egy pipa dohányt...~ ~A
 16  III|            megdöbbenve.~ ~- Ne ijedjen meg, hiszen szerencsére az egész
 17  III| szerénytelennek, ha a dolog nem lepett meg valami nagyon, hiszen huszonöt
 18  III|             megy feleségül?~ ~- Higyje meg, sokkal kisebb a baj, mintha
 19  III|    valamennyien, akik engem tiszteltek meg azzal, hogy szerelmi életük
 20  III|               göncölszekerét nem kapta meg karácsonyi ajándékul...
 21  III|            egymáshoz valók. Tiszteljen meg azzal, hogy gyakrabban fölnéz
 22  III|          ostobaságot elkövessen?... Ha meg nem teszi, arra is képes,
 23   IV|        társaság. Remélem még nem bánta meg, hogy oly jólelküen igen-t
 24   IV|              tánc szempontjából hívtak meg, fülelt nagy buzgalommal
 25   IV|               háta mögött.~ ~- Engedje meg kegyelmes uram, hogy Lászlóffyt,
 26   IV|                    No, hát ki tartotta meg a szavát? - szólott mosolyogva
 27   IV|                az ő alakjában ismertek meg, ünnepi hangulatukban, a
 28   IV|               általános szavazati jog, meg az önálló vámterület...~ ~
 29   IV|         lekötelező nyíltsággal mutatta meg nekik a leveleket, amelyekkel
 30   IV|               Érdekes, hogy maga mégis meg birta szerezni az ügyvédi
 31   IV|          tudunk, kedves barátom, értse meg: mindent... Hogy Feydeau
 32   IV|                kötelességem nem engedi meg, hogy kíméletes legyek...
 33   IV|              úgy-e, hogy nem mondhatom meg a miniszternek?~ ~- A miniszter
 34   IV|       bolondságot... Akármit, csakhogy meg legyen a színe annak, hogy
 35   IV|                színész haragosan rázta meg a fejét, de a kis Cauders
 36   IV|               naiv rajongással szólalt meg:~ ~- Én is kérem, hogy tegyen
 37    V|            hanem jó meleg tricot, hogy meg ne fázzék... Szegény kis
 38    V|              egyébként nem feledkezett meg egy pillanatra se.~ ~A Rákóczi-uton
 39    V|              operálgatja. Ugyan mondja meg őszintén: gyógyított maga
 40    V|              balek, aki a nyugodtságát meg a függetlenségét föláldozza
 41    V|             pad szélén, s vadrózsákkal meg jázminnal diszített széles
 42    V|                  Ha a Simplon-alagutat meg tudták csinálni, akkor az
 43    V|                nem látta, hogy ki löki meg, dühösen fölkiáltott:~ ~-
 44    V|            valami templomszolga lökött meg... Ezer bocsánat, tanár
 45    V|             föl mielőbb apát és mondja meg neki is, amit tőlem tud...
 46    V|               amit tőlem tud... Mondja meg, hogy szeretem és nem élném
 47    V|                 Azt akarom, hogy kérje meg a kezemet... Holnap vagy
 48    V|           Holnap vagy holnapután kérje meg, amint csak apával találkozhatik...~ ~
 49    V|            benne, hogy magam választom meg az uramat... Mi jogon is
 50    V|            makacsság, hogy az elveimet meg is tudjam védelmezni...
 51    V|           mondana, hogy maga nem bánná meg másnap az elhatározását
 52    V|         föllobbanás ez, - arra, higyje meg, nem lennék képes. Tudom,
 53    V|              művészete nem öregedhetik meg soha... Én csak annyit kívánok
 54    V|                föl fog jönni, én hívom meg... Ha kosarat ad: akkor
 55    V|                ugyancsak nem erőltette meg magát a szabadkozásban,
 56    V|               a telefon mellett keresi meg a mindennapi kenyerét...~ ~
 57    V|               csipkés köténnyel jelent meg újra.~ ~- Soká megvárattam? -
 58    V|             álom... Csak most találtam meg magamat és az igazi lelkemet...~ ~-
 59    V|            dohányzóba átmennek, mondja meg neki, hogy szeretem és maga
 60    V|           olyan bizalmatlan?... Mondja meg apának bátran, hogy feleségül
 61    V|               színész vállára tette. - Meg vagyok döbbenve, mert attól
 62    V|             utat megtaláljam... Mondja meg ön, hogy mit tegyek, - és
 63    V|              Csak jó idő mulva szólalt meg:~ ~- Talán az egyetlen mód
 64    V|      viselkedett irántunk... És higyje meg, nagyon bánt a kétség: vajjon
 65    V|                nem az ideálját találta meg, hanem csak a bábút, akit
 66    V|            tudnám szeretni...~ ~Higyje meg, hogy ez természetesebb,
 67    V|      boldogtalanságát átérezze. Legyen meg a kényelmes lakásom, a jó
 68    V|            felejtsen el, hanem őrizzen meg a szívében, mint tünő gyermeksége
 69    V|                Felejtsen el és találja meg mielőbb azt a boldog embert,
 70    V|           mindent meggyónok, de igérje meg, hogy velem tart, a pártomon
 71    V|               kalapját és az óráját, s meg sem állt, csak a második
 72    V|               Ella hálásan szorongatta meg az öreg asszonyság kezét,
 73    V|          pályaudvarhoz.~ ~- Hát mondja meg, hogy hova utazott tegnap
 74    V|                Black ijedten simogatta meg könyekben ázó, rózsaszínü
 75    V|              le mrs Black, hadd gyónom meg életem legnagyobb titkát...
 76    V|        hallgatta végig, sürün spékelve meg az előadást efféle fölkiáltá­sokkal:~ ~-
 77    V|                 A szíve ösztökélte rá, meg az az elhatározása, hogy
 78    V|              mulva élőszóval mondhatom meg neki, hogy hazudott, amikor
 79    V|            Black-em... Csak nem engedi meg talán, hogy boldogtalan
 80    V|     véletlenben való bizakodás, higyje meg, nevetséges... Csak úgy
 81    V|            hogy az előérzetem nem csal meg... Maga is volt fiatal mrs
 82    V|                lázas mozdulattal bökte meg a mrs. Black balkarját.~ ~-
 83    V|            neki ezt a cédulát s mondja meg, hogy innen küldték a proszcénium-páholyból.~ ~
 84    V|             szívem, elhiheti, nem csal meg... Ha sohase volt szerelmes,
 85    V|              nagy bánat se keserítette meg az életemet... Miért került
 86    V|             hogy szenvedélyek zavarják meg az öregségemet, s most ijedten
 87    V|             jövő csábító képeivel telt meg, amikor ez a karcsu, ragyogó
 88    V|           szeretem! Azt hiszem, rögtön meg tudnék halni, ha csak egyszer
 89    V|         meghaljon, - élni fog és mégis meg lesz ez az öröme... Csak
 90    V|                nem szokás. Kivülről is meg tudom mondani, hogy mit
 91    V|               pedig kétségbeesve rázta meg a fejét.~ ~- Micsoda társaság,
 92    V|              Black! A szerelem, higyje meg, igen kedves és tisztességes
 93    V|                még a sírban sem szünik meg...~ ~Lászlóffy szomorúan
 94    V|           alukáljék tizenegyig. Mondja meg a portásnak, mielőtt lefekszik,
 95    V|             türelmetlenül tipegett föl meg alá a gyalogjárón.~ ~- Fogadok,
 96    V|               picurka kis náthát se ér meg két szerelmes ember boldogsága?...
 97    V|               A leány mosolyogva rázta meg a fejét.~ ~- Lászlóffy,
 98    V|              Budapesthez, annál jobban meg van ijedve a saját vállalkozásától.
 99    V|          zavartan. - Inkább azt mondja meg, hogy micsoda nagy esemény
100    V|               színész aggódva csóválta meg a fejét:~ ~- No, ebből szép
101    V|               utóbb, de végre amúgy is meg fogják tudni az igazat...
102   VI|               karosszékbe, s buktassák meg újra ezeket a pezsgős flaskókat...~ ~
103   VI|                az orosz cár adta volna meg összes népeinek az esengve
104   VI|               kardpárbajban állapodtak meg, s hogy a duellum idejét
105   VI|             kérem arra, hogy bocsásson meg s ne tartson haragot ellenem...
106   VI|          csacsi vagyok, akinek, higyje meg, hogy az esze sincs a helyén
107   VI|                 Lászlóffy ijedten állt meg, mire a leány halkan folytatta:~ ~-
108   VI|               az ötödik szoba küszöbén meg nem állt: ott volt a Cauders
109   VI|          szemébe.~ ~- Hogyan köszönjem meg, amit tett értünk, kedves
110   VI|                arcát csak most mutatja meg, amikor azt hiszi, hogy
111   VI|                 hogy a szegény leányom meg a félszázados munkám gyümölcse
112  VII|               Gyertek ide, és nézzétek meg ezt a komédiást, s adjatok
113  VII|          várva-várt sorok nem érkeztek meg. Mintha egy bohókás álom
114  VII|               zavarni, de most engedje meg, hogy én is üdvö­zöljem...
115  VII|                     Kétségbeesve rázta meg a fejét, s a szempilláit
116 VIII|         mondják, hogy hétfőn este volt meg... Még pedig nem Budapesten,
117 VIII|              mindig csak a premiéreken meg a tárcanovellákon jár az
118 VIII|                művész nem magya­ráz­ta meg a szavait; mikor az autodafével
119 VIII|                jóindulattal bólintotta meg a fejét egy-két idegen ur
120 VIII|               így szólott:~ ~- Engedje meg a mester, hogy a vendégünket,
121 VIII|             kövér fiatalemberrel teszi meg majd a nászútját a génuai
122 VIII|                két hónap mulva tartják meg, s akkor nem Olaszországba,
123 VIII|         nyitott, szinte meghatva rázta meg ötször-hatszor a Lászlóffy
124 VIII|           együtt tölthettünk... Mondja meg a menyasszonyá­nak, hogy
125   IX|              fiatal lányt pillantottam meg...~ ~- Micsoda fiatal lányt?~ ~-
126   IX|                megharagszik, hát előbb meg akartam kérdezni, hogy mitévő
127   IX|         bezárta.~ ~- Most pedig mondja meg, hogy miképp került ide? -
128   IX|          térjen magához, hát nyugodjék meg, hiszen jó helyen van...
129   IX|           holnapi napot se értem volna meg, ha ott maradok... Lászlóffy
130   IX|                 A lány szomoruan rázta meg a fejét.~ ~- Haza? Arról
131   IX|               Lászlóffy. Ha nem engedi meg, hogy itt maradjak, hát
132   IX|        indulattól.~ ~- Mivel keserítem meg? Mert ahhoz akarok menni,
133   IX|              izzóvá lett. Jó ideig föl meg alá járt a szobában, azután
134   IX|    édesatyjához... Majd holnap mindent meg fogunk tenni, hogy örökre
135   IX|             örökre egymáséi lehessünk, meg fogjuk értetni, hogy minden
136   IX|                 mint ahogy ő gondolta, meg fogja bocsátani, hogy könnyelmü
137    X|               színész részvéttel fogta meg a leány kezét, aztán halkan
138    X|             egy öreg és jó embert ment meg a fájdalomtól és a kétségbeeséstől...~ ~
139   XI|               az ebédlőbe, aki annyira meg volt illetődve, hogy még
140   XI|                s hosszasabb köhécselés meg sóhajtás után így szólott:~ ~-
141   XI|               apa ugyebár nem tiltotta meg, hogy leüljön nálunk?~ ~-
142   XI|        hirtelen egy könycsepp csillant meg.~ ~- És apa, - dadogta,
143   XI|                  Még a cselédségnek is meg van tiltva, hogy a kisasszonyt
144  XII|          Goldschmied táviratából tudta meg, hogy az esküvő megtörtént;
145  XII|        megtörtént; valahol délen tudta meg, a cannesi tengerparton,
146  XII|        anyakönyvvezető előtt tartották meg, kora reggel, nyolc óra
147  XII|          szólott mosolyogva, - engedje meg, hogy én legyek az első,
148  XII|  véletlenségből, nem ajándékozta volna meg őket két kilogrammnyi agyvelővel...
149  XII|                is kövesse, tartsuk hát meg a nászlakomát a pályaudvarban.
150 XIII|             asszony (még mindíg nagyon meg van ijedve): Nem lenne talán
151 XIII|       szabálytalanság, s kész a nátha, meg az influenza... Ha nem csalódom,
152 XIII|              is volna... Tapintsd csak meg édes a homlokomat, hogy
153 XIII|        mondhatatlan fájda­lommal telik meg, tompa, kínos fájdalommal,