Rész

  1    I|      számára se vagyok itthon, s ha még egyszer háborgat, hát maga
  2    I|            híres férfi szentélyébe. Még szinte fuldoklott a sietségtől,
  3    I|    fauteuilba.~ ~- A nevem - mondta még kissé félénken, - Cauders
  4    I|             apát mindenki ismeri... Még most is remegek arra a gondolatra,
  5    I|             ha azt nem akarja, hogy még ma este a Dunának menjek...
  6    I|           kulisszák közt?~ ~A leány még kétségbeesettebben zokogott,
  7    I|    bolondságra gondolt... A deszkán még a fiatal hősöket kell játszanom, -
  8    I|       Tévútra vezette, hogy a frakk még megáll valahogy a derekamon, -
  9    I|          fáradtan sietek haza, mert még az is kimerít, ha emberi
 10    I|          szivével, fáradt elméjével még mindig a fiatalságot kellett
 11   II|      bírálja.~ ~Negyvenéves korában még jóformán csak azok a korcsmárosok
 12   II|           emberiségtől. Mi lehetett még, amiért küzdhetett, amiről
 13   II|       elbutulással jár.~ ~Lászlóffy még messze járt az ötvenedik
 14  III|       karrierjét, s akinek édesapja még borzas falusi gyerekeket
 15  III|          emberek vidámságával, akik még szépnek találják és tudják
 16  III|          kortyokat, mert ilyen teát még csakugyan nem ivott. Cauders
 17  III|      hasonlít a többire... Egyszer, még hatéves se volt, egész napig
 18   IV|           nagyobb társaság. Remélem még nem bánta meg, hogy oly
 19   IV|             az életben mégis vannak még árnyalatok, amelyek az idegeit
 20   IV|        őszhaju úriember, aki nemrég még az ellenkező párton ült,
 21   IV|       leányok közt, de akinek szíve még épen megőrizte fiatalkorának
 22   IV|            zsugorgató fiu volt, aki még talán életében se fizetett
 23   IV|        ragyogó szemében, s ha kell, még elmésség dolgában se marad
 24   IV|           daraboknál, amit maguknak még nem szabad megnéz­niök...
 25   IV|            s ha éppen csak az kell, még költeményeket és naturalisztikus
 26   IV|          vette, hogy távozása előtt még hallani akarja önt, kedves
 27   IV|             méltóságos uram, de ezt még a miniszter kedvéért sem
 28   IV|             József, meghiszem... Én még akkor találkoztam vele,
 29   IV|        rögtönzött előadás keltett s még a cinikusok is az elismerés
 30   IV|          Mondhatom, mester, hogy ön még nálam is különben deklamál...
 31   IV|             a mámornak sohase fogta még el ily szédületes áradata,
 32   IV|        válaszolta a leány hálásan - még életemben se voltam oly
 33   IV|           mint most és sohase fogta még el ennyire a szerettetés
 34   IV|             szegény, naiv gyermeket még jobban magamhoz bolondítsam...
 35    V|         igaza, s az ilyen helyeslés még jobban fölbőszítette, mintha
 36    V|            de az ideges színészt ez még annál inkább dühbe hozta.~ ~-
 37    V|               Három napig Lászlóffy még a tájékára se ment a Cauders-palotának,
 38    V|    közbeszóló ötvenbe, egy mágnás - még ha szegény is - százba.
 39    V|           hinnék, hogy megfizettek. Még pedig a színész­tarifa szerint,
 40    V|             el mester, úgyse látott még ilyesmit. Ott lesz a környék
 41    V|             Pedig minden vizsgáját, még az első elemit is, protek­cióval
 42    V|             után kéne megélnie, hát még a hajléktalanok menedékhelyére
 43    V|             beléje sugárzik. A vére még jobban fölforrt, amikor
 44    V|            viszonyt tart fönn, hogy még a konzulja esküvőjén is
 45    V|             Lászlóffy az ebéd végén még egy nevezetes tapasztalást
 46    V|       szeret, mint valaha... És van még egy nagyobb baj is ennél...~ ~-
 47    V|        mintha az élet szebbik része még előttem volna... Annyira
 48    V|              mert attól félek, hogy még nagyon is sokat fogunk szenvedni
 49    V|       hosszu szabadságot kérne? Igy még talán elhitethetnők szegénykével,
 50    V|            A legnagyobb készséggel. Még ma beszélni fogok az igazga­tóm­mal,
 51    V|      elfogadnunk öntől?~ ~Lászlóffy még válaszolni akart valamit,
 52    V|  ajándékozza.~ ~Édes kicsikém, maga még sokkal fiatalabb és sokkal
 53    V|           csillogásával fölruház... Még nem tudja, hogy a bábu akkor
 54    V|           beszélő bábut, amelyikben még öröme telt...~ ~Hová megyek:
 55    V|          töltök, s a halá­lom előtt még sütkérezem ama nagy és ismeretlen
 56    V|            melyet az úri kisasszony még mindig ott tartott remegő
 57    V|          sírva fakadt, bár egyelőre még sejtelme se volt arról,
 58    V|          ismét itthon leszek, talán még ha­ma­rabb, mint apa, aki
 59    V|        elfelejteni a jóságát, soha, még akkor se, ha belőlem is
 60    V|       ágyáig:~ ~- Drága mrs. Black, még mindig nem alszik?~ ~- Nem,
 61    V|          Nekem az a sejtelmem, hogy még az est folyamán találkozunk
 62    V|            S látva, hogy mrs. Black még mindig nyugtalanul néz maga
 63    V|        stájer fővárost lázba hozta, még a szomszédos fürdők közönsége
 64    V|             hogy Lászlóffy itt lesz még ma este? - kérdezte a leány
 65    V|      színész felé. De a fölvonásnak még a közepén se jártak, mikor
 66    V|       mertem volna tenni arra, hogy még ma este találkozunk vele...~ ~
 67    V|     beszélgetek egy félóráig, ebből még bizonyára nem lesz baj...~ ~
 68    V|            sopánkodva.~ ~- Haza? No még csak az kellene! Feküdjék
 69    V|             látva, hogy az angol nő még mindig élénken habozik,
 70    V|          hallottam, hogy a szerelem még a sírban sem szünik meg...~ ~
 71    V|         fogok beszélni az atyjával, még ha biztosan is tudom, hogy
 72    V|             de a szálloda kapujában még jó idő eltelt, amíg annak
 73    V|      gyalogjárón.~ ~- Fogadok, hogy még náthát fogok kapni a maguk
 74    V|       magának, édes, jó mrs. Black, még egy picurka kis náthát se
 75    V|             hogy elválnak, de előbb még egy utolsó, gyöngéd pillantást
 76    V|              Óh, attól ne féljen... Még talán jobban szeretem, hogy
 77    V|            mesés gyorsasággal múlt, még jóformán az első témájukat
 78    V|         régen tudják...~ ~A színész még mindig megilletődve bólogatott
 79    V|             étkezőkocsi pincérét... Még ez is érezteti az emberrel,
 80    V|      Mivelünk, akik pezsgőt ittunk, még tizedrészben se törődött
 81    V|             hogy annak a pincér­nek még csak sejtelme se volt a
 82    V|             után meglátoga­tom...~ ~Még egyszer megszorították az
 83    V|         iránt érdeklődik...~ ~- Hát még mi iránt? - kérdezte a színész
 84   VI|       jöjjön, aminek jönnie kell, - még aznap este levelet írt Caudersnak.
 85   VI|        vagyok, ha magát láthatom... Még ma este fölkeresném, ha
 86   VI|         sóhajtva mormogta:~ ~- Most még csupa barátság és jóindulat,
 87   VI|      lefekvés előtt mindíg benéztek még ide egy „schlaftrunk”-ra,
 88   VI|            És a jámbor színész, aki még talán életében se mondott
 89   VI|       lecsillapult:~ ~- A mesternek még azt is megbocsátom, ha gorombáskodik
 90   VI|             Annyira tisztelem, hogy még ha arcul üt is, én kérek
 91   VI|            kijelentik, hogy a felük még csak gondolatban sem akarta
 92   VI|       szerencsétlen gyermekkel? Hát még növelte, élesztette az oktalan
 93   VI|              de becsületes emberek, még most is vannak, Lászlóffy
 94   VI|            gyöngéd lemondás, s ime, még veszedelmesebb, mint azok,
 95   VI|         kalandor kezébe kerüljön.~ ~Még talán többet is mondott
 96   VI| gorombáskodjék, eltűröm; majd eljön még az idő, amikor bocsánatot
 97   VI|            távozott. De a küszöbről még egyszer visszafordult.~ ~-
 98   VI|            adja, sem vehet rá, hogy még egyszer visszatérjek...~ ~ ~
 99  VII|                 Lászlóffy csakugyan még sohase játszott annyi művészettel,
100  VII|      betegszobájából s ez idő alatt még csak hírét se hallotta Ellának.
101  VII|          kiadták az utját...~ ~- És még most is ott vannak?~ ~-
102  VII|            Boldog Mayer László, hát még a helyébe is viszik a menyasszonyát,
103  VII|            nagy pénzekbe játszik... Még pedig szerencsével, mert
104  VII|         megkopasztja...~ ~A színész még egy darabig csevegett Horovicz
105  VII|        díszsírba, amivel tisztelőim még legutoljára megajándékoznak...~ ~
106  VII|         rendben egymás mellé, aztán még inkább kitörtek belőle lelkének
107 VIII|             hétfőn este volt meg... Még pedig nem Budapesten, hanem
108 VIII|            Tíz nappal ezelőtt talán még azt se tudta, hogy Mayer
109 VIII|          kiáltott föl meglepetve. - Még pedig egyenesen a Lipótvárosba
110 VIII|                 Hát Ella kisasszony még most is odalenn van a pusztán? -
111 VIII|            lovagol, kocsikázik, sőt még a vadászatainkra is elkisér
112 VIII|    nagyságos asszony szerepét... Ma még a francia babával játszanak,
113 VIII|            elegendő volt arra, hogy még az emlékemet is elmossa...
114 VIII|            menyasszonyom, elhiheti, még boldogabb lesz... Nem is
115 VIII|             szinte azt hiszem, hogy még jobban szereti magát, mint
116 VIII|           módjára elérzékenyedik... Még egyszer melegen búcsut vettek
117   IX|              És beengedte?~ ~- Nem, még most is odakünn áll a folyosón...
118   IX|         megdöbbent, hogy pár percre még a szava is elállott: tágranyílt
119   IX|         szépen, hogy mi történt? Ha még tovább is ilyen gyermek­módjára
120   IX|       engedjen el többé innen, mert még ma este a Dunának megyek...~ ~-
121   IX|          üdvösségére esküszöm, hogy még ma éjjel a Dunába ugrom,
122    X|       ruhástól dőlt le a divánra, s még félálmában se hallott egyebet,
123    X|            tizenkettő. De az ebédig még jócskán várhatunk, mert
124    X|           Egy sürgős levelet akarok még ebéd előtt elküldeni valahová...~ ~-
125    X|              Rosszul lett, elájult, még talán komoly baja is származik
126    X|          édesatyja lábaihoz... Most még senki se tud a dolog felől,
127    X|             tud a dolog felől, most még nem kompromittálta magát
128    X|           megszakad fájdalmában, de még az apámért se volnék képes
129    X|             nézett a színészre, aki még mindig tünődve, a lelkifurdalás
130    X|              hogy ebédhez üljünk... Még csak az kellene, hogy a
131    X|         hogy én kevertem a rántást, még pedig oly buzgósággal kevertem,
132    X|          buzgósággal kevertem, hogy még mostan is fáj tőle a jobbkarom...~ ~
133   XI|                               XI.~ ~Még nem végeztek az ebéddel,
134   XI|            meg volt illetődve, hogy még a házigazdának dukáló bemutatkozásról
135   XI|   méltóságos úr, orvosai tanácsára, még ma este elutazik a Riviérára...
136   XI|                 Ha este utazik, úgy még ma délután fölkereshetem...
137   XI|     méltóságos úr úgy se fogadná... Még a cselédségnek is meg van
138   XI|            édesatyjával, majd eljön még annak az ideje is, hogy
139  XII|        arányokat öltött, amennyiben még a köszvényesek, az influenzások
140  XII|           Becsületemre mondom, hogy még sohase imponált nekem semmi
141  XII|             kis princessznek saját, még pedig ugyancsak határozott
142  XII|      fészket, a szerelmes pár első, még igazán boldog óráinak tanyáját.~ ~ ~ ~
143 XIII|            főznek, ez, úgy tetszik, még se az igazi... Nem hiába,
144 XIII|           apró, olajos halacskáknak még a látásuk­tól is rosszul
145 XIII|              Én nem tudom, de nekem még a kavicskő se árt... Sohase
146 XIII|             férfi (szemrehányólag): Még kérdezi?~ ~Pár pillanatnyi
147 XIII|             cognacot.~ ~Az asszony (még mindíg nagyon meg van ijedve):
148 XIII|          minden, hogy sohase láttam még hasonlót... Én reggelig
149 XIII|             kimerült, öreg ember... Még a pillantása is más, mint