Rész

  1    I|       szőkehaju, feketeszemü gyermek volt, az angol leányokéhoz hasonló,
  2    I|    megdöbbent modorából is látnivaló volt, hogy nem igen ismeri a
  3    I|      ilyenkor, amikor jó hangulatban volt, csupa bonhomia ült ki kövérkés
  4    I|                 Egy pillanatig csönd volt, de Lászlóffy, - így hívták
  5    I|     borotválkozástól kékes arca tele volt ráncokkal és gödrökkel, -
  6    I|         történik. Hiszen a sorsa nem volt mindennapi: kihült szivével,
  7   II|                  II.~ ~Lászlóffy nem volt olyan vén, amilyennek beszélgetés
  8   II|        magyar színész. Csodálatos is volt, hogy a koplaló, rövidnadrágos
  9   II|             eljátszotta. Mindennapos volt a zsufolt ház s a tizenötszörös
 10   II|              szinte szédületes siker volt az oka, hogy a kényeztetett
 11   II|          annyija most már biztosítva volt, hogy nem kellett többé
 12   II|        érezte, hogy vén. Szentül meg volt győződve, hogy gyomorbaj
 13   II|           Pedig alapjában egészséges volt, mint a makk; csak az unalom
 14  III|          poziciójával ő is tisztában volt, mint mindenki. E nagyszerü
 15  III|          lett. Az is közismert dolog volt, hogy Cauders mindig példányképe
 16  III|           Cauders mindig példányképe volt a becsületességnek s a férfias
 17  III|              nyers, szókimondó ember volt, aki a miniszternek épp
 18  III|      igazgatta minden lépését, s nem volt oly magas ár, aminek fejében
 19  III|          leánya tegnap délután nálam volt...~ ~- A leányom! - kiáltott
 20  III|              Egyszer, még hatéves se volt, egész napig nem evett,
 21  III|       ajándékul... Azóta is ezer baj volt vele, ha valamit komolyan
 22  III|                Ha már ennyire szives volt, nem szabad megállnia a
 23   IV|            Cauders-palota körül nagy volt a sürgés-forgás, mert a
 24   IV|         elkábította kissé. Hasztalan volt embergyűlölő és rosszkedvü,
 25   IV|           pompa szokatlan és újszerü volt előtte s a parfümös levegő,
 26   IV|              az idegeit. Amíg fiatal volt, nem igen jutott ahhoz,
 27   IV|             kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy efféle ismeretségek
 28   IV|                Komédiások!” - szokta volt mondani mogorván s ime -
 29   IV|          urak beszédét, de nyoma sem volt annak a parvenü hangnak,
 30   IV|   teremsorban. Sok ideje azonban nem volt a nézelődésre, mert Cauders,
 31   IV|             az ajtóhoz. Cauders Ella volt, a minapi látogatója.~ ~
 32   IV|     leányzsurjaik hány édes órájának volt a tárgya ez a finom és elegáns
 33   IV|             férfi mámora, aki sohase volt úri leányok közt, de akinek
 34   IV|           öltött - most igazán olyan volt, mint a Halálos párbaj harmadik
 35   IV|             büszkeség töltse el. Nem volt annyira pesszimista, hogy
 36   IV|              s Lászlóffy is bizonyos volt benne, hogy ezek az édes
 37   IV|        sütötte le a szemét, - de nem volt ideje, hogy valami bókot
 38   IV|         hanyag eleganciáju úri ember volt, a Lipótváros ismert cinikusainak
 39   IV|     mosolyával imponált. Bármiről is volt szó, Kovács doktor fitymálva
 40   IV|              további fejtegetést. Ez volt az oka, hogy általában nagyon
 41   IV|           asszonyok szerint tanácsos volt félni tőle, mert neki volt
 42   IV|           volt félni tőle, mert neki volt a legrosszabb nyelve az
 43   IV|                   Lászlóffy, aki nem volt jártas ebben a tónusban,
 44   IV|           tartotta eléje. Grünhut úr volt, a dilettáns zeneszerző,
 45   IV|   megköszönték. Grünhut rendes tagja volt az éjjeli ujságíró kompániák­nak,
 46   IV|          pedig ehhez kitünő szimatja volt - nagyszerűen szimulálta
 47   IV|              fukar és zsugorgató fiu volt, aki még talán életében
 48   IV|       Keménynyaku, bivalyerejü fickó volt, aki mindenkiben titkos
 49   IV|              felé fordult, aki híres volt arról, hogy nem jár semmiféle
 50   IV|             oly mondhatat­lanul édes volt, hogy egyszerre megdobogott
 51   IV|             mivel tisztességes ember volt s eszébe jutott, amit az
 52   IV|        Spitzerek egyetlen örökösnője volt ez, egy vörösesszőke, kissé
 53   IV|       megbotránkoztatásig szókimondó volt. A társaság férfitagjai
 54   IV|            Mi bánthatta?... Csak nem volt talán féltékeny a rácsoló,
 55   IV|      barátnőjére? A színész nem igen volt járatos a női lelkek útvesztőjében,
 56   IV|       megdobbant: oly ingerlően édes volt a sejtelem, hogy ez a rózsás,
 57   IV|           bájos és egyszerü művészet volt, amit produkált, s a kétszázfejü
 58   IV| utolérhetetlen csevegő... Igazán nem volt ilyen élvezetem azóta, hogy
 59   IV|        ismételgette:~ ~- Igazán szép volt minden, igazán nagyszerüen
 60   IV|              úgy érezte, hogy sohase volt ily fiatal, mint most és
 61    V|         mindig morózus és rosszkedvü volt, s a derekát is állandóan
 62    V|                épp vasárnap délelőtt volt - egy véletlen találkozás
 63    V|       verőfényben - kissé jobb kedve volt, mert ünnepnapon nem tartottak
 64    V|              Az utca zsufolásig tele volt kocsikkal, fölvirágozott
 65    V|           furcsa, mily hihetetlen is volt mindez: az orgonaszó, mely
 66    V|        akiknek a házasságában részük volt... Egy rózsás, életvidám,
 67    V|              Az eddigi életem nem is volt egyéb, mint valami rossz
 68    V|           hazudik...~ ~A menü pompás volt, a borok kitünőek, a fölszolgálás
 69    V|           megismer, de fájdalom, hiu volt a reményünk... A szegény
 70    V|             pillanatban. Oly megható volt az izgatott, vén gyermek
 71    V|         művészem, ön ezúttal is mély volt és utolérhetetlen.~ ~Ella
 72    V|             szentimentális természet volt - szemforgatva átadta a
 73    V|         gyermekesen nagy betüivel ez volt írva:~ ~Cauders Ella kisasszonynak.~
 74    V|              sokkal kevesebb alkalma volt ahhoz, hogy a piszkos, a
 75    V|         jószívü és érzékeny teremtés volt, könyezve ölelte magához
 76    V|             a sárga hintó bakján? Az volt, aki a gazdámat a vasúthoz
 77    V|               jól emlékszem, a 43-as volt...~ ~Ella fölugrott a kocsiba,
 78    V|           vagy mi a jó Isten csudája volt... Velem pörölt, hogy nincs
 79    V|           perccel ezután Ella otthon volt a lakásukban. Egész délután
 80    V|             arcocskáját. S mivel nem volt elég erős ahhoz, hogy a
 81    V|             egyelőre még sejtelme se volt arról, hogy a kis tanítványa
 82    V|              a fehér csipkebluzt? Ez volt rajtam akkor este, amikor
 83    V|             mert öt kicsiny testvére volt otthon, akiket mind el kellett
 84    V|         Néhány pillanatig mély csönd volt, de a kis leány hangja csakhamar
 85    V|              nézőtér zsufolásig tele volt, a nagyhírü Norde az egész
 86    V|           emelje. A levegő már forró volt a jövendő élvezet mámorától,
 87    V|              nem csal meg... Maga is volt fiatal mrs Black, és így
 88    V|            Lászlóffy!~ ~- Nos, kinek volt igaza? Az életemet is föl
 89    V|    meggondolom, hogy a méltóságos úr volt az, aki oly jószívűen mellém
 90    V|              azt, hogy a levél hazug volt? - szólott a színész sértődve.~ ~-
 91    V|             egyenesen az ellenkezője volt az igaz­ság­nak... Azt írta,
 92    V|            nem csal meg... Ha sohase volt szerelmes, most bizonyosan
 93    V|              bevallom, hogy nekem se volt azóta, egy nyugodt órám.
 94    V|            hogy szinte ő is képtelen volt minden beszédre... Csak
 95    V|        vendéglőbe.~ ~A helyiség tele volt vendégekkel, buzavirágkalapos
 96    V|               a csirkepörkölt kitünő volt, a sör jéghideg, s az a
 97    V|             pezsgő rossz és émelygős volt, de Ellának nagyszerűen
 98    V|             tremolázó bariton hangja volt, de Ella szinte áhitattal
 99    V|        szólott:~ ~- Mindeddig könnyü volt a dolgunk, - mi ketten csak
100    V|          Cauders Ellát. Rábai doktor volt, a híres krakéler, a Cauders-palota
101    V|            hogy micsoda nagy esemény volt az, ami magát Budapestről
102    V|          dolog, mester. Kardpárbajom volt két idevaló birtokossal,
103    V|              nevetésében sokkal több volt az udvariasság, mint a jókedv.
104    V|                Az istenért, csak nem volt ismét afférje valakivel?~ ~-
105    V|      pincér­nek még csak sejtelme se volt a maga vallásáról...~ ~-
106    V|           korában csúnya és ügyetlen volt s lám most csupa grácia
107   VI|             a magyar nótákat... Több volt talán húsz esztendejénél
108   VI|        hallgatása annyira szembetünő volt, hogy Rábai doktor tréfásan
109   VI|            aludt, már hat órakor ott volt a vívóteremben, ahová a
110   VI|              a színpadon kívül) most volt először kard a kezében,
111   VI|           küszöbén meg nem állt: ott volt a Cauders hálótermében,
112   VI|              Schönwald úr szerint mi volt a párbaj oka?~ ~- Az, hogy
113   VI|      kezdetben becsületes és korrekt volt az eljárásom, de most...~ ~
114   VI|     helyzetekben is hűséges szolgája volt. Nem volt többé ura a beszédének
115   VI|           hűséges szolgája volt. Nem volt többé ura a beszédének és
116   VI|        melyről a színpadon oly híres volt, végképp elhagyta, s a gyermek
117   VI|             az oktalan szenvedélyét? Volt lelke ahhoz, hogy magába
118   VI|    szégyenletében. Jó darabig nem is volt annyi nyugodtsága, hogy
119   VI|              a fejét: most aztán nem volt többé az a kedves, mosolygó,
120   VI|                   Legyen nyugodt, ez volt az utolsó látogatásom a
121  VII|           senkise ült...~ ~Tíz napja volt annak, hogy oly elkeseredett
122  VII|             aki majdnem napos vendég volt az Elláék házában. A fiatal
123  VII|              premiér-társa­ság mégse volt egészen teljes... Már játékközben
124  VII|      páholyuk az egész estén át üres volt...~ ~A fiatal ember jókedvüen
125  VII|     mosolyogva bólintott - nem hiába volt nagy színész, hát el tudta
126  VII|         megérem...~ ~Jóformán hajnal volt, mire lefeküdt, de álom
127 VIII|            mondják, hogy hétfőn este volt meg... Még pedig nem Budapesten,
128 VIII|            személyesen is szerencsém volt megismerkedni az ideáljával...~ ~
129 VIII|             tette melankóli­kussá: ő volt az első, aki poharát a mesteréhez
130 VIII|              csinos bajusza elegendő volt arra, hogy még az emlékemet
131   IX|             konyhába.~ ~Cauders Ella volt.~ ~Lászlóffy annyira megdöbbent,
132   IX|        vasúti állomásra... Pénzem se volt, de megkértem az állomásfőnököt,
133   IX|          Most már nem a síró gyermek volt többé, hanem a szerelmes,
134    X|          följött, a leány már készen volt a levéllel.~ ~- Tudja, hogy
135    X|            mert az úr, amikor nálunk volt, azt dicsérte a legjobban.~ ~
136   XI|            ebédlőbe, aki annyira meg volt illetődve, hogy még a házigazdának
137  XII|       leányok, akiknek sokkal kisebb volt a hozományuk, mint az Elláé,
138  XII|             az útjukba. Rábai doktor volt, a híres krakéler orvos,
139  XII|             vacsora csakugyan kitünő volt, a hangulat pompás, s Ella
140 XIII|            kavicskő se árt... Sohase volt olyan jó étvágyam, mint
141 XIII|              ahol meglehetősen friss volt a levegő. Az ilyen éjjeli
142 XIII|               Oly édes, oly gyönyörü volt minden, hogy sohase láttam