Rész

  1    I|      bocsánat, de ne utasítson el... Csak azt engedje meg, hogy elmondjam,
  2    I|           mindenre kész vagyok, amit csak kiván tőlem...~ ~A leány
  3    I|        rokkant ember vagyok, aki már csak a jó teában találja az egyetlen
  4    I|          arra a daliás legényre, aki csak kegyedért fog élni... Nem
  5   II|     Negyvenéves korában még jóformán csak azok a korcsmárosok ismerték,
  6   II|             asszonyai és leányai már csak a Lászlóffy nevét keresték
  7   II|              nem lenne érdemes, hogy csak egy pillanatig is gyötrőd­jünk
  8   II|        egészséges volt, mint a makk; csak az unalom tette beteggé
  9   II|             pénzembernek, akit eddig csak látásból ismert. Ezt írta
 10  III|             mindig olvashatok, de ez csak addig lesz így, amíg meg
 11  III|         forog... Ha nem látja többé, csak annál lángolóbb lesz a szenvedélye,
 12  III|             kérőleg tette hozzá:~ ~- Csak nem akarja, hogy ez az ártatlan
 13   IV|     excellenciája egyszerü ötletein. Csak a párt humoristája, az anekdotáiról
 14   IV|            foglaljak a körükben...~ ~Csak látnia kellett a fiatal
 15   IV|            jól táplált ifjút, akiről csak annyit tudott, hogy a házi­kisasszony
 16   IV|              hogy görbe az orrom? No csak mondja ki, egy csöppet se
 17   IV|        beszél­getett, titokban egyre csak a színészt nézte, gyöngéd,
 18   IV|            érzi, hogy e kitünő ember csak érette áldozta föl egy estére
 19   IV|           Falusi ártatlanságokat már csak a szegény Ligeti Juliskának
 20   IV|             kenye­rünket, s ha éppen csak az kell, még költeményeket
 21   IV|         hagyja tisztelt mester... Ez csak amolyan szalon­kifejezése
 22   IV|             Lesbia minden szavára... Csak szórakozottan válaszolt
 23   IV|     elszomorodik... Mi bánthatta?... Csak nem volt talán féltékeny
 24   IV|              rózsás, fiatal teremtés csak reája gondol... Hirtelen
 25   IV|          zongorából feléje suhantak: csak most érezte egész gyönyörét
 26   IV|           árulja magát, ha egyszerre csak maga Cauders nem lép be
 27   IV|             az elvem, hogy a színész csak a színpadon foglalkozzék
 28   IV|        öregem, óriási kujon... Neked csak mindig eszedbe jut valami
 29   IV|             tudta, mi történik vele; csak azt érezte, hogy valami
 30   IV|            és suttogva kérdezte:~ ~- Csak nem sírt, maga édes kis
 31   IV|              kis leányom már maga is csak mind gardedám fog majd járni
 32    V|              pezsgőt ittam, - igazán csak becsipett állapotban juthatnak
 33    V|           sugóba!~ ~A művész haragja csak délfelé kezdett megenyhülni
 34    V|   gyöke­rezhetik... Ilyen badarságot csak a vidéki szociológusok írnak,
 35    V|         szociológusok írnak, azok is csak nyár derekán, amikor minden
 36    V|            témájukból kifogynak. Már csak mégis különb mulatság talán,
 37    V|            az efféle ízléstelenséget csak a zsidó családoknál tapasztalhatja
 38    V|       lecáfol... Aki a zsidó vallást csak szóba is meri hozni ön előtt,
 39    V|       rendezők sürögtek. A két férfi csak nagy üggyel-bajjal tudott
 40    V|        emészt, kedves mester. Nézzen csak jobbfelé, - az egész leány­csapat
 41    V| el­ragadtatást kifejező pillantásai. Csak akkor derült föl, mikor
 42    V|          minden gondolata láthatólag csak ő körülötte forgott. A félszázad
 43    V|          holnapután kérje meg, amint csak apával találkozhatik...~ ~
 44    V|         remegő szívvel kérdezte:~ ~- Csak nem gondolja ezt igazán?
 45    V|              barátnőm, a vagyona!... Csak nem képzeli, hogy az édes
 46    V|           öregedhetik meg soha... Én csak annyit kívánok a sorstól,
 47    V|            de ezután utolsó percemig csak arra fogok gondolni, amit
 48    V|  kegyetlenség a gondviseléstől, hogy csak most hozza magát elém, most,
 49    V|               Az utolsó szavakat már csak alig tudta elmondani, mert
 50    V|            leányát elkísérje.~ ~- Ni csak, maga az, kedves művészem, -
 51    V|            mint valami rossz álom... Csak most találtam meg magamat
 52    V|              messaliençe-ról, hiszen csak mi ránk tisztesség, ha az
 53    V|          Ella kisasszonynak s mintha csak a sors is ösztökélni akarta
 54    V|          kötelességem az őszinteség. Csak arra kérem, hogy ne ítéljen
 55    V|            dohányzó szoba szőnyegén. Csak jó idő mulva szólalt meg:~ ~-
 56    V|          ellenben őt visszük el, hát csak fokozzuk a szenvedélyét,
 57    V|              tudta, hogy mit beszél, csak ennyit mondott:~ ~- Hajtson
 58    V|     Dunakeszre... Hajtson akármerre, csak minél messzebb ezektől a
 59    V|          ideálját találta meg, hanem csak a bábút, akit érzésének
 60    V|          tudja, hogy a bábu akkor is csak hideg, érzéktelen fadarab
 61    V|      beszélni, hogy a maga érzése is csak gyermekes visszfénye az
 62    V|         napfényében, amelyről ed­dig csak a könyvekből és az ujságokból
 63    V|             Kedves jó mrs. Black, ha csak egy kicsit szeret, nem hagy
 64    V|              óráját, s meg sem állt, csak a második emeleti üvegajtó
 65    V|             előszoba ajtaját.~ ~- Ni csak, - a multkori kisasszony,
 66    V|             tudom, hogy hova ment... Csak annyit mondott, hogy minden
 67    V|            tér vissza Buda­pestre... Csak később fogja közölni velem,
 68    V|        tudjam, hogy hova utazott? Én csak a pályaudvarig vittem s
 69    V|           ujjai között. De egyszerre csak örömmel csapott a homlokára:~ ~-
 70    V|              fiókjai­ban kutatott, s csak estefelé hagyta abba a titokzatos
 71    V|            minden, úgyis tudom, hogy csak kénytelenségből utazott
 72    V|           nem szeret...~ ~- Jézusom, csak nem akar talán megszökni
 73    V|              drága, mrs. Black-em... Csak nem engedi meg talán, hogy
 74    V|          pályaudvarra...~ ~Mrs Black csak éjfél felé jött vissza,
 75    V|               mit kíván?~ ~- Semmit, csak jó éjszakát akartam kívánni
 76    V|            robogott a pályaudvarból. Csak akkor, hogy az állomás üvegteteje
 77    V|            drága mrs. Blackem, az is csak megér annyit, hogy néhány
 78    V|           azért nem árulta el magát, csak titokban meglökte a mrs.
 79    V|            higyje meg, nevetséges... Csak úgy vaktában négyszáz kilométert
 80    V|             levegőben tartva, mintha csak a szokatlan művészet megdelejezte
 81    V|           igér nekem? Ha megszöktem, csak azért tettem, mert a szegény
 82    V|              volt minden beszédre... Csak nagysokára nyúlt a Lászlóffy
 83    V|          rögtön meg tudnék halni, ha csak egyszer is magamhoz ölelhetném...~ ~
 84    V|              meg lesz ez az öröme... Csak rám gondoljon és ne veszítse
 85    V|         sopánkodva.~ ~- Haza? No még csak az kellene! Feküdjék le
 86    V|      tulajdonság... A fiakkeresek is csak halandó emberek, mint mi
 87    V|             optimizmusomat, s megint csak belátom, hogy boldogságunk
 88    V|         haragos gardedámot?”~ ~- Óh, csak inkább maga vigyázzon arra,
 89    V|          volt a dolgunk, - mi ketten csak hamarosan megegyeztünk egymással...
 90    V|             lépéssel... Az istenért, csak nem fél talán?~ ~- Őszinte
 91    V|                És megvágta őket?~ ~- Csak éppen a becsület kedvéért
 92    V|                  Pletykázzanak, amíg csak jól esik nekik, nem igaz?
 93    V|         születik...~ ~- Az istenért, csak nem volt ismét afférje valakivel?~ ~-
 94    V|          hogy annak a pincér­nek még csak sejtelme se volt a maga
 95    V|             többé egy bizalmas szót, csak a pályaház nagy foyerjében
 96   VI|          aztán a ritka vendég... Ide csak közénk, a karosszékbe, s
 97   VI|  társaságában... Értem, hogy most is csak a vasúti útjára gondol,
 98   VI|              kezeivel.~ ~- Lárifári, csak hagyja a szószátyárkodásait...
 99   VI|        fogják helyettem elintézni... Csak azt kérem, hogy kora reggel
100   VI|         kijelentik, hogy a felük még csak gondolatban sem akarta megsérteni
101   VI|        vívóteremben, ahová a többiek csak jó félóra múlva állítottak
102   VI|        Lászlóffy lesütötte a szemét; csak most, hogy a Cauders hálálkodását
103   VI|              keze után.~ ~- Istenen, csak nincs valami baja? - szólott
104   VI|         boldoggá tegyem?~ ~A színész csak némán intett, Cauders pedig,
105   VI|            hogy válaszolni tudjon, s csak hosszu percek mulva válaszolt:~ ~-
106   VI|         meg­csal­jon. Az igazi arcát csak most mutatja meg, amikor
107  VII|       oroszlánra hasonlított, akinek csak egyetlen vágya van, hogy
108  VII|   szorongatták a kezét, de Lászlóffy csak bágyadtan mosolygott; mintha
109  VII|   betegszobájából s ez idő alatt még csak hírét se hallotta Ellának.
110  VII|           suttogással folytatta:~ ~- Csak puszta sejtelem, de én azt
111  VII|           fiatal leány, hogy neki is csak ez legyen a sorsa... Boldog
112  VII|               Ismeri?...~ ~- Ismerni csak ismerem valahogy, mert néhanapján
113  VII|        őszintén szólva, nem tudom... Csak annyit tudok, hogy igen
114 VIII|             Azt hisszük, hogy mindig csak a premiéreken meg a tárcanovellákon
115 VIII|              Lászlót bemutassam... Ő csak reggel jött föl, s már holnap
116 VIII|        tartják, hogy az egész dolgot csak tréfának veszik... Egy pillanatig
117 VIII|           elmesélte, hogy az esküvőt csak két hónap mulva tartják
118   IX|      megdöbbenve.~ ~- Óh, hiszen, ha csak sejtették is volna, hát
119   IX|     határozott hangon válaszolt:~ ~- Csak ez az egy módom van, hogy
120    X|           drága éjszakát... Most már csak pihenjen le, ha egy-két
121    X|                Azt hittem, hogy majd csak ebéd idejére hagyja abba
122    X|          elment?~ ~- Nem szivecském, csak annyit, hogy hagyjam békén
123    X|           Esküszöm neked, hogy innen csak az anyakönyvvezető elé megyek,
124    X|      Szerelmes vagyok Lászlóffyba és csak én tudom, csak én érzem,
125    X|        Lászlóffyba és csak én tudom, csak én érzem, hogy boldog is
126    X|              frizurájáig elpirult) s csak azután fordult a várakozó,
127    X|         adott... Mikor magához tért, csak a kezével intett, hogy minél
128    X|        Semmit se mondott, könyörgöm, csak a szívéhez kapott és leesett
129    X|      pillanatig a fejét. Aztán, hogy csak ketten maradtak az előszobában,
130    X|           hogy ebédhez üljünk... Még csak az kellene, hogy a drága,
131   XI|        kérdezte Ella kíváncsian.~ ~- Csak annyit mondott, hogy az
132   XI|      Riviérára... Nem is jön vissza, csak két hónap múlva, mert az
133   XI|          legyek... Most már mindenem csak maga lesz az egész föld
134  XII|            múlva az egész Lipótváros csak Cauders Elláról beszélt.
135  XII|     eltaszítsa magától?...~ ~Cauders csak az öreg Goldschmied táviratából
136  XII|             elutazott. Viszonválasza csak ebből a pár szóból állott:~ ~-
137  XII|              nyolc óra tájban, éppen csak a legszükségesebb tanuk
138 XIII| pillantá­sokat vet az urára. A férfi csak az üres teáját issza, s
139 XIII|        asztalnál).~ ~A férfi: Hozzon csak gyorsan egy cognacot.~ ~
140 XIII|           lázam is volna... Tapintsd csak meg édes a homlokomat, hogy
141 XIII|    napsugaras délelőtt van; a tenger csak úgy ragyog a verőfényben.