Rész

  1    I|             ne utasítson el... Csak azt engedje meg, hogy elmondjam,
  2    I|         kérem, hogy mentsen meg, ha azt nem akarja, hogy még ma
  3    I|           Szegény kicsike, hát maga azt hiszi, hogy az életben is
  4    I|             apa ügyvédjéhez, akiről azt beszélik, hogy a legjobb
  5    I|          felejtem el a látogatását. Azt is meg­igérem, hogy be fogom
  6   II|      szolgabírónál, honnan szerezte azt a csillogó elegánciát, amellyel
  7   II|         mulva megkapja a fővárostól azt a díszsírhelyet, amivel
  8  III|             előcsarnokban körülnéz, azt hiszi, hogy valami főhercegi
  9  III|     csontjaimat... Negyven év után, azt hiszem, hogy jogom is van
 10  III|        szereti, de ha könnyüt akar, azt is adhatok, mert én trabukkóval
 11  III|                 Mit szól hozzá?~ ~- Azt mondom, hogy mindeddig a
 12  III|           lát... A kedves leánya is azt vette a fejébe, hogy hozzám
 13   IV|            a miniszter már az imént azt az óhajtását fejezte ki,
 14   IV|          játszottak... Egyáltalában azt tartom, hogy a művészet...~ ~
 15   IV|    resszortjához... Bámulatos elme, azt mondom, hogy bámulatos elme...~ ~
 16   IV|          hogy magát megismeri... De azt hiszem, nemcsak a leányok,
 17   IV|         állat vagyok, úgy-e mester, azt gondolja? Az nem baj, a
 18   IV|           krakéler, aki húsz év óta azt vette a fejébe, hogy a vallása
 19   IV|          nyárspolgárhoz:~ ~- Ugy-e, azt akarja mondani, hogy görbe
 20   IV|     pofozkodásokat és a párbajokat, azt szuggerálva magának, hogy
 21   IV|  megnéz­niök... Nos hát, én röviden azt mondom...~ ~Körülményes,
 22   IV|             vágott:~ ~- Hát maga is azt mondja, hogy a fiatal leányoknak
 23   IV|      szavamra, bámulatba ejt... Hát azt hiszi, hogy előttünk valami
 24   IV|           vezércikkezők találták ki azt az együgyüséget, hogy a
 25   IV|       miniszternek?~ ~- A miniszter azt akarja, hogy én monológot
 26   IV|              mi történik vele; csak azt érezte, hogy valami mondhatatlanul
 27   IV|     bolondítsam... Hazudtam, amikor azt mondtam magamról, hogy öreg
 28    V|             egyebet se teszek, mint azt ordítom, hogy csukják be
 29    V|            bérelni...~ ~- Hogy érti azt, hogy kibérlik őket?~ ~-
 30    V|           nem megyek, mert rólam is azt hinnék, hogy megfizettek.
 31    V|       Higyje el, igazam van, amikor azt mondom, hogy a nők nagyrésze
 32    V|    szépségéhez...~ ~- A filozófusok azt vitatják, hogy éppen az
 33    V|     tisztelt mester...~ ~- Nos?~ ~- Azt mondom, hogy az efféle ízléstelenséget
 34    V|     folytatta:~ ~- No ez érdekes, - azt hittem, hogy valami templomszolga
 35    V|        fogok találkozni magával, de azt biztosra vettem, hogy ma
 36    V|        Pedig, hogy ez lenne a vége, azt ő éppen oly jól tudja, mint
 37    V|             komolyan folytatta:~ ~- Azt akarom, hogy kérje meg a
 38    V|     képzelődő és beteges férj... Én azt hiszem, hogy magamtól is
 39    V|            egy gazdag ügyvéd?... Én azt hiszem, hogy maga partienak
 40    V|                Isten neki, meghozom azt a nagy áldozatot, hogy Budapest
 41    V|         évesnél! Az a keresztlevél, azt hiszem, hogy szemérmetlenül
 42    V| szerencsétlen majdnem félszázad óta azt hiszem, hogy mindennap kávét
 43    V|      mosolyogva néha, holott igazán azt se tudta, hogy miről van
 44    V|          leánya szerelmes belém?... Azt hittük, hogy kiábrándul,
 45    V|            dolgot el kell ismernem: azt, hogy ön korrekt és becsületes
 46    V|          gondolatom... Hazudnám, ha azt állítanám, hogy erős, hideg
 47    V|              aki egy végzetes napon azt a bolondságot vette a fejébe,
 48    V|           el és találja meg mielőbb azt a boldog embert, aki méltó
 49    V|                Oh igen, kisasszony, azt megmondhatom, hiszen magam
 50    V|         tegnapi kocsisát.~ ~- Látja azt a fiatal gyereket, ott a
 51    V|           Hogy ismerem-e? Meghiszem azt, nagyságos kisasszony. Tegnap
 52    V|         Black megdöbbenve.~ ~- Mit? Azt édes mrs. Black, hogy utána
 53    V|         neki, hogy hazudott, amikor azt írta, hogy nem szeret...~ ~-
 54    V|           világ nyelvét illeti, hát azt hiszem, elegendő biztosíték,
 55    V|         aludni holnap ilyenkor?~ ~- Azt hiszem, hogy valamelyik
 56    V|           volna szabad megenged­nem azt a szörnyűséget, hogy ez
 57    V|        jövendő sorsom, az semmi?... Azt hiszem drága mrs. Blackem,
 58    V|      szólott:~ ~- Nem hiába, mindig azt hallottam, hogy az angol
 59    V|      csillogó szemmel.~ ~- Fogadni? Azt nem. Utóvégre az se lehetetlen,
 60    V|         kíváncsian.~ ~- Olvassa el. Azt hiszem, gyámanyácskám, hogy
 61    V|          így szólt hozzá:~ ~- Látja azt a borotvált arcu urat, a
 62    V|          bársony-ridiküljükkel.~ ~- Azt hiszem, hogy meglepte kissé
 63    V|          belátni s akkor ne féljen, azt is megtudja, hogy miért
 64    V|             mint a nyárfalevél.~ ~- Azt kérdezi, hogy miképp kerülök
 65    V|            kis leány erre is képes? Azt hitte, hogy egy hazug levéllel
 66    V|            mint én...~ ~- Hogy érti azt, hogy a levél hazug volt? -
 67    V|             volt az igaz­ság­nak... Azt írta, hogy nem szeret, hogy
 68    V|         megbarátkoz­tam... Évek óta azt hittem, hogy semmi se érdekel
 69    V|    szerelmében sütkérezzem... Talán azt hiszi, hogy az én ereimben
 70    V|             életét tönkretegyem?... Azt hiszem, rosszabb lennék
 71    V|         füle zúgott, egy pillanatig azt hitte, hogy összeesik...
 72    V|          szívem, mennyire szeretem! Azt hiszem, rögtön meg tudnék
 73    V|   egy­szeribe itt legyen!~ ~- Látja azt a piszeorru kis leányt ott
 74    V|             belőlem... Én valamikor azt hallottam, hogy a szerelem
 75    V|           hogy maga ilyen gyáva!... Azt hittem, hogy valami görög
 76    V|           mester is, akiről a minap azt olvastam, hogy féléves tanulmányútra
 77    V|        Lászlóffy zavartan. - Inkább azt mondja meg, hogy micsoda
 78    V|           egy kicsit udvarol nekem, azt különben is régen tudják...~ ~
 79    V|       afférje valakivel?~ ~- Affér? Azt nem lehetne mondani. De
 80    V|       legalább a kedvemre leszidtam azt az antiszemita kutyát...~ ~-
 81    V|          vetett az orromra... No de azt hiszem, hogy tisztességesen
 82   VI|         szoba menyezetét bámulom... Azt hiszem, hogy öt-hat nap
 83   VI|   lecsillapult:~ ~- A mesternek még azt is megbocsátom, ha gorombáskodik
 84   VI|            formaságok elől, amelyek azt kivánják, hogy Rábai barátunk
 85   VI|         helyettem elintézni... Csak azt kérem, hogy kora reggel
 86   VI|    jegyzőkönyvileg fogjuk elintézni azt a szerencsétlen affért.~ ~-
 87   VI|             sivatag oroszlánja.~ ~- Azt akarják, hogy én valamit
 88   VI|           pökhendi fráternek tartom azt az urat...~ ~A fiatal úr
 89   VI|        szólott Cauders ijedten.~ ~- Azt, hogy nem vagyok méltó a
 90   VI|      Cauders komoran leintette.~ ~- Azt hittem, inkább meghalna,
 91   VI|     szerencselovag, mint a többi... Azt hittem, hogy csupa nemes
 92   VI|            most mutatja meg, amikor azt hiszi, hogy már bizonyos
 93   VI|        bizonyos a dolgában.~ ~- Hát azt gondolja, hogy előre megfontolt
 94   VI|          hogy ennyire megbántott... Azt hiszi, hogy a pénzére, a
 95   VI|              Ami kevés igényem van, azt mind könnyűszerrel kielégíthetem,
 96  VII|         Csak puszta sejtelem, de én azt gondolom, hogy valami parthieről
 97  VII|               De hogy miféle ember, azt, őszintén szólva, nem tudom...
 98 VIII|        megvolt az eljegyzés is?~ ~- Azt mondják, hogy hétfőn este
 99 VIII|            nappal ezelőtt talán még azt se tudta, hogy Mayer László
100 VIII|      ismerjük a fiatal leányokat... Azt hisszük, hogy mindig csak
101 VIII|          beszélt a mesterről... No, azt hiszem, hogy ez lesz a legértékesebb
102 VIII|            génuai tengerpartra...~ ~Azt hitte, hogy nem bírja ki
103 VIII|       fölgyujtják... Sokszor szinte azt hiszem, hogy még jobban
104   IX|            valaki a konyha ajtaját, azt az ajtót, amelyik a folyosóra
105   IX|           Micsoda fiatal lányt?~ ~- Azt az úri kisasszonyt, aki
106    X|            kérdezte barátságosan. - Azt hittem, hogy majd csak ebéd
107    X|             úr, amikor nálunk volt, azt dicsérte a legjobban.~ ~
108    X|            nem ismer, Lászlóffy, ha azt hiszi, hogy megbántam, amit
109   XI|         beszélnem minden­áron, mert azt akarom, hogy megbocsásson,
110   XI|           nagyon kell szeretnie, ha azt nem akarja, hogy a világ
111   XI|            sohase fogom elfelejteni azt az áldozatot, hogy az édes,
112  XII|           éppen valami gyáva fickó, azt mondom kegyednek, hogy a
113  XII|           így szólott:~ ~Ez a virág azt jelentse:~ Legyen társuk
114 XIII|          szerepet játszom. Az orvos azt mondja, hogy puszta idegesség...~ ~
115 XIII|             érzem magam... Különben azt hiszem, hogy az éjjel meghültem,
116 XIII|            Az asszony (ártatlanul): Azt hittem örömet szerzek magának,
117 XIII|          magam se fogom elfelejteni azt a képet... Sírni tudnék,
118 XIII|     Bizonytalanul): Nem tudom... de azt hiszem... mintha csakugyan