Rész

  1    I|            rokkant ember vagyok, aki már csak a jó teában találja
  2   II|            születésnapját ünnepelte, már az egész Budapest róla beszélt.
  3   II|        Budapest asszonyai és leányai már csak a Lászlóffy nevét keresték
  4   II|         izgatta, hiszen annyija most már biztosítva volt, hogy nem
  5   II|        évétől, amikor idegenek előtt már következetesen vén komédiásnak
  6  III|      megszólalt:~ ~- A méltóságos úr már várja nagyságodat... Nem
  7  III|               pedig ha akarja, talán már rég a bárói címet is odaragaszt­hatta
  8  III|       tapogatóztam... Ezért a teáért már csakugyan érdemes, hogy
  9  III|   boldogságával jegyezte meg:~ ~- Ez már ugy-e, valami?... Büszke
 10  III|            többet... De az ilyen tea már csakugyan megéri, hogy az
 11  III|         biztosítom... hogy kiheverte már ezt a bárányhimlőt...~ ~
 12  III|           komolyan folytatta:~ ~- Ha már ennyire szives volt, nem
 13   IV|             a parfümös levegő, amely már a lépcsőházban megcsapta,
 14   IV|             szá­rnyas­ajtót. Odabenn már igen sokan voltak, de a
 15   IV|         aligha. Különben a miniszter már az imént azt az óhajtását
 16   IV|              Tudtam, hogy eljön, apa már tegnap ujságolta, hogy itt
 17   IV|          ujságolta, hogy itt lesz... Már valamennyi leány oda van
 18   IV|               Falusi ártatlanságokat már csak a szegény Ligeti Juliskának
 19   IV|           szerzők színműveiben... Mi már mindent tudunk, kedves barátom,
 20   IV|         Utóvégre is véget kell vetni már annak a babonának, hogy
 21   IV|          öntől...~ ~- Akármit kíván, már előre is teljesítve van.~ ~-
 22   IV|         mikor a hóbortos kis leányom már maga is csak mind gardedám
 23    V|            taplószívü, vén komédiás, már félig meggárgyulva, tüzet
 24    V|               A kulisszák törzslakói már jól ismerték; tudták, hogy
 25    V|              a szerepét. A színészek már föl se vették, de idegen
 26    V|            őszintén: gyógyított maga már valamikor asszonyt is?~ ~
 27    V|             búcsuzni készült.~ ~- No már akkor nem megyek, mert rólam
 28    V|             mit, elmegyek. Úgyis van már húsz esztendeje, hogy esküvőt
 29    V|          egyéb témájukból kifogynak. Már csak mégis különb mulatság
 30    V|     megillető hódolattal. A mátkapár már ott állott az oltár előtt,
 31    V|       olyasmi nem történt vele, amit már tegnap is ne tudott volna.~ ~-
 32    V|     boldogtalanságomat nem akarja... Már két éjjel nem aludtam, mert
 33    V|             magát elém, most, amikor már mindennel leszámoltam...~ ~
 34    V|                   Az utolsó szavakat már csak alig tudta elmondani,
 35    V|             keresztül.~ ~- Elszívták már a szivarjukat? Én aludtam,
 36    V|       szólott:~ ~- Bocsánat, de most már mennem kell, mert a Kaszinóban
 37    V|           hogy mi történt... Tudassa már holnap, hogy azonnal értesíthessem...~ ~
 38    V|             Tíz perc mulva a színész már az Erzsébet-tér tájékán
 39    V|           Mire e sorokat olvassa, én már nem vagyok Buda­pes­ten, -
 40    V|       egyszer, nagyon sokára, amikor már boldog és nyugodt asszony
 41    V|               Bármit kíván is tőlem, már most megigérem, hogy teljesíteni
 42    V|              sarkára. A Rákóczi-úton már messziről fölismerte a Lászlóffy
 43    V|              A következő pillanatban már ott állott a siheder előtt,
 44    V|           aranyat magának adjam?~ ~- Már hogyne akarnám!~ ~- Magának
 45    V|        befejezte az előadást, s most már könyek nélkül, majdnem férfias
 46    V|      meglehet, kis angyalom. De most már csakugyan itt az ideje,
 47    V|             Jó félórával később Ella már comme il faut külsővel,
 48    V|        ujságot vásároljanak: a vasút már ki is robogott a pályaudvarból.
 49    V|        minden színpadán körutat tett már, hogy az ismeretlen kis
 50    V|         magaslatára emelje. A levegő már forró volt a jövendő élvezet
 51    V|             vetett a nézőtérre, ahol már sok száz főnyi közönség
 52    V|        színlappal. Most jöhetett, de már őt is hatalmába kerítette
 53    V|             érdekel többé a világon, már rég lemondtam arról, hogy
 54    V|    kényszerít rá, hát kimondom, hogy már a becsületemmel is megalkudni
 55    V|           elrabolnám tőle... De most már kérem, hogy ne kinozzon,
 56    V|             holnapután és később?... Már most is remegek arra a gondolatra,
 57    V|       érzéseim megváltoznak... Erről már, fájdalom, szó sem lehet...
 58    V|                 Lesz, ami lesz, most már mindegy... Őszintén fogok
 59    V|           kiteszi a szűrömet... Most már mindegy, történjék, aminek
 60    V|        sóhajtva a férfi.~ ~Lászlóffy már kora reggel izgatottan sétált
 61    V|         hanem az előzményektől... Ha már ott tartanánk, hát akkor
 62    V|              ki, amikor a gyorsvonat már berohant a győri állomásra,
 63    V|           héten hűségesen megírták - már három vagy négy nappal ezelőtt
 64    V|              részt vett...~ ~A vonat már közel járt Budapesthez,
 65    V|          Elláék kupéjába visszatért. Már a folyosón haragosan intett.~ ~-
 66    V|      vallásáról...~ ~- Nekem mondja? Már amikor az asztal mellé leültünk,
 67    V|              beszélni apával?~ ~- Ha már Budapesten van, akkor holnap
 68   VI|              a gondolatba, hogy most már jöjjön, aminek jönnie kell, -
 69   VI|      asztalra.~ ~- A vén betörőnek - már mint ennek a gaz kávésnak -
 70   VI|             vissza a szeparéba, ahol már a megilletődés és némaság
 71   VI|           aki egész éjjel nem aludt, már hat órakor ott volt a vívóteremben,
 72   VI|               akik több ízben látták már verekedni az országos krakélert,
 73   VI|             maradunk?... Hiszen most már megkötöttük a vérszerződést...~ ~
 74   VI|             amikor hazaért és délben már az egész város tudta, hogy
 75   VI|           kaput.~ ~- A méltóságos úr már kétszer is kérdezte a komornyiktól,
 76   VI|        intett neki.~ ~- Isten hozta, már türelmetlenül várom... Öt
 77   VI| klasszikusokat végigolvastam, s most már ugyancsak kívánkozom valami
 78   VI|          intett, Cauders pedig, most már magához térve, folytatta:~ ~-
 79   VI|               amikor azt hiszi, hogy már bizonyos a dolgában.~ ~-
 80   VI|        efféle haszontalanságokkal... Már a színpadon is unja, nemhogy
 81  VII|         mégse volt egészen teljes... Már játékközben észrevettem,
 82  VII|          vannak?~ ~- Oh nem, Cauders már másnap este hazatért...
 83  VII|      magányos estéim idilljének most már mindörökre vége van... Itt
 84 VIII|            ahova menni akar... Ugyis már egy örökkévalóság, amióta
 85 VIII|            az emberhúst, hogy szinte már magam is megsokalltam...~ ~-
 86 VIII|           megsokalltam...~ ~- No, ha már maga megsokallta, az valami, -
 87 VIII|            kérdezte a doktor, amikor már a társaság összes intim
 88 VIII|       huszároknál szolgált...~ ~- És már megvolt az eljegyzés is?~ ~-
 89 VIII|           László a világon van, s ma már valószínűleg egész a frizurájáig
 90 VIII|           agglegények vagyunk, de mi már nem ismerjük a fiatal leányokat...
 91 VIII|              csak reggel jött föl, s már holnap délben visszautazik,
 92 VIII|              is elkisér bennünket... Már is kipirult és molettebbé
 93 VIII|         megreggeliznek, s egy-kettő, már megenni való méltósággal
 94 VIII|            babával játszanak, holnap már viharedzett, agg szakácsnőkkel
 95 VIII|             a fejüket bekössék... Ez már a világ teremtése óta így
 96 VIII|          milyen szamár!... És mégis: már a csinos bajusza elegendő
 97   IX|              az úri kisasszonyt, aki már tavaly egy délután nálunk
 98   IX|          betoppan ide... Hozzám, aki már szinte belenyugodtam a gondolatba,
 99   IX|             képzelem... No ne sírjon már, mert bizony Isten magam
100   IX|        mondatot: a felnőtt lányoknak már nem szabad úgy sírni, mint
101   IX|         tudott válaszolni rá... Most már nem a síró gyermek volt
102    X|        hangulatai felől. Mikor végre már világosodni kezdett az ablak,
103    X|             a drága éjszakát... Most már csak pihenjen le, ha egy-két
104    X|           bágyadtan fölébredt, a nap már vigan sütött be az ablakon.~ ~-
105    X|           Odakünn az öreg asszonyság már javában sürgött-forgott
106    X|             holtfáradtan jön haza, s már alulról fölcsönget, hogy
107    X|         kiséretében följött, a leány már készen volt a levéllel.~ ~-
108    X|             vagy a boldogság, - most már mindegy: örökre elvetettem
109   XI|           van itt, s hogy a nagysága már bizonyosan tudja a többit...~ ~-
110   XI|          alatt se akarom. Nincs most már olyan dolog a világon, amit
111   XI|         felugrott a helyéből és most már omló könyekkel szólott:~ ~-
112   XI|             teremtése legyek... Most már mindenem csak maga lesz
113  XII|         kitünő emberismeret... De az már, szavamra, imponál nekem,
114  XII|          ilyen jószívü ember... Most már igazán sajnálom, hogy valamikor,
115 XIII|              a cognacot): Oh dehogy, már is sokkal jobban érzem magam...
116 XIII|          Egészen jól van?~ ~A férfi: Már semmi bajom...~ ~A fogat
117 XIII|             árbocait az élet viharai már letörték...~ ~