Rész

  1    I|      gyűlölök... Inkább a halált, mint ezt... Apának nem merem
  2   II|        alapjában egészséges volt, mint a makk; csak az unalom tette
  3  III| poziciójával ő is tisztában volt, mint mindenki. E nagyszerü self
  4  III|           megmondta a véleményét, mint a legutolsó gyakornoknak.
  5  III|            Humboldtot olvasgatom, mint mindig, ha olyan boldogság
  6  III|          inkább ki tudta fejezni, mint valami laikus polgári ábrázat,
  7  III|         Ön se alszik jobb ágyban, mint én, s ön se ehetik vacsorára
  8  III|           szemmel nézi a világot, mint mi öregek; egy sikerült
  9  III|   betegségből végre is kigyógyul, mint valamennyien, akik engem
 10  III|         dolog nem olyan egyszerü, mint gondolja, mert az a gyermek
 11  III|        tudom, hogy nagyobb a baj, mint ön hiszi, mert ez a kis
 12   IV|      frakkját - nem a rosszabbat, mint megigérte, - s egy komfortáblin
 13   IV|       művészethez is épp úgy ért, mint a saját resszortjához...
 14   IV|           most igazán olyan volt, mint a Halálos párbaj harmadik
 15   IV|     voltaképpen oly embergyűlölő, mint egy havasi medve.~ ~Most
 16   IV|           diadalmas pillantással, mint aki érzi, hogy e kitünő
 17   IV|          a fiatal leány ostobább, mint a fiatal úr... Manapság,
 18   IV|     regényeket is különben írunk, mint a férfiak, - bizony isten
 19   IV|         is támaszthat maga iránt, mint a régi módi kisasszony,
 20   IV|       Leánylétemre több az eszem, mint az egész pereputtynak...~ ~
 21   IV|   különféle ábrákat a levegőbe, s mint elsőrangu smokk, abszolute
 22   IV|     monológot, hacsak akkorát is, mint a nyulfarka... Bizonyos
 23   IV|    csakugyan nem tehet okosabbat, mint hogy egyszer elfárad a színházba...~ ~
 24   IV|           nem mulattam ilyen jól, mint ma este...~ ~Amíg Cauders
 25   IV|           ily szédületes áradata, mint most. Anélkül, hogy jóformán
 26   IV|   életemben se voltam oly boldog, mint ma este. És tudja, hogy
 27   IV|           sohase volt ily fiatal, mint most és sohase fogta még
 28   IV|      ennyire a szerettetés vágya, mint e pillanatban, mikor immár
 29   IV|     gondolta:~ ~- Úgy viselkedem, mint valami közönséges szédelgő,
 30   IV|         kevéssé kívánhatja tőlem, mint bárki a világon...~ ~A színésznek
 31    V| megnyugtassa - egyebet se teszek, mint azt ordítom, hogy csukják
 32    V|         Annyi légvonat sincs itt, mint az üvegbura alatt, amelyből
 33    V|          most rövidebb valamivel, mint kellene.~ ~A színész nevetve
 34    V|     feleségével úgy beszélgethet, mint valami jó pajtásával?...
 35    V|          is olyan specialitás ám, mint azok a szép leányok, akiket
 36    V|          épp oly hidegen hagyták, mint a leányok naiv és el­ragadtatást
 37    V|        azt ő éppen oly jól tudja, mint én...~ ~Lászlóffy rémülten
 38    V|     harminc évvel vagyok öregebb, mint maga?... Vegyük mindazt
 39    V|        mindig úgy fogom szeretni, mint most. Nem hirtelen föllobbanás
 40    V|       fiatalabbnak fogom tartani, mint a mostani udvarlóimat, hiszen
 41    V|      művésze talán nem ér annyit, mint egy szerencsés bankigazgató,
 42    V|        partienak is van olyan jó, mint Kovács doktor, aki után
 43    V|         életem nem is volt egyéb, mint valami rossz álom... Csak
 44    V|      tartja ezt olyan különösnek, mint maga hiszi...~ ~A színész
 45    V|         szivart többre becsülnek, mint engem... Nem is volnék leány,
 46    V|       gyermek most jobban szeret, mint valaha... És van még egy
 47    V|     nézett a házigazdája szemébe, mint a húszéves siheder, aki
 48    V|       szinte nagyobbnak tünt föl, mint összes, eddigi alakjaiban...
 49    V|           őrizzen meg a szívében, mint tünő gyermeksége legvégső
 50    V|         épp úgy mehetett Párisba, mint Nagybecskerekre. A nagyságos
 51    V|         No, nyugodtabb egy kissé, mint tegnap?~ ~Ella válasz helyett
 52    V|     leszek, talán még ha­ma­rabb, mint apa, aki a külföldre utazott.
 53    V|      kacagva szólott:~ ~- Ki más, mint ön, édes, aranyos, drága,
 54    V|       olyan tipegő nagymama lesz, mint amilyen itt a Vadvirágos
 55    V|          mi előbb itthon leszünk, mint amikorra apa Budapestre
 56    V|        később ér haza Budapestre, mint mi, s ha előbb is érne,
 57    V|       gukker mögött úgy remegett, mint a nyárfalevél.~ ~- Azt kérdezi,
 58    V|        maga épp oly kevéssé hitt, mint én...~ ~- Hogy érti azt,
 59    V|           épp annyit gondolt rám, mint én magára...~ ~Fürkészőleg
 60    V|       maga is épp úgy szenvedett, mint én... Oh, tudom, - becsületes
 61    V|        hiu, reményekben bizakodó, mint akármelyik gimnazista, aki
 62    V|          is csak halandó emberek, mint mi vagyunk...~ ~A színész,
 63    V|                Mennyivel jobb ez, mint a francia pezsgő! - szólott
 64    V|        megvallom, hogy úgy félek, mint gyermekkoromban, amikor
 65    V|           mert ők is mózeshitüek, mint én...~ ~Ella jóízüen fölkacagott,
 66    V|         több volt az udvariasság, mint a jókedv. Mikor Rábai dr.
 67    V| valahonnan, amikor az édesatyja - mint az ujságok személyi hírei
 68    V|  tizedrészben se törődött annyit, mint azzal a két vidéki alakkal,
 69   VI|             A vén betörőnek - már mint ennek a gaz kávésnak - igaza
 70   VI|      Lászlóffy felütötte a fejét, mint a sivatag oroszlánja.~ ~-
 71   VI|         aligha lesz olyan szíves, mint az üdvözlés, - gondolta
 72   VI|        Hetek óta egyebet se tesz, mint hogy egy ostoba kis teremtés
 73   VI|       tettem, egészen más az oka, mint amit méltóságod gondol...
 74   VI|     boldoggá tegyen...~ ~Megállt, mint a fuldokló, aki lélegzet
 75   VI|        ilyesmire... Úgy fogadtam, mint a leg­jobb barátomat, a
 76   VI|        közönséges szerencselovag, mint a többi... Azt hittem, hogy
 77   VI|          ime, még veszedelmesebb, mint azok, akik legalább álarc
 78  VII|          A művész, akit mindeddig mint a régi idealista iskola
 79  VII|       játszott annyi művészettel, mint ezekben a napokban. Mi történt
 80  VII|           s nem lenne más gondom, mint hogy a teásdobozom, a szenespincém
 81  VII|           ha ma este elpusztulok, mint hogy a holnap reggelt megérem...~ ~
 82 VIII|     mostanában egyebet se teszek, mint hogy a mellékfoglalkozásomat
 83 VIII|         vőlegény úgy beszél róla, mint a menyasszonya ideáljáról:
 84 VIII|       Éjfélkor szépen lefekszünk, mint tisztességes emberekhez
 85 VIII|     fiatal szesznagyiparos, aki - mint a többiek mesél­ték, - épp
 86 VIII|         sokkal nagyobb kapacitás, mint a megvénült oroszlán...~ ~
 87 VIII|         még jobban szereti magát, mint engem. De nem csoda, hiszen
 88   IX|           Szegényke úgy remegett, mint a nyárfalevél, s alig tudott
 89   IX|        kissé ridegebben fogadtam, mint ahogy illett volna, hát
 90   IX|         már nem szabad úgy sírni, mint a kicsike babáknak...~ ~
 91   IX|        szemü leányt, akinek arca, mint egy szerel­mes asszonyé,
 92   IX|            hogy boldogabb leszek, mint ahogy ő gondolta, meg fogja
 93    X|    félálmában se hallott egyebet, mint a vonat egyhangu zakatolását.
 94    X|         arcát, úgy képzelte, hogy mint derék kis nyárspolgár-asszonyka
 95   XI|           Bank titkárja, aki több mint harminc esztendeje, hogy
 96   XI|       ezután nem lehet más célja, mint hogy magát, kicsike bolondom,
 97  XII|         kisebb volt a hozományuk, mint az Elláé, affektált elismeréssel
 98  XII|        legyenek.~ ~Mikor azonban, mint férj és feleség, az anyakönyvvezető
 99  XII|          nagy bátorság nem egyéb, mint kitünő emberismeret... De
100 XIII|           volt olyan jó étvágyam, mint amióta hazulról eljöttünk...~ ~
101 XIII|            Oly egészséges vagyok, mint a makk. (Hirtelen elsápad,
102 XIII|          Még a pillantása is más, mint tegnap, tegnapelőtt, vagy