Rész

 1    I|             komédiás, ahogy a híres színész önmagát nevezte, éppen délutáni
 2    I|             szamovárjával - a hires színész élete kétharmadrészét teafőzéssel
 3    I|       zokogott, hogy a cinikus öreg színész egy pillanatig tanácstalan
 4    I|              védelmezzen meg...~ ~A színész ijedten hallgatta végig
 5    I|            szeszélyére...~ ~A hires színész e pillanatban csakugyan
 6    I|            a szavamat...~ ~Amikor a színész negyedóra mulva a színház
 7   II|       megszületett a legelső magyar színész. Csodálatos is volt, hogy
 8   II|            oka, hogy a kényeztetett színész némileg megundorodott az
 9  III|    budapesti hatalmasság otthona. A színész nem értett sokat a pénz­ügyek­hez,
10  III|         tudják élvezni az életet. A színész gourmand módjára nézett
11  III|             hálásan megszorította a színész kezét.~ ~- Köszönöm, hogy
12  III|             Istenre...~ ~S amikor a színész habozó mozdulatot tett,
13   IV|                szólott mosolyogva a színész.~ ~A leány hálásan rebegte:~ ~-
14   IV|           az egész társaságban.~ ~A színész érdeklődve nézte egy darabig
15   IV|   közfigyelem jó darabig az elegáns színész felé fordult, aki híres
16   IV|           eltitkolnak előtte...~ ~A színész kissé elképedve helyeselt,
17   IV|              túlokos barátnőjére? A színész nem igen volt járatos a
18   IV|     fiatalabb kis teremtés kezét! A színész megilletődve, majdnem ijedten
19   IV|           pillantással közeledett a színész felé.~ ~- Kedves művészem, -
20   IV|      tehetem... Az az elvem, hogy a színész csak a színpadon foglalkozzék
21   IV|         óhajtását teljesíted...~ ~A színész haragosan rázta meg a fejét,
22   IV|             pillantást vetett rá. A színész dobogó szívvel vette észre,
23   IV|             övénél nagyobb volna? A színész úgy érezte, hogy sohase
24    V|            volna, amikor az elegáns színész ajakáról efféle sajátságos
25    V|        valamivel, mint kellene.~ ~A színész nevetve bólintott.~ ~- Kedves
26    V|           át a Dohány-utcába...~ ~A színész elgondolkodva nézett maga
27    V|         notabilitásai ott voltak. A színész felé nyájas bankigazgatók,
28    V|        tudtam, hogy fölkeres...~ ~A színész kifejezhetetlen boldogsággal
29    V|              mint maga hiszi...~ ~A színész nem felelhetett, mert Cauders
30    V|          biztató pillantást vetve a színész elé - graciöz pukkerlit
31    V|            hanem becsülöm is...~ ~A színész szeméből könyek szivárogtak
32    V|            miközben kezét a könyező színész vállára tette. - Meg vagyok
33    V|            módjára viselkedett.~ ~A színész melankólikusan bólintott.~ ~-
34    V| értesíthessem...~ ~Tíz perc mulva a színész már az Erzsébet-tér tájékán
35    V|       mindazt, ami közte és a híres színész közt történt: első látogatását
36    V|   gyönyörűséges izgalma lebegett. A színész monoton, majdnem száraz
37    V|          fordította könyes szemét a színész felé. De a fölvonásnak még
38    V|          pontra néztek, amelyiken a színész ült, s szívdobogva lesték,
39    V|             a mrs Black fülébe.~ ~A színész fölkelt a helyéből, kalapja
40    V|              hogy miért jöttem?~ ~A színész szó nélkül helyet foglalt.
41    V|             hazug volt? - szólott a színész sértődve.~ ~- Úgy, ahogy
42    V|       öregnek, ahogy állítja...~ ~A színész tiltakozó mozdulatot tett,
43    V|            aztán, míg a homályban a színész keze után nyúlt, - hogy
44    V|        helyzetemben elhagyna...~ ~A színész végigsimította a haját,
45    V|                Annyira meghatotta a színész nagy szenvedélye, hogy szinte
46    V|           páholy plüsspamlagán... A színész fantáziája hirtelen a jövő
47    V|              mint mi vagyunk...~ ~A színész, akit egyszerre mámoros
48    V|        zsebkendőjével, de Ella és a színész pompásan érezték magokat
49    V|          ablak melletti sarokban, a színész - tréfás gesztussal, de
50    V|             gyermekké teszik...~ ~A színész azonban tovább is föl-fölsóhajtott
51    V|       diadalmi uzsonnát elköltse, a színész aggódva csóválta meg a fejét:~ ~-
52    V|     különben is régen tudják...~ ~A színész még mindig megilletődve
53    V|           megint? - kérdezte tőle a színész, hogy zavarát némiképp elpalástolja.~ ~-
54    V|          még mi iránt? - kérdezte a színész szórakozottan.~ ~- A művész
55   VI|             várt szabadságot...~ ~A színész kissé megilletődve ült a
56   VI|             kissé közelebb hajolt a színész füléhez, s ravasz ábrázattal
57   VI|        elfutotta a vér. És a jámbor színész, aki még talán életében
58   VI|   tanácskozásuk eredményéről...~ ~A színész e szavak után kezet fogott
59   VI|       jóindulatu mosollyal nézett a színész szemébe, aztán levetkőzött,
60   VI|          nyájasan odakínál­kozott a színész kardjának... Lászlóffy,
61   VI|               Hatalmasan megrázta a színész kezét, az inassal széket
62   VI|        maradtak, - hálásan nézett a színész szemébe.~ ~- Hogyan köszönjem
63   VI|          Mégegyszer megszorította a színész kezét s meghatva folytatta:~ ~-
64   VI|            Cauders megdöbbenve.~ ~A színész mélyen föllélegzett, aztán
65   VI| mindkettőjüket boldoggá tegyem?~ ~A színész csak némán intett, Cauders
66   VI|          boldogtalanná teszi...~ ~A színész szólni akart valamit, de
67   VI|           lángra lobbantotta...~ ~A színész kérdőleg pillantott föl,
68   VI|       többet is mondott volna, de a színész most magánkívül ugrott föl
69  VII|     bólintott - nem hiába volt nagy színész, hát el tudta titkolni,
70  VII|     kompániáját megkopasztja...~ ~A színész még egy darabig csevegett
71  VII|            az öreg, haragos, kemény színész gyermekmódjára fúrta bele
72 VIII|         végig a Kerepesi-úton, de a színész láttára megállította a kocsiját...
73 VIII|   megsokallta, az valami, - szólt a színész mosolyogva.~ ~Felült a doktor
74 VIII|          ahol a madár se jár...~ ~A színész nyájasan kezet rázott a
75 VIII|            néhány üveg pezsgőt, s a színész elé fejedelmi bőkezüséggel
76 VIII|      asszonnyá legyen? - kérdezte a színész jókedvűen. - Szinte hihetetlen,
77 VIII|           vettek egymástól, aztán a színész fölballagott a sötét lépcsőn,
78   IX|             No, mi az? - kérdezte a színész idegesen.~ ~Az öregasszony
79   IX|          kell Lászlóffy úrral!”~ ~A színész sápadtan ugrott föl az asztal
80   IX|            eljött? - kiáltott föl a színész megdöbbenve.~ ~- Óh, hiszen,
81   IX|             elkerget magától...~ ~A színész kétségbeesve kulcsolta össze
82   IX|     eltökéléssel mondta ezt, hogy a színész semmit se tudott válaszolni
83    X|         apámat valami baj érné.~ ~A színész részvéttel fogta meg a leány
84    X|     fordította könyes pillantását a színész felé, aki komoly hangon
85    X|            nélkül hallgatta végig a színész szavait, aztán szomorúan
86   XI|      eltávozott, a leány ráborult a színész vállára és könyek­ben úszó
87   XI|           jövendőbeli életem...~ ~A színész ég felé emelte a pillantását