Rész

 1    I|             még egyszer háborgat, hát maga is mehet az Isten hirével.
 2    I|                  Szegény kicsike, hát maga azt hiszi, hogy az életben
 3    I|               hallok magam körül... A maga ifjúsága nem illik az én
 4    I|             kegyedért fog élni... Nem maga lesz az első, aki nevetve
 5    I|          villamos kocsi. Lászlóffy, a maga szomoru sorsára gondolva,
 6  III|            Cauders töprenkedve nézett maga elé, aztán hálásan megszorította
 7   IV|             felhőket látott elsuhanni maga mellett: csipkébe, selyembe
 8   IV|             egy futó pillantást vetve maga körül, rögtön meglátta,
 9   IV|        gavallérhoz:~ ~- Érdekes, hogy maga mégis meg birta szerezni
10   IV|              grimaszt vágott:~ ~- Hát maga is azt mondja, hogy a fiatal
11   IV|          néven, ha ez a véleménye, de maga Lászlóffy, szavamra, bámulatba
12   IV|      vonzalmat legalább is támaszthat maga iránt, mint a régi módi
13   IV|                majdnem ijedten nézett maga elé, s talán a fogadalma
14   IV|              magát, ha egyszerre csak maga Cauders nem lép be mosolyogva
15   IV|           elnevette magát.~ ~- No, ha maga is úgy kívánja, hát Isten
16   IV|            csillognak. Egy pillanatra maga se tudta, mi történik vele;
17   IV|          kérdezte:~ ~- Csak nem sírt, maga édes kis bolond?~ ~- Oh -
18   IV|              hóbortos kis leányom már maga is csak mind gardedám fog
19   IV|      piknikekre és a társaságba. Mert maga, édes művészem, nem közönséges
20    V|              meg őszintén: gyógyított maga már valamikor asszonyt is?~ ~
21    V|          színész elgondolkodva nézett maga elé, aztán hirtelen elhatározással
22    V|            szólt Lászlóffy nevetve, - maga is olyan specialitás ám,
23    V|            orrát, de önmaga folyton a maga fajtáját szidja és ócsárolja...~ ~
24    V|             gondolja ezt igazán? Én a maga kezét, - őrültség! Ha nem
25    V|            évvel vagyok öregebb, mint maga?... Vegyük mindazt lehet­ségesnek,
26    V|              apja igent mondana, hogy maga nem bánná meg másnap az
27    V|        könnyelmü lennék ahhoz, hogy a maga viruló életét magaméhoz
28    V|         mostani udvarlóimat, hiszen a maga művészete nem öregedhetik
29    V|              a sorstól, hogy mindig a maga közelében lehessek s hogy
30    V|                   Én azt hiszem, hogy maga partienak is van olyan jó,
31    V|               elkísérje.~ ~- Ni csak, maga az, kedves művészem, - kiáltott
32    V|                  Ezt az elismerést, a maga ajkairól, ő bizonyosan többre
33    V|              könnyü füstfelhőket fújt maga elé. Amíg a kis leány boldogan
34    V|            meg neki, hogy szeretem és maga is szeret engem... Ne féljen, -
35    V|            ezt olyan különösnek, mint maga hiszi...~ ~A színész nem
36    V|              megokoljam, kötelességem maga iránt, szegény kis Ellym,
37    V|         ajándékozza.~ ~Édes kicsikém, maga még sokkal fiatalabb és
38    V|          életet megismerje, semhogy a maga érzésével igazán tisz­tá­ban
39    V|           most arról beszélni, hogy a maga érzése is csak gyermekes
40    V|              igazi szerelemnek, - ezt maga, szegény kis Ellám, úgyse
41    V|             kívánhatok. A szerelem, a maga fiatalsága, a maga becéző
42    V|        szerelem, a maga fiatalsága, a maga becéző gyöngédsége: ez ki­fárasztana,
43    V|              aki gazember lenne, ha a maga virágzó életét elfogadná.~ ~
44    V|               nyugodt asszony lesz, s maga is nevetve gondol vissza
45    V|               egy pillanatig komolyan maga elé bámult, aztán csöndesen
46    V|             leány kétségbeesve nézett maga elé, aztán egyszerre fölkiáltott:~ ~-
47    V|            felel a kérdésemre. Ismeri maga Lászlóffy urat, a színművészt?~ ~-
48    V|         hiszen szükségem van rá, hogy maga megértsen, támogasson...~ ~
49    V|     hazaszaladhatott estefelé, hogy a maga holmiját is sietve összeszedje
50    V|            még mindig nyugtalanul néz maga elé a levegőbe, elérzékenyülten
51    V|            előérzetem nem csal meg... Maga is volt fiatal mrs Black,
52    V|          komédiázó levéllel, amelyben maga épp oly kevéssé hitt, mint
53    V|            nem beszélt őszintén; mert maga szeret, nagyon szeret és
54    V|              sírva utazott el, s hogy maga is épp úgy szenvedett, mint
55    V|                egy darabig szó nélkül maga elé nézett, aztán egyszerre
56    V|           odadobnám magam, csakhogy a maga fiatal szerelmében sütkérezzem...
57    V|           óriási boldogságról, amit a maga bírása igér nekem? Ha megszöktem,
58    V|                     Micsoda?~ ~- Hogy maga, édes mrs Black, feküdjék
59    V|              félig erőszakkal behúzta maga után az Arany Komlóhoz címzett
60    V|      gardedámot?”~ ~- Óh, csak inkább maga vigyázzon arra, hogy szokása
61    V|             sohase hittem volna, hogy maga ilyen gyáva!... Azt hittem,
62    V|               tudni az igazat... Hogy maga egy kicsit udvarol nekem,
63    V|                      Kedves doktorom, maga, úgy látszik, javíthatatlan...
64    V|               csak sejtelme se volt a maga vallásáról...~ ~- Nekem
65   VI|        Sándort egy komor pillantással maga után intette. A két fiatal
66   VI| keserű­ségében Grácba utazott, s hogy maga, kedves művészem, tapintatos
67   VI|             szinte magánkívül. - Hogy maga is szerelmes a leányomba,
68   VI|             áhitozik... A szerelem, a maga korában, no iszen: örül,
69  VII|     csöngetyűje megszólalt, mindennap maga sietett ki a levélhordó
70  VII|      Puszta-Gógánfára... Az édesatyja maga kísérte le, mert az angol
71 VIII|        megsokalltam...~ ~- No, ha már maga megsokallta, az valami, -
72 VIII|       emberekhez illik...~ ~Lászlóffy maga se tudta, hogy miért teszi,
73   IX|            fiatal asszonnyá lesz, aki maga fog legjobban nevetni a
74   IX|             az öreg édesapját, akinek maga az egyetlen boldogsága a
75   IX|              mindennek vége... Apa, a maga jószántából, sohase fog
76    X|               hintaszékbe fogok ülni, maga pedig a lábamhoz telepszik
77    X|         mindennek én vagyok az oka... Maga, a bolondos kis lány, nem
78   XI|           olyan dolog a világon, amit maga előtt titkolni óhajtanék...~ ~
79   XI|            milyen végtelenül szenved. Maga a vén ember is megsajnálta
80   XI|                Most már mindenem csak maga lesz az egész föld kerekségén:
81   XI|           felé emelte a pillantását s maga is meghatottan susogta:~ ~-
82  XII|         Margithídig senki se csinálja maga után az egész Lipótvárosban...~ ~
83 XIII|              úti szőnyeget gondosan a maga és a felesége térdére teríti.
84 XIII|               asszony megdöbbenve néz maga elé, s akármilyen furcsa,