Rész

 1    I|                magas, de igen graciózus kis teremtés, aki most ijedten
 2    I|                   s hamarosan odatolt a kis vendég elé egy csésze aranysárga
 3  III|                 fővárosban. Az egyszerü kis könyvvivőből, aki egy felsőmagyarországi
 4  III|                 ugyebár? Az ilyen bájos kis teremtés más szemmel nézi
 5  III|                mint ön hiszi, mert ez a kis csacsi képes belepusztulni -
 6   IV|       jelenlevők csevegtek egymással. A kis szögletek asztalkái mellett,
 7   IV|                 csipkés, csillogó szemü kis teremtésekhez, izgatottan
 8   IV|           pillanatig a szemébe nézett a kis leánynak, aki udvariasan
 9   IV|               beszélnek?... Az ártatlan kis pofikánk ne ejtse tévedésbe, -
10   IV|              okvetlen szükséges, hogy a kis csacsi pirulva bujjék az
11   IV|          egyedül marad a csillogó szemü kis rajongóval, most bizonyára
12   IV|        huszonöt-harminc évvel fiatalabb kis teremtés kezét! A színész
13   IV|               művészem... Valami picike kis monológot, hacsak akkorát
14   IV|                 rázta meg a fejét, de a kis Cauders Ella ekkor naiv
15   IV|          mosolyogva, gyöngéden nézett a kis leányra... Aztán jóizüen
16   IV|             nélkül hallgatta... Mikor a kis elbeszélés véget ért, s
17   IV|               önkéntelenül a fehérruhás kis leányra tapadt, aki a barátnői
18   IV|                Csak nem sírt, maga édes kis bolond?~ ~- Oh - válaszolta
19   IV|              akkor se, mikor a hóbortos kis leányom már maga is csak
20   IV|             annál, mintha egy szerelmes kis leányt akarunk kiábrándítani
21   IV|               van ahhoz, hogy a hitvány kis életét kiélvezze, egyedül
22    V|                meg ne fázzék... Szegény kis baba, - no ez ugyan fránya
23    V| kor­különbségről, de a vagyona, szegény kis barátnőm, a vagyona!...
24    V|             meg­jelenik. Amint látom, a kis leányom lovagjául szegődött...~ ~
25    V|        pillanatra egyedül hagyta őket a kis szalónban, tréfásan engedelmet
26    V|            naphosszat elnézném... Ezt a kis palotát a jóízlés muzeumának
27    V|      füstfelhőket fújt maga elé. Amíg a kis leány boldogan nézte, ő
28    V|                Említettem úgy-e, hogy a kis leánya szerelmes belém?...
29    V|                 mindennap ott töltött a kis nádor-utcai palotában, titokzatosan
30    V|        kötelességem maga iránt, szegény kis Ellym, aki egy végzetes
31    V|        szerelemnek, - ezt maga, szegény kis Ellám, úgyse hinné most
32    V|            leveleit hova küldjük...~ ~A kis leány kétségbeesve nézett
33    V|            ijedtséggel vezette a furcsa kis ven­dé­get az utca sarkára.
34    V|          sejtelme se volt arról, hogy a kis tanítványa boldogtalanságát
35    V|                 talán, hogy boldogtalan kis tanítványa egyedül utazzék?...
36    V|             féljen, nekem is van ám egy kis sütnivalóm... Éppen ma olvastam
37    V|        pillanatig mély csönd volt, de a kis leány hangja csakhamar megszólalt:~ ~-
38    V|         megpillantunk.~ ~- Az meglehet, kis angyalom. De most már csakugyan
39    V|               előtt várakozó kocsiba. A kis leány nyájasan elbúcsuzott
40    V|           szerelmesek voltak hebehurgya kis úrnőjükbe.~ ~- Ha apa megjönne,
41    V|          szörnyűséget, hogy ez a bolond kis leány apai beleegyezés nélkül
42    V|            szemekkel nézték az ennivaló kis utast. Ella rögtön angolra
43    V|              végtelenül bájosak... Ez a kis szőke fruska igazán elragadóan
44    V|                 már, hogy az ismeretlen kis muszka hivatalnokot, a darab
45    V|                    A jó Isten elvette a kis eszemet, hogy ilyesmire
46    V|          gondolta úgy-e, hogy az ostoba kis leány erre is képes? Azt
47    V|             félt attól, hogy egy bolond kis leányt boldogtalanná tesz...
48    V|                ha az egyetlen, édes, jó kis leányát szívtelenül elrabolnám
49    V|           magánkívül szólott:~ ~- Drága kis szívem, mennyire szeretem!
50    V|               az kellene! Feküdjék le a kis cica, ha álmos, de mi a
51    V|           vendégekkel, buzavirágkalapos kis varróleányok ültek a barátjaikkal
52    V|                   Látja azt a piszeorru kis leányt ott a kályha mellett? -
53    V|            Érdekes, hogy az ilyen ember kis korcsmában énekel... Akármelyik
54    V|            láttak valahol egy szerelmes kis leányt s egy haragos gardedámot?”~ ~-
55    V|                  Black, még egy picurka kis náthát se ér meg két szerelmes
56    V|              Nappal is magáról álmodom, kis bolondom, - mondotta sóhajtva
57    V|                   helyet foglalhattak a kis elsőosztályu fészekben,
58    V|               fejét:~ ~- No, ebből szép kis dolog lesz, - mondta ijedten.~ ~-
59    V|             csiptetve a szemével.~ ~- A kis médi nagyszerűen kinőtte
60   VI|                 tartom, - tette hozzá a kis Krausz László, a milliomos
61   VI|               fölment végre a Caudersék kis palotájába.~ ~A portás hajlongva
62   VI|             párbajt is, amit a hóbortos kis leányomért vívott...~ ~-
63   VI|           méltóztatott mondani a bolond kis leányom utazása felől...
64   VI|              tesz, mint hogy egy ostoba kis teremtés nyugalmáért fáradozik,
65   VI|                 ember létére egy ostoba kis terem­tés egész életét,
66   VI|              fegyvereket, hogy egy naiv kis fruskát meghódítson... Oh,
67  VII|          hallotta Ellának. Mi történt a kis leánnyal, amióta ő a nádor-utcai
68  VII|                után, a feketekávénál, a kis török asztalka mellett összetalálkozott
69  VII|              mellett összetalálkozott a kis Horovicz doktorral, a Cauders
70  VII|                  a sötétben mindegyre a kis Cauders Ellát látta, csillogó,
71 VIII|               hogy csodálkozni fog... A kis baba három nap óta menyasszony...~ ~
72 VIII|                 egy ezüstös hajtűt, egy kis női zsebnaptárt, egy hervadt
73 VIII|              élet, tisztelt mester... A kis lányoknak az a sorsuk, hogy
74 VIII|       meggyőződés gesztusával fogadta a kis axiómát, míg belsőleg ezt
75 VIII|               mestert megismertem, de a kis menyasszonyom, elhiheti,
76   IX|         közelebb lépett hozzá.~ ~- Édes kis bolondom, - mondta meghatva, -
77    X|           meddig alhattam? - kérdezte a kis milliomosleány és kiváncsian
78    X|               képzelte, hogy mint derék kis nyárspolgár-asszonyka áll
79    X|                 oka... Maga, a bolondos kis lány, nem tehet róla, de
80    X|                 a kezét s egy hü, bájos kis feleség módjára így szólt
81  XII|             volna, hogy ebben a csöndes kis lányban ilyen nagy hős rejlik?
82  XII|               rejlik? Mert ugyebár, nem kis energia kell ahhoz, hogy
83  XII|                ilyen dédelgetett, finom kis princessznek saját, még
84  XII|                viseli,~ Legyen boldog a kis Elli,~ S tegye Önt is boldog