Rész

 1    I|          ha még egyszer háborgat, hát maga is mehet az Isten hirével.
 2    I|      játszom?... Szegény kicsike, hát maga azt hiszi, hogy az
 3   II|    óhajtja, de ha nincs ellenére, hát nálam is cseveghetünk egy
 4  III|   tetszett neki. Pedig ha valaki, hát ő tudta élvezni a szép lakást,
 5  III|         vagyok, de ha úgy akarja, hát Isten neki... Remélem, nem
 6   IV|           feléje a kezét.~ ~- No, hát ki tartotta meg a szavát? -
 7   IV|           Ha a mester úgy akarja, hát tudornak is csufolhat, -
 8   IV|         az öreg Caudersnek igért, hát hirtelen elfordította a
 9   IV|         szabad megnéz­niök... Nos hát, én röviden azt mondom...~ ~
10   IV|     fitymáló grimaszt vágott:~ ~- Hát maga is azt mondja, hogy
11   IV|        szavamra, bámulatba ejt... Hát azt hiszi, hogy előttünk
12   IV|       kegyelmes úr hallani kíván, hát csakugyan nem tehet okosabbat,
13   IV|        milyen örömet szerez vele, hát bizonyosan megtenné.~ ~A
14   IV|           ha maga is úgy kívánja, hát Isten neki... Pedig nem
15    V|           szókimondó ember volna, hát megmondaná, hogy vén szamár
16    V|           hogy kibérlik őket?~ ~- Hát a mester semmit sem tud
17    V| Délnyugoti Vasut elnökigazgatója, hát kétszázezer forintnyi hozományt
18    V|          esze után kéne megélnie, hát még a hajléktalanok menedékhelyére
19    V|        látni fogom... Ha itt nem, hát az utcán, a Műcsarnokban,
20    V|        vagyonosnak talál valakit, hát engem arra kényszeríthetne,
21    V|       tartja magát ilyen kevésre? Hát az ország első művésze talán
22    V|           ellenben őt visszük el, hát csak fokozzuk a szenvedélyét,
23    V|         keleti pályaudvarhoz.~ ~- Hát mondja meg, hogy hova utazott
24    V|        türelmetlenül szólott:~ ~- Hát hajtson a keleti pályaudvarhoz...~ ~
25    V|       mások zokogását végignézze, hát ő is csakhamar sírva fakadt,
26    V|         engemet megmentsen...~ ~- Hát mit akar tenni? - kérdezte
27    V|           a világ nyelvét illeti, hát azt hiszem, elegendő biztosíték,
28    V|        nőszemélye gardiroz...~ ~- Hát ki az, aki gardirozza?~ ~
29    V|          Isten neki, belenyugszom hát, hogy vele utazom, nehogy
30    V|          Oh, drága jó mrs. Black, hát csakugyan itt van, hát csakugyan
31    V|            hát csakugyan itt van, hát csakugyan elhagyta értem
32    V|           mi, s ha előbb is érne, hát értem én, hála Isten, a
33    V|    köhögött.~ ~- Ha nem csalódom, hát Lászlóffy nincs itt, - mondta
34    V|       színházban találkozom vele, hát legyen meggyőződve, hogy
35    V|          semmi másban nem bíznám, hát arra is fogadni mernék,
36    V|    állottak:~ ~„Ha nem haragszik, hát jó estét kíván~ ~egy igaz
37    V|        minapi levele miatt...~ ~- Hát honnan tudta, hogy itt vagyok?~ ~-
38    V|       voltak valami nagy örömeim, hát nagy bánat se keserítette
39    V|      kitört belőle a szó:~ ~- Nos hát, ha elégtétel magának, hogy
40    V|           csupán egyedül szenved, hát bevallom, hogy nekem se
41    V|        alatt... Ha kényszerít rá, hát kimondom, hogy már a becsületemmel
42    V|          hizelkedve gügyögte:~ ~- Hát magának, édes, jó mrs. Black,
43    V|         Budapesten leszünk...~ ~- Hát akkor nagyot kéne sikoltania
44    V|        lehetünk valami büszkék... Hát csakugyan ilyen rettenetes
45    V|             Ha már ott tartanánk, hát akkor a robogó vasuti kocsiban
46    V|         régi, meghitt alakja.~ ~- Hát maguk hogyan kerülnek ide? -
47    V|          nem ez az érdekes...~ ~- Hát micsoda?~ ~- Az, hogy a
48    V|        beszélhetnének rólunk?~ ~- Hát nem elég, hogy egy kupéban
49    V|    rezignáltan válaszolt:~ ~- Nos hát legföljebb meglesz az az
50    V|          És ha a szemem nem csal, hát nem csupán a művészet iránt
51    V|           iránt érdeklődik...~ ~- Hát még mi iránt? - kérdezte
52   VI|          Megsértettem Rábai urat, hát kutyakötelességem, hogy
53   VI|         ha nincs kifogása ellene, hát jegyzőkönyvileg fogjuk elintézni
54   VI|      megkérik... Ha tetszik neki, hát kikosaraz, de akkor se veheti
55   VI|     magához térve, folytatta:~ ~- Hát nem igaz, hogy gyöngéd apa
56   VI|         szerencsétlen gyermekkel? Hát még növelte, élesztette
57   VI|          bizonyos a dolgában.~ ~- Hát azt gondolja, hogy előre
58  VII|          voltak Budapesten...~ ~- Hát hol voltak?~ ~- Ella a nagynénjéhez
59  VII|          hiába volt nagy színész, hát el tudta titkolni, hogy
60  VII|              Boldog Mayer László, hát még a helyébe is viszik
61  VII|        tehetetlenül gondolta:~ ~- Hát azért szenvedtem, azért
62 VIII|       mellékfoglalkozása van?~ ~- Hát a doktorság, kedves mester,
63 VIII|      kivétel nélkül tudott...~ ~- Hát Cauders Ellához mit szól? -
64 VIII|    öntudata és a nyugodtsága.~ ~- Hát Ella kisasszony még most
65   IX|        nagyságos úr megharagszik, hát előbb meg akartam kérdezni,
66   IX|    bolondom, - mondta meghatva, - hát térjen magához, hát nyugodjék
67   IX|   meghatva, - hát térjen magához, hát nyugodjék meg, hiszen jó
68   IX|          mint ahogy illett volna, hát nem szabad elfelej­te­nie,
69   IX|       gyermek­módjára viselkedik, hát rögtön le fogja írni kétszázszor
70   IX|           a Dunának megyek...~ ~- Hát nem is tudják, hogy eljött? -
71   IX|          csak sejtették is volna, hát most nem lehetnék itt...
72   IX|           mivel a nénimet ismeri, hát teljesítette a kérésemet...
73   IX|           meg, hogy itt maradjak, hát úgy is jó, el fogok menni,
74   IX|              Ha én boldog leszek, hát neki semmi oka se lehet
75    X|         jóízü szunyókálást...~ ~- Hát most hány óra van?~ ~- Épp
76    X|               Mikor magához tért? Hát mikor a levelet végigolvasta,
77  XII|             Akkor, ha megengedik, hát teszek egy szerénytelen
78  XII|    nászlakoma is kövesse, tartsuk hát meg a nászlakomát a pályaudvarban.