Rész

 1    I|                A mester ámulva nézte, aztán jóindulattal elmosolyodott.~ ~-
 2    I|               csésze aranysárga teát. Aztán nyájasan hátradőlt, - ilyenkor,
 3    I|             hajtotta meg bájos fejét, aztán engedelmesen leült az egyik
 4    I|               remeg a felindu­lástól, aztán egyszerre keserves sírásra
 5    I|        vallomás rosszul essék neki, - aztán mosolyogva megszólalt:~ ~-
 6    I|          elbájolva nézte egy darabig. Aztán hirtelen fölállott.~ ~-
 7    I|         vezettetni a házukba, - akkor aztán majd hosszabban beszél­gethetünk
 8  III|               vetett a szivarjára, de aztán kissé zavartan sütötte le
 9  III|          töprenkedve nézett maga elé, aztán hálásan megszorította a
10  III|         csöndesen szívta a szivarját, aztán komolyan folytatta:~ ~-
11  III|            fölnéz hozzánk, - a többit aztán rábízhatjuk a jó Istenre...~ ~
12   IV|         doktor némán állta a szemlét, aztán nevetve megszólalt.~ ~-
13   IV|         hallotta legelőször a hirét - aztán Rábaira, a harmadik ifjúra
14   IV|               nézett a kis leányra... Aztán jóizüen elnevette magát.~ ~-
15    V|               furcsa doktor tréfáján, aztán megállt és búcsuzni készült.~ ~-
16    V|        elgondolkodva nézett maga elé, aztán hirtelen elhatározással
17    V|             kómikus gesztust csinált, aztán így felelt:~ ~- Isten neki,
18    V|           széles angol fauteuilbe, de aztán egyszerre összeszedte magát.
19    V|          sápadttá lett az izgalomtól, aztán a Cauders szemébe nézve,
20    V|          Tőlem kér tanácsot? - mondta aztán szomoruan, miközben kezét
21    V|             komolyan maga elé bámult, aztán csöndesen összegyűrte a
22    V|     előszobába, gondosan körülnézett, aztán esdeklő hangon fordult a
23    V|         kétségbeesve nézett maga elé, aztán egyszerre fölkiáltott:~ ~-
24    V|             az öreg asszonyság kezét, aztán felelet nélkül ott hagyta
25    V|         letörölte arcáról a könyeket, aztán hevesen megszorította az
26    V|               szívettépően sóhajtott, aztán rezignáltan így szólt:~ ~-
27    V|         meglökte a mrs. Black karját. Aztán mind a ketten elővettek
28    V|               akaratosan vállat vont, aztán komoly hangon válaszolt:~ ~-
29    V|               izgatottan fölkacagott, aztán megszorította az angol nő
30    V|              a ceruzával írt sorokat. Aztán vérvörös arccal nézett körül
31    V|         csöndesen megállt a küszöbön, aztán komolyan megszólalt:~ ~-
32    V|                   Ne tagadja, - súgta aztán, míg a homályban a színész
33    V|               nélkül maga elé nézett, aztán egyszerre kitört belőle
34    V|               mélyedve hallgatott, de aztán egyszerre kitört belőle
35    V|             művész lemondólag intett, aztán bús rezignációval szólott:~ ~-
36    V|            elbúcsuztak egymástól.~ ~- Aztán véletlenül nehogy elaludja
37    V|        csöndesen gyönyörködött benne, aztán jószívüen megszólalt:~ ~-
38    V|              kómikus grimászt vágott, aztán rezignáltan válaszolt:~ ~-
39    V|       megszorították az egymás kezét, aztán - huszonnégy hosszu órára -
40   VI|                   Hurrá, a mester, ez aztán a ritka vendég... Ide csak
41   VI|           doktor dühösen vállat vont, aztán kivonult a szeparéból, miután
42   VI|             nézett a színész szemébe, aztán levetkőzött, s magára öltötte
43   VI|      szertartásosan meghajolt előtte, aztán nemes egyszerűséggel így
44   VI|           meghatva nyujtotta a kezét, aztán elérzékenyülten magához
45   VI|             lesegítette a felöltőjét, aztán széthajtotta előtte a lakás
46   VI|            folytatta:~ ~- Bátorság!~ ~Aztán eltünt a vastag szőnyeg
47   VI|         széket hozatott az ágy mellé, aztán - mikor végre egyedül maradtak, -
48   VI|         nélkül föláll és elszalad, de aztán eszébe jutott, amit megigért
49   VI|          színész mélyen föllélegzett, aztán megsimogatta a homlokát
50   VI|        Cauders fölkapta a fejét: most aztán nem volt többé az a kedves,
51  VII|         csevegett Horovicz doktorral, aztán - egy őrizetlen pillanatban -
52  VII|            szép rendben egymás mellé, aztán még inkább kitörtek belőle
53 VIII|          Rábai tréfásan fölsóhajtott, aztán hazavitte a művészt a lakására.
54 VIII|       szégyenkezve behunyta a szemét; aztán fölnyitotta az ablakot,
55 VIII|    szertartásosan meghajolt előtte, s aztán igen illedelmesen így szólott:~ ~-
56 VIII|          Lászlóffy hálásan meghajolt, aztán ő is megszorította a fiatal
57 VIII|              búcsut vettek egymástól, aztán a színész fölballagott a
58   IX|             hajolt a gazdája füléhez, aztán izgatottan így szólott:~ ~-
59   IX| izgatottságában elhalványuló művészt, aztán egyszerre kitört belőle
60   IX|           kezét a magáéba szorította, aztán elérzékenyülve folytatta:~ ~-
61   IX|           keresztül elmosolyodott, de aztán megint elgörbült a szájacskája
62   IX|             hallgatta az elbeszélést, aztán magánkívül fölugrott a helyéből.~ ~-
63   IX|              a férfiébe mélyesztette, aztán alkuvást nem tűrő, határozott
64    X|             rendbehozta a toilettjét, aztán kérő hangon fordult az öreg
65    X|             Odaadta a maradék-pénzét, aztán, mikor egyedül maradt, tudós
66    X|               pár pillanatig a fejét. Aztán, hogy csak ketten maradtak
67    X|              fogta meg a leány kezét, aztán halkan súgta a fülébe:~ ~-
68    X|              végig a színész szavait, aztán szomorúan megrázta a fejét.~ ~-
69   XI|             hivatalos előterjesztést, aztán a szempillája alatt hirtelen
70   XI|             hogy a sírást elfojtsa, - aztán halkan felelt:~ ~- Ne fáradjon
71  XII|        megrázta mindkettejük kezét. S aztán, mielőtt az ajtó becsukódott
72  XII|       mégegyszer búcsut intett nekik, aztán a vonat hangos robogással
73 XIII|        megdöbbenve hátradől a székén, aztán csönget a pincérnek.)~ ~
74 XIII|            pohárka Lacrima Christi-t, aztán a cókmókjukat fölszedve,
75 XIII|       csakhamar eldobja a cigarettát. Aztán az úti szőnyeget gondosan