Rész

 1    I|        bocsánat, de ne utasítson el... Csak azt engedje meg,
 2    I|     visszatér. Most pedig mondja el, hogy miért jött.~ ~Ujra
 3    I|    kérdezte:~ ~- Mi baja? Mondja el őszintén, hogy mi bántja
 4    I|     megigérem, hogy nem felejtem el a látogatását. Azt is meg­igérem,
 5   II|      tekintélyes ázsióval keltek el. Amikor külvárosi hónapos
 6   IV|          valami édes mámor fogta el, az öregedő férfi mámora,
 7   IV|         öröm és büszkeség töltse el. Nem volt annyira pesszimista,
 8   IV|       lealázó epizódot hallgatna el. Bármiről beszéltek, a miniszterelnökről,
 9   IV|      kezdett:~ ~- Hol is hagytuk el? Igen, a francia daraboknál,
10   IV|       ostobán és laposan mesélik el a Feydeau ötleteit és elmésségeit... -
11   IV|    valami szédületes mámor fogta el: mintha egy májusi alkonyaton
12   IV|       talán a fogadalma ellenére el is árulja magát, ha egyszerre
13   IV|       megpillantja... Úgy mondta el, mintha egy kicsiny társaságban
14   IV|        mámornak sohase fogta még el ily szédületes áradata,
15   IV|         most és sohase fogta még el ennyire a szerettetés vágya,
16    V|               Idegesen ballagott el a színházhoz, s egész délelőtt
17    V|      ablakokat... De addig, amíg el nem csapok néhány gazembert,
18    V|      most is, - apropos, nem jön el mester a Dömjén Sala esküvőjére?~ ~-
19    V|          feleségül veszi. Jöjjön el, a templomban együtt fogja
20    V|          koronával...~ ~- Jöjjön el mester, úgyse látott még
21    V|     vízfejü sihederhez... Higyje el, igazam van, amikor azt
22    V|        nagy bajt, ha a házigazda el is marad...~ ~Ella boldogan
23    V|      arra kérem, hogy ne ítéljen el, - legyen inkább részvéttel
24    V|     akárhogy is lesz, egy dolgot el kell ismernem: azt, hogy
25    V|           Ha ellenben őt visszük el, hát csak fokozzuk a szenvedélyét,
26    V|       kicsike leány a nászútjára el nem indul...~ ~Cauders meghatottan
27    V|          Ellám, úgyse hinné most el, - csupán egy keserves vallomást
28    V|           kérve kérem: felejtsen el. Vagy ne is felejtsen el,
29    V|         el. Vagy ne is felejtsen el, hanem őrizzen meg a szívében,
30    V|          cselekszem... Felejtsen el és találja meg mielőbb azt
31    V|    könycseppjével együtt feledje el a szegény, vén színészt
32    V|         oly fájó szívvel olvassa el...~ ~Isten vele, utoljára.
33    V|     legnagyobb titkát... Mindent el fogok mondani, mindent a
34    V|          kénytelenségből utazott el. A szíve ösztökélte rá,
35    V|    rezignáltan így szólt:~ ~- Ha el nem kísérem, akkor egyedül
36    V|         bizonyosan nem mulasztja el, hogy ünnepelt kollégáját
37    V|         volt otthon, akiket mind el kellett látnia, nehogy távolléte
38    V|         legnagyobb bűnt követtem el!... Talán nem is lett volna
39    V|    elpirult, de azért nem árulta el magát, csak titokban meglökte
40    V|          kíváncsian.~ ~- Olvassa el. Azt hiszem, gyámanyácskám,
41    V|    szélén?~ ~- Igenis.~ ~- Vigye el neki ezt a cédulát s mondja
42    V|          szolgálatkészen sietett el az összehajtott cédulácskával,
43    V|         Két vagy három perc mult el, amíg az egyenruhás szolga
44    V|        férfi sápadtan fordította el a fejét. Látszott rajta,
45    V|     nehéz szívvel, sírva utazott el, s hogy maga is épp úgy
46    V|          rosszul­lét fogta volna el. Néhány percig magába mélyedve
47    V|      nyugodt órám. Sírva utaztam el, abban a tudatban, hogy
48    V|         gondoljon és ne veszítse el az energiáját, akkor biztosítom,
49    V|     szólott:~ ~- Most hármacskán el fogunk menni valami kiskorcsmába...
50    V|        ahol én magam készíthetem el a saját találmányu angol
51    V|          a vacsorát nem engedjük el.~ ~Mrs. Black nagy sóhajtások
52    V|        mámoros lelkesedés fogott el, kényelmesen elhelyezkedett
53    V|         lefekszik, hogy süttesse el hajnalban az ajtaja előtt
54   VI|   gentleman (aki nemrégiben vált el a feleségétől, Budapest
55   VI|       vagyunk s nem zárkózhatunk el bizonyos formaságok elől,
56   VI|          jegyzőkönyvileg intézik el?~ ~- A Rábai megbizottai
57   VI|            A párbajt is ő mondta el? - kérdezte Lászlóffy, aki
58   VI|         cégvezetője... Ő mesélte el, amikor az ebédutáni aktákkal
59  VII|      iszonyatos hűséggel követte el, hogy a színpadról szinte
60  VII|          mindenki félve húzódott el a közeléből, mert a zsákmányára
61  VII|         nem szándékosan maradtak el... Bizonyos lehet, hogy
62  VII|     hiába volt nagy színész, hát el tudta titkolni, hogy mi
63  VII|     Kinek vétettem, mit követtem el, hogy ilyen együgyüvé és
64   IX| sincsenek ám acélból... Képzelje el az én lelkiállapotomat,
65   IX|          No beszéljen, no mondja el szépen, hogy mi történt?
66   IX|            Lászlóffy ne engedjen el többé innen, mert még ma
67   IX|         maradjak, hát úgy is jó, el fogok menni, de nem a Nádor-utcába,
68    X|        át neki és sürgősen hozza el a választ. Akárki is van
69  XII|   megkérdezte:~ ~- Mikor utaznak el? Mert ugyebár, elutaznak
70 XIII|       asszony (előzékenyen húzza el az ura elől a halas tálat):
71 XIII|       súlyos szenvedést titkolna el.~ ~Az asszony (aggódva néz
72 XIII|   kimondhatatlan boldogság fogja el, s bűbájos pillantással