Rész

 1    I|        cinikus vénségemhez, hiszen ez a rózsás arcocska arra való
 2   II|              Cauders.”~ ~Lászlóffy ez estén is azzal az érdekes
 3  III|          nem mindig olvashatok, de ez csak addig lesz így, amíg
 4  III|     gourmand módjára nézett körül: ez a fészek csakugyan tetszett
 5  III|    boldogságával jegyezte meg:~ ~- Ez már ugy-e, valami?... Büszke
 6  III|     ábrándozva szólott:~ ~- Lássa, ez az egy, amiért önöket, gazdagokat,
 7  III|        bólintott:~ ~- Igaza van, - ez az egyetlen élvezetünk...
 8  III|           baj, mint ön hiszi, mert ez a kis csacsi képes belepusztulni -
 9  III|              Csak nem akarja, hogy ez az ártatlan gyermek valami
10   IV|         levelet kapott Cauderstől. Ez állott benne:~ ~„Hivatkozom
11   IV|        embergyűlölő és rosszkedvü, ez a pompa szokatlan és újszerü
12   IV|        édes órájának volt a tárgya ez a finom és elegáns művész!
13   IV|  abbahagyta a további fejtegetést. Ez volt az oka, hogy általában
14   IV|         óvatosan ügyelt arra, hogy ez a passziója ne kerüljön
15   IV|          fut át öregedő csontjain: ez a feléje lobogó fiatal szerelem
16   IV|           egyetlen örökösnője volt ez, egy vörösesszőke, kissé
17   IV|          is veszem rossz néven, ha ez a véleménye, de maga Lászlóffy,
18   IV|          hagyja tisztelt mester... Ez csak amolyan szalon­kifejezése
19   IV|            hanem a női gráciába, - ez pedig nem egyértelmü ám
20   IV|         édes volt a sejtelem, hogy ez a rózsás, fiatal teremtés
21   IV|            jellemek ösvényéről. De ez a gondolat hirtelen elrebbent
22    V|             Szegény kis baba, - no ez ugyan fránya legényre vetette
23    V|  munkásokra, de az ideges színészt ez még annál inkább dühbe hozta.~ ~-
24    V|        nézeteit a házasságról.~ ~- Ez a Dömjén Sala hígvelejü
25    V|         kedve a szent házasságtól: ez az egészséges, szép, ragyogóeszü
26    V|        mosollyal folytatta:~ ~- No ez érdekes, - azt hittem, hogy
27    V|           nem aludtam, mert mindig ez járt a fejemben...~ ~- Miről
28    V|        fognának ki?... Pedig, hogy ez lenne a vége, azt ő éppen
29    V|           Nem hirtelen föllobbanás ez, - arra, higyje meg, nem
30    V|         miután nagyot lélegzett, - ez a mai nap lesz az, amelyen
31    V|          gyermekesen nagy betüivel ez volt írva:~ ~Cauders Ella
32    V|     szeretni...~ ~Higyje meg, hogy ez természetesebb, mintha az
33    V|           maga becéző gyöngédsége: ez ki­fárasztana, a terhemre
34    V|              Hadd sírjam ki magam, ez jól esik, ez megkönnyebbít
35    V|      sírjam ki magam, ez jól esik, ez megkönnyebbít kissé...~ ~
36    V|           ezt a fehér csipkebluzt? Ez volt rajtam akkor este,
37    V|           azt a szörnyűséget, hogy ez a bolond kis leány apai
38    V|          nők végtelenül bájosak... Ez a kis szőke fruska igazán
39    V|       szelid haraggal szólott:~ ~- Ez a véletlenben való bizakodás,
40    V|        összetalálkozzék valakivel, ez bizony meglehetősen furcsa
41    V|          képeivel telt meg, amikor ez a karcsu, ragyogó szemü
42    V|         élni fog és mégis meg lesz ez az öröme... Csak rám gondoljon
43    V|            az orrocskáját.~ ~- Oh, ez nem nekünk való hely...
44    V|         izlett.~ ~- Mennyivel jobb ez, mint a francia pezsgő! -
45    V|           kimozdította?~ ~- Engem? Ez igazán egyszerü dolog, mester.
46    V|            A dologban különben nem ez az érdekes...~ ~- Hát micsoda?~ ~-
47    V|       ijedten.~ ~- Miből?~ ~- Hogy ez az elsőrangu pletykahordó
48    V|        étkezőkocsi pincérét... Még ez is érezteti az emberrel,
49   VI|      fogadta.~ ~- Hurrá, a mester, ez aztán a ritka vendég...
50   VI|       útjára gondol, s nem érdekli ez a sok ostoba, részeg ember...~ ~
51   VI|        kéri: nem tiszta őrültség-e ez az óhajtás?... Egy pillanatig
52   VI| visszafordult.~ ~- Legyen nyugodt, ez volt az utolsó látogatásom
53  VII|        képe alatt fejbelövi magát. Ez a jelenet az egész nézőtér
54  VII|          Cauders betegszobájából s ez idő alatt még csak hírét
55  VII|          titkos aggodalommal, hogy ez a frakkos fiatal úr mindenről
56  VII|         magamfajta vén komédiásnak ez az elismerés a legszebb
57  VII|           leány, hogy neki is csak ez legyen a sorsa... Boldog
58  VII|         harminc év óta, hogy végre ez legyen a sorsom?... Mit
59  VII|             Miért került az utamba ez a nyafogó gyermek, aki az
60 VIII|         kitalálni, hogy kinek szól ez a különös megszólítás, de
61 VIII|   egyenesen a Lipótvárosba jött, - ez fölöttébb gyanus! Ki tudja,
62 VIII|               No, azt hiszem, hogy ez lesz a legértékesebb ajándék,
63 VIII|             Az én kicsike Ellámnak ez lesz tehát a hites ura...
64 VIII|         hogy a fejüket bekössék... Ez már a világ teremtése óta
65   IX|         hangon válaszolt:~ ~- Csak ez az egy módom van, hogy a
66    X|        ebbe a szörnyűségbe, hiszen ez az egyetlen megoldás! Nem
67   XI|           a többit...~ ~- Istenem, ez az édesapa Goldschmiedje
68  XII|    szögletességével így szólott:~ ~Ez a virág azt jelentse:~ Legyen
69 XIII|     francia konyha szerint főznek, ez, úgy tetszik, még se az
70 XIII|    ébredőben volna... Mily különös ez: az oldalán nem az ő Lászlóffyja