IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Aranyköd Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 XIII| vezető út mentén. Délelőtt 11 óra. A hotel üvegfödele 2 IV| egy kifejező gesztussal abbahagyta a további fejtegetést. Ez 3 IV| beszédet, a kacérkodást abbahagyták, hogy a szívét öröm és büszkeség 4 V| lélegzet nélkül rohant az ablakhoz, s dobogó szívvel, könybe 5 V| orgonaszó áradt szét a színes ablakok különös fényében uszó levegőbe. 6 V| ordítom, hogy csukják be az ablakokat... De addig, amíg el nem 7 V| tompa fény, mely a színes ablakokon átverődött, a mirtuszkoszorus 8 VIII| szemét; aztán fölnyitotta az ablakot, s a leveleken kívül valamennyi 9 IV| ujjaival rajzolt különféle ábrákat a levegőbe, s mint elsőrangu 10 III| kubai gyártmányokat, - s ábrándozva szólott:~ ~- Lássa, ez az 11 III| mint valami laikus polgári ábrázat, a menyei extázis képét 12 VII| kölcsönpénzből élősködő zsúr-alak ábrázolásában. A művész, akit mindeddig 13 IV| Lászlóffyt, a francia gavallérok ábrázolóját, következetesen összetéveszti 14 II| művész a féltékeny márkit ábrázolta. Előadás után több csésze 15 XII| híre - bár a szertartás abszolut csöndben folyt le - gyorsan 16 IX| én idegeim sincsenek ám acélból... Képzelje el az én lelkiállapotomat, 17 V| kezdett futni a csillogó acélsíneken, tört ki a jámbor mrs. Blackból 18 V| hívom meg... Ha kosarat ad: akkor örök harag... Ezt 19 I| megszólalt a csöngetyü, s Adél, az agglegény-háztartás 20 V| lelkét, minden érzését adhatja cserébe magácskának.~ ~Isten 21 III| ha könnyüt akar, azt is adhatok, mert én trabukkóval élek... 22 V| fajankónak mondott, amiért nem adhattam neki külön kupét...~ ~Tíz 23 IV| bomolj, édes öregem, hanem adj elő valami bolondságot... 24 VI| kutyakötelességem, hogy elégtételt adjak... Ha az urak közül oly 25 VII| nézzétek meg ezt a komédiást, s adjatok hálát a magyarok öreg Istenének, 26 V| annyi önérzete, hogy ne adna igazat nekem, amikor egy 27 V| apja egy vén komédiáshoz adná feleségül?~ ~- Itt nem képzelődésről 28 II| akinek a szavára legtöbbet adnak a magyar időszaki sajtóban, 29 VI| mondta Kemény Miska, - nem adnám ezer forintért, ha valaki 30 V| hogyne akarnám!~ ~- Magának adom, ha őszintén felel a kérdésemre. 31 IV| szimulálta a műnyomort, adós maradt a főpincérnek a kávé 32 IV| az elismerés mormogásával adóztak a kiváló élvezetért, Kovács 33 X| karjába kapaszkodott, s kedves affektálással selypítette:~ ~- Kérem, 34 V| kérdezte Lászlóffy, tréfát affektáló könnyedséggel.~ ~- Mindent 35 XII| hozományuk, mint az Elláé, affektált elismeréssel szóltak az 36 V| protekcióval tette le. Afféle nyálasszáju legény, aki 37 V| ismét afférje valakivel?~ ~- Affér? Azt nem lehetne mondani. 38 V| istenért, csak nem volt ismét afférje valakivel?~ ~- Affér? Azt 39 VI| elintézni azt a szerencsétlen affért.~ ~- Mit ért az alatt, hogy 40 VIII| holnap már viharedzett, agg szakácsnőkkel tárgyalnak 41 I| a csöngetyü, s Adél, az agglegény-háztartás gazdasszonya, aki jól ismerte 42 V| hozzánk ebédre... Az olyan agglegény-háztartásban, aminő a magáé, nem okoz 43 VIII| hiába, hogy megcsontosodott agglegények vagyunk, de mi már nem ismerjük 44 V| cédulácskával, mrs Black pedig aggodalmasan fölsóhajtott:~ ~- A jó Isten 45 V| pajkosan megölelgette az aggodalmaskodó öreg dámát, s rózsás arcával 46 VII| szemébe, azzal a titkos aggodalommal, hogy ez a frakkos fiatal 47 VI| inassal széket hozatott az ágy mellé, aztán - mikor végre 48 IX| reggelig ott fog virrasztani az ágya mellett...~ ~ ~ 49 VI| hálótermében, s a milliomos, az ágyában felülve, nyájasan intett 50 V| Ella ijedten kiugrott az ágyából.~ ~- Szent Isten, mindjárt 51 V| sötétségen át az angol nő ágyáig:~ ~- Drága mrs. Black, még 52 V| nem fog férjhez menni egy agyalágyult fiúhoz, csupán azért, mivel 53 V| adott egyszerre, hogy az ágyneműimet a zálogházból kiválthassam, 54 X| No mi ugyan szépen agyonütöttük a drága éjszakát... Most 55 V| hotelágyút...~ ~- Micsoda ágyút?~ ~- A hotelágyút, amelyikkel 56 XII| meg őket két kilogrammnyi agyvelővel... Vagy a bátorság? Én, 57 V| hangja volt, de Ella szinte áhitattal hallgatta.~ ~- Érdekes, 58 VI| nem a szerelem az, amire áhitozik... A szerelem, a maga korában, 59 V| amikor az elegáns színész ajakáról efféle sajátságos szavakat 60 V| szavakra, melyek a nagy művész ajakát elhagyták. Az egész közönség 61 VIII| ez lesz a legértékesebb ajándék, amit viszek neki: az a 62 V| aranyat szívesen magának ajándékozom.~ ~A kocsis megvakarta a 63 V| megrokkant öreg embernek ajándékozza.~ ~Édes kicsikém, maga még 64 III| nem kapta meg karácsonyi ajándékul... Azóta is ezer baj volt 65 V| Egyébként volna egy ajánlatom...~ ~- Micsoda?~ ~- Hogy 66 XII| teszek egy szerénytelen ajánlatot. Úgy dukál, hogy az esküvőt 67 II| igazgató nagyszerü szerződést ajánlott, s a nyomorgó Lászlóffy 68 III| Gyönyörűséggel emelte ajkához ismételten a csészét, s 69 V| Ezt az elismerést, a maga ajkairól, ő bizonyosan többre becsülné 70 XI| dadogta, miközben az ajkszélei lefelé görbültek, - apa... 71 V| süttesse el hajnalban az ajtaja előtt a hotelágyút...~ ~- 72 X| legyen, mire az előszoba ajtaján kopogtat...~ ~- Nem mondott 73 V| pozicióját a leány oldalán. Az ajtóban összetalálkoztak Cauderssal; 74 IV| vérvörösen sietett eléje az ajtóhoz. Cauders Ella volt, a minapi 75 III| bejelentsem...~ ~A szárnyas ajtók szétváltak, s Lászlóffy 76 V| gyógyíthatatlan. De azért mégis mindig akad balek, aki a nyugodtságát 77 V| boldogságunk beláthatatlan akadályokba ütközik... Akárhogy ki is 78 IV| Körülményes, kissé akadémikus ízü fejtegetésbe fogott, 79 III| talán egész Európában se akadni a párjukra. Gyönyörü, kivert 80 V| majd csaknem elszédítette. Akadozva, remegő szívvel kérdezte:~ ~- 81 XII| pedig ugyancsak határozott akarata van... Ezt ugyan, a Harmincad-utcától 82 V| okos teremtés...~ ~Ella akaratosan vállat vont, aztán komoly 83 V| hiszen, fájdalom, sokkal akaratosabb, semhogy a szerelméről lemondjon...~ ~- 84 V| tudni, hogy az ember itt akárcsak a falnak beszélne...~ ~Lászlóffy 85 X| nevében is esedezem hozzád, ne akard, hogy szerencsétlen legyek, 86 I| vagy senkié... Nem bánom, akárhány éves; én szépnek és fiatalnak 87 IV| titkos antiszemitát látott, s akárhányszor e szavakkal fordult egy-egy 88 XIII| persze, ma, amikor Pompejit akarjuk megnézni... (A pincérhez.) 89 X| sürgősen hozza el a választ. Akárki is van nála, ne várakozzék, 90 V| vagy Dunakeszre... Hajtson akármerre, csak minél messzebb ezektől 91 V| magának adjam?~ ~- Már hogyne akarnám!~ ~- Magának adom, ha őszintén 92 V| koplaltattak, mert hiába akartak arra kényszeríteni, hogy 93 IV| egy szerelmes kis leányt akarunk kiábrándítani magunkból?~ ~ 94 V| unokaöccsének sógornőjéről, akibe, úgylátszik, minden nyelvtan-készítő 95 XIII| a teáját.~ ~Az asszony (akiben természetesen Cauders Ellára 96 I| szerelmes grófot játszom, akiért a fiatal leányok rajongnak. 97 II| a korcsmárosok ismerték, akiknél a koszt fejében néha a garderobe-ja 98 XI| ezt, az öreg Goldschmied, akinél jobban senki se ismeri a 99 V| kedvese annak az úrnak, akivel olyan boldogan suttog?~ ~ 100 IV| picike kis monológot, hacsak akkorát is, mint a nyulfarka... 101 VI| el, amikor az ebédutáni aktákkal nálam járt, az egész lovagias 102 IV| szögletek asztalkái mellett, az alacsony puffokon, vagy a zongorának 103 XII| foyerjében csakugyan egy izgatott alak várta türelmetlenül Lászlóffyékat: 104 IV| gavallérokra, akiket az ő alakjában ismertek meg, ünnepi hangulatukban, 105 V| föl, mint összes, eddigi alakjaiban... Ne rázza a fejét kedves 106 IV| be. Ilyenformán hírhedt alakká lett, ami természetesen 107 V| mint azzal a két vidéki alakkal, aki mindössze öt üveg sör 108 VII| hatása alatt, tízezer koronás alapítványt tett a legtalentumosabb 109 XI| állapota megkívánja, hogy alaposan kipihenje magát...~ ~A lány 110 VI| mint azok, akik legalább álarc nélkül lopóznak be a házba, 111 VI| barátság, az önzetlenség álarcával jött, hogy rútul, szívtelenül 112 VI| magam...~ ~A híres krakéler alattomosan fölhúzta a szemöldökét, 113 VI| nem szorulok arra, hogy alávaló és jellemtelen legyek... 114 VII| igazsággal játszotta a mindvégig álcát viselő fiatal urat, aki 115 XII| akiknek ugyancsak nagy áldozatukba került, hogy ilyen hajnali 116 VI| Egy nyugodt félórámat sem áldozom föl az egész vagyonáért, 117 IV| kitünő ember csak érette áldozta föl egy estére a lakása 118 V| a hálószobában, a mrs. Alexander egyik gyönyörü regénye mellett. 119 II| truppot vezetett végig az Alföld kocsiszínein, s amikor nagynehezen 120 V| csakugyan elszenderültek, de nem alhattak többet másfél- vagy két 121 X| ablakon.~ ~- Vajjon meddig alhattam? - kérdezte a kis milliomosleány 122 V| fiatalabb és sokkal kevesebb alkalma volt ahhoz, hogy a piszkos, 123 VII| Az emlékezetes diadal alkalmából a színház bankettet rendezett 124 V| Budapesten, s én fölhasználtam az alkalmat, hogy meglátogassam magát 125 IV| fogta el: mintha egy májusi alkonyaton valami üvegházba tévedt 126 II| amely idefönn a színészek alkotását bírálja.~ ~Negyvenéves korában 127 IX| férfiébe mélyesztette, aztán alkuvást nem tűrő, határozott hangon 128 IV| urat a ruhatárig. A kitünő államférfiu szivarozva ballagott lefelé 129 V| pillantásával fogok szemben állani...~ ~A leány mosolyogva 130 VI| Lászlóffyt, hogy kardpárbajban állapodtak meg, s hogy a duellum idejét 131 XI| múlva, mert az egészségi állapota megkívánja, hogy alaposan 132 VI| írtózott attól, hogy ebben az állapotában ágyba feküdjék, s arra a 133 V| igazán csak becsipett állapotban juthatnak ilyen szamárságok 134 V| mivel a leendő apósa előkelő állásban van. A zsidók azonban, akik 135 IV| nevetve megszólalt.~ ~- Kövér állat vagyok, úgy-e mester, azt 136 IV| Vagy huszan, huszonöten állhattak körülötte, azzal véve részt 137 V| ellentmondásokkal, s a legképtelenebb állításait is szeliden helyeselni kell. 138 V| magát oly öregnek, ahogy állítja...~ ~A színész tiltakozó 139 V| dörgött a légvonat ellen, ami állítólag időnek előtte a sírba fogja 140 VI| többiek csak jó félóra múlva állítottak be. Rábai doktor jóindulatu 141 VIII| elé fejedelmi bőkezüséggel állították oda Havanna legszenzációsabb 142 VI| néven tőlem, hogy kérőképp állítottam be hozzá...~ ~A komornyik 143 V| hogy öt percig egy helyen álljak, rögtön itt van a legpompásabban 144 IV| elmésségeit... - A körülöttük álló urak kissé gúnyosan néztek 145 IX| se volt, de megkértem az állomásfőnököt, hogy adjon hitelbe egy 146 IV| pályázik. Kovács doktor némán állta a szemlét, aztán nevetve 147 IV| leereszkedőleg, uralkodói allürökkel eltelve, ismételgette:~ ~- 148 IV| tapadt, aki a barátnői között állva, szinte fanatikus pillantást 149 V| huszárönkéntes, aki háttal állván, nem látta, hogy ki löki 150 V| óta körülveszik, regényes álmaiban úgy képzeli, hogy gyermekkora 151 V| gyermeksége legvégső szép álmát, az utolsó beszélő bábut, 152 V| Mrs Black kiváncsian, s álmélkodva hallgatta végig, sürün spékelve 153 II| amiért küzdhetett, amiről álmodhatott volna? A szerelmi vágyak 154 V| pillantást vetettek egymásra.~ ~- Álmodjék rólam, édes! - suttogta 155 V| hány.~ ~- Nappal is magáról álmodom, kis bolondom, - mondotta 156 III| mindig ilyen íróasztalról álmodott ő is, - semmi csecsebecse, 157 III| könyvvezetőjéről vagy titkáráról álmodoznék... Ebből a betegségből végre 158 XIII| kalácsra, s egy bársonyruhás, álmodozó tekintetü, öreg úr, aki 159 V| szivarjukat? Én aludtam, álmodtam is, sőt az angol misszel 160 V| hallgatta a pap beszédét, félig álmodva rebegte:~ ~- Minek fösti 161 XIII| kerekednék, amely a mesék, az álmok regényes aranyködét hirtelen, 162 I| a fejéből ezt a gyerekes álmot, s várjon türelmesen arra 163 XIII| érzi, mintha egy csodaszép álomból ébredőben volna... Mily 164 V| ideje, hogy a jó tündérke az álomport a szemünkbe hintse...~ ~ 165 V| hiszen jóformán hetek óta nem alszom, mert éjjel is azon töröm 166 IV| fejtegetést. Ez volt az oka, hogy általában nagyon okos embernek tartották, 167 V| derekamat, ugyancsak nem áltatom magam azzal, hogy fiatal 168 V| ha vagy tíz percig nem aludnám ebéd után..~ ~Mosolyogva 169 V| hogy szokása szerint ne alukáljék tizenegyig. Mondja meg a 170 X| holtfáradtan jön haza, s már alulról fölcsönget, hogy a leves 171 V| halálom előtt még sütkérezem ama nagy és ismeretlen művészet 172 VII| minden jóbarátom eljött, ámbár igaz, most jut eszembe, 173 V| és pénzhercegnek az az ambiciója, hogy a leánya esküvője 174 V| hazug, komédiázó levéllel, amelyben maga épp oly kevéssé hitt, 175 IV| részleteivel is tisztában van, amelyeket a jóakaró mamák eltitkolnak 176 III| Lászlóffyt néhány üres szobán, amelyeknek gázkandallóiban kivánatos 177 V| ez a mai nap lesz az, amelyen a sorsunk eldől... Hallgasson 178 V| az utolsó beszélő bábut, amelyikben még öröme telt...~ ~Hová 179 V| ágyút?~ ~- A hotelágyút, amelyikkel a nehezen ébredő vendégeket 180 IV| annak a parvenü hangnak, amelyre a cinikus művész elkészült. 181 V| ismeretlen művészet napfényében, amelyről eddig csak a könyvekből 182 XII| hihetetlen arányokat öltött, amennyiben még a köszvényesek, az influenzások 183 IV| becsülte-e túl az erejét akkor, amidőn arra vállalkozott, hogy 184 IV| elolvassuk azokat a regényeket, amiket a mama szokott olvasni, 185 V| tipegő nagymama lesz, mint amilyen itt a Vadvirágos Ösvényekben 186 V| agglegény-háztartásban, aminő a magáé, nem okoz valami 187 III| angol fauteuilok, olyanok, aminőknek két vérbeli angol klub kivételével 188 IV| foglalkozzék a mesterségével; aminthogy a költőtől se kívánják, 189 II| még, amiért küzdhetett, amiről álmodhatott volna? A szerelmi 190 I| kap egy csésze jó teát, amitől a bátorsága visszatér. Most 191 IV| tisztelt mester... Ez csak amolyan szalonkifejezése a tudatlanságnak 192 V| Előbb vagy utóbb, de végre amúgy is meg fogják tudni az igazat... 193 IV| aki nagyszerüen érti az anatómiát, vagy férfi módjára járatos 194 IV| Csak a párt humoristája, az anekdotáiról híres képviselő beszélt, 195 IV| játszotta...~ ~Valami krónikás anekdotát kezdett mesélni a Sárhalmi 196 VII| őrizetlen pillanatban - angolosan távozott az őt ünneplő társaságból. 197 V| ennivaló kis utast. Ella rögtön angolra fordította a beszédet, mire 198 V| Épp az imént láttam az angolnőjével, amint kocsin hajtattak 199 V| megpillantunk.~ ~- Az meglehet, kis angyalom. De most már csakugyan itt 200 IV| szükséges, hogy bemutasson neki. Annyian vannak itt, hogy egy ember 201 II| vagyon nem izgatta, hiszen annyija most már biztosítva volt, 202 IV| fiatal leány előtt öregnek, antipatikusnak és rokkantnak tünjék föl? 203 V| kedvemre leszidtam azt az antiszemita kutyát...~ ~- Kit megint?~ ~- 204 IV| aki mindenkiben titkos antiszemitát látott, s akárhányszor e 205 XI| nálunk?~ ~- A kisasszony anyai öröksége, - folytatta az 206 X| sincs? A drága, meghalt anyám nevében is esedezem hozzád, 207 XII| idejüket, ha a szeszélyes anyatermészet, csupa véletlenségből, nem 208 VI| a köszönet, hogy ezt az anyátlan árvát boldogtalanná teszi...~ ~ 209 IV| fiucska történetét, aki az anyja koporsója mellett tapsolni 210 X| kezdett az ablak, az álmos anyóka nagyot sóhajtott:~ ~- No 211 IX| félretaszította útjából az öreg anyót, lélegzet nélkül kisietett 212 V| férfinak eladnának... Drága anyuskám, ha élne, bizonyosan nem 213 V| jogon is avatkozhatnának az apák a leányaik ízlésébe, hajlandóságaiba, 214 X| életben, ha a drága, egyetlen apámat valami baj érné.~ ~A színész 215 X| megszakad fájdalmában, de még az apámért se volnék képes arra, hogy 216 IV| francia erkölcsdráma? Az apámtól, aki egy multszázadbeli 217 IV| összetéveszti Pajorral, az apaszínésszel... A képviselők elismerőleg 218 XIII| száz és száz mértföldnyire apától, a bolondos fiúktól, a nádor-utcai 219 V| De Ella, miközben az édes apjába karolt, komolyan így szólott:~ ~- 220 V| csupán azért, mivel a leendő apósa előkelő állásban van. A 221 VII| ha az öreg Cauderset az apósának mondhatná...~ ~Lászlóffy 222 VIII| egész az esküvőig. A leendő apósom ragaszkodik hozzá, hogy 223 XIII| fogja elhinni: ezeknek az apró, olajos halacskáknak még 224 IV| végighaladt, két középkori apród tárta föl előtte a teremsorba 225 V| érettük. Lám, most is, - apropos, nem jön el mester a Dömjén 226 VIII| összehajtogatott levelet. Mikor az apróságokat összenyalábolta, szégyenkezve 227 X| könyektől:~ ~- Szegény, jó apuskám, milyen fájdalmat érezhetett, 228 III| lépését, s nem volt oly magas ár, aminek fejében méltatlanságot 229 IV| fogta még el ily szédületes áradata, mint most. Anélkül, hogy 230 V| érzéktelen fadarab marad, habár arannyal és drágaságokkal diszítik 231 V| erőszakkal behúzta maga után az Arany Komlóhoz címzett vendéglőbe.~ ~ 232 V| zsolozsmaként suhant végig az aranycirádás falak közt, a tompa fény, 233 VI| füstös helyiség fölött, s az aranyifjuság oly féktelen jókedvvel kurjongatott, 234 XIII| mesék, az álmok regényes aranyködét hirtelen, könyörtelenül 235 XIII| könyörtelenül szétfujja... Az aranyködöt, melyen át regénynek látszott 236 XII| való részvétel hihetetlen arányokat öltött, amennyiben még a 237 V| kötni...~ ~Mohón nézett az aranyra, melyet az úri kisasszony 238 XI| se ismeri a méltóságos úr aranyszívét...~ ~Mikor a követ nagy 239 IV| izgalomba hozzák.~ ~A ruhatárban aranytól csillogó lakájok szedték 240 IV| maradt a főpincérnek a kávé árával, s ő kért kölcsön öt forintot 241 XIII| gályának a tépett hajó, melynek árbocait az élet viharai már letörték...~ ~ 242 V| Fürkészőleg tekintett a Lászlóffy arcába, de a férfi sápadtan fordította 243 VI| kapkod, a karja remegett, az arcából minden vér eltünt egy pillanatra: 244 I| fuldoklott a sietségtől, az arcán könyek folytak végig, s 245 I| bonhomia ült ki kövérkés arcára, - s jókedvüen így szólott:~ ~- 246 V| aggodalmaskodó öreg dámát, s rózsás arcával hízelkedve hozzádörgölődött.~ ~- 247 I| vénségemhez, hiszen ez a rózsás arcocska arra való hogy a boldogságtól 248 IV| Lászlóffy kedvetlen arcot vágott.~ ~- Oh, - mondta, - 249 I| leányokéhoz hasonló, rózsás arcszínnel, nem nagyon magas, de igen 250 VI| Annyira tisztelem, hogy még ha arcul üt is, én kérek bocsánatot...~ ~ 251 IV| között s az inasok egész ármádiája bókolt az érkező vendégek 252 IV| életben mégis vannak még árnyalatok, amelyek az idegeit izgalomba 253 V| durván, - miért akarja minden áron, hogy becstelenné legyek?... 254 XIII| nekem még a kavicskő se árt... Sohase volt olyan jó 255 VI| kedvét attól, hogy a nyelvét ártatlanokon köszörülje...~ ~Mégegyszer 256 IV| után visszavonul. Falusi ártatlanságokat már csak a szegény Ligeti 257 IV| fogadalma ellenére el is árulja magát, ha egyszerre csak 258 V| szörnyen elpirult, de azért nem árulta el magát, csak titokban 259 V| három napra az öt neveletlen árváját? Sohase fogom elfelejteni 260 VI| köszönet, hogy ezt az anyátlan árvát boldogtalanná teszi...~ ~ 261 VI| vagyok benne. A színészi arzenálisából hozta ide a fegyvereket, 262 XII| a színház két-két tagja asszisztált, két álmos és kissé zilált 263 VI| Budapest egyik legszebb asszonyától) nagyot csapott az asztalra.~ ~- 264 IX| arca, mint egy szerelmes asszonyé, szinte izzóvá lett. Jó 265 X| kérő hangon fordult az öreg asszonyhoz.~ ~- Nem haragszik, ha megkérem 266 XII| házasok felé.~ ~- Nagyságos asszonyom, - szólott mosolyogva, - 267 V| beintette a fehérfőkötős asszonyságot, aki odakünn a Grazer Tagespostot 268 X| Kérem, uram, vezessen az asztalhoz...~ ~ ~ 269 VII| feketekávénál, a kis török asztalka mellett összetalálkozott 270 IV| egymással. A kis szögletek asztalkái mellett, az alacsony puffokon, 271 V| hallatszott ki s a vörös asztalok mellett a nép egyszerü gyermekei 272 X| fölcsönget, hogy a leves az asztalon legyen, mire az előszoba 273 V| inas zajtalanul elszedte az asztalról a porcellánt, Ella kisasszony - 274 V| szerzett a számukra egy üres asztalt, s mikor étlap után tudakozódtak, 275 V| Ella egyedül ült délben az asztalnál, s ebéd után, anélkül, hogy 276 V| természet volt - szemforgatva átadta a növendékének a lezárt 277 VI| érzéseivel visszaéljen? Nem átallotta, hogy öreg ember létére 278 V| ujjongását, édes boldogtalanságát átérezze. Legyen meg a kényelmes 279 XIII| tengerparton... De az az átkom, hogy roppantul kényes a 280 V| Tíz esztendő mulva sírva átkozná mindazokat, akiknek a házasságában 281 VI| este fölkeresném, ha az átkozott influenza, mely utazásom 282 V| A helyiségben lassanként átláthatatlan lett a füst, mrs. Black 283 V| ha apával a dohányzóba átmennek, mondja meg neki, hogy szeretem 284 V| Jó darabig gyalogoltak, átmentek a Mura hídján, keskeny utcákon 285 VII| vánkosaiba, melyek mindjobban átnedvesedtek a könyeitől...~ ~ ~ 286 V| S a jószívü hölgyet átölelve, egymásután elmesélte mindazt, 287 VII| most szinte egy csapással átpártolt a verizmus szolgálatába; 288 V| Mikor Rábai dr. később átsétált az étkezőkocsiba, hogy a 289 I| gödrökkel, - de a leány szinte átszellemülve nézte. És a kényeztetett 290 V| kapott a sötét üvegeken áttörő déli napsugárban, a virágok 291 V| mely a színes ablakokon átverődött, a mirtuszkoszorus menyasszony, 292 III| költözzék...~ ~A komornyik átvezette Lászlóffyt néhány üres szobán, 293 XI| egész föld kerekségén: az atyám, a testvérem, a drága uram... 294 V| Őszintén fogok beszélni az atyjával, még ha biztosan is tudom, 295 VI| Johann, August, schnell aufzünden in Separé...~ ~Lászlóffy 296 VI| pincéreknek:~ ~- Johann, August, schnell aufzünden in Separé...~ ~ 297 VIII| meg a szavait; mikor az autodafével végzett, ismét beleült a 298 II| előkelő leányok egy-egy autogrammjáért epekedtek, - Lászlóffy kesernyés 299 V| az uramat... Mi jogon is avatkozhatnának az apák a leányaik ízlésébe, 300 VI| könyörületességénél fogva avatkozik ebbe a naiv és nevetséges 301 VIII| gesztusával fogadta a kis axiómát, míg belsőleg ezt gondolta:~ ~- 302 V| jégesőként káromkodva mondta, azaz markirozta végig a szerepét. 303 VIII| könyvét, ott, ahol hónapokkal azelőtt elhagyta...~ ~Három nappal 304 VI| aminek jönnie kell, - még aznap este levelet írt Caudersnak. 305 V| simogatta meg könyekben ázó, rózsaszínü arcocskáját. 306 IV| titokban mi is elolvassuk azokat a regényeket, amiket a mama 307 IV| tisztességtelenné, ha az életnek azokkal a részleteivel is tisztában 308 XI| kamatokkal együtt jóval több. Azonfelül a méltóságos úr a preliminált 309 II| belépőjegyek tekintélyes ázsióval keltek el. Amikor külvárosi 310 VI| portiére mögül az Ella francia babaarca mosolygott szembe vele. 311 IX| úgy sírni, mint a kicsike babáknak...~ ~Ella a könyein keresztül 312 VIII| szerepét... Ma még a francia babával játszanak, holnap már viharedzett, 313 V| szerelmesek előérzete nem babonaság...~ ~A függöny csakhamar 314 V| szemmel, szinte remegve babrálgattak a színlapjukkal és a bársony-ridiküljükkel.~ ~- 315 V| Még nem tudja, hogy a bábu akkor is csak hideg, érzéktelen 316 III| vagyok a szerelmi kisérleti bábúja... Mind olyannak képzel, 317 V| álmát, az utolsó beszélő bábut, amelyikben még öröme telt...~ ~ 318 V| találta meg, hanem csak a bábút, akit érzésének aranyos 319 XI| szörnyen zavart, télikabátos bácsi lépett az ebédlőbe, aki 320 V| Szent-Gelemérre utaztunk, Vilmos bácsihoz... Egyébként valószínü, 321 V| gyökerezhetik... Ilyen badarságot csak a vidéki szociológusok 322 XIII| Estig nyoma se lesz semmi bajnak, biztosítom róla...~ ~A 323 XIII| van?~ ~A férfi: Már semmi bajom...~ ~A fogat lassu trappban 324 V| az angol nők végtelenül bájosak... Ez a kis szőke fruska 325 V| lám most csupa grácia és bájosság... És ha a szemem nem csal, 326 V| magáé, nem okoz valami nagy bajt, ha a házigazda el is marad...~ ~ 327 VIII| És mégis: már a csinos bajusza elegendő volt arra, hogy 328 IX| fog legjobban nevetni a bakfiskorabeli kalandján... De tudja, ugy-e, 329 V| gyereket, ott a sárga hintó bakján? Az volt, aki a gazdámat 330 V| azért mégis mindig akad balek, aki a nyugodtságát meg 331 V| mozdulattal bökte meg a mrs. Black balkarját.~ ~- Nézzen oda, - súgta 332 II| mozdítani a vállát és a balkezét. Azóta úgy képzelte, hogy 333 V| szerencsétlenek arról, hogy én ma ballábbal keltem föl. Annyi légvonat 334 VI| széthajtotta előtte a lakás balszárnyába vezető szőnyegajtót. Mikor 335 IV| szemét, a megdöbbenésszerü bámulást, mellyel a beszédet, a kacérkodást 336 IV| maga Lászlóffy, szavamra, bámulatba ejt... Hát azt hiszi, hogy 337 VI| ágyban s a szoba menyezetét bámulom... Azt hiszem, hogy öt-hat 338 V| béreltek az „Erzherzog Johann”-ban, s a hotelszolgát rögtön 339 VIII| Olaszországba, a nászutasok banális országába mennek, hanem 340 V| valami nagy örömeim, hát nagy bánat se keserítette meg az életemet... 341 I| többszörös milliomos...~ ~A leány bánatosan rázta meg szőke fejét, Lászlóffy 342 V| fogjuk elfelejteni, hogy a bánatunkban, a küzdelmeinkben részt 343 V| hiszem, rosszabb lennék a banditánál, ha az egyetlen, édes, jó 344 X| akit Ella a Közgazdasági Bankba elküldött.~ ~Ella előbb 345 VII| diadal alkalmából a színház bankettet rendezett nagy művésze tiszteletére, 346 V| annyit, mint egy szerencsés bankigazgató, vagy egy gazdag ügyvéd?... 347 V| voltak. A színész felé nyájas bankigazgatók, előkelő részvénytársasági 348 VI| Schönwald úr referált, a bankom cégvezetője... Ő mesélte 349 V| igent mondana, hogy maga nem bánná meg másnap az elhatározását 350 IV| társaság. Remélem még nem bánta meg, hogy oly jólelküen 351 IV| hirtelen elszomorodik... Mi bánthatta?... Csak nem volt talán 352 IV| de őt a közvélemény nem bántotta; vállát vonva, lenézőleg 353 III| képes belepusztulni - a bárányhimlőbe is. Ezért gondoltam arra, 354 III| hogy kiheverte már ezt a bárányhimlőt...~ ~Cauders töprenkedve 355 VI| félóráját földerítse.~ ~Igaz barátja~ ~Cauders.”~ ~Lászlóffy 356 V| kis varróleányok ültek a barátjaikkal a sarokasztalok mellett, 357 IV| közönséges szédelgő, aki legjobb barátját megrabolja. A jóindulat 358 IV| vonva, lenézőleg szólott a barátnőihez:~ ~- Tudom, hogy rosszakat 359 IV| mögött. Ella, miközben a barátnőivel látszólag közömbös dolgok 360 V| a menyasszonynak legjobb barátnője. Épp az imént láttam az 361 IV| féltékeny a rácsoló, túlokos barátnőjére? A színész nem igen volt 362 V| de a vagyona, szegény kis barátnőm, a vagyona!... Csak nem 363 VIII| hogy a kedves, kicsike barátnőnknek, Cauders Ellának a vőlegénye...~ ~ 364 VI| hogy ezentúl is a régi, jó barátok maradunk?... Hiszen most 365 IV| már mindent tudunk, kedves barátom, értse meg: mindent... Hogy 366 VI| fogadtam, mint a legjobb barátomat, a testvéremet és az a köszönet, 367 I| elmosolyodott.~ ~- Nono, - mondta barátságosabban, - térjen magához kicsi 368 X| Fölébredt? - kérdezte barátságosan. - Azt hittem, hogy majd 369 VI| azt kivánják, hogy Rábai barátunk nevében elégtételt kérjünk...~ ~ 370 VI| Tudom, hogy mivel tartozom a barátságáért, tudom, hogy érdememen felül 371 V| fogadták a „dunaparti Le Bargy”-t, amint egy színházi műépítész 372 IX| így kénytelen lesz vele, bárhogyan is fölizgatja majd, ha mindent 373 V| fickónak repedt és tremolázó bariton hangja volt, de Ella szinte 374 IV| kevéssé kívánhatja tőlem, mint bárki a világon...~ ~A színésznek 375 X| elé megyek, vagy a Dunába, bármennyire is vigyáznátok rám. Szerelmes 376 VI| Jöjjön föl holnap estefelé bármikor, - nemcsak azért, mert beszélni 377 V| úgy, ahogy jónak látja... Bármit kíván is tőlem, már most 378 III| akarja, talán már rég a bárói címet is odaragaszthatta 379 III| kastély vesztibüljében van. A barokk-stilü lépcsőházat bolyhos szőnyeg 380 V| babrálgattak a színlapjukkal és a bársony-ridiküljükkel.~ ~- Azt hiszem, hogy meglepte 381 IX| haza, s magára véve a kurta bársonykabátját, éppen falatozni kezdett 382 XIII| vajat a kalácsra, s egy bársonyruhás, álmodozó tekintetü, öreg 383 XIII| cókmókjukat fölszedve, a batárba szállnak. A kocsi megindul. 384 XI| utasítása folytán leszek bátor a következő előterjesztéseket 385 I| csésze jó teát, amitől a bátorsága visszatér. Most pedig mondja 386 I| hölgy van odakünn, - mondta bátortalanul. - Egy szőke, tizennyolcesztendősnek 387 III| munkát végez.~ ~A komornyik beadta a teát, - Lászlóffy behunyta 388 III| bólintott s gyöngéd, szinte becézgető pillantást vetett a szivarjára, 389 V| maga fiatalsága, a maga becéző gyöngédsége: ez kifárasztana, 390 IV| hirtelen elcsitult, a zongorák becsapódtak s az egész társaság visszafojtott 391 V| reggel, Cauders fontos ügyben Bécsbe utazott. Ella egyedül ült 392 II| fontos ügyben óhajtanám becses idejét igénybe venni. Jelöljön 393 V| Velem pörölt, hogy nincs a bécsi gyorsvonatnak közvetlen 394 V| pezsgőt ittam, - igazán csak becsipett állapotban juthatnak ilyen 395 V| mikor Rábai doktor, kissé becsipve, az Elláék kupéjába visszatért. 396 V| akarja minden áron, hogy becstelenné legyek?... Nyugodtan tűrtem 397 V| amit beszélek és mégis: becstelenségnek tartanám, ha nem lennék 398 V| megvágta őket?~ ~- Csak éppen a becsület kedvéért karcoltam egy-egy 399 V| hát kimondom, hogy már a becsületemmel is megalkudni készültem 400 XII| házasságához gratulál... Becsületemre mondom, hogy még sohase 401 IV| színésznek föltétlenül a becsületére vált, hogy mikor későbben 402 III| mindig példányképe volt a becsületességnek s a férfias korrektségnek. 403 V| ajkairól, ő bizonyosan többre becsülné egy sikerült konverziónál.~ ~ 404 V| hogy egy jó szivart többre becsülnek, mint engem... Nem is volnék 405 V| nemcsak szeretem, hanem becsülöm is...~ ~A színész szeméből 406 IV| közönséges kalandor. Vajjon nem becsülte-e túl az erejét akkor, amidőn 407 V| és mégis, úgy érzem, hogy becsületes dolgot cselekszem... Felejtsen 408 XII| S aztán, mielőtt az ajtó becsukódott volna mögöttük, előzékenyen 409 VI| amit megigért és elszántan becsukta a szemét... A keze reszketett, 410 IX| az asztal mellől.~ ~- És beengedte?~ ~- Nem, még most is odakünn 411 V| szenvedett!~ ~Ella végre befejezte az előadást, s most már 412 V| Lászlóffyt, s míg a Rákóczi-úton befelé mentek, kifejtette nézeteit 413 V| a színházba... Nem kell befogni - jól esik, ha egy kicsikét 414 VIII| kártyázok, a bóbiskolók is begyülekeztek s pár perc mulva egész udvar 415 V| orosz drámát játszottak, a Behavazott tanyák-at, mely Európa minden 416 V| színészbe s félig erőszakkal behúzta maga után az Arany Komlóhoz 417 V| fölmenekült az irodába, a kollégái behúzták a nyakukat a gallérjukba, 418 VI| magára öltötte a páncélnak is beillő selyembandázst.~ ~A párbaj 419 V| ment a páholy ajtajáig, beintette a fehérfőkötős asszonyságot, 420 VI| Meghagyta, hogy a nagyságos urat bejelentés nélkül vezessék föl hozzá...~ ~- 421 I| haragja, amellyel az imént a bejelentést fogadta. A gazdasszony ijedten 422 XI| tiltva, hogy a kisasszonyt bejelentse...~ ~Ella szótlanul hajtotta 423 III| nagyságodat... Nem szükséges, hogy bejelentsem...~ ~A szárnyas ajtók szétváltak, 424 V| a szobalány vagy az inas bejött, az utikönyveket és menetrendeket 425 IV| szavakkal fordult egy-egy békésen iddogáló nyárspolgárhoz:~ ~- 426 II| fölmondotta, Lászlóffy egyúttal beköltözködött a magyar színművészet történetébe 427 VIII| a sorsuk, hogy a fejüket bekössék... Ez már a világ teremtése 428 IV| nevében, egy-egy hódolattal beküldött zeneművét megköszönték. 429 VI| nagyszakállu cigány is kémlelődve bekukkantott... Negyedóra mulva a legpompásabb 430 III| Kérem, rendelkezzék velem a belátása szerint... Otthonülő medve 431 V| belátom, hogy boldogságunk beláthatatlan akadályokba ütközik... Akárhogy 432 IV| illetlenség, amit kérek, - de ezt, belátja úgy-e, hogy nem mondhatom 433 V| a földszintről nem lehet belátni s akkor ne féljen, azt is 434 V| optimizmusomat, s megint csak belátom, hogy boldogságunk beláthatatlan 435 IX| borulhasson... Lászlóffy belátta, hogy minden szó hiábavaló 436 VIII| Mayer László, aki egészen belebolondult a színészbe, előzékenyen 437 V| Amikor később fogvacogva beleburkolódzott a fürdőköpenyébe, elkeseredve 438 V| a bolond kis leány apai beleegyezés nélkül útra keljen... Oh, 439 VIII| És Ellácska ilyen hamar beleegyezik abba, hogy asszonnyá legyen? - 440 IX| jószántából, sohase fog beleegyezni ebbe a házasságba... De 441 X| értette tisztán a dolgot, beleegyezőleg bólogatott, Ella pedig sorjában 442 VIII| picurka lányok milyen gyorsan beleélik magukat abba, hogy komolyan 443 V| meleget, mely a puha kézből beléje sugárzik. A vére még jobban 444 V| válasz helyett, jókedvüen belekarolt a színészbe s félig erőszakkal 445 IV| Mikor Lászlóffy nagyon is belemerült a diskurzusba a körülötte 446 IX| Hozzám, aki már szinte belenyugodtam a gondolatba, hogy pár hét 447 V| megengednem?... Isten neki, belenyugszom hát, hogy vele utazom, nehogy 448 II| résztvett az előadásban, a belépőjegyek tekintélyes ázsióval keltek 449 V| látcsöveiket. Ella, amíg belépőjét levetette, kiváncsi pillantást 450 IV| melyhez habkönnyü, prémes belépők simultak. A különös, csodálatosan 451 III| mert ez a kis csacsi képes belepusztulni - a bárányhimlőbe is. Ezért 452 II| Ha asszony lennék, rögtön beleszeretnék ebbe a gyönyörü szál férfibe...~ ~ 453 V| lesz a férjem, ő se fog beleszólani... Ha fiatal is vagyok, 454 X| kiszaladtam az inasért s beletelt vagy jó tíz perc, amíg a 455 VI| VI.~ ~Lászlóffy - beletörődve abba a gondolatba, hogy 456 VIII| autodafével végzett, ismét beleült a régi karosszékébe, nyugodtan 457 IV| ajtaját s odabenn, a kapun belül, tündéri világosságban 458 V| készült fehér sört.~ ~- Bemenjünk? - kérdezte Lászlóffy habozva.~ ~ 459 X| föl nem ébred...~ ~Ella bement a fürdőszobába, valahogy 460 IV| talán nem is szükséges, hogy bemutasson neki. Annyian vannak itt, 461 XI| még a házigazdának dukáló bemutatkozásról is megfeledkezett. Ella 462 IV| udvariasan odalépett hozzá, hogy bemutatkozzék. A frakkos urak egymásután 463 VI| akik lefekvés előtt mindíg benéztek még ide egy „schlaftrunk”- 464 VI| egyik ismert mulatóhelyre benézzen. Alig lépte át a küszöböt, 465 VI| székén s gépies mosollyal, de bensőleg az egész társaságtól megundorodva, 466 V| Ella is eltünt valamelyik benyilóban, s rövid idő mulva bájos 467 IV| valóban az érett fiatalság benyomását keltette, amikor a világfi 468 V| szomszédos fürdők közönsége is berándult, hogy a nagy, német komédiást 469 V| zsidó esküvőkre ki szoktak bérelni...~ ~- Hogy érti azt, hogy 470 V| érkeztek Grácba, lakást béreltek az „Erzherzog Johann”-ban, 471 XIII| Nápoly, a hipereleganciával berendezett angol fogadó, a Posilippóra 472 III| Cauders-palota kivülről közönséges bérháznak látszik, de amikor a portás 473 V| amikor a gyorsvonat már berohant a győri állomásra, ahol 474 II| aki ma olyan váratlanul berontott hozzá. Este, - valami repriz 475 II| féléjszakán át ott settenkedett a berzence-vághalmi primadonna ablaka alatt 476 VII| személyesen eljött, hosszabb beszéd kíséretében adta át Lászlóffynak 477 IV| fogott a művészetről, s beszédén világosan meglátszott, hogy 478 VI| volt. Nem volt többé ura a beszédének és a mozdulatainak, nyugalma, 479 V| is képtelen volt minden beszédre... Csak nagysokára nyúlt 480 V| nyolcszáz ember jelenlétében beszélgetek egy félóráig, ebből még 481 IV| színlelt flegmával folytatta a beszélgetést, amit a másik szomszédnőjével 482 V| ember a feleségével úgy beszélgethet, mint valami jó pajtásával?... 483 XI| kétségbeessék... Ha most nem is beszélhet az édesatyjával, majd eljön 484 V| színésznek. A két szerelmes nem beszélhetett többé egy bizalmas szót, 485 V| beszélni?~ ~- Ugyan mit beszélhetnének rólunk?~ ~- Hát nem elég, 486 I| ügyvédjéhez, akiről azt beszélik, hogy a legjobb partie az 487 V| ember itt akárcsak a falnak beszélne...~ ~Lászlóffy tudta, hogy 488 IV| a darabban tesznek vagy beszélnek?... Az ártatlan kis pofikánk 489 V| legvégső szép álmát, az utolsó beszélő bábut, amelyikben még öröme 490 V| sőt az angol misszel is beszéltem vagy tíz percig a kertész 491 IV| látszólag közömbös dolgok felől beszélgetett, titokban egyre csak a színészt 492 I| akkor aztán majd hosszabban beszélgethetünk egymással. De most: Isten 493 IV| egy kicsiny társaságban beszélgetne, az asztal mellett, bizalmas 494 VI| a vezető segéd, sietve beszüntette a viaskodást... A párbajorvos 495 II| makk; csak az unalom tette beteggé és keserűvé. Aki az utcán 496 VI| azért is, hogy egy szegény betegnek legalább egy félóráját földerítse.~ ~ 497 V| szólna ahhoz, ha például betegség címén hosszu szabadságot 498 III| titkáráról álmodoznék... Ebből a betegségből végre is kigyógyul, mint 499 VII| távozott az öreg Cauders betegszobájából s ez idő alatt még csak 500 IV| pusztainotai tiszttartó is betévedt a korcsmai fészerbe, ahol 501 V| mely a finom, úri lakást betöltötte. Minden oly jónak, oly tökéletesnek 502 VI| csapott az asztalra.~ ~- A vén betörőnek - már mint ennek a gaz kávésnak - 503 IX| lelkiállapotomat, amikor így váratlanul betoppan ide... Hozzám, aki már szinte 504 V| Lászlóffy gyermekesen nagy betüivel ez volt írva:~ ~Cauders 505 V| mondom: minden sora, minden betüje egyenesen az ellenkezője 506 VI| bocsánatot kérhet, de én minden betüjét fönntartom a tegnapi szavaimnak...~ ~- 507 V| egy tigrisketrecbe kellene beugornia, amikor Budapestre érünk...~ ~- 508 V| csupán egyedül szenved, hát bevallom, hogy nekem se volt azóta, 509 X| megyek, hogy a délire valót bevásároljam...~ ~Ella ruhástól dőlt 510 V| egyenruhás szolga a cédulát bevitte, s diszkréten súgott valamit 511 VI| társaság, a hölgyekkel együtt, bevonult a legelegánsabb különszobába, 512 VI| csakugyan legjobb lesz, ha behurcolkodunk egy szeparéba... Illusztris 513 II| idefönn a színészek alkotását bírálja.~ ~Negyvenéves korában még 514 V| boldogságról, amit a maga bírása igér nekem? Ha megszöktem, 515 V| eszébe... Most, hogy alig bírom a derekamat, ugyancsak nem 516 IV| Érdekes, hogy maga mégis meg birta szerezni az ügyvédi oklevelét... 517 II| időváltozás előtt meg se bírta mozdítani a vállát és a 518 VIII| a vőlegény édesanyjának birtokán...~ ~- No lám, milyen gyorsan 519 VII| néhanapján föl szokott rándulni a birtokáról s ilyenkor a kaszinóban 520 V| Kardpárbajom volt két idevaló birtokossal, akik a vallásomat nevetségesnek 521 IV| miatt üldözik. Keménynyaku, bivalyerejü fickó volt, aki mindenkiben 522 V| érte őket: a perronról egy bivalynyaku ifju szállt föl a kupéjukba, 523 V| Ez a véletlenben való bizakodás, higyje meg, nevetséges... 524 V| együgyü, hiu, reményekben bizakodó, mint akármelyik gimnazista, 525 V| Miért olyan szerény, olyan bizalmatlan?... Mondja meg apának bátran, 526 V| Ha semmi másban nem bíznám, hát arra is fogadni mernék, 527 XI| előttem a hiteles esketési bizonyítványt felmutatja... A hozomány 528 V| fölbukkanó kételyeinek.~ ~- De bizonyos-e, hogy a művész Grácban maradt, 529 V| levét... A méltóságos úrnak bizonyosan az lesz az első dolga, hogy 530 X| tünődve, a lelkifurdalás bizonytalanságával állt a homályos előszobában. 531 XIII| megsimogatja a férfi homlokát. Bizonytalanul): Nem tudom... de azt hiszem... 532 V| a hiedelem is babonának bizonyult, hogy a rossz bortól az 533 V| porcellánt, Ella kisasszony - biztató pillantást vetve a színész 534 VI| szőnyeges lépcsőkön, gyerekesen biztatva magát útközben:~ ~- Utóvégre 535 V| beszélni az atyjával, még ha biztosan is tudom, hogy kiteszi a 536 V| hát azt hiszem, elegendő biztosíték, hogy a földkerekség legtisztességesebb 537 II| hiszen annyija most már biztosítva volt, hogy nem kellett többé 538 V| találkozni magával, de azt biztosra vettem, hogy ma vagy holnap 539 VI| elveszítette a komédiás biztosságát, mely eddig a legsulyosabb 540 IV| keltette, amikor a világfi biztosságával mondta:~ ~- Igazán boldog 541 VII| napjaimra?... Hol van az erőm, a biztosságom, az energiám, amellyel eddig 542 XI| drága uram... Magára van bízva a sorsom, a jövendőbeli 543 V| tudathatják vele, hogy mrs Black-kel Szent-Gelemérre utaztunk, 544 V| acélsíneken, tört ki a jámbor mrs. Blackból az eddig szunnyadozó rémület.~ ~- 545 V| Azt hiszem drága mrs. Blackem, az is csak megér annyit, 546 V| Ella jókedvüen fordult mrs. Blackhoz.~ ~- Pletykázzanak, amíg 547 VIII| ujságolvasók, a kártyázok, a bóbiskolók is begyülekeztek s pár 548 V| fürdőszobájába, hogy a zuhanyt magára bocsássa. Amikor később fogvacogva 549 VI| Én kérem arra, hogy bocsásson meg s ne tartson haragot 550 VIII| legnagyobb filozófiai fölfedezést bocsátaná világgá... Lászlóffy a meggyőződés 551 IX| ahogy ő gondolta, meg fogja bocsátani, hogy könnyelmü és engedetlen 552 V| hirtelen lázas mozdulattal bökte meg a mrs. Black balkarját.~ ~- 553 IV| de éjszaka a tökéletes bohémet játszotta, ujságírók közé 554 IV| a csillagruhás, vásári bohócot megpillantja... Úgy mondta 555 VIII| a színész elé fejedelmi bőkezüséggel állították oda Havanna legszenzációsabb 556 VI| körülötte libegő hölgyek bókjait s idegenül nézett a primásra, 557 XII| kezében egy malomkőnagyságu bokrétát tartott. Mikor a pironkodó 558 VI| tudna-e mondani az egész élete boldogságáról, mikor ennyire közel van 559 III| jókedvüen nézte, s a házigazda boldogságával jegyezte meg:~ ~- Ez már 560 V| színész kifejezhetetlen boldogsággal nézett a leányra, akinek 561 XIII| látszott a köznapi élet, boldogságnak a naiv álom, s büszke gályának 562 IX| lenni, - és meghalok, ha a boldogságomat megakadályozzák...~ ~Lászlóffy 563 V| mondani arról az óriási boldogságról, amit a maga bírása igér 564 V| megint csak belátom, hogy boldogságunk beláthatatlan akadályokba 565 V| hogy ne habozzék, ha a boldogtalanságomat nem akarja... Már két éjjel 566 XIII| juthat majd egy szemernyi boldogsághoz... A fiatal asszony sírni 567 VIII| elkisérte a fiúkat, akik boldogok, jókedvüek, sőt kissé bolondok 568 VIII| fiúkkal, s jóindulattal bólintotta meg a fejét egy-két idegen 569 IV| A képviselők elismerőleg bólogattak, s egy őszhaju úriember, 570 V| rendező pedig jóindulattal bólogatva hallgatta a kényeztetett 571 XII| Egyelőre, megállás nélkül, Bolognáig.~ ~- Akkor, ha megengedik, 572 VI| lelke ahhoz, hogy magába bolondítsa, hogy az együgyü érzéseivel 573 IV| gyermeket még jobban magamhoz bolondítsam... Hazudtam, amikor azt 574 VIII| boldogok, jókedvüek, sőt kissé bolondok voltak, hogy a nagy színészt 575 V| Teringettét, mégse bolondság, ha az ember világhírü művész.~ ~- 576 I| nevetni fog azon, hogy ilyen bolondságra gondolt... A deszkán még 577 V| egy egész leánygeneráció bolondul...~ ~Az utolsó szavakat 578 III| barokk-stilü lépcsőházat bolyhos szőnyeg borítja s a márványfalakban 579 IV| kedélyesen hátbaütötte.~ ~- Ne bomolj, édes öregem, hanem adj 580 I| hangulatban volt, csupa bonhomia ült ki kövérkés arcára, - 581 V| a növendékének a lezárt borítékot, melyre a Lászlóffy gyermekesen 582 III| lépcsőházat bolyhos szőnyeg borítja s a márványfalakban a villamos 583 V| A menü pompás volt, a borok kitünőek, a fölszolgálás 584 I| látszott fiatalnak, - a borotválkozástól kékes arca tele volt ráncokkal 585 V| megszerezhesse.~ ~Végre - fejedelmi borravalók után - helyet foglalhattak 586 II| szamovár alatt meggyújtotta a borszeszt s hajnalig elolvasgatott 587 V| bizonyult, hogy a rossz bortól az ember zsebében ijedten 588 V| karcoltam egy-egy monogrammot a bőrükre... A dologban különben nem 589 IX| az imádott férfi keblére borulhasson... Lászlóffy belátta, hogy 590 V| boldogan, hálás szívvel borult a nyakába.~ ~- Oh, drága 591 III| karrierjét, s akinek édesapja még borzas falusi gyerekeket tanított, 592 XII| hangulat pompás, s Ella tréfás borzongással itta ki félig a pezsgős 593 V| boldog izgalomtól szinte borzongva.~ ~- Megszökni? Arról szó 594 VI| Tudom, hogy lovag módjára bosszút állt, s hogy hosszú időre 595 II| csillogó cilinderével és botjával, elismeréssel így szólott:~ ~- 596 XII| cannesi tengerparton, ahová a botrány elől elutazott. Viszonválasza 597 XIII| megsejti, ami történni fog: a botrányt, a szégyent, vagy az alattomos 598 IV| miniszterelnökről, Duseről, Bourgetről, a német kancellárról, vagy 599 IV| nyujtotta neki a kezét:~ ~- Bravo, mindig hallottam, hogy 600 V| Lászlóffy majdnem fiatalos bravurral tudta megőrizni a pozicióját 601 XIII| kimondhatatlan boldogság fogja el, s bűbájos pillantással néz az urára.~ ~ 602 V| kocsis megvakarta a feje bubját.~ ~- Ujjé, - honnan tudjam, 603 VI| vezessék föl hozzá...~ ~- A búcsuzás aligha lesz olyan szíves, 604 V| a kastélyában.~ ~Sietve búcsuzkodott, s majdnem föltünő gyorsasággal 605 V| tréfáján, aztán megállt és búcsuzni készült.~ ~- No már akkor 606 VIII| Mikor elváltak, s Lászlóffy búcsuzóul a kezét nyujtotta, a doktor 607 V| holnap reggel búcsut veszek Budapesttől. És itt a kezem, hogy nem 608 V| hónapokig se tér vissza Budapestre... Csak később fogja közölni 609 V| olvassa, én már nem vagyok Budapesten, - s az a tervem, hogy nem 610 IV| teszi gazemberré az, hogy a büntetőtörvénykönyvet ismeri, szeretném tudni, 611 V| Isten nem lehetünk valami büszkék... Hát csakugyan ilyen rettenetes 612 VI| lelkébe a régi önérzet s büszkén, egész magasságában kiegyenesedve 613 IV| költözik a szívébe, s hogy a büszkeségnek, a megindulásnak, a mámornak 614 IV| hogy a kis csacsi pirulva bujjék az édes mamája szoknyája 615 XIII| szégyent, vagy az alattomos bujkálást, amellyel lopva, bűnös öntudattal 616 V| pillanatban az Ella nevető arca bukkant be a függöny nyílásán keresztül.~ ~- 617 IX| útiruhás, halvány, didergő lány bukott be szótlanul a konyhába.~ ~ 618 VI| közénk, a karosszékbe, s buktassák meg újra ezeket a pezsgős 619 X| gondolkodás nélkül hazatér, s bűnbánattal leborul az édesatyja lábaihoz... 620 XII| lépcsőfeljárónál egy cilinderes, városi bundás úr akadt az útjukba. Rábai 621 III| vendég válláról a prémes bundát. Az egyik hajlongva megszólalt:~ ~- 622 XIII| bujkálást, amellyel lopva, bűnös öntudattal juthat majd egy 623 V| Jézusom, talán a legnagyobb bűnt követtem el!... Talán nem 624 V| lemondólag intett, aztán bús rezignációval szólott:~ ~- 625 VI| vállára ütött:~ ~- Miért búsul?~ ~- Én? - riadt föl Lászlóffy 626 V| hozzádörgölődött.~ ~- Ne búsuljon, nem lesz ebből semmilyen 627 IV| nevetséges. A férfi nem a butaságba szerelmes, hanem a női gráciába, - 628 IV| szalonkifejezése a tudatlanságnak és a butaságnak... Paralitikus vezércikkezők 629 V| hogy nem lesz rend ebben a butikban.~ ~Dühösen ráförmedt a színpadi 630 V| helyiség tele volt vendégekkel, buzavirágkalapos kis varróleányok ültek a 631 IV| frizurák alól fekete és buzavirágkék szemek néztek rá s egy-egy 632 X| a rántást, még pedig oly buzgósággal kevertem, hogy még mostan 633 XII| valahol délen tudta meg, a cannesi tengerparton, ahová a botrány 634 VI| mintha legalább is az orosz cár adta volna meg összes népeinek 635 II| megivott, sokáig olvasgatott Carlyle-ben, de mielőtt lefeküdt, vagy 636 II| elhajtatott a nádor-utcai Cauders-palotába.~ ~ ~ ~ 637 V| Black ma itt fog aludni a Cauders-palotában, hogy korán reggel együtt 638 IV| mikor hajnal felé távozott a Cauders-palotából, úgy érezte, hogy közönséges 639 V| még a tájékára se ment a Cauders-palotának, előadás után a rendes szokásához 640 VIII| vőlegény közeli rokonuk Cauderséknak, s a vármegyéjében tekintélyes 641 VII| nagyon szeretné, ha az öreg Cauderset az apósának mondhatná...~ ~ 642 VI| még aznap este levelet írt Caudersnak. Sürgős találkozót kért 643 V| ajtóban összetalálkoztak Cauderssal; a híres ember gavallérosan 644 V| gyorsasággal rázott kezet az öreg Cauderssel és a leányával. Az előszobában, 645 IV| bizalmas levelet kapott Cauderstől. Ez állott benne:~ ~„Hivatkozom 646 V| sietett el az összehajtott cédulácskával, mrs Black pedig aggodalmasan 647 VI| Schönwald úr referált, a bankom cégvezetője... Ő mesélte el, amikor 648 II| nélkülözéstől. Kivívni való cél immár nem lebegett előtte 649 V| sikoltania örömében, hogy a céljához közelébb jutott egy lépéssel... 650 V| közé a jelenvoltakat. Ilyen célokra nagyszerüen megfelel az 651 VI| életében se mondott valakinek célzatosan egy bántó szót, most a helyéből 652 VI| először kard a kezében, hat centiméternyi vágást ejtett a doktor széles 653 IV| pamlagán ülve a kegyelmes úr a cerclejét tartotta. Vagy huszan, huszonöten 654 V| azután a ridiküljébe nyúlt, ceruzát vett elő s a félhomályban 655 V| mozdulatlan ijedtséggel nézte a ceruzával írt sorokat. Aztán vérvörös 656 III| üvegszárnyait, s két másik chamoisszinü lakáj szedte le a vendég 657 XIII| Megisznak egy pohárka Lacrima Christi-t, aztán a cókmókjukat fölszedve, 658 V| kellene! Feküdjék le a kis cica, ha álmos, de mi a kedvünkre 659 VI| azzal, hogy a dolgot sokáig cifrázgassák... Megsértettem Rábai urat, 660 VI| Lászlóffy a gondolataiból. - A cigányt hallgatom s kitünően érzem 661 V| kényelmesen hátradőlt, a cigaretta, melyből könnyü füstfelhőket 662 XIII| megindul. A férfi előbb cigarettára gyujt, de csakhamar eldobja 663 IV| aki a gyémántcsillagos cigarettatárcáját tartotta eléje. Grünhut 664 IV| szomszédságában nyugodtan cigarettázó urak cseréltek művészi vagy 665 II| időszaki sajtóban, hosszu cikket írt arról az érdekes és 666 II| volna szégyenére, csillogó cilinderével és botjával, elismeréssel 667 V| ahhoz, ha például betegség címén hosszu szabadságot kérne? 668 III| akarja, talán már rég a bárói címet is odaragaszthatta volna 669 V| maga után az Arany Komlóhoz címzett vendéglőbe.~ ~A helyiség 670 IV| volt, a Lipótváros ismert cinikusainak egyike, akinek állandóan 671 IV| megrökönyödés, kissé elpirulva, de cinikusan folytatta:~ ~- Utóvégre 672 IV| előadás keltett s még a cinikusok is az elismerés mormogásával 673 II| szinte tüneményes sikerei cinikussá tették minden emberi hiúság 674 V| Később odaintették magukhoz a citerást, aki stájer jodli-dalokat 675 V| külvárosi kerti korcsmából vidám citeraszó hallatszott ki s a vörös 676 V| egy üveg pezsgőt, mely a Cleopatra-sec büszke nevére hallgatott, 677 VIII| gyékényfauteuilekben, a cointreau helyett felbontottak néhány 678 VIII| Megiszunk néhány pohár cointreaut, s megkóstoljuk a ma érkezett 679 XIII| Lacrima Christi-t, aztán a cókmókjukat fölszedve, a batárba szállnak. 680 V| mellett. Amikor az angol nő cókmókostól a szobába lépett, boldogan, 681 V| félórával később Ella már comme il faut külsővel, karcsu 682 XIII| hotel üvegfödele alatt a Cookék kényelmes fogata várakozik, 683 II| amikor ön a színházzal végez. Csábításképp megjegyzem, hogy a teát 684 VIII| micsoda szép asszony szemei csábították ide, ahol a madár se jár...~ ~ 685 X| tehet róla, de nekem, a vén csacsinak, igazán kellett volna, hogy 686 V| náthát fogok kapni a maguk csacsiskodása miatt... Nekem elég, hogy 687 V| a leány beszéde majd csaknem elszédítette. Akadozva, 688 V| ízléstelenséget csak a zsidó családoknál tapasztalhatja az ember. 689 V| mindig az úgynevezett jó családot nézik...~ ~- Kedves doktorom, - 690 III| vagyonát stréberséggel, csalással vagy hizelkedéssel szerezte. 691 VII| szomszédja őszinte pillantása csalhatatlanul meggyőzte, hogy tévedett...~ ~- 692 II| utóbb a büszke nemes ifjúval csalt könyeket az asszonyok szemébe; 693 II| fölkerült a fővárosba, egy csapásra meghódította a szeszélyes 694 VII| bámultak, most szinte egy csapással átpártolt a verizmus szolgálatába; 695 VIII| mikor a Fürdő-utca felől egy csapat ismerős fiatal úr akadt 696 IV| lelkesülő fiatal leányok csapatával, a háziasszony hirtelen 697 VI| hogy egy tisztességes murit csapjunk a kedvéért...~ ~Zajos helyeslés 698 V| imádom, - hogy az istennyila csapna ebbe a siketnéma sugóba!~ ~ 699 V| De addig, amíg el nem csapok néhány gazembert, úgyis 700 V| Három korsó friss sört, de a csapról legyen!... Jó puntigami 701 V| a robogó vasuti kocsiban csárdást táncolnék...~ ~Az idő mesés 702 III| komornyik tárta ki az emeleti csarnok üvegszárnyait, s két másik 703 X| kisasszonykám, én úgyis a csarnokba megyek, hogy a délire valót 704 XIII| meghültem, az a baj; sokáig csatangoltunk a tengerparton, ahol meglehetősen 705 IV| egész ház: a márványfalak, a csavart oszlopok mentén szines lángok 706 III| íróasztalról álmodott ő is, - semmi csecsebecse, de igazi angol fauteuilok, 707 XI| úgy se fogadná... Még a cselédségnek is meg van tiltva, hogy 708 V| hogy becsületes dolgot cselekszem... Felejtsen el és találja 709 IV| jóformán tudta volna mit cselekszik, halkan odalépett a leány 710 IX| Tudja, hogy mibe fog, mit cselekszik?... Van lelke, hogy a szegény 711 V| néha egy jó zeneművet, s csengjen olykor fülembe a tapsok 712 V| minden érzését adhatja cserébe magácskának.~ ~Isten vele, 713 IV| nyugodtan cigarettázó urak cseréltek művészi vagy politikai eszméket, 714 III| emelte ajkához ismételten a csészét, s jó színész-arca, amely 715 VII| színész még egy darabig csevegett Horovicz doktorral, aztán - 716 II| nincs ellenére, hát nálam is cseveghetünk egy csésze tea mellett, 717 IV| hogy ön utolérhetetlen csevegő... Igazán nem volt ilyen 718 V| vigasztalást keresek a nagy csillagok látásában, akik mesés fényükkel 719 IV| kezd örömében, amikor a csillagruhás, vásári bohócot megpillantja... 720 XI| alatt hirtelen egy könycsepp csillant meg.~ ~- És apa, - dadogta, 721 V| akit érzésének aranyos csillogásával fölruház... Még nem tudja, 722 XII| Harmincad-utcától a Margithídig senki se csinálja maga után az egész Lipótvárosban...~ ~ 723 VI| alól fölmentene, de mit csináljak, ha egyszer a körülmények 724 V| Simplon-alagutat meg tudták csinálni, akkor az se valami nagy 725 VII| látta, csillogó, habkönnyü csipkében, a fején fátyollal és mirtuskoszoruval... 726 V| magammal vigyem ezt a fehér csipkebluzt? Ez volt rajtam akkor este, 727 V| ahol habkönnyü selymek és csipkék sorakoztak példás rendben 728 IV| oka, vagy a leányok fehér csipkeruhája, a keringő-motivumok-e, 729 V| lakásáig, útközben ravaszul csiptetve a szemével.~ ~- A kis médi 730 V| nemsokára elhozta a vacsorát, a csirkepörkölt kitünő volt, a sör jéghideg, 731 III| megéri, hogy az embert a csőcselék uzsorásnak nevezze...~ ~ 732 IV| fiatalok serege hízelkedő csodálattal vette körül az ünnepelt 733 V| nyujtotta feléje a kezét.~ ~- Csodálkozik úgy-e, hogy itt vagyok? - 734 VIII| No, akkor mondhatom, hogy csodálkozni fog... A kis baba három 735 VII| És látva a Lászlóffy csodálkozó arcát, diszkrét suttogással 736 IV| Régi ismerősöm, gyakran csodáltam a színpadon. Most is, az 737 V| cigarettát tett a vendég elé, aki csodamódra jól érezte magát e napfényben 738 XIII| hátán: úgy érzi, mintha egy csodaszép álomból ébredőben volna... 739 V| kitünőek, a fölszolgálás csodaszerü, s Lászlóffy az ebéd végén 740 IV| szerelmes belé... Ha egy csodatévő tündér hirtelen eltávolítja 741 XII| bár a szertartás abszolut csöndben folyt le - gyorsan elterjedt; 742 VI| megilletődés és némaság csöndje fogadta őket.~ ~- Kedves 743 IV| föl egy estére a lakása csöndjét és magányát. Mikor Lászlóffy 744 XIII| hátradől a székén, aztán csönget a pincérnek.)~ ~Az asszony: 745 III| rózsák százai égnek. A portás csöngetésére odafönn egyszerü díszbe 746 V| gazdasszonya az izgatott csöngetésre sietve nyitotta ki az előszoba 747 V| térdére terítette, s vidáman csöngetett újra a pincérnek:~ ~- Három 748 I| előszoba fölött megszólalt a csöngetyü, s Adél, az agglegény-háztartás 749 VII| összerezzent, mikor az előszoba csöngetyűje megszólalt, mindennap maga 750 V| szobaleány hízelkedve kezet csókolt, s a kocsis vígan a lovak 751 V| vágott s leányos hévvel csókolta összevissza az édes apját.~ ~- 752 V| mondott, hogy minden holmiját csomagoljam össze, mert lehet, hogy 753 III| nem penzionáltatom öreg csontjaimat... Negyven év után, azt 754 IV| hidegség fut át öregedő csontjain: ez a feléje lobogó fiatal 755 IV| mosolyogva hallgatta. A milliomos csopaki Spitzerek egyetlen örökösnője 756 V| asszonyai és leányai tarka csoportban várták a szertartás megkezdését. 757 IV| stréberek és kíváncsiak nagy csoportja kísérte a kegy elmés urat 758 IV| rossz hangulata: a leányok csoportjából egy szőke gyermek vált ki, 759 V| elköltse, a színész aggódva csóválta meg a fejét:~ ~- No, ebből 760 V| komédiás, vagy mi a jó Isten csudája volt... Velem pörölt, hogy 761 V| és utolérhetetlen.~ ~Ella csudálkozva nézett az édesapjára, míg 762 IV| akarja, hát tudornak is csufolhat, - szólt a fiatal úr bizonyos 763 VII| keserves ötven évemből csúfot űz?... Ha sohase látom, 764 V| mint azt ordítom, hogy csukják be az ablakokat... De addig, 765 V| hogy a legsötétebb tömlöcbe csukjanak, amiért ennyire visszaéltem 766 V| magát... Kisleány korában csúnya és ügyetlen volt s lám most 767 VI| többé az a kedves, mosolygó, csupaszív ember, akinek eddig Lászlóffy 768 X| Drágám, szaladjon le a cukrászhoz és hozzon egy szép gesztenyehabos 769 I| várjon türelmesen arra a daliás legényre, aki csak kegyedért 770 V| tiszteletreméltó, öreg dámához:~ ~- A jó Istenre kérem, 771 V| kis muszka hivatalnokot, a darab szerzőjét, a világhír magaslatára 772 II| beszélt. A Scribe valami öreg darabjában játszotta a herceget, utóbb 773 IV| hallunk egyet-mást az új darabok felől, az udvarlóinktól, 774 IV| hagytuk el? Igen, a francia daraboknál, amit maguknak még nem szabad 775 VIII| doktor egy kurtakabátos, darutollas, de azért igen elegáns fiatalemberre 776 VII| egészséges, a kalapja mellett darutollat visel s meglehetősen nagy 777 VIII| mindegyre a szerényen üldögélő, darutollas fiatalembert nézegette... 778 V| Ella kisasszonyhoz:~ ~- My dear, küldje ki valamiért a szobaleányt... 779 XII| imponál nekem, hogy az ilyen dédelgetett, finom kis princessznek 780 IV| ön még nálam is különben deklamál... Egy ízben magam is előadtam 781 IV| szivarozás közben... Nem deklamált, hanem mesélt, de úgy, hogy 782 VI| pálinka mellett...~ ~Másnap, a délelőtti órákban, a Krausz László 783 V| gyanította, hogy az ember ilyen délelőttöket is megérhet. Mily furcsa, 784 XII| esküvő megtörtént; valahol délen tudta meg, a cannesi tengerparton, 785 V| A művész haragja csak délfelé kezdett megenyhülni némiképp, 786 X| csarnokba megyek, hogy a délire valót bevásároljam...~ ~ 787 V| fickó, de mivel az apja a Délnyugoti Vasut elnökigazgatója, hát 788 I| színész önmagát nevezte, éppen délutáni teáját készítette szőnyeges 789 V| azonban, akik folyton a demokráciáról szavalnak, mindig az úgynevezett 790 IV| A szeme fölragyogott, a dereka kiegyenesedett, s valóban 791 XIII| csalódom, most is itt a hiba; a derekam fáj, sőt úgy tetszik, mintha 792 V| Most, hogy alig bírom a derekamat, ugyancsak nem áltatom magam 793 I| frakk még megáll valahogy a derekamon, - pedig öreg, rokkant ember 794 V| írnak, azok is csak nyár derekán, amikor minden egyéb témájukból 795 V| és rosszkedvü volt, s a derekát is állandóan fájlalta, igen 796 IV| voltak, merészen kivágott derékkal, melyhez habkönnyü, prémes 797 X| leány pajkos jókedvvel kapta derékon az öreg asszonyt és míg 798 IV| homályosan valami olyasmi derengett előtte, hogy egy merész 799 I| bolondságra gondolt... A deszkán még a fiatal hősöket kell 800 VII| valakit...~ ~Az emlékezetes diadal alkalmából a színház bankettet 801 V| hogy este, minden újabb diadala után, az enyém legyen... 802 IV| színészt nézte, gyöngéd, de diadalmas pillantással, mint aki érzi, 803 V| étkezőkocsiba, hogy a segédeivel a diadalmi uzsonnát elköltse, a színész 804 X| amikor nálunk volt, azt dicsérte a legjobban.~ ~Odaadta a 805 VII| legyen a sorsom?... Mit ér a dicsőségem, a tisztességes lakásom, 806 II| vágyak idején rég túljárt, dicsőségének a zenitjén állott, a vagyon 807 IX| nézte a fiatal leányt, aki dideregve, lesütött szemmel állt előtte 808 IX| pillanatban egy útiruhás, halvány, didergő lány bukott be szótlanul 809 IV| elkészült. Mintha csupa diplomata gyűlt volna egybe, vagy 810 I| a szerelmes grófokat és diplomatákat játszom?... Szegény kicsike, 811 V| szeliden helyeselni kell. A direktor gyorsan fölmenekült az irodába, 812 V| egész délelőtt veszekedett a direktorral, a színészekkel, a rendezővel. 813 IV| Lászlóffy nagyon is belemerült a diskurzusba a körülötte lelkesülő fiatal 814 III| csöngetésére odafönn egyszerü díszbe öltözött komornyik tárta 815 V| arannyal és drágaságokkal diszítik is föl tehetetlen és szögletes 816 V| éneklő gyermekek szívhezszóló diszkantja. Boldognak és mámorosnak 817 V| szolga a cédulát bevitte, s diszkréten súgott valamit a borotvált 818 VII| dobnak majd bele abba a díszsírba, amivel tisztelőim még legutoljára 819 II| megkapja a fővárostól azt a díszsírhelyet, amivel nálunk a művészeti 820 V| a sajátságosan kedves, disztingvált illatban, mely a finom, 821 X| Ella ruhástól dőlt le a divánra, s még félálmában se hallott 822 VII| kassirozott könyek közt dobnak majd bele abba a díszsírba, 823 II| Lászlóffy kesernyés mosollyal dobta valamennyit a kályhába. 824 V| vállára tette. - Meg vagyok döbbenve, mert attól félek, hogy 825 XIII| A fogat lassu trappban döcög tova az országúton. Mindketten 826 V| fészekben, s a vonat halk döcögéssel kiindult a pályaudvarból. 827 VII| palotának búcsut mondott? Nem döntötte-e ágyba a kétségbeesés, amikor 828 V| neki. Most is haragosan dörgött a légvonat ellen, ami állítólag 829 XII| Lászlóffy is elérzékenyülve dörmögte:~ ~- Sohase hittem volna, 830 V| szürcsölte, tréfás elkeseredéssel dörmögte:~ ~- És én szerencsétlen 831 V| hajtattak a Károly-köruton át a Dohány-utcába...~ ~A színész elgondolkodva 832 III| trabukkóval élek... A nagy dohányrudakhoz nincs meg az egészségem, 833 III| többi nem ér meg egy pipa dohányt...~ ~A szinész helyeslőleg 834 V| szótlanul föl és alá sétált a dohányzó szoba szőnyegén. Csak jó 835 III| párjukra. Gyönyörü, kivert dohányzó-asztalok, nyitott könyvek, egy csodálatosan 836 IV| megszökhetett s gyorsan kisurrant a dohányzó-szobából. Egy ideig unatkozva ődöngött, 837 V| ebéd után, ha apával a dohányzóba átmennek, mondja meg neki, 838 IV| sugárzó arccal vitte be a dohányzószobába, melynek pamlagán ülve a 839 I| feleségül adni?~ ~- Kovács doktorhoz, apa ügyvédjéhez, akiről 840 VIII| mellékfoglalkozása van?~ ~- Hát a doktorság, kedves mester, az orvosi 841 XIII| visszahőköl: a férfi kimerülve dől hátra a kocsi párnájára 842 IV| barátnőivel látszólag közömbös dolgok felől beszélgetett, titokban 843 XI| hogy az édesapa oldalán dolgozik...~ ~- Akarja, hogy magára 844 I| idegességét, félénken benyitott a dolgozószobába.~ ~- Nagyságos úr, egy fiatal 845 VI| nem azért éltem, nem azért dolgoztam ötven évig, hogy a szegény 846 V| Mindeddig könnyü volt a dolgunk, - mi ketten csak hamarosan 847 V| monogrammot a bőrükre... A dologban különben nem ez az érdekes...~ ~- 848 X| komoly baja is származik a dologból. Oh Istenem, ha én miattam 849 VI| lenne semmi köze az egész dologhoz... Tudom, hogy csupán a 850 I| hirével. Vigye az ördög a sok dologtalan tolakodóját...~ ~Meglehetős 851 IV| puffokon, vagy a zongorának dőlve, a fehér márványkandallók 852 V| mint a jókedv. Mikor Rábai dr. később átsétált az étkezőkocsiba, 853 V| marad, habár arannyal és drágaságokkal diszítik is föl tehetetlen 854 V| Németország legkitünőbb drámai színésze... Ha Lászlóffy 855 V| megnézze. Egy divatos orosz drámát játszottak, a Behavazott 856 V| színészt ez még annál inkább dühbe hozta.~ ~- Ugyan ne óbégasson, - 857 VI| állapodtak meg, s hogy a duellum idejét másnap reggelre tűzték 858 VI| Cauders.”~ ~Lászlóffy zsebre dugta a levelet, miközben nagyot 859 XII| szerénytelen ajánlatot. Úgy dukál, hogy az esküvőt nászlakoma 860 XI| hogy még a házigazdának dukáló bemutatkozásról is megfeledkezett. 861 VII| lelkében milyen rémületes vihar dul. Lászlóffy tünődve nézte 862 V| is abból, ha egy napon a Dunából fognának ki?... Pedig, hogy 863 V| Hajtson ki a Zugligetbe, vagy Dunakeszre... Hajtson akármerre, csak 864 V| kiáltott föl majdnem durván, - miért akarja minden áron, 865 IV| beszéltek, a miniszterelnökről, Duseről, Bourgetről, a német kancellárról, 866 IV| A miniszter fölemelte dúsfürtü fejét, s nagyot szíva az 867 V| montenegrói konzul, aki a dúsgazdag Stux Katát feleségül veszi. 868 XI| XI.~ ~Még nem végeztek az ebéddel, amikor az előszoba felől 869 V| kényelmes lakásom, a jó ebédem, az esti teám, hallhassak 870 X| mert itt az ideje, hogy ebédhez üljünk... Még csak az kellene, 871 X| imént mult tizenkettő. De az ebédig még jócskán várhatunk, mert 872 IX| most nem lehetnék itt... Ebédután, amíg a nénim aludt, sietve 873 VI| Ő mesélte el, amikor az ebédutáni aktákkal nálam járt, az 874 X| békén aludni, amíg föl nem ébred...~ ~Ella bement a fürdőszobába, 875 V| hotelágyút, amelyikkel a nehezen ébredő vendégeket felkölteni szokták...~ ~ 876 XIII| mintha egy csodaszép álomból ébredőben volna... Mily különös ez: 877 II| hiúsága vagy a jó szíve ébredt-e föl a furcsa látogatás után: 878 VIII| egy-két idegen ur előtt, akit eddigelé nem ismert. De a nyugalma 879 IX| vezetnek... Esküszöm, a megholt édesanyám üdvösségére esküszöm, hogy 880 VIII| hogy Gógánfán maradjon, az édesanyámnál, akinek ugyancsak gondja 881 VIII| gógánfai kastélyban, a vőlegény édesanyjának birtokán...~ ~- No lám, 882 IX| Mi jogon kívánhatja az édesapám, hogy érette az egész jövőmet 883 V| legénylakásban, Lászlóffy vizitjét az édesapjánál, az estélyi, az esküvői 884 V| Ella csudálkozva nézett az édesapjára, míg Lászlóffy, aki a polgári 885 IX| így megkeserítse, az öreg édesapját, akinek maga az egyetlen 886 IX| ha most szépen hazatér az édesatyjához... Majd holnap mindent meg 887 XI| most nem is beszélhet az édesatyjával, majd eljön még annak az 888 V| művészet napfényében, amelyről eddig csak a könyvekből és az 889 IV| de hogy a modern férfi az efajta libuskáért rajongana, az 890 III| dohányrudakhoz nincs meg az egészségem, tudja, a gégém sűrün fölmondja 891 XII| pezsgőt a fiatal asszony egészségére...~ ~Este, az indulási oldal 892 XI| két hónap múlva, mert az egészségi állapota megkívánja, hogy 893 III| gázkandallóiban kivánatos tűz égett, s egy szőnyeget széthúzva, 894 III| a villamos rózsák százai égnek. A portás csöngetésére odafönn 895 II| föllépése után közönség és sajtó egyaránt elismerte, hogy megszületett 896 IV| csupa diplomata gyűlt volna egybe, vagy mintha a házigazda 897 VI| vívótermében... Orvosról és minden egyébről ők fognak gondoskodni...~ ~ 898 V| szakácsának a főztjéből egyem...~ ~Lászlóffy, aki ugyancsak 899 V| három perc mult el, amíg az egyenruhás szolga a cédulát bevitte, 900 IV| gráciába, - ez pedig nem egyértelmü ám az ostobasággal... Az 901 IV| csupán a zsúrokon hallunk egyet-mást az új darabok felől, az 902 IV| Manapság, amikor gimnáziumba, egyetemre járunk, magunk keressük 903 V| szerencsés... Ahol a házasfelek egyformán okosak és intelligensek, 904 X| hallott egyebet, mint a vonat egyhangu zakatolását. Mikor végre 905 VII| Koldusok előadása után, egyhangúlag konstatálta, hogy Lászlóffy 906 V| forintot kérnek kölcsön az egykori hordárjuktól. Tudja különben, 907 V| hiszen magam hoztam az egylovast a Rákóczi-út sarkáról...~ ~- 908 IX| fogunk tenni, hogy örökre egymáséi lehessünk, meg fogjuk értetni, 909 III| meggyőzi arról, hogy nem egymáshoz valók. Tiszteljen meg azzal, 910 V| gyöngéd pillantást vetettek egymásra.~ ~- Álmodjék rólam, édes! - 911 VII| Miért nem ír Ella legalább egynéhány sort neki, melyben megnyugtatja, 912 IV| beszélgetett, titokban egyre csak a színészt nézte, gyöngéd, 913 V| higgadtsággal. - Nagyon egyszerüen Lászlóffy: a ma reggeli 914 VI| meghajolt előtte, aztán nemes egyszerűséggel így szólott:~ ~- Most pedig 915 IV| vezércikkezők találták ki azt az együgyüséget, hogy a férfiak nem is szerethetik 916 VII| követtem el, hogy ilyen együgyüvé és nevetségessé lettem vén 917 IV| magántanár, de emellett egyuttal híres krakéler, aki húsz 918 II| szobáját fölmondotta, Lászlóffy egyúttal beköltözködött a magyar 919 V| vagy feldbachi sört, de egyszeribe itt legyen!~ ~- Látja azt 920 IV| vagy mintha a házigazda egyszerűsége, nemes intelligenciája a 921 V| teremtés nyugodtan hozzáköti az egzisztenciáját egy ilyen nyápic, vízfejü 922 V| bocsánatot és elhatároztam, hogy éhen halok... A régi makacsságom 923 I| ha nem játszanám, talán éhenhalnék, - de az életben ötvenhárom 924 III| ágyban, mint én, s ön se ehetik vacsorára egy ramsteaknál 925 IV| kölcsönkéréstől tartott - pedig ehhez kitünő szimatja volt - nagyszerűen 926 IV| Most is, az új darabban - ej no, hogy is hívják? - amit 927 VIII| érkezett új havannákat... Éjfélkor szépen lefekszünk, mint 928 V| kíván tőlem?... Nincs se éjjelem, se nappalom többé, amióta 929 VI| történt vele, hogy késő éjszakáig a kávéházakat járta), írtózott 930 IX| maradni, nálam, egy egész éjszakán keresztül?... Tudja, hogy 931 VI| könnyüvérü nők társaságában éjszakázott... Fáradtan, kimerülve dőlt 932 IV| Lászlóffy, szavamra, bámulatba ejt... Hát azt hiszi, hogy előttünk 933 VI| hat centiméternyi vágást ejtett a doktor széles mellkasán, 934 IV| ártatlan kis pofikánk ne ejtse tévedésbe, - titokban mi 935 VI| in Separé...~ ~Lászlóffy eközben kissé megdöbbenve lépett 936 V| ha egy idegen férfinak eladnának... Drága anyuskám, ha élne, 937 V| Győrben, ahol a gráci vonal elágazik...~ ~- Bizonyosan tudja, 938 X| elolvasta... Rosszul lett, elájult, még talán komoly baja is 939 IX| pár percre még a szava is elállott: tágranyílt szemmel, elsápadva 940 VIII| Lászlóffynak szinte a lélegzete is elállt ezekre a szavakra, de azért - 941 V| Aztán véletlenül nehogy elaludja a gyorsvonatot... Szép dolog 942 XIII| kissé hangosan - lélegzik. Elaludt.~ ~Az asszony (megborzong. 943 I| szőke fejét, Lászlóffy pedig elbájolva nézte egy darabig. Aztán 944 IV| hallgatta... Mikor a kis elbeszélés véget ért, s a hallgatók 945 IX| Lászlóffy rémülten hallgatta az elbeszélést, aztán magánkívül fölugrott 946 VI| meghódítson... Oh, ne higyje, hogy elbolondít, nagyon is jól tudom, hogy 947 V| kocsiba. A kis leány nyájasan elbúcsuzott a szobaleányoktól, akik 948 V| rendje és módja szerint elbúcsuztak egymástól.~ ~- Aztán véletlenül 949 II| ami többnyire reumával és elbutulással jár.~ ~Lászlóffy még messze 950 VIII| mondta ezt, hogy Lászlóffynak elcsavarodott belé a szíve... A vőlegény 951 V| kívánni mégegyszer...~ ~Ismét elcsevegtek pár percig, ismét elhallgattak, 952 IV| karosszékből s míg a lárma hirtelen elcsitult, a zongorák becsapódtak 953 XIII| cigarettára gyujt, de csakhamar eldobja a cigarettát. Aztán az úti 954 V| lesz az, amelyen a sorsunk eldől... Hallgasson rám: ebéd 955 V| húszéves siheder, aki a sorsa eldőlését várja a következő pillanatban. 956 IV| öngúnnyal.~ ~Kövér, kissé hanyag eleganciáju úri ember volt, a Lipótváros 957 II| szerezte azt a csillogó elegánciát, amellyel a szerepeit eljátszotta. 958 V| boldogságot, miért tesz elégedetlenné a sorsom iránt? Eddig nyugodtan 959 VI| pillantással, - előbb hadd teszek eleget a lovagias kötelességemnek...~ ~ 960 VIII| leveleket meggyujtotta és elégette, miközben halkan így szólott 961 V| belőle a szó:~ ~- Nos hát, ha elégtétel magának, hogy nem csupán 962 VI| környékezte őket, mert a milliomos elemet ők képviselték a fonnyadó 963 V| kiderül, hogy valóságos elemi osztálybeli tanuló...~ ~- 964 V| minden vizsgáját, még az első elemit is, protekcióval tette 965 V| az enyém legyen... Ha ezt elérem, nagyon boldog leszek, elhiheti...~ ~ 966 V| ennél a pontnál, mert közben elértek a dohány-utcai zsinagógáig. 967 VIII| Lászlóffy talán gyermek módjára elérzékenyedik... Még egyszer melegen búcsut 968 V| szállt föl a kupéjukba, aki éles szemével az ablakon keresztül 969 VI| gyermekkel? Hát még növelte, élesztette az oktalan szenvedélyét? 970 V| válaszoljon őszintén, merte életbevágó dologról van szó... A gazdája 971 V| be a szegény nyárspolgár életébe...~ ~Amikor az inas zajtalanul 972 IV| válaszolta a leány hálásan - még életemben se voltam oly boldog, mint 973 XI| Ne aggódjék: az én életemnek ezután nem lehet más célja, 974 V| ember boldogsága?... Egész életén át minden este kap nálunk 975 IV| lázasan tombolt benne a fiatal életerő... A zene volt-e az oka, 976 VII| realizmusáról, a Novelli káprázatos élethűségéről? Gyertek ide, és nézzétek 977 IV| tisztességtelenné, ha az életnek azokkal a részleteivel is 978 II| pillanatig is gyötrődjünk az élettel...~ ~A posta olykor seregszám 979 V| tapsok zenéje: többet az élettől én nem kívánok és nem kívánhatok. 980 III| meg azzal, hogy szerelmi életük legelső korszakában reám 981 V| részük volt... Egy rózsás, életvidám, huszonhétesztendős fiatal 982 IV| okosabbat, mint hogy egyszer elfárad a színházba...~ ~Cauders 983 V| kenetteljesen, - nem szabad elfelejtenie, amire engemet kisleány 984 IX| illett volna, hát nem szabad elfelejtenie, hogy fájdalom, az én idegeim 985 XIII| jelentősége. Olykor a színpadon is elfog, amikor valami nagy szerepet 986 V| ha a maga virágzó életét elfogadná.~ ~A viszontlátásra, majd 987 V| szabad-e ezt a nagy áldozatot elfogadnunk öntől?~ ~Lászlóffy még válaszolni 988 III| az udvari tanácsosságot elfogadta, - pedig ha akarja, talán 989 V| szivarja levágásával lenne elfoglalva, s halkan válaszolt:~ ~- 990 IV| miniszternek, mielőtt az asszonyok elfognák...~ ~Lászlóffy kedvetlen 991 XI| nehezére esik, hogy a sírást elfojtsa, - aztán halkan felelt:~ ~- 992 IV| Caudersnek igért, hát hirtelen elfordította a fejét a leánytól s a fagylaltját 993 VI| Lászlóffy arcát egyszerre elfutotta a vér. És a jámbor színész, 994 I| felé baktatott, majdnem elgázolta egy villamos kocsi. Lászlóffy, 995 IX| elmosolyodott, de aztán megint elgörbült a szájacskája s szepegve, 996 I| komolyan szólott:~ ~- Ha elhagy, nem élek tovább. Elhiheti, 997 V| ha a mostani helyzetemben elhagyna...~ ~A színész végigsimította 998 V| mellém állt, amikor mindenki elhagyott... Száz forintot adott egyszerre, 999 V| melyek a nagy művész ajakát elhagyták. Az egész közönség egyszerre 1000 V| akkor kocsit hozattak s elhajtattak a színházba.~ ~A nézőtér