IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Aranyköd Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1001 XIII| az országúton. Mindketten elhallgatnak és a vidéket nézik. Gyönyörü, 1002 V| elcsevegtek pár percig, ismét elhallgattak, de az Ella susogó hangocskája 1003 V| köszöntésekre, melyekkel mindenünnen elhalmozták őket. A menyasszony kipirulva 1004 IX| nézte az izgatottságában elhalványuló művészt, aztán egyszerre 1005 V| ösztökélte rá, meg az az elhatározása, hogy engemet megmentsen...~ ~- 1006 V| nem bánná meg másnap az elhatározását s hogy én elég könnyelmü 1007 V| Kötelességem, hogy az elhatározásomat megokoljam, kötelességem 1008 V| maga elé, aztán hirtelen elhatározással így szólott:~ ~- Tudja mit, 1009 V| villamos lámpát s komolyan elhatározták, hogy aludni fognak. Néhány 1010 V| intézkedett a podgyász elhelyezése iránt, megváltotta az utijegyeket, 1011 IX| Majd a gazdasszonyom elhelyezi valahol s reggelig ott fog 1012 V| lelkesedés fogott el, kényelmesen elhelyezkedett az asztal mellett, a szalvétát 1013 XIII| traktálnak bennünket. Nem fogja elhinni: ezeknek az apró, olajos 1014 V| szabadságot kérne? Igy még talán elhitethetnők szegénykével, hogy közömbös 1015 V| Kedves mester, ne akarja elhitetni velem, hogy a boldog házasélet 1016 V| is sietve összeszedje és elhozza. Úgy határozták, hogy mrs 1017 V| egy hazug levéllel mindent elintéz? Egy hazug, komédiázó levéllel, 1018 XI| jöttem, hogy a szükséges elintéznivalókkal végezzek... Az ő utasítása 1019 V| nevében a bókot... Ezt az elismerést, a maga ajkairól, ő bizonyosan 1020 II| közönség és sajtó egyaránt elismerte, hogy megszületett a legelső 1021 V| büszkeség igen csunya és elítélendő tulajdonság... A fiakkeresek 1022 VI| becsületes és korrekt volt az eljárásom, de most...~ ~Cauders tágranyílt 1023 II| elegánciát, amellyel a szerepeit eljátszotta. Mindennapos volt a zsufolt 1024 VIII| És már megvolt az eljegyzés is?~ ~- Azt mondják, hogy 1025 V| egyszerre vége lesz, ha az eljegyzési hírünk az ujságokban megjelenik...~ ~ 1026 V| húsz-harminc-negyven évig éljek egy födél alatt valami idegen 1027 XIII| étvágyam, mint amióta hazulról eljöttünk...~ ~A férfi: Látszik is: 1028 IV| a palota ragyogó miliője elkábította kissé. Hasztalan volt embergyűlölő 1029 IV| előtte...~ ~A színész kissé elképedve helyeselt, Lesbia kisasszony 1030 IX| éjjel a Dunába ugrom, ha elkerget magától...~ ~A színész kétségbeesve 1031 VII| napja volt annak, hogy oly elkeseredett szívvel távozott az öreg 1032 V| beleburkolódzott a fürdőköpenyébe, elkeseredve így szólott magában:~ ~- 1033 IV| könyvtárszobájában a teáját elkészítette, homályosan valami olyasmi 1034 IV| amelyre a cinikus művész elkészült. Mintha csupa diplomata 1035 VIII| még a vadászatainkra is elkisér bennünket... Már is kipirult 1036 V| irodájából, hogy a leányát elkísérje.~ ~- Ni csak, maga az, kedves 1037 VIII| a színészbe, előzékenyen elkísérte Lászlóffyt a lakása kapujáig... 1038 V| kisasszony, akit a kocsihoz elkísértem, - szólott bámulva.~ ~Ella 1039 V| segédeivel a diadalmi uzsonnát elköltse, a színész aggódva csóválta 1040 III| aminek fejében méltatlanságot elkövetett volna. Valóságos rábeszélés 1041 IV| Lászlóffy arca egyszerre elkomorult.~ ~- Sajnálom, méltóságos 1042 X| levelet akarok még ebéd előtt elküldeni valahová...~ ~- Szívesen 1043 VIII| világoskék foltjai...~ ~- És Ellácska ilyen hamar beleegyezik 1044 XII| volt a hozományuk, mint az Elláé, affektált elismeréssel 1045 VIII| tudott...~ ~- Hát Cauders Ellához mit szól? - kérdezte a doktor, 1046 V| ezt maga, szegény kis Ellám, úgyse hinné most el, - 1047 VIII| magában:~ ~- Az én kicsike Ellámnak ez lesz tehát a hites ura... 1048 XIII| akiben természetesen Cauders Ellára ismerünk): Vajat nem parancsol, 1049 XII| Lipótváros csak Cauders Elláról beszélt. A zsúrokon való 1050 V| megpillantotta. Némán kezet rázott Ellával, intézkedett a podgyász 1051 V| haragosan dörgött a légvonat ellen, ami állítólag időnek előtte 1052 VI| meg s ne tartson haragot ellenem... Vén csacsi vagyok, akinek, 1053 V| Megtudtam ugyanis, hogy az ellenfeleimnek aligha lehetett sértő szándékuk, 1054 VIII| tudta, hogy miért teszi, de ellenkezés nélkül elkisérte a fiúkat, 1055 IV| úriember, aki nemrég még az ellenkező párton ült, félhangosan 1056 V| minden betüje egyenesen az ellenkezője volt az igazságnak... 1057 V| természetesebb, mintha az ellenkezőt állítanám... Vén vagyok, 1058 V| ilyenkor nem tanácsos ingerelni ellentmondásokkal, s a legképtelenebb állításait 1059 V| jobban fölbőszítette, mintha ellentmondtak volna neki. Most is haragosan 1060 XII| viseli,~ Legyen boldog a kis Elli,~ S tegye Önt is boldog 1061 V| állomás épületei egymásután elmaradoztak, s a hölgyek kényelmesen 1062 V| neki. Az embernek bizony elmegy a kedve a szent házasságtól: 1063 I| kihült szivével, fáradt elméjével még mindig a fiatalságot 1064 V| elővettek egy angol könyvet s elmerülve olvasták a skót papkisasszonyok 1065 IV| csoportja kísérte a kegy elmés urat a ruhatárig. A kitünő 1066 IV| szemében, s ha kell, még elmésség dolgában se marad a divatos 1067 IV| el a Feydeau ötleteit és elmésségeit... - A körülöttük álló urak 1068 V| szavakat már csak alig tudta elmondani, mert az esküvőnek most 1069 V| egyszer, talán nem is sokára, elmondja neked...~ ~- Tudja mit? - 1070 VI| kötelességem, hogy mindent elmondjak... Lehet, hogy kockára teszem, 1071 I| Csak azt engedje meg, hogy elmondjam, miért jöttem...~ ~A nagy 1072 VI| Igen, az angol nő mindent elmondott... Tudom, hogy az a forgószél-kisasszony 1073 VIII| hogy még az emlékemet is elmossa... Hiába, a fiatal gödölye, 1074 XII| pletyka legfrissebb részleteit elmulasszák. A leányok, akiknek sokkal 1075 V| eladnának... Drága anyuskám, ha élne, bizonyosan nem akarna boldogtalanná 1076 V| meg, hogy szeretem és nem élném túl, ha egy idegen férfinak 1077 V| színházi műépítész legutóbb elnevezte. Lászlóffyt azonban a kihivó 1078 V| legyen inkább részvéttel és elnézéssel irántam...~ ~Cauders apai 1079 V| minden, hogy akár naphosszat elnézném... Ezt a kis palotát a jóízlés 1080 IV| Heliotrop-Klub gavallér elnökét játszotta - s mosolyogva, 1081 V| apja a Délnyugoti Vasut elnökigazgatója, hát kétszázezer forintnyi 1082 V| előkelő részvénytársasági elnökök intettek mosolyogva üdvözletet, 1083 IV| egyszerre föltámadt bennem az elnyomott fiatalság... Mi jogon követelhetik 1084 VI| Elvégre társaságban élő emberek vagyunk s nem zárkózhatunk 1085 VII| A sajtó, az Úri Koldusok előadása után, egyhangúlag konstatálta, 1086 VIII| hallgatta a vőlegény terveit és előadását... A vidéki fiatal úr részletesen 1087 IV| A kegyelmes úr nagyhangu előadásba fogott a művészetről, s 1088 II| ünnepelt művész résztvett az előadásban, a belépőjegyek tekintélyes 1089 V| fogunk...~ ~Szinház után - az előadásból többé nem hallottak egy 1090 VIII| hangosan és kissé rendszertelen előadásban kezdte tárgyalni a művészeti 1091 V| jodli-dalokat játszott, s előadott számait önmaga kísérte énekszóval. 1092 IV| Lászlóffy végre ünnepiesen előadta a mondanivalóit, Lesbia 1093 IV| deklamál... Egy ízben magam is előadtam egy monológot valami lipótvárosi 1094 V| dohány-utcai zsinagógában előbbre furakodjék... A fő, hogy 1095 V| tudja, hogy a szerelmesek előérzete nem babonaság...~ ~A függöny 1096 V| fogadni mernék, hogy az előérzetem nem csal meg... Maga is 1097 VI| különszobába, a pincérek előhozták a jeges vedreket, s a nagyszakállu 1098 V| fölkiáltott:~ ~- A kocsit se tudja előkeríteni, amelyiken a pályaudvarhoz 1099 II| meggyújtotta a borszeszt s hajnalig elolvasgatott valami kedves könyvéből. 1100 V| Lászlóffy micsoda arccal fogja elolvasni a váratlan levelet. Két 1101 IV| tévedésbe, - titokban mi is elolvassuk azokat a regényeket, amiket 1102 X| érezhetett, amikor a levelemet elolvasta... Rosszul lett, elájult, 1103 V| megvesztegető mélysége és ereje: előrehajolva, ragyogó szemmel bámult 1104 VII| gondolataitól, jövőjének előrevetődő sivárságától... Egy pillantást 1105 VII| elszegényedett és kölcsönpénzből élősködő zsúr-alak ábrázolásában. 1106 V| módját, hogy a haragját eloszlassam...~ ~S látva, hogy mrs. 1107 X| csöngetés hallatszott az előszobából, s amikor a gazdasszony 1108 V| így huszonnégy óra mulva élőszóval mondhatom meg neki, hogy 1109 XI| leszek bátor a következő előterjesztéseket megtenni...~ ~- De apa ugyebár 1110 XI| hallgatta végig a hivatalos előterjesztést, aztán a szempillája alatt 1111 IV| ejt... Hát azt hiszi, hogy előttünk valami nagy ujság, amit 1112 V| karját. Aztán mind a ketten elővettek egy angol könyvet s elmerülve 1113 V| kicsi szívem, hanem az előzményektől... Ha már ott tartanánk, 1114 V| aki megriadva nézett az előkelő úri kisasszonyra.~ ~- Nézze, - 1115 V| színész, hogy zavarát némiképp elpalástolja.~ ~- Az, édes mester, hogy 1116 I| leányt látva, egyszerre elpárolgott a haragja, amellyel az imént 1117 IV| régi módi kisasszony, aki elpirul, ha a Zola Emil, vagy a 1118 VII| sokkal jobb, ha ma este elpusztulok, mint hogy a holnap reggelt 1119 VII| négy fal között, a lelkem elpusztult harmóniáját siratva... Addig 1120 V| kis leányát szívtelenül elrabolnám tőle... De most már kérem, 1121 III| arra, amiért a drága idejét elraboltam... A méltóságod leánya tegnap 1122 V| kis szőke fruska igazán elragadóan kedves...~ ~A leány szörnyen 1123 V| francia pezsgő! - szólott elragadtatva.~ ~Később odaintették magukhoz 1124 IV| De ez a gondolat hirtelen elrebbent egy kicsi leány két ragyogó 1125 XIII| mint a makk. (Hirtelen elsápad, megdöbbenve hátradől a 1126 X| leesett a kanapéra... Annyira elsápadt, hogy én sietve kiszaladtam 1127 IX| elállott: tágranyílt szemmel, elsápadva nézte a fiatal leányt, aki 1128 V| nyujtotta feléje a kezét.~ ~- Elsőbb is: Isten hozta Lászlóffy... 1129 IV| szines felhőket látott elsuhanni maga mellett: csipkébe, 1130 VI| hogy szó nélkül föláll és elszalad, de aztán eszébe jutott, 1131 V| szobaleányhoz és az inashoz:~ ~- Elszaladok egy félórára az angol misszhez, 1132 IV| zongoraszobába érve, hirtelen elszállott a rossz hangulata: a leányok 1133 V| eszelem most, hogy bátran, elszánt arccal fogok az édesatyja 1134 VI| arra a szörnyüségre is elszánta magát, hogy egyik ismert 1135 VI| ekkor - a halálraitéltek elszántságával - megszólalt:~ ~- Méltóságos 1136 V| leány beszéde majd csaknem elszédítette. Akadozva, remegő szívvel 1137 V| Amikor az inas zajtalanul elszedte az asztalról a porcellánt, 1138 VII| Lászlóffy önmagát múlta fölül az elszegényedett és kölcsönpénzből élősködő 1139 V| Nagyon nehezen csakugyan elszenderültek, de nem alhattak többet 1140 V| nyílásán keresztül.~ ~- Elszívták már a szivarjukat? Én aludtam, 1141 IV| észrevette rajta, hogy hirtelen elszomorodik... Mi bánthatta?... Csak 1142 XII| valaki az egész világot eltaszítsa magától?...~ ~Cauders csak 1143 IV| csodatévő tündér hirtelen eltávolítja mellőle az egész sokadalmat, 1144 V| szálloda kapujában még jó idő eltelt, amíg annak rendje és módja 1145 IV| leereszkedőleg, uralkodói allürökkel eltelve, ismételgette:~ ~- Igazán 1146 XII| csöndben folyt le - gyorsan elterjedt; huszonnégy óra múlva az 1147 IV| amelyeket a jóakaró mamák eltitkolnak előtte...~ ~A színész kissé 1148 IX| voltam...~ ~Oly szilárd eltökéléssel mondta ezt, hogy a színész 1149 XII| Legyen társuk a szerencse,~ S éltüket, ha nincs is nyár,~ Lengje 1150 IV| itt, hogy egy ember bátran eltünhetik a sokaságban...~ ~- Egy 1151 III| födele egyetlen nyomásra eltünik, hogy Havanna egész multévi 1152 XII| sötétvörös lámpák mindjobban eltüntek a fekete éjszakában, mely 1153 VI| Sértegessen, gorombáskodjék, eltűröm; majd eljön még az idő, 1154 XI| orvosai tanácsára, még ma este elutazik a Riviérára... Nem is jön 1155 XII| utaznak el? Mert ugyebár, elutaznak Budapestről?~ ~- Este indulunk, 1156 V| egyetlen mód az lenne, ha ön elutaznék Budapestről... Mit szólna 1157 XII| tengerparton, ahová a botrány elől elutazott. Viszonválasza csak ebből 1158 V| lemondjon...~ ~- Kívánja, hogy elutazzam? A legnagyobb készséggel. 1159 VI| valaki, hogy a segédséget elvállalja...~ ~- Szerencsémnek tartom, - 1160 V| rászánták magukat arra, hogy elválnak, de előbb még egy utolsó, 1161 VI| körülmények kényszerítenek rá?... Elvégre társaságban élő emberek 1162 V| annyi makacsság, hogy az elveimet meg is tudjam védelmezni... 1163 IV| kedvéért sem tehetem... Az az elvem, hogy a színész csak a színpadon 1164 VI| pillanatra: most igazán elveszítette a komédiás biztosságát, 1165 VI| mentsége, hogy a nyugalmát elveszítette... Sértegessen, gorombáskodjék, 1166 X| most már mindegy: örökre elvetettem a kockát...~ ~Elérzékenyülve 1167 IV| Igazán nem volt ilyen élvezetem azóta, hogy ifjukoromban 1168 IV| mormogásával adóztak a kiváló élvezetért, Kovács doktor nagy méltánylattal 1169 III| Igaza van, - ez az egyetlen élvezetünk... A többi nem ér meg egy 1170 V| pillanatig elérzékenyülve élvezte a szerelmes férfi látásának 1171 V| néhány szemrehányó szót elviseljen érte...~ ~Kis-Cellben idegenek 1172 VIII| Lászlóffy felé, - jöjjön, elviszem, ahova menni akar... Ugyis 1173 VIII| Felült a doktor kocsijába, s elvitette vele magát a lakásáig, miközben 1174 V| egymástól. Rábai doktor elvitte Lászlóffyt a lakásáig, útközben 1175 V| mint a leányok naiv és elragadtatást kifejező pillantásai. Csak 1176 VI| remegett, az arcából minden vér eltünt egy pillanatra: most igazán 1177 V| éltem, mert gyűlöltem az embereket, de ezután utolsó percemig 1178 VIII| lefekszünk, mint tisztességes emberekhez illik...~ ~Lászlóffy maga 1179 I| leány, nem vagyok én olyan emberevő, amilyennek látszom. Tegye 1180 VII| nyafogó gyermek, aki az embergyülöletemből, keserves ötven évemből 1181 I| férjhez adjanak, hogy ahhoz az emberhez adjanak, akit teljes szivemből 1182 VIII| kezemből... Úgy vagdalom az emberhúst, hogy szinte már magam is 1183 II| némileg megundorodott az emberiségtől. Mi lehetett még, amiért 1184 XII| bátorság nem egyéb, mint kitünő emberismeret... De az már, szavamra, 1185 V| arccal gratulálnak neki. Az embernek bizony elmegy a kedve a 1186 V| a világhír magaslatára emelje. A levegő már forró volt 1187 IV| nőorvos és magántanár, de emellett egyuttal híres krakéler, 1188 V| hazájának. A pezsgő rossz és émelygős volt, de Ellának nagyszerűen 1189 V| Azért, mert a sárga irigység emészt, kedves mester. Nézzen csak 1190 IV| dolog, hogy a miniszterek emésztését elősegítsem...~ ~Lomhán 1191 IV| aki elpirul, ha a Zola Emil, vagy a Guy de Maupassant 1192 IV| mindig szinte affektálva emlegetett, most mintha lefujták volna 1193 VIII| Nem is képzeli, mennyit emlegetjük esténként, mikor a szalónban 1194 IV| az ujságok karcolatírói emlegetni szoktak. Egy-egy fiatalember, 1195 VIII| elegendő volt arra, hogy még az emlékemet is elmossa... Hiába, a fiatal 1196 VIII| leveleken kívül valamennyi emlékét dühösen kidobta az utcára. 1197 VII| szétmarcangoljon valakit...~ ~Az emlékezetes diadal alkalmából a színház 1198 V| aki véletlenül csakugyan emlékezett a borotvált képü, kissé 1199 V| számát?~ ~- Oh igen, jól emlékszem, a 43-as volt...~ ~Ella 1200 V| lesütött szemmel szólott:~ ~- Említettem úgy-e, hogy a kis leánya 1201 V| ilyen ember kis korcsmában énekel... Akármelyik operettszinpadon 1202 V| izgatott suttogás, a kóruson éneklő gyermekek szívhezszóló diszkantja. 1203 V| előadott számait önmaga kísérte énekszóval. A szemtelenül mosolygó 1204 XII| rejlik? Mert ugyebár, nem kis energia kell ahhoz, hogy valaki 1205 V| gondoljon és ne veszítse el az energiáját, akkor biztosítom, hogy 1206 VII| erőm, a biztosságom, az energiám, amellyel eddig a világ 1207 V| nélkül, majdnem férfias energiával nézett az angol nőre. És 1208 VI| Lászlóffy aggódva. De azért energikus lépésekkel haladt fölfelé 1209 V| ökleinknek hasznukat vegyük...~ ~Energikusan utat tört a tömeg között, 1210 I| hajtotta meg bájos fejét, aztán engedelmesen leült az egyik fauteuilba.~ ~- 1211 V| kis szalónban, tréfásan engedelmet kérve a művésztől:~ ~- Úgy-e 1212 IX| bocsátani, hogy könnyelmü és engedetlen voltam...~ ~Oly szilárd 1213 V| Black nagy sóhajtások közt engedett s csöndes megbotránkozással 1214 I| a következő pillanatban engedelem nélkül föltárta a szoba 1215 IX| maradok... Lászlóffy ne engedjen el többé innen, mert még 1216 V| Mi azonban a vacsorát nem engedjük el.~ ~Mrs. Black nagy sóhajtások 1217 X| Nem jobb-e, ha egy rossz, engedetlen lányod van, mintha semmilyen 1218 V| mohó szemekkel nézték az ennivaló kis utast. Ella rögtön angolra 1219 IV| fenevad nem is hiszi, hogy ennyi bájos virág van odakünn...~ ~ 1220 V| Egy vidéki huszártiszttel enyelegtem, aki hosszunak találta az 1221 V| komoly, tréfás, ingerkedő, enyelgő köszöntésekre, melyekkel 1222 V| minden újabb diadala után, az enyém legyen... Ha ezt elérem, 1223 II| leányok egy-egy autogrammjáért epekedtek, - Lászlóffy kesernyés mosollyal 1224 IV| közt, de akinek szíve még épen megőrizte fiatalkorának 1225 IV| egész sereg intim és lealázó epizódot hallgatna el. Bármiről beszéltek, 1226 V| pályaudvarból. Amikor az állomás épületei egymásután elmaradoztak, 1227 V| azt hittem, hogy semmi se érdekel többé a világon, már rég 1228 IX| haza... Hiszen nekem is érdekem, hogy senki se beszéljen 1229 IV| harmadik ifjúra fordította érdeklődő pillantását. Rábainak nem 1230 IV| társaságban.~ ~A színész érdeklődve nézte egy darabig a jól 1231 II| amivel nálunk a művészeti érdemeket jutalmazni szokták. Pedig 1232 VI| barátságáért, tudom, hogy érdememen felül jó hozzám és mégis 1233 V| a jóságával, mellyel oly érdemetlenül kitüntet, - de érzem, hogy 1234 VI| értesíteni a tanácskozásuk eredményéről...~ ~A színész e szavak 1235 VII| jelenet az egész nézőtér ereiben megdermesztette a vért; 1236 V| Talán azt hiszi, hogy az én ereimben nem vér folyik s hogy én 1237 V| megvesztegető mélysége és ereje: előrehajolva, ragyogó szemmel 1238 V| aki mindössze öt üveg sör erejéig költekezett...~ ~- Kedves 1239 IV| Vajjon nem becsülte-e túl az erejét akkor, amidőn arra vállalkozott, 1240 VIII| aki ötvenéves korodban is éretlen kamasz maradtál...~ ~Nem 1241 IV| kiegyenesedett, s valóban az érett fiatalság benyomását keltette, 1242 V| függetlenségét föláldozza érettük. Lám, most is, - apropos, 1243 X| apuskám, milyen fájdalmat érezhetett, amikor a levelemet elolvasta... 1244 V| Ella és a színész pompásan érezték magokat a keresztlábu asztal 1245 IV| minden, igazán nagyszerüen éreztem magam... Mondhatom, hogy 1246 V| étkezőkocsi pincérét... Még ez is érezteti az emberrel, hogy nem tartozik 1247 IV| szerették, mert néha szemtelenül éreztette velük, hogy nem veszi őket 1248 III| a szenvedélye, de a sűrü érintkezés - ugy-e, nem veszi rossz 1249 IV| híresekkel és a gazdagokkal érintkezzék s később a kisebb gondja 1250 V| amikorra apa Budapestre érkezik...~ ~A két szobaleány hízelkedve 1251 IV| egész ármádiája bókolt az érkező vendégek előtt. Lászlóffy, 1252 IV| leányoknak nem való a francia erkölcsdráma? Az apámtól, aki egy multszázadbeli 1253 V| mint mi, s ha előbb is érne, hát értem én, hála Isten, 1254 X| egyetlen apámat valami baj érné.~ ~A színész részvéttel 1255 III| falak körül mennyezetig érő könyvespolcok, óriási íróasztal, - 1256 V| Lászlóffy, aki ugyancsak nem erőltette meg magát a szabadkozásban, 1257 VII| napjaimra?... Hol van az erőm, a biztosságom, az energiám, 1258 VI| vagyok az oka... Minden erőmmel küzdöttem ellene, de végre 1259 V| ne kinozzon, mert az én erőmnek is megvan ám a határa...~ ~ 1260 V| belekarolt a színészbe s félig erőszakkal behúzta maga után az Arany 1261 VII| szempilláit lehunyta, mintha erőszakosan menekülni akarna a borzasztó 1262 V| alól az aranyos napsugárba értek ki, s hogy a gyorsvonat 1263 VI| reggel szíveskedjenek majd értesíteni a tanácskozásuk eredményéről...~ ~ 1264 VI| udvaráról, s ebéd után levélben értesítette Lászlóffyt, hogy kardpárbajban 1265 V| már holnap, hogy azonnal értesíthessem...~ ~Tíz perc mulva a színész 1266 IX| egymáséi lehessünk, meg fogjuk értetni, hogy minden más megoldás 1267 X| öreg gazdasszony, bár nem értette tisztán a dolgot, beleegyezőleg 1268 IV| tudunk, kedves barátom, értse meg: mindent... Hogy Feydeau 1269 V| beugornia, amikor Budapestre érünk...~ ~- Nem a házasságtól 1270 IV| ődöngött, de a zongoraszobába érve, hirtelen elszállott a rossz 1271 V| természettől nagyon jószívü és érzékeny teremtés volt, könyezve 1272 V| szokták...~ ~Nevettek, majd érzékenyen megszorították egymás kezét, 1273 III| hizelkedéssel szerezte. Az érzékenységig jószivü, de nyers, szókimondó 1274 V| a gyönyört igérő, bájos, érzéki asszony ült mellette a páholy 1275 V| bábu akkor is csak hideg, érzéktelen fadarab marad, habár arannyal 1276 V| ízlésébe, hajlandóságaiba, érzelmeibe?... Azért, mert ő esetleg 1277 III| jó színész-arca, amely az érzelmeket sokkal inkább ki tudta fejezni, 1278 VI| hittem, hogy csupa nemes érzés, csupa gyöngéd lemondás, 1279 V| arról beszélni, hogy a maga érzése is csak gyermekes visszfénye 1280 V| is attól tartok, hogy az érzéseim megváltoznak... Erről már, 1281 VI| bolondítsa, hogy az együgyü érzéseivel visszaéljen? Nem átallotta, 1282 V| hanem csak a bábút, akit érzésének aranyos csillogásával fölruház... 1283 V| fiatalságát, lelkét, minden érzését adhatja cserébe magácskának.~ ~ 1284 V| megismerje, semhogy a maga érzésével igazán tisztában lenne. 1285 V| Grácba, lakást béreltek az „Erzherzog Johann”-ban, s a hotelszolgát 1286 V| perc mulva a színész már az Erzsébet-tér tájékán járt és sápadtan 1287 V| gondosan körülnézett, aztán esdeklő hangon fordult a tiszteletreméltó, 1288 X| meghalt anyám nevében is esedezem hozzád, ne akard, hogy szerencsétlen 1289 V| mondja meg, hogy micsoda nagy esemény volt az, ami magát Budapestről 1290 VIII| a társaság összes intim eseményeiről referált.~ ~- Mi van vele?~ ~- 1291 V| a szokatlanul szenzációs események megrázó és gyönyörűséges 1292 VI| volna meg összes népeinek az esengve várt szabadságot...~ ~A 1293 XI| meghatalmazottja előttem a hiteles esketési bizonyítványt felmutatja... 1294 V| édesapjánál, az estélyi, az esküvői találkát, s a váratlan levelet, 1295 VIII| Igen, ott is marad egész az esküvőig. A leendő apósom ragaszkodik 1296 V| ambiciója, hogy a leánya esküvője után a Pester Lloyd kiírja 1297 V| el mester a Dömjén Sala esküvőjére?~ ~- Ki az a Dömjén Sala?~ ~- 1298 V| a kiket az előkelő zsidó esküvőkre ki szoktak bérelni...~ ~- 1299 V| tudta elmondani, mert az esküvőnek most egyszerre vége szakadt 1300 I| efféle vallomás rosszul essék neki, - aztán mosolyogva 1301 VII| szép, a boldog, a magányos estéim idilljének most már mindörökre 1302 III| Caudersék rendes pénteki estéjére. A rosszabbik frakkját veszi 1303 IV| pénzügyi hatalmasság öt téli estéjét a főváros igazi notabilitásai 1304 IV| elején áll, amikor tavaszi estéken lázasan tombolt benne a 1305 V| krakéler, a Cauders-palota estélyeinek régi, meghitt alakja.~ ~- 1306 V| vizitjét az édesapjánál, az estélyi, az esküvői találkát, s 1307 VIII| országába mennek, hanem föl az északi vidékekre, a fjordok közé, 1308 IV| kujon... Neked csak mindig eszedbe jut valami huncutság...~ ~ 1309 V| ütközik... Akárhogy ki is eszelem most, hogy bátran, elszánt 1310 IV| lopództam be, s most az jár az eszemben, hogy ezt a szegény, naiv 1311 V| A jó Isten elvette a kis eszemet, hogy ilyesmire vállalkoztam... 1312 IV| cseréltek művészi vagy politikai eszméket, az asszonyok mosolyogva 1313 IV| tulajdonítsa. A férfi mindíg észreveszi, ha a nőknek férfiúi mivoltában 1314 VII| teljes... Már játékközben észrevettem, hogy hiányzanak némelyek...~ ~- 1315 V| kért mindazoktól, akiket esztelen idegességében megsértett.~ ~ 1316 VI| Több volt talán húsz esztendejénél is, hogy nem mulatott cigány 1317 V| mindennek a vége?... Tíz esztendő mulva sírva átkozná mindazokat, 1318 VI| házából?... Az ötvenhárom esztendős komédiás, aki egy tizennyolcéves 1319 VIII| a tárcanovellákon jár az eszük, pedig ők kijátszanak bennünket 1320 X| ebédre? Mi az úr kedvenc étele? Drágám, szaladjon le a 1321 V| hordárok és fiakkeresek étkeznek.~ ~- Kedves mrs. Black-em, - 1322 V| Kit megint?~ ~- Az étkezőkocsi pincérét... Még ez is érezteti 1323 V| Rábai dr. később átsétált az étkezőkocsiba, hogy a segédeivel a diadalmi 1324 XIII| lenn, az ezüsttől csillogó étterem művészies mennyezete alatt, 1325 VI| messzeségben kalandozik ettől a lármázó kompániától... 1326 XIII| csönd. Az asszonyka pompás étvággyal reggelizik, miközben csábító 1327 XIII| Sohase volt olyan jó étvágyam, mint amióta hazulról eljöttünk...~ ~ 1328 V| Behavazott tanyák-at, mely Európa minden színpadán körutat 1329 III| kivételével talán egész Európában se akadni a párjukra. Gyönyörü, 1330 IV| aki nappal az édesapja európaihírü szállító üzletét vezette, 1331 I| Kovács doktor, aki a mult évben képviselőnek is föllépett?~ ~- 1332 V| magával megbarátkoztam... Évek óta azt hittem, hogy semmi 1333 VII| embergyülöletemből, keserves ötven évemből csúfot űz?... Ha sohase 1334 V| töltöttem volna be a harmincadik évemet, mintha az élet szebbik 1335 X| legyek, hogy tizennyolc évemmel a halál után vágyódjam. 1336 I| hogy mit jelent a harmincöt éven át való komédiázás?... 1337 IV| most nem az ötvenhárom évére gondolnak, hanem a hódító 1338 I| senkié... Nem bánom, akárhány éves; én szépnek és fiatalnak 1339 V| is többnek nézem harminc évesnél! Az a keresztlevél, azt 1340 V| Régi tervem, hogy néhány évet a külföldön töltök, s a 1341 III| az ember a nyolcvanadik évét megérje...~ ~Gyönyörűséggel 1342 II| messze járt az ötvenedik évétől, amikor idegenek előtt már 1343 III| se volt, egész napig nem evett, mert a göncölszekerét nem 1344 IV| gyermekes hízelgéssel kacagtak ő excellenciája egyszerü ötletein. Csak 1345 IV| szép Cauders-palota valóban exquisit embernek gyülekező helye: 1346 III| polgári ábrázat, a menyei extázis képét mutatta. Cauders jókedvüen 1347 V| a gyönyörűség valóságos extázisával hallgatta... Annyira meghatotta 1348 VII| annyi művészettel, mint ezekben a napokban. Mi történt vele? 1349 XIII| bennünket. Nem fogja elhinni: ezeknek az apró, olajos halacskáknak 1350 VIII| szinte a lélegzete is elállt ezekre a szavakra, de azért - mintha 1351 V| akármerre, csak minél messzebb ezektől a házaktól és utcáktól...~ ~ 1352 VI| veszekedőnek:~ ~- Megtiltom, hogy ezen a helyen beszéljen felőle... 1353 VI| nem haragszik rám s hogy ezentúl is a régi, jó barátok maradunk?... 1354 V| keztyűjét, míg az inas az ezüsttel kivert kofferokat és táskákat 1355 XIII| fogata várakozik, lenn, az ezüsttől csillogó étterem művészies 1356 V| fejét kedves művészem, ön ezúttal is mély volt és utolérhetetlen.~ ~ 1357 V| is csak hideg, érzéktelen fadarab marad, habár arannyal és 1358 IV| elfordította a fejét a leánytól s a fagylaltját kanalazva, nyugodtan s jól 1359 IV| szobaleányok a parfait-t és a fagylaltot fölszolgálták.~ ~- Nem parancsol? - 1360 V| hogy tudom, hiszen ostoba fajankónak mondott, amiért nem adhattam 1361 X| A szívem talán megszakad fájdalmában, de még az apámért se volnék 1362 IV| utcáin végigbotorkált, fájdalmasan, s kissé megdöbbenve, ezt 1363 X| és jó embert ment meg a fájdalomtól és a kétségbeeséstől...~ ~ 1364 XIII| szíve azért mondhatatlan fájdalommal telik meg, tompa, kínos 1365 V| s a derekát is állandóan fájlalta, igen kellemetlen hangulatban 1366 V| aki ezeket a sorokat oly fájó szívvel olvassa el...~ ~ 1367 V| de önmaga folyton a maga fajtáját szidja és ócsárolja...~ ~ 1368 V| ötvenéves kora ellenére sírva fakadna. Ella édes meghatottsággal 1369 VII| Itt fogok ülni a négy fal között, a lelkem elpusztult 1370 IX| kurta bársonykabátját, éppen falatozni kezdett a hideg vacsorájából, 1371 V| az ember itt akárcsak a falnak beszélne...~ ~Lászlóffy 1372 VIII| a fáma szerint huszonhét faluja van, de aki negyvenhatos 1373 VIII| nevü izraelitával, akinek a fáma szerint huszonhét faluja 1374 V| plüsspamlagán... A színész fantáziája hirtelen a jövő csábító 1375 VI| bólintott:~ ~- Helyes, ne fáradjanak azzal, hogy a dolgot sokáig 1376 XI| aztán halkan felelt:~ ~- Ne fáradjon oda, mert a méltóságos úr 1377 VI| kis teremtés nyugalmáért fáradozik, holott alapjában véve igazán 1378 I| mindennapi: kihült szivével, fáradt elméjével még mindig a fiatalságot 1379 V| kalapja alól kipirulva nézett farkasszemet vele. Amikor pillantásuk 1380 III| házasságról, - legalább az idei farsangban ne. A fürdőszezon elején, - 1381 VIII| lesz belőle, mire a jövő farsangon fölhozom!... Most lovagol, 1382 VII| habkönnyü csipkében, a fején fátyollal és mirtuskoszoruval... És 1383 V| később Ella már comme il faut külsővel, karcsu termetén 1384 I| kuporodott meg az egyik fauteuil mellett. Látszott rajta, 1385 V| idegesen markolt a széles angol fauteuilbe, de aztán egyszerre összeszedte 1386 IX| leány konokul hátradőlt a fauteuilben, ragyogó szemét a férfiébe 1387 III| csecsebecse, de igazi angol fauteuilok, olyanok, aminőknek két 1388 V| meleg tricot, hogy meg ne fázzék... Szegény kis baba, - no 1389 X| pedig sorjában fölemelte a fedőket a különböző lábasokról.~ ~- 1390 VI| arzenálisából hozta ide a fegyvereket, hogy egy naiv kis fruskát 1391 V| páholy ajtajáig, beintette a fehérfőkötős asszonyságot, aki odakünn 1392 IV| szeme szinte önkéntelenül a fehérruhás kis leányra tapadt, aki 1393 VII| vidéki vicispány képe alatt fejbelövi magát. Ez a jelenet az egész 1394 VIII| kezét nyujtotta, a doktor fejbólintva így szólott hozzá:~ ~- Nem 1395 V| A kocsis megvakarta a feje bubját.~ ~- Ujjé, - honnan 1396 I| szépen haza és verje ki a fejéből ezt a gyerekes álmot, s 1397 VII| ünnepelték a magyar színészet fejedelmét (így nevezték, miközben 1398 V| aludtam, mert mindig ez járt a fejemben...~ ~- Miről van szó?~ ~- 1399 V| mert éjjel is azon töröm a fejemet, hogy a kivezető utat megtaláljam... 1400 VII| habkönnyü csipkében, a fején fátyollal és mirtuskoszoruval... 1401 III| érzelmeket sokkal inkább ki tudta fejezni, mint valami laikus polgári 1402 IV| az imént azt az óhajtását fejezte ki, hogy önt azonnal bemutassam 1403 IV| Körülményes, kissé akadémikus ízü fejtegetésbe fogott, míg a mellette ülő 1404 IV| amelyekkel a cinikus fiatalság a fejtegetéseit fogadta. Megszokta, hogy 1405 IV| gesztussal abbahagyta a további fejtegetést. Ez volt az oka, hogy általában 1406 VIII| lányoknak az a sorsuk, hogy a fejüket bekössék... Ez már a világ 1407 V| teájáról híres, hanem a feketekávéjáról is. Amíg a kitünő mokkát 1408 VII| valóságra...~ ~Vacsora után, a feketekávénál, a kis török asztalka mellett 1409 VII| egész előadás alatt ott feketéllett a ragyogó nézőtér közepén.~ ~ 1410 V| s az udvaron cilinderes, feketerozettás rendezők sürögtek. A két 1411 I| képen: a látogató szőkehaju, feketeszemü gyermek volt, az angol leányokéhoz 1412 VI| fokos lázzal, s most itt fekszem az ágyban s a szoba menyezetét 1413 VI| fölött, s az aranyifjuság oly féktelen jókedvvel kurjongatott, 1414 IX| kigyalogoltam a másfél órányira fekvő vasúti állomásra... Pénzem 1415 X| dőlt le a divánra, s még félálmában se hallott egyebet, mint 1416 V| Lászlóffy, - szakította félbe a leány, miután nagyot lélegzett, - 1417 VIII| gyékényfauteuilekben, a cointreau helyett felbontottak néhány üveg pezsgőt, s a 1418 V| legyen!... Jó puntigami vagy feldbachi sört, de egyszeribe itt 1419 III| nem szabad megállnia a fele úton... Nemcsak velem tesz 1420 V| fölszáradó könycseppjével együtt feledje el a szegény, vén színészt 1421 V| Ellát, akiről egyébként nem feledkezett meg egy pillanatra se.~ ~ 1422 V| akármelyik gimnazista, aki féléjszakán át ott kószál a primadonna 1423 I| pedig megigérem, hogy nem felejtem el a látogatását. Azt is 1424 V| Magának adom, ha őszintén felel a kérdésemre. Ismeri maga 1425 VI| szólott:~ ~- A vádjaira nem felelek hasonló módon, mert van 1426 V| asszonyság kezét, aztán felelet nélkül ott hagyta az utca 1427 X| férfiúhoz:~ ~- Elhozta a feleletet? - kérdezte tőle izgatottan.~ ~ 1428 V| hiszi...~ ~A színész nem felelhetett, mert Cauders jókedvüen 1429 III| Az igazságérzet valami félelmetes ösztöne igazgatta minden 1430 IX| hozzá suttogva, míg a szíve félelmetesen dobogni kezdett.~ ~A leány 1431 VI| elhagyta, s a gyermek naiv félelmével tekintett föl megdöbbent 1432 V| kizárólag engem fog terhelni a felelősség. Hatvanéves korában is fiatalabbnak 1433 IX| rosszat a jövendőbeli, kicsike feleségemről...~ ~A leány konokul hátradőlt 1434 VI| aki nemrégiben vált el a feleségétől, Budapest egyik legszebb 1435 V| mulatság talán, ha az ember a feleségével úgy beszélgethet, mint valami 1436 V| minap azt olvastam, hogy féléves tanulmányútra indult...~ ~- 1437 IV| az ellenkező párton ült, félhangosan így szólott a szomszédjához:~ ~- 1438 IV| fölfelé baktatott, szines felhőket látott elsuhanni maga mellett: 1439 IV| ragyogó kék szemétől, mely a félhomályból reája tekintett...~ ~ ~ 1440 I| rajta, hogy szinte remeg a felindulástól, aztán egyszerre keserves 1441 V| kedves akar lenni, akkor feljön hozzánk ebédre... Az olyan 1442 X| nem igen szokott hazajönni félkettő előtt...~ ~- Hol van ilyenkor 1443 X| hazatérjen a hivatalból...~ ~Pont félkettőkor csöngetés hallatszott az 1444 V| nehezen ébredő vendégeket felkölteni szokták...~ ~Nevettek, majd 1445 XI| hiteles esketési bizonyítványt felmutatja... A hozomány szintén kétszázezer 1446 V| Caudersék angol nevelőnője, aki félnapot mindennap ott töltött a 1447 IV| asszonyok szerint tanácsos volt félni tőle, mert neki volt a legrosszabb 1448 II| hogy nem kellett többé félnie a nélkülözéstől. Kivívni 1449 IX| kétszázszor ezt a mondatot: a felnőtt lányoknak már nem szabad 1450 VI| komornyik lesegítette a felöltőjét, aztán széthajtotta előtte 1451 II| színpadon látta, szépszabásu felöltőjével, amely a novellabeli főispánoknak 1452 VI| ezen a helyen beszéljen felőle... Izléstelen pökhendiségnek 1453 V| jelenlétében beszélgetek egy félóráig, ebből még bizonyára nem 1454 VI| szegény betegnek legalább egy félóráját földerítse.~ ~Igaz barátja~ ~ 1455 VI| A pénze?!... Egy nyugodt félórámat sem áldozom föl az egész 1456 V| is a pályaudvarhoz.~ ~Jó félórával később Ella már comme il 1457 IX| folyosóra nyílik... Ijedten félrehúztam a függönyt s a sötétben 1458 XII| hacsak huszonnégy órára is, félreismertem...~ ~Rábai doktor lekísérte 1459 IX| mitévő legyek?...~ ~Lászlóffy félretaszította útjából az öreg anyót, lélegzet 1460 VI| varrásnak, de Rábai udvariasan félretolta:~ ~- Megálljon, - mondta, 1461 IV| férfi módjára járatos a felső matézisben, annyi vonzalmat 1462 III| kis könyvvivőből, aki egy felsőmagyarországi fürészgyárban kezdte a karrierjét, 1463 VI| a szegény leányom meg a félszázados munkám gyümölcse egy lelketlen 1464 V| becsületes ember akart maradni, s félt attól, hogy egy bolond kis 1465 IV| gondolatai nem ott járnak, s hogy féltékenyen figyel a Lesbia minden szavára... 1466 VI| készségesen kijelentik, hogy a felük még csak gondolatban sem 1467 VI| barátságáért, tudom, hogy érdememen felül jó hozzám és mégis szent 1468 VIII| a színész mosolyogva.~ ~Felült a doktor kocsijába, s elvitette 1469 VI| a milliomos, az ágyában felülve, nyájasan intett neki.~ ~- 1470 VI| visszavonjuk...~ ~Lászlóffy felütötte a fejét, mint a sivatag 1471 XI| kipihenje magát...~ ~A lány felugrott a helyéből és most már omló 1472 VII| közt megjelent, mindenki félve húzódott el a közeléből, 1473 IV| Halálos párbaj harmadik felvonásában, ahol a Heliotrop-Klub gavallér 1474 II| Egyszer, húszéves korában, féléjszakán át ott settenkedett a berzence-vághalmi 1475 IV| kimozdultam... A mogorva fenevad nem is hiszi, hogy ennyi 1476 V| aranycirádás falak közt, a tompa fény, mely a színes ablakokon 1477 III| pillantást vethetett a fehér fényben uszó teremsorra, amely 1478 V| a színes ablakok különös fényében uszó levegőbe. A Lászlóffy 1479 IV| verejtékes arccal tárta föl a fényes fogatok ajtaját s odabenn, 1480 IV| leány oszlott szét a fehér fénytől ragyogó teremsorban. Sok 1481 V| csillagok látásában, akik mesés fényükkel idegen horizontokon ragyognak...~ ~ 1482 VI| A pénz, a vagyon, a fényüző öregség reménye... Jól tudja, 1483 VII| kíséretében adta át Lászlóffynak a Ferenc József-rend keresztjét. 1484 V| szerint szállítja a nevesebb férfiakat. Egy városatya öt koronába 1485 II| beleszeretnék ebbe a gyönyörü szál férfibe...~ ~Csakugyan annyira meghatották-e 1486 IX| fauteuilben, ragyogó szemét a férfiébe mélyesztette, aztán alkuvást 1487 V| élném túl, ha egy idegen férfinak eladnának... Drága anyuskám, 1488 V| cilinderes és izzadt keztyűs férfirokonok sorának, s a boldogságtól 1489 V| találkozott a félhomályban s a férfit egyszerre sejtelmes forróság 1490 IV| szókimondó volt. A társaság férfitagjai nem szerették, mert néha 1491 X| a várakozó, pirossipkás férfiúhoz:~ ~- Elhozta a feleletet? - 1492 IV| észreveszi, ha a nőknek férfiúi mivoltában tetszik: s Lászlóffy 1493 X| kérdezte a vörössipkás férfiutól.~ ~- Persze, hogy tudom.~ ~- 1494 V| födél alatt valami idegen férfival, akit minden porcikámmal 1495 V| de abba, hogy ki lesz a férjem, ő se fog beleszólani... 1496 VIII| kijátszanak bennünket és férjhezmennek a hátunk mögött...~ ~Lászlóffy 1497 X| És míg a láng pirosra festette rózsás arcát, úgy képzelte, 1498 III| módjára nézett körül: ez a fészek csakugyan tetszett neki. 1499 V| foglalhattak a kis elsőosztályu fészekben, s a vonat halk döcögéssel 1500 V| üdvözletet, s teljes parádéjukban feszengő huszár-önkéntesek szalutáltak 1501 IV| tiszttartó is betévedt a korcsmai fészerbe, ahol a nagy művész az öreg 1502 I| teáját készítette szőnyeges fészkében, amikor az előszoba fölött 1503 XII| bizalmasan ölelte körül a puha fészket, a szerelmes pár első, még 1504 V| kocsikkal, fölvirágozott fiakkerek, csillogó magánfogatok állottak 1505 VIII| találkozott Rábai doktorral, aki fiakkerrel hajtatott végig a Kerepesi-úton, 1506 V| sápadtan ült be a legelső fiakkerbe, ami az útjába akadt. Nem 1507 IV| emlegetni szoktak. Egy-egy fiatalember, idegen az intim társaságban, 1508 VIII| darutollas, de azért igen elegáns fiatalemberre mutatva, így szólott:~ ~- 1509 VIII| tudatban, hogy ezzel a kövér fiatalemberrel teszi meg majd a nászútját 1510 VIII| szerényen üldögélő, darutollas fiatalembert nézegette... És mintha valami 1511 IV| szíve még épen megőrizte fiatalkorának édes és költői szomjúságát. 1512 IV| udvaroltak a kegyelmes úrnak, a fiatalok serege hízelkedő csodálattal 1513 VI| szavak után kezet fogott a fiatalokkal, s a kávéházon keresztül 1514 III| gondoltam arra, hogy ilyen fiatalon férjhez adjam...~ ~Egy darabig 1515 V| tömeg, s Lászlóffy majdnem fiatalos bravurral tudta megőrizni 1516 V| kívánhatok. A szerelem, a maga fiatalsága, a maga becéző gyöngédsége: 1517 V| életét neki szentelje, aki a fiatalságáért, a meleg szívéért, az aranyos 1518 VI| fiatal leányokra, akik a fiatalsággal az éjszaka unalmát megosztották. 1519 I| fáradt elméjével még mindig a fiatalságot kellett hazudnia...~ ~ ~ 1520 IV| tekintetek, amelyekkel a cinikus fiatalság a fejtegetéseit fogadta. 1521 V| A szemtelenül mosolygó fickónak repedt és tremolázó bariton 1522 IV| járnak, s hogy féltékenyen figyel a Lesbia minden szavára... 1523 V| csakhamar föl is tünt a figyelmes házigazdának.~ ~- Valami 1524 V| visszafojtott lélekzettel figyelt, s a hátakon hidegség futott 1525 VIII| ezt, mintha a legnagyobb filozófiai fölfedezést bocsátaná világgá... 1526 V| saját szépségéhez...~ ~- A filozófusok azt vitatják, hogy éppen 1527 V| habozva megálltak, Ella finnyásan húzta föl az orrocskáját.~ ~- 1528 IV| nemes intelligenciája a finomság harmóniájába öltöztette 1529 VIII| íróasztala egyik hátulsó fiókjából ugyanis meglehetős furcsa 1530 V| délután a szekrényeiben és a fiókjaiban kutatott, s csak estefelé 1531 VIII| vármegyéjében tekintélyes firma, mert mielőtt meghízott 1532 IV| mondanivalóit, Lesbia kisasszony fitymáló grimaszt vágott:~ ~- Hát 1533 IV| piszkosságig fukar és zsugorgató fiu volt, aki még talán életében 1534 IV| csöndesen elmondta a hatéves fiucska történetét, aki az anyja 1535 V| férjhez menni egy agyalágyult fiúhoz, csupán azért, mivel a leendő 1536 VIII| ellenkezés nélkül elkisérte a fiúkat, akik boldogok, jókedvüek, 1537 VIII| nyájasan kezet rázott a fiúkkal, s jóindulattal bólintotta 1538 IV| Ellenben hajnalig zongorázott a fiúknak, ha éjjeli kóborlásukban 1539 XIII| mértföldnyire apától, a bolondos fiúktól, a nádor-utcai leányszobától?...” 1540 XII| minden járandóságát azonnal fizesse ki!~ ~Az esküvőt csupán 1541 IV| aki még talán életében se fizetett senkinek egy pohárka szilvapálinkát. 1542 XI| preliminált hozományt is ki fogja fizetni, ha a kisasszony vagy törvényes 1543 VIII| föl az északi vidékekre, a fjordok közé, ahol havas hegyek 1544 VI| meg újra ezeket a pezsgős flaskókat...~ ~Lipótvárosi fiatal 1545 IV| nyugodtan s jól színlelt flegmával folytatta a beszélgetést, 1546 V| előbbre furakodjék... A fő, hogy az ökleinknek hasznukat 1547 V| húsz-harminc-negyven évig éljek egy födél alatt valami idegen férfival, 1548 III| tölgyfa-alkotmány, amelynek födele egyetlen nyomásra eltünik, 1549 V| lesz, ha hiába futkosok föl- s alá a perronon, kétségbeesetten 1550 V| színész azonban tovább is föl-fölsóhajtott némelykor, látszott rajta, 1551 IV| művészem, nem közönséges föladatot vállalt magára. Hiszen van-e 1552 V| Rábai doktor előzékenyen fölajánlotta kocsiját a színésznek. A 1553 V| nyugodtságát meg a függetlenségét föláldozza érettük. Lám, most is, - 1554 IX| érette az egész jövőmet föláldozzam?... Ha én boldog leszek, 1555 VI| gondolt, hogy szó nélkül föláll és elszalad, de aztán eszébe 1556 VIII| egymástól, aztán a színész fölballagott a sötét lépcsőn, s elgondolkodva 1557 V| kinyílik a penicilus. Lászlóffy fölbontatott egy üveg pezsgőt, mely a 1558 V| az egész idegrendszeremet fölborzolná...~ ~Édes kicsike Ellym, 1559 V| ilyen helyeslés még jobban fölbőszítette, mintha ellentmondtak volna 1560 V| tépelődve engedte át magát a fölbukkanó kételyeinek.~ ~- De bizonyos-e, 1561 X| jön haza, s már alulról fölcsönget, hogy a leves az asztalon 1562 XI| csak maga lesz az egész föld kerekségén: az atyám, a 1563 VI| betegnek legalább egy félóráját földerítse.~ ~Igaz barátja~ ~Cauders.”~ ~ 1564 V| amely nem a gallok vidám földjét, hanem a zöld Styriát vallotta 1565 V| elegendő biztosíték, hogy a földkerekség legtisztességesebb nőszemélye 1566 V| magánkívül.~ ~- Hova?~ ~- A földszintre, a jobboldalon, a második 1567 V| hátulsó ülésre, ahova a földszintről nem lehet belátni s akkor 1568 VII| mert a zsákmányára induló, földühödt oroszlánra hasonlított, 1569 V| gondolatra, hogy holnap, mire fölébredek, visszatér megint a józan 1570 V| egész leánycsapat majdnem fölfalja önt a tekintetével.~ ~Lászlóffy 1571 VIII| a legnagyobb filozófiai fölfedezést bocsátaná világgá... Lászlóffy 1572 IV| hogy helyesli a vendége fölfogását, - de a klub híres anekdotázója, 1573 II| arról az érdekes és izgató fölfogásról, amellyel a nagy művész 1574 II| azzal az érdekes és izgató fölfogással játszott, melyet a híres 1575 V| sugárzik. A vére még jobban fölforrt, amikor a leány halkan és 1576 VII| ha az életemet ennyire fölforgatták? Bizonyos, hogy sohase lesz 1577 VIII| szalónban a zongoralámpákat fölgyujtják... Sokszor szinte azt hiszem, 1578 XIII| lesz...~ ~A férfi (gyorsan fölhajtja a cognacot): Oh dehogy, 1579 VI| Most is, hogy az éljenzés fölhangzott, mindenki az ajtó felé tekintett 1580 IV| bámulatos elme...~ ~Lászlóffy fölhasználta az első kedvező pillanatot, 1581 V| nap óta Budapesten, s én fölhasználtam az alkalmat, hogy meglátogassam 1582 VIII| belőle, mire a jövő farsangon fölhozom!... Most lovagol, kocsikázik, 1583 VI| híres krakéler alattomosan fölhúzta a szemöldökét, kissé közelebb 1584 V| hogy Cauders, a várható fölindulás helyett, őszinte részvéttel 1585 IX| lesz vele, bárhogyan is fölizgatja majd, ha mindent megtud... 1586 VI| megosztották. A leányokat is fölizgatta a nagy művész megjelenése, 1587 VIII| művészhez:~ ~- Ugy-e mester, följön velünk félórára a kaszinóba?... 1588 X| gazdasszony a hordár kiséretében följött, a leány már készen volt 1589 IV| naivsággal s hogy a vonzalom fölkeltéséhez okvetlen szükséges, hogy 1590 XI| szólott Lászlóffy, a helyéről fölkelve.~ ~- Oh dehogy, semmi szín 1591 V| bizonyosan tudtam, hogy fölkeres...~ ~A színész kifejezhetetlen 1592 XI| utazik, úgy még ma délután fölkereshetem... Beszélnem kell vele, 1593 VI| láthatom... Még ma este fölkeresném, ha az átkozott influenza, 1594 V| az mindegy. Kellett, hogy fölkeressen, bizonyosan tudtam, hogy 1595 II| kocsiszínein, s amikor nagynehezen fölkerült a fővárosba, egy csapásra 1596 V| spékelve meg az előadást efféle fölkiáltásokkal:~ ~- Borzasztó! Rettenetes! 1597 VII| kitörtek belőle lelkének föllázadó indulatai.~ ~- Kinek vétettem, 1598 VI| megdöbbenve.~ ~A színész mélyen föllélegzett, aztán megsimogatta a homlokát 1599 II| asszonyok szemébe; s harmadik föllépése után közönség és sajtó egyaránt 1600 I| mult évben képviselőnek is föllépett?~ ~- Igen.~ ~- Hiszen az 1601 V| mint most. Nem hirtelen föllobbanás ez, - arra, higyje meg, 1602 VI| jogosult, ha Cauders első föllobbanásában kiutasítaná a házából?... 1603 V| kell. A direktor gyorsan fölmenekült az irodába, a kollégái behúzták 1604 XIII| Nem lenne talán jó, ha fölmennénk a szobába? Egy kicsit lepihen, 1605 VI| Estefelé Lászlóffy fölment végre a Caudersék kis palotájába.~ ~ 1606 VI| valaki a kötelességem alól fölmentene, de mit csináljak, ha egyszer 1607 III| egészségem, tudja, a gégém sűrün fölmondja a szolgálatot... Nem is 1608 II| külvárosi hónapos szobáját fölmondotta, Lászlóffy egyúttal beköltözködött 1609 III| meg azzal, hogy gyakrabban fölnéz hozzánk, - a többit aztán 1610 V| magára.~ ~Az ajtó halkan fölnyílt s a következő pillanatban 1611 III| amikor a portás az üvegajtót fölnyitja s az ember a szőnyeges, 1612 VIII| Lipótvárosba jött, - ez fölöttébb gyanus! Ki tudja, micsoda 1613 IV| hangulatukban, a színpadon. A szeme fölragyogott, a dereka kiegyenesedett, 1614 V| érzésének aranyos csillogásával fölruház... Még nem tudja, hogy a 1615 V| gondoljon rám többé! Utolsó, fölszáradó könycseppjével együtt feledje 1616 XIII| Christi-t, aztán a cókmókjukat fölszedve, a batárba szállnak. A kocsi 1617 V| volt, a borok kitünőek, a fölszolgálás csodaszerü, s Lászlóffy 1618 IV| parfait-t és a fagylaltot fölszolgálták.~ ~- Nem parancsol? - kérdezte 1619 IV| voltam, de most egyszerre föltámadt bennem az elnyomott fiatalság... 1620 I| pillanatban engedelem nélkül föltárta a szoba ajtaját, s vérvörös 1621 IV| világon...~ ~A színésznek föltétlenül a becsületére vált, hogy 1622 IV| kedvező pillanatot, amikor föltünés nélkül megszökhetett s gyorsan 1623 V| búcsuzkodott, s majdnem föltünő gyorsasággal rázott kezet 1624 VII| Lászlóffy önmagát múlta fölül az elszegényedett és kölcsönpénzből 1625 VI| bántó szót, most a helyéből fölugorva, rekedten kiáltotta oda 1626 V| zsufolásig tele volt kocsikkal, fölvirágozott fiakkerek, csillogó magánfogatok 1627 V| szemét a színész felé. De a fölvonásnak még a közepén se jártak, 1628 X| amikor a gazdasszony az ajtót fölnyitotta, ketten léptek be egyszerre: 1629 VI| kérhet, de én minden betüjét fönntartom a tegnapi szavaimnak...~ ~- 1630 V| álmodva rebegte:~ ~- Minek fösti elém ezt a nagy boldogságot, 1631 IV| nézett maga elé, s talán a fogadalma ellenére el is árulja magát, 1632 XI| mert a méltóságos úr úgy se fogadná... Még a cselédségnek is 1633 XIII| hipereleganciával berendezett angol fogadó, a Posilippóra vezető út 1634 V| meg alá a gyalogjárón.~ ~- Fogadok, hogy még náthát fogok kapni 1635 VI| szőnyegajtót. Mikor két üres fogadótermen végigment, hirtelen suttogó 1636 V| arccal, kacér tekintettel fogadták a „dunaparti Le Bargy”-t, 1637 III| szőjjön és naplójegyzeteket fogalmazzon...~ ~- A leányom álmokat 1638 XIII| Már semmi bajom...~ ~A fogat lassu trappban döcög tova 1639 V| foglalt helyet a Caudersék fogatán, mely a templom előtt várakozott. 1640 IV| arccal tárta föl a fényes fogatok ajtaját s odabenn, a kapun 1641 V| borravalók után - helyet foglalhattak a kis elsőosztályu fészekben, 1642 IV| megengedik, hogy helyet foglaljak a körükben...~ ~Csak látnia 1643 V| valami érdekes szerepével foglalkozik...~ ~Lászlóffy lehorgasztotta 1644 VII| jelenet hírét meghallotta? Nem foglalkozott-e azzal a gondolattal, hogy 1645 IV| színész csak a színpadon foglalkozzék a mesterségével; aminthogy 1646 V| ha egy napon a Dunából fognának ki?... Pedig, hogy ez lenne 1647 VI| párbajorvos azonnal neki akart fogni a varrásnak, de Rábai udvariasan 1648 VI| igen lesz vége a szomoru fogságomnak... Jöjjön föl holnap estefelé 1649 X| leszek és te is örömkönyeket fogsz sírni, ha engem boldognak 1650 VI| és a könyörületességénél fogva avatkozik ebbe a naiv és 1651 V| bocsássa. Amikor később fogvacogva beleburkolódzott a fürdőköpenyébe, 1652 III| azt hiszi, hogy valami főhercegi kastély vesztibüljében van. 1653 II| felöltőjével, amely a novellabeli főispánoknak se vált volna szégyenére, 1654 VIII| torkon ragadja, s mindaddig fojtogassa, gyötörje, amíg az öntudat 1655 VII| ötven éve ellenére, - szinte fojtogatta a torkát, keservesen, megtört 1656 XII| Lengje be víg napsugár.~ Ki a főkötőt viseli,~ Legyen boldog a 1657 VI| Délután érkeztem harminckilenc fokos lázzal, s most itt fekszem 1658 V| őt visszük el, hát csak fokozzuk a szenvedélyét, hiszen, 1659 VIII| csillognak a tenger világoskék foltjai...~ ~- És Ellácska ilyen 1660 IX| sötét lépcsőkön, amelyek a folyam tükréhez vezetnek... Esküszöm, 1661 V| hogy az én ereimben nem vér folyik s hogy én le tudok mondani 1662 IV| kabátot, s amikor a fűtött folyosó vörös szőnyegén végighaladt, 1663 XII| szertartás abszolut csöndben folyt le - gyorsan elterjedt; 1664 I| sietségtől, az arcán könyek folytak végig, s pihegve, magánkivül 1665 XI| végezzek... Az ő utasítása folytán leszek bátor a következő 1666 VI| elemet ők képviselték a fonnyadó pálmák alatt. Most is, hogy 1667 V| nézőtérre, ahol már sok száz főnyi közönség beszélgetett, mozgolódott 1668 IV| műnyomort, adós maradt a főpincérnek a kávé árával, s ő kért 1669 V| legszükségesebb holmikat, susogásra fordították a beszédet, ha a szobalány 1670 V| Jótól kérdezi, ha hozzám fordul. Egyébként a vasutkirályok 1671 IV| előtte, hogy egy merész fordulattal lekanyarodott a nagy jellemek 1672 IV| önről, - szólott a feléje forduló Lászlóffyhoz. - Stern mester 1673 V| volna... Annyira ki vagyok forgatva magamból, hogy szinte félek... 1674 VI| elmondott... Tudom, hogy az a forgószél-kisasszony első keserűségében Grácba 1675 V| láthatólag csak ő körülötte forgott. A félszázad alatt, amióta 1676 VI| Miska, - nem adnám ezer forintért, ha valaki a kötelességem 1677 V| elnökigazgatója, hát kétszázezer forintnyi hozományt kap. Pedig minden 1678 V| sarokasztalok mellett, iparos formáju férfiak ütötték össze kedélyesen 1679 V| szobaleányoktól, akik mind a ketten formálisan szerelmesek voltak hebehurgya 1680 VI| zárkózhatunk el bizonyos formaságok elől, amelyek azt kivánják, 1681 VI| kénytelen ragaszkodni bizonyos formaságokhoz...~ ~- Ragaszkodjék hozzájuk 1682 V| levélben a szív örök érzései forognak szóban, kíváncsian kémlelte 1683 VIII| kocsi egyszerre rémületesen forogni kezd vele, de azért látszólag 1684 XIII| édes a homlokomat, hogy forró-e?~ ~Az asszony (megsimogatja 1685 V| férfit egyszerre sejtelmes forróság járta keresztül: a naiv, 1686 IV| leveleket, amelyekkel a főudvarmesterek, szuverén uraik nevében, 1687 IV| hatalmasság öt téli estéjét a főváros igazi notabilitásai látogatták. 1688 II| nagynehezen fölkerült a fővárosba, egy csapásra meghódította 1689 III| gyermek ismeri a magyar fővárosban. Az egyszerü kis könyvvivőből, 1690 V| nagyhírü Norde az egész stájer fővárost lázba hozta, még a szomszédos 1691 II| pár év mulva megkapja a fővárostól azt a díszsírhelyet, amivel 1692 V| az oltár előtt, lehajtott fővel hallgatta a pap beszédét, 1693 XIII| a francia konyha szerint főznek, ez, úgy tetszik, még se 1694 V| legjobb francia szakácsának a főztjéből egyem...~ ~Lászlóffy, aki 1695 V| hófehér csipkébe, selyembe, frakkba és uniformisba öltözött 1696 I| smokingja van és ugyanannyi frakkja, de én akkor se megyek hozzá, 1697 IV| valamikor, fiatal korában, a Francisco lovag címszerepében látta.~ ~- 1698 V| kis baba, - no ez ugyan fránya legényre vetette a szemét, 1699 VI| kijelentem, hogy pökhendi fráternek tartom azt az urat...~ ~ 1700 V| pedig kissé szégyenkezve, de frivol mosollyal, az izgalomtól 1701 IV| különös, csodálatosan bájos frizurák alól fekete és buzavirágkék 1702 V| bájosak... Ez a kis szőke fruska igazán elragadóan kedves...~ ~ 1703 VI| fegyvereket, hogy egy naiv kis fruskát meghódítson... Oh, ne higyje, 1704 V| aki a nyugodtságát meg a függetlenségét föláldozza érettük. Lám, 1705 V| A vér a fejébe tódult, a füle zúgott, egy pillanatig azt 1706 IV| vette észre, hogy süket füleknek beszél... A házikisasszony 1707 IV| szempontjából hívtak meg, fülelt nagy buzgalommal a miniszter 1708 V| zeneművet, s csengjen olykor fülembe a tapsok zenéje: többet 1709 VIII| tájékán sétálgatott, mikor a Fürdő-utca felől egy csapat ismerős 1710 V| hozta, még a szomszédos fürdők közönsége is berándult, 1711 V| fogvacogva beleburkolódzott a fürdőköpenyébe, elkeseredve így szólott 1712 V| előtte a sírba fogja vinni, s Fürdős, a rendező, nagy buzgalommal 1713 III| az idei farsangban ne. A fürdőszezon elején, - biztosítom... 1714 X| ébred...~ ~Ella bement a fürdőszobába, valahogy rendbehozta a 1715 V| hangulatban sietett át a fürdőszobájába, hogy a zuhanyt magára bocsássa. 1716 III| aki egy felsőmagyarországi fürészgyárban kezdte a karrierjét, s akinek 1717 V| mellé leültünk, szemtelenül fürkésző pillantást vetett az orromra... 1718 V| rám, mint én magára...~ ~Fürkészőleg tekintett a Lászlóffy arcába, 1719 VII| premiérjén.~ ~Lászlóffy fürkészve nézett a lelkesülő doktor 1720 V| lassanként átláthatatlan lett a füst, mrs. Black izgatottan törölgette 1721 V| állok előtte, tudom, hogy füstbe megy minden bátorságom... 1722 V| cigaretta, melyből könnyü füstfelhőket fújt maga elé. Amíg a kis 1723 VI| korhely-hangulat lebegett a füstös helyiség fölött, s az aranyifjuság 1724 VI| másnap reggelre tűzték ki a Füzy kapitány vívótermében... 1725 V| viruló életét magaméhoz füzzem... Mit gondol: mi lenne 1726 V| melyből könnyü füstfelhőket fújt maga elé. Amíg a kis leány 1727 IV| szomszédjától. A piszkosságig fukar és zsugorgató fiu volt, 1728 I| szentélyébe. Még szinte fuldoklott a sietségtől, az arcán könyek 1729 V| dohány-utcai zsinagógában előbbre furakodjék... A fő, hogy az ökleinknek 1730 VII| kemény színész gyermekmódjára fúrta bele magát a vánkosaiba, 1731 V| Szép dolog lesz, ha hiába futkosok föl- s alá a perronon, kétségbeesetten 1732 V| teljes sietséggel kezdett futni a csillogó acélsíneken, 1733 IV| róla a kabátot, s amikor a fűtött folyosó vörös szőnyegén 1734 V| megtalálták, amit kerestek; egy futókával diszített, külvárosi kerti 1735 V| kétségbeesetten kérdezve fűtől-fától: „Ugyan kérem, nem láttak 1736 V| figyelt, s a hátakon hidegség futott végig az első szavakra, 1737 V| kollégái behúzták a nyakukat a gallérjukba, a rendező pedig jóindulattal 1738 VIII| van, de aki negyvenhatos gallért visel... A vőlegény közeli 1739 V| hallgatott, de amely nem a gallok vidám földjét, hanem a zöld 1740 XIII| boldogságnak a naiv álom, s büszke gályának a tépett hajó, melynek árbocait 1741 IV| leányom már maga is csak mind gardedám fog majd járni a piknikekre 1742 V| kis leányt s egy haragos gardedámot?”~ ~- Óh, csak inkább maga 1743 II| akiknél a koszt fejében néha a garderobe-ja királyi palástjait zálogban 1744 V| szemlét tartottak a leányszoba garderobejában, ahol habkönnyü selymek 1745 V| legtisztességesebb nőszemélye gardiroz...~ ~- Hát ki az, aki gardirozza?~ ~ 1746 V| gardiroz...~ ~- Hát ki az, aki gardirozza?~ ~Ella pajzánul a nyakába 1747 IV| felvonásában, ahol a Heliotrop-Klub gavallér elnökét játszotta - s mosolyogva, 1748 IV| szólott az előtte hajlongó gavallérhoz:~ ~- Érdekes, hogy maga 1749 IV| hogy Lászlóffyt, a francia gavallérok ábrázolóját, következetesen 1750 IV| gondolnak, hanem a hódító gavallérokra, akiket az ő alakjában ismertek 1751 V| Cauderssal; a híres ember gavallérosan odasietett az irodájából, 1752 VI| betörőnek - már mint ennek a gaz kávésnak - igaza van: csakugyan 1753 III| ez az egy, amiért önöket, gazdagokat, irigylem. A jó tea és a 1754 IV| nagyságaival, a híresekkel és a gazdagokkal érintkezzék s később a kisebb 1755 V| hintó bakján? Az volt, aki a gazdámat a vasúthoz vitte...~ ~Ella 1756 X| Ella egész éjjel az öreg gazdasszonnyal beszélgetett, késő hajnalig 1757 I| kiáltott a művész nyersen a gazdasszonyra. Megmondtam, hogy a római 1758 XI| csöngetés hallatszott, s a gazdasszony jelentette, hogy egy ismeretlen, 1759 IV| királyi ügyészt nem teszi gazemberré az, hogy a büntetőtörvénykönyvet 1760 V| amíg el nem csapok néhány gazembert, úgyis tudom, hogy nem lesz 1761 III| üres szobán, amelyeknek gázkandallóiban kivánatos tűz égett, s egy 1762 III| rágyújtott egy szivarra, - az ő gégéje megtűrte valahogy a kubai 1763 III| az egészségem, tudja, a gégém sűrün fölmondja a szolgálatot... 1764 V| egyszerre megérezte, hogy kiváló genievel van dolga, a meggörnyedt 1765 V| beszélgettünk... Ebben az új genreben szinte nagyobbnak tünt föl, 1766 V| emberrel, hogy nem tartozik a gentry közé... Mivelünk, akik pezsgőt 1767 IV| teremtés, aki az urakat gentrysen a keresztnevükön szólította 1768 VIII| teszi meg majd a nászútját a génuai tengerpartra...~ ~Azt hitte, 1769 VI| kimerülve dőlt hátra a székén s gépies mosollyal, de bensőleg az 1770 V| hallgatta a Cauders beszédét, gépiesen mosolyogva néha, holott 1771 V| szinész, ismert, selymes gérokkjában, térdén az összehajtogatott 1772 X| cukrászhoz és hozzon egy szép gesztenyehabos tortát, mert az úr, amikor 1773 VIII| Lászlóffy a meggyőződés gesztusával fogadta a kis axiómát, míg 1774 V| bizakodó, mint akármelyik gimnazista, aki féléjszakán át ott 1775 IV| fiatal úr... Manapság, amikor gimnáziumba, egyetemre járunk, magunk 1776 V| hittem, hogy valami görög gladiátor, s lám, kiderül, hogy valóságos 1777 VIII| elmossa... Hiába, a fiatal gödölye, ahol szerelemről van szó, 1778 I| arca tele volt ráncokkal és gödrökkel, - de a leány szinte átszellemülve 1779 III| napig nem evett, mert a göncölszekerét nem kapta meg karácsonyi 1780 IV| azt akarja mondani, hogy görbe az orrom? No csak mondja 1781 XI| miközben az ajkszélei lefelé görbültek, - apa... nem akar... látni 1782 V| tegnap?~ ~Ella válasz helyett görcsösen ráborult az öreg nőre.~ ~- 1783 V| Azt hittem, hogy valami görög gladiátor, s lám, kiderül, 1784 VIII| nem Budapesten, hanem a gógánfai kastélyban, a vőlegény édesanyjának 1785 IX| a vasútról... Megszöktem Gógánfáról, mert talán a holnapi napot 1786 IX| s szepegve, síró hangon gőgicsélte:~ ~- Most jöttem egyenesen 1787 XI| Istenem, ez az édesapa Goldschmiedje lesz, - kiáltott föl Ella 1788 IV| jellemek ösvényéről. De ez a gondolat hirtelen elrebbent egy kicsi 1789 V| a leányra, akinek minden gondolata láthatólag csak ő körülötte 1790 VIII| társaság egyik tagja, a gondolataiba mélyedt művészt fölismerte:~ ~- 1791 VI| riadt föl Lászlóffy a gondolataiból. - A cigányt hallgatom s 1792 VII| borzasztó jelentől, rémítő gondolataitól, jövőjének előrevetődő sivárságától... 1793 V| De nincs egy ötletem, egy gondolatom... Hazudnám, ha azt állítanám, 1794 VII| Nem foglalkozott-e azzal a gondolattal, hogy öngyilkossá lesz? 1795 IX| teljesítette a kérésemet... Gondolhatja, mennyire féltem, hogy meglát 1796 III| legelső korszakában reám gondoljanak. A fődolog, hogy gyöngéd 1797 X| folytatta:~ ~- Ha rám hallgat, gondolkodás nélkül hazatér, s bűnbánattal 1798 V| józan eszem és a hétköznapi gondolkodásom...~ ~- Köszönöm szépen, 1799 IV| nem az ötvenhárom évére gondolnak, hanem a hódító gavallérokra, 1800 V| percemig csak arra fogok gondolni, amit az imént mondott... 1801 XIII| Sírni tudnék, ha arra gondolok, hogy magával együtt járhatok 1802 VII| puszta sejtelem, de én azt gondolom, hogy valami parthieről 1803 I| a maga szomoru sorsára gondolva, nem látott, nem hallott 1804 VII| könyveimet, s nem lenne más gondom, mint hogy a teásdobozom, 1805 V| menetrendeket tanulmányozták, s gondos szemlét tartottak a leányszoba 1806 VI| minden egyébről ők fognak gondoskodni...~ ~Lászlóffy, aki egész 1807 V| Milyen kegyetlenség a gondviseléstől, hogy csak most hozza magát 1808 VI| még azt is megbocsátom, ha gorombáskodik velem... Annyira tisztelem, 1809 VI| elveszítette... Sértegessen, gorombáskodjék, eltűröm; majd eljön még 1810 VI| szószátyárkodásait... Nem a mester gorombáskodott önnel, hanem Lászlóffy, 1811 III| élvezni az életet. A színész gourmand módjára nézett körül: ez 1812 VI| Krausz László, a milliomos gőzfürésztulajdonos fia.~ ~- Akkor a többit 1813 V| ügyetlen volt s lám most csupa grácia és bájosság... És ha a szemem 1814 IV| butaságba szerelmes, hanem a női gráciába, - ez pedig nem egyértelmü 1815 V| pillantást vetve a színész elé - graciöz pukkerlit vágott s leányos 1816 XII| első, aki a házasságához gratulál... Becsületemre mondom, 1817 V| boldogságtól sugárzó arccal gratulálnak neki. Az embernek bizony 1818 V| ismerősök ragyogó arccal gratuláltak a násznépnek, a tekintélyes 1819 V| asszonyságot, aki odakünn a Grazer Tagespostot olvasta, s halk 1820 IV| Lesbia kisasszony fitymáló grimaszt vágott:~ ~- Hát maga is 1821 V| Budapestről?~ ~Ella kómikus grimászt vágott, aztán rezignáltan 1822 V| sajátságos szavakat hall:~ ~- Oh grófnő, mennyire imádom, - hogy 1823 I| belém, ahol a szerelmes grófokat és diplomatákat játszom?... 1824 I| ma este ujra a szerelmes grófot játszom, akiért a fiatal 1825 V| öreg dámát, s hizelkedve gügyögte:~ ~- Hát magának, édes, 1826 V| Black a szeme elé tartott gukker mögött úgy remegett, mint 1827 V| aki a zsebkendőjével a gukkerét törli...~ ~Az angol nő odafordította 1828 IV| akinek állandóan valami gúnymosoly játszott az ajkai körül. 1829 IV| nem hozták ki a sodrából a gúnyos tekintetek, amelyekkel a 1830 IV| ha a Zola Emil, vagy a Guy de Maupassant nevét hallja... 1831 III| véleményét, mint a legutolsó gyakornoknak. Az igazságérzet valami 1832 III| Tiszteljen meg azzal, hogy gyakrabban fölnéz hozzánk, - a többit 1833 IV| örülök... Régi ismerősöm, gyakran csodáltam a színpadon. Most 1834 V| türelmetlenül tipegett föl meg alá a gyalogjárón.~ ~- Fogadok, hogy még náthát 1835 V| a vacsorát.~ ~Jó darabig gyalogoltak, átmentek a Mura hídján, 1836 V| Olvassa el. Azt hiszem, gyámanyácskám, hogy nem lesz kifogása 1837 V| világon vándorolt, sohase gyanította, hogy az ember ilyen délelőttöket 1838 VIII| Lipótvárosba jött, - ez fölöttébb gyanus! Ki tudja, micsoda szép 1839 VI| küzdöttem ellene, de végre is gyarló ember vagyok... Legyen igazságos, 1840 I| Cauders Leóé, a nagy gyárosé és vállalkozóé? És minek 1841 III| megtűrte valahogy a kubai gyártmányokat, - s ábrándozva szólott:~ ~- 1842 VII| mindennek vége lesz, s hazug gyászbeszédek, kassirozott könyek közt 1843 VIII| helyet foglaltak a kényelmes gyékényfauteuilekben, a cointreau helyett felbontottak 1844 IV| tekintetét a másik urra, aki a gyémántcsillagos cigarettatárcáját tartotta 1845 I| Ella most ráfordította gyémántként ragyogó szemét s komolyan 1846 VII| üdvözöljem... Nem vagyok gyerek, de elhiheti, hogy én is 1847 III| édesapja még borzas falusi gyerekeket tanított, negyven év alatt 1848 I| verje ki a fejéből ezt a gyerekes álmot, s várjon türelmesen 1849 VI| fölfelé a szőnyeges lépcsőkön, gyerekesen biztatva magát útközben:~ ~- 1850 V| Látja azt a fiatal gyereket, ott a sárga hintó bakján? 1851 V| asztalok mellett a nép egyszerü gyermekei itták a környéken készült 1852 V| suttogás, a kóruson éneklő gyermekek szívhezszóló diszkantja. 1853 IV| hogy ezt a szegény, naiv gyermeket még jobban magamhoz bolondítsam... 1854 V| érzései ennyire naivvá és gyermekké teszik...~ ~A színész azonban 1855 V| álmaiban úgy képzeli, hogy gyermekkora ideálját megtalálta... Pedig 1856 V| megvallom, hogy úgy félek, mint gyermekkoromban, amikor a mérges szomszédunk 1857 VII| haragos, kemény színész gyermekmódjára fúrta bele magát a vánkosaiba, 1858 IX| van a szívem, amikor édes gyermekpillantását magam elé képzelem... No 1859 II| Lászlóffy egész nap a szőke gyermekre gondolt, aki ma olyan váratlanul 1860 V| meg a szívében, mint tünő gyermeksége legvégső szép álmát, az 1861 IX| Ha még tovább is ilyen gyermekmódjára viselkedik, hát rögtön le 1862 VII| káprázatos élethűségéről? Gyertek ide, és nézzétek meg ezt 1863 V| házasélet az ostobaságban is gyökerezhetik... Ilyen badarságot csak 1864 V| fiatalsága, a maga becéző gyöngédsége: ez kifárasztana, a terhemre 1865 V| irántam...~ ~Cauders apai gyöngédséggel nézett rá.~ ~- Beszéljen, 1866 V| pillantásuk találkozott, a leány gyöngén megremegett.~ ~- Nem mehetnék 1867 IV| hirtelen ott termett előtte a gyöngyházas kagylóval, melyben a szobaleányok 1868 VIII| holmikat szedett elő. Egy gyöngyökkel hímzett olvasójelet, egy 1869 IV| megállja a helyét, mosolyogva gyönyörködik a leányok ragyogó szemében, 1870 V| Ella egy darabig csöndesen gyönyörködött benne, aztán jószívüen megszólalt:~ ~- 1871 V| egyszerre eltünt volna s a gyönyört igérő, bájos, érzéki asszony 1872 V| mondta ezt, s a leány a gyönyörűség valóságos extázisával hallgatta... 1873 V| hogy Lászlóffy behunyta gyönyörűségében a szemét. És míg az orgona 1874 V| szenzációs események megrázó és gyönyörűséges izgalma lebegett. A színész 1875 III| nyolcvanadik évét megérje...~ ~Gyönyörűséggel emelte ajkához ismételten 1876 VIII| s mindaddig fojtogassa, gyötörje, amíg az öntudat utolsó 1877 VII| azért szenvedtem, azért gyötrődtem harminc év óta, hogy végre 1878 II| hogy csak egy pillanatig is gyötrődjünk az élettel...~ ~A posta 1879 V| derülten karolt a művészbe.~ ~- Gyógyítani nem sokat gyógyítottam biz 1880 V| mert az asszony valamennyi gyógyíthatatlan. De azért mégis mindig akad 1881 V| Ugyan mondja meg őszintén: gyógyított maga már valamikor asszonyt 1882 V| Gyógyítani nem sokat gyógyítottam biz én, mert az asszony 1883 II| meg volt győződve, hogy gyomorbaj bántja, hogy a veséje nem 1884 V| Üljön le mrs Black, hadd gyónom meg életem legnagyobb titkát... 1885 V| hogy neki át kell szállnia Győrben, ahol a gráci vonal elágazik...~ ~- 1886 V| gyorsvonat már berohant a győri állomásra, ahol különben 1887 X| kezével intett, hogy minél gyorsabban távozzam.~ ~- Mikor magához 1888 V| pörölt, hogy nincs a bécsi gyorsvonatnak közvetlen kocsija Grácba... 1889 V| véletlenül nehogy elaludja a gyorsvonatot... Szép dolog lesz, ha hiába 1890 V| akkor biztosítom, hogy győzedelmeskedni fogunk...~ ~Szinház után - 1891 II| hogy vén. Szentül meg volt győződve, hogy gyomorbaj bántja, 1892 V| jött ki a fiatal pár, alig győzve megszorítani a feléjök nyujtott 1893 IV| valóban exquisit embernek gyülekező helye: Budapest első pénzügyi 1894 VI| meg a félszázados munkám gyümölcse egy lelketlen kalandor kezébe 1895 XIII| férfi előbb cigarettára gyujt, de csakhamar eldobja a 1896 V| előszobában, míg a házigazda gyujtó után nézett, hogy a vendég 1897 I| akit teljes szivemből gyűlölök... Inkább a halált, mint 1898 V| Eddig nyugodtan éltem, mert gyűlöltem az embereket, de ezután 1899 IV| Mintha csupa diplomata gyűlt volna egybe, vagy mintha 1900 I| itthon, s ha még egyszer háborgat, hát maga is mehet az Isten 1901 VI| no iszen: örül, ha nem háborgatják efféle haszontalanságokkal... 1902 V| angol nő még mindig élénken habozik, pajkos Nebántsvirág-pillantással 1903 III| S amikor a színész habozó mozdulatot tett, kérőleg 1904 IV| rajongóval, most bizonyára nem habozott volna, hogy térdreboruljon 1905 V| van szó és kérem, hogy ne habozzék, ha a boldogtalanságomat 1906 VI| Lászlóffy izgatottan hadonázott a kezeivel.~ ~- Lárifári, 1907 XII| egy okos embert hidegen ne hagyna?... A nagy tudósok? Azok 1908 V| apját.~ ~- Én most magukra hagyom az urakat, mert tudom, hogy 1909 V| tekintetek épp oly hidegen hagyták, mint a leányok naiv és 1910 IV| szomszédnőjével kezdett:~ ~- Hol is hagytuk el? Igen, a francia daraboknál, 1911 V| menyasszony, akinek szőke haja valami vöröses koloritot 1912 V| színész végigsimította a haját, egy darabig szó nélkül 1913 V| apák a leányaik ízlésébe, hajlandóságaiba, érzelmeibe?... Azért, mert 1914 V| kéne megélnie, hát még a hajléktalanok menedékhelyére se telnék 1915 IV| mosolyogva hallgatták a feléjök hajló frakkos urak beszédét, de 1916 XI| Mikor a követ nagy hajlongások után eltávozott, a leány 1917 IV| Lesbia így szólott az előtte hajlongó gavallérhoz:~ ~- Érdekes, 1918 V| Lászlóffy zavartan hajlongott, oly rosszul esett neki, 1919 XIII| büszke gályának a tépett hajó, melynek árbocait az élet 1920 V| törni magának a templom hajójába, melynek padjaiban a budapesti 1921 IV| mit tegyek, ha a vendégeim hajszolnak? A kegyelmes úr a fejébe 1922 V| hogy korán reggel együtt hajtassanak ki a keleti pályaudvarra...~ ~ 1923 V| angolnőjével, amint kocsin hajtattak a Károly-köruton át a Dohány-utcába...~ ~ 1924 VIII| olvasójelet, egy ezüstös hajtűt, egy kis női zsebnaptárt, 1925 V| előbb is érne, hát értem én, hála Isten, a módját, hogy a 1926 XIII| ezeknek az apró, olajos halacskáknak még a látásuktól is rosszul 1927 V| hídján, keskeny utcákon haladtak keresztül, amíg végre megtalálták, 1928 VI| hogy nem vagyok méltó a hálájára, s hogy mindannak, amit 1929 VI| csak most, hogy a Cauders hálálkodását végighallgatta, tünt föl 1930 VII| róla, de érezte, hogy talán halálosan megbetegszik, ha túláradó 1931 VI| hátradőlt. És ekkor - a halálraitéltek elszántságával - megszólalt:~ ~- 1932 I| szivemből gyűlölök... Inkább a halált, mint ezt... Apának nem 1933 V| A fiakkeresek is csak halandó emberek, mint mi vagyunk...~ ~ 1934 XIII| előzékenyen húzza el az ura elől a halas tálat): Én nem tudom, de 1935 V| szobába lépett, boldogan, hálás szívvel borult a nyakába.~ ~- 1936 VII| ezt a komédiást, s adjatok hálát a magyarok öreg Istenének, 1937 V| a külföldön töltök, s a halálom előtt még sütkérezem ama 1938 V| efféle sajátságos szavakat hall:~ ~- Oh grófnő, mennyire 1939 V| Borzasztó! Rettenetes! Hallatlan! Szegény kicsikém, képzelem, 1940 VIII| színészt magukkal vihették. A hallban csakhamar helyet foglaltak 1941 V| amelyen a sorsunk eldől... Hallgasson rám: ebéd után, ha apával 1942 VI| lármázó kompániától... A hallgatása annyira szembetünő volt, 1943 IV| intim és lealázó epizódot hallgatna el. Bármiről beszéltek, 1944 IV| elbeszélés véget ért, s a hallgatók mámoros tapsba törtek ki, 1945 VI| gondolataiból. - A cigányt hallgatom s kitünően érzem magam...~ ~ 1946 V| türelmetlenség. A férfiak zavartan hallgattak, míg végre az öreg Cauders 1947 IV| az asszonyok mosolyogva hallgatták a feléjök hajló frakkos 1948 V| jó ebédem, az esti teám, hallhassak néha egy jó zeneművet, s 1949 I| jókedvüen így szólott:~ ~- Tehát halljuk!~ ~A fiatal leány kipirulva 1950 I| kimerít, ha emberi szót hallok magam körül... A maga ifjúsága 1951 V| az előadásból többé nem hallottak egy jottányit se - Ella 1952 IV| hogy mi csupán a zsúrokon hallunk egyet-mást az új darabok 1953 V| hiszem, rögtön meg tudnék halni, ha csak egyszer is magamhoz 1954 V| egész éjjelt, bár hosszu halogatás után végül lecsavarták a 1955 V| elhatároztam, hogy éhen halok... A régi makacsságom most 1956 V| szenvedjenek. Ella ébren várta a hálószobában, a mrs. Alexander egyik 1957 VI| állt: ott volt a Cauders hálótermében, s a milliomos, az ágyában 1958 IX| pillanatban egy útiruhás, halvány, didergő lány bukott be 1959 VIII| És Ellácska ilyen hamar beleegyezik abba, hogy asszonnyá 1960 IV| sem volt annak a parvenü hangnak, amelyre a cinikus művész 1961 V| elhallgattak, de az Ella susogó hangocskája nemsokára utat tört megint 1962 VI| végigment, hirtelen suttogó hangot hallott:~ ~- Lászlóffy!~ ~ 1963 X| Lászlóffy kedvtelései, szokásai, hangulatai felől. Mikor végre már világosodni 1964 V| amikor tegnapi szentimentális hangulatára visszagondolt s mivel reggel 1965 IV| alakjában ismertek meg, ünnepi hangulatukban, a színpadon. A szeme fölragyogott, 1966 V| hiszen se a Műcsarnokba, se a hangversenyekre nem járok!~ ~- Oh, az mindegy. 1967 V| Műcsarnokban, vagy valamelyik hangversenyen...~ ~- De hiszen se a Műcsarnokba, 1968 IV| öngúnnyal.~ ~Kövér, kissé hanyag eleganciáju úri ember volt, 1969 V| a tanítványára és szelid haraggal szólott:~ ~- Ez a véletlenben 1970 V| Isten, a módját, hogy a haragját eloszlassam...~ ~S látva, 1971 VI| bocsásson meg s ne tartson haragot ellenem... Vén csacsi vagyok, 1972 X| valamire?~ ~- Dehogy is haragszom, cicám.~ ~- Akkor menjen 1973 V| tapsolva így szólott:~ ~- Most hármacskán el fogunk menni valami kiskorcsmába... 1974 V| fogunk szenvedni mind a hárman... De akárhogy is lesz, 1975 XII| akarata van... Ezt ugyan, a Harmincad-utcától a Margithídig senki se csinálja 1976 V| ma töltöttem volna be a harmincadik évemet, mintha az élet szebbik 1977 VI| megengedné. Délután érkeztem harminckilenc fokos lázzal, s most itt 1978 IV| intelligenciája a finomság harmóniájába öltöztette volna az egész, 1979 VII| között, a lelkem elpusztult harmóniáját siratva... Addig fogok itt 1980 III| tőle függ, talán most is háromszobás, másodemeleti lakásában 1981 III| gondolja, mert az a gyermek nem hasonlít a többire... Egyszer, még 1982 VII| induló, földühödt oroszlánra hasonlított, akinek csak egyetlen vágya 1983 XIII| hogy sohase láttam még hasonlót... Én reggelig nem hunytam 1984 IV| lett, ami természetesen nem használt túlságosan az orvosi prakszisának.~ ~ 1985 V| A fő, hogy az ökleinknek hasznukat vegyük...~ ~Energikusan 1986 VI| ha nem háborgatják efféle haszontalanságokkal... Már a színpadon is unja, 1987 IV| miliője elkábította kissé. Hasztalan volt embergyűlölő és rosszkedvü, 1988 IV| buzgalommal a miniszter udvarának háta mögött.~ ~- Engedje meg 1989 V| lélekzettel figyelt, s a hátakon hidegség futott végig az 1990 V| Most jöhetett, de már őt is hatalmába kerítette a csodálatos talentum 1991 VI| ember társasága után...~ ~Hatalmasan megrázta a színész kezét, 1992 III| vethették a szemére, hogy hatalmát és vagyonát stréberséggel, 1993 XIII| valami hidegség fut át a hátán: úgy érzi, mintha egy csodaszép 1994 V| én erőmnek is megvan ám a határa...~ ~Majdnem kétségbeesve 1995 V| majdnem a lehetetlenséggel határos: hogy az édes apja igent 1996 V| összeszedje és elhozza. Úgy határozták, hogy mrs Black ma itt fog 1997 III| tudom, hogy egész a japán határszélig se találok igazibb szakértőt...~ ~ 1998 VII| mecénás, a mámoros hangulat hatása alatt, tízezer koronás alapítványt 1999 IV| irigykedve szemlélték a hatást, amelyet a rögtönzött előadás 2000 IV| tartózkodott, kedélyesen hátbaütötte.~ ~- Ne bomolj, édes öregem,