IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Aranyköd Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2001 V| Egy huszárönkéntes, aki háttal állván, nem látta, hogy 2002 VIII| bennünket és férjhezmennek a hátunk mögött...~ ~Lászlóffy e 2003 III| szolgálatot... Nem is csoda, hatvan éve, hogy szolgál s mondhatom, 2004 IV| szíva az ajkai közt tartott havannából, unottan, leereszkedőleg 2005 VIII| megkóstoljuk a ma érkezett új havannákat... Éjfélkor szépen lefekszünk, 2006 VIII| vidékekre, a fjordok közé, ahol havas hegyek alatt csillognak 2007 IV| oly embergyűlölő, mint egy havasi medve.~ ~Most csodálkozva 2008 VI| nyolc óra lehetett, amikor hazaért és délben már az egész város 2009 IV| Juliskának kell játszania a hazai szerzők színműveiben... 2010 V| a zöld Styriát vallotta hazájának. A pezsgő rossz és émelygős 2011 X| nagyságos úr nem igen szokott hazajönni félkettő előtt...~ ~- Hol 2012 VIII| egy délelőtt, próbáról hazajövet, találkozott Rábai doktorral, 2013 VI| méltóságod gondol... Igaz, hogy hazakísértem a kedves leányát, de nem 2014 V| minél messzebb ezektől a házaktól és utcáktól...~ ~Negyednap 2015 IX| rögtön kocsira fog ülni és hazamegy, mielőtt megtudja valaki, 2016 V| nem lenne jobb, ha szépen hazamennénk? - szólott mrs Black sopánkodva.~ ~- 2017 V| elhitetni velem, hogy a boldog házasélet az ostobaságban is gyökerezhetik... 2018 V| házasság szerencsés... Ahol a házasfelek egyformán okosak és intelligensek, 2019 V| rendes szokásához híven hazasietett s Macaulayt olvasgatva teázott 2020 XII| sietett a zavarban közelgő új házasok felé.~ ~- Nagyságos asszonyom, - 2021 V| átkozná mindazokat, akiknek a házasságában részük volt... Egy rózsás, 2022 XII| én legyek az első, aki a házasságához gratulál... Becsületemre 2023 IX| sohase fog beleegyezni ebbe a házasságba... De így kénytelen lesz 2024 V| tekintetében, s az angol nő is hazaszaladhatott estefelé, hogy a maga holmiját 2025 X| szívvel várva, hogy az ura hazatérjen a hivatalból...~ ~Pont félkettőkor 2026 X| elküldött.~ ~Ella előbb a hazatérő művésszel fogott kezet ( 2027 V| Éjfél is elmúlt, mire hazatértek, de a szálloda kapujában 2028 VIII| tréfásan fölsóhajtott, aztán hazavitte a művészt a lakására. Mikor 2029 I| gazdasszonyom kocsit hoz, amelyik hazaviszi, - a többire nézve pedig 2030 VI| álarc nélkül lopóznak be a házba, ahol rabolni akarnak. Ön 2031 V| micsoda társaság! Abban a házban, ahol én lakom, szakasztott 2032 IV| fiatal leányok csapatával, a háziasszony hirtelen ott termett előtte 2033 IV| megrontanom a pihenését... De a házigazdai kötelességem nem engedi 2034 V| Szinte remegve nézett a házigazdája szemébe, mint a húszéves 2035 VI| tekintett föl megdöbbent házigazdájára.~ ~- Mit mondott? - dadogta 2036 V| jókedvüen belépett hozzájuk. A házigazdát nyomon követte az inas, 2037 V| előtt várakozott. Otthon a háziúr egy pillanatra egyedül hagyta 2038 IV| csak annyit tudott, hogy a házikisasszony kezére pályázik. Kovács 2039 V| talán megszökni az apai háztól? - kiáltott föl a regényes 2040 V| tagadja: a beszéde, a levele hazudhatik, de a szeme nem képes arra, 2041 V| hiszem, hogy szemérmetlenül hazudik...~ ~A menü pompás volt, 2042 V| szeme nem képes arra, hogy hazudjék... Látom, hogy szeret, s 2043 V| hogy az ujságok mindig hazudnak, - szólott Lászlóffy zavartan. - 2044 V| ötletem, egy gondolatom... Hazudnám, ha azt állítanám, hogy 2045 I| mindig a fiatalságot kellett hazudnia...~ ~ ~ 2046 IV| magamhoz bolondítsam... Hazudtam, amikor azt mondtam magamról, 2047 I| fogom magam vezettetni a házukba, - akkor aztán majd hosszabban 2048 XIII| jó étvágyam, mint amióta hazulról eljöttünk...~ ~A férfi: 2049 V| itthon leszek, talán még hamarabb, mint apa, aki a külföldre 2050 V| formálisan szerelmesek voltak hebehurgya kis úrnőjükbe.~ ~- Ha apa 2051 VIII| fjordok közé, ahol havas hegyek alatt csillognak a tenger 2052 V| lesz, amikorra mi a stájer hegyeket megpillantjuk?~ ~Ella fitymálva 2053 IV| harmadik felvonásában, ahol a Heliotrop-Klub gavallér elnökét játszotta - 2054 V| Oh, ez nem nekünk való hely... Túlságosan finom és előkelő... 2055 IV| exquisit embernek gyülekező helye: Budapest első pénzügyi 2056 VII| Mayer László, hát még a helyébe is viszik a menyasszonyát, 2057 VI| komoly arccal bólintott:~ ~- Helyes, ne fáradjanak azzal, hogy 2058 V| legképtelenebb állításait is szeliden helyeselni kell. A direktor gyorsan 2059 IV| látszott rajta, hogy helyesli a vendége fölfogását, - 2060 VI| Akkor a többit ők fogják helyettem elintézni... Csak azt kérem, 2061 V| megállná a helyét...~ ~A helyiségben lassanként átláthatatlan 2062 XII| anyakönyvvezető hivatalos helyiségéből kijöttek, - kissé ijedten 2063 V| kiskorcsmába... Valami olyan helyre, ahol tamburások játszanak 2064 VI| tetteért és minden szaváért helyt áll...~ ~A doktor dühösen 2065 VI| mely eddig a legsulyosabb helyzetekben is hűséges szolgája volt. 2066 VI| s képzelje magát az én helyzetembe: le tudna-e mondani az egész 2067 V| boldogtalanná, ha a mostani helyzetemben elhagyna...~ ~A színész 2068 III| rászánta magát arra, hogy helyzetének megfelelő palotába költözzék...~ ~ 2069 IV| néztek össze, a leányok, a helyzethez illően, elpirultak, Lesbia 2070 V| hagy magamra a borzasztó helyzetemben... Majd holnap mindent meggyónok, 2071 VI| megcsókolni, amikor a Rövidlátó Herceg-ben láttam...~ ~Lászlóffy leült 2072 II| öreg darabjában játszotta a herceget, utóbb a büszke nemes ifjúval 2073 VI| jobban érezte magát a kicsike hercegnő társaságában... Értem, hogy 2074 VIII| kis női zsebnaptárt, egy hervadt ibolyabokrétát s pár gondosan 2075 VIII| orvosi prakszis... Három hete nem kártyázom, nem udvarolok, 2076 VIII| is?~ ~- Azt mondják, hogy hétfőn este volt meg... Még pedig 2077 V| páholyért küldték. Este hétig nem mozdultak ki a szobából, 2078 V| megint a józan eszem és a hétköznapi gondolkodásom...~ ~- Köszönöm 2079 VIII| kocsiját... A lábánál ott hevert az operáló táskája: a szanatóriumból 2080 V| pukkerlit vágott s leányos hévvel csókolta összevissza az 2081 IX| belátta, hogy minden szó hiábavaló lenne s csöndesen, rezignáltan 2082 VII| játékközben észrevettem, hogy hiányzanak némelyek...~ ~- Kik? - kérdezte 2083 XIII| csalódom, most is itt a hiba; a derekam fáj, sőt úgy 2084 V| gyalogoltak, átmentek a Mura hídján, keskeny utcákon haladtak 2085 V| a sör jéghideg, s az a hiedelem is babonának bizonyult, 2086 VIII| különös dolog se történnék - higgadtan a kezét nyujtotta az idegen 2087 V| most a leány csodálatos higgadtsággal. - Nagyon egyszerüen Lászlóffy: 2088 V| házasságról.~ ~- Ez a Dömjén Sala hígvelejü fickó, de mivel az apja 2089 VIII| nézegette... És mintha valami hihetetlenül szomoru, különös álom incselkednék 2090 VIII| szedett elő. Egy gyöngyökkel hímzett olvasójelet, egy ezüstös 2091 V| szegény kis Ellám, úgyse hinné most el, - csupán egy keserves 2092 V| megyek, mert rólam is azt hinnék, hogy megfizettek. Még pedig 2093 IV| oklevelét... Igazán nem hinném, ha nem tudnám bizonyosan...~ ~ 2094 X| magunkat hagy idehaza... Én a hintaszékbe fogok ülni, maga pedig a 2095 V| fiatal gyereket, ott a sárga hintó bakján? Az volt, aki a gazdámat 2096 V| az álomport a szemünkbe hintse...~ ~Nagyon nehezen csakugyan 2097 XIII| XIII.~ ~Színhely: Nápoly, a hipereleganciával berendezett angol fogadó, 2098 VIII| amit viszek neki: az a hír, hogy személyesen is szerencsém 2099 XII| XII.~ ~Az esküvő híre - bár a szertartás abszolut 2100 V| mint az ujságok személyi hírei a múlt héten hűségesen megírták - 2101 V| a Pester Lloyd kiírja a hírek közé a jelenvoltakat. Ilyen 2102 V| közönséges képviselő huszba, egy híresebb közbeszóló ötvenbe, egy 2103 IV| társadalom nagyságaival, a híresekkel és a gazdagokkal érintkezzék 2104 IV| megjelenése okozott, csupán a hírességének tulajdonítsa. A férfi mindíg 2105 IV| Megszokta, hogy hóbortosnak híreszteljék, de őt a közvélemény nem 2106 IV| most hallotta legelőször a hirét - aztán Rábaira, a harmadik 2107 I| hát maga is mehet az Isten hirével. Vigye az ördög a sok dologtalan 2108 IV| hivatást tölt be. Ilyenformán hírhedt alakká lett, ami természetesen 2109 IV| A sánta Stern a Nyugati Hirlaptól...~ ~Lászlóffy udvariasan 2110 V| kérdezte:~ ~- Valami rossz hírt kapott, kicsikém?~ ~A kérdésre 2111 V| vége lesz, ha az eljegyzési hírünk az ujságokban megjelenik...~ ~ 2112 VIII| fiatal leányokat... Azt hisszük, hogy mindig csak a premiéreken 2113 VI| ebbe a naiv és nevetséges históriába...~ ~Lászlóffy lesütötte 2114 VI| történt mindez?~ ~- Hogy hiszem-e? Egészen bizonyos vagyok 2115 IX| állomásfőnököt, hogy adjon hitelbe egy elsőosztályu jegyet... 2116 XI| meghatalmazottja előttem a hiteles esketési bizonyítványt felmutatja... 2117 II| hoztam Londonból, oda pedig hitelesített karaván hozta. Kész szolgája~ ~ 2118 VII| aki mindenéből, az utolsó hitelezőjéből is kikopván, hajnalban, 2119 VIII| Ellámnak ez lesz tehát a hites ura... És én itt ülök és 2120 V| amelyben maga épp oly kevéssé hitt, mint én...~ ~- Hogy érti 2121 V| szerelmes belém?... Azt hittük, hogy kiábrándul, ha jobban 2122 IV| embernek joga van ahhoz, hogy a hitvány kis életét kiélvezze, egyedül 2123 II| cinikussá tették minden emberi hiúság iránt. Fiatal korában koplalt 2124 II| ártatlan leány szavai, a hiúsága vagy a jó szíve ébredt-e 2125 X| hogy az ura hazatérjen a hivatalból...~ ~Pont félkettőkor csöngetés 2126 V| az ismeretlen kis muszka hivatalnokot, a darab szerzőjét, a világhír 2127 IV| magának, hogy társadalmi hivatást tölt be. Ilyenformán hírhedt 2128 V| furcsa dolog, hogy nőorvosnak hivatja magát, amikor többnyire 2129 IV| Cauderstől. Ez állott benne:~ ~„Hivatkozom az igéretére: pénteken lesz 2130 XIII| Talán jó lenne, ha orvost hivatnánk...~ ~A férfi (nevetve): 2131 V| után a rendes szokásához híven hazasietett s Macaulayt 2132 X| Akkor menjen le és hívjon föl valahonnan egy hordárt. 2133 V| igen, föl fog jönni, én hívom meg... Ha kosarat ad: akkor 2134 IV| főképp a tánc szempontjából hívtak meg, fülelt nagy buzgalommal 2135 I| volt, de Lászlóffy, - így hívták a hires művészt, - csakhamar 2136 VIII| engem. De nem csoda, hiszen hízelgés nélkül mondhatom, hogy én 2137 IV| társalgásban, hogy gyermekes hízelgéssel kacagtak ő excellenciája 2138 IV| kisasszony pedig, akinek hízelgett az általános megrökönyödés, 2139 III| stréberséggel, csalással vagy hizelkedéssel szerezte. Az érzékenységig 2140 IV| úrnak, a fiatalok serege hízelkedő csodálattal vette körül 2141 V| körülcirógatta az öreg dámát, s hizelkedve gügyögte:~ ~- Hát magának, 2142 IV| fogadta. Megszokta, hogy hóbortosnak híreszteljék, de őt a közvélemény 2143 IV| évére gondolnak, hanem a hódító gavallérokra, akiket az 2144 VI| fogadta az ismeretlenek hódolatát, s csodálkozva nézett a 2145 I| dolgom semmiféle fiatal hölggyel, kiáltott a művész nyersen 2146 VI| inditványt, a társaság, a hölgyekkel együtt, bevonult a legelegánsabb 2147 V| támogasson...~ ~S a jószívü hölgyet átölelve, egymásután elmesélte 2148 V| mondta suttogva az angol hölgyhöz.~ ~Mrs Black szemrehányó 2149 V| aranyat magának adjam?~ ~- Már hogyne akarnám!~ ~- Magának adom, 2150 XIII| örömet szerzek magának, ha a holdfényben sziporkázó vizet látja... 2151 XIII| magával együtt járhatok a holdvilágos tengerparton... De az az 2152 X| a színháznál... Mindíg holtfáradtan jön haza, s már alulról 2153 V| tagadja, - súgta aztán, míg a homályban a színész keze után nyúlt, - 2154 IV| könyvtárszobájában a teáját elkészítette, homályosan valami olyasmi derengett 2155 IV| az egyik leányhoz, aki a homlokáig elpirulva, a gyönyörüség 2156 IX| kulcsolta össze a kezét, míg a homlokán kiütött a hideg verejték.~ ~- 2157 V| egyszerre csak örömmel csapott a homlokára:~ ~- No lám, erről majdnem 2158 XIII| Tapintsd csak meg édes a homlokomat, hogy forró-e?~ ~Az asszony ( 2159 V| össze, mert lehet, hogy hónapokig se tér vissza Budapestre... 2160 VIII| Macaulay könyvét, ott, ahol hónapokkal azelőtt elhagyta...~ ~Három 2161 V| nyolcvanforintos utcai ruhát hord, de ha az esze után kéne 2162 V| kérnek kölcsön az egykori hordárjuktól. Tudja különben, honnan 2163 V| ilyen korcsma van, de ott hordárok és fiakkeresek étkeznek.~ ~- 2164 X| hívjon föl valahonnan egy hordárt. Egy sürgős levelet akarok 2165 VI| is, ha a polgári ruháját hordja... A minap szerettem volna 2166 V| ingujjban, de kék kötényt hordott - nagy üggyel-bajjal szerzett 2167 X| Ella pedig megsemmisülve horgasztotta le pár pillanatig a fejét. 2168 V| akik mesés fényükkel idegen horizontokon ragyognak...~ ~Fáj a szívem, 2169 XII| csöndes kis lányban ilyen nagy hős rejlik? Mert ugyebár, nem 2170 VII| nagytermétől...~ ~Az est hőse jóformán nem is hallgatta 2171 V| csakhamar magához tért, hősiesen letörölte arcáról a könyeket, 2172 I| A deszkán még a fiatal hősöket kell játszanom, - ha nem 2173 VII| aki személyesen eljött, hosszabb beszéd kíséretében adta 2174 I| házukba, - akkor aztán majd hosszabban beszélgethetünk egymással. 2175 II| mielőtt lefeküdt, vagy két óra hosszat járt föl és alá a könyvtárszobája 2176 VI| módjára bosszút állt, s hogy hosszú időre elvette annak a tisztelt 2177 V| huszártiszttel enyelegtem, aki hosszunak találta az orromat. Az övé 2178 VI| elhalványodva nyúlt a milliomos hosszukás keze után.~ ~- Istenen, 2179 XIII| mentén. Délelőtt 11 óra. A hotel üvegfödele alatt a Cookék 2180 V| Erzherzog Johann”-ban, s a hotelszolgát rögtön páholyért küldték. 2181 I| Majd a gazdasszonyom kocsit hoz, amelyik hazaviszi, - a 2182 VI| kezét, az inassal széket hozatott az ágy mellé, aztán - mikor 2183 V| a szobából, akkor kocsit hozattak s elhajtattak a színházba.~ ~ 2184 V| vallást csak szóba is meri hozni ön előtt, annak menten lekaszabolja 2185 XI| bizonyítványt felmutatja... A hozomány szintén kétszázezer forint 2186 XII| akiknek sokkal kisebb volt a hozományuk, mint az Elláé, affektált 2187 IV| udvarlóin. Őt ugyan nem hozták ki a sodrából a gúnyos tekintetek, 2188 X| anyám nevében is esedezem hozzád, ne akard, hogy szerencsétlen 2189 IV| amelyek az idegeit izgalomba hozzák.~ ~A ruhatárban aranytól 2190 V| ragyogóeszü teremtés nyugodtan hozzáköti az egzisztenciáját egy ilyen 2191 V| rózsás arcával hízelkedve hozzádörgölődött.~ ~- Ne búsuljon, nem lesz 2192 XIII| az asztalnál).~ ~A férfi: Hozzon csak gyorsan egy cognacot.~ ~ 2193 X| szaladjon le a cukrászhoz és hozzon egy szép gesztenyehabos 2194 X| a vállára a kezét s egy hü, bájos kis feleség módjára 2195 XII| tudósok? Azok esetleg a hülyék intézetében töltenék az 2196 XIII| úgy érzi, mintha valami hüvös szél kerekednék, amely a 2197 III| művészem, Isten hozta... Humboldtot olvasgatom, mint mindig, 2198 IV| egyszerü ötletein. Csak a párt humoristája, az anekdotáiról híres képviselő 2199 IV| mindig eszedbe jut valami huncutság...~ ~Általános mozgolódás 2200 XIII| s néhányszor olyanformán hunyja be a szemét, mintha valami 2201 XIII| hasonlót... Én reggelig nem hunytam be a szememet, mert az ablakon 2202 V| személyi hírei a múlt héten hűségesen megírták - már három vagy 2203 VII| öngyilkosságot oly iszonyatos hűséggel követte el, hogy a színpadról 2204 V| arra kényszeríthetne, hogy húsz-harminc-negyven évig éljek egy födél alatt 2205 IV| cerclejét tartotta. Vagy huszan, huszonöten állhattak körülötte, 2206 V| teljes parádéjukban feszengő huszár-önkéntesek szalutáltak előtte, a nagy 2207 VIII| mielőtt meghízott volna, a huszároknál szolgált...~ ~- És már megvolt 2208 V| vívóteremből. Egy vidéki huszártiszttel enyelegtem, aki hosszunak 2209 V| egy közönséges képviselő huszba, egy híresebb közbeszóló 2210 V| sápadtan, - akarja, hogy ezt a huszkoronás aranyat magának adjam?~ ~- 2211 VIII| izraelitával, akinek a fáma szerint huszonhét faluja van, de aki negyvenhatos 2212 V| Egy rózsás, életvidám, huszonhétesztendős fiatal asszony, s egy hatvanéves, 2213 III| meg valami nagyon, hiszen huszonöt év óta Budapest minden fiatal 2214 IV| volna megcsókolnia a nála huszonöt-harminc évvel fiatalabb kis teremtés 2215 IV| cerclejét tartotta. Vagy huszan, huszonöten állhattak körülötte, azzal 2216 V| selyem utazóköpennyel, huzta föl az előszobában a keztyűjét, 2217 V| semmit sem tud az E N Sz I-ről?~ ~- Mi az?~ ~- Az Előkelő 2218 VIII| zsebnaptárt, egy hervadt ibolyabokrétát s pár gondosan összehajtogatott 2219 X| sauceocskát, mely ott állt egy ibrikben, a tűzhely szélén... És 2220 IV| fordult egy-egy békésen iddogáló nyárspolgárhoz:~ ~- Ugy-e, 2221 VII| akit mindeddig mint a régi idealista iskola utolsó kitünőségét 2222 VIII| róla, mint a menyasszonya ideáljáról: ime, tehát oly öregnek 2223 VIII| szerencsém volt megismerkedni az ideáljával...~ ~Oly könnyedén, oly 2224 II| szeszélyes tömeget, amely idefönn a színészek alkotását bírálja.~ ~ 2225 IX| elfelejtenie, hogy fájdalom, az én idegeim sincsenek ám acélból... 2226 VI| libegő hölgyek bókjait s idegenül nézett a primásra, aki hajlongva 2227 V| színpadi munkásokra, de az ideges színészt ez még annál inkább 2228 XIII| azt mondja, hogy puszta idegesség...~ ~A pincér (szolgálatkészen 2229 V| mindazoktól, akiket esztelen idegességében megsértett.~ ~Három napig 2230 I| jól ismerte a vénülő ember idegességét, félénken benyitott a dolgozószobába.~ ~- 2231 V| terhemre lenne és az egész idegrendszeremet fölborzolná...~ ~Édes kicsike 2232 III| Lászlóffyt, az egészséges, jó idegzetü öreg emberek vidámságával, 2233 X| színházban lesz és magunkat hagy idehaza... Én a hintaszékbe fogok 2234 III| házasságról, - legalább az idei farsangban ne. A fürdőszezon 2235 II| volna? A szerelmi vágyak idején rég túljárt, dicsőségének 2236 X| hittem, hogy majd csak ebéd idejére hagyja abba a jóízü szunyókálást...~ ~- 2237 V| közé vágott. Csupán annyi idejük maradt, hogy a jegyet megválthassák, 2238 XII| intézetében töltenék az idejüket, ha a szeszélyes anyatermészet, 2239 V| idegen ember, ha véletlenül idekerül, ugyancsak nagyot nézett 2240 V| mester. Kardpárbajom volt két idevaló birtokossal, akik a vallásomat 2241 V| manchesteri polgármester idevetődik ma este. De ha számítanék 2242 VII| boldog, a magányos estéim idilljének most már mindörökre vége 2243 IV| egy kisgulyást... Abban az időben történt, hogy a pusztainotai 2244 III| hogy az olvasásra is jut időm... Fájdalom, nem mindig 2245 V| légvonat ellen, ami állítólag időnek előtte a sírba fogja vinni, 2246 VI| bosszút állt, s hogy hosszú időre elvette annak a tisztelt 2247 II| legtöbbet adnak a magyar időszaki sajtóban, hosszu cikket 2248 II| venni. Jelöljön ki helyet és időt, hogy a holnapi este folyamán 2249 II| nedves éjszakában, hogy időváltozás előtt meg se bírta mozdítani 2250 V| perronról egy bivalynyaku ifju szállt föl a kupéjukba, 2251 IV| ilyen élvezetem azóta, hogy ifjukoromban a nagy Sárhalmi Józsefet 2252 IV| aztán Rábaira, a harmadik ifjúra fordította érdeklődő pillantását. 2253 IV| dolgában se marad a divatos ifjúság mögött. Ella, miközben a 2254 IV| egy darabig a jól táplált ifjút, akiről csak annyit tudott, 2255 II| herceget, utóbb a büszke nemes ifjúval csalt könyeket az asszonyok 2256 II| tizenötszörös kihivás, az igazgató nagyszerü szerződést ajánlott, 2257 III| valami félelmetes ösztöne igazgatta minden lépését, s nem volt 2258 V| Még ma beszélni fogok az igazgatómmal, s akár holnap reggel búcsut 2259 III| japán határszélig se találok igazibb szakértőt...~ ~Lászlóffy 2260 III| legutolsó gyakornoknak. Az igazságérzet valami félelmetes ösztöne 2261 VII| megdöbbentő mélységgel és igazsággal játszotta a mindvégig álcát 2262 VI| gyarló ember vagyok... Legyen igazságos, s képzelje magát az én 2263 V| egyenesen az ellenkezője volt az igazságnak... Azt írta, hogy nem szeret, 2264 IV| meg, hogy oly jólelküen igen-t mondott.”~ ~A művész kelletlenül 2265 V| második sor szélén?~ ~- Igenis.~ ~- Vigye el neki ezt a 2266 V| határos: hogy az édes apja igent mondana, hogy maga nem bánná 2267 II| óhajtanám becses idejét igénybe venni. Jelöljön ki helyet 2268 VI| Nevetséges... Ami kevés igényem van, azt mind könnyűszerrel 2269 V| boldogságról, amit a maga bírása igér nekem? Ha megszöktem, csak 2270 IV| benne:~ ~„Hivatkozom az igéretére: pénteken lesz nálunk az 2271 IV| Oh, ne tegyen könnyelmü igéretet... Tudom, hogy indiszkrét 2272 V| holnap mindent meggyónok, de igérje meg, hogy velem tart, a 2273 V| eltünt volna s a gyönyört igérő, bájos, érzéki asszony ült 2274 IV| amit az öreg Caudersnek igért, hát hirtelen elfordította 2275 V| hosszu szabadságot kérne? Igy még talán elhitethetnők 2276 XII| vacsora várjon bennünket. Hadd igyam egy pohár pezsgőt a fiatal 2277 III| föl s csöppet se fog azon igyekezni, hogy fiatalabbnak lássék 2278 II| II.~ ~Lászlóffy nem volt olyan 2279 III| III.~ ~A Cauders-palota kivülről 2280 III| Cauders megdöbbenve.~ ~- Ne ijedjen meg, hiszen szerencsére 2281 V| boldogan suttog?~ ~Mrs Black ijedtiben megint keresztet vetett 2282 V| ahol különben váratlan ijedtség érte őket: a perronról egy 2283 V| félórával később Ella már comme il faut külsővel, karcsu termetén 2284 V| déli napsugárban, a virágok illata, az izgatott suttogás, a 2285 V| sajátságosan kedves, disztingvált illatban, mely a finom, úri lakást 2286 IV| volna, ahol hófehér virágok illatoznak... A vénség súlyát, melyet 2287 VIII| meghajolt előtte, s aztán igen illedelmesen így szólott:~ ~- Végtelenül 2288 VIII| innen-onnan lefeküdni is illenék. Mayer László, aki egészen 2289 I| télies kosztümjéhez pompásan illet a sötétkék nemezkalap s 2290 V| tisztességet és a világ nyelvét illeti, hát azt hiszem, elegendő 2291 IV| Bizonyos vagyok benne, hogy illetlenség, amit kérek, - de ezt, belátja 2292 XI| ebédlőbe, aki annyira meg volt illetődve, hogy még a házigazdának 2293 IX| ridegebben fogadtam, mint ahogy illett volna, hát nem szabad elfelejtenie, 2294 IV| a leányok, a helyzethez illően, elpirultak, Lesbia kisasszony 2295 VI| behurcolkodunk egy szeparéba... Illusztris vendégünk megérdemli, hogy 2296 IV| társadalmi hivatást tölt be. Ilyenformán hírhedt alakká lett, ami 2297 V| Oh grófnő, mennyire imádom, - hogy az istennyila csapna 2298 IX| aki ég a vágytól, hogy az imádott férfi keblére borulhasson... 2299 III| behunyta a szemét s csöndes imát mormolva nyelte le a kortyokat, 2300 VI| August, schnell aufzünden in Separé...~ ~Lászlóffy eközben 2301 X| én sietve kiszaladtam az inasért s beletelt vagy jó tíz perc, 2302 V| szólott a szobaleányhoz és az inashoz:~ ~- Elszaladok egy félórára 2303 X| Akkor fölkelt s intett az inasnak, hogy vezessen ki...~ ~Lászlóffy 2304 IV| déli növények között s az inasok egész ármádiája bókolt az 2305 VI| megrázta a színész kezét, az inassal széket hozatott az ágy mellé, 2306 VIII| hihetetlenül szomoru, különös álom incselkednék vele, bágyadtan így szólott 2307 IV| igéretet... Tudom, hogy indiszkrét és tapintatlan vagyok, de 2308 VIII| Be kell ütni a kályhát, - inditványozta egy fiatal szesznagyiparos, 2309 VI| Zajos helyeslés fogadta az inditványt, a társaság, a hölgyekkel 2310 V| leány a nászútjára el nem indul...~ ~Cauders meghatottan 2311 XII| egészségére...~ ~Este, az indulási oldal foyerjében csakugyan 2312 XII| hogy a trieszti gyorsvonat indulásra készen áll. Rábai elkisérte 2313 IX| kitört belőle a visszafojtott indulat: leroskadt a legelső fauteuilba, 2314 VIII| nem engedte át magát az indulatainak, hanem mosolyogva, szinte 2315 IX| A leány arca kipirult az indulattól.~ ~- Mivel keserítem meg? 2316 VII| közeléből, mert a zsákmányára induló, földühödt oroszlánra hasonlított, 2317 V| hogy féléves tanulmányútra indult...~ ~- Tudja, hogy az ujságok 2318 XII| elutaznak Budapestről?~ ~- Este indulunk, pont nyolc órakor, a déli 2319 XII| amennyiben még a köszvényesek, az influenzások se maradtak otthon, nehogy 2320 V| hogy ilyenkor nem tanácsos ingerelni ellentmondásokkal, s a legképtelenebb 2321 V| válaszolni a komoly, tréfás, ingerkedő, enyelgő köszöntésekre, 2322 IV| egyszerre megdobbant: oly ingerlően édes volt a sejtelem, hogy 2323 V| korcsmát keressünk, ahol ingujjas pincérek szolgálják föl 2324 V| pincér - aki nem járt ugyan ingujjban, de kék kötényt hordott - 2325 VI| meghalna, semhogy valami inkorrektséget elkövessen, s lám, közönséges 2326 IV| anekdotázója pedig lelkesen integetett a kezével.~ ~- Oh a híres 2327 IV| házigazda egyszerűsége, nemes intelligenciája a finomság harmóniájába 2328 V| házasfelek egyformán okosak és intelligensek, ott mindig baj támad később.~ ~ 2329 VI| komor pillantással maga után intette. A két fiatal gentleman 2330 V| részvénytársasági elnökök intettek mosolyogva üdvözletet, s 2331 V| Notabilitásokat Szállító Intézet. Minden pénzbárónak, pénzgrófnak 2332 XII| tudósok? Azok esetleg a hülyék intézetében töltenék az idejüket, ha 2333 VI| alatt, hogy jegyzőkönyvileg intézik el?~ ~- A Rábai megbizottai 2334 V| Némán kezet rázott Ellával, intézkedett a podgyász elhelyezése iránt, 2335 V| a sarokasztalok mellett, iparos formáju férfiak ütötték 2336 VII| következett. Miért nem ír Ella legalább egynéhány 2337 V| szegénykével, hogy közömbös iránta, s hogy a kisebb gondja 2338 V| milyen nemesen viselkedett irántunk... És higyje meg, nagyon 2339 III| amiért önöket, gazdagokat, irigylem. A jó tea és a jó szivar... 2340 V| Azért, mert a sárga irigység emészt, kedves mester. Nézzen 2341 XII| barátnői megpukkadjanak irigységükben.~ ~Nagyot nevettek, de most 2342 X| ha engem boldognak látsz! Irj egy sort, tudasd egy szóval, 2343 IV| se kívánják, hogy verset írjon, ha társaságba megy... Ha 2344 V| csak a vidéki szociológusok írnak, azok is csak nyár derekán, 2345 IX| viselkedik, hát rögtön le fogja írni kétszázszor ezt a mondatot: 2346 III| érő könyvespolcok, óriási íróasztal, - mindig ilyen íróasztalról 2347 VIII| a könyvtárszobájában: az íróasztala egyik hátulsó fiókjából 2348 III| íróasztal, - mindig ilyen íróasztalról álmodott ő is, - semmi csecsebecse, 2349 V| direktor gyorsan fölmenekült az irodába, a kollégái behúzták a nyakukat 2350 V| Azért ügyvéd, fejedelmi irodája van a Nádor-utcában, megkapta 2351 II| másnap elküldött a Cauders irodájába, délben udvarias válasz 2352 V| gavallérosan odasietett az irodájából, hogy a leányát elkísérje.~ ~- 2353 V| akkor holnap este... Majd írok neki, hogy színház után 2354 V| mily őszinte fájdalommal írom le ezt! - nem képes többé 2355 VI| éjszakáig a kávéházakat járta), írtózott attól, hogy ebben az állapotában 2356 IV| naturalisztikus regényeket is különben írunk, mint a férfiak, - bizony 2357 V| gyermekesen nagy betüivel ez volt írva:~ ~Cauders Ella kisasszonynak.~ 2358 VII| mindeddig mint a régi idealista iskola utolsó kitünőségét bámultak, 2359 X| fejét.~ ~- Látszik, hogy nem ismer, Lászlóffy, ha azt hiszi, 2360 VII| Ismeri?...~ ~- Ismerni csak ismerem valahogy, mert néhanapján 2361 V| a színművészt?~ ~- Hogy ismerem-e? Meghiszem azt, nagyságos 2362 VI| kezet szorított, fogadta az ismeretlenek hódolatát, s csodálkozva 2363 IV| volt annál, hogy efféle ismeretségek után törje magát. „Komédiások!” - 2364 IV| jól esett, hogy ennyire ismerik, s hiába tagadta volna, 2365 VIII| agglegények vagyunk, de mi már nem ismerjük a fiatal leányokat... Azt 2366 V| lesz, egy dolgot el kell ismernem: azt, hogy ön korrekt és 2367 VII| szerencsefi?... Ismeri?...~ ~- Ismerni csak ismerem valahogy, mert 2368 VIII| Fürdő-utca felől egy csapat ismerős fiatal úr akadt az útjába. 2369 IX| megyek férjhez, hogy az ismerőseim tetszését és tapsait kiérdemeljem... 2370 IV| játszott az ajkai körül. Az ismerőseinek, a millióján kívül, főképp 2371 V| zajjal az ajtó felé. Az ismerősök ragyogó arccal gratuláltak 2372 IV| Lászlóffy, nagyon örülök... Régi ismerősöm, gyakran csodáltam a színpadon. 2373 IV| gavallérokra, akiket az ő alakjában ismertek meg, ünnepi hangulatukban, 2374 XIII| természetesen Cauders Ellára ismerünk): Vajat nem parancsol, édes?~ ~ 2375 IV| uralkodói allürökkel eltelve, ismételgette:~ ~- Igazán szép volt minden, 2376 V| abban, hogy találkozunk - ismételte Cauders Ella halkan, - és 2377 III| Gyönyörűséggel emelte ajkához ismételten a csészét, s jó színész-arca, 2378 IV| Meghiszem, hogy valami pusztai ispán az ilyen leányt szereti, 2379 XIII| férfi csak az üres teáját issza, s néhányszor olyanformán 2380 VI| hosszukás keze után.~ ~- Istenen, csak nincs valami baja? - 2381 VII| adjatok hálát a magyarok öreg Istenének, hogy ezzel a nagy emberrel 2382 V| találmányu angol salátámat...~ ~- Istenkém, nem lenne jobb, ha szépen 2383 V| mennyire imádom, - hogy az istennyila csapna ebbe a siketnéma 2384 VI| szerelem, a maga korában, no iszen: örül, ha nem háborgatják 2385 V| hiszem, hogy mindennap kávét iszom... Pedig valami kriminális 2386 VII| vért; az öngyilkosságot oly iszonyatos hűséggel követte el, hogy 2387 V| egy megföllebbezhetetlen ítéletet mondana ki:~ ~- Akárhogy 2388 V| Csak arra kérem, hogy ne ítéljen el, - legyen inkább részvéttel 2389 XII| Ella tréfás borzongással itta ki félig a pezsgős poharát. 2390 V| a nép egyszerü gyermekei itták a környéken készült fehér 2391 V| Mivelünk, akik pezsgőt ittunk, még tizedrészben se törődött 2392 IV| IV.~ ~Nem telt bele két hét, 2393 III| ilyen teát még csakugyan nem ivott. Cauders mosolyogva nézett 2394 IX| IX.~ ~Két nappal később Lászlóffy 2395 V| megrázó és gyönyörűséges izgalma lebegett. A színész monoton, 2396 V| rajta, hogy belsőleg csupa izgalom, csupa kíváncsiság, csupa 2397 IV| árnyalatok, amelyek az idegeit izgalomba hozzák.~ ~A ruhatárban aranytól 2398 XII| tette hozzá a doktor naiv izgalommal. - Most pedig tisztelettel 2399 X| leves kihüljön... Remélem, ízleni fog a lakoma, ha megtudja, 2400 V| élni, hanem én, s így az ő ízlése ebben a kérdésben nem számíthat... 2401 V| avatkozhatnának az apák a leányaik ízlésébe, hajlandóságaiba, érzelmeibe?... 2402 VI| helyen beszéljen felőle... Izléstelen pökhendiségnek tartom, hogy 2403 V| Azt mondom, hogy az efféle ízléstelenséget csak a zsidó családoknál 2404 V| de Ellának nagyszerűen izlett.~ ~- Mennyivel jobb ez, 2405 III| Büszke vagyok rá, hogy önnek izlik, mert tudom, hogy egész 2406 VIII| Valami Mayer László nevü izraelitával, akinek a fáma szerint huszonhét 2407 IV| Körülményes, kissé akadémikus ízü fejtegetésbe fogott, míg 2408 V| nagynénik, a cilinderes és izzadt keztyűs férfirokonok sorának, 2409 IX| szerelmes asszonyé, szinte izzóvá lett. Jó ideig föl meg alá 2410 III| mert tudom, hogy egész a japán határszélig se találok igazibb 2411 XII| A kisasszony minden járandóságát azonnal fizesse ki!~ ~Az 2412 XIII| gondolok, hogy magával együtt járhatok a holdvilágos tengerparton... 2413 VI| Meglátszott rajta, hogy nem járja át a többiek jókedve s hogy 2414 IV| hogy a gondolatai nem ott járnak, s hogy féltékenyen figyel 2415 V| mértföldes messzeségben járnának innen... Fogadni mernék, 2416 IV| csak mind gardedám fog majd járni a piknikekre és a társaságba. 2417 III| ósdi kredenc, s egy rugókra járó, különös tölgyfa-alkotmány, 2418 V| fölvonásnak még a közepén se jártak, mikor hirtelen lázas mozdulattal 2419 I| ha apa megtudná, hogy itt jártam...~ ~- Micsoda, kegyed a 2420 IV| Lászlóffy, aki nem volt jártas ebben a tónusban, szó nélkül 2421 IV| amikor gimnáziumba, egyetemre járunk, magunk keressük a kenyerünket, 2422 VII| volt egészen teljes... Már játékközben észrevettem, hogy hiányzanak 2423 VIII| megenni való méltósággal játsszák a nagyságos asszony szerepét... 2424 V| déli napsugár, mely vígan játszadozott a virágos kárpitokon, a 2425 I| kell játszanom, - ha nem játszanám, talán éhenhalnék, - de 2426 IV| szegény Ligeti Juliskának kell játszania a hazai szerzők színműveiben... 2427 I| még a fiatal hősöket kell játszanom, - ha nem játszanám, talán 2428 X| Odakünn az öreg asszonyság már javában sürgött-forgott a tűzhely 2429 V| doktorom, maga, úgy látszik, javíthatatlan... Fogadni mernék rá, hogy 2430 V| szélén, s vadrózsákkal meg jázminnal diszített széles kalapja 2431 VI| a pincérek előhozták a jeges vedreket, s a nagyszakállu 2432 V| odébb áll, Lászlóffy pedig jégesőként káromkodva mondta, azaz 2433 V| csirkepörkölt kitünő volt, a sör jéghideg, s az a hiedelem is babonának 2434 III| házigazda boldogságával jegyezte meg:~ ~- Ez már ugy-e, valami?... 2435 IV| diszkrét csönd, amellyel a jelenlevők csevegtek egymással. A kis 2436 XII| Most pedig tisztelettel jelentem, tálalva van!~ ~A vacsora 2437 X| megdöbbenve hallgatta végig a jelentést, Ella pedig megsemmisülve 2438 VII| menekülni akarna a borzasztó jelentől, rémítő gondolataitól, jövőjének 2439 XIII| szédülök, de ennek nincs semmi jelentősége. Olykor a színpadon is elfog, 2440 XII| szólott:~ ~Ez a virág azt jelentse:~ Legyen társuk a szerencse,~ 2441 V| Lloyd kiírja a hírek közé a jelenvoltakat. Ilyen célokra nagyszerüen 2442 IV| fordulattal lekanyarodott a nagy jellemek ösvényéről. De ez a gondolat 2443 VI| szorulok arra, hogy alávaló és jellemtelen legyek... A pénze?!... Egy 2444 II| becses idejét igénybe venni. Jelöljön ki helyet és időt, hogy 2445 IV| hírét), mire a miniszter jóakarattal ütött a vállára:~ ~- Nagy 2446 IV| tisztában van, amelyeket a jóakaró mamák eltitkolnak előtte...~ ~ 2447 VII| Örültem, hogy minden jóbarátom eljött, ámbár igaz, most 2448 X| az egyetlen megoldás! Nem jobb-e, ha egy rossz, engedetlen 2449 X| még mostan is fáj tőle a jobbkarom...~ ~Kacérul a Lászlóffy 2450 V| Hova?~ ~- A földszintre, a jobboldalon, a második sorba... Ott, 2451 X| tizenkettő. De az ebédig még jócskán várhatunk, mert a nagyságos 2452 V| magukhoz a citerást, aki stájer jodli-dalokat játszott, s előadott számait 2453 V| összehajtogatott színlappal. Most jöhetett, de már őt is hatalmába 2454 VII| ott lettek volna, de nem jöhettek, mert nem voltak Budapesten...~ ~- 2455 VIII| vegyék az életet... A világra jönnek, megreggeliznek, s egy-kettő, 2456 V| Igen, igen, föl fog jönni, én hívom meg... Ha kosarat 2457 VI| most már jöjjön, aminek jönnie kell, - még aznap este levelet 2458 III| gyermekkel is, akinek az egész jövendője kockán forog... Ha nem látja 2459 VI| teremtés egész életét, egész jövendőjét tönkretegye?~ ~Oly végtelen 2460 V| Tudja különben, honnan jövök?~ ~- Honnan?~ ~- A vívóteremből. 2461 V| dologról van szó... A gazdája jövője és boldogsága forog kockán... 2462 VII| jelentől, rémítő gondolataitól, jövőjének előrevetődő sivárságától... 2463 IX| valaki, hogy itt járt... A jövőjét, az egész életét teszi tönkre, 2464 VII| tisztességes lakásom, a biztos jövőm, ha az életemet ennyire 2465 V| Tudom, hogy mit teszek és a jövőmért kizárólag engem fog terhelni 2466 IX| édesapám, hogy érette az egész jövőmet föláldozzam?... Ha én boldog 2467 IV| fődolog az általános szavazati jog, meg az önálló vámterület...~ ~ 2468 VI| pályázik... Nem volna-e jogosult, ha Cauders első föllobbanásában 2469 VI| a világon: a hozzám való jóindulatát... De ha tovább is titkolóznám, 2470 VI| állítottak be. Rábai doktor jóindulatu mosollyal nézett a színész 2471 V| elnézném... Ezt a kis palotát a jóízlés muzeumának lehetne nevezni.~ ~- 2472 X| ebéd idejére hagyja abba a jóízü szunyókálást...~ ~- Hát 2473 IV| nézett a kis leányra... Aztán jóizüen elnevette magát.~ ~- No, 2474 V| mózeshitüek, mint én...~ ~Ella jóízüen fölkacagott, de a Lászlóffy 2475 X| szerelemről lemondjak... Jőjjön a halál, vagy a boldogság, - 2476 V| volt az udvariasság, mint a jókedv. Mikor Rábai dr. később 2477 VI| hogy nem járja át a többiek jókedve s hogy a lelke Isten tudja 2478 IV| órát nem számítva, amikor jókedvü világfiakat játszik, voltaképpen 2479 VIII| fiúkat, akik boldogok, jókedvüek, sőt kissé bolondok voltak, 2480 VIII| legyen? - kérdezte a színész jókedvűen. - Szinte hihetetlen, hogy 2481 IV| nem bánta meg, hogy oly jólelküen igen-t mondott.”~ ~A művész 2482 III| Dunának menjen...~ ~Lászlóffy jólelküleg vállat vont, s komikus rezignációval 2483 V| amiért ennyire visszaéltem a jóltevőm bizalmával... Ha meggondolom, 2484 VIII| úriasszonyt operált...~ ~- Jónapot mester, - kiáltotta nyájasan 2485 VI| könnyekkel a szemében beszélt a jóságáról és az önfeláldozásáról...~ ~- 2486 V| Sohase fogom elfelejteni a jóságát, soha, még akkor se, ha 2487 V| tartozom, talán visszaélek a jóságával, mellyel oly érdemetlenül 2488 XIII| önmagát, s így szólana magához jósággal és részvéttel: „A bájos, 2489 IX| mindennek vége... Apa, a maga jószántából, sohase fog beleegyezni 2490 III| szerezte. Az érzékenységig jószivü, de nyers, szókimondó ember 2491 V| gyönyörködött benne, aztán jószívüen megszólalt:~ ~- Ha minden 2492 V| méltóságos úr volt az, aki oly jószívűen mellém állt, amikor mindenki 2493 V| vasutkirályok közt?~ ~- Jótól kérdezi, ha hozzám fordul. 2494 V| többé nem hallottak egy jottányit se - Ella tapsolva így szólott:~ ~- 2495 VI| én nem vonok vissza egy jottát se... Most is kijelentem, 2496 XI| vagyis a kamatokkal együtt jóval több. Azonfelül a méltóságos 2497 V| fölébredek, visszatér megint a józan eszem és a hétköznapi gondolkodásom...~ ~- 2498 VII| át Lászlóffynak a Ferenc József-rend keresztjét. Az est folyamán 2499 VIII| egy este - Lászlóffy a József-tér tájékán sétálgatott, mikor 2500 IV| ifjukoromban a nagy Sárhalmi Józsefet hallottam az Othello címszerepében...~ ~ 2501 VIII| Nini, a mester kimozdult a Józsefvárosból, - kiáltott föl meglepetve. - 2502 IV| már csak a szegény Ligeti Juliskának kell játszania a hazai szerzők 2503 VII| az elismerés a legszebb jutalma... Örültem, hogy minden 2504 II| nálunk a művészeti érdemeket jutalmazni szokták. Pedig alapjában 2505 XIII| lopva, bűnös öntudattal juthat majd egy szemernyi boldogsághoz... 2506 V| csak becsipett állapotban juthatnak ilyen szamárságok az ember 2507 V| találkozás ismét eszébe juttatta Cauders Ellát, akiről egyébként 2508 IV| lakájok szedték le róla a kabátot, s amikor a fűtött folyosó 2509 V| csakhamar magához tért a kábultságából s mindenről megfeledkezve, 2510 IV| hogy gyermekes hízelgéssel kacagtak ő excellenciája egyszerü 2511 V| ugrott az angol nőnek, s kacagva szólott:~ ~- Ki más, mint 2512 V| mellé, akik égő arccal, kacér tekintettel fogadták a „ 2513 IV| bámulást, mellyel a beszédet, a kacérkodást abbahagyták, hogy a szívét 2514 IV| nyájasan bólintott, s a kagyló után nyúlva, egy pillanatig 2515 IV| termett előtte a gyöngyházas kagylóval, melyben a szobaleányok 2516 XIII| szégyenkezve keni föl a vajat a kalácsra, s egy bársonyruhás, álmodozó 2517 IX| nevetni a bakfiskorabeli kalandján... De tudja, ugy-e, hogy 2518 VI| elő a veszedelmes gráci kalandot...~ ~- Nem, a párbajról 2519 VI| tudja mily messzeségben kalandozik ettől a lármázó kompániától... 2520 V| titokzatosan tárgyalt a kalauzzal, hogy az egyetlen külön 2521 V| telefonhoz sietek?... Az efféle kalmárember jóformán a telefon mellett 2522 II| mosollyal dobta valamennyit a kályhába. Szerelem? Ojjé! Egyszer, 2523 VIII| komédiását...~ ~- Be kell ütni a kályhát, - inditványozta egy fiatal 2524 VIII| ötvenéves korodban is éretlen kamasz maradtál...~ ~Nem lehetett 2525 XI| kétszázezer forint, vagyis a kamatokkal együtt jóval több. Azonfelül 2526 V| is. Amíg a kitünő mokkát kanalanként szürcsölte, tréfás elkeseredéssel 2527 IV| leánytól s a fagylaltját kanalazva, nyugodtan s jól színlelt 2528 X| szívéhez kapott és leesett a kanapéra... Annyira elsápadt, hogy 2529 IV| Duseről, Bourgetről, a német kancellárról, vagy Marconiról, Kovács 2530 VIII| van szó, sokkal nagyobb kapacitás, mint a megvénült oroszlán...~ ~ 2531 III| monarchia legelőkelőbb pénzügyi kapacitása lett. Az is közismert dolog 2532 IV| Budapest első pénzügyi kapacitásai, sok tisztviselő, néhány 2533 VI| megsérteni a mestert, s mi ennek kapcsán szintén kijelentjük, hogy 2534 V| tudom mondani, hogy mit kaphatnak az uraságok, ha vacsorázni 2535 VI| reggelre tűzték ki a Füzy kapitány vívótermében... Orvosról 2536 VI| fuldokló, aki lélegzet után kapkod, a karja remegett, az arcából 2537 V| Fogadok, hogy még náthát fogok kapni a maguk csacsiskodása miatt... 2538 VII| realizmusáról, a Novelli káprázatos élethűségéről? Gyertek ide, 2539 X| különböző lábasokról.~ ~- Mi jót kaptunk ebédre? Mi az úr kedvenc 2540 V| kofferokat és táskákat vitte le a kapu előtt várakozó kocsiba. 2541 VIII| szerencsére megjelent a kapuban; ha egy perccel később jön, 2542 V| hazatértek, de a szálloda kapujában még jó idő eltelt, amíg 2543 VIII| elkísérte Lászlóffyt a lakása kapujáig... Amíg a házmester ajtót 2544 IV| fogatok ajtaját s odabenn, a kapun belül, tündéri világosságban 2545 XII| Nagyot nevettek, de most a kapus hangosan jelentette, hogy 2546 VI| hajlongva nyitotta föl előtte a kaput.~ ~- A méltóságos úr már 2547 III| göncölszekerét nem kapta meg karácsonyi ajándékul... Azóta is ezer 2548 II| oda pedig hitelesített karaván hozta. Kész szolgája~ ~Cauders.”~ ~ 2549 IV| kedélyességet, melyet az ujságok karcolatírói emlegetni szoktak. Egy-egy 2550 V| éppen a becsület kedvéért karcoltam egy-egy monogrammot a bőrükre... 2551 VI| kívül) most volt először kard a kezében, hat centiméternyi 2552 VI| odakínálkozott a színész kardjának... Lászlóffy, akinek (a 2553 VI| értesítette Lászlóffyt, hogy kardpárbajban állapodtak meg, s hogy a 2554 V| egyszerü dolog, mester. Kardpárbajom volt két idevaló birtokossal, 2555 VI| lélegzet után kapkod, a karja remegett, az arcából minden 2556 X| Kacérul a Lászlóffy karjába kapaszkodott, s kedves affektálással 2557 X| nekem s zokogva rohanok a karjaidba, hogy bocsánatot kérjek 2558 V| amint kocsin hajtattak a Károly-köruton át a Dohány-utcába...~ ~ 2559 V| Lászlóffy pedig jégesőként káromkodva mondta, azaz markirozta 2560 IV| azonnal bemutassam neki...~ ~Karonfogta a színészt, s sugárzó arccal 2561 V| a virágos kárpitokon, a karosszék, melyben kényelmesen hátradőlt, 2562 VII| másfélóráig mozdulatlanul ült a karosszékben... Aki így látta volna, 2563 IV| elősegítsem...~ ~Lomhán fölkelt a karosszékből s míg a lárma hirtelen elcsitult, 2564 VIII| végzett, ismét beleült a régi karosszékébe, nyugodtan megfőzte a teáját 2565 XIII| mintha a jövő titokzatos kárpitjai megnyílnának előtte, egyszerre 2566 V| vígan játszadozott a virágos kárpitokon, a karosszék, melyben kényelmesen 2567 V| drága mrs. Black, majd kárpótlást talál a mi családi tűzhelyünknél... 2568 III| felsőmagyarországi fürészgyárban kezdte a karrierjét, s akinek édesapja még borzas 2569 VIII| lármára az ujságolvasók, a kártyázok, a bóbiskolók is begyülekeztek 2570 VIII| prakszis... Három hete nem kártyázom, nem udvarolok, nem járok 2571 VII| s hazug gyászbeszédek, kassirozott könyek közt dobnak majd 2572 III| hiszi, hogy valami főhercegi kastély vesztibüljében van. A barokk-stilü 2573 V| műkedvelői előadást rendezek a kastélyában.~ ~Sietve búcsuzkodott, 2574 VIII| Budapesten, hanem a gógánfai kastélyban, a vőlegény édesanyjának 2575 V| ebből semmilyen világrengető katasztrófa. Apa először is később ér 2576 V| konzul, aki a dúsgazdag Stux Katát feleségül veszi. Jöjjön 2577 V| idegenek szálltak a kupéba, két katonatiszt, akik ugyancsak mohó szemekkel 2578 V| szerepéről, a sikkasztó katonatisztről beszélgettünk... Ebben az 2579 XIII| aki lassan, meggondolva kavargatja a teáját.~ ~Az asszony ( 2580 X| maradt, tudós ábrázattal kavargatta a rántást és a jó, paradicsomtól 2581 VI| vele, hogy késő éjszakáig a kávéházakat járta), írtózott attól, 2582 VII| kikopván, hajnalban, ahogy a kávéházból hazatér, ősapja, a vidéki 2583 VI| fogott a fiatalokkal, s a kávéházon keresztül távozott a mulatóhelyről. 2584 VI| felé tekintett s a kövér kávés, aki egyszerre megérezte, 2585 VI| betörőnek - már mint ennek a gaz kávésnak - igaza van: csakugyan legjobb 2586 V| azt hiszem, hogy mindennap kávét iszom... Pedig valami kriminális 2587 VI| néhány szót váltsanak. A kávéházban általános tisztelet környékezte 2588 V| amikor megebédelt és a kávéjához ült. Ilyenkor gondolatban 2589 XIII| nem tudom, de nekem még a kavicskő se árt... Sohase volt olyan 2590 IX| vágytól, hogy az imádott férfi keblére borulhasson... Lászlóffy 2591 IV| élénken affektálva a parlagi kedélyességet, melyet az ujságok karcolatírói 2592 X| kaptunk ebédre? Mi az úr kedvenc étele? Drágám, szaladjon 2593 XI| ideje is, hogy az ő drága kedvencének megbocsát... Én mondom ezt, 2594 V| Látom.~ ~- Úgyebár, az a kedvese annak az úrnak, akivel olyan 2595 VI| annak a tisztelt úrnak a kedvét attól, hogy a nyelvét ártatlanokon 2596 IV| elfognák...~ ~Lászlóffy kedvetlen arcot vágott.~ ~- Oh, - 2597 VI| az urat...~ ~A fiatal úr kedvetlenül távozott a színház udvaráról, 2598 IV| Lászlóffy fölhasználta az első kedvező pillanatot, amikor föltünés 2599 X| kérdezősködve a Lászlóffy kedvtelései, szokásai, hangulatai felől. 2600 V| cica, ha álmos, de mi a kedvünkre kilumpoljuk magunkat...~ ~ 2601 IV| nagy csoportja kísérte a kegy elmés urat a ruhatárig. 2602 I| itt jártam...~ ~- Micsoda, kegyed a Cauders Leó leánya?~ ~- 2603 I| daliás legényre, aki csak kegyedért fog élni... Nem maga lesz 2604 XII| gyáva fickó, azt mondom kegyednek, hogy a nagy bátorság nem 2605 IV| után a vendéglőstől kapott kegyelemképp egy kisgulyást... Abban 2606 V| imént mondott... Milyen kegyetlenség a gondviseléstől, hogy csak 2607 I| fiatalnak, - a borotválkozástól kékes arca tele volt ráncokkal 2608 V| tisztességes dolog...~ ~A kékkötényes legény nemsokára elhozta 2609 V| beleegyezés nélkül útra keljen... Oh, többé sohase lesz 2610 V| állandóan fájlalta, igen kellemetlen hangulatban sietett át a 2611 IV| igen-t mondott.”~ ~A művész kelletlenül vállat vont, de azért előadás 2612 II| belépőjegyek tekintélyes ázsióval keltek el. Amikor külvárosi hónapos 2613 V| arról, hogy én ma ballábbal keltem föl. Annyi légvonat sincs 2614 IV| amelyet a rögtönzött előadás keltett s még a cinikusok is az 2615 IV| érett fiatalság benyomását keltette, amikor a világfi biztosságával 2616 V| Holnap, kora reggel, útra kelünk, az első vonattal, amelyik 2617 IV| a vallása miatt üldözik. Keménynyaku, bivalyerejü fickó volt, 2618 IV| pereputtynak...~ ~Lászlóffy kémlelő pillantást vetett a házikisasszony 2619 V| forognak szóban, kíváncsian kémlelte a tanítványa arcát, de a 2620 VI| a nagyszakállu cigány is kémlelődve bekukkantott... Negyedóra 2621 V| Black-em, - szólt Ella kenetteljesen, - nem szabad elfelejtenie, 2622 XIII| menyecske, aki szégyenkezve keni föl a vajat a kalácsra, 2623 III| lakást, az otthon melegét és kényelmét. Mindenütt csupa szőnyeg 2624 I| Kedves kisasszony, most a kenyér után kell néznem, - ma este 2625 V| keresi meg a mindennapi kenyerét...~ ~Ella is eltünt valamelyik 2626 XIII| az átkom, hogy roppantul kényes a szervezetem; a legkisebb 2627 IV| járunk, magunk keressük a kenyerünket, s ha éppen csak az kell, 2628 V| lefüggönyözött ablaka alatt... Ha kényszerít rá, hát kimondom, hogy már 2629 VI| ha egyszer a körülmények kényszerítenek rá?... Elvégre társaságban 2630 V| mert hiába akartak arra kényszeríteni, hogy bocsánatot kérjek 2631 V| valakit, hát engem arra kényszeríthetne, hogy húsz-harminc-negyven 2632 V| érezte, hogy valami ördöngős kényszerűség varázsa alatt áll. Egy darabig 2633 V| úgyis tudom, hogy csak kénytelenségből utazott el. A szíve ösztökélte 2634 VII| ősapja, a vidéki vicispány képe alatt fejbelövi magát. Ez 2635 V| hirtelen a jövő csábító képeivel telt meg, amikor ez a karcsu, 2636 I| szinte rajta veszett a bájos képen: a látogató szőkehaju, feketeszemü 2637 V| ne taszigáljon, mert a képére mászok...~ ~De ahogy megfordult, 2638 XIII| fogom elfelejteni azt a képet... Sírni tudnék, ha arra 2639 III| ábrázat, a menyei extázis képét mutatta. Cauders jókedvüen 2640 V| szenvedélye, hogy szinte ő is képtelen volt minden beszédre... 2641 V| csakugyan emlékezett a borotvált képü, kissé haragos utasra.~ ~- 2642 IV| Pajorral, az apaszínésszel... A képviselők elismerőleg bólogattak, 2643 I| doktor, aki a mult évben képviselőnek is föllépett?~ ~- Igen.~ ~- 2644 VI| mert a milliomos elemet ők képviselték a fonnyadó pálmák alatt. 2645 III| bábúja... Mind olyannak képzel, amilyennek a szinpadon, 2646 V| adná feleségül?~ ~- Itt nem képzelődésről van szó Lászlóffy, hanem 2647 V| egy hatvanéves, morózus, képzelődő és beteges férj... Én azt 2648 V| így az ő ízlése ebben a kérdésben nem számíthat... Elhiheti 2649 V| adom, ha őszintén felel a kérdésemre. Ismeri maga Lászlóffy urat, 2650 V| hírt kapott, kicsikém?~ ~A kérdésre Ella megragadta az angol 2651 IX| megharagszik, hát előbb meg akartam kérdezni, hogy mitévő legyek?...~ ~ 2652 X| beszélgetett, késő hajnalig kérdezősködve a Lászlóffy kedvtelései, 2653 XIII| pincér: Bocsánat, a kocsis kérdezteti, hogy készülhet-e?~ ~Az 2654 V| perronon, kétségbeesetten kérdezve fűtől-fától: „Ugyan kérem, 2655 V| telt...~ ~Hová megyek: ne kérdezze. Régi tervem, hogy néhány 2656 I| Azért... Azért... Oh, ne kérdezzen...~ ~Egy pillanatig csönd 2657 VI| lobbantotta...~ ~A színész kérdőleg pillantott föl, Cauders 2658 XI| közbeszólásra reflektálna, - kerek kétszázezer forint, vagyis 2659 XIII| mintha valami hüvös szél kerekednék, amely a mesék, az álmok 2660 XI| maga lesz az egész föld kerekségén: az atyám, a testvérem, 2661 VIII| fiakkerrel hajtatott végig a Kerepesi-úton, de a színész láttára megállította 2662 V| jóformán a telefon mellett keresi meg a mindennapi kenyerét...~ ~ 2663 V| szó?~ ~- Arra kérem, hogy keresse föl mielőbb apát és mondja 2664 IV| szerencsétlen vagyok, hogy egy kéréssel kell megrontanom a pihenését... 2665 IV| egyetemre járunk, magunk keressük a kenyerünket, s ha éppen 2666 V| előkelő... Olyan korcsmát keressünk, ahol ingujjas pincérek 2667 IV| Minden szükséges ok nélkül kereste a pofozkodásokat és a párbajokat, 2668 V| végre megtalálták, amit kerestek; egy futókával diszített, 2669 II| már csak a Lászlóffy nevét keresték a szinlapon s ha az ünnepelt 2670 V| tapasztalhatja az ember. A keresztény leány nem fog férjhez menni 2671 VII| Lászlóffynak a Ferenc József-rend keresztjét. Az est folyamán vagy negyven 2672 V| pompásan érezték magokat a keresztlábu asztal mellett. Jó darabig 2673 V| nézem harminc évesnél! Az a keresztlevél, azt hiszem, hogy szemérmetlenül 2674 IV| aki az urakat gentrysen a keresztnevükön szólította s mindenkivel 2675 VI| jónak látja, bocsánatot kérhet, de én minden betüjét fönntartom 2676 V| minden bátorságom... Mi jogon kérhetem tőle, hogy az egyetlen leányát 2677 VI| milliomos kisasszony kezét kéri: nem tiszta őrültség-e ez 2678 IV| leányok fehér csipkeruhája, a keringő-motivumok-e, amelyek az egyik zongorából 2679 V| örvendve tapsolt, két-háromszor keringőlépésekben táncolta végig a szobát, 2680 V| de már őt is hatalmába kerítette a csodálatos talentum megvesztegető 2681 VI| barátunk nevében elégtételt kérjünk...~ ~A mester komoly arccal 2682 V| címén hosszu szabadságot kérne? Igy még talán elhitethetnők 2683 V| vasutkirályok mostanában öt forintot kérnek kölcsön az egykori hordárjuktól. 2684 VI| rossz néven tőlem, hogy kérőképp állítottam be hozzá...~ ~ 2685 III| habozó mozdulatot tett, kérőleg tette hozzá:~ ~- Csak nem 2686 V| francia kisasszonytól... Nem kértem bocsánatot és elhatároztam, 2687 V| beszéltem vagy tíz percig a kertész unokaöccsének sógornőjéről, 2688 V| futókával diszített, külvárosi kerti korcsmából vidám citeraszó 2689 V| méltóságos úr színe elé kerüljek...~ ~Ella pajkosan megölelgette 2690 V| alakja.~ ~- Hát maguk hogyan kerülnek ide? - kiáltott föl a híres 2691 V| Azt kérdezi, hogy miképp kerülök ide, - szólt most a leány 2692 IX| az indulattól.~ ~- Mivel keserítem meg? Mert ahhoz akarok menni, 2693 V| örömeim, hát nagy bánat se keserítette meg az életemet... Miért 2694 II| autogrammjáért epekedtek, - Lászlóffy kesernyés mosollyal dobta valamennyit 2695 V| egyszerre kitört belőle a keserüség.~ ~- Mit akar, - kiáltott 2696 II| unalom tette beteggé és keserűvé. Aki az utcán vagy a színpadon 2697 VI| forgószél-kisasszony első keserűségében Grácba utazott, s hogy maga, 2698 VII| szinte fojtogatta a torkát, keservesen, megtört szívvel, magával 2699 V| átmentek a Mura hídján, keskeny utcákon haladtak keresztül, 2700 IV| becsületére vált, hogy mikor későbben a könyvtárszobájában a teáját 2701 VIII| dolgom, hogy az operáló kést jóformán le se teszem a 2702 I| nevezte, éppen délutáni teáját készítette szőnyeges fészkében, amikor 2703 V| játszanak és ahol én magam készíthetem el a saját találmányu angol 2704 VI| A Rábai megbizottai készségesen kijelentik, hogy a felük 2705 V| elutazzam? A legnagyobb készséggel. Még ma beszélni fogok az 2706 XIII| kocsis kérdezteti, hogy készülhet-e?~ ~Az asszony: Talán jobb 2707 VIII| jöttek s éppen a kaszinóba készültek, mikor Horovicz doktor, 2708 V| becsületemmel is megalkudni készültem s hogy nevetség tárgyává 2709 IV| semmiféle társaságba, s az esti két-három órát nem számítva, amikor 2710 V| Ella örvendve tapsolt, két-háromszor keringőlépésekben táncolta 2711 XII| Lászlóffynak is, a színház két-két tagja asszisztált, két álmos 2712 V| engedte át magát a fölbukkanó kételyeinek.~ ~- De bizonyos-e, hogy 2713 I| a hires színész élete kétharmadrészét teafőzéssel töltötte, - 2714 V| higyje meg, nagyon bánt a kétség: vajjon szabad-e ezt a nagy 2715 VII| Nem döntötte-e ágyba a kétségbeesés, amikor a lefolyt jelenet 2716 X| ment meg a fájdalomtól és a kétségbeeséstől...~ ~A lány szó nélkül hallgatta 2717 I| ijedten hallgatta végig a kétségbeesett kitörést, s ámulva kérdezte:~ ~- 2718 I| kulisszák közt?~ ~A leány még kétségbeesettebben zokogott, Lászlóffy pedig 2719 XI| nem kell ám, hogy annyira kétségbeessék... Ha most nem is beszélhet 2720 I| előszobába is. A „fiatal hölgy” kétségtelenül meghallotta a lármát, legalább 2721 IV| volt, amit produkált, s a kétszázfejü társaság szinte lélegzet 2722 IX| hát rögtön le fogja írni kétszázszor ezt a mondatot: a felnőtt 2723 VI| A méltóságos úr már kétszer is kérdezte a komornyiktól, 2724 X| milyen jól összeférünk mi kettecskén, amíg az úr a színházban 2725 VI| Méltóságodtól függ, hogy mind a kettőnket boldoggá tegyen...~ ~Megállt, 2726 V| legnagyobb művészével rokonságba keveredünk... Miért olyan szerény, 2727 VI| vágyakozom? Nevetséges... Ami kevés igényem van, azt mind könnyűszerrel 2728 V| sokkal fiatalabb és sokkal kevesebb alkalma volt ahhoz, hogy 2729 V| miért tartja magát ilyen kevésre? Hát az ország első művésze 2730 V| lángoló meleget, mely a puha kézből beléje sugárzik. A vére 2731 VI| magamból, sőt inkább... Talán kezdetben becsületes és korrekt volt 2732 VI| izgatottan hadonázott a kezeivel.~ ~- Lárifári, csak hagyja 2733 V| megszorítani a feléjök nyujtott kezeket, s válaszolni a komoly, 2734 V| veszek Budapesttől. És itt a kezem, hogy nem is térek vissza 2735 VIII| jóformán le se teszem a kezemből... Úgy vagdalom az emberhúst, 2736 V| akarom, hogy kérje meg a kezemet... Holnap vagy holnapután 2737 IX| a nyugodtsága, szótlanul kézenfogta reszkető vendégét s így 2738 V| A podgyászhordó, aki a kézitáskáját a kupéba vitte...~ ~- Tudja 2739 I| rajongással odaborult a fehér kézre. Lászlóffy ijedten kiáltotta:~ ~- 2740 V| huzta föl az előszobában a keztyűjét, míg az inas az ezüsttel 2741 V| a cilinderes és izzadt keztyűs férfirokonok sorának, s 2742 V| Megyek és vigasztalást keresek a nagy csillagok látásában, 2743 V| helyeselt.~ ~- Persze, - kiabált, csakhogy a művészt megnyugtassa - 2744 IV| szerelmes kis leányt akarunk kiábrándítani magunkból?~ ~Lászlóffy zavartan 2745 VII| le, mert az angol nőnek kiadták az utját...~ ~- És még most 2746 V| sem lehet... De reggelre kialuszom a ma esti optimizmusomat, 2747 V| Hogy érti azt, hogy kibérlik őket?~ ~- Hát a mester semmit 2748 X| milliomosleány és kiváncsian kibotorkált a konyhába.~ ~Odakünn az 2749 V| befogni - jól esik, ha egy kicsikét gyalog sétálhatok.~ ~Magára 2750 X| asszonyt és míg a könyei kicsordulnak a szeméből, túláradó szívvel 2751 IV| asszony szeméből hirtelen kicsordult a köny... Csodálatosan bájos 2752 V| görög gladiátor, s lám, kiderül, hogy valóságos elemi osztálybeli 2753 VIII| valamennyi emlékét dühösen kidobta az utcára. A leveleket meggyujtotta 2754 IV| engem a monológ közepén kidobtak...~ ~Lászlóffy nem igen 2755 IV| szeme fölragyogott, a dereka kiegyenesedett, s valóban az érett fiatalság 2756 VI| büszkén, egész magasságában kiegyenesedve szólott:~ ~- A vádjaira 2757 VI| azt mind könnyűszerrel kielégíthetem, s a meleg lakásom, a csésze 2758 IV| hogy a hitvány kis életét kiélvezze, egyedül én lennék oly ostoba, 2759 IX| ismerőseim tetszését és tapsait kiérdemeljem... Én magát választom, a 2760 V| állítanám... Vén vagyok, kifáradtam a küzdelemben; és a szívem - 2761 IV| szomjúságát. Arca egyszerre más kifejezést öltött - most igazán olyan 2762 V| fölkeres...~ ~A színész kifejezhetetlen boldogsággal nézett a leányra, 2763 V| itt van a legpompásabban kifejlett influenza...~ ~Ella - a 2764 VIII| No lám, milyen gyorsan kifejlődött a regény... Tíz nappal ezelőtt 2765 V| Rákóczi-úton befelé mentek, kifejtette nézeteit a házasságról.~ ~- 2766 V| minden egyéb témájukból kifogynak. Már csak mégis különb mulatság 2767 IX| sétálni mennék, gyorsan kigyalogoltam a másfél órányira fekvő 2768 III| Ebből a betegségből végre is kigyógyul, mint valamennyien, akik 2769 I| oly hangosan, hogy szavai kihallatszottak az előszobába is. A „fiatal 2770 III| elején, - biztosítom... hogy kiheverte már ezt a bárányhimlőt...~ ~ 2771 I| mosolyogva megszólalt:~ ~- És kihez akarják feleségül adni?~ ~- 2772 II| zsufolt ház s a tizenötszörös kihivás, az igazgató nagyszerü szerződést 2773 VI| színház előtt s a fiatal úr kihivatta a próbáról a híres színészt.~ ~- 2774 V| elnevezte. Lászlóffyt azonban a kihivó tekintetek épp oly hidegen 2775 X| hogy a drága, jó leves kihüljön... Remélem, ízleni fog a 2776 V| a vonat halk döcögéssel kiindult a pályaudvarból. Amikor 2777 V| esküvője után a Pester Lloyd kiírja a hírek közé a jelenvoltakat. 2778 VIII| tárcanovellákon jár az eszük, pedig ők kijátszanak bennünket és férjhezmennek 2779 VI| egy jottát se... Most is kijelentem, hogy pökhendi fráternek 2780 V| s föltette rólam, hogy a kijelentésében megnyugszom... Lászlóffy, 2781 VII| melyben megnyugtatja, s kijelenti, hogy minden körülmények 2782 VI| megbizottai készségesen kijelentik, hogy a felük még csak gondolatban 2783 VI| mi ennek kapcsán szintén kijelentjük, hogy a bántó megjegyzéseket 2784 XII| anyakönyvvezető hivatalos helyiségéből kijöttek, - kissé ijedten és meghatottan 2785 VII| hiányzanak némelyek...~ ~- Kik? - kérdezte Horovicz doktor.~ ~- 2786 V| notabilitásokból is mindazokat, a kiket az előkelő zsidó esküvőkre 2787 VII| utolsó hitelezőjéből is kikopván, hajnalban, ahogy a kávéházból 2788 VI| Ha tetszik neki, hát kikosaraz, de akkor se veheti rossz 2789 V| ebéd után..~ ~Mosolyogva kilebbent a szobából, mégegyszer rászögezve 2790 XII| ajándékozta volna meg őket két kilogrammnyi agyvelővel... Vagy a bátorság? 2791 V| Csak úgy vaktában négyszáz kilométert utazni, hogy az ember esetleg 2792 V| álmos, de mi a kedvünkre kilumpoljuk magunkat...~ ~S látva, hogy 2793 IV| kötelességem nem engedi meg, hogy kíméletes legyek... Arról van szó, - 2794 VI| pillantott föl, Cauders pedig kíméletlenül folytatta:~ ~- A pénz, a 2795 VI| közben orozva megtámadott, a kimenést megengedné. Délután érkeztem 2796 V| Mikor a szobaleány kiment, az angol nő - aki vén leány 2797 I| sietek haza, mert még az is kimerít, ha emberi szót hallok magam 2798 XIII| Lászlóffyja ül, hanem egy beteges, kimerült, öreg ember... Még a pillantása 2799 XIII| verőfényben. Az asszonyt valami kimondhatatlan boldogság fogja el, s bűbájos 2800 V| az, ami magát Budapestről kimozdította?~ ~- Engem? Ez igazán egyszerü 2801 VIII| fölismerte:~ ~- Nini, a mester kimozdult a Józsefvárosból, - kiáltott 2802 IV| hogy a medvebarlangomból kimozdultam... A mogorva fenevad nem 2803 XIII| fájdalommal telik meg, tompa, kínos fájdalommal, mely mázsányi 2804 V| A kis médi nagyszerűen kinőtte magát... Kisleány korában 2805 V| most már kérem, hogy ne kinozzon, mert az én erőmnek is megvan 2806 V| az ember zsebében ijedten kinyílik a penicilus. Lászlóffy fölbontatott 2807 XI| megkívánja, hogy alaposan kipihenje magát...~ ~A lány felugrott 2808 I| való hogy a boldogságtól kipiruljon... Menjen szépen haza és 2809 VI| az éjszaka selyemblúzos királynőivel néhány szót váltsanak. A 2810 XIII| levegő. Az ilyen éjjeli kirándulást mindíg megsinylettem...~ ~ 2811 V| szót elviseljen érte...~ ~Kis-Cellben idegenek szálltak a kupéba, 2812 V| Tudassa vélem az angol kisasszonya címét, majd az ő nevére 2813 V| titokzatosan így szólott Ella kisasszonyhoz:~ ~- My dear, küldje ki 2814 IV| meghajlással mondta:~ ~- Kisasszonyok, boldog vagyok, hogy megismerhetem 2815 V| megriadva nézett az előkelő úri kisasszonyra.~ ~- Nézze, - szólott Ella 2816 V| bocsánatot kérjek a francia kisasszonytól... Nem kértem bocsánatot 2817 V| így szólt:~ ~- Ha el nem kísérem, akkor egyedül utazik, - 2818 X| Mikor a gazdasszony a hordár kiséretében följött, a leány már készen 2819 VII| eljött, hosszabb beszéd kíséretében adta át Lászlóffynak a Ferenc 2820 III| leányának én vagyok a szerelmi kisérleti bábúja... Mind olyannak 2821 IV| asszony meglepetve sugta a kisérője fülébe:~ ~- Lászlóffy!~ ~ 2822 IV| kapott kegyelemképp egy kisgulyást... Abban az időben történt, 2823 IX| öreg anyót, lélegzet nélkül kisietett a konyhába, s reszketve 2824 VII| elhiheti, hogy én is jól kisírtam magamat az Úri Koldusok 2825 V| hármacskán el fogunk menni valami kiskorcsmába... Valami olyan helyre, 2826 V| gondol vissza arra a bolondos kisleányra, aki ezeket a sorokat oly 2827 XII| vonat hangos robogással kiszaladt az üveges pályaházból...~ ~ 2828 X| elsápadt, hogy én sietve kiszaladtam az inasért s beletelt vagy 2829 V| fiatal szívét, egy szomoru, kiszáradt, megrokkant öreg embernek 2830 V| alatt, amelyből a levegőt kiszivattyúzták... Lehetne annyi önérzete, 2831 VIII| levegőre: igen városias és kisasszonyos színe van... Majd meglátja, 2832 V| antiszemita kutyát...~ ~- Kit megint?~ ~- Az étkezőkocsi 2833 VIII| maradtál...~ ~Nem lehetett kitalálni, hogy kinek szól ez a különös 2834 IV| hogy a boldogságom elől kitérjek? Minden embernek joga van 2835 V| biztosan is tudom, hogy kiteszi a szűrömet... Most már mindegy, 2836 V| az első dolga, hogy engem kitiltson a házából.~ ~- Ne féljen, 2837 I| hallgatta végig a kétségbeesett kitörést, s ámulva kérdezte:~ ~- 2838 VII| mellé, aztán még inkább kitörtek belőle lelkének föllázadó 2839 V| menü pompás volt, a borok kitünőek, a fölszolgálás csodaszerü, 2840 VI| A cigányt hallgatom s kitünően érzem magam...~ ~A híres 2841 VII| idealista iskola utolsó kitünőségét bámultak, most szinte egy 2842 IX| a kezét, míg a homlokán kiütött a hideg verejték.~ ~- Itt 2843 V| óránál, amikor Ella ijedten kiugrott az ágyából.~ ~- Szent Isten, 2844 VI| Cauders első föllobbanásában kiutasítaná a házából?... Az ötvenhárom 2845 IV| asszonyok voltak, merészen kivágott derékkal, melyhez habkönnyü, 2846 V| feleségül, akit önmagam kiválasztottam...~ ~- De édes kicsikém - 2847 V| ágyneműimet a zálogházból kiválthassam, s az a köszönet érte, hogy 2848 I| mindenre kész vagyok, amit csak kiván tőlem...~ ~A leány lehajtotta 2849 III| amelyeknek gázkandallóiban kivánatos tűz égett, s egy szőnyeget 2850 V| amíg belépőjét levetette, kiváncsi pillantást vetett a nézőtérre, 2851 IV| készült s a stréberek és kíváncsiak nagy csoportja kísérte a 2852 V| belsőleg csupa izgalom, csupa kíváncsiság, csupa türelmetlenség. A 2853 V| élettől én nem kívánok és nem kívánhatok. A szerelem, a maga fiatalsága, 2854 VI| formaságok elől, amelyek azt kivánják, hogy Rábai barátunk nevében 2855 IV| aminthogy a költőtől se kívánják, hogy verset írjon, ha társaságba 2856 VI| végigolvastam, s most már ugyancsak kívánkozom valami eleven ember társasága 2857 IV| szólnék, ha a kegyelmes úr nem kívánná...~ ~Lászlóffy arca egyszerre 2858 IV| merem megmondani, hogy mit kívánnak öntől...~ ~- Akármit kíván, 2859 V| csak jó éjszakát akartam kívánni mégegyszer...~ ~Ismét elcsevegtek 2860 XII| tegye oly boldoggá, ahogy én kívánom... Olyan boldoggá, hogy 2861 XII| A vers rossz, de a kívánság őszinte, - tette hozzá a 2862 VIII| kérdezte:~ ~- Menyasszony? Kivel?~ ~- Valami Mayer László 2863 VIII| sok dolga ellenére, mind kivétel nélkül tudott...~ ~- Hát 2864 III| aminőknek két vérbeli angol klub kivételével talán egész Európában se 2865 II| félnie a nélkülözéstől. Kivívni való cél immár nem lebegett 2866 VI| dühösen vállat vont, aztán kivonult a szeparéból, miután Kemény 2867 V| mit teszek és a jövőmért kizárólag engem fog terhelni a felelősség. 2868 V| maga becéző gyöngédsége: ez kifárasztana, a terhemre lenne és az 2869 V| mámorától, az asszonyok kipirulva csevegtek az udvarlóikkal, 2870 VI| Öt nap óta az összes klasszikusokat végigolvastam, s most már 2871 IV| zongorázott a fiúknak, ha éjjeli kóborlásukban egy külvárosi szeparéba 2872 VIII| Majdnem hajnalig tartott a koccintgatás, s mikor végre eszébe jutott 2873 VIII| Lászlóffy mosolyogva koccintott, de mig a társaság hangosan 2874 XII| a pezsgős poharát. Mikor koccintottak, Rábai komolyan nézett az 2875 VI| elmondjak... Lehet, hogy kockára teszem, ami a legdrágább 2876 X| mindegy: örökre elvetettem a kockát...~ ~Elérzékenyülve nézett 2877 V| sarkáról...~ ~- Eljön velem a kocsiállomásra?~ ~- Nagyon szívesen.~ ~ 2878 V| hát akkor a robogó vasuti kocsiban csárdást táncolnék...~ ~ 2879 V| multkori kisasszony, akit a kocsihoz elkísértem, - szólott bámulva.~ ~ 2880 XII| doktor lekísérte őket a kocsiig, s ott mégegyszer megrázta 2881 V| gyorsvonatnak közvetlen kocsija Grácba... Mintha én tehetnék 2882 VIII| mosolyogva.~ ~Felült a doktor kocsijába, s elvitette vele magát 2883 IV| notabilitásai látogatták. A kocsik között lovasrendőr tartotta 2884 VIII| fölhozom!... Most lovagol, kocsikázik, sőt még a vadászatainkra 2885 V| utca zsufolásig tele volt kocsikkal, fölvirágozott fiakkerek, 2886 V| az angolnőjével, amint kocsin hajtattak a Károly-köruton 2887 XII| a pironkodó menyecske a kocsiról leszállt, a krakéler-orvos 2888 V| fölismerte a Lászlóffy tegnapi kocsisát.~ ~- Látja azt a fiatal 2889 V| ilyesmit nem igen szokták a kocsisuknak az orrára kötni...~ ~Mohón 2890 II| vezetett végig az Alföld kocsiszínein, s amikor nagynehezen fölkerült 2891 IV| minap adta elő a szegvári kocsiszínt, ahol valamikor, fiatal 2892 IV| furcsa az a mesterséges köd, amivel a fiatal hölgyeket 2893 XI| meghajolt s hosszasabb köhécselés meg sóhajtás után így szólott:~ ~- 2894 V| beszélgetett, mozgolódott és köhögött.~ ~- Ha nem csalódom, hát 2895 VII| fölül az elszegényedett és kölcsönpénzből élősködő zsúr-alak ábrázolásában. 2896 IV| passziója ne kerüljön pénzbe. Ha kölcsönkéréstől tartott - pedig ehhez kitünő 2897 V| mindössze öt üveg sör erejéig költekezett...~ ~- Kedves doktorom, 2898 IV| éppen csak az kell, még költeményeket és naturalisztikus regényeket 2899 II| csakhamar csinos legénylakásba költözhetett szegényes hónapos szobájából. 2900 IV| mondhatatlanul édes fájdalom költözik a szívébe, s hogy a büszkeségnek, 2901 III| helyzetének megfelelő palotába költözzék...~ ~A komornyik átvezette 2902 IV| megőrizte fiatalkorának édes és költői szomjúságát. Arca egyszerre 2903 IV| mesterségével; aminthogy a költőtől se kívánják, hogy verset 2904 V| nyelvtan-készítő szerelmes...~ ~Könnyed hangon, tréfásan mondta 2905 V| Lászlóffy, tréfát affektáló könnyedséggel.~ ~- Mindent lehet, amit 2906 VI| lett volna szó... Mrs Black könnyekkel a szemében beszélt a jóságáról 2907 V| megundorodnám, ha ilyen könnyelműségre képes lennék...~ ~Szomoruan 2908 I| asztalra s szégyenkezve, könnyes szemmel susogta:~ ~- Arra 2909 VI| olvadó pillantást, csakhogy könnyüszerrel milliomossá lehessen... 2910 III| nehéz szivart szereti, de ha könnyüt akar, azt is adhatok, mert 2911 VI| most történt először, hogy könnyüvérü nők társaságában éjszakázott... 2912 VI| kevés igényem van, azt mind könnyűszerrel kielégíthetem, s a meleg 2913 IV| szeméből hirtelen kicsordult a köny... Csodálatosan bájos és 2914 V| ablakhoz, s dobogó szívvel, könybe lábadó szemmel olvasta végig 2915 IX| Gyöngéden megsimogatta a lány könybenúszó égő arcocskáját, forró kezét 2916 XI| szempillája alatt hirtelen egy könycsepp csillant meg.~ ~- És apa, - 2917 IV| észre, hogy a leány szemében könycseppek csillognak. Egy pillanatra 2918 V| többé! Utolsó, fölszáradó könycseppjével együtt feledje el a szegény, 2919 X| az öreg asszonyt és míg a könyei kicsordulnak a szeméből, 2920 IX| kicsike babáknak...~ ~Ella a könyein keresztül elmosolyodott, 2921 VII| mindjobban átnedvesedtek a könyeitől...~ ~ ~ 2922 XI| helyéből és most már omló könyekkel szólott:~ ~- Ha este utazik, 2923 X| megnedvesedtek a szemei a könyektől:~ ~- Szegény, jó apuskám, 2924 XI| ráborult a színész vállára és könyekben úszó szemét megindultan 2925 V| szomoruan, miközben kezét a könyező színész vállára tette. - 2926 V| érzékeny teremtés volt, könyezve ölelte magához a tanítványát 2927 V| kapaszkodott a páholy plüss könyöklőjébe, s Ella is szinte mindenről 2928 X| Semmit se mondott, könyörgöm, csak a szívéhez kapott 2929 XIII| regényes aranyködét hirtelen, könyörtelenül szétfujja... Az aranyködöt, 2930 VI| csupán a jó szívénél és a könyörületességénél fogva avatkozik ebbe a naiv 2931 II| elolvasgatott valami kedves könyvéből. És amikor lefeküdt, így 2932 VII| látom, most békén olvasnám a könyveimet, s nem lenne más gondom, 2933 V| amelyről eddig csak a könyvekből és az ujságokból hallottam 2934 III| falak körül mennyezetig érő könyvespolcok, óriási íróasztal, - mindig 2935 VII| Egy pillantást vetett a könyvesszekrényére, amelynek polcain csöndes 2936 V| ketten elővettek egy angol könyvet s elmerülve olvasták a skót 2937 VIII| olvasgatni kezdte a Macaulay könyvét, ott, ahol hónapokkal azelőtt 2938 IX| vendégét s így vezette be a könyvtárszobába, amelynek ajtaját óvatosan 2939 II| hosszat járt föl és alá a könyvtárszobája szőnyegén. Utóbb az íróasztalához 2940 II| Lászlóffy szótalanul vonult be a könyvtárszobájába, a szamovár alatt meggyújtotta 2941 III| baj, mintha a méltóságod könyvvezetőjéről vagy titkáráról álmodoznék... 2942 III| fővárosban. Az egyszerü kis könyvvivőből, aki egy felsőmagyarországi 2943 V| még ilyesmit. Ott lesz a környék valamennyi csinos leánya, 2944 V| egyszerü gyermekei itták a környéken készült fehér sört.~ ~- 2945 VI| kávéházban általános tisztelet környékezte őket, mert a milliomos elemet 2946 V| amikor a mérges szomszédunk a körtefáján megcsípett... Jaj, jaj, 2947 IV| hogy helyet foglaljak a körükben...~ ~Csak látnia kellett 2948 V| talán századszor - megint körülcirógatta az öreg dámát, s hizelkedve 2949 IV| röviden azt mondom...~ ~Körülményes, kissé akadémikus ízü fejtegetésbe 2950 III| szőnyeges, ragyogó előcsarnokban körülnéz, azt hiszi, hogy valami 2951 IV| ötleteit és elmésségeit... - A körülöttük álló urak kissé gúnyosan 2952 IV| amivel a fiatal hölgyeket körülveszik... A szende nőiesség, - 2953 V| között, akik születése óta körülveszik, regényes álmaiban úgy képzeli, 2954 V| Európa minden színpadán körutat tett már, hogy az ismeretlen 2955 I| és vállalkozóé? És minek köszönhetem a szerencsét, amely ide 2956 VI| színész szemébe.~ ~- Hogyan köszönjem meg, amit tett értünk, kedves 2957 V| tréfás, ingerkedő, enyelgő köszöntésekre, melyekkel mindenünnen elhalmozták 2958 XII| meghajolt, s a névnapot köszöntő gyermek szögletességével 2959 VI| hogy a nyelvét ártatlanokon köszörülje...~ ~Mégegyszer megszorította 2960 XII| öltött, amennyiben még a köszvényesek, az influenzások se maradtak 2961 VI| teszek eleget a lovagias kötelességemnek...~ ~Nyájasan közelebb lépett 2962 VI| ezer forintért, ha valaki a kötelességem alól fölmentene, de mit 2963 V| pongyolában, a vállán csipkés köténnyel jelent meg újra.~ ~- Soká 2964 V| ugyan ingujjban, de kék kötényt hordott - nagy üggyel-bajjal 2965 V| a kocsisuknak az orrára kötni...~ ~Mohón nézett az aranyra, 2966 I| volt, csupa bonhomia ült ki kövérkés arcára, - s jókedvüen így 2967 XII| az esküvőt nászlakoma is kövesse, tartsuk hát meg a nászlakomát 2968 XI| aranyszívét...~ ~Mikor a követ nagy hajlongások után eltávozott, 2969 IV| elnyomott fiatalság... Mi jogon követelhetik tőlem, hogy a boldogságom 2970 VII| mely a multheti viharra következett. Miért nem ír Ella legalább 2971 XI| Goldschmied, anélkül, hogy a közbeszólásra reflektálna, - kerek kétszázezer 2972 V| képviselő huszba, egy híresebb közbeszóló ötvenbe, egy mágnás - még 2973 VI| véve igazán nem lenne semmi köze az egész dologhoz... Tudom, 2974 V| sorstól, hogy mindig a maga közelében lehessek s hogy este, minden 2975 VII| mindenki félve húzódott el a közeléből, mert a zsákmányára induló, 2976 IV| házigazda kérő pillantással közeledett a színész felé.~ ~- Kedves 2977 XII| bizalmasan sietett a zavarban közelgő új házasok felé.~ ~- Nagyságos 2978 VIII| gallért visel... A vőlegény közeli rokonuk Cauderséknak, s 2979 IV| megpillantotta, látható örömmel közelített feléje az egyik női szalon 2980 VI| ritka vendég... Ide csak közénk, a karosszékbe, s buktassák 2981 IV| szőnyegén végighaladt, két középkori apród tárta föl előtte a 2982 IV| leányok szobájában, s hogy a közfigyelem jó darabig az elegáns színész 2983 III| pénzügyi kapacitása lett. Az is közismert dolog volt, hogy Cauders 2984 XIII| át regénynek látszott a köznapi élet, boldogságnak a naiv 2985 V| Budapestre... Csak később fogja közölni velem, hogy a leveleit hova 2986 V| még a szomszédos fürdők közönsége is berándult, hogy a nagy, 2987 V| egymásután elmesélte mindazt, ami közte és a híres színész közt 2988 III| többiben biz’ Isten nincsen köztünk különbség. Ön se alszik 2989 VI| elégtételt adjak... Ha az urak közül oly szíves lesz valaki, 2990 IV| hóbortosnak híreszteljék, de őt a közvélemény nem bántotta; vállát vonva, 2991 V| nincs a bécsi gyorsvonatnak közvetlen kocsija Grácba... Mintha 2992 V| inas az ezüsttel kivert kofferokat és táskákat vitte le a kapu 2993 V| fölmenekült az irodába, a kollégái behúzták a nyakukat a gallérjukba, 2994 V| mulasztja el, hogy ünnepelt kollégáját megnézze.~ ~Titokban összecsomagolták 2995 VII| így nevezték, miközben a kollégák mélabúsan bámultak a szivarjuk 2996 V| szőke haja valami vöröses koloritot kapott a sötét üvegeken 2997 IV| most úgy érezte, hogy a komédia érdekli és imponál neki, 2998 VIII| körül az ország legelső komédiását...~ ~- Be kell ütni a kályhát, - 2999 V| hogy az édes apja egy vén komédiáshoz adná feleségül?~ ~- Itt 3000 IV| ismeretségek után törje magát. „Komédiások!” - szokta volt mondani 3001 VIII| nem bírja ki tovább ezt a komédiázást, egy pillanatig pokoli vágya 3002 V| mindent elintéz? Egy hazug, komédiázó levéllel, amelyben maga 3003 I| a harmincöt éven át való komédiázás?... Tévútra vezette, hogy