IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Aranyköd Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3004 IV| mint megigérte, - s egy komfortáblin elhajtatott a Nádor-utcába. 3005 V| behúzta maga után az Arany Komlóhoz címzett vendéglőbe.~ ~A 3006 VI| Miskát és Réthi Sándort egy komor pillantással maga után intette. 3007 VI| akart valamit, de Cauders komoran leintette.~ ~- Azt hittem, 3008 VI| már kétszer is kérdezte a komornyiktól, hogy nem volt-e itt a nagyságos 3009 VI| lépett közelebb a mulató kompániához, az urakkal udvariasan kezet 3010 VII| mert többnyire az egész kompániáját megkopasztja...~ ~A színész 3011 IV| volt az éjjeli ujságíró kompániáknak, de mindig óvatosan ügyelt 3012 VI| kalandozik ettől a lármázó kompániától... A hallgatása annyira 3013 IX| hogy a magáé lehessek, ha kompromittálom magam... Másként, én mondom 3014 X| dolog felől, most még nem kompromittálta magát a világ előtt... Gondoljon 3015 IX| feleségemről...~ ~A leány konokul hátradőlt a fauteuilben, 3016 VII| előadása után, egyhangúlag konstatálta, hogy Lászlóffy önmagát 3017 V| többre becsülné egy sikerült konverziónál.~ ~A házikisasszony cigarettát 3018 VIII| szakácsnőkkel tárgyalnak a konyhapénzről és egyéb nevezetes dolgokról.~ ~ 3019 IX| szemmel állt előtte a homályos konyhában. De csakhamar visszatért 3020 V| viszonyt tart fönn, hogy még a konzulja esküvőjén is megjelenik. 3021 II| Csodálatos is volt, hogy a koplaló, rövidnadrágos ember, aki 3022 II| hiúság iránt. Fiatal korában koplalt és szinlapokat ragasztott, 3023 V| majdnem huszonnégy óráig koplaltattak, mert hiába akartak arra 3024 X| mire az előszoba ajtaján kopogtat...~ ~- Nem mondott semmit, 3025 IV| történetét, aki az anyja koporsója mellett tapsolni kezd örömében, 3026 V| második sorba... Ott, a kopott úr mögött, aki a zsebkendőjével 3027 IV| a Sárhalmi József fiatal korából (a nagy művésznek most 3028 V| Cauders-palotában, hogy korán reggel együtt hajtassanak 3029 III| hogy fiatalabbnak lássék a koránál.~ ~ ~ ~ 3030 VI| de bibliai szentek a mai korban nincsenek többé...~ ~Cauders 3031 V| lakom, szakasztott ilyen korcsma van, de ott hordárok és 3032 V| hogy az ilyen ember kis korcsmában énekel... Akármelyik operettszinpadon 3033 V| diszített, külvárosi kerti korcsmából vidám citeraszó hallatszott 3034 IV| tiszttartó is betévedt a korcsmai fészerbe, ahol a nagy művész 3035 II| még jóformán csak azok a korcsmárosok ismerték, akiknél a koszt 3036 V| finom és előkelő... Olyan korcsmát keressünk, ahol ingujjas 3037 VI| Negyedóra mulva a legpompásabb korhely-hangulat lebegett a füstös helyiség 3038 VIII| vén szamár, aki ötvenéves korodban is éretlen kamasz maradtál...~ ~ 3039 V| férfiakat. Egy városatya öt koronába kerül, egy közönséges képviselő 3040 VII| hangulat hatása alatt, tízezer koronás alapítványt tett a legtalentumosabb 3041 V| színésztarifa szerint, vagyis két koronával...~ ~- Jöjjön el mester, 3042 XI| jelentette, hogy egy ismeretlen, koros úr akar beszélni a fiatal 3043 III| becsületességnek s a férfias korrektségnek. Neki ugyan nem vethették 3044 V| újra a pincérnek:~ ~- Három korsó friss sört, de a csapról 3045 III| szerelmi életük legelső korszakában reám gondoljanak. A fődolog, 3046 III| imát mormolva nyelte le a kortyokat, mert ilyen teát még csakugyan 3047 V| az izgatott suttogás, a kóruson éneklő gyermekek szívhezszóló 3048 V| őrültség! Ha nem is beszélek a korkülönbségről, de a vagyona, szegény kis 3049 V| jönni, én hívom meg... Ha kosarat ad: akkor örök harag... 3050 V| aki féléjszakán át ott kószál a primadonna lefüggönyözött 3051 II| korcsmárosok ismerték, akiknél a koszt fejében néha a garderobe-ja 3052 I| tartozó leány, - télies kosztümjéhez pompásan illet a sötétkék 3053 XII| menyecske a kocsiról leszállt, a krakéler-orvos szertartásosan meghajolt, 3054 VI| már verekedni az országos krakélert, csodálkozva tapasztalták, 3055 III| könyvek, egy csodálatosan ósdi kredenc, s egy rugókra járó, különös 3056 V| kávét iszom... Pedig valami kriminális lőrét ittam, ami a kávé 3057 V| a földszinten pápaszemes kritikusok törülgették izgatottan a 3058 IV| Leart játszotta...~ ~Valami krónikás anekdotát kezdett mesélni 3059 III| gégéje megtűrte valahogy a kubai gyártmányokat, - s ábrándozva 3060 V| kisasszonyhoz:~ ~- My dear, küldje ki valamiért a szobaleányt... 3061 V| velem, hogy a leveleit hova küldjük...~ ~A kis leány kétségbeesve 3062 V| tervem, hogy néhány évet a külföldön töltök, s a halálom előtt 3063 V| hamarabb, mint apa, aki a külföldre utazott. Ami pedig a tisztességet 3064 V| kifogynak. Már csak mégis különb mulatság talán, ha az ember 3065 X| sorjában fölemelte a fedőket a különböző lábasokról.~ ~- Mi jót kaptunk 3066 IV| aki az ujjaival rajzolt különféle ábrákat a levegőbe, s mint 3067 V| hogy ő se tartja ezt olyan különösnek, mint maga hiszi...~ ~A 3068 VI| bevonult a legelegánsabb különszobába, a pincérek előhozták a 3069 V| később Ella már comme il faut külsővel, karcsu termetén szürke 3070 VI| útját, amíg az ötödik szoba küszöbén meg nem állt: ott volt a 3071 IV| feléje az egyik női szalon küszöbéről.~ ~- Köszönöm, hogy eljött, 3072 V| Előbb csöndesen megállt a küszöbön, aztán komolyan megszólalt:~ ~- 3073 VI| benézzen. Alig lépte át a küszöböt, hangos éljenzés s üdvözlő 3074 VI| kalapját és távozott. De a küszöbről még egyszer visszafordult.~ ~- 3075 V| Vén vagyok, kifáradtam a küzdelemben; és a szívem - óh mily őszinte 3076 V| elfelejteni, hogy a bánatunkban, a küzdelmeinkben részt vett...~ ~A vonat 3077 II| Mi lehetett még, amiért küzdhetett, amiről álmodhatott volna? 3078 VI| az oka... Minden erőmmel küzdöttem ellene, de végre is gyarló 3079 V| eddig, hová gondoltam, miért küzködtem?... Az eddigi életem nem 3080 IX| A színész kétségbeesve kulcsolta össze a kezét, míg a homlokán 3081 VIII| nem alszik belőle... De kulturember létére nem engedte át magát 3082 XII| Rábai elkisérte őket a kupé ajtajáig, mégegyszer búcsut 3083 V| Hát nem elég, hogy egy kupéban jövünk valahonnan, amikor 3084 V| kissé becsipve, az Elláék kupéjába visszatért. Már a folyosón 3085 V| bivalynyaku ifju szállt föl a kupéjukba, aki éles szemével az ablakon 3086 VI| magányosan üldögélt egy kupica aranysárga pálinka mellett...~ ~ 3087 I| teremtés, aki most ijedten kuporodott meg az egyik fauteuil mellett. 3088 VI| aranyifjuság oly féktelen jókedvvel kurjongatott, mintha legalább is az orosz 3089 IX| jött haza, s magára véve a kurta bársonykabátját, éppen falatozni 3090 VIII| amikor Horovicz doktor egy kurtakabátos, darutollas, de azért igen 3091 V| szekrényeiben és a fiókjaiban kutatott, s csak estefelé hagyta 3092 VI| Megsértettem Rábai urat, hát kutyakötelességem, hogy elégtételt adjak... 3093 V| leszidtam azt az antiszemita kutyát...~ ~- Kit megint?~ ~- Az 3094 V| s dobogó szívvel, könybe lábadó szemmel olvasta végig a 3095 X| bűnbánattal leborul az édesatyja lábaihoz... Most még senki se tud 3096 X| fogok ülni, maga pedig a lábamhoz telepszik a zsámolyon, a 3097 VIII| megállította a kocsiját... A lábánál ott hevert az operáló táskája: 3098 X| fölemelte a fedőket a különböző lábasokról.~ ~- Mi jót kaptunk ebédre? 3099 XIII| Megisznak egy pohárka Lacrima Christi-t, aztán a cókmókjukat 3100 III| tudta fejezni, mint valami laikus polgári ábrázat, a menyei 3101 III| s két másik chamoisszinü lakáj szedte le a vendég válláról 3102 IV| ruhatárban aranytól csillogó lakájok szedték le róla a kabátot, 3103 VI| aztán széthajtotta előtte a lakás balszárnyába vezető szőnyegajtót. 3104 III| háromszobás, másodemeleti lakásában húzza meg magát, de az egyetlen 3105 X| óta itt vagyok a Lászlóffy lakásán. Esküszöm neked, hogy innen 3106 V| ezután Ella otthon volt a lakásukban. Egész délután a szekrényeiben 3107 V| Abban a házban, ahol én lakom, szakasztott ilyen korcsma 3108 X| Remélem, ízleni fog a lakoma, ha megtudja, hogy én kevertem 3109 XII| után nézett... A sötétvörös lámpák mindjobban eltüntek a fekete 3110 V| végül lecsavarták a villamos lámpát s komolyan elhatározták, 3111 V| ötperces menyecskével a virágos landauerben helyet foglalt.~ ~Cauders 3112 X| tűzhely szélén... És míg a láng pirosra festette rózsás 3113 IV| csavart oszlopok mentén szines lángok ragyogtak a déli növények 3114 III| látja többé, csak annál lángolóbb lesz a szenvedélye, de a 3115 VI| ami a kihült szívét így lángra lobbantotta...~ ~A színész 3116 XII| hogy ebben a csöndes kis lányban ilyen nagy hős rejlik? Mert 3117 X| ha egy rossz, engedetlen lányod van, mintha semmilyen sincs? 3118 VIII| hihetetlen, hogy ezek a picurka lányok milyen gyorsan beleélik 3119 IV| udvarlóinktól, akik ostobán és laposan mesélik el a Feydeau ötleteit 3120 VI| hadonázott a kezeivel.~ ~- Lárifári, csak hagyja a szószátyárkodásait... 3121 IV| fölkelt a karosszékből s míg a lárma hirtelen elcsitult, a zongorák 3122 VIII| legszenzációsabb termékeit. A lármára az ujságolvasók, a kártyázok, 3123 I| kétségtelenül meghallotta a lármát, legalább a következő pillanatban 3124 VI| messzeségben kalandozik ettől a lármázó kompániától... A hallgatása 3125 V| helyét...~ ~A helyiségben lassanként átláthatatlan lett a füst, 3126 V| tanuló...~ ~- Úgy-e, hogy lassankint kiábrándul belőlem?~ ~- 3127 III| igyekezni, hogy fiatalabbnak lássék a koránál.~ ~ ~ ~ 3128 XIII| semmi bajom...~ ~A fogat lassu trappban döcög tova az országúton. 3129 XII| alak várta türelmetlenül Lászlóffyékat: Rábai doktor, aki a kezében 3130 IV| szólott a feléje forduló Lászlóffyhoz. - Stern mester éppen a 3131 XIII| ez: az oldalán nem az ő Lászlóffyja ül, hanem egy beteges, kimerült, 3132 V| térít a rossz útra... Ha Lászlóffyval nyolcszáz ember jelenlétében 3133 V| keresek a nagy csillagok látásában, akik mesés fényükkel idegen 3134 V| élvezte a szerelmes férfi látásának gyönyörét.~ ~- Ne tagadja, - 3135 II| pénzembernek, akit eddig csak látásból ismert. Ezt írta neki:~ ~„ 3136 XIII| olajos halacskáknak még a látásuktól is rosszul leszek...~ ~Az 3137 V| törülgették izgatottan a látcsöveiket. Ella, amíg belépőjét levetette, 3138 V| angol nő odafordította a látcsövét s ijedten szólott:~ ~- Lászlóffy!~ ~- 3139 IV| messziről megpillantotta, látható örömmel közelített feléje 3140 VI| boldog vagyok, ha magát láthatom... Még ma este fölkeresném, 3141 I| megdöbbent modorából is látnivaló volt, hogy nem igen ismeri 3142 II| szíve ébredt-e föl a furcsa látogatás után: Lászlóffy egész nap 3143 VI| nyugodt, ez volt az utolsó látogatásom a házában... Ha a millióját 3144 V| amikor Lászlóffy először tett látogatást nálunk.~ ~Végre valahogy 3145 I| veszett a bájos képen: a látogató szőkehaju, feketeszemü gyermek 3146 IV| Cauders Ella volt, a minapi látogatója.~ ~A fiatal leány szó nélkül 3147 I| ember bámulva nézett különös látogatójára, s a fiatal leányt látva, 3148 IV| főváros igazi notabilitásai látogatták. A kocsik között lovasrendőr 3149 X| sírni, ha engem boldognak látsz! Irj egy sort, tudasd egy 3150 XII| maliciának annyira minden látszata nélkül mondta ezt, hogy 3151 VIII| mosolyogva, szinte a gyönyörüség látszatával hallgatta a vőlegény terveit 3152 I| tizennyolcesztendősnek látszó leány, aki a nagyságos urral 3153 I| olyan emberevő, amilyennek látszom. Tegye le szépen a kalapját 3154 V| fűtől-fától: „Ugyan kérem, nem láttak valahol egy szerelmes kis 3155 VIII| Kerepesi-úton, de a színész láttára megállította a kocsiját... 3156 IV| mindent... Hogy Feydeau vagy Lavedán rontana mi rajtunk - ujjé! 3157 XIII| tetszik, mintha egy parányi lázam is volna... Tapintsd csak 3158 V| se jártak, mikor hirtelen lázas mozdulattal bökte meg a 3159 IV| amikor tavaszi estéken lázasan tombolt benne a fiatal életerő... 3160 IV| elpirulva, a gyönyörüség lázával sütötte le a szemét, - de 3161 V| az egész stájer fővárost lázba hozta, még a szomszédos 3162 VI| érkeztem harminckilenc fokos lázzal, s most itt fekszem az ágyban 3163 IV| mintha egész sereg intim és lealázó epizódot hallgatna el. Bármiről 3164 VII| Ellának. Mi történt a kis leánnyal, amióta ő a nádor-utcai 3165 V| avatkozhatnának az apák a leányaik ízlésébe, hajlandóságaiba, 3166 VI| beszélt vele, mintha a saját leányáról lett volna szó... Mrs Black 3167 V| az öreg Cauderssel és a leányával. Az előszobában, míg a házigazda 3168 III| óta Budapest minden fiatal leányának én vagyok a szerelmi kisérleti 3169 V| doktor, aki után egy egész leánygeneráció bolondul...~ ~Az utolsó 3170 IV| Közelébb hajolt az egyik leányhoz, aki a homlokáig elpirulva, 3171 IV| mondanak rám, de bánom is én... Leánylétemre több az eszem, mint az egész 3172 IV| pillanatig a szemébe nézett a kis leánynak, aki udvariasan bókolt előtte. 3173 X| makacs és mégis oly boldog leányod~ ~Ella.”~ ~Mikor a gazdasszony 3174 I| feketeszemü gyermek volt, az angol leányokéhoz hasonló, rózsás arcszínnel, 3175 IV| azt mondja, hogy a fiatal leányoknak nem való a francia erkölcsdráma? 3176 VI| csodálkozva nézett a szép, fiatal leányokra, akik a fiatalsággal az 3177 VI| Hogy maga is szerelmes a leányomba, s tőlem függ, hogy mindkettőjüket 3178 VI| is, amit a hóbortos kis leányomért vívott...~ ~- Méltóságod 3179 I| visszagondolni menyecskekorában leányságának erre a hóbortos szeszélyére...~ ~ 3180 V| gondos szemlét tartottak a leányszoba garderobejában, ahol habkönnyü 3181 V| tisztában lenne. Fehér leányszobájában, a szerető szívek között, 3182 XIII| bolondos fiúktól, a nádor-utcai leányszobától?...” És mintha a jövő titokzatos 3183 IV| hirtelen elfordította a fejét a leánytól s a fagylaltját kanalazva, 3184 IV| Mindannyian elpirultak, hiszen leányzsurjaik hány édes órájának volt 3185 V| csak jobbfelé, - az egész leánycsapat majdnem fölfalja önt a tekintetével.~ ~ 3186 V| menyasszony kipirulva bókolt a leányismerőseinek, a vőlegény pedig kissé 3187 IV| ahol a nagy művész az öreg Leart játszotta...~ ~Valami krónikás 3188 VI| a vagyonomat az egyetlen leányom örökli, s nem sajnált néhány 3189 X| nélkül hazatér, s bűnbánattal leborul az édesatyja lábaihoz... 3190 IV| természetesen a leányos szobában lebzselt, udvariasan odalépett hozzá, 3191 V| leányok, akiket annyira lecáfol... Aki a zsidó vallást csak 3192 V| hosszu halogatás után végül lecsavarták a villamos lámpát s komolyan 3193 VI| következő percben hirtelen lecsillapult:~ ~- A mesternek még azt 3194 VII| hogy a színpadról szinte leérzett a közönség közé a meleg 3195 X| csak a szívéhez kapott és leesett a kanapéra... Annyira elsápadt, 3196 V| meg a portásnak, mielőtt lefekszik, hogy süttesse el hajnalban 3197 VIII| havannákat... Éjfélkor szépen lefekszünk, mint tisztességes emberekhez 3198 VIII| valakinek, hogy innen-onnan lefeküdni is illenék. Mayer László, 3199 VI| fiatal urak voltak, akik lefekvés előtt mindíg benéztek még 3200 VII| a kétségbeesés, amikor a lefolyt jelenet hírét meghallotta? 3201 V| ott kószál a primadonna lefüggönyözött ablaka alatt... Ha kényszerít 3202 IV| emlegetett, most mintha lefujták volna a vállairól: úgy rémlett 3203 V| fogok mondani, mindent a legapróbb részletig, hiszen szükségem 3204 XI| nem akarja, hogy a világ legboldogtalanabb teremtése legyek... Most 3205 VI| hogy kockára teszem, ami a legdrágább előttem a világon: a hozzám 3206 VI| hölgyekkel együtt, bevonult a legelegánsabb különszobába, a pincérek 3207 III| negyven év alatt a monarchia legelőkelőbb pénzügyi kapacitása lett. 3208 IV| mesternek most hallotta legelőször a hirét - aztán Rábaira, 3209 II| Lászlóffy csakhamar csinos legénylakásba költözhetett szegényes hónapos 3210 V| történt: első látogatását a legénylakásban, Lászlóffy vizitjét az édesapjánál, 3211 VIII| azt hiszem, hogy ez lesz a legértékesebb ajándék, amit viszek neki: 3212 V| rezignáltan válaszolt:~ ~- Nos hát legföljebb meglesz az az örömük, hogy 3213 XII| otthon, nehogy a pletyka legfrissebb részleteit elmulasszák. 3214 VII| beszéltek nekem - írta a leghíresebb kritikus - a Zacconi realizmusáról, 3215 V| ingerelni ellentmondásokkal, s a legképtelenebb állításait is szeliden helyeselni 3216 XIII| kényes a szervezetem; a legkisebb szabálytalanság, s kész 3217 V| Norde játszik, Németország legkitünőbb drámai színésze... Ha Lászlóffy 3218 V| is kap s az esküvőjén a legokosabb emberek is boldogságtól 3219 VI| bekukkantott... Negyedóra mulva a legpompásabb korhely-hangulat lebegett 3220 V| álljak, rögtön itt van a legpompásabban kifejlett influenza...~ ~ 3221 IV| félni tőle, mert neki volt a legrosszabb nyelve az egész társaságban.~ ~ 3222 V| Megérdemelném, hogy a legsötétebb tömlöcbe csukjanak, amiért 3223 VI| biztosságát, mely eddig a legsulyosabb helyzetekben is hűséges 3224 VII| koronás alapítványt tett a legtalentumosabb színinövendék számára, az 3225 V| biztosíték, hogy a földkerekség legtisztességesebb nőszemélye gardiroz...~ ~- 3226 II| kritikus, akinek a szavára legtöbbet adnak a magyar időszaki 3227 V| amint egy színházi műépítész legutóbb elnevezte. Lászlóffyt azonban 3228 VII| díszsírba, amivel tisztelőim még legutoljára megajándékoznak...~ ~Kétségbeesve 3229 III| megmondta a véleményét, mint a legutolsó gyakornoknak. Az igazságérzet 3230 V| szívében, mint tünő gyermeksége legvégső szép álmát, az utolsó beszélő 3231 XII| ilyen hajnali órákban talpon legyenek.~ ~Mikor azonban, mint férj 3232 VI| Úgy fogadtam, mint a legjobb barátomat, a testvéremet 3233 VIII| bőkezüséggel állították oda Havanna legszenzációsabb termékeit. A lármára az 3234 V| montenegrói konzul címét és a legvagyonosabb nagykereskedők pöreit viszi. 3235 V| menyasszony, az oltár előtt, lehajtott fővel hallgatta a pap beszédét, 3236 I| kiván tőlem...~ ~A leány lehajtotta fejét az asztalra s szégyenkezve, 3237 IX| tenni, hogy örökre egymáséi lehessünk, meg fogjuk értetni, hogy 3238 VI| könnyüszerrel milliomossá lehessen... Pedig biztosítom, hogy 3239 IV| és rokkantnak tünjék föl? Lehet-e egyáltalában áldozat, amely 3240 V| lehetségesnek, ami majdnem a lehetetlenséggel határos: hogy az édes apja 3241 IX| sejtették is volna, hát most nem lehetnék itt... Ebédután, amíg a 3242 IV| Az, hogy ennyire büszke lehettem magára...~ ~Cauders, aki 3243 V| leányok bizony Isten nem lehetünk valami büszkék... Hát csakugyan 3244 V| maga?... Vegyük mindazt lehetségesnek, ami majdnem a lehetetlenséggel 3245 VII| a fejét, s a szempilláit lehunyta, mintha erőszakosan menekülni 3246 VI| valamit, de Cauders komoran leintette.~ ~- Azt hittem, inkább 3247 IV| hogy egy merész fordulattal lekanyarodott a nagy jellemek ösvényéről. 3248 V| hozni ön előtt, annak menten lekaszabolja az orrát, de önmaga folyton 3249 XII| félreismertem...~ ~Rábai doktor lekísérte őket a kocsiig, s ott mégegyszer 3250 VIII| Lászlóffynak szinte a lélegzete is elállt ezekre a szavakra, 3251 V| félbe a leány, miután nagyot lélegzett, - ez a mai nap lesz az, 3252 XIII| szabályosan - sőt kissé hangosan - lélegzik. Elaludt.~ ~Az asszony ( 3253 VI| zuhatagára hirtelen visszatért a lelkébe a régi önérzet s büszkén, 3254 VII| valamiképp ki nem törnek a lelkéből... Reggeltől estig a szobájában 3255 V| meleg szívéért, az aranyos lelkéért az ő saját fiatalságát, 3256 IV| igen volt járatos a női lelkek útvesztőjében, de öregedő 3257 V| meg magamat és az igazi lelkemet...~ ~- Lászlóffy, - szakította 3258 VII| még inkább kitörtek belőle lelkének föllázadó indulatai.~ ~- 3259 VI| rohamosan föl fog lendülni, lelkes hangon kiáltotta a pincéreknek:~ ~- 3260 V| akit egyszerre mámoros lelkesedés fogott el, kényelmesen elhelyezkedett 3261 XII| Lipótvárosban...~ ~Oly őszinte lelkesedéssel, a maliciának annyira minden 3262 IV| híres anekdotázója pedig lelkesen integetett a kezével.~ ~- 3263 V| az ő saját fiatalságát, lelkét, minden érzését adhatja 3264 VI| félszázados munkám gyümölcse egy lelketlen kalandor kezébe kerüljön.~ ~ 3265 V| mindenesetre hosszasabb lelki tusa után - csakugyan rászánták 3266 IX| acélból... Képzelje el az én lelkiállapotomat, amikor így váratlanul betoppan 3267 X| aki még mindig tünődve, a lelkifurdalás bizonytalanságával állt 3268 X| valahová...~ ~- Szívesen lemegyek, de a kisasszony akkor ügyeljen 3269 VI| nemes érzés, csupa gyöngéd lemondás, s ime, még veszedelmesebb, 3270 V| akaratosabb, semhogy a szerelméről lemondjon...~ ~- Kívánja, hogy elutazzam? 3271 V| önt szereti...~ ~A művész lemondólag intett, aztán bús rezignációval 3272 V| többé a világon, már rég lemondtam arról, hogy szenvedélyek 3273 VI| üzlet rohamosan föl fog lendülni, lelkes hangon kiáltotta 3274 IV| millióján kívül, főképp ezzel a lenéző mosolyával imponált. Bármiről 3275 IV| bántotta; vállát vonva, lenézőleg szólott a barátnőihez:~ ~- 3276 XII| éltüket, ha nincs is nyár,~ Lengje be víg napsugár.~ Ki a főkötőt 3277 XIII| kényelmes fogata várakozik, lenn, az ezüsttől csillogó étterem 3278 I| Micsoda, kegyed a Cauders Leó leánya?~ ~- Igen.~ ~- Cauders 3279 I| leánya?~ ~- Igen.~ ~- Cauders Leóé, a nagy gyárosé és vállalkozóé? 3280 IV| egyszerre csak maga Cauders nem lép be mosolyogva a leányok 3281 XII| meghatottan jöttek ki - a lépcsőfeljárónál egy cilinderes, városi bundás 3282 III| vesztibüljében van. A barokk-stilü lépcsőházat bolyhos szőnyeg borítja 3283 IV| parfümös levegő, amely már a lépcsőházban megcsapta, meglehetősen 3284 VIII| színész fölballagott a sötét lépcsőn, s elgondolkodva nyitotta 3285 VI| aggódva. De azért energikus lépésekkel haladt fölfelé a szőnyeges 3286 III| ösztöne igazgatta minden lépését, s nem volt oly magas ár, 3287 V| ösztökélni akarta volna a merész lépésre, Cauders derülten így szólott:~ ~- 3288 III| szerénytelennek, ha a dolog nem lepett meg valami nagyon, hiszen 3289 XIII| fölmennénk a szobába? Egy kicsit lepihen, azután bizonyosan jobban 3290 V| arccal fogok az édesatyja elé lépni, akkor, ha ott állok előtte, 3291 VI| mulatóhelyre benézzen. Alig lépte át a küszöböt, hangos éljenzés 3292 X| ajtót fölnyitotta, ketten léptek be egyszerre: Lászlóffy 3293 IX| a gazdasszonya nesztelen léptekkel benyitott az ebédlőbe.~ ~- 3294 IX| a visszafojtott indulat: leroskadt a legelső fauteuilba, fejét 3295 VI| be hozzá...~ ~A komornyik lesegítette a felöltőjét, aztán széthajtotta 3296 V| színész ült, s szívdobogva lesték, hogy Lászlóffy micsoda 3297 VI| históriába...~ ~Lászlóffy lesütötte a szemét; csak most, hogy 3298 XI| előtt azonban, a szemét lesütve, meghajolt s hosszasabb 3299 XII| pironkodó menyecske a kocsiról leszállt, a krakéler-orvos szertartásosan 3300 V| most, amikor már mindennel leszámoltam...~ ~A leány megszorította 3301 V| De legalább a kedvemre leszidtam azt az antiszemita kutyát...~ ~- 3302 V| csakhamar magához tért, hősiesen letörölte arcáról a könyeket, aztán 3303 XIII| árbocait az élet viharai már letörték...~ ~ 3304 VII| lehet, hogy szintén ott lettek volna, de nem jöhettek, 3305 XI| ugyebár nem tiltotta meg, hogy leüljön nálunk?~ ~- A kisasszony 3306 V| Már amikor az asztal mellé leültünk, szemtelenül fürkésző pillantást 3307 V| mintha teljesen a szivarja levágásával lenne elfoglalva, s halkan 3308 VIII| többet tartózkodjék a szabad levegőn... Mert szegényke nagyon 3309 XIII| hiába, hogy itt szinte a levegőnek is olajíze van, mindíg úgy 3310 VIII| nagyon rászorul a pusztai levegőre: igen városias és kisasszonyos 3311 V| üvegbura alatt, amelyből a levegőt kiszivattyúzták... Lehetne 3312 V| Hogy érti azt, hogy a levél hazug volt? - szólott a 3313 V| fogja közölni velem, hogy a leveleit hova küldjük...~ ~A kis 3314 VIII| fölnyitotta az ablakot, s a leveleken kívül valamennyi emlékét 3315 V| hiszem, hogy meglepte kissé a levelem, - súgta Ella a mrs Black 3316 X| fájdalmat érezhetett, amikor a levelemet elolvasta... Rosszul lett, 3317 VII| mindennap maga sietett ki a levélhordó elé, - de a várva-várt sorok 3318 II| Lászlóffy Sándor.”~ ~A levélre, amelyet másnap elküldött 3319 V| úgyis én fogom meginni a levét... A méltóságos úrnak bizonyosan 3320 V| látcsöveiket. Ella, amíg belépőjét levetette, kiváncsi pillantást vetett 3321 VI| a színész szemébe, aztán levetkőzött, s magára öltötte a páncélnak 3322 V| átadta a növendékének a lezárt borítékot, melyre a Lászlóffy 3323 IV| is egész sereg frakkos úr lézengett a leányok szobájában, s 3324 I| örömét... Ha a függönyt lebocsátják, fáradtan sietek haza, mert 3325 VI| mosollyal hallgatta a körülötte libegő hölgyek bókjait s idegenül 3326 IV| a modern férfi az efajta libuskáért rajongana, az nevetséges. 3327 IV| ártatlanságokat már csak a szegény Ligeti Juliskának kell játszania 3328 VIII| Még pedig egyenesen a Lipótvárosba jött, - ez fölöttébb gyanus! 3329 XII| csinálja maga után az egész Lipótvárosban...~ ~Oly őszinte lelkesedéssel, 3330 II| udvarias válasz érkezett. Livrés inas hozta, s az állott 3331 V| leánya esküvője után a Pester Lloyd kiírja a hírek közé a jelenvoltakat. 3332 VI| kihült szívét így lángra lobbantotta...~ ~A színész kérdőleg 3333 IV| öregedő csontjain: ez a feléje lobogó fiatal szerelem oly különös, 3334 V| ittam, ami a kávé tisztes lobogója alatt tolakszik be a szegény 3335 V| állván, nem látta, hogy ki löki meg, dühösen fölkiáltott:~ ~- 3336 V| hogy valami templomszolga lökött meg... Ezer bocsánat, tanár 3337 IV| emésztését elősegítsem...~ ~Lomhán fölkelt a karosszékből s 3338 II| hogy a teát magam hoztam Londonból, oda pedig hitelesített 3339 IV| A jóindulat örve alatt lopództam be, s most az jár az eszemben, 3340 VI| akik legalább álarc nélkül lopóznak be a házba, ahol rabolni 3341 XIII| alattomos bujkálást, amellyel lopva, bűnös öntudattal juthat 3342 V| Pedig valami kriminális lőrét ittam, ami a kávé tisztes 3343 V| Amint látom, a kis leányom lovagjául szegődött...~ ~Lászlóffy 3344 VIII| farsangon fölhozom!... Most lovagol, kocsikázik, sőt még a vadászatainkra 3345 V| csókolt, s a kocsis vígan a lovak közé vágott. Csupán annyi 3346 IV| látogatták. A kocsik között lovasrendőr tartotta fönn a rendet, 3347 VIII| újra olvasgatni kezdte a Macaulay könyvét, ott, ahol hónapokkal 3348 V| szokásához híven hazasietett s Macaulayt olvasgatva teázott a hajnali 3349 VIII| csábították ide, ahol a madár se jár...~ ~A színész nyájasan 3350 III| mindenki. E nagyszerü self made man pályafutását minden 3351 V| érzését adhatja cserébe magácskának.~ ~Isten vele, sírja ki 3352 IX| arcocskáját, forró kezét a magáéba szorította, aztán elérzékenyülve 3353 V| tisztességesen megkapta a magáét...~ ~Mikor a gyorsvonat 3354 V| hogy a maga viruló életét magaméhoz füzzem... Mit gondol: mi 3355 VII| tetszettem magának... A magamfajta vén komédiásnak ez az elismerés 3356 V| Mit gondol drága mrs, magammal vigyem ezt a fehér csipkebluzt? 3357 V| utazom és visszahódítom magamnak. Szerencsére tudom, hogy 3358 IV| Hazudtam, amikor azt mondtam magamról, hogy öreg vagyok; születésem 3359 V| férj... Én azt hiszem, hogy magamtól is mihamarabb megundorodnám, 3360 IX| hogy meglát valaki, mielőtt magánál leszek, biztos helyen...~ ~ 3361 VI| önnel, hanem Lászlóffy, a magánember, aki minden tetteért és 3362 V| fölvirágozott fiakkerek, csillogó magánfogatok állottak a templom előtt, 3363 I| folytak végig, s pihegve, magánkivül rebegte:~ ~- Bocsánat, mester, 3364 IV| tudta róla, hogy nőorvos és magántanár, de emellett egyuttal híres 3365 IV| estére a lakása csöndjét és magányát. Mikor Lászlóffy nagyon 3366 VII| órám, s a szép, a boldog, a magányos estéim idilljének most már 3367 VI| megpillantotta Rábai doktort, aki magányosan üldögélt egy kupica aranysárga 3368 V| suttogta a hány.~ ~- Nappal is magáról álmodom, kis bolondom, - 3369 V| állott az oltár előtt, s a magasból ünnepies orgonaszó áradt 3370 V| darab szerzőjét, a világhír magaslatára emelje. A levegő már forró 3371 VI| önérzet s büszkén, egész magasságában kiegyenesedve szólott:~ ~- 3372 V| közbeszóló ötvenbe, egy mágnás - még ha szegény is - százba. 3373 V| színész pompásan érezték magokat a keresztlábu asztal mellett. 3374 V| elragadtatva.~ ~Később odaintették magukhoz a citerást, aki stájer jodli-dalokat 3375 VIII| voltak, hogy a nagy színészt magukkal vihették. A hallban csakhamar 3376 IV| francia daraboknál, amit maguknak még nem szabad megnézniök... 3377 V| édes apját.~ ~- Én most magukra hagyom az urakat, mert tudom, 3378 IV| gimnáziumba, egyetemre járunk, magunk keressük a kenyerünket, 3379 IV| leányt akarunk kiábrándítani magunkból?~ ~Lászlóffy zavartan motyogott 3380 V| hogy meglátogassam magát s magyarázatot kérjek a minapi levele miatt...~ ~- 3381 VII| komédiást, s adjatok hálát a magyarok öreg Istenének, hogy ezzel 3382 XIII| parancsol, édes?~ ~A férfi (Magyarország első szalonszínésze. Nagyon 3383 VIII| megszólítás, de a művész nem magyarázta meg a szavait; mikor az 3384 IV| mámor fogta el: mintha egy májusi alkonyaton valami üvegházba 3385 X| kérjek tőled. Szívtelen, makacs és mégis oly boldog leányod~ ~ 3386 V| Lászlóffy, van bennem annyi makacsság, hogy az elveimet meg is 3387 I| És a kényeztetett gyermek makacsságával susogta:~ ~- Vagy az ön 3388 V| hogy éhen halok... A régi makacsságom most is megvan: vagy meghalok, 3389 VI| Az, hogy Rábai úrnak maliciákat méltóztatott mondani a bolond 3390 XII| őszinte lelkesedéssel, a maliciának annyira minden látszata 3391 XII| doktor, aki a kezében egy malomkőnagyságu bokrétát tartott. Mikor 3392 IV| azokat a regényeket, amiket a mama szokott olvasni, ha ebéd 3393 IV| csacsi pirulva bujjék az édes mamája szoknyája mellé. Meghiszem, 3394 IV| van, amelyeket a jóakaró mamák eltitkolnak előtte...~ ~ 3395 IV| fogta el, az öregedő férfi mámora, aki sohase volt úri leányok 3396 V| forró volt a jövendő élvezet mámorától, az asszonyok kipirulva 3397 IV| büszkeségnek, a megindulásnak, a mámornak sohase fogta még el ily 3398 V| diszkantja. Boldognak és mámorosnak érezte magát, pedig jóformán 3399 III| mindenki. E nagyszerü self made man pályafutását minden gyermek 3400 IV| ostobább, mint a fiatal úr... Manapság, amikor gimnáziumba, egyetemre 3401 V| az se lehetetlen, hogy a manchesteri polgármester idevetődik 3402 X| a legjobban.~ ~Odaadta a maradék-pénzét, aztán, mikor egyedül maradt, 3403 IX| nem engedi meg, hogy itt maradjak, hát úgy is jó, el fogok 3404 XIII| Talán jobb lenne, ha itthon maradnánk?~ ~A férfi: Oh persze, ma, 3405 IX| értem volna meg, ha ott maradok... Lászlóffy ne engedjen 3406 VIII| korodban is éretlen kamasz maradtál...~ ~Nem lehetett kitalálni, 3407 VI| ezentúl is a régi, jó barátok maradunk?... Hiszen most már megkötöttük 3408 IV| német kancellárról, vagy Marconiról, Kovács doktor szánalmasan 3409 XII| ugyan, a Harmincad-utcától a Margithídig senki se csinálja maga után 3410 V| káromkodva mondta, azaz markirozta végig a szerepét. A színészek 3411 II| nagy művész a féltékeny márkit ábrázolta. Előadás után 3412 IV| világosságban uszott az egész ház: a márványfalak, a csavart oszlopok mentén 3413 III| bolyhos szőnyeg borítja s a márványfalakban a villamos rózsák százai 3414 IV| zongorának dőlve, a fehér márványkandallók szomszédságában nyugodtan 3415 V| válaszolt:~ ~- Ha semmi másban nem bíznám, hát arra is 3416 IX| gyorsan kigyalogoltam a másfél órányira fekvő vasúti állomásra... 3417 V| de nem alhattak többet másfél- vagy két óránál, amikor 3418 VIII| épp az imént veszített másfélezer forintot tartlin. De a veszteség 3419 VII| megfőzte a teáját, s vagy másfélóráig mozdulatlanul ült a karosszékben... 3420 IX| kompromittálom magam... Másként, én mondom Lászlóffy, mindennek 3421 VI| Sürgős találkozót kért tőle másnapra s meglehetős szívdobogás 3422 VI| A párbaj körülbelül öt másodpercig tartott, s a segédek, akik 3423 III| talán most is háromszobás, másodemeleti lakásában húzza meg magát, 3424 V| elég erős ahhoz, hogy a mások zokogását végignézze, hát 3425 V| taszigáljon, mert a képére mászok...~ ~De ahogy megfordult, 3426 IV| módjára járatos a felső matézisben, annyi vonzalmat legalább 3427 V| megillető hódolattal. A mátkapár már ott állott az oltár 3428 IV| Zola Emil, vagy a Guy de Maupassant nevét hallja... Ha a királyi 3429 XIII| kínos fájdalommal, mely mázsányi súllyal nehezedik reá. És 3430 VII| füstjébe), egy lipótvárosi mecénás, a mámoros hangulat hatása 3431 X| be az ablakon.~ ~- Vajjon meddig alhattam? - kérdezte a kis 3432 V| csiptetve a szemével.~ ~- A kis médi nagyszerűen kinőtte magát... 3433 IV| Igazán boldog vagyok, hogy a medvebarlangomból kimozdultam... A mogorva 3434 VII| tisztelőim még legutoljára megajándékoznak...~ ~Kétségbeesve rázta 3435 VII| hogy ezzel a nagy emberrel megajándékozott bennünket.”~ ~Lászlóffy 3436 I| a vendégének, s mielőtt megakadályozhatta volna, a kényeztetett, előkelő, 3437 IX| meghalok, ha a boldogságomat megakadályozzák...~ ~Lászlóffy tehetetlenül 3438 V| ócsárolja...~ ~A beszélgetés megakadt ennél a pontnál, mert közben 3439 V| kitünő orosz teát, ha egyszer megalapítjuk a családi tűzhelyünket...~ ~ 3440 V| hogy már a becsületemmel is megalkudni készültem s hogy nevetség 3441 I| vezette, hogy a frakk még megáll valahogy a derekamon, - 3442 V| nálunk.~ ~Végre valahogy megállapodtak az uti podgyász tekintetében, 3443 XII| hová mennek?~ ~- Egyelőre, megállás nélkül, Bolognáig.~ ~- Akkor, 3444 VIII| Kerepesi-úton, de a színész láttára megállította a kocsiját... A lábánál 3445 IV| Lászlóffy az asszonyok közt is megállja a helyét, mosolyogva gyönyörködik 3446 VI| udvariasan félretolta:~ ~- Megálljon, - mondta, a boldogságtól 3447 V| operettszinpadon is fényesen megállná a helyét...~ ~A helyiségben 3448 III| szives volt, nem szabad megállnia a fele úton... Nemcsak velem 3449 XII| A doktor egy pillanatig megállott és a vonat után nézett... 3450 X| Lászlóffy, ha azt hiszi, hogy megbántam, amit tettem... A szívem 3451 V| tanár úr, igazán nem akartam megbántani...~ ~Csakhamar szerencsésen 3452 VI| bocsánatot kér, hogy ennyire megbántott... Azt hiszi, hogy a pénzére, 3453 V| suhanc lettem, amióta magával megbarátkoztam... Évek óta azt hittem, 3454 X| Oh Istenem, ha én miattam megbetegednék!... Sohase lenne egy boldog 3455 VII| érezte, hogy talán halálosan megbetegszik, ha túláradó indulatai valamiképp 3456 XI| szólott:~ ~- A méltóságos úr megbízásából jöttem, hogy a szükséges 3457 VI| intézik el?~ ~- A Rábai megbizottai készségesen kijelentik, 3458 XI| mindenáron, mert azt akarom, hogy megbocsásson, hogy tovább is szeressen...~ ~ 3459 X| tudasd egy szóval, hogy megbocsátasz nekem s zokogva rohanok 3460 VI| A mesternek még azt is megbocsátom, ha gorombáskodik velem... 3461 XIII| Elaludt.~ ~Az asszony (megborzong. Magában): Óh Istenem!~ ~ 3462 V| közt engedett s csöndes megbotránkozással követte a szerelmeseket 3463 IV| s mindenkivel szemben a megbotránkoztatásig szókimondó volt. A társaság 3464 V| Mi van ebben annyira megbotránkoztató, mrs. Black! A szerelem, 3465 V| folytatta:~ ~- Mindenki megcsalhat, de a szívem, elhiheti, 3466 IV| amely már a lépcsőházban megcsapta, meglehetősen izgatta az 3467 IV| fiatal leányok hirtelen megcsillanó szemét, a megdöbbenésszerü 3468 V| szomszédunk a körtefáján megcsípett... Jaj, jaj, ha eszembe 3469 VI| A minap szerettem volna megcsókolni, amikor a Rövidlátó Herceg-ben 3470 IV| mondhatatlan élvezet lett volna megcsókolnia a nála huszonöt-harminc 3471 VIII| hozzá:~ ~- Nem hiába, hogy megcsontosodott agglegények vagyunk, de 3472 V| csak a szokatlan művészet megdelejezte volna. Ella gyöngéd pillantást 3473 VII| az egész nézőtér ereiben megdermesztette a vért; az öngyilkosságot 3474 II| a híres kritikus annyira megdicsért benne, előadás után pedig 3475 IV| édes volt, hogy egyszerre megdobogott bele a szíve. De mivel tisztességes 3476 IV| hirtelen megcsillanó szemét, a megdöbbenésszerü bámulást, mellyel a beszédet, 3477 IX| föl az ajtót, mert nagyon megdöbbentem, hanem az ablakon keresztül 3478 VII| a verizmus szolgálatába; megdöbbentő mélységgel és igazsággal 3479 V| megenyhülni némiképp, amikor megebédelt és a kávéjához ült. Ilyenkor 3480 V| mi ketten csak hamarosan megegyeztünk egymással... De most, de 3481 V| de ha az esze után kéne megélnie, hát még a hajléktalanok 3482 VI| megtámadott, a kimenést megengedné. Délután érkeztem harminckilenc 3483 V| pedig, ugyebár, nem szabad megengednem?... Isten neki, belenyugszom 3484 V| nem is lett volna szabad megengednem azt a szörnyűséget, hogy 3485 VIII| megreggeliznek, s egy-kettő, már megenni való méltósággal játsszák 3486 V| haragja csak délfelé kezdett megenyhülni némiképp, amikor megebédelt 3487 V| mrs. Blackem, az is csak megér annyit, hogy néhány szemrehányó 3488 V| ilyesmire vállalkoztam... Megérdemelném, hogy a legsötétebb tömlöcbe 3489 VI| Illusztris vendégünk megérdemli, hogy egy tisztességes murit 3490 VII| mint hogy a holnap reggelt megérem...~ ~Jóformán hajnal volt, 3491 V| ember ilyen délelőttöket is megérhet. Mily furcsa, mily hihetetlen 3492 III| ilyen tea már csakugyan megéri, hogy az embert a csőcselék 3493 III| ember a nyolcvanadik évét megérje...~ ~Gyönyörűséggel emelte 3494 V| szükségem van rá, hogy maga megértsen, támogasson...~ ~S a jószívü 3495 XI| dukáló bemutatkozásról is megfeledkezett. Ella előtt azonban, a szemét 3496 V| Ilyen célokra nagyszerüen megfelel az E N Sz I.~ ~- Mit csinál 3497 III| magát arra, hogy helyzetének megfelelő palotába költözzék...~ ~ 3498 V| rólam is azt hinnék, hogy megfizettek. Még pedig a színésztarifa 3499 V| elszántan szólott, mintha egy megföllebbezhetetlen ítéletet mondana ki:~ ~- 3500 V| találkozhatik...~ ~A művész megfogózott a padba, - a leány beszéde 3501 VI| azt gondolja, hogy előre megfontolt tervvel történt mindez?~ ~- 3502 V| képére mászok...~ ~De ahogy megfordult, s a Rábai doktor hideg 3503 X| izgatottan.~ ~A hordár zavartan megforgatta a kezében a sipkáját.~ ~- 3504 V| amely minden nyugodtságától megfosztotta. Mrs Black kiváncsian, s 3505 V| vén komédiás, már félig meggárgyulva, tüzet fog... Nem szerelem 3506 V| kiváló genievel van dolga, a meggörnyedt orosz paraszt alakja hirtelen 3507 XIII| tekintetü, öreg úr, aki lassan, meggondolva kavargatja a teáját.~ ~Az 3508 V| helyzetemben... Majd holnap mindent meggyónok, de igérje meg, hogy velem 3509 III| néven, ha kimondom? - talán meggyőzi arról, hogy nem egymáshoz 3510 VIII| bocsátaná világgá... Lászlóffy a meggyőződés gesztusával fogadta a kis 3511 V| a vendég az utiszivarját meggyujthassa, Ella szívdobogva, suttogó 3512 VIII| kidobta az utcára. A leveleket meggyujtotta és elégette, miközben halkan 3513 II| könyvtárszobájába, a szamovár alatt meggyújtotta a borszeszt s hajnalig elolvasgatott 3514 VI| volt-e itt a nagyságos úr?... Meghagyta, hogy a nagyságos urat bejelentés 3515 IV| s mosolyogva, ruganyos meghajlással mondta:~ ~- Kisasszonyok, 3516 VI| hogy a nemeslelkűségét megháláljam? Hetek óta egyebet se tesz, 3517 V| rebegte:~ ~- Nem kell, hogy meghaljon, - élni fog és mégis meg 3518 VI| hogy a szolgák esetleg meghallhatják, izgatottan, majdnem magánkívül 3519 VI| holnap, ha az őrült kérésemet meghallja?...~ ~Az éjjelt igen nyugtalanul 3520 VI| Azt hittem, inkább meghalna, semhogy valami inkorrektséget 3521 VI| Annyira szeretem, hogy meghalnék inkább, semmint hogy lemondjak 3522 X| semmilyen sincs? A drága, meghalt anyám nevében is esedezem 3523 IX| Féltem, hogy a nagyságos úr megharagszik, hát előbb meg akartam kérdezni, 3524 VI| Utóvégre nincs joga hozzá, hogy megharagudjék rám... Nem éppen a legnagyobb 3525 XI| kisasszony vagy törvényes meghatalmazottja előttem a hiteles esketési 3526 V| következő pillanatban. Oly megható volt az izgatott, vén gyermek 3527 V| amikor a leány halkan és meghatott mosollyal súgta a fülébe:~ ~- 3528 V| extázisával hallgatta... Annyira meghatotta a színész nagy szenvedélye, 3529 II| férfibe...~ ~Csakugyan annyira meghatották-e a vén komédiást az ártatlan 3530 V| sírva fakadna. Ella édes meghatottsággal nézett rá, s pár pillanatig 3531 V| Cauders-palota estélyeinek régi, meghitt alakja.~ ~- Hát maguk hogyan 3532 VIII| tekintélyes firma, mert mielőtt meghízott volna, a huszároknál szolgált...~ ~- 3533 II| fővárosba, egy csapásra meghódította a szeszélyes tömeget, amely 3534 VI| hogy egy naiv kis fruskát meghódítson... Oh, ne higyje, hogy elbolondít, 3535 IX| vezetnek... Esküszöm, a megholt édesanyám üdvösségére esküszöm, 3536 V| felelt:~ ~- Isten neki, meghozom azt a nagy áldozatot, hogy 3537 XIII| azt hiszem, hogy az éjjel meghültem, az a baj; sokáig csatangoltunk 3538 VI| aztán eszébe jutott, amit megigért és elszántan becsukta a 3539 V| gróf várakozik rám, akinek megigértem, hogy műkedvelői előadást 3540 V| szalutáltak előtte, a nagy művészt megillető hódolattal. A mátkapár már 3541 VI| a szeparéba, ahol már a megilletődés és némaság csöndje fogadta 3542 IV| annyira pesszimista, hogy a megilletődést, melyet megjelenése okozott, 3543 XIII| batárba szállnak. A kocsi megindul. A férfi előbb cigarettára 3544 IV| s hogy a büszkeségnek, a megindulásnak, a mámornak sohase fogta 3545 V| kicsikém - súgta Lászlóffy megindulva - a jó Istenre kérem: legyen 3546 V| előre tudom - úgyis én fogom meginni a levét... A méltóságos 3547 V| címét, majd az ő nevére megírom, hogy mi történt... Tudassa 3548 X| íróasztalához s gyorsan megírta a következő levelet:~ ~„ 3549 V| hírei a múlt héten hűségesen megírták - már három vagy négy nappal 3550 V| hogy kiábrándul, ha jobban megismer, de fájdalom, hiu volt a 3551 IV| Kisasszonyok, boldog vagyok, hogy megismerhetem önöket... Remélem, megengedik, 3552 IV| izgatottságtól, hogy magát megismeri... De azt hiszem, nemcsak 3553 V| csunya, a prózai életet megismerje, semhogy a maga érzésével 3554 VIII| személyesen is szerencsém volt megismerkedni az ideáljával...~ ~Oly könnyedén, 3555 XIII| hogy azonnal jövünk...~ ~Megisznak egy pohárka Lacrima Christi-t, 3556 VIII| félórára a kaszinóba?... Megiszunk néhány pohár cointreaut, 3557 II| Előadás után több csésze teát megivott, sokáig olvasgatott Carlyle-ben, 3558 II| színházzal végez. Csábításképp megjegyzem, hogy a teát magam hoztam 3559 VI| kijelentjük, hogy a bántó megjegyzéseket visszavonjuk...~ ~Lászlóffy 3560 V| kis úrnőjükbe.~ ~- Ha apa megjönne, tudathatják vele, hogy 3561 II| egészséges s hogy pár év mulva megkapja a fővárostól azt a díszsírhelyet, 3562 XII| volna mögöttük, előzékenyen megkérdezte:~ ~- Mikor utaznak el? Mert 3563 IX| hanem az ablakon keresztül megkérdeztem tőle, hogy mit akar?... 3564 X| asszonyhoz.~ ~- Nem haragszik, ha megkérem valamire?~ ~- Dehogy is 3565 VI| valakitől a leánya kezét megkérik... Ha tetszik neki, hát 3566 IX| állomásra... Pénzem se volt, de megkértem az állomásfőnököt, hogy 3567 IX| hogy a szegény apját így megkeserítse, az öreg édesapját, akinek 3568 V| csoportban várták a szertartás megkezdését. A szinész szeme rögtön 3569 XI| mert az egészségi állapota megkívánja, hogy alaposan kipihenje 3570 V| ki magam, ez jól esik, ez megkönnyebbít kissé...~ ~Fuldokló zokogásba 3571 IV| hódolattal beküldött zeneművét megköszönték. Grünhut rendes tagja volt 3572 VI| maradunk?... Hiszen most már megkötöttük a vérszerződést...~ ~Lászlóffy 3573 VII| többnyire az egész kompániáját megkopasztja...~ ~A színész még egy darabig 3574 V| bele öt perc és hangosan megkopogtatta a páholy ajtaját.~ ~- Szabad! - 3575 VIII| néhány pohár cointreaut, s megkóstoljuk a ma érkezett új havannákat... 3576 IX| Gondolhatja, mennyire féltem, hogy meglát valaki, mielőtt magánál 3577 V| fölhasználtam az alkalmat, hogy meglátogassam magát s magyarázatot kérjek 3578 V| neki, hogy színház után meglátogatom...~ ~Még egyszer megszorították 3579 IV| vetve maga körül, rögtön meglátta, hogy a szép Cauders-palota 3580 V| színházban megpillantunk.~ ~- Az meglehet, kis angyalom. De most már 3581 V| Nos hát legföljebb meglesz az az örömük, hogy pletykázhatnak 3582 V| el magát, csak titokban meglökte a mrs. Black karját. Aztán 3583 V| elhatározása, hogy engemet megmentsen...~ ~- Hát mit akar tenni? - 3584 V| szókimondó ember volna, hát megmondaná, hogy vén szamár vagyok...~ ~ 3585 V| Oh igen, kisasszony, azt megmondhatom, hiszen magam hoztam az 3586 V| van valaki, aki okvetetlen megmondja... A podgyászhordó, aki 3587 III| aki a miniszternek épp úgy megmondta a véleményét, mint a legutolsó 3588 IV| frakkos urak egymásután megmondták a nevüket:~ ~- Rábai!~ ~- 3589 I| nyersen a gazdasszonyra. Megmondtam, hogy a római pápa számára 3590 X| az előszobában, egyszerre megnedvesedtek a szemei a könyektől:~ ~- 3591 XIII| amikor Pompejit akarjuk megnézni... (A pincérhez.) Mondja, 3592 IV| maguknak még nem szabad megnézniök... Nos hát, én röviden azt 3593 XIII| jövő titokzatos kárpitjai megnyílnának előtte, egyszerre tisztán 3594 V| hogy a kijelentésében megnyugszom... Lászlóffy, én bizonyos 3595 V| kiabált, csakhogy a művészt megnyugtassa - egyebet se teszek, mint 3596 VII| egynéhány sort neki, melyben megnyugtatja, s kijelenti, hogy minden 3597 V| hogy az elhatározásomat megokoljam, kötelességem maga iránt, 3598 V| fiatalos bravurral tudta megőrizni a pozicióját a leány oldalán. 3599 IV| de akinek szíve még épen megőrizte fiatalkorának édes és költői 3600 VI| fiatalsággal az éjszaka unalmát megosztották. A leányokat is fölizgatta 3601 IV| csillagruhás, vásári bohócot megpillantja... Úgy mondta el, mintha 3602 V| amikorra mi a stájer hegyeket megpillantjuk?~ ~Ella fitymálva intett, 3603 V| ember, akit a színházban megpillantunk.~ ~- Az meglehet, kis angyalom. 3604 XII| hogy az összes barátnői megpukkadjanak irigységükben.~ ~Nagyot 3605 IV| szédelgő, aki legjobb barátját megrabolja. A jóindulat örve alatt 3606 V| kicsikém?~ ~A kérdésre Ella megragadta az angol nő kezét, arcát 3607 V| szokatlanul szenzációs események megrázó és gyönyörűséges izgalma 3608 VIII| életet... A világra jönnek, megreggeliznek, s egy-kettő, már megenni 3609 V| találkozott, a leány gyöngén megremegett.~ ~- Nem mehetnék oda az 3610 V| vacsorázni akarnak.~ ~Hamarosan megrendelték a vacsorát, a pincér szolgálatkészen 3611 VI| ezt, hogy Lászlóffy szinte megrendült szégyenletében. Jó darabig 3612 V| áradt a nézőtérre. Mrs Black megrendülve dőlt hátra a székén, kezével 3613 V| állott a siheder előtt, aki megriadva nézett az előkelő úri kisasszonyra.~ ~- 3614 IV| akinek hízelgett az általános megrökönyödés, kissé elpirulva, de cinikusan 3615 V| egy szomoru, kiszáradt, megrokkant öreg embernek ajándékozza.~ ~ 3616 IV| hogy egy kéréssel kell megrontanom a pihenését... De a házigazdai 3617 XI| szenved. Maga a vén ember is megsajnálta s részvevően szólott:~ ~- 3618 XIII| előtte, egyszerre tisztán megsejti, ami történni fog: a botrányt, 3619 X| a jelentést, Ella pedig megsemmisülve horgasztotta le pár pillanatig 3620 VI| csak gondolatban sem akarta megsérteni a mestert, s mi ennek kapcsán 3621 V| akiket esztelen idegességében megsértett.~ ~Három napig Lászlóffy 3622 VI| dolgot sokáig cifrázgassák... Megsértettem Rábai urat, hát kutyakötelességem, 3623 XIII| hogy forró-e?~ ~Az asszony (megsimogatja a férfi homlokát. Bizonytalanul): 3624 XIII| éjjeli kirándulást mindíg megsinylettem...~ ~Az asszony (ártatlanul): 3625 VIII| megsokalltam...~ ~- No, ha már maga megsokallta, az valami, - szólt a színész 3626 VIII| hogy szinte már magam is megsokalltam...~ ~- No, ha már maga megsokallta, 3627 X| tettem... A szívem talán megszakad fájdalmában, de még az apámért 3628 IV| előtte. A pillantás szinte megszédítette: a gyermek a fanatikus rajongásával 3629 V| az egyetlen külön kupét megszerezhesse.~ ~Végre - fejedelmi borravalók 3630 IV| amikor föltünés nélkül megszökhetett s gyorsan kisurrant a dohányzó-szobából. 3631 IV| a fejtegetéseit fogadta. Megszokta, hogy hóbortosnak híreszteljék, 3632 VIII| kinek szól ez a különös megszólítás, de a művész nem magyarázta 3633 V| fiatal pár, alig győzve megszorítani a feléjök nyujtott kezeket, 3634 II| egyaránt elismerte, hogy megszületett a legelső magyar színész. 3635 V| fejemet, hogy a kivezető utat megtaláljam... Mondja meg ön, hogy mit 3636 V| tanácsot, mert én nem tudom megtalálni a kivezető utat...~ ~Szinte 3637 VI| mely utazásom közben orozva megtámadott, a kimenést megengedné. 3638 I| tovább. Elhiheti, mert mindig megtartom a szavamat...~ ~Amikor a 3639 IV| szerez vele, hát bizonyosan megtenné.~ ~A Lászlóffy arcáról egyszerre 3640 V| az nem számít... Szívesen megtennék akármit, csakhogy a szegény 3641 XI| következő előterjesztéseket megtenni...~ ~- De apa ugyebár nem 3642 VI| Esküszöm, hogy mindent megtettem, ami tőlem telt, de bibliai 3643 VI| híres veszekedőnek:~ ~- Megtiltom, hogy ezen a helyen beszéljen 3644 VII| fojtogatta a torkát, keservesen, megtört szívvel, magával tehetetlenül 3645 XII| tudta meg, hogy az esküvő megtörtént; valahol délen tudta meg, 3646 IX| fölizgatja majd, ha mindent megtud... És ha egyszer meglátja, 3647 I| arra a gondolatra, ha apa megtudná, hogy itt jártam...~ ~- 3648 V| váratlan dolog derült ki... Megtudtam ugyanis, hogy az ellenfeleimnek 3649 III| szivarra, - az ő gégéje megtűrte valahogy a kubai gyártmányokat, - 3650 IV| szavaljak? - szólt Lászlóffy megütődve.~ ~- Nemcsak ő akarja, de 3651 V| hogy magamtól is mihamarabb megundorodnám, ha ilyen könnyelműségre 3652 II| kényeztetett színész némileg megundorodott az emberiségtől. Mi lehetett 3653 VI| bensőleg az egész társaságtól megundorodva, bólintott néha-néha a cigány 3654 V| nevetségesnek találták.~ ~- És megvágta őket?~ ~- Csak éppen a becsület 3655 V| ajándékozom.~ ~A kocsis megvakarta a feje bubját.~ ~- Ujjé, - 3656 V| legyek?~ ~- Persze.~ ~- Akkor megvallom, hogy úgy félek, mint gyermekkoromban, 3657 V| idejük maradt, hogy a jegyet megválthassák, s néhány ujságot vásároljanak: 3658 V| podgyász elhelyezése iránt, megváltotta az utijegyeket, s titokzatosan 3659 V| tartok, hogy az érzéseim megváltoznak... Erről már, fájdalom, 3660 V| jelent meg újra.~ ~- Soká megvárattam? - kérdezte kissé kacérul.~ ~- 3661 I| a szabója egész üzletét megvásárolja...~ ~- A kövér Kovács doktor, 3662 VIII| nagyobb kapacitás, mint a megvénült oroszlán...~ ~Majdnem hajnalig 3663 V| kerítette a csodálatos talentum megvesztegető mélysége és ereje: előrehajolva, 3664 VIII| huszároknál szolgált...~ ~- És már megvolt az eljegyzés is?~ ~- Azt 3665 V| gazdasszony bezárta az ajtót, s megzavarodva, őszinte ijedtséggel vezette 3666 IX| így szólott:~ ~- Az imént megzörgette valaki a konyha ajtaját, 3667 VI| hogy rútul, szívtelenül megcsaljon. Az igazi arcát csak most 3668 VII| pillantása csalhatatlanul meggyőzte, hogy tévedett...~ ~- Nagyon 3669 I| el a látogatását. Azt is megigérem, hogy be fogom magam vezettetni 3670 V| a konzulja esküvőjén is megjelenik. Amint látom, a kis leányom 3671 IX| szobában, azután halkan megszólalt:~ ~- Akármi is a célja, 3672 XIII| Mosolyogva hátradől, majd megszorítja az asszonyka kezét.~ ~Az 3673 IX| ülni és hazamegy, mielőtt megtudja valaki, hogy itt járt... 3674 I| egyszer háborgat, hát maga is mehet az Isten hirével. Vigye 3675 V| pályaudvarig vittem s tőlem épp úgy mehetett Párisba, mint Nagybecskerekre. 3676 V| gyöngén megremegett.~ ~- Nem mehetnék oda az asszonyok közelébe? - 3677 VII| nevezték, miközben a kollégák mélabúsan bámultak a szivarjuk füstjébe), 3678 V| ismeretlen, szomoru világ melankóliája áradt a nézőtérre. Mrs Black 3679 VIII| De a veszteség nem tette melankólikussá: ő volt az első, aki poharát 3680 V| gyöngéd szorítást, a lángoló meleget, mely a puha kézből beléje 3681 III| a szép lakást, az otthon melegét és kényelmét. Mindenütt 3682 V| foglalt. Ella bizalmasan melléje telepedett, míg mrs Black 3683 V| hogy itt vagyok?~ ~- Az mellékes, a fődolog, hogy itt vagyok. 3684 VIII| mellékfoglalkozásomat űzöm.~ ~- Micsoda mellékfoglalkozása van?~ ~- Hát a doktorság, 3685 VIII| egyebet se teszek, mint hogy a mellékfoglalkozásomat űzöm.~ ~- Micsoda mellékfoglalkozása 3686 V| volt az, aki oly jószívűen mellém állt, amikor mindenki elhagyott... 3687 VI| vágást ejtett a doktor széles mellkasán, amire Kemény Miksa, a vezető 3688 IX| sápadtan ugrott föl az asztal mellől.~ ~- És beengedte?~ ~- Nem, 3689 IV| tündér hirtelen eltávolítja mellőle az egész sokadalmat, s e 3690 IV| élvezetért, Kovács doktor nagy méltánylattal bólintott:~ ~- Mondhatom, 3691 V| mondom, hogy a nők nagyrésze méltatlan a saját szépségéhez...~ ~- 3692 III| magas ár, aminek fejében méltatlanságot elkövetett volna. Valóságos 3693 VIII| egy-kettő, már megenni való méltósággal játsszák a nagyságos asszony 3694 V| a tiszteletről, amellyel méltóságodnak tartozom, talán visszaélek 3695 VI| semmint hogy lemondjak róla... Méltóságodtól függ, hogy mind a kettőnket 3696 V| véve igaza van... De hiszen méltóztatik tudni, hogy az ember itt 3697 VI| hogy Rábai úrnak maliciákat méltóztatott mondani a bolond kis leányom 3698 V| hátradőlt, a cigaretta, melyből könnyü füstfelhőket fújt 3699 VIII| beszéltünk róla, s hogy a szívem mélyéből nagyon sok boldogságot kívánok 3700 VIII| egyik tagja, a gondolataiba mélyedt művészt fölismerte:~ ~- 3701 V| el. Néhány percig magába mélyedve hallgatott, de aztán egyszerre 3702 V| enyelgő köszöntésekre, melyekkel mindenünnen elhalmozták 3703 VI| megdöbbenve.~ ~A színész mélyen föllélegzett, aztán megsimogatta 3704 IX| ragyogó szemét a férfiébe mélyesztette, aztán alkuvást nem tűrő, 3705 IV| merészen kivágott derékkal, melyhez habkönnyü, prémes belépők 3706 V| növendékének a lezárt borítékot, melyre a Lászlóffy gyermekesen 3707 VI| mozdulatainak, nyugalma, melyről a színpadon oly híres volt, 3708 V| csodálatos talentum megvesztegető mélysége és ereje: előrehajolva, 3709 VII| szolgálatába; megdöbbentő mélységgel és igazsággal játszotta 3710 V| esik nekik, nem igaz? A mende-mondának egyszerre vége lesz, ha 3711 V| hát még a hajléktalanok menedékhelyére se telnék neki. Azért ügyvéd, 3712 VII| lehunyta, mintha erőszakosan menekülni akarna a borzasztó jelentől, 3713 V| bizonyosan az, s csupán azért menekült, mert önmagától is fél... 3714 V| bejött, az utikönyveket és menetrendeket tanulmányozták, s gondos 3715 I| hogy még ma este a Dunának menjek... Mentsen meg attól, hogy 3716 IX| a ruhát s mintha sétálni mennék, gyorsan kigyalogoltam a 3717 V| Bocsánat, de most már mennem kell, mert a Kaszinóban 3718 XIII| csillogó étterem művészies mennyezete alatt, a hófehér asztalnál 3719 III| és szőnyeg, a falak körül mennyezetig érő könyvespolcok, óriási 3720 IV| ismeri, szeretném tudni, mennyiben tenné a fiatal leányt tisztességtelenné, 3721 V| nagyszerűen izlett.~ ~- Mennyivel jobb ez, mint a francia 3722 V| fölemelte volna, halk hangon, mentegetődzve így szólott:~ ~- Bocsánat, 3723 V| míg a Rákóczi-úton befelé mentek, kifejtette nézeteit a házasságról.~ ~- 3724 V| meri hozni ön előtt, annak menten lekaszabolja az orrát, de 3725 VI| hasonló módon, mert van rá mentsége, hogy a nyugalmát elveszítette... 3726 V| szemérmetlenül hazudik...~ ~A menü pompás volt, a borok kitünőek, 3727 VIII| úgy beszél róla, mint a menyasszonya ideáljáról: ime, tehát oly 3728 VII| még a helyébe is viszik a menyasszonyát, ahogy a trónörökösöknek 3729 VIII| tölthettünk... Mondja meg a menyasszonyának, hogy sokat beszéltünk róla, 3730 V| Cauders Ella is, aki a menyasszonynak legjobb barátnője. Épp az 3731 I| nevetve fog visszagondolni menyecskekorában leányságának erre a hóbortos 3732 V| utána, mikor az ötperces menyecskével a virágos landauerben helyet 3733 III| laikus polgári ábrázat, a menyei extázis képét mutatta. Cauders 3734 VI| fekszem az ágyban s a szoba menyezetét bámulom... Azt hiszem, hogy 3735 IV| öltözött asszonyok voltak, merészen kivágott derékkal, melyhez 3736 VI| nagyságában szándékának merészsége... Micsoda arccal mondja 3737 V| gyermekkoromban, amikor a mérges szomszédunk a körtefáján 3738 V| Ugyan ne óbégasson, - mondta mérgesen - tehetnek is azok a szerencsétlenek 3739 V| zsidó vallást csak szóba is meri hozni ön előtt, annak menten 3740 V| jóformán az első témájukat se merítették ki, amikor a gyorsvonat 3741 V| kérem, válaszoljon őszintén, merte életbevágó dologról van 3742 V| igaza? Az életemet is föl mertem volna tenni arra, hogy még 3743 V| rémlik, mintha a gondolatai mértföldes messzeségben járnának innen... 3744 XIII| szél kerekednék, amely a mesék, az álmok regényes aranyködét 3745 IV| akik ostobán és laposan mesélik el a Feydeau ötleteit és 3746 IV| krónikás anekdotát kezdett mesélni a Sárhalmi József fiatal 3747 IV| Nem deklamált, hanem mesélt, de úgy, hogy minden asszony 3748 VI| bankom cégvezetője... Ő mesélte el, amikor az ebédutáni 3749 VIII| szesznagyiparos, aki - mint a többiek mesélték, - épp az imént veszített 3750 V| féljen, - nincs itt szó messaliençe-ról, hiszen csak mi ránk tisztesség, 3751 II| elbutulással jár.~ ~Lászlóffy még messze járt az ötvenedik évétől, 3752 V| Hajtson akármerre, csak minél messzebb ezektől a házaktól és utcáktól...~ ~ 3753 VI| a lelke Isten tudja mily messzeségben kalandozik ettől a lármázó 3754 V| a gondolatai mértföldes messzeségben járnának innen... Fogadni 3755 VIII| én is szerelmes vagyok a mesterbe...~ ~Lászlóffy hálásan meghajolt, 3756 VIII| volt az első, aki poharát a mesteréhez ütötte...~ ~Lászlóffy mosolyogva 3757 VIII| menyasszonyom annyi szépet beszélt a mesterről... No, azt hiszem, hogy 3758 V| akkor az se valami nagy mesterség, hogy az ember a dohány-utcai 3759 IV| bizony isten furcsa az a mesterséges köd, amivel a fiatal hölgyeket 3760 IV| színpadon foglalkozzék a mesterségével; aminthogy a költőtől se 3761 X| dologból. Oh Istenem, ha én miattam megbetegednék!... Sohase 3762 IX| keresztül?... Tudja, hogy mibe fog, mit cselekszik?... 3763 II| unalmasnak találta az életét. Miben keresett volna örömet és 3764 V| lesz, - mondta ijedten.~ ~- Miből?~ ~- Hogy ez az elsőrangu 3765 VIII| mosolyogva koccintott, de mig a társaság hangosan és kissé 3766 V| hiszem, hogy magamtól is mihamarabb megundorodnám, ha ilyen 3767 VI| mellkasán, amire Kemény Miksa, a vezető segéd, sietve 3768 V| félénken révedezett a szokatlan miliőben de a Rábai suttogása csakhamar 3769 IV| volna, a palota ragyogó miliője elkábította kissé. Hasztalan 3770 IV| körül. Az ismerőseinek, a millióján kívül, főképp ezzel a lenéző 3771 VI| hiszi, hogy a pénzére, a milliójára vágyakozom? Nevetséges... 3772 VI| látogatásom a házában... Ha a millióját nekem adja, sem vehet rá, 3773 X| alhattam? - kérdezte a kis milliomosleány és kiváncsian kibotorkált 3774 VI| csakhogy könnyüszerrel milliomossá lehessen... Pedig biztosítom, 3775 VIII| Lászlót torkon ragadja, s mindaddig fojtogassa, gyötörje, amíg 3776 VI| méltó a hálájára, s hogy mindannak, amit tettem, egészen más 3777 IV| szólott:~ ~- Lászlóffy!~ ~Mindannyian elpirultak, hiszen leányzsurjaik 3778 VII| bohókás álom lett volna mindaz, ami történt vele, egy édes, 3779 V| gondolatban bocsánatot kért mindazoktól, akiket esztelen idegességében 3780 VII| viselő fiatal urat, aki mindenéből, az utolsó hitelezőjéből 3781 IV| tisztviselő, néhány művész és mindenekfölött számtalan szép asszony és 3782 XI| teremtése legyek... Most már mindenem csak maga lesz az egész 3783 V| tűzhelyünket...~ ~Végre valahogy - mindenesetre hosszasabb lelki tusa után - 3784 IV| bivalyerejü fickó volt, aki mindenkiben titkos antiszemitát látott, 3785 V| paraszt alakja hirtelen mindenkinek a szívébe markolt, s a levegőben 3786 IV| keresztnevükön szólította s mindenkivel szemben a megbotránkoztatásig 3787 II| a szerepeit eljátszotta. Mindennapos volt a zsufolt ház s a tizenötszörös 3788 V| magát elém, most, amikor már mindennel leszámoltam...~ ~A leány 3789 V| köszöntésekre, melyekkel mindenünnen elhalmozták őket. A menyasszony 3790 XI| Beszélnem kell vele, beszélnem mindenáron, mert azt akarom, hogy megbocsásson, 3791 XII| ott mégegyszer megrázta mindkettejük kezét. S aztán, mielőtt 3792 XIII| döcög tova az országúton. Mindketten elhallgatnak és a vidéket 3793 VI| leányomba, s tőlem függ, hogy mindkettőjüket boldoggá tegyem?~ ~A színész 3794 IV| öreg vagyok; születésem óta mindmostanáig öreg voltam, de most egyszerre 3795 VII| és igazsággal játszotta a mindvégig álcát viselő fiatal urat, 3796 IV| kedvemre való dolog, hogy a miniszterek emésztését elősegítsem...~ ~ 3797 IV| intett a kezével.~ ~- A miniszterelnök, mondta, na -~ ~És egy kifejező 3798 IV| el. Bármiről beszéltek, a miniszterelnökről, Duseről, Bourgetről, a 3799 VII| csipkében, a fején fátyollal és mirtuskoszoruval... És az öreg, haragos, 3800 V| ablakokon átverődött, a mirtuszkoszorus menyasszony, akinek szőke 3801 VI| mester, - mondta Kemény Miska, - nem adnám ezer forintért, 3802 VI| szeparéból, miután Kemény Miskát és Réthi Sándort egy komor 3803 V| Cauders Ella, az öreg angol missz mellett, sötét utcai ruhában 3804 V| álmodtam is, sőt az angol misszel is beszéltem vagy tíz percig 3805 V| Elszaladok egy félórára az angol misszhez, aki megigérte, hogy estére 3806 V| Cauders Ellát és az angol misszt szintén kifelé sodorta a 3807 V| mindez: az orgonaszó, mely misztikus zsolozsmaként suhant végig 3808 IX| meg akartam kérdezni, hogy mitévő legyek?...~ ~Lászlóffy félretaszította 3809 V| tartozik a gentry közé... Mivelünk, akik pezsgőt ittunk, még 3810 IV| észreveszi, ha a nőknek férfiúi mivoltában tetszik: s Lászlóffy is 3811 V| meg:~ ~- Talán az egyetlen mód az lenne, ha ön elutaznék 3812 IV| leányt szereti, de hogy a modern férfi az efajta libuskáért 3813 IV| maga iránt, mint a régi módi kisasszony, aki elpirul, 3814 V| eltelt, amíg annak rendje és módja szerint elbúcsuztak egymástól.~ ~- 3815 V| értem én, hála Isten, a módját, hogy a haragját eloszlassam...~ ~ 3816 IX| válaszolt:~ ~- Csak ez az egy módom van, hogy a magáé lehessek, 3817 I| nemezkalap s a megdöbbent modorából is látnivaló volt, hogy 3818 XII| az ajtó becsukódott volna mögöttük, előzékenyen megkérdezte:~ ~- 3819 VI| Körülnézett: egy perzsa portiére mögül az Ella francia babaarca 3820 IV| medvebarlangomból kimozdultam... A mogorva fenevad nem is hiszi, hogy 3821 IV| szokta volt mondani mogorván s ime - most úgy érezte, 3822 V| katonatiszt, akik ugyancsak mohó szemekkel nézték az ennivaló 3823 V| kocsisuknak az orrára kötni...~ ~Mohón nézett az aranyra, melyet 3824 V| feketekávéjáról is. Amíg a kitünő mokkát kanalanként szürcsölte, 3825 VIII| bennünket... Már is kipirult és molettebbé lett...~ ~A vidéki ember 3826 III| tanított, negyven év alatt a monarchia legelőkelőbb pénzügyi kapacitása 3827 III| jön feleségül...~ ~- Mit mond? Hogy önhöz megy feleségül?~ ~- 3828 IV| Tudom, hogy rosszakat mondanak rám, de bánom is én... Leánylétemre 3829 IV| végre ünnepiesen előadta a mondanivalóit, Lesbia kisasszony fitymáló 3830 VI| választ:~ ~„Kedves művészem, mondanom sem kell, hogy mindíg boldog 3831 IX| fogja írni kétszázszor ezt a mondatot: a felnőtt lányoknak már 3832 IV| azt érezte, hogy valami mondhatatlanul édes fájdalom költözik a 3833 IV| különös, oly izgató, oly mondhatatlanul édes volt, hogy egyszerre 3834 VII| öreg Cauderset az apósának mondhatná...~ ~Lászlóffy mosolyogva 3835 VI| folytatta:~ ~- Nem is tudom, mit mondjak, hogy a nemeslelkűségét 3836 IV| ideje, hogy valami bókot mondjon, mert a városrész ifjúsága, 3837 V| álmodom, kis bolondom, - mondotta sóhajtva a férfi.~ ~Lászlóffy 3838 IV| Hazudtam, amikor azt mondtam magamról, hogy öreg vagyok; 3839 V| kedvéért karcoltam egy-egy monogrammot a bőrükre... A dologban 3840 IV| lipótvárosi zsúron, de engem a monológ közepén kidobtak...~ ~Lászlóffy 3841 V| izgalma lebegett. A színész monoton, majdnem száraz hangon beszélt, 3842 V| meglepetve. - Sohase tudtam, hogy Montenegróval olyan jó viszonyt tart fönn, 3843 IV| cinikusok is az elismerés mormogásával adóztak a kiváló élvezetért, 3844 VI| miközben nagyot sóhajtva mormogta:~ ~- Most még csupa barátság 3845 III| a szemét s csöndes imát mormolva nyelte le a kortyokat, mert 3846 V| igazat nekem, amikor egy morzsányi igazam sincs. Ha szókimondó 3847 IV| kívül, főképp ezzel a lenéző mosolyával imponált. Bármiről is volt 3848 X| buzgósággal kevertem, hogy még mostan is fáj tőle a jobbkarom...~ ~ 3849 IV| magunkból?~ ~Lászlóffy zavartan motyogott valamit, de mikor hajnal 3850 II| időváltozás előtt meg se bírta mozdítani a vállát és a balkezét. 3851 V| pápaszemét, s pár pillanatig mozdulatlan ijedtséggel nézte a ceruzával 3852 VII| teáját, s vagy másfélóráig mozdulatlanul ült a karosszékben... Aki 3853 V| jártak, mikor hirtelen lázas mozdulattal bökte meg a mrs. Black balkarját.~ ~- 3854 VI| többé ura a beszédének és a mozdulatainak, nyugalma, melyről a színpadon 3855 V| küldték. Este hétig nem mozdultak ki a szobából, akkor kocsit 3856 V| sértő szándékuk, mert ők is mózeshitüek, mint én...~ ~Ella jóízüen 3857 V| minden ember ostoba, aki mózeshitünek születik...~ ~- Az istenért, 3858 IV| huncutság...~ ~Általános mozgolódás támadt, a miniszter távozni 3859 V| főnyi közönség beszélgetett, mozgolódott és köhögött.~ ~- Ha nem 3860 X| csakhamar elmúlt, amikor a lány mosolyogva tette a vállára a kezét 3861 V| hangversenyen...~ ~- De hiszen se a Műcsarnokba, se a hangversenyekre nem 3862 V| itt nem, hát az utcán, a Műcsarnokban, vagy valamelyik hangversenyen...~ ~- 3863 V| Bargy”-t, amint egy színházi műépítész legutóbb elnevezte. Lászlóffyt 3864 V| akinek megigértem, hogy műkedvelői előadást rendezek a kastélyában.~ ~ 3865 V| ott van, bizonyosan nem mulasztja el, hogy ünnepelt kollégáját 3866 VI| megdöbbenve lépett közelebb a mulató kompániához, az urakkal 3867 VI| magát, hogy egyik ismert mulatóhelyre benézzen. Alig lépte át 3868 VI| esztendejénél is, hogy nem mulatott cigány mellett s életében 3869 VI| kávéházon keresztül távozott a mulatóhelyről. Egyik sarokban megpillantotta 3870 V| kifogynak. Már csak mégis különb mulatság talán, ha az ember a feleségével 3871 II| keresett volna örömet és mulatságot? Lászlóffy szótalanul vonult 3872 IV| Mondhatom, hogy régen nem mulattam ilyen jól, mint ma este...~ ~ 3873 VII| hogy Lászlóffy önmagát múlta fölül az elszegényedett 3874 III| eltünik, hogy Havanna egész multévi termése nyilvánosságra kerüljön.~ ~- 3875 VII| titokzatos hallgatás, mely a multheti viharra következett. Miért 3876 V| ajtaját.~ ~- Ni csak, - a multkori kisasszony, akit a kocsihoz 3877 IV| erkölcsdráma? Az apámtól, aki egy multszázadbeli öreg zsidó, nem is veszem 3878 III| Remélem, nem lesz valami nehéz munka, hogy a kisasszonyt kiábrándítsam 3879 VI| leányom meg a félszázados munkám gyümölcse egy lelketlen 3880 V| Dühösen ráförmedt a színpadi munkásokra, de az ideges színészt ez 3881 III| mondhatom, hogy nem könnyü munkát végez.~ ~A komornyik beadta 3882 IV| nagyszerűen szimulálta a műnyomort, adós maradt a főpincérnek 3883 V| gyalogoltak, átmentek a Mura hídján, keskeny utcákon 3884 VI| megérdemli, hogy egy tisztességes murit csapjunk a kedvéért...~ ~ 3885 V| hogy az ismeretlen kis muszka hivatalnokot, a darab szerzőjét, 3886 IV| szerzett vele. Jöjjön, hadd mutassam be a miniszternek, mielőtt 3887 VI| Az igazi arcát csak most mutatja meg, amikor azt hiszi, hogy 3888 IX| úr, - mondta, miközben a mutatóujját titokzatosan az ajkára tette, - 3889 VIII| igen elegáns fiatalemberre mutatva, így szólott:~ ~- Engedje 3890 X| Ella előbb a hazatérő művésszel fogott kezet (miközben egész 3891 V| doktor derülten karolt a művészbe.~ ~- Gyógyítani nem sokat 3892 V| udvarlóimat, hiszen a maga művészete nem öregedhetik meg soha... 3893 IV| Csodálatos, hogy a művészethez is épp úgy ért, mint a saját 3894 IV| nagyhangu előadásba fogott a művészetről, s beszédén világosan meglátszott, 3895 VII| még sohase játszott annyi művészettel, mint ezekben a napokban. 3896 V| ha az ország legnagyobb művészével rokonságba keveredünk... 3897 VIII| doktor kedveskedve szólt a művészhez:~ ~- Ugy-e mester, följön 3898 IV| cigarettázó urak cseréltek művészi vagy politikai eszméket, 3899 XIII| ezüsttől csillogó étterem művészies mennyezete alatt, a hófehér 3900 V| tréfásan engedelmet kérve a művésztől:~ ~- Úgy-e megbocsát, ha 3901 IV| József fiatal korából (a nagy művésznek most hallotta először a 3902 V| a kis palotát a jóízlés muzeumának lehetne nevezni.~ ~- Köszönöm 3903 V| Ella kisasszonyhoz:~ ~- My dear, küldje ki valamiért 3904 IV| miniszterelnök, mondta, na -~ ~És egy kifejező gesztussal 3905 V| fejedelmi irodája van a Nádor-utcában, megkapta a montenegrói 3906 V| úgy mehetett Párisba, mint Nagybecskerekre. A nagyságos urak az ilyesmit 3907 VII| szivarozgató mestert.~ ~- Amíg a nagyfejűek közt ült, nem akartam zavarni, 3908 IV| művészet...~ ~A kegyelmes úr nagyhangu előadásba fogott a művészetről, 3909 V| zsufolásig tele volt, a nagyhírü Norde az egész stájer fővárost 3910 V| címét és a legvagyonosabb nagykereskedők pöreit viszi. Sőt, amint 3911 V| belőlem is olyan tipegő nagymama lesz, mint amilyen itt a 3912 II| Alföld kocsiszínein, s amikor nagynehezen fölkerült a fővárosba, egy 3913 VII| parthieről van szó... A nagynéni fia, a milliomos Mayer László, 3914 V| násznépnek, a tekintélyes nagynénik, a cilinderes és izzadt 3915 VII| Hát hol voltak?~ ~- Ella a nagynénjéhez utazott Puszta-Gógánfára... 3916 V| Ebben az új genreben szinte nagyobbnak tünt föl, mint összes, eddigi 3917 V| amikor azt mondom, hogy a nők nagyrésze méltatlan a saját szépségéhez...~ ~- 3918 VI| végighallgatta, tünt föl előtte egész nagyságában szándékának merészsége... 3919 IV| ahhoz, hogy a társadalom nagyságaival, a híresekkel és a gazdagokkal 3920 XI| úr akar beszélni a fiatal nagyságával.~ ~- Hogy hívják? - kérdezte 3921 III| méltóságos úr már várja nagyságodat... Nem szükséges, hogy bejelentsem...~ ~ 3922 V| minden beszédre... Csak nagysokára nyúlt a Lászlóffy keze után, 3923 VI| előhozták a jeges vedreket, s a nagyszakállu cigány is kémlelődve bekukkantott... 3924 VIII| mögött...~ ~Lászlóffy e napon nagytakarítást rendezett a könyvtárszobájában: 3925 IV| lélekzettel tolult be a nagyterembe, csöndesen elmondta a hatéves 3926 VII| Royal fényesen kivilágított nagytermétől...~ ~Az est hőse jóformán 3927 IV| rendelkezik a szükséges naivsággal s hogy a vonzalom fölkeltéséhez 3928 V| irántam való érzései ennyire naivvá és gyermekké teszik...~ ~ 3929 V| csodamódra jól érezte magát e napfényben csillogó nippek közt, a 3930 V| nagy és ismeretlen művészet napfényében, amelyről eddig csak a 3931 V| csinos itt minden, hogy akár naphosszat elnézném... Ezt a kis palotát 3932 VII| páholyában senkise ült...~ ~Tíz napja volt annak, hogy oly elkeseredett 3933 VII| tanulta; s mikor az előadás napján a kulisszák közt megjelent, 3934 III| hogy álmokat szőjjön és naplójegyzeteket fogalmazzon...~ ~- A leányom 3935 VII| művészettel, mint ezekben a napokban. Mi történt vele? Talán 3936 XIII| XIII.~ ~Színhely: Nápoly, a hipereleganciával berendezett 3937 X| Sohase lenne egy boldog napom többé az életben, ha a drága, 3938 VII| unokaöccsével, aki majdnem napos vendég volt az Elláék házában. 3939 IX| Gógánfáról, mert talán a holnapi napot se értem volna meg, ha ott 3940 I| kisasszony, nézzen meg itt a nappali világításban, - önmaga is 3941 V| Nincs se éjjelem, se nappalom többé, amióta magát, vesztemre, 3942 V| csakugyan elhagyta értem három napra az öt neveletlen árváját? 3943 XIII| nézik. Gyönyörü, világos, napsugaras délelőtt van; a tenger csak 3944 V| üvegteteje alól az aranyos napsugárba értek ki, s hogy a gyorsvonat 3945 V| sötét üvegeken áttörő déli napsugárban, a virágok illata, az izgatott 3946 VII| nevetségessé lettem vén napjaimra?... Hol van az erőm, a biztosságom, 3947 XII| Úgy dukál, hogy az esküvőt nászlakoma is kövesse, tartsuk hát 3948 XII| kövesse, tartsuk hát meg a nászlakomát a pályaudvarban. Majd én 3949 V| ragyogó arccal gratuláltak a násznépnek, a tekintélyes nagynénik, 3950 VIII| akkor nem Olaszországba, a nászutasok banális országába mennek, 3951 V| amíg a kicsike leány a nászútjára el nem indul...~ ~Cauders 3952 VIII| fiatalemberrel teszi meg majd a nászútját a génuai tengerpartra...~ ~ 3953 XIII| szabálytalanság, s kész a nátha, meg az influenza... Ha 3954 IV| kell, még költeményeket és naturalisztikus regényeket is különben írunk, 3955 V| élénken habozik, pajkos Nebántsvirág-pillantással tette hozzá:~ ~- Egyébként 3956 II| olyan reumát szerzett a nedves éjszakában, hogy időváltozás 3957 V| teázott a hajnali órákig. De a negyedik nap - épp vasárnap délelőtt 3958 V| házaktól és utcáktól...~ ~Negyednap délben mrs. Black, a Caudersék 3959 V| keleti pályaudvarhoz...~ ~Negyedórával később szerencsésen megtalálták 3960 V| nevetséges... Csak úgy vaktában négyszáz kilométert utazni, hogy 3961 II| zálogban hagyta, s mikor negyvenegyedik születésnapját ünnepelte, 3962 II| színészek alkotását bírálja.~ ~Negyvenéves korában még jóformán csak 3963 VIII| huszonhét faluja van, de aki negyvenhatos gallért visel... A vőlegény 3964 V| Megszökni? Arról szó sincs. Negyvennyolc óra mulva ismét itthon leszek, 3965 VI| megundorodva, bólintott néha-néha a cigány felé... Meglátszott 3966 III| odaragaszthatta volna a néhai tanítófiu neve mellé. Ha 3967 VII| csak ismerem valahogy, mert néhanapján föl szokott rándulni a birtokáról 3968 IV| állt a szoba közepén, s nehány huszárönkéntes, akit főképp 3969 XIII| az üres teáját issza, s néhányszor olyanformán hunyja be a 3970 IV| mikor immár félszázad súlya nehezedett a vállaira. Amíg a Lipótváros 3971 XIII| fájdalommal, mely mázsányi súllyal nehezedik reá. És úgy érzi, mintha 3972 XI| látszott rajta, milyen nehezére esik, hogy a sírást elfojtsa, - 3973 XI| édes, a ragyogó fiatalságát nékem ajándékozta...~ ~ ~ 3974 V| orrocskáját.~ ~- Oh, ez nem nekünk való hely... Túlságosan 3975 I| ismeri a nyomoruságot és a nélkülözést. A mester ámulva nézte, 3976 II| nem kellett többé félnie a nélkülözéstől. Kivívni való cél immár 3977 VI| ahol már a megilletődés és némaság csöndje fogadta őket.~ ~- 3978 VII| észrevettem, hogy hiányzanak némelyek...~ ~- Kik? - kérdezte Horovicz 3979 V| elfelejteni, hogy milyen nemesen viselkedett irántunk... 3980 VI| tudom, mit mondjak, hogy a nemeslelkűségét megháláljam? Hetek óta egyebet 3981 V| most a híres Norde játszik, Németország legkitünőbb drámai színésze... 3982 I| pompásan illet a sötétkék nemezkalap s a megdöbbent modorából 3983 V| így szólott magában:~ ~- Nemhiába, hogy pezsgőt ittam, - igazán 3984 VI| Már a színpadon is unja, nemhogy a valóságos életben... Legyen 3985 II| hogy a kényeztetett színész némileg megundorodott az emberiségtől. 3986 IV| egy őszhaju úriember, aki nemrég még az ellenkező párton 3987 VI| szóvivő fiatal gentleman (aki nemrégiben vált el a feleségétől, Budapest 3988 IX| itt... Ebédután, amíg a nénim aludt, sietve magamra kaptam 3989 IX| Nagyot nézett, de mivel a nénimet ismeri, hát teljesítette 3990 V| vörös asztalok mellett a nép egyszerü gyermekei itták 3991 VI| cár adta volna meg összes népeinek az esengve várt szabadságot...~ ~ 3992 III| udvariasan félre állt. A neszre az öreg Cauders vidáman 3993 IX| vacsorájából, amikor a gazdasszonya nesztelen léptekkel benyitott az ebédlőbe.~ ~- 3994 V| értem három napra az öt neveletlen árváját? Sohase fogom elfelejteni 3995 V| Black, a Caudersék angol nevelőnője, aki félnapot mindennap 3996 I| egyik fauteuilba.~ ~- A nevem - mondta még kissé félénken, - 3997 V| tarifa szerint szállítja a nevesebb férfiakat. Egy városatya 3998 V| fölkacagott, de a Lászlóffy nevetésében sokkal több volt az udvariasság, 3999 V| lesz...~ ~Lászlóffy nagyot nevetett a furcsa doktor tréfáján, 4000 V| de e pillanatban az Ella nevető arca bukkant be a függöny 4001 V| megalkudni készültem s hogy nevetség tárgyává is odadobnám magam, 4002 V| birtokossal, akik a vallásomat nevetségesnek találták.~ ~- És megvágta 4003 VII| hogy ilyen együgyüvé és nevetségessé lettem vén napjaimra?...