IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Aranyköd Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4004 V| jóízlés muzeumának lehetne nevezni.~ ~- Köszönöm apa nevében 4005 I| a híres színész önmagát nevezte, éppen délutáni teáját készítette 4006 VII| színészet fejedelmét (így nevezték, miközben a kollégák mélabúsan 4007 III| embert a csőcselék uzsorásnak nevezze...~ ~Cauders melankólikusan 4008 XII| szertartásosan meghajolt, s a névnapot köszöntő gyermek szögletességével 4009 IV| Kovács!~ ~Az utóbbi névre Lászlóffy kiváncsian ütötte 4010 VIII| Valami Mayer László nevü izraelitával, akinek a fáma 4011 IV| egymásután megmondták a nevüket:~ ~- Rábai!~ ~- Grünhut!~ ~- 4012 VIII| darutollas fiatalembert nézegette... És mintha valami hihetetlenül 4013 IV| ideje azonban nem volt a nézelődésre, mert Cauders, aki messziről 4014 V| legyek, ha én is többnek nézem harminc évesnél! Az a keresztlevél, 4015 V| befelé mentek, kifejtette nézeteit a házasságról.~ ~- Ez a 4016 V| vagyok, de megvan e felől a nézetem s bizonyos lehet benne, 4017 III| kis teremtés más szemmel nézi a világot, mint mi öregek; 4018 XIII| harmadik személy szemével nézné önmagát, s így szólana magához 4019 I| most a kenyér után kell néznem, - ma este ujra a szerelmes 4020 III| megigérte, hogy föl fog nézni a Caudersék rendes pénteki 4021 V| vendégszínész a színpadra lépett. A nézőtéren halálos csönd állott be, 4022 V| ugyancsak mohó szemekkel nézték az ennivaló kis utast. Ella 4023 XIII| mindíg az ezüstös víztükröt néztem...~ ~A férfi: Oh magam se 4024 V| előkelő úri kisasszonyra.~ ~- Nézze, - szólott Ella kissé sápadtan, - 4025 VII| élethűségéről? Gyertek ide, és nézzétek meg ezt a komédiást, s adjatok 4026 V| magát e napfényben csillogó nippek közt, a sajátságosan kedves, 4027 VI| szerencsétlen gyermekkel? Hát még növelte, élesztette az oktalan szenvedélyét? 4028 V| szemforgatva átadta a növendékének a lezárt borítékot, melyre 4029 V| Black szomorúan nézett a növendékére s keserves arccal szólott:~ ~- 4030 IV| lángok ragyogtak a déli növények között s az inasok egész 4031 IV| körülveszik... A szende nőiesség, - ugyan hagyja tisztelt 4032 IV| mindíg észreveszi, ha a nőknek férfiúi mivoltában tetszik: 4033 I| jóindulattal elmosolyodott.~ ~- Nono, - mondta barátságosabban, - 4034 IV| hírét; tudta róla, hogy nőorvos és magántanár, de emellett 4035 V| magától is furcsa dolog, hogy nőorvosnak hivatja magát, amikor többnyire 4036 V| földkerekség legtisztességesebb nőszemélye gardiroz...~ ~- Hát ki az, 4037 V| csakhamar észrevette a két nőt, akik lesütött szemmel, 4038 V| Mi az?~ ~- Az Előkelő Notabilitásokat Szállító Intézet. Minden 4039 V| pénzarisztokráciát, sőt a politikai notabilitásokból is mindazokat, a kiket az 4040 VI| húzta a fülébe a magyar nótákat... Több volt talán húsz 4041 II| szépszabásu felöltőjével, amely a novellabeli főispánoknak se vált volna 4042 VII| Zacconi realizmusáról, a Novelli káprázatos élethűségéről? 4043 VII| Miért került az utamba ez a nyafogó gyermek, aki az embergyülöletemből, 4044 V| ott voltak. A színész felé nyájas bankigazgatók, előkelő részvénytársasági 4045 V| irodába, a kollégái behúzták a nyakukat a gallérjukba, a rendező 4046 V| protekcióval tette le. Afféle nyálasszáju legény, aki mindig nyolcvanforintos 4047 V| egzisztenciáját egy ilyen nyápic, vízfejü sihederhez... Higyje 4048 X| képzelte, hogy mint derék kis nyárspolgár-asszonyka áll a tűzhely mellett, dobogó 4049 IV| egy-egy békésen iddogáló nyárspolgárhoz:~ ~- Ugy-e, azt akarja mondani, 4050 V| alatt tolakszik be a szegény nyárspolgár életébe...~ ~Amikor az inas 4051 III| s csöndes imát mormolva nyelte le a kortyokat, mert ilyen 4052 IV| neki volt a legrosszabb nyelve az egész társaságban.~ ~ 4053 V| akibe, úgylátszik, minden nyelvtan-készítő szerelmes...~ ~Könnyed hangon, 4054 III| érzékenységig jószivü, de nyers, szókimondó ember volt, 4055 I| hölggyel, kiáltott a művész nyersen a gazdasszonyra. Megmondtam, 4056 V| arca bukkant be a függöny nyílásán keresztül.~ ~- Elszívták 4057 IX| ajtót, amelyik a folyosóra nyílik... Ijedten félrehúztam a 4058 IV| riporterekkel, s lekötelező nyíltsággal mutatta meg nekik a leveleket, 4059 III| Havanna egész multévi termése nyilvánosságra kerüljön.~ ~- Itt van szivar, 4060 IX| mondani: „Az Istenre kérem, nyissa ki gyorsan az ajtót... Okvetlen 4061 IX| délután nálunk járt... Nem nyitottam föl az ajtót, mert nagyon 4062 V| is tudjam védelmezni... Nyolcéves koromban egyszer majdnem 4063 V| útra... Ha Lászlóffyval nyolcszáz ember jelenlétében beszélgetek 4064 III| érdemes, hogy az ember a nyolcvanadik évét megérje...~ ~Gyönyörűséggel 4065 V| nyálasszáju legény, aki mindig nyolcvanforintos utcai ruhát hord, de ha 4066 III| amelynek födele egyetlen nyomásra eltünik, hogy Havanna egész 4067 X| homályos előszobában. De nyomasztó hangulata csakhamar elmúlt, 4068 VIII| teremtése óta így van...~ ~Oly nyomatékosan mondta ezt, mintha a legnagyobb 4069 I| az életben ötvenhárom év nyomja a vállamat. Harmincöt esztendeje, 4070 V| belépett hozzájuk. A házigazdát nyomon követte az inas, aki szertartásosan 4071 II| szerződést ajánlott, s a nyomorgó Lászlóffy csakhamar csinos 4072 II| szinlapokat ragasztott, utóbb egy nyomorúságos truppot vezetett végig az 4073 I| hogy nem igen ismeri a nyomoruságot és a nélkülözést. A mester 4074 VI| egy ostoba kis teremtés nyugalmáért fáradozik, holott alapjában 4075 VI| van rá mentsége, hogy a nyugalmát elveszítette... Sértegessen, 4076 IV| mester?~ ~- A sánta Stern a Nyugati Hirlaptól...~ ~Lászlóffy 4077 X| leszek vele. Óh szegény apám, nyugodj bele ebbe a szörnyűségbe, 4078 IX| hát térjen magához, hát nyugodjék meg, hiszen jó helyen van... 4079 V| szobába lépett.~ ~- No, nyugodtabb egy kissé, mint tegnap?~ ~ 4080 V| mindig akad balek, aki a nyugodtságát meg a függetlenségét föláldozza 4081 V| váratlan levelet, amely minden nyugodtságától megfosztotta. Mrs Black 4082 V| abban a tudatban, hogy a nyugodtságomnak mindörökre vége... Hogy 4083 XII| a fiatal asszony hálásan nyújtotta feléje a kezét. És Lászlóffy 4084 IV| hacsak akkorát is, mint a nyulfarka... Bizonyos vagyok benne, 4085 IV| bólintott, s a kagyló után nyúlva, egy pillanatig a szemébe 4086 V| dühbe hozta.~ ~- Ugyan ne óbégasson, - mondta mérgesen - tehetnek 4087 V| maga fajtáját szidja és ócsárolja...~ ~A beszélgetés megakadt 4088 IV| oly ostoba, hogy erről az odaadó pillantásról lemondjak? 4089 X| dicsérte a legjobban.~ ~Odaadta a maradék-pénzét, aztán, 4090 I| szép leány rajongással odaborult a fehér kézre. Lászlóffy 4091 V| hogy nevetség tárgyává is odadobnám magam, csakhogy a maga fiatal 4092 III| égnek. A portás csöngetésére odafönn egyszerü díszbe öltözött 4093 V| gukkerét törli...~ ~Az angol nő odafordította a látcsövét s ijedten szólott:~ ~- 4094 V| Csakhamar szerencsésen odafurakodtak az asszonyok mellé, akik 4095 V| szólott elragadtatva.~ ~Később odaintették magukhoz a citerást, aki 4096 VI| Rábai doktor szinte nyájasan odakínálkozott a színész kardjának... Lászlóffy, 4097 VIII| Ella kisasszony még most is odalenn van a pusztán? - kérdezte 4098 III| már rég a bárói címet is odaragaszthatta volna a néhai tanítófiu 4099 V| híres ember gavallérosan odasietett az irodájából, hogy a leányát 4100 IX| idegesen.~ ~Az öregasszony odasompolygott az asztal mellé, egészen 4101 I| töltötte, - s hamarosan odatolt a kis vendég elé egy csésze 4102 IV| dohányzó-szobából. Egy ideig unatkozva ődöngött, de a zongoraszobába érve, 4103 V| furakodjék... A fő, hogy az ökleinknek hasznukat vegyük...~ ~Energikusan 4104 V| csak egyszer is magamhoz ölelhetném...~ ~Ella szemérmetesen 4105 VI| Nyájasan közelebb lépett az öltözködő színészhez, szertartásosan 4106 IV| a finomság harmóniájába öltöztette volna az egész, soktagu 4107 IV| általános szavazati jog, meg az önálló vámterület...~ ~Lászlóffy, 4108 VI| visszatért a lelkébe a régi önérzet s büszkén, egész magasságában 4109 V| kiszivattyúzták... Lehetne annyi önérzete, hogy ne adna igazat nekem, 4110 VI| beszélt a jóságáról és az önfeláldozásáról...~ ~- A párbajt is ő mondta 4111 IV| szólt a fiatal úr bizonyos öngúnnyal.~ ~Kövér, kissé hanyag eleganciáju 4112 VII| azzal a gondolattal, hogy öngyilkossá lesz? Akármi is történt, 4113 VII| megdermesztette a vért; az öngyilkosságot oly iszonyatos hűséggel 4114 IV| szavakat, a szeme szinte önkéntelenül a fehérruhás kis leányra 4115 V| ahhoz megyek feleségül, akit önmagam kiválasztottam...~ ~- De 4116 V| csupán azért menekült, mert önmagától is fél... Oh ne tagadja: 4117 VI| a mester gorombáskodott önnel, hanem Lászlóffy, a magánember, 4118 II| neki:~ ~„Kedves uram, egy önre nézve fontos ügyben óhajtanám 4119 IV| Oh mennyit beszéltünk önről, - szólott a feléje forduló 4120 VIII| fojtogassa, gyötörje, amíg az öntudat utolsó szikrája is ki nem 4121 VIII| csakhamar visszatért az öntudata és a nyugodtsága.~ ~- Hát 4122 XIII| bujkálást, amellyel lopva, bűnös öntudattal juthat majd egy szemernyi 4123 VI| akarnak. Ön a barátság, az önzetlenség álarcával jött, hogy rútul, 4124 I| Isten hirével. Vigye az ördög a sok dologtalan tolakodóját...~ ~ 4125 V| úgy érezte, hogy valami ördöngős kényszerűség varázsa alatt 4126 IX| a színész idegesen.~ ~Az öregasszony odasompolygott az asztal 4127 V| majdnem harminc évvel vagyok öregebb, mint maga?... Vegyük mindazt 4128 V| hiszen a maga művészete nem öregedhetik meg soha... Én csak annyit 4129 III| nézi a világot, mint mi öregek; egy sikerült frakk neki 4130 VI| pénz, a vagyon, a fényüző öregség reménye... Jól tudja, hogy 4131 V| szenvedélyek zavarják meg az öregségemet, s most ijedten tapasztalom, 4132 V| Nyugodtan tűrtem eddig az öregséget, s ha nem is voltak valami 4133 VIII| menni akar... Ugyis már egy örökkévalóság, amióta nem láttam... Tudja, 4134 VI| vagyonomat az egyetlen leányom örökli, s nem sajnált néhány olvadó 4135 IX| akit szeretek, aki nélkül örökös szomoruság lenne az életem? 4136 IV| csopaki Spitzerek egyetlen örökösnője volt ez, egy vörösesszőke, 4137 XI| A kisasszony anyai öröksége, - folytatta az öreg Goldschmied, 4138 IV| abbahagyták, hogy a szívét öröm és büszkeség töltse el. 4139 V| nem is voltak valami nagy örömeim, hát nagy bánat se keserítette 4140 I| teában találja az egyetlen örömét... Ha a függönyt lebocsátják, 4141 X| Boldog leszek és te is örömkönyeket fogsz sírni, ha engem boldognak 4142 V| boldogságtól szinte szétolvadó örömszülőknek. Utolsónak jött ki a fiatal 4143 V| legföljebb meglesz az az örömük, hogy pletykázhatnak rólunk... 4144 VI| maga korában, no iszen: örül, ha nem háborgatják efféle 4145 VII| elismerés a legszebb jutalma... Örültem, hogy minden jóbarátom eljött, 4146 IV| megrabolja. A jóindulat örve alatt lopództam be, s most 4147 V| doktorral. A híres krakéler örvendezve tárta ki feléje a karjait.~ ~- 4148 V| ostobaságot elkövessen...~ ~Ella örvendve tapsolt, két-háromszor keringőlépésekben 4149 VII| színinövendék számára, az asszonyok össze-vissza-csókolták, a férfiak megindultan szorongatták 4150 V| kollégáját megnézze.~ ~Titokban összecsomagolták a legszükségesebb holmikat, 4151 V| pillanatig azt hitte, hogy összeesik... De csakhamar magához 4152 X| Majd meglátja, milyen jól összeférünk mi kettecskén, amíg az úr 4153 V| bámult, aztán csöndesen összegyűrte a levelet. Mrs. Black kíváncsian 4154 V| szolgálatkészen sietett el az összehajtott cédulácskával, mrs Black 4155 VIII| levelet. Mikor az apróságokat összenyalábolta, szégyenkezve behunyta a 4156 VII| hűséges marad hozzá? Mindennap összerezzent, mikor az előszoba csöngetyűje 4157 V| maga holmiját is sietve összeszedje és elhozza. Úgy határozták, 4158 V| fauteuilbe, de aztán egyszerre összeszedte magát. Remegve hátradőlt, 4159 XI| Az öreg Goldschmied összeszorította egy pillanatra az ajkát, - 4160 V| leány oldalán. Az ajtóban összetalálkoztak Cauderssal; a híres ember 4161 V| utazni, hogy az ember esetleg összetalálkozzék valakivel, ez bizony meglehetősen 4162 IV| ábrázolóját, következetesen összetéveszti Pajorral, az apaszínésszel... 4163 V| leányos hévvel csókolta összevissza az édes apját.~ ~- Én most 4164 V| amilyen itt a Vadvirágos Ösvényekben szerepel.~ ~Jóformán ébren 4165 IV| lekanyarodott a nagy jellemek ösvényéről. De ez a gondolat hirtelen 4166 V| s mintha csak a sors is ösztökélni akarta volna a merész lépésre, 4167 V| kénytelenségből utazott el. A szíve ösztökélte rá, meg az az elhatározása, 4168 III| igazságérzet valami félelmetes ösztöne igazgatta minden lépését, 4169 VI| bámulom... Azt hiszem, hogy öt-hat nap előtt nem igen lesz 4170 IV| ő excellenciája egyszerü ötletein. Csak a párt humoristája, 4171 IV| laposan mesélik el a Feydeau ötleteit és elmésségeit... - A körülöttük 4172 V| elősegítsem... De nincs egy ötletem, egy gondolatom... Hazudnám, 4173 VI| folytatta útját, amíg az ötödik szoba küszöbén meg nem állt: 4174 V| pillantottak utána, mikor az ötperces menyecskével a virágos landauerben 4175 VIII| szinte meghatva rázta meg ötször-hatszor a Lászlóffy kezét.~ ~- Végtelenül 4176 V| egy híresebb közbeszóló ötvenbe, egy mágnás - még ha szegény 4177 II| Lászlóffy még messze járt az ötvenedik évétől, amikor idegenek 4178 IV| édes teremtések most nem az ötvenhárom évére gondolnak, hanem a 4179 V| keze most a pad alatt az övéhez ért, s érezte a gyöngéd 4180 IV| egyáltalában áldozat, amely az övénél nagyobb volna? A színész 4181 V| uniformisba öltözött sokaság özönlött nagy zajjal az ajtó felé. 4182 II| önre nézve fontos ügyben óhajtanám becses idejét igénybe venni. 4183 XI| amit maga előtt titkolni óhajtanék...~ ~Pár perc múlva egy 4184 VI| tiszta őrültség-e ez az óhajtás?... Egy pillanatig arra 4185 II| Szivesen megyek önhöz, ha úgy óhajtja, de ha nincs ellenére, hát 4186 II| valamennyit a kályhába. Szerelem? Ojjé! Egyszer, húszéves korában, 4187 IV| birta szerezni az ügyvédi oklevelét... Igazán nem hinném, ha 4188 VI| mulva válaszolt:~ ~- Hiába okol, én semminek se vagyok az 4189 IX| Akármi is a célja, százszor okosabb, ha most szépen hazatér 4190 IV| hát csakugyan nem tehet okosabbat, mint hogy egyszer elfárad 4191 V| A rendező ilyenkor okosabbnak tartotta, ha odébb áll, 4192 V| Ahol a házasfelek egyformán okosak és intelligensek, ott mindig 4193 V| agglegény-háztartásban, aminő a magáé, nem okoz valami nagy bajt, ha a házigazda 4194 V| szívem, hogy fájdalmat kell okoznom magának és mégis, úgy érzem, 4195 IV| megilletődést, melyet megjelenése okozott, csupán a hírességének tulajdonítsa. 4196 V| tanítványa boldogtalanságát mi okozza?~ ~Ella azonban csakhamar 4197 VI| még növelte, élesztette az oktalan szenvedélyét? Volt lelke 4198 V| is tudom, van valaki, aki okvetetlen megmondja... A podgyászhordó, 4199 XIII| itt szinte a levegőnek is olajíze van, mindíg úgy képzelem, 4200 XIII| elhinni: ezeknek az apró, olajos halacskáknak még a látásuktól 4201 XIII| úgy képzelem, hogy csupa olasz specialitással traktálnak 4202 VIII| tartják meg, s akkor nem Olaszországba, a nászutasok banális országába 4203 XII| egészségére...~ ~Este, az indulási oldal foyerjében csakugyan egy 4204 VI| örökli, s nem sajnált néhány olvadó pillantást, csakhogy könnyüszerrel 4205 III| olyan boldogság ér, hogy az olvasásra is jut időm... Fájdalom, 4206 VIII| megfőzte a teáját és újra olvasgatni kezdte a Macaulay könyvét, 4207 III| Isten hozta... Humboldtot olvasgatom, mint mindig, ha olyan boldogság 4208 II| csésze teát megivott, sokáig olvasgatott Carlyle-ben, de mielőtt 4209 V| hazasietett s Macaulayt olvasgatva teázott a hajnali órákig. 4210 III| Fájdalom, nem mindig olvashatok, de ez csak addig lesz így, 4211 VII| sohase látom, most békén olvasnám a könyveimet, s nem lenne 4212 IV| regényeket, amiket a mama szokott olvasni, ha ebéd után visszavonul. 4213 VIII| Egy gyöngyökkel hímzett olvasójelet, egy ezüstös hajtűt, egy 4214 V| angol könyvet s elmerülve olvasták a skót papkisasszonyok 4215 XIII| teáját issza, s néhányszor olyanformán hunyja be a szemét, mintha 4216 III| kisérleti bábúja... Mind olyannak képzel, amilyennek a szinpadon, 4217 III| igazi angol fauteuilok, olyanok, aminőknek két vérbeli angol 4218 XI| felugrott a helyéből és most már omló könyekkel szólott:~ ~- Ha 4219 V| Ki tudja, hogy hova ment onnan s hol lesz, amikorra mi 4220 V| többnyire a férfiak orrát operálgatja. Ugyan mondja meg őszintén: 4221 VIII| gazdag, vidéki úriasszonyt operált...~ ~- Jónapot mester, - 4222 V| korcsmában énekel... Akármelyik operettszinpadon is fényesen megállná a helyét...~ ~ 4223 V| reggelre kialuszom a ma esti optimizmusomat, s megint csak belátom, 4224 V| egyszer majdnem huszonnégy óráig koplaltattak, mert hiába 4225 XII| első, még igazán boldog óráinak tanyáját.~ ~ ~ ~ 4226 IV| leányzsurjaik hány édes órájának volt a tárgya ez a finom 4227 V| Magára kapta a kalapját és az óráját, s meg sem állt, csak a 4228 V| olvasgatva teázott a hajnali órákig. De a negyedik nap - épp 4229 V| többet másfél- vagy két óránál, amikor Ella ijedten kiugrott 4230 IX| gyorsan kigyalogoltam a másfél órányira fekvő vasúti állomásra... 4231 IV| társaságba, s az esti két-három órát nem számítva, amikor jókedvü 4232 V| egyebet se teszek, mint azt ordítom, hogy csukják be az ablakokat... 4233 V| gyönyörűségében a szemét. És míg az orgona újra megszólalt s a menyasszony, 4234 VII| Horovicz doktorral, aztán - egy őrizetlen pillanatban - angolosan 4235 V| ne is felejtsen el, hanem őrizzen meg a szívében, mint tünő 4236 VIII| kapacitás, mint a megvénült oroszlán...~ ~Majdnem hajnalig tartott 4237 VI| a fejét, mint a sivatag oroszlánja.~ ~- Azt akarják, hogy én 4238 VII| zsákmányára induló, földühödt oroszlánra hasonlított, akinek csak 4239 VI| influenza, mely utazásom közben orozva megtámadott, a kimenést 4240 V| szokták a kocsisuknak az orrára kötni...~ ~Mohón nézett 4241 V| Ella finnyásan húzta föl az orrocskáját.~ ~- Oh, ez nem nekünk való 4242 IV| akarja mondani, hogy görbe az orrom? No csak mondja ki, egy 4243 V| aki hosszunak találta az orromat. Az övé most rövidebb valamivel, 4244 V| fürkésző pillantást vetett az orromra... No de azt hiszem, hogy 4245 VIII| Olaszországba, a nászutasok banális országába mennek, hanem föl az északi 4246 VI| látták már verekedni az országos krakélert, csodálkozva tapasztalták, 4247 XIII| lassu trappban döcög tova az országúton. Mindketten elhallgatnak 4248 VI| de mi lesz holnap, ha az őrült kérésemet meghallja?...~ ~ 4249 VI| kisasszony kezét kéri: nem tiszta őrültség-e ez az óhajtás?... Egy pillanatig 4250 VII| történt, a színészt majdnem őrültté tette az a titokzatos hallgatás, 4251 VI| sebesült végre visszatért az orvosához, Lászlóffy pedig kocsira 4252 XI| A méltóságos úr, orvosai tanácsára, még ma este elutazik 4253 VI| kapitány vívótermében... Orvosról és minden egyébről ők fognak 4254 VII| ahogy a kávéházból hazatér, ősapja, a vidéki vicispány képe 4255 III| könyvek, egy csodálatosan ósdi kredenc, s egy rugókra járó, 4256 IV| babonának, hogy a fiatal leány ostobább, mint a fiatal úr... Manapság, 4257 V| hogy a boldog házasélet az ostobaságban is gyökerezhetik... Ilyen 4258 IV| pedig nem egyértelmü ám az ostobasággal... Az a leány, aki nagyszerüen 4259 IV| hogy is hívják? - amit az ősz elején játszottak... Egyáltalában 4260 IV| elismerőleg bólogattak, s egy őszhaju úriember, aki nemrég még 4261 V| érzem, hogy kötelességem az őszinteség. Csak arra kérem, hogy ne 4262 IV| márványfalak, a csavart oszlopok mentén szines lángok ragyogtak 4263 IV| asszony és fiatal leány oszlott szét a fehér fénytől ragyogó 4264 V| kiderül, hogy valóságos elemi osztálybeli tanuló...~ ~- Úgy-e, hogy 4265 IV| Sárhalmi Józsefet hallottam az Othello címszerepében...~ ~A miniszter 4266 III| a budapesti hatalmasság otthona. A színész nem értett sokat 4267 III| velem a belátása szerint... Otthonülő medve vagyok, de ha úgy 4268 V| A művész megfogózott a padba, - a leány beszéde majd 4269 V| templom hajójába, melynek padjaiban a budapesti pénzvilág összes 4270 VII| nézőtér közepén.~ ~A Caudersék páholyában senkise ült...~ ~Tíz napja 4271 V| pillanatban Lászlóffy a páholyba lépett. Előbb csöndesen 4272 V| s a hotelszolgát rögtön páholyért küldték. Este hétig nem 4273 VII| hanem folyton arra az üres páholyra gondolt, mely az egész előadás 4274 VII| mindjárt Caudersék... A páholyuk az egész estén át üres volt...~ ~ 4275 V| színe elé kerüljek...~ ~Ella pajkosan megölelgette az aggodalmaskodó 4276 IV| következetesen összetéveszti Pajorral, az apaszínésszel... A képviselők 4277 V| beszélgethet, mint valami jó pajtásával?... Egyébként sugok önnek 4278 V| aki gardirozza?~ ~Ella pajzánul a nyakába ugrott az angol 4279 II| néha a garderobe-ja királyi palástjait zálogban hagyta, s mikor 4280 VI| üldögélt egy kupica aranysárga pálinka mellett...~ ~Másnap, a délelőtti 4281 VI| ők képviselték a fonnyadó pálmák alatt. Most is, hogy az 4282 IV| s hiába tagadta volna, a palota ragyogó miliője elkábította 4283 III| hogy helyzetének megfelelő palotába költözzék...~ ~A komornyik 4284 V| töltött a kis nádor-utcai palotában, titokzatosan így szólott 4285 VI| fölment végre a Caudersék kis palotájába.~ ~A portás hajlongva nyitotta 4286 VII| amióta ő a nádor-utcai palotának búcsut mondott? Nem döntötte-e 4287 V| naphosszat elnézném... Ezt a kis palotát a jóízlés muzeumának lehetne 4288 III| nagyszerü self made man pályafutását minden gyermek ismeri a 4289 V| egy bizalmas szót, csak a pályaház nagy foyerjében súgta a 4290 XII| robogással kiszaladt az üveges pályaházból...~ ~A doktor egy pillanatig 4291 IV| úgy rémlett neki, hogy a pályája elején áll, amikor tavaszi 4292 XII| hát meg a nászlakomát a pályaudvarban. Majd én telefonálok, hogy 4293 V| hova utazott? Én csak a pályaudvarig vittem s tőlem épp úgy mehetett 4294 V| reggel izgatottan sétált a pályaudvaron, s a szíve majdnem hangosan 4295 V| hajtassanak ki a keleti pályaudvarra...~ ~Mrs Black csak éjfél 4296 IV| dohányzószobába, melynek pamlagán ülve a kegyelmes úr a cerclejét 4297 IX| neki semmi oka se lehet a panaszra, hiszen nem azért megyek 4298 VI| levetkőzött, s magára öltötte a páncélnak is beillő selyembandázst.~ ~ 4299 V| lehajtott fővel hallgatta a pap beszédét, félig álmodva 4300 I| Megmondtam, hogy a római pápa számára se vagyok itthon, 4301 V| udvarlóikkal, a földszinten pápaszemes kritikusok törülgették izgatottan 4302 V| át a levelet, föltette a pápaszemét, s pár pillanatig mozdulatlan 4303 V| félhomályban pár siető sort vetett papirra.~ ~- Mit írt? - kérdezte 4304 V| elmerülve olvasták a skót papkisasszonyok regényes történetét...~ ~ 4305 V| mosolyogva üdvözletet, s teljes parádéjukban feszengő huszár-önkéntesek 4306 X| kavargatta a rántást és a jó, paradicsomtól színes sauceocskát, mely 4307 IV| tudatlanságnak és a butaságnak... Paralitikus vezércikkezők találták ki 4308 XIII| úgy tetszik, mintha egy parányi lázam is volna... Tapintsd 4309 V| dolga, a meggörnyedt orosz paraszt alakja hirtelen mindenkinek 4310 IV| kereste a pofozkodásokat és a párbajokat, azt szuggerálva magának, 4311 VI| beszüntette a viaskodást... A párbajorvos azonnal neki akart fogni 4312 VI| gráci kalandot...~ ~- Nem, a párbajról Schönwald úr referált, a 4313 IV| melyben a szobaleányok a parfait-t és a fagylaltot fölszolgálták.~ ~- 4314 IV| újszerü volt előtte s a parfümös levegő, amely már a lépcsőházban 4315 V| s tőlem épp úgy mehetett Párisba, mint Nagybecskerekre. A 4316 III| egész Európában se akadni a párjukra. Gyönyörü, kivert dohányzó-asztalok, 4317 IV| beszélt, élénken affektálva a parlagi kedélyességet, melyet az 4318 XIII| kimerülve dől hátra a kocsi párnájára s lassan, szabályosan - 4319 IV| egyszerü ötletein. Csak a párt humoristája, az anekdotáiról 4320 VII| azt gondolom, hogy valami parthieről van szó... A nagynéni fia, 4321 I| beszélik, hogy a legjobb partie az egész városban... Bizonyosan 4322 V| Én azt hiszem, hogy maga partienak is van olyan jó, mint Kovács 4323 V| meg, hogy velem tart, a pártomon lesz...~ ~Az angol nő, aki 4324 IV| nemrég még az ellenkező párton ült, félhangosan így szólott 4325 IV| de nyoma sem volt annak a parvenü hangnak, amelyre a cinikus 4326 IV| óvatosan ügyelt arra, hogy ez a passziója ne kerüljön pénzbe. Ha kölcsönkéréstől 4327 III| volt, hogy Cauders mindig példányképe volt a becsületességnek 4328 V| selymek és csipkék sorakoztak példás rendben egymás mellé.~ ~- 4329 V| Mit szólna ahhoz, ha például betegség címén hosszu szabadságot 4330 V| zsebében ijedten kinyílik a penicilus. Lászlóffy fölbontatott 4331 IV| Hivatkozom az igéretére: pénteken lesz nálunk az első nagyobb 4332 III| nézni a Caudersék rendes pénteki estéjére. A rosszabbik frakkját 4333 VI| kíméletlenül folytatta:~ ~- A pénz, a vagyon, a fényüző öregség 4334 V| együtt fogja látni az egész pénzarisztokráciát, sőt a politikai notabilitásokból 4335 V| Szállító Intézet. Minden pénzbárónak, pénzgrófnak és pénzhercegnek 4336 IV| a passziója ne kerüljön pénzbe. Ha kölcsönkéréstől tartott - 4337 VI| jellemtelen legyek... A pénze?!... Egy nyugodt félórámat 4338 VII| visel s meglehetősen nagy pénzekbe játszik... Még pedig szerencsével, 4339 IX| fekvő vasúti állomásra... Pénzem se volt, de megkértem az 4340 II| öreg Caudersnek, a hires pénzembernek, akit eddig csak látásból 4341 VI| megbántott... Azt hiszi, hogy a pénzére, a milliójára vágyakozom? 4342 V| Intézet. Minden pénzbárónak, pénzgrófnak és pénzhercegnek az az 4343 III| nem unom és végre is nem penzionáltatom öreg csontjaimat... Negyven 4344 V| melynek padjaiban a budapesti pénzvilág összes notabilitásai ott 4345 V| pénzbárónak, pénzgrófnak és pénzhercegnek az az ambiciója, hogy a 4346 III| színész nem értett sokat a pénzügyekhez, de a Cauders poziciójával 4347 I| hogy miért jött.~ ~Ujra pepecselni kezdett a szamovárjával - 4348 VI| torkonragadja-e, de a következő percben hirtelen lecsillapult:~ ~- 4349 VI| válaszolni tudjon, s csak hosszu percek mulva válaszolt:~ ~- Hiába 4350 V| embereket, de ezután utolsó percemig csak arra fogok gondolni, 4351 IV| az eszem, mint az egész pereputtynak...~ ~Lászlóffy kémlelő pillantást 4352 V| hiába futkosok föl- s alá a perronon, kétségbeesetten kérdezve 4353 V| váratlan ijedtség érte őket: a perronról egy bivalynyaku ifju szállt 4354 VI| Lászlóffy!~ ~Körülnézett: egy perzsa portiére mögül az Ella francia 4355 IV| töltse el. Nem volt annyira pesszimista, hogy a megilletődést, melyet 4356 V| a leánya esküvője után a Pester Lloyd kiírja a hírek közé 4357 IV| kedves művészem... Valami picike kis monológot, hacsak akkorát 4358 I| könyek folytak végig, s pihegve, magánkivül rebegte:~ ~- 4359 IV| kéréssel kell megrontanom a pihenését... De a házigazdai kötelességem 4360 X| éjszakát... Most már csak pihenjen le, ha egy-két órára is, 4361 IV| gardedám fog majd járni a piknikekre és a társaságba. Mert maga, 4362 IV| fölhasználta az első kedvező pillanatot, amikor föltünés nélkül 4363 IV| udvariasan bókolt előtte. A pillantás szinte megszédítette: a 4364 V| elragadtatást kifejező pillantásai. Csak akkor derült föl, 4365 V| hogy az édesatyja komoly pillantásával fogok szemben állani...~ ~ 4366 IV| ostoba, hogy erről az odaadó pillantásról lemondjak? Ezt Cauders úr 4367 XIII| reggelizik, miközben csábító pillantásokat vet az urára. A férfi csak 4368 VI| A színész kérdőleg pillantott föl, Cauders pedig kíméletlenül 4369 V| barátai ugyancsak irigykedve pillantottak utána, mikor az ötperces 4370 IX| sötétben egy fiatal lányt pillantottam meg...~ ~- Micsoda fiatal 4371 VI| lelkes hangon kiáltotta a pincéreknek:~ ~- Johann, August, schnell 4372 V| megint?~ ~- Az étkezőkocsi pincérét... Még ez is érezteti az 4373 XIII| Pompejit akarjuk megnézni... (A pincérhez.) Mondja, hogy azonnal jövünk...~ ~ 4374 V| mernék rá, hogy annak a pincérnek még csak sejtelme se volt 4375 III| A többi nem ér meg egy pipa dohányt...~ ~A szinész helyeslőleg 4376 X| szélén... És míg a láng pirosra festette rózsás arcát, úgy 4377 V| elöntötte a fejébe tóduló vér pirossága, azután sietve, majdnem 4378 X| azután fordult a várakozó, pirossipkás férfiúhoz:~ ~- Elhozta a 4379 IV| szükséges, hogy a kis csacsi pirulva bujjék az édes mamája szoknyája 4380 V| legyen!~ ~- Látja azt a piszeorru kis leányt ott a kályha 4381 V| alkalma volt ahhoz, hogy a piszkos, a csunya, a prózai életet 4382 IV| forintot a szomszédjától. A piszkosságig fukar és zsugorgató fiu 4383 VII| Lászlóffy tünődve nézte a szoba plafondját, s amíg a sírás - súlyos 4384 XII| maradtak otthon, nehogy a pletyka legfrissebb részleteit elmulasszák. 4385 V| Hogy ez az elsőrangu pletykahordó együtt látott bennünket... 4386 VIII| jóindulattal végighallgatta a sok pletykát, amit Rábai, a sok dolga 4387 V| meglesz az az örömük, hogy pletykázhatnak rólunk... Előbb vagy utóbb, 4388 V| fordult mrs. Blackhoz.~ ~- Pletykázzanak, amíg csak jól esik nekik, 4389 V| félénken kapaszkodott a páholy plüss könyöklőjébe, s Ella is 4390 V| asszony ült mellette a páholy plüsspamlagán... A színész fantáziája 4391 V| megtalálták a 43-as számu podgyászhordót, aki véletlenül csakugyan 4392 VI| Most is kijelentem, hogy pökhendi fráternek tartom azt az 4393 VI| beszéljen felőle... Izléstelen pökhendiségnek tartom, hogy a nevét ilyen 4394 V| legvagyonosabb nagykereskedők pöreit viszi. Sőt, amint látja, 4395 V| Isten csudája volt... Velem pörölt, hogy nincs a bécsi gyorsvonatnak 4396 IV| beszélnek?... Az ártatlan kis pofikánk ne ejtse tévedésbe, - titokban 4397 IV| szükséges ok nélkül kereste a pofozkodásokat és a párbajokat, azt szuggerálva 4398 V| össze kedélyesen a sörös poharukat. A pincér - aki nem járt 4399 VIII| komédiázást, egy pillanatig pokoli vágya támadt, hogy az udvarias 4400 VII| könyvesszekrényére, amelynek polcain csöndes és nyugodt barátai 4401 V| lehetetlen, hogy a manchesteri polgármester idevetődik ma este. De ha 4402 IV| este...~ ~Amíg Cauders s a politikusok a ruhatárban udvaroltak 4403 IV| embergyűlölő és rosszkedvü, ez a pompa szokatlan és újszerü volt 4404 XIII| férfi: Oh persze, ma, amikor Pompejit akarjuk megnézni... (A pincérhez.) 4405 V| s rövid idő mulva bájos pongyolában, a vállán csipkés köténnyel 4406 V| beszélgetés megakadt ennél a pontnál, mert közben elértek a dohány-utcai 4407 V| Mind a ketten arra a pontra néztek, amelyiken a színész 4408 V| elszedte az asztalról a porcellánt, Ella kisasszony - biztató 4409 V| idegen férfival, akit minden porcikámmal utálok?... Nem az apa fog 4410 V| tizenegyig. Mondja meg a portásnak, mielőtt lefekszik, hogy 4411 VI| Körülnézett: egy perzsa portiére mögül az Ella francia babaarca 4412 XIII| berendezett angol fogadó, a Posilippóra vezető út mentén. Délelőtt 4413 II| gyötrődjünk az élettel...~ ~A posta olykor seregszám hozta neki 4414 V| bravurral tudta megőrizni a pozicióját a leány oldalán. Az ajtóban 4415 III| pénzügyekhez, de a Cauders poziciójával ő is tisztában volt, mint 4416 VIII| kedves mester, az orvosi prakszis... Három hete nem kártyázom, 4417 IV| használt túlságosan az orvosi prakszisának.~ ~Nem kell mondani, hogy 4418 XI| Azonfelül a méltóságos úr a preliminált hozományt is ki fogja fizetni, 4419 VII| most jut eszembe, hogy a premiér-társaság mégse volt egészen teljes... 4420 VIII| hisszük, hogy mindig csak a premiéreken meg a tárcanovellákon jár 4421 I| Bizonyosan ismeri, hiszen minden premièren ott van, s mindig fehér 4422 VII| magamat az Úri Koldusok premiérjén.~ ~Lászlóffy fürkészve nézett 4423 VI| bókjait s idegenül nézett a primásra, aki hajlongva húzta a fülébe 4424 XII| ilyen dédelgetett, finom kis princessznek saját, még pedig ugyancsak 4425 X| ilyenkor a nagyságos úr?~ ~- A próbán, lelkem kisasszonykám, a 4426 V| ünnepnapon nem tartottak próbát - s a Szentkirályi-utca 4427 IV| egyszerü művészet volt, amit produkált, s a kétszázfejü társaság 4428 V| meg, hogy innen küldték a proszcénium-páholyból.~ ~Az öreg asszony szolgálatkészen 4429 V| még az első elemit is, protekcióval tette le. Afféle nyálasszáju 4430 V| hogy a piszkos, a csunya, a prózai életet megismerje, semhogy 4431 IV| asztalkái mellett, az alacsony puffokon, vagy a zongorának dőlve, 4432 V| a színész elé - graciöz pukkerlit vágott s leányos hévvel 4433 V| a csapról legyen!... Jó puntigami vagy feldbachi sört, de 4434 VII| Ella a nagynénjéhez utazott Puszta-Gógánfára... Az édesatyja maga kísérte 4435 IV| az időben történt, hogy a pusztainotai tiszttartó is betévedt a 4436 VIII| még most is odalenn van a pusztán? - kérdezte közömbös hangon.~ ~- 4437 VI| még ide egy „schlaftrunk”-ra, vagyis inkább, hogy az 4438 IV| fordította érdeklődő pillantását. Rábainak nem most hallotta először 4439 IV| legelőször a hirét - aztán Rábaira, a harmadik ifjúra fordította 4440 III| elkövetett volna. Valóságos rábeszélés kellett hozzá, hogy az udvari 4441 III| hozzánk, - a többit aztán rábízhatjuk a jó Istenre...~ ~S amikor 4442 VI| lopóznak be a házba, ahol rabolni akarnak. Ön a barátság, 4443 V| ebben a butikban.~ ~Dühösen ráförmedt a színpadi munkásokra, de 4444 I| Mit csinál?~ ~Ella most ráfordította gyémántként ragyogó szemét 4445 VIII| udvarias Mayer Lászlót torkon ragadja, s mindaddig fojtogassa, 4446 VIII| esküvőig. A leendő apósom ragaszkodik hozzá, hogy Gógánfán maradjon, 4447 VI| bizonyos formaságokhoz...~ ~- Ragaszkodjék hozzájuk az, akinek kedve 4448 VI| bocsánat, az ember kénytelen ragaszkodni bizonyos formaságokhoz...~ ~- 4449 II| korában koplalt és szinlapokat ragasztott, utóbb egy nyomorúságos 4450 XIII| délelőtt van; a tenger csak úgy ragyog a verőfényben. Az asszonyt 4451 V| fényükkel idegen horizontokon ragyognak...~ ~Fáj a szívem, hogy 4452 V| ez az egészséges, szép, ragyogóeszü teremtés nyugodtan hozzáköti 4453 IV| oszlopok mentén szines lángok ragyogtak a déli növények között s 4454 III| szakértőt...~ ~Lászlóffy rágyújtott egy szivarra, - az ő gégéje 4455 IV| férfi az efajta libuskáért rajongana, az nevetséges. A férfi 4456 IV| megszédítette: a gyermek a fanatikus rajongásával szögezte rá mosolygó szemeit. 4457 I| akiért a fiatal leányok rajongnak. Majd a gazdasszonyom kocsit 4458 IV| marad a csillogó szemü kis rajongóval, most bizonyára nem habozott 4459 IV| Nem kell mondani, hogy rajtuk kívül is egész sereg frakkos 4460 IV| vagy Lavedán rontana mi rajtunk - ujjé! A különbség mindössze 4461 IV| udvarlójának, aki az ujjaival rajzolt különféle ábrákat a levegőbe, 4462 IX| mert bizony Isten magam is rákezdek...~ ~Gyöngéden megsimogatta 4463 V| magam hoztam az egylovast a Rákóczi-út sarkáról...~ ~- Eljön velem 4464 V| meg egy pillanatra se.~ ~A Rákóczi-uton sétálgatott a tavaszias 4465 III| se ehetik vacsorára egy ramsteaknál többet... De az ilyen tea 4466 I| borotválkozástól kékes arca tele volt ráncokkal és gödrökkel, - de a leány 4467 VII| mert néhanapján föl szokott rándulni a birtokáról s ilyenkor 4468 V| messaliençe-ról, hiszen csak mi ránk tisztesség, ha az ország 4469 X| kisasszony akkor ügyeljen kissé a rántásomra.~ ~Amíg a gazdasszony hordár 4470 III| leánya kedvéért végre is rászánta magát arra, hogy helyzetének 4471 V| lelki tusa után - csakugyan rászánták magukat arra, hogy elválnak, 4472 V| kilebbent a szobából, mégegyszer rászögezve a szemét a színészre, aki 4473 VIII| Mert szegényke nagyon rászorul a pusztai levegőre: igen 4474 VI| hajolt a színész füléhez, s ravasz ábrázattal szólott:~ ~- 4475 V| Lászlóffyt a lakásáig, útközben ravaszul csiptetve a szemével.~ ~- 4476 V| eddigi alakjaiban... Ne rázza a fejét kedves művészem, 4477 VII| leghíresebb kritikus - a Zacconi realizmusáról, a Novelli káprázatos élethűségéről? 4478 III| életük legelső korszakában reám gondoljanak. A fődolog, 4479 XI| anélkül, hogy a közbeszólásra reflektálna, - kerek kétszázezer forint, 4480 VIII| milyen gyorsan kifejlődött a regény... Tíz nappal ezelőtt talán 4481 V| Alexander egyik gyönyörü regénye mellett. Amikor az angol 4482 XIII| Az aranyködöt, melyen át regénynek látszott a köznapi élet, 4483 V| egyszerüen Lászlóffy: a ma reggeli gyorsvonattal jöttem. Apa 4484 XIII| asszonyka pompás étvággyal reggelizik, miközben csábító pillantásokat 4485 VII| elpusztulok, mint hogy a holnap reggelt megérem...~ ~Jóformán hajnal 4486 VII| nem törnek a lelkéből... Reggeltől estig a szobájában ült és 4487 XII| kis lányban ilyen nagy hős rejlik? Mert ugyebár, nem kis energia 4488 VI| most a helyéből fölugorva, rekedten kiáltotta oda a híres veszekedőnek:~ ~- 4489 I| látszott rajta, hogy szinte remeg a felindulástól, aztán 4490 VI| vagyon, a fényüző öregség reménye... Jól tudja, hogy a vagyonomat 4491 V| vagyis: naiv, együgyü, hiu, reményekben bizakodó, mint akármelyik 4492 V| de fájdalom, hiu volt a reményünk... A szegény gyermek most 4493 VII| akarna a borzasztó jelentől, rémítő gondolataitól, jövőjének 4494 IV| lefujták volna a vállairól: úgy rémlett neki, hogy a pályája elején 4495 V| Blackból az eddig szunnyadozó rémület.~ ~- Jézusom, talán a legnagyobb 4496 VII| szivarozgató ember lelkében milyen rémületes vihar dul. Lászlóffy tünődve 4497 VIII| hogy a kocsi egyszerre rémületesen forogni kezd vele, de azért 4498 V| úgyis tudom, hogy nem lesz rend ebben a butikban.~ ~Dühösen 4499 X| a fürdőszobába, valahogy rendbehozta a toilettjét, aztán kérő 4500 II| művészem, mindig és mindenütt rendelkezésére állok. Szivesen megyek önhöz, 4501 IV| az olyan leányt, aki nem rendelkezik a szükséges naivsággal s 4502 IV| lovasrendőr tartotta fönn a rendet, a portás verejtékes arccal 4503 V| hogy műkedvelői előadást rendezek a kastélyában.~ ~Sietve 4504 V| hagyta abba a titokzatos rendezkedést, mikor mrs. Black, az angol 4505 V| cilinderes, feketerozettás rendezők sürögtek. A két férfi csak 4506 V| direktorral, a színészekkel, a rendezővel. A kulisszák törzslakói 4507 V| jó idő eltelt, amíg annak rendje és módja szerint elbúcsuztak 4508 VIII| társaság hangosan és kissé rendszertelen előadásban kezdte tárgyalni 4509 V| szemtelenül mosolygó fickónak repedt és tremolázó bariton hangja 4510 II| berontott hozzá. Este, - valami repriz ment - unottan és szórakozottan 4511 IV| épp úgy ért, mint a saját resszortjához... Bámulatos elme, azt mondom, 4512 V| mintha az élet szebbik része még előttem volna... Annyira 4513 VI| érdekli ez a sok ostoba, részeg ember...~ ~Ártatlanul, a 4514 VI| becsukta a szemét... A keze reszketett, a szíve hallhatólag dobogni 4515 IX| nyugodtsága, szótlanul kézenfogta reszkető vendégét s így vezette be 4516 IX| kisietett a konyhába, s reszketve fölnyitotta a folyosóra 4517 XII| nehogy a pletyka legfrissebb részleteit elmulasszák. A leányok, 4518 IV| ha az életnek azokkal a részleteivel is tisztában van, amelyeket 4519 VIII| előadását... A vidéki fiatal úr részletesen elmesélte, hogy az esküvőt 4520 V| mondani, mindent a legapróbb részletig, hiszen szükségem van rá, 4521 II| s ha az ünnepelt művész résztvett az előadásban, a belépőjegyek 4522 V| akiknek a házasságában részük volt... Egy rózsás, életvidám, 4523 XII| beszélt. A zsúrokon való részvétel hihetetlen arányokat öltött, 4524 XI| vén ember is megsajnálta s részvevően szólott:~ ~- No, no, - azért 4525 V| nyájas bankigazgatók, előkelő részvénytársasági elnökök intettek mosolyogva 4526 VI| miután Kemény Miskát és Réthi Sándort egy komor pillantással 4527 II| ablaka alatt s akkor olyan reumát szerzett a nedves éjszakában, 4528 II| veszedelmes dolog, ami többnyire reumával és elbutulással jár.~ ~Lászlóffy 4529 V| pillantása kissé félénken révedezett a szokatlan miliőben de 4530 V| üvegajtó előtt, melynek réztábláján a Lászlóffy neve állott. 4531 VI| hangos éljenzés s üdvözlő riadal fogadta.~ ~- Hurrá, a mester, 4532 VI| Miért búsul?~ ~- Én? - riadt föl Lászlóffy a gondolataiból. - 4533 IX| jó helyen van... Ha kissé ridegebben fogadtam, mint ahogy illett 4534 V| pillantást vetett rá, azután a ridiküljébe nyúlt, ceruzát vett elő 4535 IV| közé járt, tegeződött a riporterekkel, s lekötelező nyíltsággal 4536 IV| Nem is igen tartozott a ritkaságok közé, hogy Spitzer Lesbia 4537 XI| még ma este elutazik a Riviérára... Nem is jön vissza, csak 4538 XII| nekik, aztán a vonat hangos robogással kiszaladt az üveges pályaházból...~ ~ 4539 V| ott tartanánk, hát akkor a robogó vasuti kocsiban csárdást 4540 V| vásároljanak: a vasút már ki is robogott a pályaudvarból. Csak akkor, 4541 IV| szemlélték a hatást, amelyet a rögtönzött előadás keltett s még a 4542 V| valamelyik benyilóban, s rövid idő mulva bájos pongyolában, 4543 V| az orromat. Az övé most rövidebb valamivel, mint kellene.~ ~ 4544 IV| megnézniök... Nos hát, én röviden azt mondom...~ ~Körülményes, 4545 VI| volna megcsókolni, amikor a Rövidlátó Herceg-ben láttam...~ ~Lászlóffy 4546 II| is volt, hogy a koplaló, rövidnadrágos ember, aki életében se beszélt 4547 VI| megérezte, hogy az üzlet rohamosan föl fog lendülni, lelkes 4548 X| megbocsátasz nekem s zokogva rohanok a karjaidba, hogy bocsánatot 4549 V| leány szinte lélegzet nélkül rohant az ablakhoz, s dobogó szívvel, 4550 I| derekamon, - pedig öreg, rokkant ember vagyok, aki már csak 4551 IV| öregnek, antipatikusnak és rokkantnak tünjék föl? Lehet-e egyáltalában 4552 V| ország legnagyobb művészével rokonságba keveredünk... Miért olyan 4553 VIII| visel... A vőlegény közeli rokonuk Cauderséknak, s a vármegyéjében 4554 I| gazdasszonyra. Megmondtam, hogy a római pápa számára se vagyok itthon, 4555 IV| Hogy Feydeau vagy Lavedán rontana mi rajtunk - ujjé! A különbség 4556 XIII| De az az átkom, hogy roppantul kényes a szervezetem; a 4557 V| tönkretegyem?... Azt hiszem, rosszabb lennék a banditánál, ha 4558 IV| öltötte a frakkját - nem a rosszabbat, mint megigérte, - s egy 4559 III| rendes pénteki estéjére. A rosszabbik frakkját veszi föl s csöppet 4560 IV| barátnőihez:~ ~- Tudom, hogy rosszakat mondanak rám, de bánom is 4561 IX| hogy senki se beszéljen rosszat a jövendőbeli, kicsike feleségemről...~ ~ 4562 IV| előtt. Lászlóffy, amikor rosszkedvüen fölfelé baktatott, szines 4563 V| mintha valami hirtelen rosszullét fogta volna el. Néhány percig 4564 VII| mértföldnyire járt volna a Royal fényesen kivilágított nagytermétől...~ ~ 4565 XIII| Látszik is: csupa égő, viruló rózsa az arca...~ ~Az asszony ( 4566 III| márványfalakban a villamos rózsák százai égnek. A portás csöngetésére 4567 V| simogatta meg könyekben ázó, rózsaszínü arcocskáját. S mivel nem 4568 III| csodálatosan ósdi kredenc, s egy rugókra járó, különös tölgyfa-alkotmány, 4569 V| missz mellett, sötét utcai ruhában állt a második pad szélén, 4570 VI| életben is, ha a polgári ruháját hordja... A minap szerettem 4571 X| valót bevásároljam...~ ~Ella ruhástól dőlt le a divánra, s még 4572 IV| kísérte a kegy elmés urat a ruhatárig. A kitünő államférfiu szivarozva 4573 VI| önzetlenség álarcával jött, hogy rútul, szívtelenül megcsaljon. 4574 V| színész ajakáról efféle sajátságos szavakat hall:~ ~- Oh grófnő, 4575 V| csillogó nippek közt, a sajátságosan kedves, disztingvált illatban, 4576 VI| egyetlen leányom örökli, s nem sajnált néhány olvadó pillantást, 4577 II| adnak a magyar időszaki sajtóban, hosszu cikket írt arról 4578 V| a saját találmányu angol salátámat...~ ~- Istenkém, nem lenne 4579 VI| miután Kemény Miskát és Réthi Sándort egy komor pillantással maga 4580 V| Remegve hátradőlt, az arca sápadttá lett az izgalomtól, aztán 4581 V| s a Szentkirályi-utca sarkán összetalálkozott Rábai doktorral. 4582 V| furcsa kis vendéget az utca sarkára. A Rákóczi-úton már messziről 4583 V| az egylovast a Rákóczi-út sarkáról...~ ~- Eljön velem a kocsiállomásra?~ ~- 4584 VIII| szívdobogva hallgatta. Mikor a sarkon ismét megálltak, Horovicz 4585 V| varróleányok ültek a barátjaikkal a sarokasztalok mellett, iparos formáju 4586 X| jó, paradicsomtól színes sauceocskát, mely ott állt egy ibrikben, 4587 VI| mindíg benéztek még ide egy „schlaftrunk”-ra, vagyis inkább, hogy 4588 VI| pincéreknek:~ ~- Johann, August, schnell aufzünden in Separé...~ ~ 4589 II| Budapest róla beszélt. A Scribe valami öreg darabjában játszotta 4590 VI| helyén némelykor...~ ~A sebesült végre visszatért az orvosához, 4591 VI| amire Kemény Miksa, a vezető segéd, sietve beszüntette a viaskodást... 4592 V| az étkezőkocsiba, hogy a segédeivel a diadalmi uzsonnát elköltse, 4593 VI| másodpercig tartott, s a segédek, akik több ízben látták 4594 VI| szíves lesz valaki, hogy a segédséget elvállalja...~ ~- Szerencsémnek 4595 I| s azért jöttem ide, hogy segítsen rajtam, védelmezzen meg...~ ~ 4596 V| szállodában.~ ~- Nekem az a sejtelmem, hogy még az est folyamán 4597 V| félhomályban s a férfit egyszerre sejtelmes forróság járta keresztül: 4598 V| Lászlóffy.~ ~Az angol nő, aki sejtette, hogy a levélben a szív 4599 IX| Óh, hiszen, ha csak sejtették is volna, hát most nem lehetnék 4600 VII| így látta volna, aligha sejti, hogy e csöndesen szivarozgató 4601 III| mint mindenki. E nagyszerü self made man pályafutását minden 4602 V| karcsu termetén szürke selyem utazóköpennyel, huzta föl 4603 VI| öltötte a páncélnak is beillő selyembandázst.~ ~A párbaj körülbelül öt 4604 VI| inkább, hogy az éjszaka selyemblúzos királynőivel néhány szót 4605 XIII| asztalnál érdekes pár ül: egy selyemköpenyeges, pironkodó menyecske, aki 4606 V| garderobejában, ahol habkönnyü selymek és csipkék sorakoztak példás 4607 V| budapesti szinész, ismert, selymes gérokkjában, térdén az összehajtogatott 4608 X| s kedves affektálással selypítette:~ ~- Kérem, uram, vezessen 4609 VI| válaszolt:~ ~- Hiába okol, én semminek se vagyok az oka... Minden 4610 VI| hogy meghalnék inkább, semmint hogy lemondjak róla... Méltóságodtól 4611 I| ön felesége leszek, vagy senkié... Nem bánom, akárhány éves; 4612 IV| talán életében se fizetett senkinek egy pohárka szilvapálinkát. 4613 VII| A Caudersék páholyában senkise ült...~ ~Tíz napja volt 4614 VI| August, schnell aufzünden in Separé...~ ~Lászlóffy eközben kissé 4615 IV| kegyelmes úrnak, a fiatalok serege hízelkedő csodálattal vette 4616 II| élettel...~ ~A posta olykor seregszám hozta neki a finom női leveleket, - 4617 VI| nyugalmát elveszítette... Sértegessen, gorombáskodjék, eltűröm; 4618 VI| ember...~ ~Ártatlanul, a sértés minden szándéka nélkül mondta 4619 VI| ugrott föl a helyéből... A sértések e zuhatagára hirtelen visszatért 4620 V| ellenfeleimnek aligha lehetett sértő szándékuk, mert ők is mózeshitüek, 4621 V| volt? - szólott a színész sértődve.~ ~- Úgy, ahogy mondom: 4622 V| ha egy kicsikét gyalog sétálhatok.~ ~Magára kapta a kalapját 4623 IX| kaptam ezt a ruhát s mintha sétálni mennék, gyorsan kigyalogoltam 4624 II| korában, féléjszakán át ott settenkedett a berzence-vághalmi primadonna 4625 IV| találkoztam vele, mikor a Shakespeare-szerepek után a vendéglőstől kapott 4626 X| Persze, hogy tudom.~ ~- Akkor siessen és vigye ezt a levelet Cauders 4627 V| a toalettünkkel végzünk, siethetünk is a pályaudvarhoz.~ ~Jó 4628 V| elő s a félhomályban pár siető sort vetett papirra.~ ~- 4629 V| hogy a gyorsvonat teljes sietséggel kezdett futni a csillogó 4630 I| Még szinte fuldoklott a sietségtől, az arcán könyek folytak 4631 V| egy ilyen nyápic, vízfejü sihederhez... Higyje el, igazam van, 4632 II| szokatlan, szinte szédületes siker volt az oka, hogy a kényeztetett 4633 II| nagy, szinte tüneményes sikerei cinikussá tették minden 4634 V| istennyila csapna ebbe a siketnéma sugóba!~ ~A művész haragja 4635 V| minapi híres szerepéről, a sikkasztó katonatisztről beszélgettünk... 4636 V| Hát akkor nagyot kéne sikoltania örömében, hogy a céljához 4637 V| szegény mrs Black ijedten simogatta meg könyekben ázó, rózsaszínü 4638 V| kedves művészem... Ha a Simplon-alagutat meg tudták csinálni, akkor 4639 IV| habkönnyü, prémes belépők simultak. A különös, csodálatosan 4640 IX| fájdalom, az én idegeim sincsenek ám acélból... Képzelje el 4641 X| megforgatta a kezében a sipkáját.~ ~- Nem, nagysága... a 4642 VII| szoba plafondját, s amíg a sírás - súlyos ötven éve ellenére, - 4643 I| aztán egyszerre keserves sírásra fakadt. Oly kétségbeesetten 4644 XI| milyen nehezére esik, hogy a sírást elfojtsa, - aztán halkan 4645 VII| lelkem elpusztult harmóniáját siratva... Addig fogok itt ülni, 4646 V| állítólag időnek előtte a sírba fogja vinni, s Fürdős, a 4647 V| hallottam, hogy a szerelem még a sírban sem szünik meg...~ ~Lászlóffy 4648 V| magácskának.~ ~Isten vele, sírja ki magát és ne gondoljon 4649 V| boldogtalan vagyok!... Hadd sírjam ki magam, ez jól esik, ez 4650 IX| magam elé képzelem... No ne sírjon már, mert bizony Isten magam 4651 IV| suttogva kérdezte:~ ~- Csak nem sírt, maga édes kis bolond?~ ~- 4652 II| esténként a színházból hazatért, sivárnak és unalmasnak találta az 4653 VII| gondolataitól, jövőjének előrevetődő sivárságától... Egy pillantást vetett 4654 VI| felütötte a fejét, mint a sivatag oroszlánja.~ ~- Azt akarják, 4655 V| könyvet s elmerülve olvasták a skót papkisasszonyok regényes 4656 I| visel a smokingjában... Húsz smokingja van és ugyanannyi frakkja, 4657 I| mindig fehér szegfüt visel a smokingjában... Húsz smokingja van és 4658 IV| levegőbe, s mint elsőrangu smokk, abszolute nem vette észre, 4659 V| angol misszt szintén kifelé sodorta a tömeg, s Lászlóffy majdnem 4660 IV| Őt ugyan nem hozták ki a sodrából a gúnyos tekintetek, amelyekkel 4661 V| ütötték össze kedélyesen a sörös poharukat. A pincér - aki 4662 V| nemsokára utat tört megint a sötétségen át az angol nő ágyáig:~ ~- 4663 XII| a vonat után nézett... A sötétvörös lámpák mindjobban eltüntek 4664 I| kosztümjéhez pompásan illet a sötétkék nemezkalap s a megdöbbent 4665 V| a kertész unokaöccsének sógornőjéről, akibe, úgylátszik, minden 4666 XI| hosszasabb köhécselés meg sóhajtás után így szólott:~ ~- A 4667 V| engedjük el.~ ~Mrs. Black nagy sóhajtások közt engedett s csöndes 4668 V| sokáig, nagyon sokáig, talán sohasem többé.~ ~Kötelességem, hogy 4669 V| köténnyel jelent meg újra.~ ~- Soká megvárattam? - kérdezte 4670 IV| eltávolítja mellőle az egész sokadalmat, s e pillanatban egyedül 4671 IV| szárnyasajtót. Odabenn már igen sokan voltak, de a színészt meglepte 4672 V| és uniformisba öltözött sokaság özönlött nagy zajjal az 4673 IV| ember bátran eltünhetik a sokaságban...~ ~- Egy ember igen, de 4674 IV| hogy nem veszi őket valami sokba. Nem is igen tartozott a 4675 VIII| zongoralámpákat fölgyujtják... Sokszor szinte azt hiszem, hogy 4676 IV| öltöztette volna az egész, soktagu társaságot. Lászlóffy egy 4677 V| borotvált arcu urat, a második sor szélén?~ ~- Igenis.~ ~- 4678 V| Úgy, ahogy mondom: minden sora, minden betüje egyenesen 4679 V| habkönnyü selymek és csipkék sorakoztak példás rendben egymás mellé.~ ~- 4680 V| izzadt keztyűs férfirokonok sorának, s a boldogságtól szinte 4681 VII| csöndes és nyugodt barátai sorakoztak szép rendben egymás mellé, 4682 V| a jobboldalon, a második sorba... Ott, a kopott úr mögött, 4683 V| haladt kifelé az eleven sorfalon át. Látszott rajta, hogy 4684 X| beleegyezőleg bólogatott, Ella pedig sorjában fölemelte a fedőket a különböző 4685 VII| levélhordó elé, - de a várva-várt sorok nem érkeztek meg. Mintha 4686 I| Lászlóffy, a maga szomoru sorsára gondolva, nem látott, nem 4687 V| Én csak annyit kívánok a sorstól, hogy mindig a maga közelében 4688 VIII| A kis lányoknak az a sorsuk, hogy a fejüket bekössék... 4689 V| mai nap lesz az, amelyen a sorsunk eldől... Hallgasson rám: 4690 V| nevetve, - maga is olyan specialitás ám, mint azok a szép leányok, 4691 XIII| képzelem, hogy csupa olasz specialitással traktálnak bennünket. Nem 4692 V| álmélkodva hallgatta végig, sürün spékelve meg az előadást efféle fölkiáltásokkal:~ ~- 4693 IV| hallgatta. A milliomos csopaki Spitzerek egyetlen örökösnője volt 4694 V| kissé haragos utasra.~ ~- Stimmt, tudom, az a komédiás, vagy 4695 IV| miniszter távozni készült s a stréberek és kíváncsiak nagy csoportja 4696 III| hogy hatalmát és vagyonát stréberséggel, csalással vagy hizelkedéssel 4697 V| konzul, aki a dúsgazdag Stux Katát feleségül veszi. Jöjjön 4698 V| ha szegény is - százba. A Stuxék esküvőjén fogadni mernék, 4699 V| vidám földjét, hanem a zöld Styriát vallotta hazájának. A pezsgő 4700 IV| abszolute nem vette észre, hogy süket füleknek beszél... A házikisasszony 4701 IV| Cauders-palota körül nagy volt a sürgés-forgás, mert a híres pénzügyi hatalmasság 4702 X| öreg asszonyság már javában sürgött-forgott a tűzhely körül.~ ~- Fölébredt? - 4703 X| Személyesen adja át neki és sürgősen hozza el a választ. Akárki 4704 V| feketerozettás rendezők sürögtek. A két férfi csak nagy üggyel-bajjal 4705 V| álmélkodva hallgatta végig, sürün spékelve meg az előadást 4706 V| s a halálom előtt még sütkérezem ama nagy és ismeretlen művészet 4707 V| maga fiatal szerelmében sütkérezzem... Talán azt hiszi, hogy 4708 V| nekem is van ám egy kis sütnivalóm... Éppen ma olvastam az 4709 X| fölébredt, a nap már vigan sütött be az ablakon.~ ~- Vajjon 4710 V| mielőtt lefekszik, hogy süttesse el hajnalban az ajtaja előtt 4711 V| mely a puha kézből beléje sugárzik. A vére még jobban fölforrt, 4712 V| csapna ebbe a siketnéma sugóba!~ ~A művész haragja csak 4713 V| pajtásával?... Egyébként sugok önnek valamit, tisztelt 4714 V| cédulát bevitte, s diszkréten súgott valamit a borotvált úr fülébe. 4715 IV| graciózus asszony meglepetve sugta a kisérője fülébe:~ ~- Lászlóffy!~ ~ 4716 VI| megjelenése, s szinte megilletődve súgták jó hangosan az udvarlóik 4717 V| mámorosan fogja a fülébe súgni, hogy szereti... A vér a 4718 V| szégyellem, hiszen valóságos suhanc lettem, amióta magával megbarátkoztam... 4719 V| misztikus zsolozsmaként suhant végig az aranycirádás falak 4720 IV| egyik zongorából feléje suhantak: csak most érezte egész 4721 XIII| fájdalommal, mely mázsányi súllyal nehezedik reá. És úgy érzi, 4722 IV| pillanatban, mikor immár félszázad súlya nehezedett a vállaira. Amíg 4723 IV| virágok illatoznak... A vénség súlyát, melyet mindig szinte affektálva 4724 III| lesz a szenvedélye, de a sűrü érintkezés - ugy-e, nem 4725 III| egészségem, tudja, a gégém sűrün fölmondja a szolgálatot... 4726 V| legszükségesebb holmikat, susogásra fordították a beszédet, 4727 V| elhallgattak, de az Ella susogó hangocskája nemsokára utat 4728 V| úrnak, akivel olyan boldogan suttog?~ ~Mrs Black ijedtiben megint 4729 V| virágok illata, az izgatott suttogás, a kóruson éneklő gyermekek 4730 V| szokatlan miliőben de a Rábai suttogása csakhamar magához térítette.~ ~- 4731 VII| csodálkozó arcát, diszkrét suttogással folytatta:~ ~- Csak puszta 4732 V| nagyon bánt a kétség: vajjon szabad-e ezt a nagy áldozatot elfogadnunk 4733 V| nem erőltette meg magát a szabadkozásban, láthatólag szívesen foglalt 4734 XIII| kocsi párnájára s lassan, szabályosan - sőt kissé hangosan - lélegzik. 4735 XIII| szervezetem; a legkisebb szabálytalanság, s kész a nátha, meg az 4736 I| akkor se megyek hozzá, ha a szabója egész üzletét megvásárolja...~ ~- 4737 VII| közönség közé a meleg vér szaga... „Mit beszéltek nekem - 4738 IX| aztán megint elgörbült a szájacskája s szepegve, síró hangon 4739 V| Budapest legjobb francia szakácsának a főztjéből egyem...~ ~Lászlóffy, 4740 VIII| holnap már viharedzett, agg szakácsnőkkel tárgyalnak a konyhapénzről 4741 V| esküvőnek most egyszerre vége szakadt és az oltár elől hófehér 4742 V| a házban, ahol én lakom, szakasztott ilyen korcsma van, de ott 4743 III| határszélig se találok igazibb szakértőt...~ ~Lászlóffy rágyújtott 4744 V| lelkemet...~ ~- Lászlóffy, - szakította félbe a leány, miután nagyot 4745 II| beleszeretnék ebbe a gyönyörü szál férfibe...~ ~Csakugyan annyira 4746 X| úr kedvenc étele? Drágám, szaladjon le a cukrászhoz és hozzon 4747 V| Rendes tarifa szerint szállítja a nevesebb férfiakat. Egy 4748 XIII| cókmókjukat fölszedve, a batárba szállnak. A kocsi megindul. A férfi 4749 V| arról, hogy neki át kell szállnia Győrben, ahol a gráci vonal 4750 V| elmúlt, mire hazatértek, de a szálloda kapujában még jó idő eltelt, 4751 V| hiszem, hogy valamelyik gráci szállodában.~ ~- Nekem az a sejtelmem, 4752 XIII| mondják, hogy az előkelő szállodákban mindenütt a francia konyha 4753 V| perronról egy bivalynyaku ifju szállt föl a kupéjukba, aki éles 4754 V| Kis-Cellben idegenek szálltak a kupéba, két katonatiszt, 4755 IV| közelített feléje az egyik női szalon küszöbéről.~ ~- Köszönöm, 4756 XIII| férfi (Magyarország első szalonszínésze. Nagyon udvariasan): Nem, 4757 IV| mester... Ez csak amolyan szalonkifejezése a tudatlanságnak és a butaságnak... 4758 V| feszengő huszár-önkéntesek szalutáltak előtte, a nagy művészt megillető 4759 V| elhelyezkedett az asztal mellett, a szalvétát a térdére terítette, s vidáman 4760 V| jodli-dalokat játszott, s előadott számait önmaga kísérte énekszóval. 4761 V| állapotban juthatnak ilyen szamárságok az ember eszébe... Most, 4762 V| Tudja a podgyászhordó számát?~ ~- Oh igen, jól emlékszem, 4763 V| idevetődik ma este. De ha számítanék arra, hogy ma a gráci színházban 4764 V| ízlése ebben a kérdésben nem számíthat... Elhiheti Lászlóffy, van 4765 IV| esti két-három órát nem számítva, amikor jókedvü világfiakat 4766 VII| Talán önmaga se tudott volna számot adni róla, de érezte, hogy 4767 II| be a könyvtárszobájába, a szamovár alatt meggyújtotta a borszeszt 4768 I| Ujra pepecselni kezdett a szamovárjával - a hires színész élete 4769 IV| művész és mindenekfölött számtalan szép asszony és fiatal leány 4770 V| szerencsésen megtalálták a 43-as számu podgyászhordót, aki véletlenül 4771 V| üggyel-bajjal szerzett a számukra egy üres asztalt, s mikor 4772 IV| Marconiról, Kovács doktor szánalmasan intett a kezével.~ ~- A 4773 VIII| hevert az operáló táskája: a szanatóriumból jött, ahol valami gazdag, 4774 VI| Ártatlanul, a sértés minden szándéka nélkül mondta ezt, de Lászlóffy 4775 VI| előtte egész nagyságában szándékának merészsége... Micsoda arccal 4776 VII| Oh, az világos, hogy nem szándékosan maradtak el... Bizonyos 4777 V| ellenfeleimnek aligha lehetett sértő szándékuk, mert ők is mózeshitüek, 4778 V| színész monoton, majdnem száraz hangon beszélt, de szavaiból 4779 X| még talán komoly baja is származik a dologból. Oh Istenem, 4780 III| hogy bejelentsem...~ ~A szárnyas ajtók szétváltak, s Lászlóffy 4781 IX| megdöbbent, hogy pár percre még a szava is elállott: tágranyílt 4782 VI| minden tetteért és minden szaváért helyt áll...~ ~A doktor 4783 V| száraz hangon beszélt, de szavaiból egy ismeretlen, szomoru 4784 VI| betüjét fönntartom a tegnapi szavaimnak...~ ~- De bocsánat, az ember 4785 IV| látott, s akárhányszor e szavakkal fordult egy-egy békésen 4786 IV| akarja, hogy én monológot szavaljak? - szólt Lászlóffy megütődve.~ ~- 4787 IV| hogy tegyen boldoggá és szavaljon valamit... Ha tudná, hogy 4788 I| mert mindig megtartom a szavamat...~ ~Amikor a színész negyedóra 4789 IV| a fődolog az általános szavazati jog, meg az önálló vámterület...~ ~ 4790 V| a mai nap folyamán talán századszor - megint körülcirógatta 4791 III| márványfalakban a villamos rózsák százai égnek. A portás csöngetésére 4792 V| mágnás - még ha szegény is - százba. A Stuxék esküvőjén fogadni 4793 IX| Akármi is a célja, százszor okosabb, ha most szépen 4794 IV| előtte a teremsorba vezető szárnyasajtót. Odabenn már igen sokan 4795 V| folyton a demokráciáról szavalnak, mindig az úgynevezett jó 4796 V| harmincadik évemet, mintha az élet szebbik része még előttem volna... 4797 IV| mint valami közönséges szédelgő, aki legjobb barátját megrabolja. 4798 VIII| meglehetős furcsa holmikat szedett elő. Egy gyöngyökkel hímzett 4799 III| másik chamoisszinü lakáj szedte le a vendég válláról a prémes 4800 IV| aranytól csillogó lakájok szedték le róla a kabátot, s amikor 4801 XIII| férfi: Dehogy. Egy kissé szédülök, de ennek nincs semmi jelentősége. 4802 II| legénylakásba költözhetett szegényes hónapos szobájából. Két 4803 V| még talán elhitethetnők szegénykével, hogy közömbös iránta, s 4804 I| ott van, s mindig fehér szegfüt visel a smokingjában... 4805 V| a kis leányom lovagjául szegődött...~ ~Lászlóffy zavartan 4806 IV| éppen a minap adta elő a szegvári kocsiszínt, ahol valamikor, 4807 V| hogy szinte magam előtt is szégyellem, hiszen valóságos suhanc 4808 V| tele van, s hogy ha nem szégyelné, talán ötvenéves kora ellenére 4809 VI| Nem éppen a legnagyobb szégyen, ha valakitől a leánya kezét 4810 II| főispánoknak se vált volna szégyenére, csillogó cilinderével és 4811 VI| Lászlóffy szinte megrendült szégyenletében. Jó darabig nem is volt 4812 XIII| történni fog: a botrányt, a szégyent, vagy az alattomos bujkálást, 4813 IX| legelső fauteuilba, fejét a szék támlájára támasztotta, s 4814 VI| színész kezét, az inassal széket hozatott az ágy mellé, aztán - 4815 V| lakásukban. Egész délután a szekrényeiben és a fiókjaiban kutatott, 4816 XIII| érzi, mintha valami hüvös szél kerekednék, amely a mesék, 4817 V| vetett a tanítványára és szelid haraggal szólott:~ ~- Ez 4818 V| legképtelenebb állításait is szeliden helyeselni kell. A direktor 4819 VI| francia babaarca mosolygott szembe vele. Lászlóffy ijedten 4820 VI| A hallgatása annyira szembetünő volt, hogy Rábai doktor 4821 VI| doktorral a Cauders Ella szép szemeiért párbajt vívott...~ ~Estefelé 4822 IV| rajongásával szögezte rá mosolygó szemeit. Lászlóffy úgy érezte, hogy 4823 IV| alól fekete és buzavirágkék szemek néztek rá s egy-egy gyermekesen 4824 XIII| neki, mintha egy harmadik személy szemével nézné önmagát, 4825 V| édesatyja - mint az ujságok személyi hírei a múlt héten hűségesen 4826 V| grácia és bájosság... És ha a szemem nem csal, hát nem csupán 4827 XIII| reggelig nem hunytam be a szememet, mert az ablakon át is mindíg 4828 V| magamhoz ölelhetném...~ ~Ella szemérmetesen sütötte le a szemét, s alig 4829 V| keresztlevél, azt hiszem, hogy szemérmetlenül hazudik...~ ~A menü pompás 4830 XIII| öntudattal juthat majd egy szemernyi boldogsághoz... A fiatal 4831 IV| kicsi leány két ragyogó kék szemétől, mely a félhomályból reája 4832 V| szentimentális természet volt - szemforgatva átadta a növendékének a 4833 IV| az urak kissé irigykedve szemlélték a hatást, amelyet a rögtönzött 4834 V| értett a színészkedéshez, szemlesütve állott föl a helyéről. És 4835 VI| krakéler alattomosan fölhúzta a szemöldökét, kissé közelebb hajolt a 4836 VII| Kétségbeesve rázta meg a fejét, s a szempilláit lehunyta, mintha erőszakosan 4837 XI| előterjesztést, aztán a szempillája alatt hirtelen egy könycsepp 4838 IV| huszárönkéntes, akit főképp a tánc szempontjából hívtak meg, fülelt nagy 4839 XIII| magának egy kissé?~ ~A férfi (szemrehányólag): Még kérdezi?~ ~Pár pillanatnyi 4840 V| jó tündérke az álomport a szemünkbe hintse...~ ~Nagyon nehezen 4841 IV| hölgyeket körülveszik... A szende nőiesség, - ugyan hagyja 4842 VII| mint hogy a teásdobozom, a szenespincém tele legyen... Míg így sokkal 4843 V| vele, hogy mrs Black-kel Szent-Gelemérre utaztunk, Vilmos bácsihoz... 4844 V| arra, hogy az életét neki szentelje, aki a fiatalságáért, a 4845 I| lépett be a híres férfi szentélyébe. Még szinte fuldoklott a 4846 V| nem tartottak próbát - s a Szentkirályi-utca sarkán összetalálkozott 4847 II| csakugyan úgy érezte, hogy vén. Szentül meg volt győződve, hogy 4848 IX| többé, hanem a szerelmes, a szenvedélyében lángoló asszony, aki ég 4849 V| rég lemondtam arról, hogy szenvedélyek zavarják meg az öregségemet, 4850 XIII| szemét, mintha valami súlyos szenvedést titkolna el.~ ~Az asszony ( 4851 V| alatt valamiben szükséget szenvedjenek. Ella ébren várta a hálószobában, 4852 V| még nagyon is sokat fogunk szenvedni mind a hárman... De akárhogy 4853 VII| gondolta:~ ~- Hát azért szenvedtem, azért gyötrődtem harminc 4854 V| levegőben a szokatlanul szenzációs események megrázó és gyönyörűséges 4855 VI| vállat vont, aztán kivonult a szeparéból, miután Kemény Miskát és 4856 IX| elgörbült a szájacskája s szepegve, síró hangon gőgicsélte:~ ~- 4857 VIII| hiszen a menyasszonyom annyi szépet beszélt a mesterről... No, 4858 V| nagyrésze méltatlan a saját szépségéhez...~ ~- A filozófusok azt 4859 II| vagy a színpadon látta, szépszabásu felöltőjével, amely a novellabeli 4860 V| gyermekes visszfénye az igazi szerelemnek, - ezt maga, szegény kis 4861 V| csakhogy a maga fiatal szerelmében sütkérezzem... Talán azt 4862 V| akaratosabb, semhogy a szerelméről lemondjon...~ ~- Kívánja, 4863 II| ismeretlen asszonyok szerelmet vallottak neki, előkelő 4864 V| megbotránkozással követte a szerelmeseket a városba... Az egyik kivilágított 4865 XII| jelentse:~ Legyen társuk a szerencse,~ S éltüket, ha nincs is 4866 VII| Legalább miféle ember az a szerencsefi?... Ismeri?...~ ~- Ismerni 4867 VI| elkövessen, s lám, közönséges szerencselovag, mint a többi... Azt hittem, 4868 VIII| hír, hogy személyesen is szerencsém volt megismerkedni az ideáljával...~ ~ 4869 VI| segédséget elvállalja...~ ~- Szerencsémnek tartom, - tette hozzá a 4870 I| És minek köszönhetem a szerencsét, amely ide vezette hozzám?~ ~ 4871 V| mérgesen - tehetnek is azok a szerencsétlenek arról, hogy én ma ballábbal 4872 VII| pénzekbe játszik... Még pedig szerencsével, mert többnyire az egész 4873 VIII| politikai ügyeket, ő mindegyre a szerényen üldögélő, darutollas fiatalembert 4874 XII| megengedik, hát teszek egy szerénytelen ajánlatot. Úgy dukál, hogy 4875 III| szerencsére, én vagyok. Ne tartson szerénytelennek, ha a dolog nem lepett meg 4876 III| amilyennek a szinpadon, a szerepeimben lát... A kedves leánya is 4877 II| csillogó elegánciát, amellyel a szerepeit eljátszotta. Mindennapos 4878 V| a Vadvirágos Ösvényekben szerepel.~ ~Jóformán ébren töltötték 4879 V| és a mester minapi híres szerepéről, a sikkasztó katonatisztről 4880 XIII| elfog, amikor valami nagy szerepet játszom. Az orvos azt mondja, 4881 V| valami új, valami érdekes szerepével foglalkozik...~ ~Lászlóffy 4882 XI| megbocsásson, hogy tovább is szeressen...~ ~Az öreg Goldschmied 4883 IX| ahhoz akarok menni, akit szeretek, aki nélkül örökös szomoruság 4884 V| mindörökre vége... Hogy szeretem-e? Oh, de mennyire! Úgy szeretem, 4885 I| szerelmes belém?... A színpadon szeretett belém, ahol a szerelmes 4886 IV| együgyüséget, hogy a férfiak nem is szerethetik az olyan leányt, aki nem 4887 XIII| A fiatal asszony sírni szeretne és nem tud... De a szíve 4888 VII| milliomos Mayer László, nagyon szeretné, ha az öreg Cauderset az 4889 IV| büntetőtörvénykönyvet ismeri, szeretném tudni, mennyiben tenné a 4890 XI| Lászlóffy, nagyon kell szeretnie, ha azt nem akarja, hogy 4891 V| Fehér leányszobájában, a szerető szívek között, akik születése 4892 IV| társaság férfitagjai nem szerették, mert néha szemtelenül éreztette 4893 VI| ruháját hordja... A minap szerettem volna megcsókolni, amikor 4894 IV| sohase fogta még el ennyire a szerettetés vágya, mint e pillanatban, 4895 IV| tudná, hogy milyen örömet szerez vele, hát bizonyosan megtenné.~ ~ 4896 IV| hogy maga mégis meg birta szerezni az ügyvédi oklevelét... 4897 XIII| hogy roppantul kényes a szervezetem; a legkisebb szabálytalanság, 4898 XIII| ártatlanul): Azt hittem örömet szerzek magának, ha a holdfényben 4899 II| kihivás, az igazgató nagyszerü szerződést ajánlott, s a nyomorgó Lászlóffy 4900 V| muszka hivatalnokot, a darab szerzőjét, a világhír magaslatára 4901 IV| Juliskának kell játszania a hazai szerzők színműveiben... Mi már mindent 4902 I| leányságának erre a hóbortos szeszélyére...~ ~A hires színész e pillanatban 4903 VIII| inditványozta egy fiatal szesznagyiparos, aki - mint a többiek mesélték, - 4904 XIII| hirtelen, könyörtelenül szétfujja... Az aranyködöt, melyen 4905 VI| lesegítette a felöltőjét, aztán széthajtotta előtte a lakás balszárnyába 4906 III| tűz égett, s egy szőnyeget széthúzva, udvariasan félre állt. 4907 VII| egyetlen vágya van, hogy szétmarcangoljon valakit...~ ~Az emlékezetes 4908 V| A függöny csakhamar szétnyílott, s pár perc múlva a vendégszínész 4909 V| s a boldogságtól szinte szétolvadó örömszülőknek. Utolsónak 4910 III| bejelentsem...~ ~A szárnyas ajtók szétváltak, s Lászlóffy egy futó pillantást 4911 V| folyton a maga fajtáját szidja és ócsárolja...~ ~A beszélgetés 4912 VIII| amíg az öntudat utolsó szikrája is ki nem alszik belőle... 4913 IX| engedetlen voltam...~ ~Oly szilárd eltökéléssel mondta ezt, 4914 IV| fizetett senkinek egy pohárka szilvapálinkát. Ellenben hajnalig zongorázott 4915 IV| tartott - pedig ehhez kitünő szimatja volt - nagyszerűen szimulálta 4916 V| Azért, mert ő esetleg szimpátikusnak és vagyonosnak talál valakit, 4917 IV| szimatja volt - nagyszerűen szimulálta a műnyomort, adós maradt 4918 XI| fölkelve.~ ~- Oh dehogy, semmi szín alatt se akarom. Nincs most 4919 III| ismételten a csészét, s jó színész-arca, amely az érzelmeket sokkal 4920 V| Németország legkitünőbb drámai színésze... Ha Lászlóffy ott van, 4921 V| veszekedett a direktorral, a színészekkel, a rendezővel. A kulisszák 4922 VI| bizonyos vagyok benne. A színészi arzenálisából hozta ide 4923 V| abszolute nem értett a színészkedéshez, szemlesütve állott föl 4924 V| mellett? - kérdezte Ella a színésztől.~ ~- Látom.~ ~- Úgyebár, 4925 V| megfizettek. Még pedig a színésztarifa szerint, vagyis két koronával...~ ~- 4926 X| tíz perc, amíg a rendes színét visszakapta... Akkor fölkelt 4927 VI| angol hölgy milyen különös színezésben adta elő a veszedelmes gráci 4928 VII| szónoklatban ünnepelték a magyar színészet fejedelmét (így nevezték, 4929 V| győzedelmeskedni fogunk...~ ~Szinház után - az előadásból többé 4930 V| Idegesen ballagott el a színházhoz, s egész délelőtt veszekedett 4931 V| dunaparti Le Bargy”-t, amint egy színházi műépítész legutóbb elnevezte. 4932 X| lelkem kisasszonykám, a színháznál... Mindíg holtfáradtan jön 4933 II| mellett, tíz után, amikor ön a színházzal végez. Csábításképp megjegyzem, 4934 XIII| XIII.~ ~Színhely: Nápoly, a hipereleganciával 4935 VII| tett a legtalentumosabb színinövendék számára, az asszonyok össze-vissza-csókolták, 4936 II| Fiatal korában koplalt és szinlapokat ragasztott, utóbb egy nyomorúságos 4937 II| Lászlóffy nevét keresték a szinlapon s ha az ünnepelt művész 4938 V| térdén az összehajtogatott színlappal. Most jöhetett, de már őt 4939 IV| kanalazva, nyugodtan s jól színlelt flegmával folytatta a beszélgetést, 4940 IV| játszania a hazai szerzők színműveiben... Mi már mindent tudunk, 4941 II| beköltözködött a magyar színművészet történetébe is...~ ~Talán 4942 V| Ismeri maga Lászlóffy urat, a színművészt?~ ~- Hogy ismerem-e? Meghiszem 4943 V| tanyák-at, mely Európa minden színpadán körutat tett már, hogy az 4944 V| butikban.~ ~Dühösen ráförmedt a színpadi munkásokra, de az ideges 4945 III| olyannak képzel, amilyennek a szinpadon, a szerepeimben lát... A 4946 V| múlva a vendégszínész a színpadra lépett. A nézőtéren halálos 4947 VII| hűséggel követte el, hogy a színpadról szinte leérzett a közönség 4948 V| szinte remegve babrálgattak a színlapjukkal és a bársony-ridiküljükkel.~ ~- 4949 V| ragyogó szemmel bámult a szinpadra, kezét félig a levegőben 4950 XIII| magának, ha a holdfényben sziporkázó vizet látja... Oly édes, 4951 V| sejtette, hogy a levélben a szív örök érzései forognak szóban, 4952 IV| dúsfürtü fejét, s nagyot szíva az ajkai közt tartott havannából, 4953 III| becézgető pillantást vetett a szivarjára, de aztán kissé zavartan 4954 III| darabig csöndesen szívta a szivarját, aztán komolyan folytatta:~ ~- 4955 VII| kollégák mélabúsan bámultak a szivarjuk füstjébe), egy lipótvárosi 4956 V| keresztül.~ ~- Elszívták már a szivarjukat? Én aludtam, álmodtam is, 4957 V| színész szeméből könyek szivárogtak ki, s halkan, lesütött szemmel 4958 IV| asztal mellett, bizalmas szivarozás közben... Nem deklamált, 4959 IV| fogta karon a szótlanul szivarozó színészt:~ ~- Mennyire köszönöm 4960 V| magához tért kissé.~ ~- Szivaroztunk és a mester minapi híres 4961 IV| ruhatárig. A kitünő államférfiu szivarozva ballagott lefelé a lépcsőkön 4962 III| Lászlóffy rágyújtott egy szivarra, - az ő gégéje megtűrte 4963 X| mielőtt elment?~ ~- Nem szivecském, csak annyit, hogy hagyjam 4964 V| a fiatalságáért, a meleg szívéért, az aranyos lelkéért az 4965 X| mondott, könyörgöm, csak a szívéhez kapott és leesett a kanapéra... 4966 V| leányszobájában, a szerető szívek között, akik születése óta 4967 VI| Tudom, hogy csupán a jó szívénél és a könyörületességénél 4968 III| folytatta:~ ~- Ha már ennyire szives volt, nem szabad megállnia 4969 VI| kérem, hogy kora reggel szíveskedjenek majd értesíteni a tanácskozásuk 4970 V| vonattal, amelyik egy szerelmes szivet Grácba vihet...~ ~Mrs Black 4971 V| felé a karjait, többször szívettépően sóhajtott, aztán rezignáltan 4972 I| volt mindennapi: kihült szivével, fáradt elméjével még mindig 4973 V| kóruson éneklő gyermekek szívhezszóló diszkantja. Boldognak és 4974 III| Egy darabig csöndesen szívta a szivarját, aztán komolyan 4975 X| bocsánatot kérjek tőled. Szívtelen, makacs és mégis oly boldog 4976 VI| tőle másnapra s meglehetős szívdobogás közt olvasta a következő 4977 I| emberhez adjanak, akit teljes szivemből gyűlölök... Inkább a halált, 4978 III| A leányom álmokat sző valakiről?~ ~- Nincs veszedelem, 4979 V| Aki a zsidó vallást csak szóba is meri hozni ön előtt, 4980 IV| megint visszatért a leányok szobájába, hálásan fogta karon a szótlanul 4981 IV| be mosolyogva a leányok szóbájába.~ ~A házigazda kérő pillantással 4982 II| költözhetett szegényes hónapos szobájából. Két év mulva Budapest asszonyai 4983 II| Amikor külvárosi hónapos szobáját fölmondotta, Lászlóffy egyúttal 4984 V| fordították a beszédet, ha a szobalány vagy az inas bejött, az 4985 IV| gyöngyházas kagylóval, melyben a szobaleányok a parfait-t és a fagylaltot 4986 V| dear, küldje ki valamiért a szobaleányt... Ma reggel levelet kaptam 4987 III| átvezette Lászlóffyt néhány üres szobán, amelyeknek gázkandallóiban 4988 V| szív örök érzései forognak szóban, kíváncsian kémlelte a tanítványa 4989 V| keringőlépésekben táncolta végig a szobát, míg mrs Black hangosan 4990 V| lefeküdt volna, így szólott a szobaleányhoz és az inashoz:~ ~- Elszaladok 4991 V| leány nyájasan elbúcsuzott a szobaleányoktól, akik mind a ketten formálisan 4992 XII| Viszonválasza csak ebből a pár szóból állott:~ ~- A kisasszony 4993 V| badarságot csak a vidéki szociológusok írnak, azok is csak nyár 4994 IV| a fanatikus rajongásával szögezte rá mosolygó szemeit. Lászlóffy 4995 IV| csevegtek egymással. A kis szögletek asztalkái mellett, az alacsony 4996 V| diszítik is föl tehetetlen és szögletes tagjait...~ ~Nem akarok 4997 XII| névnapot köszöntő gyermek szögletességével így szólott:~ ~Ez a virág 4998 VI| ágyba feküdjék, s arra a szörnyüségre is elszánta magát, hogy 4999 X| apám, nyugodj bele ebbe a szörnyűségbe, hiszen ez az egyetlen megoldás! 5000 V| szabad megengednem azt a szörnyűséget, hogy ez a bolond kis leány 5001 III| neki elég, hogy álmokat szőjjön és naplójegyzeteket fogalmazzon...~ ~- 5002 V| Étlap? Az kérem nálunk nem szokás. Kivülről is meg tudom mondani, 5003 V| Cauders-palotának, előadás után a rendes szokásához híven hazasietett s Macaulayt 5004 X| a Lászlóffy kedvtelései, szokásai, hangulatai felől. Mikor 5005 V| markolt, s a levegőben a szokatlanul szenzációs események megrázó