IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Aranyköd Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5006 I| bájos képen: a látogató szőkehaju, feketeszemü gyermek volt, 5007 IV| pirulva bujjék az édes mamája szoknyája mellé. Meghiszem, hogy valami 5008 IV| törje magát. „Komédiások!” - szokta volt mondani mogorván s 5009 XIII| szemével nézné önmagát, s így szólana magához jósággal és részvéttel: „ 5010 V| mult el, amíg az egyenruhás szolga a cédulát bevitte, s diszkréten 5011 II| beszélt talán nagyobb úrral a szolgabírónál, honnan szerezte azt a csillogó 5012 VI| nem törődve azzal, hogy a szolgák esetleg meghallhatják, izgatottan, 5013 III| csoda, hatvan éve, hogy szolgál s mondhatom, hogy nem könnyü 5014 VII| csapással átpártolt a verizmus szolgálatába; megdöbbentő mélységgel 5015 III| gégém sűrün fölmondja a szolgálatot... Nem is csoda, hatvan 5016 V| ahol ingujjas pincérek szolgálják föl a vacsorát.~ ~Jó darabig 5017 VIII| meghízott volna, a huszároknál szolgált...~ ~- És már megvolt az 5018 IV| gentrysen a keresztnevükön szólította s mindenkivel szemben a 5019 V| elutaznék Budapestről... Mit szólna ahhoz, ha például betegség 5020 IV| s elhiheti, hogy nem is szólnék, ha a kegyelmes úr nem kívánná...~ ~ 5021 VI| boldogtalanná teszi...~ ~A színész szólni akart valamit, de Cauders 5022 XII| affektált elismeréssel szóltak az udvarlóikhoz:~ ~- Ki 5023 VII| miféle ember, azt, őszintén szólva, nem tudom... Csak annyit 5024 IV| fiatalkorának édes és költői szomjúságát. Arca egyszerre más kifejezést 5025 IX| szeretek, aki nélkül örökös szomoruság lenne az életem? Mi jogon 5026 VII| úr mindenről tud... De a szomszédja őszinte pillantása csalhatatlanul 5027 IV| félhangosan így szólott a szomszédjához:~ ~- Csodálatos, hogy a 5028 IV| kért kölcsön öt forintot a szomszédjától. A piszkosságig fukar és 5029 IV| beszélgetést, amit a másik szomszédnőjével kezdett:~ ~- Hol is hagytuk 5030 V| fővárost lázba hozta, még a szomszédos fürdők közönsége is berándult, 5031 IV| a fehér márványkandallók szomszédságában nyugodtan cigarettázó urak 5032 V| gyermekkoromban, amikor a mérges szomszédunk a körtefáján megcsípett... 5033 VII| est folyamán vagy negyven szónoklatban ünnepelték a magyar színészet 5034 VI| lakás balszárnyába vezető szőnyegajtót. Mikor két üres fogadótermen 5035 V| tudta, hogy miről van szó. A szórakozottsága csakhamar föl is tünt a 5036 V| ért, s érezte a gyöngéd szorítást, a lángoló meleget, mely 5037 VI| urakkal udvariasan kezet szorított, fogadta az ismeretlenek 5038 IX| arcocskáját, forró kezét a magáéba szorította, aztán elérzékenyülve folytatta:~ ~- 5039 VII| össze-vissza-csókolták, a férfiak megindultan szorongatták a kezét, de Lászlóffy csak 5040 VI| a csésze teám miatt nem szorulok arra, hogy alávaló és jellemtelen 5041 VI| Lárifári, csak hagyja a szószátyárkodásait... Nem a mester gorombáskodott 5042 II| és mulatságot? Lászlóffy szótalanul vonult be a könyvtárszobájába, 5043 X| Irj egy sort, tudasd egy szóval, hogy megbocsátasz nekem 5044 VI| Kemény doktor, az egyik szóvivő fiatal gentleman (aki nemrégiben 5045 V| legapróbb részletig, hiszen szükségem van rá, hogy maga megértsen, 5046 V| távolléte alatt valamiben szükséget szenvedjenek. Ella ébren 5047 V| szerető szívek között, akik születése óta körülveszik, regényes 5048 IV| magamról, hogy öreg vagyok; születésem óta mindmostanáig öreg voltam, 5049 II| s mikor negyvenegyedik születésnapját ünnepelte, már az egész 5050 V| ostoba, aki mózeshitünek születik...~ ~- Az istenért, csak 5051 V| szerelem még a sírban sem szünik meg...~ ~Lászlóffy szomorúan 5052 V| kitünő mokkát kanalanként szürcsölte, tréfás elkeseredéssel dörmögte:~ ~- 5053 V| külsővel, karcsu termetén szürke selyem utazóköpennyel, 5054 IV| pofozkodásokat és a párbajokat, azt szuggerálva magának, hogy társadalmi 5055 V| jámbor mrs. Blackból az eddig szunnyadozó rémület.~ ~- Jézusom, talán 5056 X| idejére hagyja abba a jóízü szunyókálást...~ ~- Hát most hány óra 5057 V| is tudom, hogy kiteszi a szűrömet... Most már mindegy, történjék, 5058 IV| amelyekkel a főudvarmesterek, szuverén uraik nevében, egy-egy hódolattal 5059 V| fogadták a „dunaparti Le Bargy”-t, amint egy színházi műépítész 5060 IV| ennyire ismerik, s hiába tagadta volna, a palota ragyogó 5061 V| asszonyságot, aki odakünn a Grazer Tagespostot olvasta, s halk hangon így 5062 V| tehetetlen és szögletes tagjait...~ ~Nem akarok most arról 5063 XII| kora reggel, nyolc óra tájban, éppen csak a legszükségesebb 5064 V| Három napig Lászlóffy még a tájékára se ment a Cauders-palotának, 5065 III| vidámságával, akik még szépnek találják és tudják élvezni az életet. 5066 V| az estélyi, az esküvői találkát, s a váratlan levelet, amely 5067 V| délelőtt volt - egy véletlen találkozás ismét eszébe juttatta Cauders 5068 II| a holnapi este folyamán találkozhassunk. Kész és tisztelő szolgája~ ~ 5069 V| kérje meg, amint csak apával találkozhatik...~ ~A művész megfogózott 5070 V| gondoltam, hogy itt fogok találkozni magával, de azt biztosra 5071 VI| levelet írt Caudersnak. Sürgős találkozót kért tőle másnapra s meglehetős 5072 IV| meghiszem... Én még akkor találkoztam vele, mikor a Shakespeare-szerepek 5073 V| magam készíthetem el a saját találmányu angol salátámat...~ ~- Istenkém, 5074 III| egész a japán határszélig se találok igazibb szakértőt...~ ~Lászlóffy 5075 V| rossz álom... Csak most találtam meg magamat és az igazi 5076 XIII| húzza el az ura elől a halas tálat): Én nem tudom, de nekem 5077 V| hatalmába kerítette a csodálatos talentum megvesztegető mélysége és 5078 XII| hogy ilyen hajnali órákban talpon legyenek.~ ~Mikor azonban, 5079 V| intelligensek, ott mindig baj támad később.~ ~Rábai doktor gúnyosan 5080 IV| annyi vonzalmat legalább is támaszthat maga iránt, mint a régi 5081 IX| fejét a szék támlájára támasztotta, s oly keserves, oly fuldokló 5082 V| Valami olyan helyre, ahol tamburások játszanak és ahol én magam 5083 IX| fauteuilba, fejét a szék támlájára támasztotta, s oly keserves, 5084 V| rá, hogy maga megértsen, támogasson...~ ~S a jószívü hölgyet 5085 XI| A méltóságos úr, orvosai tanácsára, még ma este elutazik a 5086 VI| szíveskedjenek majd értesíteni a tanácskozásuk eredményéről...~ ~A színész 5087 III| kellett hozzá, hogy az udvari tanácsosságot elfogadta, - pedig ha akarja, 5088 IX| életét teszi tönkre, ha a jó tanácsra nem hallgat...~ ~A lány 5089 I| öreg színész egy pillanatig tanácstalan részvéttel nézte. De csakhamar 5090 V| lökött meg... Ezer bocsánat, tanár úr, igazán nem akartam megbántani...~ ~ 5091 IV| huszárönkéntes, akit főképp a tánc szempontjából hívtak meg, 5092 V| vasuti kocsiban csárdást táncolnék...~ ~Az idő mesés gyorsasággal 5093 V| két-háromszor keringőlépésekben táncolta végig a szobát, míg mrs 5094 III| odaragaszthatta volna a néhai tanítófiu neve mellé. Ha tőle függ, 5095 V| szemrehányó pillantást vetett a tanítványára és szelid haraggal szólott:~ ~- 5096 V| könyezve ölelte magához a tanítványát s megindultan szólott:~ ~- 5097 XII| éppen csak a legszükségesebb tanuk jelenlétében. Ellának is, 5098 V| utikönyveket és menetrendeket tanulmányozták, s gondos szemlét tartottak 5099 V| azt olvastam, hogy féléves tanulmányútra indult...~ ~- Tudja, hogy 5100 V| valóságos elemi osztálybeli tanuló...~ ~- Úgy-e, hogy lassankint 5101 VII| szobájában ült és a szerepét tanulta; s mikor az előadás napján 5102 V| utazott, a vasúti hordár tanusága szerint?... Ki tudja, hogy 5103 XII| még igazán boldog óráinak tanyáját.~ ~ ~ ~ 5104 V| játszottak, a Behavazott tanyák-at, mely Európa minden színpadán 5105 IV| a fehérruhás kis leányra tapadt, aki a barátnői között állva, 5106 V| végén még egy nevezetes tapasztalást tett: hogy a Cauders-palota 5107 V| csak a zsidó családoknál tapasztalhatja az ember. A keresztény leány 5108 V| öregségemet, s most ijedten tapasztalom, hogy húszéves vagyok, vagyis: 5109 VI| országos krakélert, csodálkozva tapasztalták, hogy Rábai doktor szinte 5110 IV| Tudom, hogy indiszkrét és tapintatlan vagyok, de mit tegyek, ha 5111 XIII| parányi lázam is volna... Tapintsd csak meg édes a homlokomat, 5112 IV| nézte egy darabig a jól táplált ifjút, akiről csak annyit 5113 V| Szeretem, mikor az ilyen taplószívü, vén komédiás, már félig 5114 III| hogy mindeddig a sötétben tapogatóztam... Ezért a teáért már csakugyan 5115 IX| ismerőseim tetszését és tapsait kiérdemeljem... Én magát 5116 IV| ért, s a hallgatók mámoros tapsba törtek ki, a miniszter lekötelező 5117 V| csengjen olykor fülembe a tapsok zenéje: többet az élettől 5118 IV| anyja koporsója mellett tapsolni kezd örömében, amikor a 5119 V| egy jottányit se - Ella tapsolva így szólott:~ ~- Most hármacskán 5120 VIII| csak a premiéreken meg a tárcanovellákon jár az eszük, pedig ők kijátszanak 5121 IV| hány édes órájának volt a tárgya ez a finom és elegáns művész! 5122 VIII| viharedzett, agg szakácsnőkkel tárgyalnak a konyhapénzről és egyéb 5123 VIII| rendszertelen előadásban kezdte tárgyalni a művészeti és politikai 5124 V| utijegyeket, s titokzatosan tárgyalt a kalauzzal, hogy az egyetlen 5125 V| készültem s hogy nevetség tárgyává is odadobnám magam, csakhogy 5126 V| az E N Sz I?~ ~- Rendes tarifa szerint szállítja a nevesebb 5127 V| szép asszonyai és leányai tarka csoportban várták a szertartás 5128 IV| szuggerálva magának, hogy társadalmi hivatást tölt be. Ilyenformán 5129 IV| igen jutott ahhoz, hogy a társadalom nagyságaival, a híresekkel 5130 IV| körülötte, azzal véve részt a társalgásban, hogy gyermekes hízelgéssel 5131 VI| kívánkozom valami eleven ember társasága után...~ ~Hatalmasan megrázta 5132 VII| angolosan távozott az őt ünneplő társaságból. Gyalog ment haza, otthon 5133 I| Látszott rajta, hogy az előkelő társasághoz tartozó leány, - télies 5134 IV| volna az egész, soktagu társaságot. Lászlóffy egy futó pillantást 5135 VI| mosollyal, de bensőleg az egész társaságtól megundorodva, bólintott 5136 XII| virág azt jelentse:~ Legyen társuk a szerencse,~ S éltüket, 5137 V| és mégis: becstelenségnek tartanám, ha nem lennék őszinte méltóságod 5138 V| előzményektől... Ha már ott tartanánk, hát akkor a robogó vasuti 5139 V| korában is fiatalabbnak fogom tartani, mint a mostani udvarlóimat, 5140 VIII| veszített másfélezer forintot tartlin. De a veszteség nem tette 5141 V| folytatta:~ ~- Oh, nem is attól tartok, hogy az érzéseim megváltoznak... 5142 V| érezteti az emberrel, hogy nem tartozik a gentry közé... Mivelünk, 5143 VIII| van rá, hogy minél többet tartózkodjék a szabad levegőn... Mert 5144 IV| állandóan a miniszter udvarában tartózkodott, kedélyesen hátbaütötte.~ ~- 5145 I| hogy az előkelő társasághoz tartozó leány, - télies kosztümjéhez 5146 IV| valami sokba. Nem is igen tartozott a ritkaságok közé, hogy 5147 XII| esküvőt nászlakoma is kövesse, tartsuk hát meg a nászlakomát a 5148 V| kezét félig a levegőben tartva, mintha csak a szokatlan 5149 VIII| lábánál ott hevert az operáló táskája: a szanatóriumból jött, 5150 V| ezüsttel kivert kofferokat és táskákat vitte le a kapu előtt várakozó 5151 V| fölkiáltott:~ ~- Hallja, ne taszigáljon, mert a képére mászok...~ ~ 5152 IX| úri kisasszonyt, aki már tavaly egy délután nálunk járt... 5153 IV| pályája elején áll, amikor tavaszi estéken lázasan tombolt 5154 V| Rákóczi-uton sétálgatott a tavaszias verőfényben - kissé jobb 5155 XII| csak az öreg Goldschmied táviratából tudta meg, hogy az esküvő 5156 V| el kellett látnia, nehogy távolléte alatt valamiben szükséget 5157 V| szeret, nagyon szeret és távolról se érzi magát oly öregnek, 5158 IV| mozgolódás támadt, a miniszter távozni készült s a stréberek és 5159 X| intett, hogy minél gyorsabban távozzam.~ ~- Mikor magához tért? 5160 X| vágyódjam. Boldog leszek és te is örömkönyeket fogsz sírni, 5161 I| vagyok, aki már csak a jó teában találja az egyetlen örömét... 5162 III| tapogatóztam... Ezért a teáért már csakugyan érdemes, hogy 5163 I| színész élete kétharmadrészét teafőzéssel töltötte, - s hamarosan 5164 V| Cauders-palota nemcsak a teájáról híres, hanem a feketekávéjáról 5165 VII| más gondom, mint hogy a teásdobozom, a szenespincém tele legyen... 5166 V| hazasietett s Macaulayt olvasgatva teázott a hajnali órákig. De a negyedik 5167 IV| játszotta, ujságírók közé járt, tegeződött a riporterekkel, s lekötelező 5168 XIII| pillantása is más, mint tegnap, tegnapelőtt, vagy a mult héten... A 5169 IV| a miniszter kedvéért sem tehetem... Az az elvem, hogy a színész 5170 V| drágaságokkal diszítik is föl tehetetlen és szögletes tagjait...~ ~ 5171 V| óbégasson, - mondta mérgesen - tehetnek is azok a szerencsétlenek 5172 V| kocsija Grácba... Mintha én tehetnék arról, hogy neki át kell 5173 V| megállapodtak az uti podgyász tekintetében, s az angol nő is hazaszaladhatott 5174 IV| tónusban, szó nélkül fordította tekintetét a másik urra, aki a gyémántcsillagos 5175 V| akik égő arccal, kacér tekintettel fogadták a „dunaparti Le 5176 XIII| egy bársonyruhás, álmodozó tekintetü, öreg úr, aki lassan, meggondolva 5177 V| efféle kalmárember jóformán a telefon mellett keresi meg a mindennapi 5178 XII| a pályaudvarban. Majd én telefonálok, hogy tisztességes vacsora 5179 V| megbocsát, ha pár percre a telefonhoz sietek?... Az efféle kalmárember 5180 VII| hazatért... De Ella az egész télen át Gógánfán marad...~ ~És 5181 V| Ella bizalmasan melléje telepedett, míg mrs Black a szeme elé 5182 X| ülni, maga pedig a lábamhoz telepszik a zsámolyon, a kályha melletti 5183 IV| pénzügyi hatalmasság öt téli estéjét a főváros igazi 5184 I| társasághoz tartozó leány, - télies kosztümjéhez pompásan illet 5185 XIII| mondhatatlan fájdalommal telik meg, tompa, kínos fájdalommal, 5186 X| pedig, egy-kettő, vesse le a télikabátját, mert itt az ideje, hogy 5187 XI| múlva egy szörnyen zavart, télikabátos bácsi lépett az ebédlőbe, 5188 V| Lászlóffy úgy tett, mintha teljesen a szivarja levágásával lenne 5189 IV| a kegyelmes úr óhajtását teljesíted...~ ~A színész haragosan 5190 V| tegyek, - és én szívesen teljesítem, legyen bár akármilyen áldozat, 5191 V| már most megigérem, hogy teljesíteni fogom...~ ~Másnap, kora 5192 IX| mivel a nénimet ismeri, hát teljesítette a kérésemet... Gondolhatja, 5193 IV| Akármit kíván, már előre is teljesítve van.~ ~- Oh, ne tegyen könnyelmü 5194 V| hajléktalanok menedékhelyére se telnék neki. Azért ügyvéd, fejedelmi 5195 V| múlt, még jóformán az első témájukat se merítették ki, amikor 5196 V| derekán, amikor minden egyéb témájukból kifogynak. Már csak mégis 5197 V| feleségül veszi. Jöjjön el, a templomban együtt fogja látni az egész 5198 V| azt hittem, hogy valami templomszolga lökött meg... Ezer bocsánat, 5199 V| között, s mivel a krakéler tempóiról az egész városrész ismerte, 5200 VIII| majd a nászútját a génuai tengerpartra...~ ~Azt hitte, hogy nem 5201 V| hogy csalódik: épp azzal tenne boldogtalanná, ha a mostani 5202 IV| szeretném tudni, mennyiben tenné a fiatal leányt tisztességtelenné, 5203 V| van szó Lászlóffy, hanem tényekről. Apát nagyon tisztelem és 5204 V| míg mrs Black hangosan tépelődve engedte át magát a fölbukkanó 5205 XIII| álom, s büszke gályának a tépett hajó, melynek árbocait az 5206 V| lehet, hogy hónapokig se tér vissza Budapestre... Csak 5207 V| ismert, selymes gérokkjában, térdén az összehajtogatott színlappal. 5208 IV| nem habozott volna, hogy térdreboruljon előtte... Mily mondhatatlan 5209 IV| apród tárta föl előtte a teremsorba vezető szárnyasajtót. 5210 IV| a fehér fénytől ragyogó teremsorban. Sok ideje azonban nem volt 5211 IV| benne, hogy ezek az édes teremtések most nem az ötvenhárom 5212 IV| csipkés, csillogó szemü kis teremtésekhez, izgatottan szólott:~ ~- 5213 III| vethetett a fehér fényben uszó teremsorra, amely a budapesti hatalmasság 5214 VI| ember létére egy ostoba kis teremtés egész életét, egész jövendőjét 5215 V| jövőmért kizárólag engem fog terhelni a felelősség. Hatvanéves 5216 V| gyöngédsége: ez kifárasztana, a terhemre lenne és az egész idegrendszeremet 5217 V| csakhamar magához térítette.~ ~- Teringettét, mégse bolondság, ha az 5218 V| féljen, mrs. Black, engem nem térít a rossz útra... Ha Lászlóffyval 5219 V| mellett, a szalvétát a térdére terítette, s vidáman csöngetett újra 5220 V| suttogása csakhamar magához térítette.~ ~- Teringettét, mégse 5221 V| hogy a leányát rossz útra térítettem.~ ~Ella izgatottan fölkacagott, 5222 XIII| maga és a felesége térdére teríti. Mosolyogva hátradől, majd 5223 III| le a szemét.~ ~- És most térjünk át arra, amiért a drága 5224 VIII| Havanna legszenzációsabb termékeit. A lármára az ujságolvasók, 5225 III| hogy Havanna egész multévi termése nyilvánosságra kerüljön.~ ~- 5226 V| regényes és szentimentális természet volt - szemforgatva átadta 5227 V| Higyje meg, hogy ez természetesebb, mintha az ellenkezőt állítanám... 5228 V| Az angol nő, aki a természettől nagyon jószívü és érzékeny 5229 V| il faut külsővel, karcsu termetén szürke selyem utazóköpennyel, 5230 IV| háziasszony hirtelen ott termett előtte a gyöngyházas kagylóval, 5231 VIII| látszatával hallgatta a vőlegény terveit és előadását... A vidéki 5232 V| Elmondta apának, hogy mi a tervünk?~ ~Lászlóffy úgy tett, mintha 5233 VI| gondolja, hogy előre megfontolt tervvel történt mindez?~ ~- Hogy 5234 V| vissza, mert öt kicsiny testvére volt otthon, akiket mind 5235 XI| kerekségén: az atyám, a testvérem, a drága uram... Magára 5236 VI| a legjobb barátomat, a testvéremet és az a köszönet, hogy ezt 5237 V| ennyire naivvá és gyermekké teszik...~ ~A színész azonban tovább 5238 IV| nagy ujság, amit a darabban tesznek vagy beszélnek?... Az ártatlan 5239 XIII| Az asszony (kacérul): Tetszem magának egy kissé?~ ~A férfi ( 5240 IV| miniszter szavait hangos tetszés kísérte, mindenki elismerőleg 5241 IX| férjhez, hogy az ismerőseim tetszését és tapsait kiérdemeljem... 5242 VII| igazán boldog vagyok, hogy tetszettem magának... A magamfajta 5243 VI| a magánember, aki minden tetteért és minden szaváért helyt 5244 II| tüneményes sikerei cinikussá tették minden emberi hiúság iránt. 5245 IV| ártatlan kis pofikánk ne ejtse tévedésbe, - titokban mi is elolvassuk 5246 VII| csalhatatlanul meggyőzte, hogy tévedett...~ ~- Nagyon köszönöm, - 5247 IV| alkonyaton valami üvegházba tévedt volna, ahol hófehér virágok 5248 I| át való komédiázás?... Tévútra vezette, hogy a frakk még 5249 V| Úgy fél, mintha egy tigrisketrecbe kellene beugornia, amikor 5250 V| ahogy állítja...~ ~A színész tiltakozó mozdulatot tett, a leány 5251 XIII| baja drágám?~ ~A férfi (tiltakozva): Nekem? Mi nem jut az eszébe? 5252 XI| De apa ugyebár nem tiltotta meg, hogy leüljön nálunk?~ ~- 5253 XI| cselédségnek is meg van tiltva, hogy a kisasszonyt bejelentse...~ ~ 5254 V| mrs. Black türelmetlenül tipegett föl meg alá a gyalogjárón.~ ~- 5255 V| se, ha belőlem is olyan tipegő nagymama lesz, mint amilyen 5256 VI| kisasszony kezét kéri: nem tiszta őrültség-e ez az óhajtás?... 5257 V| fordította a beszédet, mire a tisztek egyike hangosan így szólott:~ ~- 5258 VI| A kávéházban általános tisztelet környékezte őket, mert a 5259 VII| bankettet rendezett nagy művésze tiszteletére, s a miniszter, aki személyesen 5260 V| esdeklő hangon fordult a tiszteletreméltó, öreg dámához:~ ~- A jó 5261 V| Talán megfeledkeztem a tiszteletről, amellyel méltóságodnak 5262 III| hogy nem egymáshoz valók. Tiszteljen meg azzal, hogy gyakrabban 5263 II| találkozhassunk. Kész és tisztelő szolgája~ ~Lászlóffy Sándor.”~ ~ 5264 VII| abba a díszsírba, amivel tisztelőim még legutoljára megajándékoznak...~ ~ 5265 V| jó estét kíván~ ~egy igaz tisztelője~ Cauders Ella.”~ ~- Mit 5266 III| valamennyien, akik engem tiszteltek meg azzal, hogy szerelmi 5267 V| lőrét ittam, ami a kávé tisztes lobogója alatt tolakszik 5268 V| messaliençe-ról, hiszen csak mi ránk tisztesség, ha az ország legnagyobb 5269 V| No de azt hiszem, hogy tisztességesen megkapta a magáét...~ ~Mikor 5270 V| külföldre utazott. Ami pedig a tisztességet és a világ nyelvét illeti, 5271 IV| mennyiben tenné a fiatal leányt tisztességtelenné, ha az életnek azokkal a 5272 IV| történt, hogy a pusztainotai tiszttartó is betévedt a korcsmai fészerbe, 5273 IV| pénzügyi kapacitásai, sok tisztviselő, néhány művész és mindenekfölött 5274 V| a maga érzésével igazán tisztában lenne. Fehér leányszobájában, 5275 III| méltóságod könyvvezetőjéről vagy titkáráról álmodoznék... Ebből a betegségből 5276 XI| ijedten. - A Közgazdasági Bank titkárja, aki több mint harminc esztendeje, 5277 V| gyónom meg életem legnagyobb titkát... Mindent el fogok mondani, 5278 XIII| valami súlyos szenvedést titkolna el.~ ~Az asszony (aggódva 5279 VI| jóindulatát... De ha tovább is titkolóznám, alattomos gazember lennék...~ ~- 5280 V| megváltotta az utijegyeket, s titokzatosan tárgyalt a kalauzzal, hogy 5281 V| akik pezsgőt ittunk, még tizedrészben se törődött annyit, mint 5282 V| szokása szerint ne alukáljék tizenegyig. Mondja meg a portásnak, 5283 X| van?~ ~- Épp az imént mult tizenkettő. De az ebédig még jócskán 5284 X| szerencsétlen legyek, hogy tizennyolc évemmel a halál után vágyódjam. 5285 I| bátortalanul. - Egy szőke, tizennyolcesztendősnek látszó leány, aki a nagyságos 5286 II| Mindennapos volt a zsufolt ház s a tizenötszörös kihivás, az igazgató nagyszerü 5287 VII| mámoros hangulat hatása alatt, tízezer koronás alapítványt tett 5288 V| mindjárt hat óra... Amíg a toalettünkkel végzünk, siethetünk is a 5289 V| arcát elöntötte a fejébe tóduló vér pirossága, azután sietve, 5290 III| tea és a jó szivar... A többiben biz’ Isten nincsen köztünk 5291 V| Akármi legyek, ha én is többnek nézem harminc évesnél! Az 5292 V| emelte az ég felé a karjait, többször szívettépően sóhajtott, 5293 I| Hiszen az tudtommal többszörös milliomos...~ ~A leány bánatosan 5294 IV| üzletét vezette, de éjszaka a tökéletes bohémet játszotta, ujságírók 5295 V| betöltötte. Minden oly jónak, oly tökéletesnek tetszett most előtte: a 5296 V| félszázad alatt, amióta e tökéletlen világon vándorolt, sohase 5297 III| egy rugókra járó, különös tölgyfa-alkotmány, amelynek födele egyetlen 5298 IV| hogy társadalmi hivatást tölt be. Ilyenformán hírhedt 5299 XII| esetleg a hülyék intézetében töltenék az idejüket, ha a szeszélyes 5300 VIII| legalább egy estét együtt tölthettünk... Mondja meg a menyasszonyának, 5301 V| néhány évet a külföldön töltök, s a halálom előtt még 5302 V| aki félnapot mindennap ott töltött a kis nádor-utcai palotában, 5303 V| szerepel.~ ~Jóformán ébren töltötték az egész éjjelt, bár hosszu 5304 V| Úgy szeretem, mintha ma töltöttem volna be a harmincadik évemet, 5305 IV| szívét öröm és büszkeség töltse el. Nem volt annyira pesszimista, 5306 II| meghódította a szeszélyes tömeget, amely idefönn a színészek 5307 V| Megérdemelném, hogy a legsötétebb tömlöcbe csukjanak, amiért ennyire 5308 IX| jövőjét, az egész életét teszi tönkre, ha a jó tanácsra nem hallgat...~ ~ 5309 VI| életét, egész jövendőjét tönkretegye?~ ~Oly végtelen elkeseredéssel 5310 V| hogy e ritka ember életét tönkretegyem?... Azt hiszem, rosszabb 5311 III| bárányhimlőt...~ ~Cauders töprenkedve nézett maga elé, aztán hálásan 5312 IV| efféle ismeretségek után törje magát. „Komédiások!” - szokta 5313 V| zsebkendőjével a gukkerét törli...~ ~Az angol nő odafordította 5314 VII| indulatai valamiképp ki nem törnek a lelkéből... Reggeltől 5315 V| üggyel-bajjal tudott utat törni magának a templom hajójába, 5316 V| ittunk, még tizedrészben se törődött annyit, mint azzal a két 5317 VI| vér a fejébe tódult s nem törődve azzal, hogy a szolgák esetleg 5318 VII| a feketekávénál, a kis török asztalka mellett összetalálkozott 5319 V| füst, mrs. Black izgatottan törölgette a szemét a zsebkendőjével, 5320 V| alszom, mert éjjel is azon töröm a fejemet, hogy a kivezető 5321 VI| pillanatig, mintha azon törte volna a fejét, hogy a nagy 5322 IV| hallgatók mámoros tapsba törtek ki, a miniszter lekötelező 5323 II| beköltözködött a magyar színművészet történetébe is...~ ~Talán a szokatlan, 5324 VI| járt, az egész lovagias történetet...~ ~- És Schönwald úr szerint 5325 VIII| mintha semmi különös dolog se történnék - higgadtan a kezét nyujtotta 5326 XIII| egyszerre tisztán megsejti, ami történni fog: a botrányt, a szégyent, 5327 V| mindegy, történjék, aminek történnie kell...~ ~Ella megszorította 5328 V| földszinten pápaszemes kritikusok törülgették izgatottan a látcsöveiket. 5329 XI| fizetni, ha a kisasszony vagy törvényes meghatalmazottja előttem 5330 V| rendezővel. A kulisszák törzslakói már jól ismerték; tudták, 5331 X| valahogy rendbehozta a toilettjét, aztán kérő hangon fordult 5332 I| az ördög a sok dologtalan tolakodóját...~ ~Meglehetős hangosan 5333 V| kávé tisztes lobogója alatt tolakszik be a szegény nyárspolgár 5334 X| hogy bocsánatot kérjek tőled. Szívtelen, makacs és mégis 5335 IV| visszafojtott lélekzettel tolult be a nagyterembe, csöndesen 5336 IV| tavaszi estéken lázasan tombolt benne a fiatal életerő... 5337 IV| nem volt jártas ebben a tónusban, szó nélkül fordította tekintetét 5338 VII| ellenére, - szinte fojtogatta a torkát, keservesen, megtört szívvel, 5339 VIII| az udvarias Mayer Lászlót torkon ragadja, s mindaddig fojtogassa, 5340 VI| fejét, hogy a nagy művészt torkonragadja-e, de a következő percben 5341 X| egy szép gesztenyehabos tortát, mert az úr, amikor nálunk 5342 VII| nem is hallgatta a szép tósztokat, hanem folyton arra az üres 5343 XIII| fogat lassu trappban döcög tova az országúton. Mindketten 5344 IV| gesztussal abbahagyta a további fejtegetést. Ez volt az 5345 III| azt is adhatok, mert én trabukkóval élek... A nagy dohányrudakhoz 5346 XIII| csupa olasz specialitással traktálnak bennünket. Nem fogja elhinni: 5347 XIII| bajom...~ ~A fogat lassu trappban döcög tova az országúton. 5348 V| nevetett a furcsa doktor tréfáján, aztán megállt és búcsuzni 5349 VIII| hogy az egész dolgot csak tréfának veszik... Egy pillanatig 5350 V| közelébe? - kérdezte Lászlóffy, tréfát affektáló könnyedséggel.~ ~- 5351 V| mosolygó fickónak repedt és tremolázó bariton hangja volt, de 5352 V| tisztelt mester, hanem jó meleg tricot, hogy meg ne fázzék... Szegény 5353 XII| hangosan jelentette, hogy a trieszti gyorsvonat indulásra készen 5354 VII| a menyasszonyát, ahogy a trónörökösöknek szokták?... Legalább miféle 5355 II| utóbb egy nyomorúságos truppot vezetett végig az Alföld 5356 V| asztalt, s mikor étlap után tudakozódtak, jámbor mosolygással húzta 5357 X| boldognak látsz! Irj egy sort, tudasd egy szóval, hogy megbocsátasz 5358 V| úrnőjükbe.~ ~- Ha apa megjönne, tudathatják vele, hogy mrs Black-kel 5359 IV| amolyan szalonkifejezése a tudatlanságnak és a butaságnak... Paralitikus 5360 X| levelet:~ ~„Kedves apám! Tudatom veled, hogy Budapestre érkeztem 5361 I| esztendeje, hogy színpadon élek, tudja-e, hogy mit jelent a harmincöt 5362 VI| nyugodtsága, hogy válaszolni tudjon, s csak hosszu percek mulva 5363 IV| szavaljon valamit... Ha tudná, hogy milyen örömet szerez 5364 VI| magát az én helyzetembe: le tudna-e mondani az egész élete boldogságáról, 5365 VI| ugyan semmi se lesz, vegye tudomásul... Ő, ha jónak látja, bocsánatot 5366 IV| a mester úgy akarja, hát tudornak is csufolhat, - szólt a 5367 X| aztán, mikor egyedül maradt, tudós ábrázattal kavargatta a 5368 XII| hidegen ne hagyna?... A nagy tudósok? Azok esetleg a hülyék intézetében 5369 I| Igen.~ ~- Hiszen az tudtommal többszörös milliomos...~ ~ 5370 IV| színműveiben... Mi már mindent tudunk, kedves barátom, értse meg: 5371 IX| lépcsőkön, amelyek a folyam tükréhez vezetnek... Esküszöm, a 5372 IV| belé... Ha egy csodatévő tündér hirtelen eltávolítja mellőle 5373 IV| odabenn, a kapun belül, tündéri világosságban uszott az 5374 V| itt az ideje, hogy a jó tündérke az álomport a szemünkbe 5375 II| mondta magát, de nagy, szinte tüneményes sikerei cinikussá tették 5376 IV| antipatikusnak és rokkantnak tünjék föl? Lehet-e egyáltalában 5377 V| őrizzen meg a szívében, mint tünő gyermeksége legvégső szép 5378 I| gyerekes álmot, s várjon türelmesen arra a daliás legényre, 5379 V| csupa kíváncsiság, csupa türelmetlenség. A férfiak zavartan hallgattak, 5380 V| már félig meggárgyulva, tüzet fog... Nem szerelem kell 5381 IV| okozott, csupán a hírességének tulajdonítsa. A férfi mindíg észreveszi, 5382 V| igen csunya és elítélendő tulajdonság... A fiakkeresek is csak 5383 II| szerelmi vágyak idején rég túljárt, dicsőségének a zenitjén 5384 IV| talán féltékeny a rácsoló, túlokos barátnőjére? A színész nem 5385 IX| mélyesztette, aztán alkuvást nem tűrő, határozott hangon válaszolt:~ ~- 5386 V| becstelenné legyek?... Nyugodtan tűrtem eddig az öregséget, s ha 5387 V| mindenesetre hosszasabb lelki tusa után - csakugyan rászánták 5388 III| gázkandallóiban kivánatos tűz égett, s egy szőnyeget széthúzva, 5389 V| egyszer megalapítjuk a családi tűzhelyünket...~ ~Végre valahogy - mindenesetre 5390 V| kárpótlást talál a mi családi tűzhelyünknél... Soha, sohase fogjuk elfelejteni, 5391 VI| duellum idejét másnap reggelre tűzték ki a Füzy kapitány vívótermében... 5392 VIII| begyülekeztek s pár perc mulva egész udvar vette körül az ország legelső 5393 IV| aki állandóan a miniszter udvarában tartózkodott, kedélyesen 5394 IV| buzgalommal a miniszter udvarának háta mögött.~ ~- Engedje 5395 VI| kedvetlenül távozott a színház udvaráról, s ebéd után levélben értesítette 5396 III| rábeszélés kellett hozzá, hogy az udvari tanácsosságot elfogadta, - 5397 V| nevetésében sokkal több volt az udvariasság, mint a jókedv. Mikor Rábai 5398 VI| megilletődve súgták jó hangosan az udvarlóik fülébe:~ ~- Milyen szép 5399 XII| elismeréssel szóltak az udvarlóikhoz:~ ~- Ki hitte volna, hogy 5400 V| kipirulva csevegtek az udvarlóikkal, a földszinten pápaszemes 5401 V| tartani, mint a mostani udvarlóimat, hiszen a maga művészete 5402 IV| mosollyal nézett körül az udvarlóin. Őt ugyan nem hozták ki 5403 IV| az új darabok felől, az udvarlóinktól, akik ostobán és laposan 5404 IV| szórakozottan válaszolt az udvarlójának, aki az ujjaival rajzolt 5405 V| Hogy maga egy kicsit udvarol nekem, azt különben is régen 5406 VIII| hete nem kártyázom, nem udvarolok, nem járok zsurokra; annyi 5407 IV| politikusok a ruhatárban udvaroltak a kegyelmes úrnak, a fiatalok 5408 V| állottak a templom előtt, s az udvaron cilinderes, feketerozettás 5409 IX| Esküszöm, a megholt édesanyám üdvösségére esküszöm, hogy még ma éjjel 5410 VI| lesz olyan szíves, mint az üdvözlés, - gondolta magában Lászlóffy 5411 V| elnökök intettek mosolyogva üdvözletet, s teljes parádéjukban feszengő 5412 VI| küszöböt, hangos éljenzés s üdvözlő riadal fogadta.~ ~- Hurrá, 5413 VII| ember nagy tisztelettel üdvözölte a szivarozgató mestert.~ ~- 5414 VII| engedje meg, hogy én is üdvözöljem... Nem vagyok gyerek, de 5415 VIII| a művészeti és politikai ügyeket, ő mindegyre a szerényen 5416 X| lemegyek, de a kisasszony akkor ügyeljen kissé a rántásomra.~ ~Amíg 5417 IV| kompániáknak, de mindig óvatosan ügyelt arra, hogy ez a passziója 5418 IV| nevét hallja... Ha a királyi ügyészt nem teszi gazemberré az, 5419 V| Kisleány korában csúnya és ügyetlen volt s lám most csupa grácia 5420 IV| mégis meg birta szerezni az ügyvédi oklevelét... Igazán nem 5421 I| Kovács doktorhoz, apa ügyvédjéhez, akiről azt beszélik, hogy 5422 VIII| ő mindegyre a szerényen üldögélő, darutollas fiatalembert 5423 VI| doktort, aki magányosan üldögélt egy kupica aranysárga pálinka 5424 IV| fejébe, hogy a vallása miatt üldözik. Keménynyaku, bivalyerejü 5425 V| szó nélkül dőlt hátra az ülésén, a fejét lehorgasztotta, 5426 V| le szépen ide a hátulsó ülésre, ahova a földszintről nem 5427 V| lenne, ha mindörökre itt ülhetnénk!... De mi lesz holnap, holnapután 5428 X| itt az ideje, hogy ebédhez üljünk... Még csak az kellene, 5429 IV| fejtegetésbe fogott, míg a mellette ülő leány, Spitzer Lesbia kisasszony, 5430 VIII| a hites ura... És én itt ülök és nyugodt vagyok abban 5431 V| buzavirágkalapos kis varróleányok ültek a barátjaikkal a sarokasztalok 5432 IV| dohányzószobába, melynek pamlagán ülve a kegyelmes úr a cerclejét 5433 II| negyvenegyedik születésnapját ünnepelte, már az egész Budapest róla 5434 VII| vagy negyven szónoklatban ünnepelték a magyar színészet fejedelmét ( 5435 IV| alakjában ismertek meg, ünnepi hangulatukban, a színpadon. 5436 V| oltár előtt, s a magasból ünnepies orgonaszó áradt szét a színes 5437 VII| angolosan távozott az őt ünneplő társaságból. Gyalog ment 5438 V| kissé jobb kedve volt, mert ünnepnapon nem tartottak próbát - s 5439 VI| tisztelem, hogy még ha arcul üt is, én kérek bocsánatot...~ ~ 5440 V| beláthatatlan akadályokba ütközik... Akárhogy ki is eszelem 5441 VIII| komédiását...~ ~- Be kell ütni a kályhát, - inditványozta 5442 V| iparos formáju férfiak ütötték össze kedélyesen a sörös 5443 V| csak a második emeleti üvegajtó előtt, melynek réztábláján 5444 III| látszik, de amikor a portás az üvegajtót fölnyitja s az ember a szőnyeges, 5445 V| légvonat sincs itt, mint az üvegbura alatt, amelyből a levegőt 5446 V| koloritot kapott a sötét üvegeken áttörő déli napsugárban, 5447 XII| robogással kiszaladt az üveges pályaházból...~ ~A doktor 5448 XIII| Délelőtt 11 óra. A hotel üvegfödele alatt a Cookék kényelmes 5449 IV| májusi alkonyaton valami üvegházba tévedt volna, ahol hófehér 5450 III| tárta ki az emeleti csarnok üvegszárnyait, s két másik chamoisszinü 5451 V| Csak akkor, hogy az állomás üvegteteje alól az aranyos napsugárba 5452 VI| egyszerre megérezte, hogy az üzlet rohamosan föl fog lendülni, 5453 IX| hogy még ma éjjel a Dunába ugrom, ha elkerget magától...~ ~ 5454 I| Húsz smokingja van és ugyanannyi frakkja, de én akkor se 5455 V| Fuldokló zokogásba tört ki, úgyannyira, hogy a szegény mrs Black 5456 V| színésztől.~ ~- Látom.~ ~- Úgyebár, az a kedvese annak az úrnak, 5457 VIII| elviszem, ahova menni akar... Ugyis már egy örökkévalóság, amióta 5458 V| unokaöccsének sógornőjéről, akibe, úgylátszik, minden nyelvtan-készítő 5459 V| demokráciáról szavalnak, mindig az úgynevezett jó családot nézik...~ ~- 5460 V| lehessek s hogy este, minden újabb diadala után, az enyém legyen... 5461 V| mindig ott tartott remegő ujjai között. De egyszerre csak 5462 IV| az udvarlójának, aki az ujjaival rajzolt különféle ábrákat 5463 V| hogy a szerelem boldog ujjongását, édes boldogtalanságát átérezze. 5464 V| Éppen ma olvastam az ujságban, hogy Grácban most a híres 5465 IV| rendes tagja volt az éjjeli ujságíró kompániáknak, de mindig 5466 IV| tökéletes bohémet játszotta, ujságírók közé járt, tegeződött a 5467 V| az eljegyzési hírünk az ujságokban megjelenik...~ ~Mrs. Black 5468 V| csak a könyvekből és az ujságokból hallottam valamit... Megyek 5469 IV| hogy eljön, apa már tegnap ujságolta, hogy itt lesz... Már valamennyi 5470 VIII| termékeit. A lármára az ujságolvasók, a kártyázok, a bóbiskolók 5471 V| megválthassák, s néhány ujságot vásároljanak: a vasút már 5472 IV| ez a pompa szokatlan és újszerü volt előtte s a parfümös 5473 II| színházból hazatért, sivárnak és unalmasnak találta az életét. Miben 5474 VI| fiatalsággal az éjszaka unalmát megosztották. A leányokat 5475 II| volt, mint a makk; csak az unalom tette beteggé és keserűvé. 5476 IV| dohányzó-szobából. Egy ideig unatkozva ődöngött, de a zongoraszobába 5477 V| csipkébe, selyembe, frakkba és uniformisba öltözött sokaság özönlött 5478 VI| haszontalanságokkal... Már a színpadon is unja, nemhogy a valóságos életben... 5479 V| vagy tíz percig a kertész unokaöccsének sógornőjéről, akibe, úgylátszik, 5480 VII| Horovicz doktorral, a Cauders unokaöccsével, aki majdnem napos vendég 5481 III| addig lesz így, amíg meg nem unom és végre is nem penzionáltatom 5482 VIII| meg a fejét egy-két idegen ur előtt, akit eddigelé nem 5483 IV| főudvarmesterek, szuverén uraik nevében, egy-egy hódolattal 5484 VI| a mulató kompániához, az urakkal udvariasan kezet szorított, 5485 IV| oldalán s leereszkedőleg, uralkodói allürökkel eltelve, ismételgette:~ ~- 5486 V| hogy magam választom meg az uramat... Mi jogon is avatkozhatnának 5487 V| mondani, hogy mit kaphatnak az uraságok, ha vacsorázni akarnak.~ ~ 5488 IV| bólogattak, s egy őszhaju úriember, aki nemrég még az ellenkező 5489 VIII| ahol valami gazdag, vidéki úriasszonyt operált...~ ~- Jónapot mester, - 5490 V| szerelmesek voltak hebehurgya kis úrnőjükbe.~ ~- Ha apa megjönne, tudathatják 5491 IV| fordította tekintetét a másik urra, aki a gyémántcsillagos 5492 XII| S tegye Önt is boldog úrrá,~ Tisztelt művész, vivát, 5493 I| látszó leány, aki a nagyságos urral mindenáron beszélni akar.~ ~- 5494 XI| színész vállára és könyekben úszó szemét megindultan feléje 5495 IV| tündéri világosságban uszott az egész ház: a márványfalak, 5496 XIII| fogadó, a Posilippóra vezető út mentén. Délelőtt 11 óra. 5497 V| akit minden porcikámmal utálok?... Nem az apa fog vele 5498 XI| elintéznivalókkal végezzek... Az ő utasítása folytán leszek bátor a következő 5499 I| mester, bocsánat, de ne utasítson el... Csak azt engedje meg, 5500 V| borotvált képü, kissé haragos utasra.~ ~- Stimmt, tudom, az a 5501 V| szemekkel nézték az ennivaló kis utast. Ella rögtön angolra fordította 5502 VI| mondani a bolond kis leányom utazása felől... Tudom, hogy lovag 5503 VI| átkozott influenza, mely utazásom közben orozva megtámadott, 5504 XII| előzékenyen megkérdezte:~ ~- Mikor utaznak el? Mert ugyebár, elutaznak 5505 V| vaktában négyszáz kilométert utazni, hogy az ember esetleg összetalálkozzék 5506 V| karcsu termetén szürke selyem utazóköpennyel, huzta föl az előszobában 5507 V| egy nyugodt órám. Sírva utaztam el, abban a tudatban, hogy 5508 V| Black-kel Szent-Gelemérre utaztunk, Vilmos bácsihoz... Egyébként 5509 V| gyorsvonattal Budapestre utazunk...~ ~Éjfél is elmúlt, mire 5510 V| boldogtalan kis tanítványa egyedül utazzék?... Holnap, kora reggel, 5511 IV| Amíg a Lipótváros csöndes utcáin végigbotorkált, fájdalmasan, 5512 V| átmentek a Mura hídján, keskeny utcákon haladtak keresztül, amíg 5513 V| messzebb ezektől a házaktól és utcáktól...~ ~Negyednap délben mrs. 5514 VIII| emlékét dühösen kidobta az utcára. A leveleket meggyujtotta 5515 V| valahogy megállapodtak az uti podgyász tekintetében, s 5516 XIII| eldobja a cigarettát. Aztán az úti szőnyeget gondosan a maga 5517 V| elhelyezése iránt, megváltotta az utijegyeket, s titokzatosan tárgyalt 5518 V| vagy az inas bejött, az utikönyveket és menetrendeket tanulmányozták, 5519 V| a nagy előcsarnokban az utiruhás hölgyeket megpillantotta. 5520 IX| következő pillanatban egy útiruhás, halvány, didergő lány bukott 5521 V| nézett, hogy a vendég az utiszivarját meggyujthassa, Ella szívdobogva, 5522 IX| Lászlóffy félretaszította útjából az öreg anyót, lélegzet 5523 VI| hogy most is csak a vasúti útjára gondol, s nem érdekli ez 5524 VII| az angol nőnek kiadták az utját...~ ~- És még most is ott 5525 VI| Lászlóffy szívdobogva folytatta útját, amíg az ötödik szoba küszöbén 5526 XII| városi bundás úr akadt az útjukba. Rábai doktor volt, a híres 5527 IV| Grünhut!~ ~- Kovács!~ ~Az utóbbi névre Lászlóffy kiváncsian 5528 V| olvassa el...~ ~Isten vele, utoljára. Isten vele!~ ~Lászlóffy.~ ~ 5529 V| szétolvadó örömszülőknek. Utolsónak jött ki a fiatal pár, alig 5530 III| szabad megállnia a fele úton... Nemcsak velem tesz jót, 5531 IV| volt járatos a női lelkek útvesztőjében, de öregedő szíve mégis 5532 VII| keserves ötven évemből csúfot űz?... Ha sohase látom, most 5533 VIII| a mellékfoglalkozásomat űzöm.~ ~- Micsoda mellékfoglalkozása 5534 V| a segédeivel a diadalmi uzsonnát elköltse, a színész aggódva 5535 III| hogy az embert a csőcselék uzsorásnak nevezze...~ ~Cauders melankólikusan 5536 V| V.~ ~Lászlóffy másnap gúnyosan 5537 IX| falatozni kezdett a hideg vacsorájából, amikor a gazdasszonya nesztelen 5538 III| mint én, s ön se ehetik vacsorára egy ramsteaknál többet... 5539 V| kaphatnak az uraságok, ha vacsorázni akarnak.~ ~Hamarosan megrendelték 5540 VIII| lovagol, kocsikázik, sőt még a vadászatainkra is elkisér bennünket... 5541 VI| kiegyenesedve szólott:~ ~- A vádjaira nem felelek hasonló módon, 5542 V| a második pad szélén, s vadrózsákkal meg jázminnal diszített 5543 V| lesz, mint amilyen itt a Vadvirágos Ösvényekben szerepel.~ ~ 5544 VI| kezében, hat centiméternyi vágást ejtett a doktor széles mellkasán, 5545 VIII| teszem a kezemből... Úgy vagdalom az emberhúst, hogy szinte 5546 II| álmodhatott volna? A szerelmi vágyak idején rég túljárt, dicsőségének 5547 VI| a pénzére, a milliójára vágyakozom? Nevetséges... Ami kevés 5548 X| tizennyolc évemmel a halál után vágyódjam. Boldog leszek és te is 5549 VI| sem áldozom föl az egész vagyonáért, elhiheti...~ ~Fölkapta 5550 III| szemére, hogy hatalmát és vagyonát stréberséggel, csalással 5551 VI| reménye... Jól tudja, hogy a vagyonomat az egyetlen leányom örökli, 5552 V| esetleg szimpátikusnak és vagyonosnak talál valakit, hát engem 5553 IX| lángoló asszony, aki ég a vágytól, hogy az imádott férfi keblére 5554 XIII| udvariasan): Nem, cicám, a vaj nekem kora reggel nem tesz 5555 V| nevetséges... Csak úgy vaktában négyszáz kilométert utazni, 5556 V| most jobban szeret, mint valaha... És van még egy nagyobb 5557 X| még ebéd előtt elküldeni valahová...~ ~- Szívesen lemegyek, 5558 III| A leányom álmokat sző valakiről?~ ~- Nincs veszedelem, mert 5559 VI| a legnagyobb szégyen, ha valakitől a leánya kezét megkérik... 5560 III| végre is kigyógyul, mint valamennyien, akik engem tiszteltek meg 5561 II| kesernyés mosollyal dobta valamennyit a kályhába. Szerelem? Ojjé! 5562 V| nehogy távolléte alatt valamiben szükséget szenvedjenek. 5563 V| My dear, küldje ki valamiért a szobaleányt... Ma reggel 5564 VII| megbetegszik, ha túláradó indulatai valamiképp ki nem törnek a lelkéből... 5565 X| Nem haragszik, ha megkérem valamire?~ ~- Dehogy is haragszom, 5566 V| orromat. Az övé most rövidebb valamivel, mint kellene.~ ~A színész 5567 V| A jó Istenre kérem, válaszoljon őszintén, merte életbevágó 5568 IV| édes kis bolond?~ ~- Oh - válaszolta a leány hálásan - még életemben 5569 IV| félszázad súlya nehezedett a vállaira. Amíg a Lipótváros csöndes 5570 IV| mintha lefujták volna a vállairól: úgy rémlett neki, hogy 5571 V| jobban meg van ijedve a saját vállalkozásától. Ella egy darabig csöndesen 5572 I| Leóé, a nagy gyárosé és vállalkozóé? És minek köszönhetem a 5573 IV| erejét akkor, amidőn arra vállalkozott, hogy a fiatal leány előtt 5574 V| eszemet, hogy ilyesmire vállalkoztam... Megérdemelném, hogy a 5575 IV| nem közönséges föladatot vállalt magára. Hiszen van-e nagyobb 5576 I| életben ötvenhárom év nyomja a vállamat. Harmincöt esztendeje, hogy 5577 V| mulva bájos pongyolában, a vállán csipkés köténnyel jelent 5578 III| lakáj szedte le a vendég válláról a prémes bundát. Az egyik 5579 IV| azt vette a fejébe, hogy a vallása miatt üldözik. Keménynyaku, 5580 V| sejtelme se volt a maga vallásáról...~ ~- Nekem mondja? Már 5581 V| idevaló birtokossal, akik a vallásomat nevetségesnek találták.~ ~- 5582 V| annyira lecáfol... Aki a zsidó vallást csak szóba is meri hozni 5583 I| az ember, hogy az efféle vallomás rosszul essék neki, - aztán 5584 V| földjét, hanem a zöld Styriát vallotta hazájának. A pezsgő rossz 5585 II| ismeretlen asszonyok szerelmet vallottak neki, előkelő leányok egy-egy 5586 III| arról, hogy nem egymáshoz valók. Tiszteljen meg azzal, hogy 5587 VII| amelyből hirtelen fölébredt a valóságra...~ ~Vacsora után, a feketekávénál, 5588 V| Vilmos bácsihoz... Egyébként valószínü, hogy mi előbb itthon leszünk, 5589 VIII| a világon van, s ma már valószínűleg egész a frizurájáig szerelmes 5590 X| csarnokba megyek, hogy a délire valót bevásároljam...~ ~Ella ruhástól 5591 V| a leány vonásaiban semmi változást nem látott; Ella egy pillanatig 5592 VI| királynőivel néhány szót váltsanak. A kávéházban általános 5593 IV| szavazati jog, meg az önálló vámterület...~ ~Lászlóffy, aki nem 5594 V| amióta e tökéletlen világon vándorolt, sohase gyanította, hogy 5595 VII| gyermekmódjára fúrta bele magát a vánkosaiba, melyek mindjobban átnedvesedtek 5596 V| kell, mert a Kaszinóban várakoznak rám. Egy fiatal gróf várakozik 5597 V| fogatán, mely a templom előtt várakozott. Otthon a háziúr egy pillanatra 5598 X| Akárki is van nála, ne várakozzék, hanem beszéljen vele...~ ~ 5599 V| valami ördöngős kényszerűség varázsa alatt áll. Egy darabig szinte 5600 V| viselkedése, hogy Cauders, a várható fölindulás helyett, őszinte 5601 X| De az ebédig még jócskán várhatunk, mert a nagyságos úr nem 5602 VIII| rokonuk Cauderséknak, s a vármegyéjében tekintélyes firma, mert 5603 VI| hozta, már türelmetlenül várom... Öt nap óta az összes 5604 VI| hazaért és délben már az egész város tudta, hogy Rábai doktorral 5605 V| nevesebb férfiakat. Egy városatya öt koronába kerül, egy közönséges 5606 V| követte a szerelmeseket a városba... Az egyik kivilágított 5607 I| legjobb partie az egész városban... Bizonyosan ismeri, hiszen 5608 XII| lépcsőfeljárónál egy cilinderes, városi bundás úr akadt az útjukba. 5609 VIII| a pusztai levegőre: igen városias és kisasszonyos színe van... 5610 VI| azonnal neki akart fogni a varrásnak, de Rábai udvariasan félretolta:~ ~- 5611 V| vendégekkel, buzavirágkalapos kis varróleányok ültek a barátjaikkal a sarokasztalok 5612 VI| összes népeinek az esengve várt szabadságot...~ ~A színész 5613 V| leányai tarka csoportban várták a szertartás megkezdését. 5614 X| mellett, dobogó szívvel várva, hogy az ura hazatérjen 5615 VII| a levélhordó elé, - de a várva-várt sorok nem érkeztek meg. 5616 IV| amikor a csillagruhás, vásári bohócot megpillantja... 5617 V| De a negyedik nap - épp vasárnap délelőtt volt - egy véletlen 5618 V| megválthassák, s néhány ujságot vásároljanak: a vasút már ki is robogott 5619 XII| pont nyolc órakor, a déli vaspályától.~ ~- És hová mennek?~ ~- 5620 VI| Bátorság!~ ~Aztán eltünt a vastag szőnyeg mögött...~ ~Lászlóffy 5621 V| mivel az apja a Délnyugoti Vasut elnökigazgatója, hát kétszázezer 5622 V| ujságot vásároljanak: a vasút már ki is robogott a pályaudvarból. 5623 V| Az volt, aki a gazdámat a vasúthoz vitte...~ ~Ella hálásan 5624 V| tartanánk, hát akkor a robogó vasuti kocsiban csárdást táncolnék...~ ~ 5625 IX| Most jöttem egyenesen a vasútról... Megszöktem Gógánfáról, 5626 V| az elveimet meg is tudjam védelmezni... Nyolcéves koromban egyszer 5627 I| ide, hogy segítsen rajtam, védelmezzen meg...~ ~A színész ijedten 5628 VI| pincérek előhozták a jeges vedreket, s a nagyszakállu cigány 5629 V| csodaszerü, s Lászlóffy az ebéd végén még egy nevezetes tapasztalást 5630 XI| XI.~ ~Még nem végeztek az ebéddel, amikor az előszoba 5631 XI| szükséges elintéznivalókkal végezzek... Az ő utasítása folytán 5632 IV| folyosó vörös szőnyegén végighaladt, két középkori apród tárta 5633 VI| hogy a Cauders hálálkodását végighallgatta, tünt föl előtte egész nagyságában 5634 V| hogy a mások zokogását végignézze, hát ő is csakhamar sírva 5635 X| tért? Hát mikor a levelet végigolvasta, mit mondott?~ ~- Semmit 5636 VI| az összes klasszikusokat végigolvastam, s most már ugyancsak kívánkozom 5637 V| elhagyna...~ ~A színész végigsimította a haját, egy darabig szó 5638 IV| Lipótváros csöndes utcáin végigbotorkált, fájdalmasan, s kissé megdöbbenve, 5639 VIII| lakásáig, miközben jóindulattal végighallgatta a sok pletykát, amit Rábai, 5640 VI| színpadon oly híres volt, végképp elhagyta, s a gyermek naiv 5641 V| bár hosszu halogatás után végül lecsavarták a villamos lámpát 5642 VI| Abból ugyan semmi se lesz, vegye tudomásul... Ő, ha jónak 5643 VIII| magukat abba, hogy komolyan vegyék az életet... A világra jönnek, 5644 V| szegény kis Ellym, aki egy végzetes napon azt a bolondságot 5645 VIII| szavait; mikor az autodafével végzett, ismét beleült a régi karosszékébe, 5646 V| Amíg a toalettünkkel végzünk, siethetünk is a pályaudvarhoz.~ ~ 5647 VI| millióját nekem adja, sem vehet rá, hogy még egyszer visszatérjek...~ ~ ~ 5648 VI| hát kikosaraz, de akkor se veheti rossz néven tőlem, hogy 5649 X| Kedves apám! Tudatom veled, hogy Budapestre érkeztem 5650 V| halkan válaszolt:~ ~- Tudassa vélem az angol kisasszonya címét, 5651 IV| veszem rossz néven, ha ez a véleménye, de maga Lászlóffy, szavamra, 5652 III| miniszternek épp úgy megmondta a véleményét, mint a legutolsó gyakornoknak. 5653 V| vasárnap délelőtt volt - egy véletlen találkozás ismét eszébe 5654 V| haraggal szólott:~ ~- Ez a véletlenben való bizakodás, higyje meg, 5655 XII| szeszélyes anyatermészet, csupa véletlenségből, nem ajándékozta volna meg 5656 IV| néha szemtelenül éreztette velük, hogy nem veszi őket valami 5657 IV| látszott rajta, hogy helyesli a vendége fölfogását, - de a klub 5658 I| csakhamar közelebb húzódott szép vendégéhez, s apai jóindulattal kérdezte:~ ~- 5659 IV| vagyok, de mit tegyek, ha a vendégeim hajszolnak? A kegyelmes 5660 IV| ármádiája bókolt az érkező vendégek előtt. Lászlóffy, amikor 5661 V| amelyikkel a nehezen ébredő vendégeket felkölteni szokták...~ ~ 5662 V| A helyiség tele volt vendégekkel, buzavirágkalapos kis varróleányok 5663 I| vele...~ ~Kezet nyujtott a vendégének, s mielőtt megakadályozhatta 5664 IX| szótlanul kézenfogta reszkető vendégét s így vezette be a könyvtárszobába, 5665 V| Az egyik kivilágított vendéglő előtt, ahol habozva megálltak, 5666 V| az Arany Komlóhoz címzett vendéglőbe.~ ~A helyiség tele volt 5667 VIII| akadt az útjába. A dunaparti vendéglőből jöttek s éppen a kaszinóba 5668 IV| Shakespeare-szerepek után a vendéglőstől kapott kegyelemképp egy 5669 V| szétnyílott, s pár perc múlva a vendégszínész a színpadra lépett. A nézőtéren 5670 VI| szeparéba... Illusztris vendégünk megérdemli, hogy egy tisztességes 5671 VIII| Engedje meg a mester, hogy a vendégünket, Mayer Lászlót bemutassam... 5672 IV| virágok illatoznak... A vénség súlyát, melyet mindig szinte 5673 I| nem illik az én cinikus vénségemhez, hiszen ez a rózsás arcocska 5674 I| gazdasszonya, aki jól ismerte a vénülő ember idegességét, félénken 5675 V| ijedtséggel vezette a furcsa kis vendéget az utca sarkára. A Rákóczi-úton 5676 III| olyanok, aminőknek két vérbeli angol klub kivételével talán 5677 V| kézből beléje sugárzik. A vére még jobban fölforrt, amikor 5678 IX| homlokán kiütött a hideg verejték.~ ~- Itt akar maradni, nálam, 5679 IV| fönn a rendet, a portás verejtékes arccal tárta föl a fényes 5680 VI| akik több ízben látták már verekedni az országos krakélert, csodálkozva 5681 V| kiáltott föl a híres verekedő vidáman. - Nini, a mester 5682 I| arcát ujra elöntötte egy vérhullám, látszott rajta, hogy szinte 5683 VII| egy csapással átpártolt a verizmus szolgálatába; megdöbbentő 5684 I| Menjen szépen haza és verje ki a fejéből ezt a gyerekes 5685 XII| művész, vivát, hurrá!~ ~- A vers rossz, de a kívánság őszinte, - 5686 IV| költőtől se kívánják, hogy verset írjon, ha társaságba megy... 5687 VI| Hiszen most már megkötöttük a vérszerződést...~ ~Lászlóffy meghatva 5688 VII| ereiben megdermesztette a vért; az öngyilkosságot oly iszonyatos 5689 IV| szőke gyermek vált ki, s vérvörösen sietett eléje az ajtóhoz. 5690 II| gyomorbaj bántja, hogy a veséje nem egészséges s hogy pár 5691 X| Most pedig, egy-kettő, vesse le a télikabátját, mert 5692 III| sző valakiről?~ ~- Nincs veszedelem, mert az a valaki, szerencsére, 5693 VI| gyöngéd lemondás, s ime, még veszedelmesebb, mint azok, akik legalább 5694 V| akár holnap reggel búcsut veszek Budapesttől. És itt a kezem, 5695 V| színházhoz, s egész délelőtt veszekedett a direktorral, a színészekkel, 5696 VI| rekedten kiáltotta oda a híres veszekedőnek:~ ~- Megtiltom, hogy ezen 5697 IV| multszázadbeli öreg zsidó, nem is veszem rossz néven, ha ez a véleménye, 5698 I| szeme pedig szinte rajta veszett a bájos képen: a látogató 5699 VIII| egész dolgot csak tréfának veszik... Egy pillanatig sápadtan 5700 VIII| mesélték, - épp az imént veszített másfélezer forintot tartlin. 5701 V| Csak rám gondoljon és ne veszítse el az energiáját, akkor 5702 V| nappalom többé, amióta magát, vesztemre, megismertem...~ ~Lászlóffy 5703 VIII| másfélezer forintot tartlin. De a veszteség nem tette melankólikussá: 5704 III| valami főhercegi kastély vesztibüljében van. A barokk-stilü lépcsőházat 5705 XIII| miközben csábító pillantásokat vet az urára. A férfi csak az 5706 V| ez ugyan fránya legényre vetette a szemét, mondhatom...~ ~ 5707 V| utolsó, gyöngéd pillantást vetettek egymásra.~ ~- Álmodjék rólam, 5708 VII| föllázadó indulatai.~ ~- Kinek vétettem, mit követtem el, hogy ilyen 5709 III| Lászlóffy egy futó pillantást vethetett a fehér fényben uszó teremsorra, 5710 III| korrektségnek. Neki ugyan nem vethették a szemére, hogy hatalmát 5711 IV| Utóvégre is véget kell vetni már annak a babonának, hogy 5712 IV| egy külvárosi szeparéba vetődtek.~ ~- Oh mennyit beszéltünk 5713 VIII| Még egyszer melegen búcsut vettek egymástól, aztán a színész 5714 V| A színészek már föl se vették, de idegen ember, ha véletlenül 5715 V| magával, de azt biztosra vettem, hogy ma vagy holnap látni 5716 IV| butaságnak... Paralitikus vezércikkezők találták ki azt az együgyüséget, 5717 X| vigye ezt a levelet Cauders vezérigazgató úrnak. Személyesen adja 5718 VI| nagyságos urat bejelentés nélkül vezessék föl hozzá...~ ~- A búcsuzás 5719 II| egy nyomorúságos truppot vezetett végig az Alföld kocsiszínein, 5720 IX| amelyek a folyam tükréhez vezetnek... Esküszöm, a megholt édesanyám 5721 I| megigérem, hogy be fogom magam vezettetni a házukba, - akkor aztán 5722 VI| VI.~ ~Lászlóffy - beletörődve 5723 VI| segéd, sietve beszüntette a viaskodást... A párbajorvos azonnal 5724 VII| hazatér, ősapja, a vidéki vicispány képe alatt fejbelövi magát. 5725 III| jó idegzetü öreg emberek vidámságával, akik még szépnek találják 5726 VIII| mennek, hanem föl az északi vidékekre, a fjordok közé, ahol havas 5727 XIII| Mindketten elhallgatnak és a vidéket nézik. Gyönyörü, világos, 5728 XII| nincs is nyár,~ Lengje be víg napsugár.~ Ki a főkötőt 5729 X| bágyadtan fölébredt, a nap már vigan sütött be az ablakon.~ ~- 5730 V| hallottam valamit... Megyek és vigasztalást keresek a nagy csillagok 5731 X| a Dunába, bármennyire is vigyáznátok rám. Szerelmes vagyok Lászlóffyba 5732 V| Óh, csak inkább maga vigyázzon arra, hogy szokása szerint 5733 V| gondol drága mrs, magammal vigyem ezt a fehér csipkebluzt? 5734 VII| lelkében milyen rémületes vihar dul. Lászlóffy tünődve nézte 5735 XIII| melynek árbocait az élet viharai már letörték...~ ~ 5736 VIII| babával játszanak, holnap már viharedzett, agg szakácsnőkkel tárgyalnak 5737 VII| hallgatás, mely a multheti viharra következett. Miért nem 5738 V| szerelmes szivet Grácba vihet...~ ~Mrs Black sopánkodva 5739 VIII| a nagy színészt magukkal vihették. A hallban csakhamar helyet 5740 VII| VII.~ ~A sajtó, az Úri Koldusok 5741 VIII| VIII.~ ~Körülbelül két hét mulva, 5742 IV| benyomását keltette, amikor a világfi biztosságával mondta:~ ~- 5743 IV| számítva, amikor jókedvü világfiakat játszik, voltaképpen oly 5744 VIII| filozófiai fölfedezést bocsátaná világgá... Lászlóffy a meggyőződés 5745 V| hivatalnokot, a darab szerzőjét, a világhír magaslatára emelje. A levegő 5746 V| mégse bolondság, ha az ember világhírü művész.~ ~- Miért mondja 5747 I| nézzen meg itt a nappali világításban, - önmaga is nevetni fog 5748 IV| művészetről, s beszédén világosan meglátszott, hogy Lászlóffyt, 5749 VIII| alatt csillognak a tenger világoskék foltjai...~ ~- És Ellácska 5750 X| hangulatai felől. Mikor végre már világosodni kezdett az ablak, az álmos 5751 IV| a kapun belül, tündéri világosságban uszott az egész ház: a márványfalak, 5752 VIII| komolyan vegyék az életet... A világra jönnek, megreggeliznek, 5753 V| nem lesz ebből semmilyen világrengető katasztrófa. Apa először 5754 V| Szent-Gelemérre utaztunk, Vilmos bácsihoz... Egyébként valószínü, 5755 V| időnek előtte a sírba fogja vinni, s Fürdős, a rendező, nagy 5756 V| gazember lenne, ha a maga virágzó életét elfogadná.~ ~A viszontlátásra, 5757 IX| valahol s reggelig ott fog virrasztani az ágya mellett...~ ~ ~ 5758 XII| napsugár.~ Ki a főkötőt viseli,~ Legyen boldog a kis Elli,~ 5759 IV| megdöbbenve, ezt gondolta:~ ~- Úgy viselkedem, mint valami közönséges 5760 V| az izgatott, vén gyermek viselkedése, hogy Cauders, a várható 5761 V| melankólikusan bólintott.~ ~- Az én viselkedésem... oh, hiszen az nem számít... 5762 IX| is ilyen gyermekmódjára viselkedik, hát rögtön le fogja írni 5763 VII| játszotta a mindvégig álcát viselő fiatal urat, aki mindenéből, 5764 V| a derék ember bizalmával visszaél. De Ella, miközben az édes 5765 V| méltóságodnak tartozom, talán visszaélek a jóságával, mellyel oly 5766 VI| hogy az együgyü érzéseivel visszaéljen? Nem átallotta, hogy öreg 5767 V| csukjanak, amiért ennyire visszaéltem a jóltevőm bizalmával... 5768 VI| a küszöbről még egyszer visszafordult.~ ~- Legyen nyugodt, ez 5769 I| az első, aki nevetve fog visszagondolni menyecskekorában leányságának 5770 V| Black, hogy utána utazom és visszahódítom magamnak. Szerencsére tudom, 5771 XIII| De e pillanatban ijedten visszahőköl: a férfi kimerülve dől hátra 5772 VI| művészem, tapintatos módon visszahozta... Úgy beszélt vele, mintha 5773 X| perc, amíg a rendes színét visszakapta... Akkor fölkelt s intett 5774 VI| vehet rá, hogy még egyszer visszatérjek...~ ~ ~ 5775 VIII| föl, s már holnap délben visszautazik, s arról nevezetes, hogy 5776 VI| akarják, hogy én valamit visszavonjak? Abból ugyan semmi se lesz, 5777 VI| hogy a bántó megjegyzéseket visszavonjuk...~ ~Lászlóffy felütötte 5778 IV| szokott olvasni, ha ebéd után visszavonul. Falusi ártatlanságokat 5779 V| szentimentális hangulatára visszagondolt s mivel reggel mindig morózus 5780 V| érzése is csak gyermekes visszfénye az igazi szerelemnek, - 5781 V| gondoljon... Ha ellenben őt visszük el, hát csak fokozzuk a 5782 VIII| legértékesebb ajándék, amit viszek neki: az a hír, hogy személyesen 5783 V| legvagyonosabb nagykereskedők pöreit viszi. Sőt, amint látja, gyönyörü 5784 VII| László, hát még a helyébe is viszik a menyasszonyát, ahogy a 5785 V| virágzó életét elfogadná.~ ~A viszontlátásra, majd egyszer, nagyon sokára, 5786 XII| botrány elől elutazott. Viszonválasza csak ebből a pár szóból 5787 V| hogy Montenegróval olyan jó viszonyt tart fönn, hogy még a konzulja 5788 V| A filozófusok azt vitatják, hogy éppen az ilyen házasság 5789 XII| úrrá,~ Tisztelt művész, vivát, hurrá!~ ~- A vers rossz, 5790 VI| már hat órakor ott volt a vívóteremben, ahová a többiek csak jó 5791 V| jövök?~ ~- Honnan?~ ~- A vívóteremből. Egy vidéki huszártiszttel 5792 VI| tűzték ki a Füzy kapitány vívótermében... Orvosról és minden egyébről 5793 XIII| a holdfényben sziporkázó vizet látja... Oly édes, oly gyönyörü 5794 V| egzisztenciáját egy ilyen nyápic, vízfejü sihederhez... Higyje el, 5795 V| legénylakásban, Lászlóffy vizitjét az édesapjánál, az estélyi, 5796 V| hozományt kap. Pedig minden vizsgáját, még az első elemit is, 5797 XIII| át is mindíg az ezüstös víztükröt néztem...~ ~A férfi: Oh 5798 V| akinek szőke haja valami vöröses koloritot kapott a sötét 5799 IV| örökösnője volt ez, egy vörösesszőke, kissé rácsoló, de egyébként 5800 X| Közgazdasági Bank? - kérdezte a vörössipkás férfiutól.~ ~- Persze, hogy 5801 VIII| barátnőnknek, Cauders Ellának a vőlegénye...~ ~Lászlóffynak szinte 5802 VI| Ella kezére pályázik... Nem volna-e jogosult, ha Cauders első 5803 II| magában:~ ~- Ha könyvek nem volnának, igazán nem lenne érdemes, 5804 IV| jókedvü világfiakat játszik, voltaképpen oly embergyűlölő, mint egy 5805 V| szállnia Győrben, ahol a gráci vonal elágazik...~ ~- Bizonyosan 5806 V| tanítványa arcát, de a leány vonásaiban semmi változást nem látott; 5807 V| reggel, útra kelünk, az első vonattal, amelyik egy szerelmes szivet 5808 VI| kedve van hozzá, de én nem vonok vissza egy jottát se... 5809 IV| Kovács doktor fitymálva vonta félre az ajkát, mintha egész 5810 II| mulatságot? Lászlóffy szótalanul vonult be a könyvtárszobájába, 5811 IV| közvélemény nem bántotta; vállát vonva, lenézőleg szólott a barátnőihez:~ ~- 5812 IV| felső matézisben, annyi vonzalmat legalább is támaszthat maga 5813 IV| szükséges naivsággal s hogy a vonzalom fölkeltéséhez okvetlen szükséges, 5814 X| X.~ ~Ella egész éjjel az öreg 5815 XI| XI.~ ~Még nem végeztek az ebéddel, 5816 XII| XII.~ ~Az esküvő híre - bár 5817 XIII| XIII.~ ~Színhely: Nápoly, a hipereleganciával 5818 VII| leghíresebb kritikus - a Zacconi realizmusáról, a Novelli 5819 V| öltözött sokaság özönlött nagy zajjal az ajtó felé. Az ismerősök 5820 VI| csapjunk a kedvéért...~ ~Zajos helyeslés fogadta az inditványt, 5821 V| életébe...~ ~Amikor az inas zajtalanul elszedte az asztalról a 5822 X| egyebet, mint a vonat egyhangu zakatolását. Mikor végre bágyadtan fölébredt, 5823 II| garderobe-ja királyi palástjait zálogban hagyta, s mikor negyvenegyedik 5824 V| egyszerre, hogy az ágyneműimet a zálogházból kiválthassam, s az a köszönet 5825 VI| élő emberek vagyunk s nem zárkózhatunk el bizonyos formaságok elől, 5826 V| kérdezte tőle a színész, hogy zavarát némiképp elpalástolja.~ ~- 5827 XII| melegen, bizalmasan sietett a zavarban közelgő új házasok felé.~ ~- 5828 V| arról, hogy szenvedélyek zavarják meg az öregségemet, s most 5829 VII| nagyfejűek közt ült, nem akartam zavarni, de most engedje meg, hogy 5830 IV| benne a fiatal életerő... A zene volt-e az oka, vagy a leányok 5831 V| olykor fülembe a tapsok zenéje: többet az élettől én nem 5832 V| hallhassak néha egy jó zeneművet, s csengjen olykor fülembe 5833 IV| egy-egy hódolattal beküldött zeneművét megköszönték. Grünhut rendes 5834 IV| Grünhut úr volt, a dilettáns zeneszerző, aki nappal az édesapja 5835 IV| házikisasszony felé: Ella a dilettáns zeneszerzővel beszélgetett, de látszott 5836 II| túljárt, dicsőségének a zenitjén állott, a vagyon nem izgatta, 5837 XII| asszisztált, két álmos és kissé zilált művész, akiknek ugyancsak 5838 V| gallok vidám földjét, hanem a zöld Styriát vallotta hazájának. 5839 V| erős ahhoz, hogy a mások zokogását végignézze, hát ő is csakhamar 5840 X| hogy megbocsátasz nekem s zokogva rohanok a karjaidba, hogy 5841 IV| kisasszony, aki elpirul, ha a Zola Emil, vagy a Guy de Maupassant 5842 IV| keringő-motivumok-e, amelyek az egyik zongorából feléje suhantak: csak most 5843 IV| lárma hirtelen elcsitult, a zongorák becsapódtak s az egész társaság 5844 VIII| esténként, mikor a szalónban a zongoralámpákat fölgyujtják... Sokszor szinte 5845 IV| alacsony puffokon, vagy a zongorának dőlve, a fehér márványkandallók 5846 IV| unatkozva ődöngött, de a zongoraszobába érve, hirtelen elszállott 5847 IV| szilvapálinkát. Ellenben hajnalig zongorázott a fiúknak, ha éjjeli kóborlásukban 5848 VII| húzódott el a közeléből, mert a zsákmányára induló, földühödt oroszlánra 5849 X| pedig a lábamhoz telepszik a zsámolyon, a kályha melletti sarokban...~ ~ 5850 V| a rossz bortól az ember zsebében ijedten kinyílik a penicilus. 5851 VIII| ezüstös hajtűt, egy kis női zsebnaptárt, egy hervadt ibolyabokrétát 5852 VI| Cauders.”~ ~Lászlóffy zsebre dugta a levelet, miközben 5853 IV| mondja ki, egy csöppet se zsenirozza magát...~ ~Minden szükséges 5854 V| az ember a dohány-utcai zsinagógában előbbre furakodjék... A 5855 V| közben elértek a dohány-utcai zsinagógáig. Az utca zsufolásig tele 5856 V| orgonaszó, mely misztikus zsolozsmaként suhant végig az aranycirádás 5857 II| eljátszotta. Mindennapos volt a zsufolt ház s a tizenötszörös kihivás, 5858 IV| A piszkosságig fukar és zsugorgató fiu volt, aki még talán 5859 VII| kölcsönpénzből élősködő zsúr-alak ábrázolásában. A művész, 5860 VIII| nem udvarolok, nem járok zsurokra; annyi a dolgom, hogy az 5861 IV| monológot valami lipótvárosi zsúron, de engem a monológ közepén 5862 V| mondott:~ ~- Hajtson ki a Zugligetbe, vagy Dunakeszre... Hajtson 5863 V| a fejébe tódult, a füle zúgott, egy pillanatig azt hitte, 5864 V| a fürdőszobájába, hogy a zuhanyt magára bocsássa. Amikor 5865 VI| helyéből... A sértések e zuhatagára hirtelen visszatért a lelkébe