Rész

   1  1|                                    I.~ ~- A gárdista? - mondták a falusiak,
   2  1|                     A gárdista? - mondták a falusiak, mikor Zsombory
   3  1|               egy-egy messziről jött utas a Rőt Farkas-ban szóbahozta
   4  1|                eggyel, mint kellene, noha a familiájában még sohase
   5  1|             találódott meggárgyult ember. A bécsi élet megzavarta az
   6  1|            megboldogult vicispánunk, hogy a magyarnak bölcsejétől sirjáig
   7  1|                bölcsejétől sirjáig itthon a helye. Szegény jó vicispánunk
   8  1|                   szólt volna hozzá, hogy a fiából ilyen cifrál­ko­dó
   9  1|             maskara lett?~ ~Péterpuszta - a Zsomboryak ősi fészke -
  10  1|                egy puskalövésnyire feküdt a falutól, de a fiatal földes­urat
  11  1|      puskalövésnyire feküdt a falutól, de a fiatal földes­urat nem igen
  12  1|            egymagában élt apái kuriáján s a szintelen, ellapuló, alacsony
  13  1|             zsinóros hajduk lustálkodtak. A tiz év alatt, amióta a falusi
  14  1|                    A tiz év alatt, amióta a falusi nemes a császár székvárosából
  15  1|              alatt, amióta a falusi nemes a császár székvárosából hazatért,
  16  1|                   egy alacsony dombháton, a Zsomboryak kerek hatszáz
  17  1|                 hatszáz esztendeje várják a boldog feltámadás hajnalát.
  18  1|                harcos és igénytelen elei; a konyhában, ahol évszáza­do­kon
  19  1|                 kukták surolták fényesre, a majorsági udvarban kötekedő
  20  1|                  ballagó parasztokat.~ ~- A Majorics-grófok kurtanemesek
  21  1|             Sándor urhoz képest! - mondta a másfélmázsásra hizott falusi
  22  1|                idejében napos vendég volt a péterpusztai udvarházban.~ ~
  23  1|                  hozott batáron hajtatott a falusi templom elé, hogy
  24  1|                  falusi templom elé, hogy a jó Istennel a hátralékos
  25  1|                   elé, hogy a jó Istennel a hátralékos ügyeit elintézze.
  26  1|              hátralékos ügyeit elintézze. A parasztok ilyenkor szájtátva
  27  1|                 ilyenkor szájtátva álltak a sirdombok közt, melyek a
  28  1|                  a sirdombok közt, melyek a dombtetőn álló templomot
  29  1|               ragyogásról mind­addig csak a dajkamesékben hallottak.
  30  1|                  dajkamesékben hallottak. A batár mélyén aranytól csillogó,
  31  1|                   drágakövek tündököltek. A gárdista - a péterpusztai
  32  1|                 tündököltek. A gárdista - a péterpusztai uraság - gőgös
  33  1|             sietett ősei padja felé, hogy a láthatatlan lény előtt,
  34  1|                   egy öreg ember, aki már a néhai vicispányt is szolgálta,
  35  1|                téli esté­ken azt beszélte a Rőt Farkas-ban, hogy ura
  36  1|                ura néha hajnalig virraszt a kancelláriában s a posta­mester
  37  1|               virraszt a kancelláriában s a posta­mester néha violapecsétes
  38  1|            violapecsétes levelet adott át a hórihorgas legénynek, aki
  39  1|               hangos kürtszóval hajtatott a megyei székváros felé. A
  40  1|                  a megyei székváros felé. A levél, melyet Sándor ur
  41  1|               Sándor ur éjszakánkint irt, a Tudományos Gyüjtemény irástudóinak
  42  1|                  Tiz év óta élt Sándor ur a péterpusztai udvarházban,
  43  1|                  testőr-élet után, melyet a bécsi császári palota parkettjén
  44  1|                   tükörpadlójáról, melyet a császárné lengő selyemuszálya
  45  1|                egyszerre csak ott termett a magyar pusztán, melynek
  46  1|           álmokként csil­log­tak lelkében a császári palota finomságai,
  47  1|               császári palota finomságai, a drágakövek, melyek a fejedelemasszony
  48  1|          finomságai, a drágakövek, melyek a fejedelemasszony hosszukás
  49  1|                  az udvarhölgyek kacagása a schönbrunni park fái alatt,
  50  1|               schönbrunni park fái alatt, a spádés gavallé­rok bókjai
  51  1|              spádés gavallé­rok bókjai és a testőrkapitány intim estéi
  52  1|                testőrkapitány intim estéi a kismartoni kastélyban, ahol
  53  1|               kismartoni kastélyban, ahol a Haydn dirigáló pálcája suhant
  54  1|             dirigáló pálcája suhant végig a kékfrakkos zenekar fölött.
  55  1|           kékfrakkos zenekar fölött. Itt, a péterpusztai ágyasházban,
  56  1|          péterpusztai ágyasházban, csupán a dárdás bakter énekét lehetett
  57  1|            könnyekkel átitatott leányhang a schönbrunni palota tükörfolyosóján,
  58  1|               palota tükörfolyosóján, mig a tiroli zenészek vig ländlerbe
  59  1|            kövezetén.~ ~Május eleje volt, a Prater paprikajancsis bódéit
  60  1|         paprikajancsis bódéit már belepte a hófehér akáctenger és a
  61  1|                   a hófehér akáctenger és a posta­kocsik postillonjai,
  62  1|           posta­kocsik postillonjai, akik a Schneeberg völgyei közül
  63  1|              jöttek, zöld galyakat tüztek a stájer lovak füle mellé.
  64  1|            vándorok fütyörészve baktattak a napfényben fürdő ország­utakon
  65  1|         napfényben fürdő ország­utakon és a katonák, távoli gránicok
  66  1|        sörkorcsmáiban, vigan összeütötték a sarkantyuikat, mintha a
  67  1|                   a sarkantyuikat, mintha a határerdők felől áramló
  68  1|                  és kék üvegharang borult a bécsi háztetőkre, - és az
  69  1|                   aranysujtásos gárdista, a császári palota tükör­folyosóján,
  70  1|                januáriusi alkonyat van és a tiroli trombitások komor
  71  1|              komor gyászmelódiákat fujnak a csillogó barokkablakok alatt.~ ~-
  72  1|             kérdezte vonagló szájjal, mig a kékszemü kis udvarhölgy
  73  1|                 kezecskéjét megragadta.~ ~A császárváros legszebb grófnője
  74  1|             grófnője e kérdésre lesütötte a szemét, aztán lopva felnézett
  75  1|              aztán lopva felnézett megint a hatalmas szál katonára,
  76  1|                   Az életem egy éjszakája a magáé lesz, - még ha utána
  77  1|                   utána minden éjszakámat a hálószobám imazsámolyán
  78  1|                  Szegény kis lovagom, itt a kezem rá, hogy megtartom
  79  1|                megtartom az igéretemet!~ ~A gárdista megcsókolta a gyürüs
  80  1|                    A gárdista megcsókolta a gyürüs kezecskét és a fehér
  81  1|         megcsókolta a gyürüs kezecskét és a fehér látomány eltünt a
  82  1|                   a fehér látomány eltünt a császárné nappali­jában,
  83  1|                  utolsó fejezet, melylyel a sors a schönbrunni regényt
  84  1|                  fejezet, melylyel a sors a schönbrunni regényt befejezte!
  85  1|            schönbrunni regényt befejezte! A magyar testőr és a bécsi
  86  1|             befejezte! A magyar testőr és a bécsi grófkisasszony tehát
  87  1|             ragyogott fiatal fejük fölött a királyasszony jóakarata.
  88  1|          uralkodott, zsarnokilag kimondta a szót, hogy: „akarom” és
  89  1|                  fejecskéjét, mint társai a kertekben és réteken, ha
  90  1|                  kertekben és réteken, ha a félelmetes nyári zivatar
  91  1|                                    III.~ ~A grófkisasszony férjhez ment
  92  1|                 egy soknevü nemeshez, aki a távol madridi udvarban képvi­selte
  93  1|              madridi udvarban képvi­selte a bécsi udvart, a magyar testőr
  94  1|               képvi­selte a bécsi udvart, a magyar testőr pedig egy
  95  1|                bevonult ősei udvarházába. A császárvárosból csupán csöndes
  96  1|            elgondolkodva tette le kezéből a pennát, hogy hosszan nézzen
  97  1|                    Vajjon ébren van-e még a kékszemü szerelmem? - gondolta
  98  1|            odakünn nehéz csizmák tapodták a végeláthatatlan hószőnyeget.~ ~
  99  1|               ispánt, aki már az apját és a nagyapját is szolgálta.~ ~-
 100  1|                  holnaptól fogva más lesz a rend, mint eddig volt. A
 101  1|                  a rend, mint eddig volt. A megholt püspök ur francia
 102  1|                városából és velük érkezik a parádéskocsis és a komornyik
 103  1|                érkezik a parádéskocsis és a komornyik is, akik eddig
 104  1|                  komornyik is, akik eddig a megboldogult Kolowrat herceget
 105  1|                 kőmüve­seket fog rendelni a kastélyba, hogy külön házat
 106  1|                hogy külön házat épitsenek a pecéreknek, akik a jövőben
 107  1|              épitsenek a pecéreknek, akik a jövőben az angol vadászkutyáimat
 108  1|              vadászkutyáimat gondozzák.~ ~A vén embernek nyitva maradt
 109  1|                vén embernek nyitva maradt a szája ijedtében.~ ~- Mivégből
 110  1|                 Csak avégre, mert ezentul a rangomhoz képest akarok
 111  1|                   élni, öreg Veér András! A Zsomboryak Árpád vezérrel
 112  1|      kézlegyintéssel elbocsátotta magától a vén embert és tünődve nézett
 113  1|                 halkan ismé­telte magában a szavakat, melyeket kékszemü
 114  1|                   Az életem egy éjszakája a magáé lesz, - még ha utána
 115  1|                   utána minden éjszakámat a hálószobám imazsámolyán
 116  1|                  Szegény kis lovagom, itt a kezem rá, hogy megtartom
 117  1|                 mint harcos őseié, akiket a király szava fegyverbe szólitott.~ ~-
 118  1|                  jön, - ugy jön ide, mint a hercegnő, akire egy királyi
 119  1|             királyi kastély kényelme vár! A tündér­mesék ragyogása fogja
 120  1|                 éjszakát, melyet végzetem a tündérmesékből ellop a számomra!~ ~ ~ ~
 121  1|           végzetem a tündérmesékből ellop a számomra!~ ~ ~ ~
 122  1|                 egy este - tiz év mult el a bécsi tavasz óta és odakünn
 123  1|                 odakünn ólmos eső hullott a mezőkre - halkan megkopogtatták
 124  1|                     halkan megkopogtatták a péterpusztai udvarház ablakát.~ ~-
 125  1|                 emlékeztette.~ ~Az urfi - a kastély körül még mindig
 126  1|               körül még mindig igy hivták a deresedő testőrt - félrehuzta
 127  1|             deresedő testőrt - félrehuzta a hófehér moll-függönyt. És
 128  1|                   moll-függönyt. És ekkor a tiktákoló szivéhez kapott:
 129  1|           szivéhez kapott: az ablak alatt a bécsi hercegnője állt, bő
 130  1|         emlékeztető szempár mosolygott rá a feketén csillogó őszi esőből.~ ~-
 131  1|           Zsombory ekkor ugy érezte, hogy a kék szempár szine egyszerre
 132  1|            egyszerre elárasztja derüjével a szobát, a kertet, a távoli
 133  1|            elárasztja derüjével a szobát, a kertet, a távoli erdő fáit
 134  1|             derüjével a szobát, a kertet, a távoli erdő fáit s a láthatatlan
 135  1|              kertet, a távoli erdő fáit s a láthatatlan eget is, mely
 136  1|             vagyok, de mindjárt elolvadok a záporban, ha a vendégszerető
 137  1|                  elolvadok a záporban, ha a vendégszerető födelet sajnálja
 138  1|                 födelet sajnálja tőlem!~ ~A szürke testőr most kiugrott
 139  1|               ölbeli gyermekként vitte be a pirosan izzó kályha mellé.
 140  1|                  asszony, selyemtopánkáit a tüz elé tartva, álmodozva
 141  1|             tartva, álmodozva szólt, mint a karácsonyi angyal a szent
 142  1|                  mint a karácsonyi angyal a szent éjszaka hajnalán:~ ~-
 143  1|                 szántam az életemből...~ ~A szeme megcsillant, mint
 144  1|                  megcsillant, mint amikor a drága igéretet tette, pajkos
 145  1|                 és az orrocskája remegett a huncutságtól, amikor igy
 146  1|                igy folytatta:~ ~- Az uram a Ferenc császár kiséretében
 147  1|                    Mit tehetek róla, hogy a kocsim eltörött sétakocsizás
 148  1|              nekivágni merészkednék?~ ~De a szeme most hirtelen kitágult
 149  1|                   gyulladt ki benne, mint a forrásban, ahol egy szerelmes
 150  1|                     mondta másnap az urfi a vén ispánnak, - öreg Veér
 151  1|                    öreg Veér András, vége a farsang­nak: holnap szélnek
 152  1|                  az egész pávahadat, mely a péterpusztai udvart bené­pesiti.
 153  1|                   élni, mint az apám, meg a nagyapám, akiknek egy becsületes
 154  1|          becsületes öregasszony főzte meg a vasárnapi tyuklevesét.~ ~
 155  1|                  Huszonnégy órával később a francia szakács, a kuktasereg,
 156  1|                 később a francia szakács, a kuktasereg, a bécsi kocsis,
 157  1|            francia szakács, a kuktasereg, a bécsi kocsis, a komornyikok
 158  1|               kuktasereg, a bécsi kocsis, a komornyikok és pecérek hada
 159  1|            pecérek hada örökre elpusztult a péterpusztai határból. A
 160  1|                  a péterpusztai határból. A cifra testőrruha a padlásra
 161  1|              határból. A cifra testőrruha a padlásra került és Zsombory
 162  1|                 vadászkocsin hajtatott be a székvárosba, ha a megye­gyülésre
 163  1|            hajtatott be a székvárosba, ha a megye­gyülésre meghivták.~ ~
 164  1|               hajnalban mindörökre eltünt a domb mögött, melynek sirboltjában
 165  1|              mögött, melynek sirboltjában a porrá lett Zsomboryak pihennek.
 166  1|                   Zsomboryak pihennek. De a vén testőr ravaszul mosolygott,
 167  1|         mindhalálig itt fog ülni mellette a bolthajtásos kancelláriában
 168  1|              látja, senki más és nincs az a császár a földön, aki minden
 169  1|                 más és nincs az a császár a földön, aki minden katonájával
 170  2|                   Mikor Tomnak (akit csak a szinháznál neveztünk el
 171  2|               várában szeretném eltölteni a mézesheteimet, szelid és
 172  2|               kissé csudálkozva tekintett a szemeim közé.~ ~- Meggondolta,
 173  2|                viszont igy keresztelte el a tisztes Gabriella nevet),
 174  2|                nevet), hogy mit jelent ez a különös kivánság? Tarjánkő
 175  2|                különös kivánság? Tarjánkő a XIV. században épült, az
 176  2|                  valahogy e régi fészket, a magafajta agyonké­nyez­tetett
 177  2|              magát jól benne. Legutoljára a XVIII. század közepén laktak
 178  2|               közepén laktak benne, azóta a tarjánkői vár inkább históriai
 179  2|                   hálásan megcsókolta azt a káprázatosan szép, antik
 180  2|                 kérdeztem:~ ~- Van torony a tarjánkői várban?~ ~- Természetesen.
 181  2|                van alatta, ahol valamikor a halálra itélt rabokat tartották.~ ~-
 182  2|              bástyával van körülvéve.~ ~- A termek is a XIV. Századból
 183  2|                körülvéve.~ ~- A termek is a XIV. Századból valók?~ ~-
 184  2|                Századból valók?~ ~- Igen, a termeket száz évvel ezelőtt
 185  2|                 restaurálták. Meg van még a régi lovagterem is, ahol
 186  2|        imád­koztak benne. Nem tudja, hogy a Bardóczyak most is a tarjánkői
 187  2|                 hogy a Bardóczyak most is a tarjánkői kápolnában temetkeznek?~ ~-
 188  2|           kápolnában temetkeznek?~ ~- Hát a sirbolt is ott van?~ ~-
 189  2|                óta minden ősöm ott alszik a tarjánkői sziklák között.
 190  2|                   találja furcsának, hogy a maga fitos orrocskája, zafirkék
 191  2|                 is oda fog kerülni valaha a kőszarkofágokban pihenő
 192  2|                   közé?...~ ~Nem feleltem a kérdésére, bár a szivem
 193  2|                 feleltem a kérdésére, bár a szivem majdnem kiugrott
 194  2|                   szivem majdnem kiugrott a boldog izgatottságtól, hanem
 195  2|                  hanem ugy megszoritottam a karját, hogy a szegény fiu
 196  2|             megszoritottam a karját, hogy a szegény fiu mosolyogva fölszisszent.~ ~-
 197  2|               velem, hogy kisértet is jár a régi várban?~ ~Tom közömbösen
 198  2|                  Ez épp ugy hozzátartozik a fundus instructushoz, mint
 199  2|                fundus instructushoz, mint a tömlöc, a torony vagy a
 200  2|             instructushoz, mint a tömlöc, a torony vagy a megholtak
 201  2|                   a tömlöc, a torony vagy a megholtak arcképcsarnoka.
 202  2|                    aki sohase tért vissza a szentföldről a háromnapos
 203  2|                tért vissza a szentföldről a háromnapos feleségéhez.
 204  2|                   téli éjszakát töltöttem a Krisztina ősanyám ágyasházában...~ ~
 205  2|                  arccal, szivem dobogott, a szemem majdnem kiugrott
 206  2|                 előbb magával kell vinnie a tarjánkői várba! Sehol se
 207  2|              leselkednek rám éjszakánként a homályos folyosókon. Meg
 208  2|            töltöttem el az ifjuságomat?~ ~A nyakába borultam és szenvedélyesen
 209  2|       szenvedélyesen magamhoz szoritottam a szép, szelid, kisfius fejét, -
 210  2|                     annyira boldoggá tett a gondolat, hogy mint törvényes
 211  2|                 olvastam efféle helyekről a kedves regényeimben, este,
 212  2|                kedves regényeimben, este, a papla­nom alá bujva, mig
 213  2|                 mig odakünn sürü hó esett a pesti háztetőkre, s a kéményen
 214  2|               esett a pesti háztetőkre, s a kéményen át romantikus álmok
 215  2|                  álmok suhantak be hozzám a rosszul megvilágitott hálószobába.
 216  2|                  tizennégy éves korom óta a szinház levegőjében élek,
 217  2|           növekedtem föl nagyleánnyá, aki a sugót tegezem és akit a
 218  2|                   a sugót tegezem és akit a bonvivant orozva megcsókol
 219  2|                bonvivant orozva megcsókol a szinfalak között, aki egy
 220  2|            Titánia módjára körülcirógatom a szinházi szabóm szamárfejét,
 221  2|                   szabóm szamárfejét, én, a papirosvárak és festett
 222  2|  bársonyuszályomat. Én, Koller Gabriella, a miniszteri számtiszt negyedszülött
 223  2|             adományoztam magamnak még azt a nevet is, amit a szinpadon
 224  2|                  még azt a nevet is, amit a szinpadon viselek, a harmadik
 225  2|                 amit a szinpadon viselek, a harmadik emeleti folyosó
 226  2|               éhes kis hamupipőkéje, most a Bardóczy grófnék diadémjával
 227  2|              Bardóczy grófnék diadémjával a fejemen fogom leereszkedőleg
 228  2|            leereszkedőleg vállon ütögetni a kisértetet, aki fejét hódolattal
 229  2|          kisértetet, aki fejét hódolattal a lábaim elé helyezi...~ ~
 230  2|                 elé helyezi...~ ~Ránéztem a vőlegényemre, aki épp oly
 231  2|                ült mellettem, mint valaha a jezsui­ták konviktusában,
 232  2|                 jezsui­ták konviktusában, a Theréziánumban s a klubja
 233  2|         konviktusában, a Theréziánumban s a klubja karosszékében, s
 234  2|                    akit csak kegyelemből, a jövő reményében tanitott
 235  2|              tanitott ki egy vén komédiás a szinészetre, akinek tizenhat­éves
 236  2|                 az orrom nagyon is tömpe, a termetem, ha arányos is,
 237  2|                 is, cseppet se emlékeztet a királynékra, s ha van valami
 238  2|                   csinos rajtam, hát csak a szemem, meg a hajam az,
 239  2|                    hát csak a szemem, meg a hajam az, melynek szinét
 240  2|        kastély­ban pillantottam volna meg a napvilágot, sohase sértett
 241  2|       férfiismerősöm közül, aki nem akart a szeretőjévé tenni. A jó
 242  2|                akart a szeretőjévé tenni. A jó isten bocsássa meg bünömet,
 243  2|                 jutott neki nagy kanállal a bölcseségből; de később
 244  2|                később rájöttem, hogy csak a származás meg a nevelés
 245  2|                 hogy csak a származás meg a nevelés tette ilyen tartózkodóvá
 246  2|                 tartózkodóvá és szeliddé, a falusi kastély levegője,
 247  2|                    az istenfélő édesanya, a halkan tipegő szerzetesek
 248  2|              előkelő iskolák, meg mind az a sok finomság, ami az ilyen
 249  2|                 kiváltságos embercsemetét a bölcsőjétől kezdve körülveszi.
 250  2|                   egy vén katona vezetett a kezénél fogva, s aki most
 251  2|                 Tom, el fog vinni magával a tarjánkői várba? - kiáltottam
 252  2|          szenvedélye­sen.~ ~Megszoritotta a kezemet, aztán beleegyezőleg
 253  2|                  beleegyezett volna, hogy a Ferenc József-föld egy kunyhójába
 254  2|               adatott megérnie, mindegyre a ravasz, vén Pándy, a Mathuzsálem-koru
 255  2|            mindegyre a ravasz, vén Pándy, a Mathuzsálem-koru szinházdirektor
 256  2|     Mathuzsálem-koru szinházdirektor járt a fejemben, a keselyorru,
 257  2|          szinházdirektor járt a fejemben, a keselyorru, taplószivü uzsorás,
 258  2|             uzsorás, aki önönmagát tartja a világ legelső rendezőjének,
 259  2|          tücsöknek. Most eszembe jutottak a szinház unalmas fölvonulásai,
 260  2|                 recipe szerint rendeztek, a kopottjelmezes leányok,
 261  2|                   kopottjelmezes leányok, a savanyu arcu kóristák, akik
 262  2|              mozdulatokkal tipegnek végig a szinpadon, a sziklák, melyek
 263  2|               tipegnek végig a szinpadon, a sziklák, melyek kómikusan
 264  2|             melyek kómikusan meglibbennek a szinpadi léghuzamban, a
 265  2|                   a szinpadi léghuzamban, a vörös karmester, aki félig
 266  2|             bóbiskolva emeli föl pálcáját a levegőbe, s diadalmas elképedéssel
 267  2|                    ha annyira nagyra vagy a rendezői talentumoddal!~ ~
 268  2|                   Már husz kilóméternyire a falutól lovas bandéristák
 269  2|            menetben kisértek el bennünket a szerpentin-ut aljáig, mely
 270  2|                szerpentin-ut aljáig, mely a tarján­kői várba vezet.
 271  2|                   tarján­kői várba vezet. A hegy lábánál kigyulladtak
 272  2|                 hegy lábánál kigyulladtak a szurokfáklyák, s tarka tüzkigyókként
 273  2|                   tüzkigyókként lepték el a homályba vesző sziklákat,
 274  2|                sziklákat, melyeken valaha a vasbaöltözött Bardóczyak
 275  2|                 tarka rokolyákban, álltak a sötét szakadékok mentén,
 276  2|            különösen groteszk mozdulattal a fövegeiket, s távolról egy
 277  2|                  hangja hömpölygött végig a titokzatos éjszakában. Egy
 278  2|          komornyikok sokasága sürgölődött a Mária Terézia korabeli fogat
 279  2|              óriási kocsi belsejéből.~ ~- A méltóságos grófnét el fogom
 280  2|                  grófnét el fogom vezetni a lakosztályába, - mondta
 281  2|                   várudvar kerekes kuttal a közepén (ebben lakott valamikor
 282  2|            fegyverek és páncélos vité­zek a sötét zugokban ezer gyertyafényben
 283  2|                asszonyok aludtak: hát nem a legtisztább középkor mindez?
 284  2|                szédülve és dobogó szivvel a lakosztályom felé haladtam,
 285  2|         impresszió lett urrá bennem, hogy a külső moraj a földalatti
 286  2|                bennem, hogy a külső moraj a földalatti tömlöcből hatol
 287  2|                   hatol föl hozzám s hogy a hatalmas bajuszu várur,
 288  2|                  ebédlőházból, ahol eddig a félmázsás borosvedreket
 289  2|                        De nem jött senki, a várurak nehéz kőkoporsókban
 290  2|               nehéz kőkoporsókban aludtak a lábaim alatt, s a gyolcsfőkötős
 291  2|                 aludtak a lábaim alatt, s a gyolcsfőkötős öreg asszony
 292  2|                   nunciu­sok haladnak föl a titkáraikkal, s odakünn
 293  2|                   titkáraikkal, s odakünn a nagy boulevard villamos
 294  2|              családi dajka, aki valamikor a keresztvizre tartott, s
 295  2|            káprázatos fénnyel tündököltek a szivárványos prizmák tüzében.~ ~-
 296  2|                    milyen szerelmes lehet a mi jó urunk! - mondta elragadtatva,
 297  2|                    Kettesben költöttük el a gála-ebédet (nálunk otthon
 298  2|                 aki hangtalanul dirigálta a családi szinekbe öltözött
 299  2|                 szer­tartásosan lépkedett a parfaitból készült bazilika
 300  2|             harcossere­get vezetett volna a háboruba. Mikor a fekete
 301  2|                   volna a háboruba. Mikor a fekete kávét fölszolgálták,
 302  2|             fekete kávét fölszolgálták, s a dohányzóasztalt begör­ditették,
 303  2|           dohányzóasztalt begör­ditették, a major domus diszkréten visszavonult,
 304  2|                 én végre egyedül maradtam a háromnapos uracskámmal,
 305  2|               háromnapos uracskámmal, aki a cigarettásdobozt szolgálatkészen
 306  2|           meggyőződéssel fujtam magam elé a cigarettám füstjét, mintha
 307  2|                    csak lopva végignéztem a Tom arcán, a szelid, kisfius
 308  2|                  végignéztem a Tom arcán, a szelid, kisfius vonásokon,
 309  2|             mellcsokrának fekete selymén, a gyöngyházgombon, mely tompa
 310  2|                   egyetemi hallgató lenne a vérbengázoló Bardóczyak
 311  2|                 megjelentek képzeletemben a történelem hires Bardóczy
 312  2|                   hires Bardóczy grófjai, a hatalmas, kőből faragott
 313  2|                 kelevé­zekkel forgolódtak a háboruk viharaiban, védtelen
 314  2|                bortól piros arccal nézték a rabokat, akiket csatlósaik
 315  2|                rabokat, akiket csatlósaik a pallos alá cipeltek.~ ~-
 316  2|                 kézelőjében megcsillogott a gyémántgomb, melyet egy
 317  2|                   arra, hogy vitézei élén a harcba vonuljon, hogy öklével
 318  2|                   hurcoltasson mindenkit, a ki a Bardóczyakat megbántotta?
 319  2|              hurcoltasson mindenkit, a ki a Bardóczyakat megbántotta?
 320  2|           megbántotta? Tom, egyetlen Tom, a maga szelid külseje ugy-e,
 321  2|               uracskám csöndesen megrázta a fejét.~ ~- Nem, Ellen, -
 322  2|                   minden ember egyenlő, s a kalmárnak épp oly joga van
 323  2|                kalmárnak épp oly joga van a vagyonához, mint a miniszternek
 324  2|               joga van a vagyonához, mint a miniszternek vagy a főrendiház
 325  2|                  mint a miniszternek vagy a főrendiház tagjának. Én
 326  2|                   épp ugy tisztelem, akár a francia forradalom hősei.
 327  2|               hogy nekem doktorátusom van a göttingai egye­temtől. Ez
 328  2|       operettszámot eljátszom...~ ~Átment a szomszédos szalonba, s pár
 329  2|                  kardalosnőktől hallottam a Pándy mester szinpadán.
 330  2|                   Pándy mester szinpadán. A vad Bardóczyak ükunokája
 331  2|                 bájossággal siklott végig a hófehér billentyükön, ugyanazok
 332  2|              billentyükön, ugyanazok közt a falak közt, melyek valaha
 333  2|                 falak közt, melyek valaha a nyomorult hitetlenek halálhörgését
 334  2|        pillanat­ban elkeseredve gondoltam a selyemtapétákra, a csillárokra,
 335  2|              gondoltam a selyemtapétákra, a csillárokra, a drága nippekre,
 336  2|           selyemtapétákra, a csillárokra, a drága nippekre, melyekkel
 337  2|              figyel­mes uram meglepett, s a lelkem vágyakozva, mondhatatlan
 338  2|                 sóvárgással szállt vissza a multba, a középkor sötét
 339  2|                   szállt vissza a multba, a középkor sötét éjszakájába,
 340  2|           ólomkarikás ablakon át besütött a holdvilág s én még egy utolsó,
 341  2|                 halkan pihegett mellettem a XVII. század­beli Tamások
 342  2|                  és nyugodtan aludt, mint a szorgalmas gyermek, aki
 343  2|                   másnapra jól megtanulta a leckéjét. Odakünn komor
 344  2|                 északi szél seperte végig a hegyeket, lát­ha­tatlan
 345  2|                   lelkek nyargaltak végig a vén vár bástyáin és a fejetlen
 346  2|               végig a vén vár bástyáin és a fejetlen vitéz csizmájának
 347  2|                  nyikorgása behallatszott a távoli folyosókról. Alattam,
 348  2|              távoli folyosókról. Alattam, a sirbolt mélyén, nagyszakállas,
 349  2|        medvekoponyáju vének virrasztottak a visszatért unoka tiszteletére.
 350  2|                    Az udvaron megcsördült a kut lánca, - valami elkésett
 351  2|           elkésett csatlós merithette meg a vödröt, - de nekem ugy tetszett,
 352  2|                  nekem ugy tetszett, hogy a halálraitéltek kétségbeesett
 353  2|           jajongása hallatszik föl hozzám a titokzatos mélységből. Lelkem,
 354  2|              minden idegszálam beleolvadt a multba, mely körülfogott,
 355  2|                 körülfogott, eggyé lettem a régi várurak­kal, akik alattam
 356  2|               valamikor, mint most, várva a trombitaszót, mely szentföldre
 357  2|            idegenkedő pillantást vetettem a hálóinges kisfiura, aki
 358  3|                                  PEÉLY ÉS A BARÁTNŐJE.~ ~Peélyhez, aki
 359  3|                 mellett, halkan benyitott a legénye.~ ~- A nagyságos
 360  3|                  benyitott a legénye.~ ~- A nagyságos urat egy fiatal
 361  3|              fontoskodva.~ ~Peély letette a könyvét s öreges okuláréját,
 362  3|                   mely pirosan csillogott a tüz fényében, egy nyugodt
 363  3|              nyugodt mozdulattal föltolta a homlokára.~ ~- Van neve
 364  3|          homlokára.~ ~- Van neve is annak a fiatal hölgynek? - kérdezte
 365  3|                  Zsuzsának hivják, s hogy a nagyságos ur már bizonyosan
 366  3|                  kora reggel zavarják, de a szerep, amelyet az életben
 367  3|         látogatójával szóba álljon. Peély a megnyomoritott, agyonüldözött
 368  3|               igazság utolsó lovagja volt a földön. Isten tudja, micsoda
 369  3|                 vele már kora ifjuságában a világot, annyi bizonyos,
 370  3|             világot, annyi bizonyos, hogy a dusgazdag, minden jóban
 371  3|           duskálódó agglegény könyvtárán, a képein, a gyönyörü lakásán,
 372  3|           agglegény könyvtárán, a képein, a gyönyörü lakásán, a francia
 373  3|               képein, a gyönyörü lakásán, a francia kandallóján kivül
 374  3|                  kandallóján kivül csupán a szenvedő és igazságtalanul
 375  3|               elnyomott embert fogadta be a szivébe. Abban a korban,
 376  3|               fogadta be a szivébe. Abban a korban, mikor más fiatal
 377  3|               lovag szivósságával küzdött a rég detro­ni­zált igazság
 378  3|            detro­ni­zált igazság mellett. A magányos, puritánságában
 379  3|                   min­den kisértés ellen, a szenvedők és üldözöttek
 380  3|                 jó csillagaként ragyogott a magyar firmamentum magasságában.~ ~
 381  3|                önzetlen hajós csónakjába. A fiatal leány ügye pár héttel
 382  3|                ezelőtt nagy port vert föl a budapesti sajtóban. A rajongó,
 383  3|                 föl a budapesti sajtóban. A rajongó, agyonkényeztetett
 384  3|                  hogy szinésznővé lesz, s a fiatalság meggondolatlan
 385  3|                 csakhamar áldozatul esett a mogorva, vén póknak, aki
 386  3|                  mogorva, vén póknak, aki a közhit szerint hu­szonöt
 387  3|              megrendeléséhez se elegendő, a szép gyermek odadobta magát
 388  3|            arcokat és zárt ajtókat talált a félsötét szinpadi folyosón.
 389  3|               félsötét szinpadi folyosón. A leány egy este megitta az
 390  3|        napilapjában pellengérre állitotta a hitvány szinházigazgatót,
 391  3|        természetesen óvakodott tőle, hogy a szegény gyermek nevét is
 392  3|               segédei később jelentkeztek a könyvtárszobájában, Peély
 393  3|               közömbösen vállat vont.~ ~- A gazembereknek korbács dukál,
 394  3|                    mondta hideg arccal.~ ~A közvélemény neki adott igazat,
 395  3|                  után, megvalósitotta azt a régi tervét, hogy dahabijén
 396  3|                 dahabijén fog végigutazni a Nilus folyón.~ ~Mikor Jákóy
 397  3|              gardedámja kiséretében, most a könyvtárszoba függönye előtt
 398  3|                kissé elképedve nézett rá: a szép, barna, csillogó­szemü
 399  3|                 kisirjam magamat önnél és a kezeit megcsókoljam.~ ~Peély
 400  3|              megakadályozni, hogy vendége a fenyegetését beváltsa.~ ~-
 401  3|                  csókolni! Tudja, hogy ez a legnagyobb sértés, amit
 402  3|              Zsuzsa később helyet foglalt a hintaszékben, egy darabig
 403  3|                    hogy mindent elmondjon a jótevőjének. Peély csakhamar
 404  3|                  csakhamar megtudta, hogy a szegény gyermeket kitiltották
 405  3|                 hogy mérföldekre elkerüli a rendes társasá­gát, s hogy
 406  3|          szakitani készül az uri élettel, a sem­mit­tevéssel és a barátnői
 407  3|            élettel, a sem­mit­tevéssel és a barátnői zsurjaival.~ ~-
 408  3|                zsurjaival.~ ~- Már voltam a Köruton, ahol csekély pénzért
 409  3|                 pénzért megtanitanak majd a gépirásra és a szteno­grafiára.
 410  3|          megtanitanak majd a gépirásra és a szteno­grafiára. Tudom,
 411  3|               Tudom, hogy vezekelnem kell a multamért és hátralévő életemet
 412  3|               arra fogom szentel­ni, hogy a nagy bünömet jóvátegyem.
 413  3|                 munkával fogom megkeresni a mindennapi kenyeremet.~ ~
 414  3|              Miután Peély megigérte, hogy a kurzus elvégzése után tisztességes
 415  3|          tisztességes állást szerez neki, a kisleány megnyugodva távozott,
 416  3|              boldogan elmesélte, hogy már a német gyorsirás tanulását
 417  3|                   tanulását is megkezdte. A leány szellős zefir-bluzt,
 418  3|                kettőtől négyig minden­nap a köruti iskolában tölti az
 419  3|                 négykor egyedül megy haza a Tompa-utcába, mert az öreg
 420  3|                 angol hölgy délutánonkint a leckéivel van elfoglalva.~ ~-
 421  3|                leány egyedül csatangoljon a pesti utcán?~ ~Peély kifejtette,
 422  3|                    Peély kifejtette, hogy a levegőre és a mozgásra épp
 423  3|            kifejtette, hogy a levegőre és a mozgásra épp oly szüksége
 424  3|            mindennap nagy sétát fog tenni a ligetben, ahelyett, hogy
 425  3|               tartozik az egészségének és a jövőjének! És mivel se bátyja,
 426  3|             naptól kezdve késő alkonyatig a ligetben kószáltak, s este
 427  3|             farkasétvágygyal rontottak be a Tompa-utcai lakásba. Peély
 428  3|                Peély rájött, hogy pajtása a hosszu ruhája dacára még
 429  3|           aranyszivü kamaszt fedezett föl a dereshalántéku apostolban.~ ~
 430  3|    könyvtárszobája csillárja alatt, mikor a Zsuzsa vörösesbarna feje
 431  3|                  egyszerre csak megjelent a függöny mögött.~ ~- Tudja,
 432  3|                  Mr. Scott Bécsbe utazott a hugához, s én egyedül maradtam
 433  3|               maradtam itthon Annával meg a fehér macskánkkal. Mostanig
 434  3|               Mostanig kétségbeesve ültem a regényem mellett, de hirtelen
 435  3|                Peély lóhalálában leküldte a legényét a csemegésboltba.
 436  3|           lóhalálában leküldte a legényét a csemegésboltba. Zsuzsa pedig
 437  3|      csemegésboltba. Zsuzsa pedig ledobta a kalapját, végiglapozott
 438  3|               aztán kiváncsian végigjárta a barátja szobáit, melyeket
 439  3|              eszébe, hogy asszonyt hozzon a házába?~ ~A vacsora fényesen
 440  3|               asszonyt hozzon a házába?~ ~A vacsora fényesen sikerült,
 441  3|                vacsora fényesen sikerült, a legény később friss feketét
 442  3|                 az asztalra, s mire Peély a szivarjáig eljutott, az
 443  3|              férfi lakásán lebzsel, hanem a legjobb barátja asztala
 444  3|                mondta kissé bizonytalanul a házigazda.~ ~E pillanatig,
 445  3|                   egymással. Peély inkább a tanitómestert adta, mint
 446  3|                  tanitómestert adta, mint a fiatal férfit, néha attól
 447  3|                 ijedten vette észre, hogy a hangja épp ugy remeg, mint
 448  3|         cigarettája csonkját öntudatlanul a hamutartóra helyezte.~ ~
 449  3|               kissé ironikusan sütötte le a szemét, Peélynek pedig egy
 450  3|                 vajjon nagyon megijedne-e a kisleány, ha ajkát a rozsdavörös
 451  3|          megijedne-e a kisleány, ha ajkát a rozsdavörös hajá­hoz nyomná?
 452  3|           rozsdavörös hajá­hoz nyomná? Ez a gondolat hirtelen annyira
 453  3|               sejti-e, hogy mit forga­tok a fejemben, amig látszólag
 454  3|            barátságnak évezredek óta csók a vége?~ ~Lopva odapillantott
 455  3|               vége?~ ~Lopva odapillantott a csöndesen mosolygó Zsuzsára,
 456  3|          csöndesen mosolygó Zsuzsára, aki a gyanutlan gyermek nyugodtságával
 457  3|                gyermek nyugodtságával ült a székén, de az arca veszedelmesen
 458  3|                 arca veszedelmesen égett. A leány utóbb fölvetette fényes
 459  3|               ágyba fekszik! Csöngethetek a legénynek, hogy kocsit hozzon
 460  3|             legénynek, hogy kocsit hozzon a számomra?~ ~Peély jóformán
 461  3|            értette, hogy mit beszél, csak a gunyosan mosolygó, fölényes
 462  3|                  leányszem melegét érezte a tüzelő arca fölött. Az iskolásgyermekből,
 463  3|         önkéntelenül hozzáképzelte mindig a szüle­tésnapi francia bábut,
 464  3|                  kárpitjai zárják el őket a gonosz és leskelődő világtól...~ ~-
 465  3|             szemmel, mig karjai reszketve a leány nyaka köré fonódtak.~ ~
 466  3|              leány nyaka köré fonódtak.~ ~A gyermek behunyta a szemét,
 467  3|            fonódtak.~ ~A gyermek behunyta a szemét, nagyot sikoltott,
 468  3|               akarták volna rabolni tőle! A szobában mély csönd volt,
 469  3|                    végképp megfeledkezett a lelketlen gazemberről, aki
 470  4|          TÖMJÉNFÜST.~ ~Verőfényes délben, a rezidencia nagy hálótermében
 471  4|                   nap­sugár aranyozta meg a vár szürke házait, a szentháromság
 472  4|                  meg a vár szürke házait, a szentháromság szobrai csillogtak
 473  4|          szentháromság szobrai csillogtak a déli verőfény­ben, s a várhegy
 474  4|         csillogtak a déli verőfény­ben, s a várhegy meredek oldalát
 475  4|                 az üde májusi zöld. Ebben a csöndes, elhagyatott zugolyban,
 476  4|                    elhagyatott zugolyban, a papi házak ódon kőtömegei
 477  4|                   örülni látszott minden; a nagyprépost háza fölött
 478  4|                 az allegorikus istenszem, a szeminárium táján egy világos
 479  4|              illat és ragyogás közepette, a május gyöngyvirágos levegőjében,
 480  4|                  az agg egyháznagy, várva a halált, amelynek szárnycsattogását
 481  4|                érezte.~ ~Egy-két kanonok, a jámbor, kéköves canonicus
 482  4|                  magister sopánkodva járt a palotában ki és be. Az öreg
 483  4|                    Az öreg Szabó Benedek, a püspöki helynök, aki már
 484  4|            vezette az egyházmegye ügyeit, a szentszéki irodában komoly
 485  4|                tanácskozásokat folytatott a szemüveges püspöki titkárral.
 486  4|             szemüveges püspöki titkárral. A Szentháromság-téren néhány
 487  4|             néhány kiváncsi ember bámulta a kastély elzárt ablakait
 488  4|                 kastély elzárt ablakait s a gimnázista diákok hazafelé
 489  4|             megállottak az utjokban. Lenn a piacon, a keres­kedők boltjaiban
 490  4|                  utjokban. Lenn a piacon, a keres­kedők boltjaiban s
 491  4|                  keres­kedők boltjaiban s a kis kofasátorok alatt sajnálkozva
 492  4|               alatt sajnálkozva suttogták a nevezetes hirt: haldok­lik
 493  4|                nevezetes hirt: haldok­lik a püspök!~ ~A kis összetöpörödött,
 494  4|                    haldok­lik a püspök!~ ~A kis összetöpörödött, beteges
 495  4|            jóformán ismeretlen volt ebben a vidéki város­ká­ban, hol
 496  4|                utolsó napjait eltöltötte. A félmilliós püspökség középpontja
 497  4|                  püspökség középpontja ez a zöldredőnyös, impozáns palota
 498  4|                 amely messze kiemelkedett a vár romantikus sziklái fölött,
 499  4|             romantikus sziklái fölött, de a kegyelmes ur, amig szivbaja
 500  4|                  itt évenkint pár napot s a városka lakóit nem igen
 501  4|                 igen ismerte jobban, mint a gasteini majorosokat, akikhez
 502  4|            majorosokat, akikhez nyaranta, a fürdőzés ideje alatt be
 503  4|                alatt be szokott látogatni a titkárjával.~ ~Évenkint
 504  4|                   volt itt többször, mint a két főünnepen s a lakosság
 505  4|                    mint a két főünnepen s a lakosság előtt szinte misztikus
 506  4|                misztikus szinben tünt föl a püspök, aki mint valami
 507  4|                husvétkor látták őt, midőn a fényes püspöki fogat, a
 508  4|                   a fényes püspöki fogat, a bakon a kávészinü inassal,
 509  4|             fényes püspöki fogat, a bakon a kávészinü inassal, robogva
 510  4|              inassal, robogva kanyarodott a székesegyház kapuja elé
 511  4|                 székesegyház kapuja elé s a főpap áldást osztva vonult
 512  4|                   áldást osztva vonult be a szentélybe, hogy pár perc
 513  4|              harangzugás közt kerülje meg a biboros baldachin alatt
 514  4|                   biboros baldachin alatt a szentháromság magasra kiemelkedő
 515  4|                   egy-egy ebédet, amelyen a város előkelőségei: a kanonokok,
 516  4|             amelyen a város előkelőségei: a kanonokok, egy nyugalmazott
 517  4|               generális, az öreg főispán, a törvényszéki elnök, s az
 518  4|      notabilitások évente meg­jelentek, s a kis székváros mitsem élvezett
 519  4|                 székváros mitsem élvezett a püspöki luxus fényéből,
 520  4|              püspöki luxus fényéből, mint a pompás fogatot, mely a piacon
 521  4|               mint a pompás fogatot, mely a piacon át olykor-olykor
 522  4|                   piacon át olykor-olykor a vasuti állomásra robogott.~ ~
 523  4|              vasuti állomásra robogott.~ ~A szegény püspök haldoklott.
 524  4|                   még elfojtottabbá válik a suttogás s a folyosókon
 525  4|          elfojtottabbá válik a suttogás s a folyosókon összebujnak az
 526  4|         folyosókon összebujnak az inasok. A kulcsárné még most is vigan
 527  4|                 épp olyan rendesen kiadja a szükségeseket, mint tegnap,
 528  4|                mint nyolc éve már, amióta a kegyelmes ur szolgálatába
 529  4|                  ur szolgálatába fogadta. A pincemester ma is lebaktat
 530  4|                pincemester ma is lebaktat a borokért, mivel az ebéd
 531  4|               zavarja meg különösebben az a tudat, hogy a püspök utolsó
 532  4|             különösebben az a tudat, hogy a püspök utolsó perceit éli.
 533  4|                püspök utolsó perceit éli. A nagy, költséges gépezet
 534  4|           költséges gépezet ma még mozog; a kerekek forognak, a küllők
 535  4|                mozog; a kerekek forognak, a küllők működnek, de ama
 536  4|              megáll, mozdulatlan­ná lesz; a konyhákat becsukják, a kapus
 537  4|                    a konyhákat becsukják, a kapus naphosszat varrni
 538  4|               kapus naphosszat varrni fog a páholyában s odafönn az
 539  4|            emeleten mélységes csend borul a nagy termekre, amelyekből
 540  4|                  minden élet kihal. S ezt a nagy változást csupán két
 541  4|                 pohárka tokaji bor; mivel a szegény püspöknek két hosszu
 542  4|                  csésze teáért fütik most a konyhák nagy tüzhelyeit,
 543  4|                   inas ezért jár-kel most a folyosókon, a pincemester
 544  4|                jár-kel most a folyosókon, a pincemester ezért csapolja
 545  4|            pincemester ezért csapolja meg a penészes hordókat, mert
 546  4|                  mindez egyszerü staffage a husz kanálnyi tea mellé,
 547  4|                 kanálnyi tea mellé, amire a püspöknek szüksége van.~ ~
 548  4|                 püspöknek szüksége van.~ ~A szegény püspök haldoklik.
 549  4|                 utoljára függeszti szemét a mennye­zet barokkcifrázataira,
 550  4|                vagy három teremmel odébb, a könyvtári szoba kis benyilójában
 551  4|                   lázas szemlék tartatnak a nagy püspöki gyürük, az
 552  4|            aranyos egyháznagyi keresztek, a papirok, az aranypénzek
 553  4|                 közeli pillanatig, amikor a közjegyző pecsétet fog nyomni
 554  4|                   az elhagyott termekre s a temetési elő­készületek
 555  4|         elő­készületek megkezdődnek. Mert a kamarás ur, aki ez esetben
 556  4|                kamarás ur, aki ez esetben a rokonságot képviseli, kitünően
 557  4|           kötelességeket ró az emberre az a körülmény, ha a kegyelmes
 558  4|                emberre az a körülmény, ha a kegyelmes nagybácsi örökre
 559  4|              nagybácsi örökre bucsut mond a zsiros püspöki javadalmaknak.~ ~
 560  4|          javadalmaknak.~ ~Haldokolva bár, a szegény egyháznagy még fölveszi
 561  4|               meggyón, meg­áldoz, mielőtt a nagy utra megindulna. Ime,
 562  4|                   az öreg Albonics Lázár, a káptalan legöregebb kanonokja,
 563  4|                 kanonokja, most hagyta el a hálótermet s szomoruan halad
 564  4|                   s szomoruan halad végig a szőnyeges folyosón, hol
 565  4|              szolgálatnak vége szakad?”~ ~A szentszéki iroda világos
 566  4|                   ama fájdalomban, melyet a nagy csapás kelteni fog!
 567  4|                 katonás irásával legfölül a tábornok jegyzi föl a maga
 568  4|            legfölül a tábornok jegyzi föl a maga olaszos nevét, s a
 569  4|                   a maga olaszos nevét, s a főispán olvashatatlan manu­propriája
 570  4|               sikerült névaláirás disziti a violába játszó kartonpapirt.
 571  4|                   kartonpapirt. S mialatt a titkárral - aki e percben
 572  4|          megnyugodva gondolnak arra, hogy a nevük benne lesz holnap
 573  4|                   benne lesz holnap abban a hirlapi referádában, mely
 574  4|                 hirlapi referádában, mely a szegény püspök állapota
 575  4|                felől meg­jelenik. Ezekből a cikornyás aláirásokból nem
 576  4|                cikornyás aláirásokból nem a részvét beszél, ezek egyszerüen
 577  4|                   beszél, ezek egyszerüen a riporterek kedvéért iródnak
 578  4|         ceruzájukkal pontosan megjelennek a püspöki palotában!...~ ~
 579  4|                   püspöki palotában!...~ ~A szegény püspök haldoklik.
 580  4|                   püspök haldoklik. S mig a kopasz megyei főorvos, a
 581  4|                  a kopasz megyei főorvos, a maga affektált tekintélyével,
 582  4|               halkabbá váló verését, amig a személye körüli, bajusztalan
 583  4|           öntudatában nem ejti-e kétségbe a haldokló aggastyánt e palota
 584  4|                 palota jég­hideg csöndje, a lépések nesztelen suhanása
 585  4|                   nesztelen suhanása s az a rémületes tudat, hogy e
 586  4|                  megsiratni igazán s hogy a nagy gyász, melylyel emlékét
 587  4|                 emlékét megtisztelik, nem a szivek, az érzelmek mélyéből
 588  4|             érzelmek mélyéből ered, hanem a kenetteljes pásztorlevélből,
 589  4|                   pásztorlevélből, melyet a püspöki helynök kibocsát?~ ~-
 590  4|                     De az orvos, aki most a hálótermet elhagyta, szomoruan
 591  4|                 elhagyta, szomoruan rázza a fejét. S a kis titkár, az
 592  4|                szomoruan rázza a fejét. S a kis titkár, az egyház­megye
 593  4|             legcsinosabb papja, - mialatt a fejét sötéten horgasztja
 594  4|                 mindig betöltetlenül áll, a viola kanonoki övre s a
 595  4|                   a viola kanonoki övre s a nagy fénylő aranykeresztre,
 596  4|              fénylő aranykeresztre, amely a káptalani székkel együtt
 597  4|                jár. Kilenc évig várt erre a neve­ze­tes állásra s ebben
 598  4|               neve­ze­tes állásra s ebben a kilátásban kisérte a szegény
 599  4|                ebben a kilátásban kisérte a szegény püspököt mindenüvé,
 600  4|                   megfordult.~ ~- Óh, óh, a szegény kegyelmes ur!~ ~
 601  4|             szegény kegyelmes ur!~ ~Alant a folyosókon s az előcsarnok
 602  4|              mindenütt meghatva beszélnek a fenye­gető katasztrófáról,
 603  4|                 részleteket emlitenek föl a haldokló egyháznagy életéből.
 604  4|                   mind, akik itt állanak, a szakács, az inasok, a két
 605  4|            állanak, a szakács, az inasok, a két szakácsnő s az összes
 606  4|               összes konyhai személy­zet, a seprőbajuszu parádéskocsisok
 607  4|            seprőbajuszu parádéskocsisok s a halzsiros majorságbeli cselédek,
 608  4|              mind-mind kivétel nélkül már a ravatalra, a temetésre gondolnak
 609  4|                   nélkül már a ravatalra, a temetésre gondolnak s összehasonlitásokat,
 610  4|             vajjon lesz-e olyan fényes ez a temetés, mint ama hires
 611  4|                   esztendő előtti, amikor a másik elhunyt püspököt vitték
 612  4|                elhunyt püspököt vitték le a székesegyház sirboltjába.
 613  4|             székesegyház sirboltjába. Nem a szivük, az érzelmeik szólalnak
 614  4|                  meg e pillanatban, hanem a fantáziájuk s lelki szemeik
 615  4|                  szemeik előtt már látják a püspökkert buja déli növényeit,
 616  4|              egy­háznagy aranyos süvegét, a püspök fényes halotti ornátusát,
 617  4|                 fényes halotti ornátusát, a lobogó gyertyalángokat,
 618  4|                fog csendes imát mormolni, a kis vánkost, az elhunyt
 619  4|                  Már szinte látják, ahogy a szomszéd egyházmegye püspöke
 620  4|              szomszéd egyházmegye püspöke a temetési menet élén megindul,
 621  4|               menet élén megindul, látják a növendékpapok fehér, csipkés
 622  4|      növendékpapok fehér, csipkés ingeit, a káptalan tizen­két kanonokát,
 623  4|             káptalan tizen­két kanonokát, a szőrköteles barátokat, az
 624  4|              kékruhás leánykáit s hallják a harangzugást, az éneket,
 625  4|                  izgatottság fogja el, az a könyörtelen, kimélet nélkül
 626  4|             nélkül való izgatottság, mely a háztetőkre, a lámpák oszlopaira
 627  4|           izgatottság, mely a háztetőkre, a lámpák oszlopaira kergeti
 628  4|          oszlopaira kergeti az embert, ha a temetési menet közeledik.~ ~
 629  4|              menet közeledik.~ ~S mialatt a szegény püspök odafenn utolsó
 630  4|              szemeit utoljára nyitja föl, a terjedelmes palotában, e
 631  4|               köny sem gördül le érette s a női szivek szánalmát, melegségét
 632  4|          kiváncsiság pótolja. Csak alant, a virágcserepes ablakok mögött,
 633  4|             virágcserepes ablakok mögött, a hátsó bejárat valamely elrejtett
 634  4|               ebből mi sem hallatszik föl a tömjénfüstös levegőn keresztül,
 635  4|           fenséges ájtatosság veszi körül a haldokló püspököt, kövér
 636  4|              zamatu frázisokban emlegetik a folyosókon és az előszobákban...~ ~
 637  4|                   és az előszobákban...~ ~A szemináriumi igazgató, aki
 638  4|              alkaiosi gyászzengzeten töri a fejét, amelylyel a szomoru
 639  4|                   töri a fejét, amelylyel a szomoru esetet megénekli.
 640  4|                személyét is találgatják s a nyomdász, aki a gyászjelentés
 641  4|             találgatják s a nyomdász, aki a gyászjelentés szövegét várja,
 642  4|             mondhatatlan melegséget hozna a halál zordon levegőjébe,
 643  4|               halál zordon levegőjébe, ha a közelben val­ahol egy gyermek
 644  4|                  csepp cognacot... De im! a harangok megszólalnak s
 645  4|                   harangok megszólalnak s a vár összes papsága megrendülve
 646  4|              papsága megrendülve kapja le a fövegét... A palota hideg
 647  4|         megrendülve kapja le a fövegét... A palota hideg nyugalmát zajos
 648  4|              váltja föl egy pillanatra... A kamarás az ágy mellett zokog...
 649  4|                  mindig szélesebben, mint a hullámok gyürüje, néhány
 650  4|                   egész városon végig jár a szomoru eset hire: meghalt
 651  4|                szomoru eset hire: meghalt a püspök, a szegény püspök
 652  4|                   hire: meghalt a püspök, a szegény püspök kiszenvedett.~ ~ ~ ~
 653  5|               álmából fráter Bonifáciust, a hegyek közt fekvő kolostor
 654  5|               szegény sváb paraszt megint a végét járja, - gondolta
 655  5|                gondolta magában ájtatosan a jó fráter, amig szőrcsuháját
 656  5|                      Gyorsan kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta,
 657  5|                   kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta, aztán
 658  5|                    aztán hangosan kiszólt a nyiláson át:~ ~- Van itt
 659  5|               vagyok. Dominique, az inas, a francia telepről. Nyissa
 660  5|           telepről. Nyissa ki hamar, mert a szegény uram a legutolsó
 661  5|                hamar, mert a szegény uram a legutolsó perceit éli...~ ~
 662  5|                legutolsó perceit éli...~ ~A portás kinyitotta a kaput
 663  5|                       A portás kinyitotta a kaput s a következő pillanatban
 664  5|               portás kinyitotta a kaput s a következő pillanatban szemben
 665  5|                  pillanatban szemben állt a borotvált inassal, akit
 666  5|                 ugy hirtelen kapta magára a ruháit.~ ~- Kocsival vagyok
 667  5|       főtisztelendő atyát magammal vigyem a kastélyba. Szegény uram
 668  5|              senkise gondolta volna, hogy a baj ilyen hirtelenül bekövetkezik.
 669  5|                   még jókedvüen hallgatta a kisasszony zongorajátékát,
 670  5|                hazaérünk s szegény gazdám a halotti szentségek fölvétele
 671  5|                   nélkül hunyja be örökre a szemeit... Minden­esetre
 672  5|                  keltsen föl valakit, aki a haldoklót a bünei alól feloldozhatja...~ ~
 673  5|                  valakit, aki a haldoklót a bünei alól feloldozhatja...~ ~
 674  5|                    Üljön le testvérem itt a portában, majd mindjárt
 675  5|                   majd mindjárt fölkeltem a főtisztelendő gvárdián urat...~ ~
 676  5|           gvárdián urat...~ ~Kezébe vette a gyertyatartót s lassan fölbotorkázott
 677  5|                mig az inas egyedül maradt a kis cellában, a lovak pedig
 678  5|            egyedül maradt a kis cellában, a lovak pedig türelmetlenül
 679  5|         türelmetlenül nyeritettek odakünn a kapu előtt. A fenyvesekkel
 680  5|         nyeritettek odakünn a kapu előtt. A fenyvesekkel be­nőtt hegyoldal
 681  5|            éjszaka ragyogott, s kivülről, a kolostor udvaráról, idehallatszott
 682  5|                 udvaráról, idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók
 683  5|        idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók bugása, melyek
 684  5|            pihenés nélkül dolgoztak, hogy a szegény pátereknek a mindennapi
 685  5|                 hogy a szegény pátereknek a mindennapi borocskájuk,
 686  5|                   mindennapi borocskájuk, a pirosra sült kappanpecsenyéjük,
 687  5|             dohányuk meglegyen. Dominique a rácsos ablakon keresztül
 688  5|                  udvarra, melynek mélyén, a vérvörös lángok előtt, sötét
 689  5|           órájában ő is csak rászorul hát a barátokra, pedig életében
 690  5|               ugyan­csak elég borsot tört a főtisztelendő atyák orra
 691  5|                  nem nagyon érdemelte meg a barátoktól, hogy az éjszakai
 692  5|                   Caudéran Oktáv gróf ur, a vágvölgyi francia, husz
 693  5|                   alig tett egyebet, mint a jámbor atyákat boszantotta.
 694  5|                boszantotta. Ha tőle függ, a refektórium asztalára alig
 695  5|               zöldség és rántott leves, s a kakas­kukorékolás rég megszünt
 696  5|      kakas­kukorékolás rég megszünt volna a majorság udvarán... De a
 697  5|                  a majorság udvarán... De a jó Isten, szerencsére, nem
 698  5|                  ő engedelmes szolgáit... A gyárban a Caudéran ur mesterkedései
 699  5|          engedelmes szolgáit... A gyárban a Caudéran ur mesterkedései
 700  5|       mesterkedései dacára sem aludtak ki a száz év óta lobogó lángok
 701  5|                   évig élhetnék és mindig a vágvölgyi atyák finom pálinkáját
 702  5|                   pálinkáját ihatnám...~ ~A XVIII. század utolsó évtizedében,
 703  5|                  először illatos füvekből a néhai páter Antonius a Szent
 704  5|           füvekből a néhai páter Antonius a Szent Péter életitalának
 705  5|                  anyagi javakhoz juttatta a hegyek közé rejtőzött vágvölgyi
 706  5|            rejtőzött vágvölgyi kolostort. A kicsiny laboratórium, ahol
 707  5|         laboratórium, ahol pátor Antonius a lombikjai és görebjei fölött
 708  5|               gyárteleppé bővült, ahonnét a kanonokhasu, pirosetikettes
 709  5|         élvezetekért sóvárgó nagyvilágba. A barátok nemsokára gyönyörü
 710  5|                      Két fráter állandóan a kövér tyukok, sárgahasu
 711  5|                 hajnalban ott sürgölődött a csillogó tisztaságu takaréktüzhelyek
 712  5|              takaréktüzhelyek körül... És a megyés püspök, aki szenvedélyes
 713  5|                aki szenvedélyes hive volt a finom konyhának, üveges
 714  5|          batárjával sürüen odakanyarodott a kolos­tor elé s miközben
 715  5|                  kolos­tor elé s miközben a barátoktól kisérve a refektórium
 716  5|             miközben a barátoktól kisérve a refektórium felé tartott,
 717  5|                 mert nagyon is kiveszitek a részeteket az élet örömeiből...
 718  5|                élet örömeiből... De mivel a spékelést annyira értitek,
 719  5|               bünül ne vegye, de behunyom a félszememet...~ ~Igy álltak
 720  5|               félszememet...~ ~Igy álltak a dolgok, amikor a pogány
 721  5|                   álltak a dolgok, amikor a pogány Caudéran egy napon
 722  5|           Caudéran egy napon megvásárolta a tulsó hegyoldalt... Ugy
 723  5|                     Rövid látogatást tett a főispánnál, aztán a miniszteriumtól
 724  5|                  tett a főispánnál, aztán a miniszteriumtól bérbevette
 725  5|                miniszteriumtól bérbevette a mitsem jövedelmező kincstári
 726  5|              Senki se tudta, mit akar, de a következő évben kitudódott
 727  5|                következő évben kitudódott a szándéka: az okos francia
 728  5|             kastélyt és gyárat épittetett a hegyoldalon s két esztendő
 729  5|                   reklámmal árasztotta el a világot. A pálinkát Szent
 730  5|                  árasztotta el a világot. A pálinkát Szent Péter csöppjei-nek
 731  5|            csöppjei-nek keresztelte s bár a barátok tiltakoztak az elnevezés
 732  5|           tiltakoztak az elnevezés ellen, a biróság kimondta, hogy a
 733  5|                  a biróság kimondta, hogy a francia eljárása nem megtévesztés;
 734  5|           eljárása nem megtévesztés; mert a csöpp és az életital közt
 735  5|                 az életital közt lényeges a különbség. Caudéran ur pár
 736  5|               Caudéran ur pár hónap mulva a családját is betelepitette
 737  5|                családját is betelepitette a kastélyba s a vig francia
 738  5|               betelepitette a kastélyba s a vig francia asszony, meg
 739  5|                   fürgén pöfögött ide-oda a hegyi utakon s kacagásuk
 740  5|               utakon s kacagásuk fölverte a fenyveserdők magányát. Reggeltől
 741  5|              estig jókedvüen csatangoltak a hegyek közt, mig Caudéran
 742  5|                  ur szorgal­masan kuksolt a kazánjai körül vagy az irodában
 743  5|           kazánjai körül vagy az irodában a leveleivel és a könyveivel
 744  5|                  irodában a leveleivel és a könyveivel bibelődött. Ugy
 745  5|                   Ugy látszik, értette is a dolgát, mert pár év alatt
 746  5|                 dolgát, mert pár év alatt a Szent Péter csöppjei győzedelmesen
 747  5|                győzedelmesen vetélykedtek a Szent Péter életitalá-val;
 748  5|                 Péter életitalá-val; s ha a barátok koktuma nem is tünt
 749  5|                   akárhányan voltak, akik a Caudéran ur aranyszinü pálinkájára
 750  5|                esküdtek. És szó, ami szó, a szegény kolostor megérezte
 751  5|                   egyelőre nem fenyegette a szegény barátokat, a gvárdián
 752  5|           fenyegette a szegény barátokat, a gvárdián a kolostor tornyából
 753  5|             szegény barátokat, a gvárdián a kolostor tornyából néha
 754  5|                borus pillantásokat vetett a hatalmas podgyászkocsikra,
 755  5|                  podgyászkocsikra, melyek a francia telepről a szomszédos
 756  5|                 melyek a francia telepről a szomszédos vasuti állomás
 757  5|                   felé kikanyarodtak...~ ~A jó Isten utjai azonban rejtelmesek
 758  5|                 ur közel járt hozzá, hogy a pálmát a barátok elől elragadja,
 759  5|                 járt hozzá, hogy a pálmát a barátok elől elragadja,
 760  5|                ime, beteljesedett fölötte a végzet: most ott feküdt
 761  5|                most ott feküdt haldokolva a kastélya hálószobájában
 762  5|            hálószobájában s remegve várta a gvárdiánt, akinek földi
 763  5|                   Dominique legalább, aki a portában vára­ko­zott, igy
 764  5|             aggodalmasan figyelve, vajjon a visszatérő lépéseket nem
 765  5|                     Hátha megtagadja tőle a halotti szentségeket? Hátha
 766  5|                áll boszut mindazért, amit a szegény gazdám vétkezett
 767  5|                feloldás nélkül zörges­sen a menyország kapuján...~ ~
 768  5|             hallatszott le az emeletről s a gvárdián a következő percben
 769  5|                 az emeletről s a gvárdián a következő percben igy szólott
 770  5|                Caudéran ur még élt, mikor a pap megérkezett. A hölgyek
 771  5|                  mikor a pap megérkezett. A hölgyek kigyuladt szemmel
 772  5|             mellett, az orvos pedig, akit a szomszéd városkából hoztak,
 773  5|                 hoztak, orvosságot kevert a kis szalonban; a gvárdiánt
 774  5|                   kevert a kis szalonban; a gvárdiánt csönd és kétségbeesés
 775  5|                  és kétségbeesés fogadta. A haldokló az ajtó nyilására
 776  5|             nyilására bágyadtan fölemelte a szemét; s pillantásában
 777  5|                  pillantásában megvillant a boldog tudat, hogy jó keresztény
 778  5|          keresztény módjára fog meghalni. A gvárdián odalépett az ágyhoz
 779  5|            gvárdián odalépett az ágyhoz s a beteg ajkához tartotta a
 780  5|                  a beteg ajkához tartotta a feszületet...~ ~Kivülről
 781  5|                   halk döngés hallatszott a betegszobába; a gyár gőzgépe
 782  5|               hallatszott a betegszobába; a gyár gőzgépe volt, mely
 783  5|          dolgozott az éjszaka csöndjében. A pap egy pillanatra haragosan
 784  5|           pillanatra haragosan összevonta a szemöldökét, de a ráncok
 785  5|              összevonta a szemöldökét, de a ráncok mindjárt elsimultak
 786  5|                ráncok mindjárt elsimultak a homlokáról; a beteg megtört
 787  5|                  elsimultak a homlokáról; a beteg megtört szemeivel
 788  5|         fölsikoltott; az orvos pedig, aki a kis szalonból berohant,
 789  5|                 szalonból berohant, kezét a Caudéran ur szivére tette...
 790  5|                állt az ágy mellett, aztán a fejével szomoruan bólintott...~ ~-
 791  5|               szükség - szólt halkan, mig a nők jajveszékelve az ágyra
 792  5|        jajveszékelve az ágyra borultak.~ ~A gvárdián még egy utolsó
 793  5|                  aztán csöndesen távozott a halottas szobából. A kocsi,
 794  5|             távozott a halottas szobából. A kocsi, mely idáig hozta,
 795  5|                  kocsi, mely idáig hozta, a majorság udvarán várakozott
 796  5|                 udvarán várakozott rá; és a pap, aki meg­lehetősen fázott,
 797  5|                   borzongva beburkolózott a köpönyegébe.~ ~Még félig-meddig
 798  5|        félig-meddig éjjel volt, de távol, a fenyveserdő fölött, már
 799  5|          ibolyaszinbe olvadt az ég alja s a sürüségben egy-egy koránébredő
 800  5|                 madár füttyentgetett...~ ~A páter hátradőlt a kocsiülésen
 801  5|     füttyentgetett...~ ~A páter hátradőlt a kocsiülésen s mig a lovak
 802  5|             hátradőlt a kocsiülésen s mig a lovak vigan ügettek vele
 803  5|                 vigan ügettek vele lefelé a hegyi uton, egyszerre csak
 804  5|          megriadva hallgatózni kezdett... A gőzgép, mely a gyár küllőit
 805  5|                 kezdett... A gőzgép, mely a gyár küllőit és kerekeit
 806  5|                 eszeveszetten bugott s ez a zaj erősen tulharsogta a
 807  5|                  a zaj erősen tulharsogta a hajnal ébredő hangjait...
 808  5|              hajnal ébredő hangjait... És a gvárdián szeme előtt most
 809  5|              előtt most ismét megjelentek a palackokkal megrakott podgyászkocsik,
 810  5|                 megrakott podgyászkocsik, a szines reklámképek, amelyek
 811  5|                 ki mennyei kéjjel hörpint a Szent Péter csöppjeiből
 812  5|                 Szent Péter csöppjeiből s a kövér kappanok, a kotkodácsoló
 813  5|           csöppjeiből s a kövér kappanok, a kotkodácsoló tyukok, a tekintélyes
 814  5|                    a kotkodácsoló tyukok, a tekintélyes ponty-virilisták,
 815  5|                  bucsut készülnek mondani a kolostor ketrecének és halastavának...
 816  5|          ketrecének és halastavának... És a jó gvárdián keze ekkor haragosan
 817  5|              pogánya, megérdemelnéd, hogy a pokolba kerülj, amiért az
 818  6|                        EMMA AZ OCEÁNON.~ ~A hegyszakadékban sétáltunk,
 819  6|                   fenyvesek szegélyeztek, a kőszáli sasok titokzatos
 820  6|                  unalmas fürdőn tul, ahol a hosszu nyarat töltöttük.
 821  6|                 az Emma hercegnő lovagja; a többiek már kora hajnalban
 822  6|                 automobillal rándultak át a hegy tulsó lábánál meghuzódó
 823  6|               meghuzódó fürdőcskébe, ahol a lengyel köszvé­nyesek üdülnek.
 824  6|                   némán haladtunk fölfelé a szerpentin-utakon, mint
 825  6|              jóbarát, aki rég tul van már a banális szólásmódokon, de
 826  6|                 szólásmódokon, de mielőtt a turistaházhoz értünk volna,
 827  6|          egyszerre érdeklődve végignéztem a fehérhaju asszonyt, aki
 828  6|              annyi idő óta kitüntet engem a barátságával, jól tudja,
 829  6|         barátságával, jól tudja, hogy nem a kiváncsi tolakodó beszél
 830  6|            tolakodó beszél belőlem, hanem a pszichológus, aki még a
 831  6|                   a pszichológus, aki még a sir szélén is az asszonyokat
 832  6|               valaha hütelen az urához?~ ~A fehérhaju asszony rég tul
 833  6|                Egyáltalában nem tartozott a tucat-asszonyok közé, sokkal
 834  6|                   megbántott királynőként a faképnél, hanem tréfásan
 835  6|                 az ujjával:~ ~- Kifogytak a táskájából a francia regényei? -
 836  6|                    Kifogytak a táskájából a francia regényei? - kérdezte
 837  6|               kérdésre, hogy kizárólag az a bájos, finom, elragadó asszonytipus
 838  6|           asszonytipus érdekel, melynek ő a legméltóbb képviselője, -
 839  6|                   szavaimból, ugylátszik, a meggyőződés heve áradt ki,
 840  6|               alkonyaton, hütelen voltam. A másodikat, akivel husz éve
 841  6|                   az elsőt szerettem, mig a másodikhoz csupán tisztelet
 842  6|                  és barátság füz. Az első a kedvesem volt, akiért minden
 843  6|                  percben meghaltam volna, a második csak egy rokonszenves
 844  6|                 ha odakünn havas eső hull a sötét utcán...~ ~Megdöbbenve
 845  6|                   percben meghalt volna s a másodikhoz volt hüséges,
 846  6|           rokonszenves partnernek tart?~ ~A fehérhaju asszony szomoruan
 847  6|           folytatta Emma hercegnő, miután a turistaház mellett, egy
 848  6|              helyet foglalt. - Ne higyjen a drámairóknak még akkor se,
 849  6|             drámairóknak még akkor se, ha a szinpadon megrikatják. Ők
 850  6|                  Ők hozták forgalomba azt a lélektani hamispénzt, hogy
 851  6|                 hütlenséggel boszulja meg a rajta esett sérelmet. Ezt
 852  6|              sérelmet. Ezt az axiomát nem a drámairók ta­lál­ták ki,
 853  6|            drámairók ta­lál­ták ki, hanem a rossz asszonyok, akik a
 854  6|                   a rossz asszonyok, akik a morál talapzatán akartak
 855  6|            aszfaltbetyár nyakába borulni. A tiszta, becsületes és korrekt
 856  6|                  ha az ura után önmaga is a sárba lép, hiszen a lelki
 857  6|             önmaga is a sárba lép, hiszen a lelki bajok ellen az iszapfürdő
 858  6|               iszapfürdő nem használ. Aki a tolvajon azzal áll boszut,
 859  6|               hogy soha sincs, - de annak a feleségnek a bünét, aki
 860  6|                     de annak a feleségnek a bünét, aki az urát mindenkinél
 861  6|                vasárnapi ebédről cipelték a börtönbe, öt perccel az
 862  6|                  öt perccel az után, hogy a vőlegényemmel koccintott.
 863  6|            hamarabb, mint terveztük, mert a szive azt mondta neki, hogy
 864  6|                  sokkal jobban rászorulok a szeretetére... Addig is
 865  6|                     Addig is őt tartottam a legjobb embernek; képzelheti,
 866  6|                Mikor később sze­gény apám a börtönből kiszabadult, mindannyian
 867  6|                   kiköltöztek Amerikába s a megtört, hatvan­hétesztendős
 868  6|               aggastyán uj életet kezdett a világ tulsó oldalán. Nyolc
 869  6|            oldalán. Nyolc évig tartott ez a rettenetes küzdelem az élettel,
 870  6|           rettenetes küzdelem az élettel, a kilencedikben - egy őszi
 871  6|           halá­lo­san beteg s hogy engem, a régi kis pajtását, mégegyszer,
 872  6|              nagyobb rabszolga volt, mint a legkisebb hivatalnoka -,
 873  6|                  lelkemre vehet­tem-e azt a kegyetlenséget, hogy apa
 874  6|              mindig én voltam legközelebb a szivéhez, engem dédelgetett,
 875  6|                tőlem kért tanácsot s azon a rettenetes napon, amikor
 876  6|                 napon, amikor ebédlőnkből a detektivek elcipelték, könyes
 877  6|               akkor se szakadt el, amikor a megalázott, összetört vén
 878  6|       akárhányszor sirva fakadok, ha azok a szerelmes levelek eszembe
 879  6|            tanácstalanul forgatta kezében a telegrammot, de én hősiesen
 880  6|               telegrammot, de én hősiesen a nyakába borultam:~ ~- Mi
 881  6|                     Mi történhetik velem? A gazdag, amerikai asszonyok
 882  6|                 kiséret nélkül áthajóznak a tengeren s annyiba veszik
 883  6|                Nem, drágám, meg van nekem a magamhoz való eszem s oly
 884  6|               oceánjáró gőzös különben is a legkényelmesebb hotel, -
 885  6|                    hogy egyedül elbocsájt a nagy utra. Még aznap éjjel
 886  6|                   negyednap, kora reggel, a „Prinz Heinrich” fedélzetéről
 887  6|              vetettem egy bucsupillantást a csatorna partjára, ahol
 888  6|       összeszoritott ajakkal támaszkodott a nagy kikötőhid oszlopának...~ ~
 889  6|                 szomoruságokat, hiszen az a hivatása, hogy a mi szegény
 890  6|                hiszen az a hivatása, hogy a mi szegény lelkünkben buvárkodjék, -
 891  6|                   buvárkodjék, - de arról a fájdalomról, mely ott a
 892  6|                   a fájdalomról, mely ott a nagy, gyönyörü, elegáns
 893  6|             gyönyörü, elegáns hajón, azon a napsugaras reggelen a szivemre
 894  6|                azon a napsugaras reggelen a szivemre zudult, azt hiszem
 895  6|                nincs is ereje hozzá, hogy a kis pajtását bevárja, -
 896  6|            képzelni, hogy mit éreztem ott a lármás, jókedvü, boldog
 897  6|             hullámzó sokaság között, mely a hófehér gőzös minden zugát
 898  6|              ahhoz se volt energiám, hogy a kabinomból kimozduljak,
 899  6|                 szótalanul feltámolyogtam a kápolnaszerü ebédlőbe, ahol
 900  6|        hölgyek­nek, az arcom se ragyogott a csintalan jókedvtől, mint
 901  6|                 azt hiszem, igy se voltam a legcsunyább... Most már
 902  6|                   szem rajtam pihent s én a nagy fájdalmam ellenére
 903  6|               azért később se vonultam el a kiváncsi pillantások elől:
 904  6|                ebéd után sokáig ott ültem a szalonban, ahol tréfás hangversenyt
 905  6|                  majd álmodozva fölmentem a fedélzetre, melyet az oceáni
 906  6|                lengett körül... És ekkor, a felséges magányosságban,
 907  6|               magányosságban, utat talált a szivemben felgyülemlett
 908  6|            fájdalom: egyszerre megeredtek a könyeim, melyeket eddig
 909  6|              egyedül. Ijedten fölvetettem a szememet: három lépésnyire
 910  6|                   három lépésnyire tőlem, a félhomályban, egy ismeretlen
 911  6|           asszonyom?~ ~Franciául beszélt, a hangja meleg és szimpátikus
 912  6|                   hogy sohase voltam hive a véletlen megismerkedéseknek,
 913  6|          megismerkedéseknek, de most, itt a véghetetlen viz fölött,
 914  6|              vigasztaló szavakat sugjanak a fülembe, mint kisleány koromban,
 915  6|          egyedüllét érzése...~ ~És ekkor, a magányos fedélzeten, a csillagos
 916  6|                    a magányos fedélzeten, a csillagos égboltozat alatt,
 917  6|                 alatt, mely lágyan borult a titokzatos oceán fölé, mindent
 918  6|               mindent elmondtam neki, ami a szivemet elfacsarta, mintha
 919  6|              őszinte részvéttel tekintett a szemembe:~ ~- Miért sir? -
 920  6|           viszontlátni néhány hét mulva s a szegény édes apja talán
 921  6|                  barátom, hogy mi történt a maga szegény kis Emma hercegnőjével?
 922  6|                  az éjszaka ujra ráborult a véghetetlen vizekre, a fájdalom
 923  6|           ráborult a véghetetlen vizekre, a fájdalom talán még jobban
 924  6|               sohase fogom látni többé... A lyoni orvos előbb szeliden
 925  6|                   becézgetve megsimogatta a kezemet, amikor éjjel ismét
 926  6|                 éjjel ismét együtt ültünk a fedél­ze­ten... Utóbb a
 927  6|                   a fedél­ze­ten... Utóbb a könnyes és tüzelő arcomat
 928  6|                  én reszketve, borzongva, a halálra rémült gyermek félelmével
 929  6|             gyermek félelmével bujtam meg a karjaiban, amig odalenn
 930  6|                   haragos hullámok verték a sötét hajókolosszus oldalát...~ ~
 931  6|         utvesztőiben, talán megért engem: a mondhatatlan vágyakozás,
 932  6|        dédelgetett és jó volt hozzám, aki a könnyeimet felcsókolta,
 933  6|                  mutatott irántam azokban a rettenetes órákban, mikor
 934  6|                 életem egyetlen kalandja. A második uram? Hát hogy lehettem
 935  7|                                           A JEGYESEK.~ ~A tanársegéd
 936  7|                             A JEGYESEK.~ ~A tanársegéd klinikai szobájában
 937  7|                   alkonyat félhomályában; a férfi a szivarját szivta,
 938  7|           alkonyat félhomályában; a férfi a szivarját szivta, a székében
 939  7|                 férfi a szivarját szivta, a székében himbálózott, s
 940  7|                ablakon át jókedvüen nézte a betegszobákba kandikáló
 941  7|                 kandikáló törpe akácokat, a leány egy orvosi hetilapban
 942  7|                  két emberpéldány volt ez a meglett férfi és ez a fiatal
 943  7|                  ez a meglett férfi és ez a fiatal leány; a tanársegéd,
 944  7|               férfi és ez a fiatal leány; a tanársegéd, negyven éve
 945  7|                 az egészséges ifjuságtól, a leány, aki huszonhárom éves
 946  7|                   már első gyakornok volt a sebészeten, sugár, asszonyosan
 947  7|                  föltünést keltett volna. A tanársegéd egy napon ugy
 948  7|          töprengés nélkül megmondta neki; a lány erre szó nélkül a kezét
 949  7|                    a lány erre szó nélkül a kezét nyujtotta neki. Most
 950  7|            csatangoltak, lakásokat néztek a jobb mellékutcákban, s vidáman
 951  7|              teljesen egymáséi lesznek.~ ~A leány utóbb félretolta maga
 952  7|                  kiváncsian rátette kezét a férfi karjára.~ ~- Sándor, -
 953  7|                 fogok kérdezni magától.~ ~A férfi hitetlenül rázta meg
 954  7|                férfi hitetlenül rázta meg a fejét.~ ~- Kedves barátnőm,
 955  7|             mindjárt megváltoztatja rólam a jó véleményét! Mondja kérem,
 956  7|             feleségül venni?~ ~- Ha ez az a kérdés, amit furcsának és
 957  7|                   vagy érdekesnek találta a gondolatot, hogy egy csinos,
 958  7|                    mint rajta kivül senki a világon.~ ~- Bocsánat, ez
 959  7|                 világon.~ ~- Bocsánat, ez a kettő voltaképpen egy, mert
 960  7|                 egy, mert ha az ember ezt a gondolatot érdekesnek találja,
 961  7|               válaszolhatom, hogy igen.~ ~A leány tiszta és okos szeme
 962  7|                 fejezi ki magát, de mivel a jóhiszemüség nem jelent
 963  7|               őszintén leleplezné előttem a logikáját. Miből következteti,
 964  7|              légyottciklust akar tőlem?~ ~A férfi a komoly emberek becsületes
 965  7|      légyottciklust akar tőlem?~ ~A férfi a komoly emberek becsületes
 966  7|                   határozott választ adni a kérdé­sére. Azt hazudjam
 967  7|                Azt hazudjam magának, hogy a gyengék és a szellemi kiskoruak
 968  7|                magának, hogy a gyengék és a szellemi kiskoruak sóvárgásával
 969  7|              lenne igaz, mert maga főképp a szépségével, az egészségével
 970  7|           szépségével, az egészségével és a tudatos asszonyi­ságával
 971  7|          állapotba, hogy most minden áron a feleségemmé kell tennem.
 972  7|            feleségemmé kell tennem. Ebben a nagy, lángoló és mégis annyira
 973  7|                érzésben semmi sincs abból a ködös és légies rajongásból,
 974  7|               légies rajongásból, melyről a regényekben olvashat. Annyira
 975  7|                    ha azt állitanám, hogy a kiválósága és a szellemi
 976  7|           állitanám, hogy a kiválósága és a szellemi felsőbbsége közömbös
 977  7|      nevetségesnek, azt mondanám, hogy ez a természettudományos alapon
 978  7|                 orvos, sokat gondolkodtam a dolog fölött, de becsületesen
 979  7|                megmagyarázható tudatom.~ ~A leány nagy kiváncsisággal
 980  7|                  acélosan szürke szemeit, a férfi pedig kicsit akadozva
 981  7|               bizonyos vagyok benne, hogy a becsületes vallomásommal
 982  7|       vallomásommal sokkal közelebb jutok a lelkéhez, mintha a szerelem
 983  7|                  jutok a lelkéhez, mintha a szerelem évszázados frázisait
 984  7|                   előbb már mondtam, hogy a szépségével, az egészségével
 985  7|           szépségével, az egészségével és a tudatos asszonyiságával
 986  7|       asszonyiságával hóditott meg, de ez a meghatározás aligha fogja
 987  7|              fogja megértetni magával azt a különös érzés-komplexumot,
 988  7|                   érzés-komplexumot, mely a lelkemben hullámzik. Komédia
 989  7|                  azt állitanom, hogy maga a legelső leány, akinek a
 990  7|                   a legelső leány, akinek a szürke fiatalságomban szerepe
 991  7|            férfiasság se kell hozzá, hogy a szerelem kerti vagy mezei
 992  7|                  komolyabb embernek, mint a többit, hiába lát mentesnek
 993  7|               többit, hiába lát mentesnek a gyöngék léhaságától és kalandvágyától,
 994  7|      kalandvágyától, hiába néz rám olykor a bölcseket és kiváltságosokat
 995  7|                   fajtámnak évezredek óta a rendes utja, s melynek stációin
 996  7|                  asszonyok: az álmodozók, a rosszak, a meg nem értettek,
 997  7|                  az álmodozók, a rosszak, a meg nem értettek, a mártirok,
 998  7|              rosszak, a meg nem értettek, a mártirok, az elvetemültek
 999  7|              bennünket egy-egy pillanatra a komolyság ösvényéről. Én
1000  7|                   belesirtam könnytelenül a cigány muzsikájába, én is