Rész

 1  1|             embert és tünődve nézett ki az ablakai alatt el­terü­lő
 2  1|           tette, pajkos tüz gyulladt ki benne és az orrocskája remegett
 3  1|              az éjszakát, mert ugyan ki volna olyan vitéz, hogy
 4  1|         mérhetetlen lágyság gyulladt ki benne, mint a forrásban,
 5  2|             jövő reményében tanitott ki egy vén komédiás a szinészetre,
 6  2|        tánc­mesteres bókkal segitett ki az óriási kocsi belsejéből.~ ~-
 7  2|            hurcoltasson mindenkit, a ki a Bardóczyakat megbántotta?
 8  4|          sopánkodva járt a palotában ki és be. Az öreg Szabó Benedek,
 9  4|               amig szivbaja nem tört ki rohamosan, alig töltött
10  4|               aggodalmasan tapogatja ki az ütőér halkabbá váló verését,
11  5|             francia telepről. Nyissa ki hamar, mert a szegény uram
12  5|     mesterkedései dacára sem aludtak ki a száz év óta lobogó lángok
13  5|       szemében szenvedő mosoly gyult ki, majd megszoritotta Blanche
14  5|        barnacsuhás atyát ábrázolnak, ki mennyei kéjjel hörpint a
15  6|             a meggyőződés heve áradt ki, mert Emma hercegnő most
16  6|           nem a drámairók ta­lál­ták ki, hanem a rossz asszonyok,
17  6|           sikkasztása akkor tudódott ki, amikor menyasszony voltam
18  6|                Valami titkos és soha ki nem mondott szövetség volt
19  7|             Most jegyben jártak, már ki is tüzték az esküvő napját,
20  7|         amiért ilyen óvatosan fejezi ki magát, de mivel a jóhiszemüség
21  8|          sértő nevetéssel kiáltottam ki neki az ajtón keresztül:~ ~-
22  8|              az uram becsületszavára ki fogja jelenteni, hogy különb
23  9|             támasztva, - engem ugyan ki nem csalnak innen a jövő
24  9|            nevü inassal szolgáltatta ki magát, akit ő, nagyuri bőkezüséggel,
25  9|              fuldokló zokogásba tört ki. Oly szivet­tépően zokogott,
26  9|           sirjon - mondta sötéten -, ki látta, hogy egy felnőtt
27 10|         ekkor keserves könyekbe tört ki, anyja keblére borult, mint
28 10|        halavány csillagocskák bujtak ki, aztán szeretettel megsimogatta
29 10|        alkhimista aranyos tokot vett ki a tógája zsebéből, óvatosan
30 11|                áz egy hét mulva ákár ki is márádhát áz iskolából...~ ~
31 11|             a sors az ő nevét jelöli ki s a megkönnyebbülés hangos
32 11|         rövidnadrágos fiucska lépett ki a tábla mellé, afféle kényeztetett
33 11|     egészségtől...~ ~Szedenich utóbb ki akart lépni a szemináriumból,
34 12|    fantáziámat.~ ~- Tudja maga, hogy ki lakik most a Drágffyak várában? -
35 12|           gondtalan életkedvem hozta ki a sodrából? Ez a nő, aki
36 13|           már segiteni rajta.~ ~- És ki volt az az idősebb Jobbágy
37 13|          kissé ziláltan csil­lo­gott ki strucc-tollas utikalapja
38 13|            csillagos fátyolával:~ ~- Ki vagyok, mi vagyok, sohase
39 13|              mint a májusi verőfény. Ki volt, hogy hivták, hová
40 14|             féltett?~ ~- Nem találja ki?~ ~- Hogyan találnám? A
41 14|       megcsalt, talán igaza is volt. Ki tudja? Most már minden mindegy,
42 14|       rosszul tette...~ ~- Hát akkor ki volt, akitől féltenem kellett
43 14|              megszöktessen...~ ~- És ki volt ez a csodaember?~ ~
44 14|           bólintott.~ ~- Nem találja ki? Bodrogi volt, a csuf Bodrogi,
45 14|            hevesebb zokogásba törtem ki. Ő ijedten elhallgatott,
46 14|     komédiákhoz alkalmasak. Keressen ki más valakit a tréfáihoz, -
47 15|         melyből hófehéren csillogott ki gyönyörü válla, mig karcsu
48 15| balatonmelléki hegy csucsáról indult ki diadalmas csatáira. A romokat
49 16|            neki sötéten, - gondoljon ki valamit, mert éhenhalunk...~ ~-
50 16|             az ördögöt gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hir­detjük,
51 16|          amikor hó esik...~ ~- Az ur ki fogja nyomatni a szinlapokat, -
52 16|   szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki lelkéből az ideált, nyugodtan
53 16|         Csapó hangtalanul kémlelődik ki a leslyukon, mindegyre csak
54 16|              sötét ábrázattal ballag ki az öltözőből a szin­padra...
55 17|              fuldokló zokogásban tör ki): Oh istenem, istenem...~ ~
56 18|             azt a gondolatot fejezte ki, hogy e földön a fiatal
57 18|              gyertyákként csillogtak ki a körutak ivlámpái. A Lipót-köruton -
58 19|             egy ezüstös ponty ütötte ki magát a kis hullámkarikából,
59 19|         horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon a partra. Ugy is
60 19|              Arács tájékán kötöttünk ki, a magas Tamáshegy alján.
61 19|         álmos zongoraszó hallatszott ki. A hidon egy szalmakalapos
62 20|            kicammogott a kapuig.~ ~- Ki van itt? - kérdezte hangosan.~ ~-
63 20|            Hiszen anya voltál te is, ki láthatna jobban a szivekbe,
64 20|            szegény mama volt otthon. Ki törődött volna itt velem?
65 21|       piemonti nagyherceg őt nevezte ki tanitónak Emma hercegnő
66 21|            hogy főtt vacsorát egyek, ki hitte volna, hogy nemsokára
67 21|          velünk? Ha a sors azt mérte ki ránk, hogy a világtörténelem
68 22|              szolgálatára, - szólott ki egy fiatal férfihang.~ ~
69 22|          nagy poroló seprővel nézett ki előbb a sárgarézzel diszitett
70 22|                    És kiken próbálta ki az elméletét? - kérdezte
71 22|               és ezzel büszkén tüzöm ki a glabella-elméletre a győzelem
72 22|            következő ujdonságot adta ki egyik közelebbi számában:~ ~„
73 22|              tengeri nyulon próbálta ki szenzációs elméletét. De
74 22|        együtt voltak az ebédlőben. - Ki fogom mérni a saját magam
75 22|            végre nehéz sóhajtás tört ki egyszerre a kebléből.~ ~-
76 23|           coiffurejéből szaba­dultak ki olykor, az Egmont vagy a
77 23|      aranyosszöld szőlőfürtök bujtak ki a kövér levelek közül. A
78 23|         nagyhercegnő mellett jelölte ki helyét az asztalnál. Amig