Rész

 1  1|            kastély körül még mindig igy hivták a deresedő testőrt -
 2  1|     remegett a huncutságtól, amikor igy folytatta:~ ~- Az uram a
 3  2|             szinháznál neveztünk el igy, mert voltakép csak Tamásnak
 4  2|       Meggondolta, Ellen (ő viszont igy keresztelte el a tisztes
 5  5|            aztán kissé szégyenkezve igy szólott magában:~ ~- Szegény,
 6  5| megtelepedése után is változatlanul igy szólottak:~ ~- Bárcsak száz
 7  5|         behunyom a félszememet...~ ~Igy álltak a dolgok, amikor
 8  5|            a portában vára­ko­zott, igy képzelte... És aggodalmasan
 9  5|          még, az inas elgondolkodva igy szólott magában:~ ~- Hátha
10  5|        gvárdián a következő percben igy szólott az inashoz:~ ~-
11  5|             szolgája ekkor hangosan igy szólott:~ ~- Ego te absolvo,
12  6|        mondom, kedves barátom, - és igy is van. De ezt maga aligha
13  6|            ördögöké, de azt hiszem, igy se voltam a legcsunyább...
14  6|          könnyektől fátyolos hangon igy szóltam hozzá:~ ~- Nagyon
15  7|        tanári katedrámon ülnék. Még igy is attól tartok, hogy nem
16  8|          vállat vont, s rezignáltan igy szólott:~ ~- Jó, vizsgálj
17  8|           feltünően hasonlit rám.~ ~Igy volt. És most - ötéves házasság
18  9|               az olaszok azt hiszem igy mondják az esti nyolcat -
19  9|        signor Misco is - azt hiszem igy hivják olaszul a Miska kocsisunkat -
20  9|          arra gondolt, hogy esetleg igy kell majd szólania a szép
21  9|           nádszéken, majd könnyedén igy szólott:~ ~- A pénz hiánytalanul
22  9|           állok vele - s bizalmasan igy szólott hozzám:~ ~- Beer,
23  9|             szoritott velem. Ön nem igy tett volna a helyemben?
24 10|           uralkodó keblére, unottan igy szólott, mikor királyi atyja
25 10|      selyemcipellőjével és makacsul igy szólott:~ ~- Inkább ma este
26 10|          király pecsétjét, nyájasan igy szólott az iródiák­jához:~ ~-
27 10|     megkapták egymást, kétségbeesve igy sóhajtott föl:~ ~- Mit ér,
28 10|    kastélyban szokta és elkeseredve igy szólott:~ ~- Szerelmes vagyok,
29 10|         udvarmesterét és harsá­nyan igy szólott a rövidlátó udvari
30 10|          könyek boritották el, majd igy szólott a hallgató anyakirálynőhöz:~ ~-
31 10|            folyosóra se vezethetlek igy, nemhogy a Felséges ur termeibe...~ ~
32 10|      belseje felé - aztán harsányan igy szólott az udvarmesterhez:~ ~-
33 10|           csöndet intene és hidegen igy folytatta:~ ~- Mindent megtudnál,
34 10|           rejtelmes, fojtott hangon igy szólott:~ ~- Ez a pápaszem
35 10|           orrára illesztette volna, igy szólott a szolgálattévő
36 10|            mestert, aki csodálkozva igy szólott:~ ~- Engem okolsz,
37 10|           beszéltek az országban és igy történt, hogy a kegyetlen
38 11|             a nyitrai rendházban és igy kissé megérzett kiejtésén
39 11|             mikor a tanár egyszerre igy szólott:~ ~- Kolnay György!~ ~
40 11|             az örömtől) és nyájasan igy szólott hozzá:~ ~- Csak
41 11|         Szedenich fő­tisztelendő ur igy susog egy kép láttára:~ ~-
42 11|            megindulva és ábrándosan igy szólott magában:~ ~- Ugyanaz
43 12|            havi fizetést ajánlott s igy elképzelheti, hogy nem haboztam
44 12|          alkirály estélyéről jött s igy szólott az egybegyült vendégek
45 12|             állást szerez számomra. Igy érkezett el a nevezetes
46 12|     kirándult a szomszédos fürdőbe. Igy volt, kidobtak, mint egy
47 13|        virágos boltban sem tudtak s igy a fehér napok igazi jelentősége
48 13|     sétálgatott a kis város utcáin. Igy történt, hogy a könyvkereskedés
49 13|         fehér világon, aztán halkan igy szólott magában:~ ~- Kicsi
50 13|           zavarral lehuzta, nevetve igy szólott az urakhoz:~ ~-
51 14|            hogy megcsalom.~ ~- Csak igy elvontan határozta el? Vagy
52 14|          majd sápadtan visszatért s igy szólott: „Asszonyom, én
53 14|      pezsgett, Takács elgondolkozva igy szólott:~ ~- Ugy látszik,
54 15|             nem én vagyok az ura és igy semmi közöm ahhoz, hogy
55 15|        szemével csiptetve, hangosan igy szólott:~ ~- Fogadni mernék,
56 15|         rózsás arcát, aztán apailag igy szólott hozzá:~ ~- Menjetek
57 18|            elő­kelőséget szimulálva igy szól:~ ~- Itthon van a képviselő
58 18|         vagy a nagyobb politikus?~ ~Igy volt. És most, ahogy itt
59 20|   keblecskéje gyöngén pihegett.~ ~- Igy jöttem tovább, - folytatta
60 20|           végre a kolostor tornyát, igy szóltam magamban: Elüznek-e
61 20|            volt. A fejedelemasszony igy szólt reggel a nővérekhez:~ ~-
62 20|            a gyerekkel babrál. Néha igy szólt egyik-másik:~ ~- Adja
63 20|                Egy reggelen azonban igy szólt a fejedelemasszony:~ ~-
64 20|             mert a fejedelemasszony igy szólott hétfőn este:~ ~-
65 21|       mellett, miközben hangtalanul igy szólott magában:~ ~- Most
66 21|    kiismerje, aztán egyszerü arccal igy szólt hozzá:~ ~- Majd megpróbálom,
67 21|           vezettek, dagadó kebellel igy szólott magában:~ ~- Tavaly,
68 21|         kimerülten, káprázó szemmel igy szólott:~ ~- A mai napon
69 21|     kémlelődött, miközben álmodozva igy szólt magában:~ ~- Istenem,
70 22|   láthatólag egybekapcsolja. Ma még igy van, - holnaptól kezdve
71 23|      álmosan hunyorgatott, a pincér igy szólt hozzá:~ ~- Méltóztassék
72 23|             egy jól bezárt fogatba, igy szólt néha az impresszáriójához:~ ~-
73 23|            szemébe. Ilyenkor, midőn igy szemtől-szembe állt a föld
74 23|            az ajkai mozogtak volna, igy szólott magában.~ ~Abban
75 23|            kijózanodott kissé, mert igy dörmögött:~ ~- Bizony Isten