Rész

 1  1|              izzó kályha mellé. És az asszony, selyemtopánkáit a tüz elé
 2  2|                s a gyolcsfőkötős öreg asszony egy selyemtapétás öltözőszobát
 3  3|            szomjazó, ellenállhatatlan asszony lett, aki egyedül van vele
 4  5|             kastélyba s a vig francia asszony, meg csipkeruhás leánya
 5  5|      pillanatig csönd támadt, majd az asszony hangosan fölsikoltott; az
 6  6|              az urához?~ ~A fehérhaju asszony rég tul járt az ötvenedik
 7  6|        partnernek tart?~ ~A fehérhaju asszony szomoruan ingatta szép fejét.~ ~-
 8  6|       hamispénzt, hogy az elhanyagolt asszony hütlenséggel boszulja meg
 9  6|           eset, hogy egy tisztességes asszony botlását menteni lehet?
10  6|               de másnap este - hiszen asszony vagyok én is - sóhajtva
11  6|           legcsunyább... Most már vén asszony vagyok, hát bevallhatom:
12  7|     becsületes arccal, - maga az első asszony az életemben, aki nemcsak
13  7|         jobban érdekel a felsőbbrendü asszony intelligenciája, okossága,
14  8|              kis gazságomat egy másik asszony előtt le nem leplezném,
15  8|             tisztában voltam?~ ~Fiam, asszony is vagy, az orvosdoktorságba
16  8|               te egy édes és elbájoló asszony vagy, de Korányi tanár,
17  8|               feleségül.~ ~Te is csak asszony vagy, hát meg fogod érteni
18  8|           orvost megsértetted, hát az asszony se fog szerelmesen a nyakadba
19  8|           róla, hogy ez a szédelgő az asszony kedvéért az orvostól is
20  9|            anyakönyvet... - A szegény asszony egy őszi estén ágynak dőlt
21 10|        királykisasszony is csak olyan asszony, mint a többi... És hol
22 12|         látszik harmincnak se. A szép asszony nem veszi rossz néven, ha
23 12|              valamit, de a méltóságos asszony a következő pillanatban
24 12|        Csakugyan féltékeny volt ez az asszony, aki az urát minden lelkifurdalás
25 13|       hetedhét vármegyében a legszebb asszony...~ ~A táblai elnök megköszönte
26 13|  Husz-huszonkét évesnek látszó fiatal asszony volt, kék szemében bámulat
27 13|               a magányt...~ ~A fiatal asszony kedvesen meghajolt s miközben
28 13|             bukik el egy tisztességes asszony, aki sohase gondolt még
29 14|        szerettem volna, ha véletlenül asszony vagyok; de maguk, - ojjé!
30 14|              is gyöngédséget szomjazó asszony volt s én se voltam különb
31 14|     főhadnagytól féltettem?~ ~Az öreg asszony elgondolkodón nézett maga
32 15|          alispán leányát.~ ~- Igen jó asszony, - mondta, - csak az a hibája,
33 15|         öltözött huszárhadnagy a szép asszony mellett ült (a jó Isten
34 15|          mikor bort kellett önteni az asszony poharába, vagy valami pikáns
35 15|         kávéház felé jött.~ ~- Pompás asszony, - szóltam az urához, aki
36 15|            néztem végig megint a szép asszony gyönyörü alakján.~ ~- Ritkán
37 15|            havasi kürtjébe, de a szép asszony, ugy látszik, nem reagált
38 15|               a rémü­lettől... A szép asszony ragyogó szemmel ült egy
39 15|        beléptünk a várudvarra, a szép asszony már illedelmes távolban
40 15|              szólott:~ ~- A nagyságos asszony minden áron látni akarta
41 15|            csak csirkecsontot...~ ~Az asszony forró pillantással nézett
42 15|              nézett vissza reá a szép asszony olyan szerelmesen? Kérdőleg
43 15|                   Édes fiam, normális asszony épp oly kevés van a világon,
44 15|          alapjában hüséges és korrekt asszony, hát az első kétértelmü
45 16|              mondotta Sz. Pataky Róza asszony, a társulat primadonnája.~ ~
46 18|                drágám, már háromnapos asszony vagyok, s nyugodt leányéletem
47 20|                          I.~ ~Borbála asszony, a kolostor kapusnője arra
48 20|             ájtatos lakóival? Borbála asszony ugy emlékezett, hogy este
49 20|  megismétlődvén a kopogtatás, Borbála asszony magára öltött egy meleg
50 20|                    Én vagyok, Borbála asszony, én, - felelte egy reszkető
51 20|        kisasszony? - kérdezte Borbála asszony szánakozva.~ ~A leány leesett
52 20|                meghalni, édes Borbála asszony...~ ~A vén kapusné kétségbeesetten
53 20|               havas kendője s Borbála asszony ijedten állt meg a kis tolvajlámpa
54 20|        gyermek?~ ~- Az enyém, Borbála asszony, az én véremből való vér.
55 20|        beszélhessek vele...~ ~Borbála asszony ijedten tartotta a kezét
56 20|               teszi meg, édes Borbála asszony?~ ~Oly szomoruan nézett
57 20|    fuldo­kolva esett le a glóriás égi asszony képe elé, aki szeliden,
58 20|             is és én értelek, szegény asszony... Nem hagylak el, mert
59 20| szerencsétlenek szivében...~ ~Borbála asszony a vállára tette a kezét.~ ~-
60 20|         másodszor is megnősült, az uj asszony gyorsan urrá lett mindenütt,
61 20|             tovább.~ ~Egy öreg, német asszony háza előtt volt; áldott
62 20|               ez a jó, kegyelmes öreg asszony. Négy hétig feküdtem a magas
63 20|           gyermek oldalán. És Borbála asszony nem mozdult el ágyától,
64 20|            titokzatosan szólt Borbála asszony kora reggel:~ ~- Pszt, csöndesebben,
65 20|          szobra előtt:~ ~- Kegyes égi asszony, - rebegték, - ne engedd,
66 20|              előtt két héttel Borbála asszony magából kikelve jelentette
67 21|           szólna a fehérhaju fenséges asszony, ha azt a régi gyakorló
68 21|          nyaralóhoz, mikor a fenséges asszony a verandán ül... Ő fensége
69 22|         fejkendőjü, olajbarna, fiatal asszony nyitotta föl, aki kezében
70 22|              kit? - kérdezte a fiatal asszony durcásan.~ ~- Szénást, az
71 22|           utókor és az utolsó hütelen asszony akár holnap reggel bevonulhat
72 22|          elméletét? - kérdezte a szép asszony kiváncsian.~ ~- Kiken? Tengeri
73 22|      fájdalmat szerzek neki!~ ~A szép asszony durcásan kiszaladt, a professzor
74 23|          álmatag pózában, mely minden asszony szivét feléje forditotta,