Rész

 1  1|           kékfrakkos zenekar fölött. Itt, a péterpusztai ágyasházban,
 2  1|          alatt. Szegény kis lovagom, itt a kezem rá, hogy megtartom
 3  1|        keményen, - öreg Veér András, itt holnaptól fogva más lesz
 4  1|          alatt! Szegény kis lovagom, itt a kezem rá, hogy megtartom
 5  1|            csillogó őszi esőből.~ ~- Itt vagyok, - csilingelte az
 6  1|       nehezedett az egész világra. - Itt vagyok, de mindjárt elolvadok
 7  1|          szent éjszaka hajnalán:~ ~- Itt vagyok, hogy beváltsam az
 8  1|              is várták volna? Hiszen itt maradt és sohase ment el
 9  1|           töré­keny alak mindhalálig itt fog ülni mellette a bolthajtásos
10  2|           ily álmodozva feküdtem már itt valamikor, mint most, várva
11  4|              rohamosan, alig töltött itt évenkint pár napot s a városka
12  4|          Évenkint jóformán alig volt itt többször, mint a két főünnepen
13  4|            sietve kutat, rendezkedik itt ama közeli pillanatig, amikor
14  4|              életéből. De mind, akik itt állanak, a szakács, az inasok,
15  5|       kiszólt a nyiláson át:~ ~- Van itt valaki?~ ~- Igenis, főtisztelendő
16  5|          ruháit.~ ~- Kocsival vagyok itt - mondta, miután nagyot
17  5|          hitte... Üljön le testvérem itt a portában, majd mindjárt
18  6|         megismerkedéseknek, de most, itt a véghetetlen viz fölött,
19  9|            mindennek az oka! Ha most itt lennél a kezem ügyében,
20  9|             nagy szultán birodalmát. Itt egészen más dologról van
21  9|           egyre megy - annyi, mintha itt volna a zsebünk­ben. Mindössze
22  9|              a szivolát végigszivta, itt lesz a Tárnoky gróf komornyikja...~ ~-
23  9|       kétezer forinttal, annyi éppen itt van a belső zsebemben...~ ~-
24  9|            felesége...~ ~- Nem volt? Itt őrzöm most is a házassági
25  9|              felnőtt ember pityereg? Itt a husz forint, vegyen rajt
26 11|              el fogja ismételni...~ ~Itt azonban érthetetlen dolog
27 11| főtisztelendő ur...~ ~- De hiszen... itt még... nagyon is fiatal
28 12|           aki két év óta - amikor az itt vadászó Lipót János főherceget
29 13|          reggel. Korányi tanár ur is itt járt a mult héten, de az
30 13|         poétikus epizódjaira gondolt itt, az ismeretlen vidéki városban?~ ~
31 13|        agglegénynek hitte magát, aki itt fog megöregedni a tamáshalmi
32 13|             Foglaljanak csak helyet, itt az asztal mellett. És legyenek
33 14|          után futkosott, ő csöndesen itt ült az oldalam mellett,
34 15|            arcába (nagy egek, mi fog itt történ­ni a következő pillanatban!),
35 15|                 Fogadni mernék, hogy itt lesznek valahol... Katának
36 16|               és a garderobe-ját ugy itt fogják, mint a karika­csapás...
37 16|              hallatszik föl... Végre itt az ideje, hogy az előadást
38 16|    evőeszközöket őrzi.~ ~- Mit keres itt? - förmed a kis mosolygó
39 16|       szerencsétlen Grün fülébe:~ ~- Itt van... minden itt van...
40 16|        fülébe:~ ~- Itt van... minden itt van... vigye... És a gazdája
41 17|               Mi persze, akik mindig itt vagyunk, nem tudjuk méltányolni...
42 17|         szegény, kihalászott fickót. Itt van cognac és puha kanapé
43 17|     szerencsétlen embert hozzák ide. Itt bizonyosan gyorsabban magához
44 17|           eszükbe, hogy mulatságukat itt folytas­sák, ha vacsora
45 18|             Igy volt. És most, ahogy itt ülök a wörthi tó partján,
46 19|       preparandiát elvégezte, mindig itt tanitós­kodik a Balaton
47 19|          segédtanitót, nem lehetne-e itt kapni egy-két pohár tavalyi
48 19|               Nem hiszem, - szólt, - itt már tavaly nem igen termett
49 19|           becsületes kenyeret adott. Itt a kolnákban szeptember végén
50 19|            kirágott mindent, ameddig itt az ur szeme ellát. Tavaly
51 19|         vármegyékbe. Olyan csönd van itt szeptember derekán, akár
52 19|             csősz. Nemrégiben jártak itt megyei urak, biztattak bennünket
53 20|     kicammogott a kapuig.~ ~- Ki van itt? - kérdezte hangosan.~ ~-
54 20|              hagylak el, mert hiszen itt vagyok én csak otthon, a
55 20|            romlatlan szivvel töltött itt valaha, a kolostor csöndes
56 20|             egy vergődő galambé.~ ~- Itt vagyok, - mondta megtörve, -
57 20|              mondta megtörve, - mert itt akarok meghalni ezek közt
58 20|            otthon. Ki törődött volna itt velem? Magam kóboroltam
59 20|             voltam egyszer - és most itt vagyok, itt vagyok, asszonyom...~ ~
60 20|        egyszer - és most itt vagyok, itt vagyok, asszonyom...~ ~A
61 20|               A babát nem tarthatjuk itt, mert ebből nagy baj származhatnék.
62 20|           Most már nem szabad tovább itt tartanunk őt, mert nagy
63 20|              Egy szegény leányé, aki itt keresett menedéket. Nem
64 21|            körülbelül hat hetet tölt itt a gyerekeivel és az udvartartásával.
65 21|           hogy a sokaság bámulva néz itt össze...~ ~Emelt fővel,
66 22|         kalábriászoztak odabenn.~ ~- Itt van Szénás? - kiáltotta
67 22|       háziasszonyt.~ ~- Teringettét, itt még mindig a reggeli tisztogatás
68 22|       Szénást, az asszisztensemet... Itt fogja meginni a feketekávéját,
69 23|              fölkelni, egy lakáj van itt a nagyhercegi palotából.~ ~-
70 23|              kezét.~ ~- Örülök, hogy itt láthatom, - szólott, - mert
71 23|         fogok szincerizálni. De most itt vagyok és az én koronám