Rész

 1  1|       megzavarta az eszét, nemhiába mondta megboldogult vicispánunk,
 2  1| kurtanemesek Sándor urhoz képest! - mondta a másfélmázsásra hizott
 3  1|      lovagom, áldja meg az Isten! - mondta egy könnyekkel átitatott
 4  1|           is szolgálta.~ ~- Veér, - mondta keményen, - öreg Veér András,
 5  1|               V.~ ~- Veér András, - mondta másnap az urfi a vén ispánnak, -
 6  2|          vezetni a lakosztályába, - mondta olyan vékony és kellemes
 7  2|    szerelmes lehet a mi jó urunk! - mondta elragadtatva, mig néhány
 8  2|            fejét.~ ~- Nem, Ellen, - mondta, - efféle indulatok sohase
 9  3|          egy fiatal hölgy keresi, - mondta fontoskodva.~ ~Peély letette
10  3|           nem lovagias elégtétel, - mondta hideg arccal.~ ~A közvélemény
11  3|       barátja asztala mellett ül, - mondta kissé bizonytalanul a házigazda.~ ~
12  3|            idegen férfinak nevez! - mondta gunyosan, mig cigarettája
13  3|             bolondos kis Zsuzsám! - mondta most egyszerre szikrázó
14  5|               Kocsival vagyok itt - mondta, miután nagyot lélegzett -
15  5|             tartott, mosolyogva ezt mondta:~ ~- Szó, ami szó, lenne
16  6|         terveztük, mert a szive azt mondta neki, hogy most még sokkal
17  7|        férfi karjára.~ ~- Sándor, - mondta nevető szemmel, - most valami
18  7|             őszinte akarok lenni, - mondta később, - nem igen tudok
19  7|                  Kedves barátnőm, - mondta becsületes arccal, - maga
20  7|     kvalifikáció, hogy megértsem, - mondta lemondó hangon. - De mivel
21  7|                  Ha jól értettem, - mondta kicsit hisztérikus kacagással, -
22  8|        megcirógatott.~ ~- Drágám, - mondta mosolyogva - te egy édes
23  9|  megpillantotta.~ ~- Teringettét, - mondta hátát a kandallónak támasztva, -
24  9|    Szerelmes levél, jó kis levél, - mondta derülten, konfidensül.~ ~
25  9|          Chiara Paláthy.”~ ~- Au! - mondta Sárkány kissé ijedten, mikor
26  9|       Hagyja a szorbetet, a theát - mondta félelmetes lassusággal -
27  9|        fejemet...~ ~- Vén gyermek - mondta Beer ur fölénnyel -, az
28  9|             müvészre.~ ~- Tudja-e - mondta később megindultan -, hogy
29  9|     forintot.~ ~- Ugyan ne sirjon - mondta sötéten -, ki látta, hogy
30 10|         száz ország ura is lehet, - mondta Elfrida hercegnő dacosan, -
31 10|       cipellőjéről.~ ~- Jó báróm, - mondta XIX. Tivadar esengve, -
32 10|         között.~ ~- Tudós férfiu, - mondta a szerelmes király, - te
33 10|           hozzá.~ ~- Felséges ur, - mondta Hoys-Hopp gróf félénken, -
34 10|            sem ismered az okokat, - mondta szárazon, közömbösen - amelyek
35 11|     algeb­rából. „Vérengző tigris - mondta szomoruan - aki egyetlen
36 11|               Áki nálám nem tánul - mondta valami megdöbbentő mosollyal -,
37 11|            ábrázatát.~ ~- Kolnay, - mondta lágyan, majdnem mosolyogva (
38 11|         emlékezetnek fogok élni!” - mondta bánatosan, miközben bájos,
39 11|  megcsókolhatnám...~ ~- Fiacskám, - mondta Szedenich tanár ur, miután
40 11|         Hangja remegett, amikor ezt mondta:~ ~- Ez az utolsó arcképe?~ ~-
41 13|         lépett.~ ~- Tekintetes ur - mondta a legény, - odakünn egy
42 13|           uriember.~ ~- Asszonyom - mondta udvariasan, - az a hely,
43 14|           maga elé.~ ~- Igaza van - mondta halkan, - régen tartozom
44 14|          Másfél év alatt egyszer se mondta, hogy tetszem neki s tulajdonképp
45 15|        vármegyénél.~ ~- Szervusz! - mondta olyan hangon, mintha csak
46 15|                  Igen jó asszony, - mondta, - csak az a hibája, hogy
47 15|       titkai vannak.~ ~- Igaz is, - mondta az ebéd végén, - délután
48 16|        titkárt.~ ~- Hallja az ur, - mondta neki sötéten, - gondoljon
49 16|     szobában... A költő ekkor sirva mondta el müvésztársának, hogy
50 19|             Olyan fanyarul, hidegen mondta mindezt, mintha az egész
51 20|           föl a helyéből.~ ~- Jó, - mondta, - hát föl fogom költeni,
52 20|          galambé.~ ~- Itt vagyok, - mondta megtörve, - mert itt akarok
53 20|             Annácska?~ ~- Alszik, - mondta suttogva a leány.~ ~A fehér
54 20|               Topp, baba, - topp! - mondta neki szeretettel.~ ~Még
55 22|        Olyat fog hallani ma este, - mondta a kezét dörzsölve, - hogy
56 22| ebédlő-asztalnál...~ ~- Gyerekek, - mondta a világhirü anatómus, amikor
57 22|                  Ha estére eljön, - mondta neki, kezében az ujságlapot
58 22|     káromkodott.~ ~- Az a fráter, - mondta aztán komoran, - az a skribler
59 22|        vállat vont:~ ~- Utóvégre, - mondta azután rezignáltan, - utóvégre
60 23|             előtt.~ ~- Egy levél, - mondta, - Crailsthal gróftól, a
61 23|            Jelentse a gróf urnak, - mondta, - hogy pontban három órakor
62 23|       bólogatott.~ ~- Zongorázik, - mondta jóindulatu mosollyal, -
63 23|  meghajtotta a fejét.~ ~- Helyes, - mondta lekötelező jóindulattal, -
64 23|      nyelvével:~ ~- Terringettét, - mondta magában, - micsoda édes
65 23|     Mindnyájan meg voltunk hatva, - mondta a nagyherceg, - de a császárné