Rész

 1  1|            az öblös batár bakjáról, mely elé aranyszerszámos feketéket
 2  1|            énekét lehetett hallani, mely havas januáriusi éjszakákon
 3  1|           érkezik el az az éjszaka, mely egy élet minden fájdalmát
 4  1|        kérdezte egy édes leányhang, mely Zsombory Sándort rég elmult
 5  1|            s a láthatatlan eget is, mely az előbb még ólomsulylyal
 6  1|             ezt az egész pávahadat, mely a péterpusztai udvart bené­pesiti.
 7  2|             a szerpentin-ut aljáig, mely a tarján­kői várba vezet.
 8  2|         selymén, a gyöngyházgombon, mely tompa fénnyel csillogott
 9  2|              szinte átlátszó kezén, mely csöndesen ott pihent az
10  2|            ugy-e, csak hazug álarc, mely mögött épp oly féktelen
11  2|     idegszálam beleolvadt a multba, mely körülfogott, eggyé lettem
12  2|         most, várva a trombitaszót, mely szentföldre zarándokolt
13  3|        könyvét s öreges okuláréját, mely pirosan csillogott a tüz
14  3|          Annyi lelki küzdelem után, mely jófor­mán egy uj toilette
15  4|              mint a pompás fogatot, mely a piacon át olykor-olykor
16  4|        abban a hirlapi referádában, mely a szegény püspök állapota
17  4|            nélkül való izgatottság, mely a háztetőkre, a lámpák oszlopaira
18  5| életitalának elkeresztelt pálinkát, mely hirnévhez, dicső­séghez
19  5|  betegszobába; a gyár gőzgépe volt, mely bugva dolgozott az éjszaka
20  5|         halottas szobából. A kocsi, mely idáig hozta, a majorság
21  5|    hallgatózni kezdett... A gőzgép, mely a gyár küllőit és kerekeit
22  6|             szövetség volt köztünk, mely akkor se szakadt el, amikor
23  6|             de arról a fájdalomról, mely ott a nagy, gyönyörü, elegáns
24  6|            hullámzó sokaság között, mely a hófehér gőzös minden zugát
25  6|         csillagos égboltozat alatt, mely lágyan borult a titokzatos
26  7|           hajolt egy-egy ábra fölé, mely valami sebészeti műtétről
27  7|          különös érzés-komplexumot, mely a lelkemben hullámzik. Komédia
28  7|             is végigjártam az utat, mely fajtámnak évezredek óta
29  7|       némileg züllött multunk kell, mely tizennyolc éves korunkban
30  8|           aki még az ecset szót is, mely a legszorosabb metiér-jébe
31  8|           titokzatos művészi érzék, mely magasan fölébe emeli az
32  8|            a pompás emberpéldányon, mely a neuraszténiáról aligha
33  8|     alighanem csontszú támadta meg, mely hamarosan a sirba viszi.
34  8|          megokolatlan szelidséggel, mely semmiképp se felelt meg
35 10|     készitette a „prima matériá”-t, mely az életet meghosszabbitja
36 12|       furcsa kirándulás történetét, mely azóta is megfejthetetlen
37 12|            el a nevezetes délelőtt, mely a falusi idillnek váratlanul
38 12|  elbeszélést arról a leánytipusról, mely a szegény férfiakat kegyetlenül
39 13|         szerelmes siheder? Életének mely poétikus epizódjaira gondolt
40 13|     tamáshalmi kastély ebédlőjében, mely bizalmas, meleg fészekként
41 14|  elpusztulok a természettel együtt, mely még utoljára édesen rám
42 15|           magamba a pompás levegőt, mely a tó felől ideáradt. Édes
43 16|      müvirágokból készült koszorut, mely poros és vedlett volt már
44 16|           iparoslegény. A zenekar - mely teljes létszámában négy
45 17|            ÖNGYILKOS.~ ~A társaság, mely csupa előkelő és megállapodott
46 18|      kilátással a csodás kék vizre, mely oly közeli rokonságban áll
47 18|      vetettél csinos utazó­ruhámra, mely a te szemedben a legnagyobb
48 18|            hizelgő szuperlativusza, mely világosan kifejezi, hogy
49 18|            kifejezte a boldogságot, mely e nagy megtisztelésre elfogott;
50 18|      miközben égnek emelt profilom, mely hizelgőim szerint a connaughi
51 18|            kényelmetlen zsöllyében, mely alatt a politika arénája
52 18|        szenzációs csá­szár­kabáton, mely alatt egy értem égő sziv
53 18|             abban az irástengerben, mely ott feküdt előtte az asztalkán.
54 18|         alkotni arról az unalomról, mely a hosszu beszéd alatt elfogott;
55 19|            Átkoztam a civilizációt, mely az ő nagy erejével engem
56 19|          valahol egy fehér yachtot, mely Siófok táján várta az alkonyati
57 19|          szabadságidő. Az ösvényen, mely a hegy felé kigyózott, egy
58 20|      ringatta karjaiban a kicsikét, mely nevetve nézett a nagy, fehér
59 20|      egyszer visszanézett a babára, mely nagyszerü kedvvel hempergette
60 21|     térzenénél hallotta az ujságot, mely ugy látszik, nagyon megdöbbentette.
61 21|          vélte a hófehér sipkát is, mely a buschdorfi Kogel meredek
62 21|           csinos vászonernyő körül, mely a verandát a tengerparti
63 23|             hires, álmatag pózában, mely minden asszony szivét feléje
64 23|       Albert Henrik lovasszobránál, mely közvetlen a rezidencia előtt