Rész

 1  2|         kápolnában temetkeznek?~ ~- Hát a sirbolt is ott van?~ ~-
 2  2|          hogy igazán boldog legyek, hát minél előbb magával kell
 3  2|            nyitott szemmel álmodom. Hát lehetséges, hogy én, Koller
 4  2|           van valami csinos rajtam, hát csak a szemem, meg a hajam
 5  2|           réve felé elvezessem.~ ~- Hát elvisz? Drága Tom, el fog
 6  2|             lett asszonyok aludtak: hát nem a legtisztább középkor
 7  2|        pihent az abroszon. Istenem, hát ez az illedelmes, jól ápolt,
 8  3|    fejcsóválva az embergyülölő.~ ~- Hát hova mennék? Azt hiszi,
 9  5|        életében jó keresztény volt, hát az urnőm ideküldött, hogy
10  5|      Szegény, megtévelyedett lélek, hát ugy-e, hogy ő is rászorul
11  5|         órájában ő is csak rászorul hát a barátokra, pedig életében
12  5|            értitek, mint senki más, hát Isten bünül ne vegye, de
13  6|       egymás­sal... Most se hagyott hát megbántott királynőként
14  6|          komolyabban folytatta:~ ~- Hát mit akar tudni? Azt, hogy
15  6|     életének poézise, habozhattam-e hát egy pillanatig is, hogy
16  6|             már vén asszony vagyok, hát bevallhatom: egy percig
17  6|           kalandja. A második uram? Hát hogy lehettem volna hütelen
18  7|      lojálisan igazat adok magának. Hát miért szokott az ember feleségül
19  7|            ha őszinte akarok lenni, hát én egy elmaradt, ódivatu
20  8|        lelkiismeretem, vagy ha van, hát gyógyithatatlan zónában
21  8|             egy kicsikét, meg fogsz hát érteni, ha azt mondom, hogy
22  8|    Egyébként, ha társaságot akarsz, hát csöngesd föl Korányi professzort!~ ~
23  8|            Te is csak asszony vagy, hát meg fogod érteni a kegyetlenségemet,
24  8|             az orvost megsértetted, hát az asszony se fog szerelmesen
25  9|  Szedte-vedte piktorja, hadd mondja hát el, ami a szivén fekszik...
26  9|       vérpadon is megtartják...~ ~- Hát kifizeti?~ ~- Tiltakozom
27  9|         intézzen hozzám.~ ~- Lássuk hát!~ ~Beer hercegi gráciával
28  9|            jobb, mint a semmi. Adja hát gyorsan a kétezer forintot...~ ~-
29  9|           készült. Zavartan babrált hát a zsebkendőjével és most
30 10|    orditotta:~ ~- Nyomorult szolga, hát nem átallod, hogy ilyen
31 10|            a hadvezérhez. - Mondjad hát meg nyersen és cifrázgatás
32 10|             az embereket... Mondjad hát meg igazán, a hited szerint:
33 10|         elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan ő lenne ott, ő,
34 12|               mondja csodálkozva. - Hát maga még él, magát még nem
35 12|       müvésze?~ ~- Oh ember, ember, hát maga nem olvas ujságot?
36 13|       idősebb Jobbágy Miklósné?~ ~- Hát nem méltóztatott hallani
37 13|             Ha beszélni akar velem, hát bocsásd be.~ ~Pár perc mulva
38 13|         tisztelettel azt bátorkodik hát instanciázni, hogy a tekintetes
39 14|             hogy már ötvenhat éves, hát azt kell hinnem, hogy mégse
40 14|           hogy rosszul tette...~ ~- Hát akkor ki volt, akitől féltenem
41 14|             a bibliai József...~ ~- Hát volt egy novellisztikus
42 15|    megbocsátja neki az ember...~ ~- Hát gyöngesége is van? - kérdeztem
43 15|             aki neki tetszik...~ ~- Hát kacér?~ ~- Oh, maga kis
44 15|              maga kis nebántsvirág, hát én tőlem kérdi? Nézze csak
45 15|            a cigarettáját (Istenem, hát csakugyan ily ostobák a
46 15|         Minthogy nincs egyéb dolga, hát egy olyan férfiről ál­modik,
47 15|         hüséges és korrekt asszony, hát az első kétértelmü szóra
48 16|             Mi az ördögöt gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hir­detjük,
49 17|          Senkise törődik a pénzzel, hát igen jól mulatnak.~ ~AZ
50 17|         amig kihuzzák!~ ~- Oldozzák hát meg már azt a csónakot!~ ~
51 18|           örülnék a boldogságodnak, hát megigérem, hogy egy hosszu
52 18|        dolgod; hogyne gondolt volna hát hasonlót ez a drága, hiu
53 20| kétségbeesetten tipegett.~ ~- Nono, hát térjen magához, kisasszony...
54 20|       bizonyosan a halálom lesz, de hát lehet-e azért nem szeretni
55 20|    kisasszony...~ ~- Nem teszi meg, hát nem teszi meg, édes Borbála
56 20|       helyéből.~ ~- Jó, - mondta, - hát föl fogom költeni, bármi
57 20|          áldott falak között...~ ~- Hát mi történt önnel, szegény
58 20|             gyer­mektől. Maradjanak hát tovább is a kolostorban,
59 21| világtörténelem lapjaira kerüljünk, hát akkor, ha nem is akarjuk,
60 23|             tette hozzá:~ ~- Küldje hát be...~ ~Egy halványsárga
61 23|             jóindulatu mosollyal, - hát kedveli a zenét a kis hercegnő...
62 23|            kis hercegnő... Na szép, hát majd játszunk neki valami
63 23|          lekötelező jóindulattal, - hát meg fognak hallani, ha ugy
64 23|            a művésznek:~ ~- Menjünk hát kedves Sauters, ne várassuk