Rész

 1  5|       aztán kissé szégyenkezve igy szólott magában:~ ~- Szegény, jó
 2  5|          az inas elgondolkodva igy szólott magában:~ ~- Hátha megtagadja
 3  5|            a következő percben igy szólott az inashoz:~ ~- Egy szegény
 4  5|        szolgája ekkor hangosan igy szólott:~ ~- Ego te absolvo, in
 5  7|            minden gyerekességre, - szólott meggyőző­dés­sel.~ ~- Várjon,
 6  7|   tulajdonképp banális hazugság, - szólott elgondol­kodva. - Kétségtelen,
 7  7|           meg, hogy mit mondtam, - szólott lehangoltan.~ ~A leány fölkelt
 8  7|        férfi vállát.~ ~- Drágám, - szólott egy haragvó királynő fölényével, -
 9  8|            vont, s rezignáltan igy szólott:~ ~- Jó, vizsgálj meg, ha
10  9|         Itthon van a gazdád, hé? - szólott kissé népiesen ahhoz a cselédleányhoz,
11  9|      nádszéken, majd könnyedén igy szólott:~ ~- A pénz hiánytalanul
12  9|      kisegitette Tárnoky grófot? - szólott a festő megdöbbenve.~ ~-
13  9|            vele - s bizalmasan igy szólott hozzám:~ ~- Beer, tudna-e
14  9|         elvárhatunk...~ ~- Beer! - szólott a festő meghatottan -, Ön
15  9|     megfosztott...~ ~- Szélhámos - szólott Sárkány megvetéssel -, hiszen
16 10|      uralkodó keblére, unottan igy szólott, mikor királyi atyja a nagy
17 10| selyemcipellőjével és makacsul igy szólott:~ ~- Inkább ma este apáca
18 10|            pecsétjét, nyájasan igy szólott az iródiák­jához:~ ~- Hiv
19 10|          szokta és elkeseredve igy szólott:~ ~- Szerelmes vagyok, mint
20 10| kikosarazott, óh felséges anyám, - szólott XIX. Tivadar meggörnyedve.~ ~
21 10|    udvarmesterét és harsá­nyan igy szólott a rövidlátó udvari méltósághoz:~ ~-
22 10|   udvarmestert.~ ~- Hiv szolgám, - szólott nyájasan, - mondjad csak
23 10|           őszinte karakter vagy, - szólott a fejedelem a hadvezérhez. -
24 10|  Themistokles korában élt volna, - szólott érces hangon - ugy ama görög
25 10|            boritották el, majd igy szólott a hallgató anyakirálynőhöz:~ ~-
26 10|         felé - aztán harsányan igy szólott az udvarmesterhez:~ ~- Tudd
27 10|          halál tudja begyógyitani, szólott XIX. Tivadar szomoruan,
28 10|      rejtelmes, fojtott hangon igy szólott:~ ~- Ez a pápaszem nem olyan
29 10|      orrára illesztette volna, igy szólott a szolgálattévő kamaráshoz:~ ~-
30 10|          is a földig hajolt, ekkép szólott, majdnem dideregve a felindulástól:~ ~-
31 10|       mestert, aki csodálkozva igy szólott:~ ~- Engem okolsz, engem
32 10|           Az igazságot ölöd meg! - szólott mosolyogva Gärtnerius mester.~ ~-
33 11|        mikor a tanár egyszerre igy szólott:~ ~- Kolnay György!~ ~Egy
34 11|         előtt.~ ~- Kolnay György - szólott Szedenich főtisztelendő
35 11|           örömtől) és nyájasan igy szólott hozzá:~ ~- Csak tanulj fiacskám...
36 11|       megindulva és ábrándosan igy szólott magában:~ ~- Ugyanaz az
37 12|     alkirály estélyéről jött s igy szólott az egybegyült vendégek fülehallatára:
38 13|          világon, aztán halkan igy szólott magában:~ ~- Kicsi Tatjána...
39 13|      zavarral lehuzta, nevetve igy szólott az urakhoz:~ ~- Foglaljanak
40 14|          sápadtan visszatért s igy szólott: „Asszonyom, én nem azon
41 14|           Takács elgondolkozva igy szólott:~ ~- Ugy látszik, minden
42 15|        férjek?) s öntelt mosollyal szólott hozzám:~ ~- Gyere, hajszoljuk
43 15|            csiptetve, hangosan igy szólott:~ ~- Fogadni mernék, hogy
44 15|           képmutató egyszerüséggel szólott:~ ~- A nagyságos asszony
45 15|           arcát, aztán apailag igy szólott hozzá:~ ~- Menjetek előre,
46 16|             Ugyan, mi a frányát? - szólott Csapó ur türelmetlenül. -
47 16|          nyomatni a szinlapokat, - szólott a vén direktor szárazon, -
48 20|           mutatóujját.~ ~- Pszt, - szólott, - legyenek csak csöndesen
49 20|        mert a fejedelemasszony igy szólott hétfőn este:~ ~- Holnap
50 21|           miközben hangtalanul igy szólott magában:~ ~- Most aztán
51 21|      vezettek, dagadó kebellel igy szólott magában:~ ~- Tavaly, mikor
52 21|    kimerülten, káprázó szemmel igy szólott:~ ~- A mai napon belekerültem
53 21|    birtokosnője, szinte megindulva szólott az angol nőjéhez:~ ~- Nézze,
54 22|          tanár ur, szolgálatára, - szólott ki egy fiatal férfihang.~ ~
55 22|    legnagyobb örömmel, tanár ur, - szólott a tanársegéd hajlongva.~ ~
56 22|              Maga ismét álmodik! - szólott Dömjén tanárné kissé fázósan.~ ~-
57 22|             Tehát figyeljen ide, - szólott a vén professzor amikor
58 22|     izgatottan.~ ~- Teringettét, - szólott Dömjén tanár közömbösen, -
59 22|          szurtam meg a homlokát, - szólott a tanár aggódva.~ ~- De
60 23|          értelmetlenül bámulnak, - szólott, - nem valami fin de siècle
61 23|       Örülök, hogy itt láthatom, - szólott, - mert már egyszer hallottam,
62 23|                 Csinos darab is, - szólott a zsemlyét ropogtatva, -
63 23|          ajkai mozogtak volna, igy szólott magában.~ ~Abban a nyomorult