Rész

 1  2|      férfi érdekesnek találta. Mi tetszett meg rajtam annyira
 2  2|       milyen szerelmes lehet a mi jó urunk! - mondta elragadtatva,
 3  3|     fenyegetését beváltsa.~ ~- Mi jut az eszébe, hogy egy
 4  3|        mögött.~ ~- Tudja, hogy mi ujság? Mr. Scott Bécsbe
 5  4|   hosszu esztendő óta jóformán mi egyébre sincs szüksége az
 6  4|        rögtön hozzáteszik: „De mi lesz holnap, ha e kitünő
 7  4|       asszonyi lélek, de ebből mi sem hallatszik föl a tömjénfüstös
 8  6|        a nyakába borultam:~ ~- Mi történhetik velem? A gazdag,
 9  6|   hiszen az a hivatása, hogy a mi szegény lelkünkben buvárkodjék, -
10  6|      Az ilyen fájdalmakat csak mi asszonyok ismerjük, akik
11  6|      már, kedves barátom, hogy mi történt a maga szegény kis
12  7|     láthat be egészen. Ehhez a mi viharos és némileg züllött
13  8|      engedett a nyomásnak.~ ~- Mi ez? - kiáltotta be hozzám
14  9|       csapott az asztalra.~ ~- Mi akadályoz meg abban, hogy
15 10|  fenszóval: mit közöl velünk a mi felséges barátunk?~ ~Az
16 10|     faleveleket nézegette.~ ~- Mi bajod, büszkeségem? - kérdezte
17 10|      tehát kérdezned másoktól, mi lehet benned olyan kitevő,
18 10|  nyájasan, - mondjad csak meg: mi a te véleményed királyi
19 10|     elé.~ ~- Kis Schoennichen, mi a véleményed az izlésemről? -
20 10|   majdnem elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan ő lenne
21 11|   György a várhegy bástyáin... Mi fogta el egyszerre a vérszomjas
22 11|      elővette az albumkönyvet. Mi történt vele? Tanártársai
23 13|     fátyolával:~ ~- Ki vagyok, mi vagyok, sohase kérdezze...
24 14|        sohase találná el, hogy mi jutott az eszembe. Maga
25 14|        a főhadnagy odakerült a mi vidékünkre. Emlékszik még,
26 14|        emberek története, mert mi nem azok vagyunk többé,
27 14|     jött és remegve kérdezte: „Mi baja?” Semmit se szóltam,
28 15|     barátom arcába (nagy egek, mi fog itt történ­ni a következő
29 15|     vezető gyalogösvényen...~ ~Mi volt ez? Ugy éreztem, mintha
30 16|       éhenhalunk...~ ~- Ugyan, mi a frányát? - szólott Csapó
31 16|        vasutról behozhassuk... Mi az ördögöt gondoljak hát
32 16|       az ebédlő asztalára.~ ~- Mi lesz a tiszteletajándékkal, -
33 17|    egész földkerekségén sincs. Mi persze, akik mindig itt
34 17|    fázom!...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Mi kezdődik ujra?~ ~AZ ÖNGYILKOS:
35 17| szeszélyükből tettek jót. Mint mi orvosok mondanók: ez a részvét
36 17|     azt a szegény embert, hogy mi a véleménye rólunk?~ ~A
37 18|       közeli rokonságban áll a mi Balatonunkkal, s melyen
38 19|      volt, mint egy lévita, de mi mégis megörültünk neki.
39 19|    becsületes jó szivével. Mig mi lefelé indultunk a hegynek,
40 20|        homályos folyosóra.~ ~- Mi történt önnel szegény kisasszony? -
41 20|        falak között...~ ~- Hát mi történt önnel, szegény gyermek?~ ~
42 20|      folyosóját. Ej, ej, ugyan mi baja lehet a babának?~ ~
43 20|   senkisem evett ezen a napon. Mi lesz a kolostorral, ha a
44 20|        a fehér capuchonok:~ ~- Mi baja lehet, ugyan mi baja
45 20|           Mi baja lehet, ugyan mi baja lehet?~ ~Husvét előtt
46 21|      olvasott, nem látta, hogy mi történik körülötte, a kis
47 21|     elfintoritotta az orrát... Mi történt vele, hogy ilyen
48 21|    illendőségről... Nagy egek, mi fog történni, ha egyszer
49 21|        kézzel, - mit tudhatjuk mi, gyarló emberek, hogy a
50 21|      aznap este megtudta, hogy mi történt: a rothmühleni kastélyba
51 21| szivvel sóhajtotta:~ ~- Vajjon mi lett a kicsike hercegnőből?
52 21|  Istenem, ha ezek tudnák, hogy mi történt köztünk valaha?
53 21|             Kérem, uram...~ ~- Mi tetszik? - szól a főispán
54 22|  lehessen. Mit tudtatok eddig, mi volt az a pontos törvény,
55 22|       hogy emberen kipróbálja? Mi, a magunk részéről, aligha
56 23|       fin de siècle legények - mi?~ ~A főudvarmester mitsem