Rész

 1  1|       csillogó őszi esőből.~ ~- Itt vagyok, - csilingelte az álmok
 2  1|             az egész világra. - Itt vagyok, de mindjárt elolvadok a
 3  1|           éjszaka hajnalán:~ ~- Itt vagyok, hogy beváltsam az igéretemet!
 4  1| sétakocsizás közben? Most kénytelen vagyok ezen az istentelen pusztán
 5  2|          még csak különösen szép se vagyok, az orrom nagyon is tömpe,
 6  2|        párisi nagykövet palotájában vagyok, melynek lépcsőjén szemüveges
 7  2|             meggyőződéses demokrata vagyok, s az emberi jogokat, épp
 8  5|            főtisztelendő fráter, én vagyok. Dominique, az inas, a francia
 9  5|       magára a ruháit.~ ~- Kocsival vagyok itt - mondta, miután nagyot
10  6|             akarja tudni, hány éves vagyok?~ ~- Nem, nem, az fölösleges
11  6|         amint tudja, most másodszor vagyok férjnél. Az első uramhoz,
12  6|             Én talán gyámoltalanabb vagyok, mint ezek? Nem, drágám,
13  6|        másnap este - hiszen asszony vagyok én is - sóhajtva magamra
14  6|                Most már vén asszony vagyok, hát bevallhatom: egy percig
15  6|            érzésem támadt, hogy nem vagyok egyedül. Ijedten fölvetettem
16  6|                Nagyon szerencsétlen vagyok és most hirtelen rámszakadt
17  6|          mert ugy éreztem, hogy nem vagyok egyedül többé...~ ~Sejti
18  7|         megvillant volna.~ ~- Hálás vagyok magának, amiért ilyen óvatosan
19  7|        érzek maga iránt és bizonyos vagyok benne, hogy a becsületes
20  7|       szorgalmas és tanulékony lány vagyok, nincs kizárva, hogy hamarosan
21  7|          elmaradt, ódivatu teremtés vagyok, aki ostobán ragaszkodom
22  8|     fejemhez jogosan, hogy sarlatán vagyok; orvos, a boldogult Galenus
23  8|      nyugalmadat, már csakugyan nem vagyok hajlandó megbocsátani.~ ~
24  8|            elfelejtette, hogy orvos vagyok. De utóbb, ugy látszik,
25  9|          Egek, álmodom-e vagy ébren vagyok? - deklamálta szabadon a
26  9|          volna a sirhalmára... Most vagyok legelső izben megakadva,
27 10|          igy szólott:~ ~- Szerelmes vagyok, mint egy tejfölösszáju
28 10|           az a valaki bizonyosan én vagyok...~ ~Hoys-Hopp gróf ijedten
29 10|             megmutatnod, hogy ilyen vagyok! - kiáltotta magán kivül
30 13|        csillagos fátyolával:~ ~- Ki vagyok, mi vagyok, sohase kérdezze...
31 13|       fátyolával:~ ~- Ki vagyok, mi vagyok, sohase kérdezze... Egy
32 13|         sohase kérdezze... Egy álom vagyok a maga egyhangu életében,
33 13|         álom az enyémben... Tatjána vagyok, a maga kicsiny Tatjánája,
34 14|        volna, ha véletlenül asszony vagyok; de maguk, - ojjé! Maguk
35 14|             azon férfiak közül való vagyok, akik az efajta komédiákhoz
36 14|       ilyesmire már öreg és cinikus vagyok. Tudom, hogy szereti az
37 14|           kertajtón át. Én bizonyos vagyok benne, hogy Simi nem vette
38 15|                  Hála Istennek, meg vagyok elégedve a sorsommal. Mintafeleségem
39 15|           szó sincs. Elvégre nem én vagyok az ura és igy semmi közöm
40 15|            a kisérője arcára. Ha én vagyok a férje, ugyancsak nem nézem
41 16|            kell. De én mégis boldog vagyok, hogy ötvenéves jubileumomat
42 18|              már háromnapos asszony vagyok, s nyugodt leányéletem ugy
43 18|             kifejtsem; de mivel nem vagyok irigy teremtés és szivből
44 18|  ékesszólásának zsilipjei. Bizonyos vagyok benne, hogy a képviselőházban
45 19|            életre bennem s néha ugy vagyok, mint a gyerek, aki elmosódó
46 20|           kérdezte hangosan.~ ~- Én vagyok, Borbála asszony, én, -
47 20|         hagylak el, mert hiszen itt vagyok én csak otthon, a szerencsétlenek
48 20|            vergődő galambé.~ ~- Itt vagyok, - mondta megtörve, - mert
49 20|        voltam egyszer - és most itt vagyok, itt vagyok, asszonyom...~ ~
50 20|             és most itt vagyok, itt vagyok, asszonyom...~ ~A fejedelemasszony
51 21|             én Türk, bécsi detektiv vagyok...~ ~- És mit kiván tőlem?~ ~-
52 22|             az abszolut bizonyosság vagyok, Darwin a ködös, bizonytalan
53 23|            az ebédre. Pokolian éhes vagyok, megvallom...~ ~Mig a nagyhercegi
54 23|          szincerizálni. De most itt vagyok és az én koronám is ér annyit,