Rész

 1  1|            falusi lánynyal egyetemben ő veszi át reggeltől fogva
 2  1|          mosolygott, ha erre gondolt: ő tudta, hogy egy drága, töré­keny
 3  1|           sötétség kapujából. De csak ő látja, senki más és nincs
 4  2|                   Meggondolta, Ellen (ő viszont igy keresztelte
 5  2|           értékes ajándékokkal, talán ő volt az egyetlen valamennyi
 6  2|               közé fogja elvezetni az ő álmodozó és romantikus kis
 7  2|        szolgálatkészen elibém tolta. (Ő nem dohányzik.)~ ~- Meg
 8  3|           megcsókolnám, vagy titokban ő is tisztában van vele, hogy
 9  4|               ama pillanatban, amikor ő excellenciája csendesen
10  4|               püspök haldoklik. S mig ő függönyös ágyában utoljára
11  5| megtévelyedett lélek, hát ugy-e, hogy ő is rászorul az egyházra!...
12  5|              uram, az utolsó órájában ő is csak rászorul hát a barátokra,
13  5|               nem hagyja el végkép az ő engedelmes szolgáit... A
14  6|         asszonytipus érdekel, melynek ő a legméltóbb képviselője, -
15  6|              hosszu utra elkisérjen - ő mindig nagyobb rabszolga
16  6|         jóakarattal közeledett felém. Ő szótalanul, látható tisztelettel
17  8|            ki­je­len­téssel. Szegény, ő nem ismeri az asszonyok
18  8|            orvost az asszonytól, mert ő nem az orvost, hanem az
19  9|           szolgáltatta ki magát, akit ő, nagyuri bőkezüséggel, Hyacinthe-nak
20  9|               Ugy van, róla, a király ő felsége főkocsimesteréről...
21  9|               ennyi az a pénz, amivel ő excellenciáját kisegitettem...~ ~-
22  9|              és megtörve dadogta:~ ~- Ő látja ott fenn... ő sohasem
23  9|                   Ő látja ott fenn... ő sohasem fogja elfelejteni
24 10|             százszor is lehetetlen... Ő, aki öt ország ura...~ ~-
25 10|       ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan ő lenne ott, ő, a hatalmas
26 10|            Hát csakugyan ő lenne ott, ő, a hatalmas fejedelem, a
27 10|               s mig a többivel együtt ő is a földig hajolt, ekkép
28 10|         király csakhamar hazahozta az ő szerető és szépséges feleségét.
29 11|           attól félve, hogy a sors az ő nevét jelöli ki s a megkönnyebbülés
30 12|   kétségtelenül Sáfár doktor volt, de ő rá - sajnos - nem lehetett
31 13|            méltóztatott hallani róla? Ő a helybeli nőegyesület elnöknője
32 13|     harminchoz, mint a negyvenhez, de ő már megcsontosodott agglegénynek
33 13|         összevihogtak a tanulólányok, ő csöndesen megcsókolta a
34 14|            mulatságok után futkosott, ő csöndesen itt ült az oldalam
35 14|   legszelidebb szó is idegessé tette, ő a leggonoszabb szeszélyeimért
36 14|         hevesebb zokogásba törtem ki. Ő ijedten elhallgatott, majd
37 15|                épp olyan költői, mint ő. Ha sokáig egyedül vagyunk,
38 16|             csa­­ládja kitagadja, mig ő a félszerekben és kocsiszinekben
39 16|            szinmüvész gyönyörü cikkét ő hozhatja először nyilvánosságra. „
40 16|              világos kikötéssel, hogy ő családjával együtt helyet
41 18|         meggyilkol, semmint rólam, az ő drága kislányáról, lemondjon.~ ~
42 19|               a civilizációt, mely az ő nagy erejével engem is arra
43 19|          asszonyi szeretetben, s hogy ő előtte, aki most egy árnyékos
44 19|             fogja tudtomra adni, hogy ő egy hadaró doktor, vagy
45 19|           lefelé indultunk a hegynek, ő tovább is ott maradt a lócán,
46 20|           éjnek évadján hagyja oda az ő nyugalmas ágyasházát.~ ~
47 21|             mint ahogy én szüntelenül ő reá gondolok? Én rám ismerne-e
48 21|               Vajjon illő volna, hogy ő is a sokaság közé vegyüljön?
49 21|        mindebből semmit sem lát, mert ő mereven, katonás léptekkel
50 21|              asszony a verandán ül... Ő fensége nem zárkózik el
51 22|        folyosó végén elővett egyet az ő közmondásos szénfekete szivarjai
52 23|               a napsugár­ban. Majd az ő hires, álmatag pózában,
53 23|               Crailsthal grófot, s az ő ügyes zongorakisérete mellett
54 23|        csevegett a fiatalabb hugával, ő óvatosan tépett le egy darabot