Rész

 1  1|       sohase találódott meggárgyult ember. A bécsi élet megzavarta
 2  1|       hajtson. Az udvaros, egy öreg ember, aki már a néhai vicispányt
 3  1|        jóakarata. Egy rabiátus öreg ember, aki ifjukora óta mindig
 4  2|          hófehér födetlen haju öreg ember hajlongott, s fantasztikus
 5  2|            gyötörtek. Ma már minden ember egyenlő, s a kalmárnak épp
 6  4| Szentháromság-téren néhány kiváncsi ember bámulta a kastély elzárt
 7  6|           megalázott, összetört vén ember mindörökre elhagyta szülőföldjét...
 8  7|       magának. Hát miért szokott az ember feleségül venni egy fiatal
 9  7|         voltaképpen egy, mert ha az ember ezt a gondolatot érdekesnek
10  8|             csak nem is intelligens ember. Ha a festő-állványa mellett
11  8|      fölösleges a professzor, ha az ember egy orvost vett feleségül?~ ~
12  9|             vagyona. Mit kezdjen az ember husz forinttal egy ilyen
13  9|  regényeiből ismerte. Honnan kap az ember hirtelen ötven forintot?
14  9|         cérnát füzzön. A pápaszemes ember, megpillantván a müvészt,
15  9|           kegyeletet tanusit...~ ~- Ember, én adjak Önnek pénzt? -
16  9|             látta, hogy egy felnőtt ember pityereg? Itt a husz forint,
17 10|          akad köztük egy becsületes ember, aki az igazat megmondja...~ ~
18 10|            egy kopott, sasorru öreg ember nem jelentkezik Hoys-Hopp
19 10|     félénken, - az ajtóban egy öreg ember várakozik, aki azt állitja,
20 11|         eltelnek, amig egy felföldi ember a dunántuli hegyek közé
21 12|    Agglegény a maga müvésze?~ ~- Oh ember, ember, hát maga nem olvas
22 12|         maga müvésze?~ ~- Oh ember, ember, hát maga nem olvas ujságot?
23 12|            lehet szerezni, de ha az ember francia meg angol leveleket
24 12|   gesztussal magukhoz emelik. Ha az ember a Drágffy-kastélyban lebzselő
25 12|    szolgálnának. Paur a legbájosabb ember, akivel életemben találkoztam;
26 12|    ablakfüggöny mögül egy fehérhaju ember intett bucsut felém: a müvész
27 13|  kivilágitott püspöki palota. A vén ember álmodozva nézett szét a
28 13|             perc mulva egy alázatos ember sompolygott az ebédlőbe,
29 13|                Pedig a savanyu öreg ember szivében ez a hét fehér
30 13|           susogta még egyszer a vén ember, mikor a matróna gyászkeretes
31 15|        szivesen megbocsátja neki az ember...~ ~- Hát gyöngesége is
32 16|    törődnének... Minden igaz magyar ember lelkesül a nemzet meg­rokkant
33 16|       csináltatni, de hol vegyen az ember tizenöt avagy husz pengőt?...
34 16|     öltözőből a szin­padra... A vad ember dühösen néz körül s eközben
35 16|        fekete bőrtokját s a kicsiny ember lábához lóditja... És a
36 17|           már azt a csónakot!~ ~Két ember beleül a csónakba s a viz
37 17|   saroglyára fektetik s négy markos ember elhozza a bankigazgató lakására.
38 17|            jól ápolt kezét az alélt ember szivére helyezi.~ ~A TANÁR:
39 17|              térjen magához. Egy jó ember házában van, ez pedig az
40 17|         széléről, egy kétségbeesett ember szivébe az istenben való
41 17|               A TANÁR: Az a szegény ember jól járt, mert véletlenül
42 18|           méltányos fizetség, ha az ember egy jövendőbeli államférfit
43 19|           vászonruhás, körszakállas ember állt a bokrok között, kampós
44 19|       közepén. Mint igaz református ember várom az Urtól, hogy elszólit
45 20|            sietős, vagy boldogtalan ember lehet, aki éjnek évadján
46 21|         kéne, hogy mit csináljon az ember!~ ~Mit érdekelte Paloznaky
47 21|    cilinderes, fel­tünően szép öreg ember valamikor fiatalkorában
48 21|           ormán ült. És a kopaszodó ember ellágyuló szivvel sóhajtotta:~ ~-
49 21|             elé tartanám?~ ~Az öreg ember sokáig töpreng, habozik,
50 21|            sárga falai...~ ~Az öreg ember ugy érzi, hogy egyszerre
51 21|     szárnyas ajtó mögött.~ ~Az öreg ember mindebből semmit sem lát,
52 21|        mellett elhaladva, egy siető ember kiáltása hallatszik a fülébe:~ ~-
53 23|             vágott a hálóinges nagy ember előtt.~ ~- Egy levél, -
54 23|             egy rózsás arcu, fiatal ember állt föl közeledtükre az