Rész

 1  1|       kérdésre lesütötte a szemét, aztán lopva felnézett megint a
 2  2|           Megszoritotta a kezemet, aztán beleegyezőleg mosolygott, -
 3  3|         ajkát, halkan füttyentett, aztán kelletlenül megbólintotta
 4  3|    szelesen eljátszott egy kuplét, aztán kiváncsian végigjárta a
 5  3|          szemét, nagyot sikoltott, aztán boldogan és magával tehetetlenül
 6  5|      kapuhoz, a závárt félretolta, aztán hangosan kiszólt a nyiláson
 7  5|        sötét alakok rohantak tova, aztán kissé szégyenkezve igy szólott
 8  5|      látogatást tett a főispánnál, aztán a miniszteriumtól bérbevette
 9  5|     szótlanul állt az ágy mellett, aztán a fejével szomoruan bólintott...~ ~-
10  5|   pillantást vetett Caudéran urra, aztán csöndesen távozott a halottas
11  7|          kis dohányzó-asztalon, de aztán nevetve megrázta magát,
12  9|      megütődve nézett maga elé, de aztán haragosan az asztalra dobta
13  9|   forintomat is kicsalta. Most már aztán igazán elviheti az ördög
14 10|            az akaratos fruskára... Aztán maga is elcsüggedve suttogta:~ ~-
15 10|           csillagocskák bujtak ki, aztán szeretettel megsimogatta
16 10|            olvasná le a feleletet) aztán mélysé­ges meggyőződéssel
17 10|       király szerelmes? - kérdezte aztán valami különös ridegséggel.~ ~-
18 10|            a palota belseje felé - aztán harsányan igy szólott az
19 10|          fejedelemnek mondani fog. Aztán rejtelmes, fojtott hangon
20 10|       pápaszem széttört darabjait, aztán haragtól remegve orditotta:~ ~-
21 11|      tünődött, mintha álmot látna, aztán egyszerre kihuzta a sublád
22 12|  pillantást vet a pénztár tükrébe, aztán mosolyogva ezt mondja:~ ~-
23 13|     megköszönte a felvilágositást, aztán gondolkozva végigbotorkázott
24 13|            a hideg, fehér világon, aztán halkan igy szólott magában:~ ~-
25 14|          előbb ijedten rám nézett, aztán közelebb jött és remegve
26 14|      feleségének, megitta a borát, aztán karonfogva elindultak a
27 15|  pillantást vetett e fölfedezésre, aztán nyájasan belémkarolt, amig
28 15|        kezemet, kissé hátrahuzott, aztán a szemével csiptetve, hangosan
29 15|           a felesége rózsás arcát, aztán apailag igy szólott hozzá:~ ~-
30 15|      pillantással nézett az urára, aztán szófogadóan előresietett
31 15|           intve az egyik ujjával), aztán eltünt a tulsó oldalra vezető
32 17|           tréfás megjegyzést tesz, aztán gyémántgyürüs, jól ápolt
33 17|    szivarjából, csöndesen bólogat, aztán mosolyogva megszó­­lal):
34 18|            ezt a naiv lelkesedést, aztán egyszerre megnyiltak ékesszólásának
35 18|            furcsa gesztust csinál, aztán hirtelen kézen fog, leültet, -
36 18|       hallgatta, fölugrott, leült, aztán ujra fölugrott, s végre -
37 18|          kislányáról, lemondjon.~ ~Aztán... aztán... mit akarsz még
38 18| kislányáról, lemondjon.~ ~Aztán... aztán... mit akarsz még többet?
39 21|          szólott magában:~ ~- Most aztán tudni kéne, hogy mit csináljon
40 21|           gondolkodását kiismerje, aztán egyszerü arccal igy szólt
41 21|           az udvari etikett felől, aztán - harmad- vagy negyednap -
42 21|          szertartásosan meghajolt, aztán dobogó szivvel leült, hogy
43 21|   száguldott föl s alá a szobában, aztán kimerülten, káprázó szemmel
44 21|            feléje a pillantását... Aztán fölkelt, könnyü léptekkel
45 21|           lejebb huzza a homlokán, aztán merev, katonás léptekkel
46 21|         Paloznaky nagyot lélegzik, aztán a nyaraló felé fordul...
47 21|          percig mozdulatlanul áll, aztán épp ugy meghajol, mint valaha
48 21|        villát is leejti a kezéből. Aztán sug vala­mit az udvarhölgyének,
49 22|           gyujtót a klinika falán. Aztán átsétált a tanársegédek
50 22|    rekontráikat. Szénás, - fordult aztán egy szőke, pápaszemes fiatalemberhez, -
51 22|           saját magam glabelláit s aztán Dömjén Erzsike kisasszonyról
52 22|         körzővel...~ ~Dömjén tanár aztán számitani kezdte az eredményeket
53 22|              Az a fráter, - mondta aztán komoran, - az a skribler
54 23|           szólt bizalmasan, - csak aztán ne kellessék valami nagyon