Rész

 1  2|           és leányosképü vőlegényem kissé csudálkozva tekintett a
 2  2|         császár idejében), én pedig kissé remegve kérdeztem:~ ~- Van
 3  2|   legtisztább középkor mindez? Amig kissé szédülve és dobogó szivvel
 4  2| visszajövetelét hirdeti... És ekkor kissé csodálkozó, kissé megdöb­bent,
 5  2|             ekkor kissé csodálkozó, kissé megdöb­bent, kissé idegenkedő
 6  2|      csodálkozó, kissé megdöb­bent, kissé idegenkedő pillantást vetettem
 7  3|         fiatal hölgynek? - kérdezte kissé idegesen.~ ~- Azt mondja,
 8  3|            az embergyülölő ujságiró kissé elképedve nézett rá: a szép,
 9  3|        asztala mellett ül, - mondta kissé bizonytalanul a házigazda.~ ~
10  3|             se rettent vissza, hogy kissé megleckéztesse szeszélyes
11  3|            Zsuzsa nem felelt, hanem kissé ironikusan sütötte le a
12  5|         alakok rohantak tova, aztán kissé szégyenkezve igy szólott
13  5|      Dominique-nak igaza volt, hogy kissé szégyenkezett: az ura nem
14  7|           szinvonalára...~ ~A férfi kissé ostobán, de látható jóindulattal
15  7|    temperamentummal beszélt, s most kissé kimerülve dőlt hátra karosszé­ké­ben,
16  8|            a polgári életben bizony kissé műveletlen és korlátolt;
17  9|                Au! - mondta Sárkány kissé ijedten, mikor a bolondos
18  9|             a gazdád, hé? - szólott kissé népiesen ahhoz a cselédleányhoz,
19 11|           nyitrai rendházban és igy kissé megérzett kiejtésén a tótos
20 11|              A kép egy tizenötéves, kissé kócoshaju gyermeket ábrázolt,
21 11|            Ida fia” susogta magában kissé megindulva és ábrándosan
22 12|           ellenére is megundorodtam kissé az élettől...~ ~Manci kisasszony
23 12|           elképedve.~ ~- Várjon egy kissé, most mindjárt eljutunk
24 13|          kirakatban van? - kérdezte kissé izgatottan a könyvkereskedőtől.~ ~-
25 13|             ebédlőbe lépett, Galamb kissé megdöbbenve nézett rá: bájosabb
26 13|             tükröződött, szőke haja kissé ziláltan csil­lo­gott ki
27 14|            fejét s maga is elpirult kissé azon, amit a feleségének
28 14|             férfi, aki legalább egy kissé ne akart volna tetszeni
29 14|           Szeret? Igazán szeret egy kissé?” kérdeztem tőle, amig a
30 15|    mosolygás.~ ~Megfogta a kezemet, kissé hátrahuzott, aztán a szemével
31 16|            élete!...~ ~A primadonna kissé megtisztogatta az ura koszoruját
32 17|   Svinemündébe küldje. Jókedvüek és kissé korállják még a lefekvést.~ ~
33 18|     barátságodat, s fürkésző, talán kissé melankólikus pillantást
34 18|             diadémokról álmodozott, kissé unatkozó arccal ült egy
35 18|     megillető hódolatot bezsebelje. Kissé szenvedő, kissé fáradt,
36 18|         bezsebelje. Kissé szenvedő, kissé fáradt, kissé szemtelen
37 18|             szenvedő, kissé fáradt, kissé szemtelen arccal nézett
38 18|      nyugodtan ott maradt a helyén, kissé elpirult, keztyüs kezecskéjével
39 18|           édesanyámnak, nekem pedig kissé megilletődve a szemembe
40 18|        magát s remegve, fuldokolva, kissé meghatva is a saját vakmerőségétől,
41 18|             fölényesen, de most már kissé meghatva is ezt gondoltam
42 19|         akad a Tamáshegy pincéiben. Kissé bágyadtan törtettünk előre
43 19|     érdekelné. A hegyen már tompult kissé a világosság, a Balaton
44 20|           szegény leány magához tér kissé és akkor visszaküldjük az
45 21|        ujságok után...~ ~Paloznakyt kissé kioktatták az udvari etikett
46 21|       kisimitja, a szürke cilindert kissé lejebb huzza a homlokán,
47 22|      csészéjét, Szénás doktor pedig kissé megilletődve kérdezte:~ ~-
48 22|              szólott Dömjén tanárné kissé fázósan.~ ~- Álmodom? Tizenötéves
49 23|           virágágyak közül, aki egy kissé hadarva üdvözölte a fenséges
50 23|         hunyorgatott.~ ~- Az öregek kissé értelmetlenül bámulnak, -
51 23|             s miközben a nagyherceg kissé elmerülve csevegett a fiatalabb
52 23|    hercegnők kedvesen hajtották meg kissé előtte a fejüket. Később
53 23|            Ugy látszik kijózanodott kissé, mert igy dörmögött:~ ~-