Rész

 1  2|       róla, hogy nem igen jutott neki nagy kanállal a bölcseségből;
 2  3|          arccal.~ ~A közvélemény neki adott igazat, s az igazgató,
 3  3|       tisztességes állást szerez neki, a kisleány megnyugodva
 4  4|        az inasok kezet csókolnak neki. Mindenütt résztvevően suttogják: „
 5  5|        alá! Ha most meg is adják neki az abszo­luciót, eddig bizonyosan
 6  6|          Emma hercegnő - mondtam neki mosolyogva -, nem haragszik
 7  6|          mert a szive azt mondta neki, hogy most még sokkal jobban
 8  6|          fölé, mindent elmondtam neki, ami a szivemet elfacsarta,
 9  7|       töprengés nélkül megmondta neki; a lány erre szó nélkül
10  7|         nélkül a kezét nyujtotta neki. Most jegyben jártak, már
11  8|    szörnyüségesen imponált volna neki. Este azonban sugárzó arccal
12  8|         nevetéssel kiáltottam ki neki az ajtón keresztül:~ ~-
13  8|         mosolygok, - de nem adok neki három napot és meg fog történni
14  9|   Wekerle-kubát, helyet mutatott neki az egyik nádszéken, majd
15  9|        három­­ezer pengőt átadom neki. A bankomat most már becsukták,
16  9|          forintot...~ ~- Átadtam neki a pénzemet és a gróf hálásan
17 10|       meg a birodalma... Ird meg neki, óh felséges atyám, hogy
18 10|    könyvtáros, hiába olvasta föl neki a legpompásabb regényeket.
19 11|            És ekkor ugy tetszett neki, hogy az a tizenhat év,
20 12|       egy pillanatig se imponált neki. Ezt már a harmadik napon
21 12|     koránérett dinnyére is telik neki. A halhatatlan férfiu teljes
22 12|      kifejezés nem igen tetszett neki, a vállamon áthajolva olvasta
23 13|       kicsike szobát engedjen át neki a gyönyörü kastélyban.~ ~-
24 14|          se mondta, hogy tetszem neki s tulajdonképp inkább a
25 15|     valami pikáns ételt ajánlott neki. Egyébként abszolute nem
26 15| gyöngeségét szivesen megbocsátja neki az ember...~ ~- Hát gyöngesége
27 15|         azzal kacérkodhatik, aki neki tetszik...~ ~- Hát kacér?~ ~-
28 15|          közömbös arccal beszélt neki valamit a régi épitkezésekről
29 15|   teremtés a föld kerekségén, de neki is megvan a maga bogara.
30 15|       miért türöm, ha udvarolnak neki? De most jó lesz sietni,
31 16|           Hallja az ur, - mondta neki sötéten, - gondoljon ki
32 17|       hideg fürdő nem ártott meg neki. (Az öngyilkoshoz.) Jó reggelt,
33 18|        magyar Pittet be mutatták neki, a redingot, a nyakkendőbe
34 19|          de mi mégis megörültünk neki. Közeledésünket bizonyos
35 19|        jött az istentelen bogár, neki esett a szőlő gyökerének
36 19|         üveget. Talán nem maradt neki több egynéhány itcénél,
37 20|         kövér lasponyákat hozott neki az éléskamrából és házakat
38 20|           baba, - topp! - mondta neki szeretettel.~ ~Még egyszer
39 21|   minisztériumba, hogy ajánljunk neki valakit...~ ~Vagy tiz nappal
40 21|       igék törvényeit magyarázta neki, konokul, szünet nélkül
41 21|           Bizonyos, hogy tetszem neki, hogy szerelmes belém, mert
42 21|          reszketnek s ugy rémlik neki, mintha a tengeren égő,
43 21| elérzékenyült pillantással sugja neki: Gondoljon rám... Paloznaky
44 21|      közönségtől, de kellemetlen neki, ha föltünően zavarják...~ ~
45 21|          tovább megy. Ugy rémlik neki, hogy egy gyönyörü, harminc
46 22|        Ha estére eljön, - mondta neki, kezében az ujságlapot lobogtatva, -
47 22|       méréssel fájdalmat szerzek neki!~ ~A szép asszony durcásan
48 23|        az ur, ha én küldözgetnék neki ilyenkor leveleket.~ ~S
49 23|          szép, hát majd játszunk neki valami jóravaló darabot.~ ~