Rész

 1  1|             hogy sirva gondol rám még mindig, lehet, hogy eltünök az
 2  1|               ember, aki ifjukora óta mindig himzett frakkot viselt és
 3  1|            urfi - a kastély körül még mindig igy hivták a deresedő testőrt -
 4  2|         karosszékében, s megint, mind mindig, az volt az érzésem, hogy
 5  2|              tudom. Az bizonyos, hogy mindig ugy beszélt velem, mintha
 6  2|              is betöltötte már, - még mindig egy csöndes, szerény, jó
 7  3|       elfoglalva.~ ~- És az iskolából mindig hazasiet? - kérdezte fejcsóválva
 8  3|             már tiz óra van és én még mindig magával trécselek! Illőnek
 9  3|             magányos sétáik ellenére, mindig csak okos pajtások módjára
10  3|            önkéntelenül hozzáképzelte mindig a szüle­tésnapi francia
11  4|           stallumra gondol, amely még mindig betöltetlenül áll, a viola
12  4|             az ágy mellett zokog... S mindig szélesebben, mint a hullámok
13  5|         Bárcsak száz évig élhetnék és mindig a vágvölgyi atyák finom
14  5|             és kerekeit hajtotta, még mindig eszeveszetten bugott s ez
15  6|            hosszu utra elkisérjen - ő mindig nagyobb rabszolga volt,
16  6|          megtagadjam? Kicsi korom óta mindig én voltam legközelebb a
17  6|           ismerjük, akik egy kicsikét mindig az idegeinkkel gondolkodunk...
18  7|               jóhiszemüség nem jelent mindig bizonyosságot, szeretném,
19  9|             várta - a milliomos angol mindig a legközelebbi vonattal
20 10|   anyakirályné büszkén emelte föl még mindig érdekes, ősz fejét.~ ~-
21 12|     örökkévalóság óta nem láttam?~ ~- Mindig Budapesten volt? - kérdeztem
22 12|        mosolyogva ezt mondja:~ ~- Még mindig olyan lusta maga, mint valaha?~ ~-
23 12|           leányának nézik.~ ~- És még mindig bele van bolondulva az urába?~ ~-
24 14|           Maguk a világ teremtése óta mindig a Fátra főhadnagyok közül
25 14|              mint akkor; éjjel-nappal mindig arra az egy emberre gondoltam,
26 14|         gyöngéd és lemondó volt, mint mindig, amióta megismertem. Később
27 14|               Umberto előtt, ahol még mindig friss élet pezsgett, Takács
28 16| visszaemlékezést, melyet három év óta mindig közöltetni szokott, amikor
29 16|         közeledik, - a nézőtérről még mindig csak a Steiner-gyerekek
30 17|            mint az enyém... Az inasom mindig el van készülve a vendégre...~ ~
31 17|              ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Nekem mindig fáj másnap a derekam, ha
32 17| földkerekségén sincs. Mi persze, akik mindig itt vagyunk, nem tudjuk
33 17|               züllött gérokkjáról még mindig csöpög a viz. Deresedő haja
34 17|       professzor ur pesszimista, mint mindig. Kérdezze meg csak azt a
35 18|             egy pillantásom, melylyel mindig csalhatatlan hatást tudok
36 19|               preparandiát elvégezte, mindig itt tanitós­kodik a Balaton
37 19|           boldogtalanság érzete, mint mindig, mikor hegyek között járok.
38 19|      szőlőszemeket. Száz-kétszáz akót mindig kiadott a föld. Veszprémben,
39 20|               kendőjét, a gyermek még mindig édesen szunnyadt. Kövér
40 21|              ur lett, aki azonban még mindig csillogó szemmel tudakozódott
41 21|            módra mosolyogva hallgatta mindig a kiegészitőkről vagy az
42 21|              egy hófehér haju, de még mindig rózsás arcu dáma foglalt
43 21|               aranyvillácskájával még mindig a sonkaszelettel bibelődik...~ ~
44 22|                  Teringettét, itt még mindig a reggeli tisztogatás járja!
45 23|             Sauters Willyt nem hivták mindig Sauters Willynek; ifju éveiben
46 23|          szerencsés kiváltságosaival, mindig valami széditő mámor fogta