Rész

 1  1|            adósságomat kifizessem. Ezt az éjszakát, szegény lovagom,
 2  1|     lovagom, boldog vagy-e igazán? Ezt az éjszakát neked hoztam,
 3  1|            szélnek fogja bocsátani ezt az egész pávahadat, mely
 4  2|         magamban:~ ~- Vén Shylock, ezt csináld meg, ha annyira
 5  4|    amelyekből minden élet kihal. S ezt a nagy változást csupán
 6  5|           felé tartott, mosolyogva ezt mondta:~ ~- Szó, ami szó,
 7  5|      szorult, mig ajka kegyetlenül ezt dörmögte:~ ~- Istentelen
 8  6|       barátom, - és igy is van. De ezt maga aligha érti, hiszen
 9  6|            a rajta esett sérelmet. Ezt az axiomát nem a drámairók
10  7|            gyönyörü tanitványába s ezt az impresszióját minden
11  7|  voltaképpen egy, mert ha az ember ezt a gondolatot érdekesnek
12  8|        pedig a helyesirást illeti, ezt oly sajátságos egyéniséggel
13  8|          Isten tudja, honnan vette ezt a gondolatot? - azzal az
14  9|          felé kifordult, szigoruan ezt mormolta magában:~ ~- Ha
15  9|             ugy-e, vén kujon? Mire ezt a szivolát végigszivta,
16  9|           a lépcsőn lefelé haladt, ezt dörmögte:~ ~- Ahelyett,
17 10|     dideregve a felindulástól:~ ~- Ezt a koronás, gyönge, tehetetlen
18 10|         szeretné Elfrida hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát,
19 10|            hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót?
20 10|            a pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót? Van jó dolga,
21 10|          azzal a nyomorulttal, aki ezt a hitvány pápaszemet készitette!...
22 10|      válaszoltam, az erős férfinek ezt kiáltom: Jőjj mielőbb, hogy
23 11|            Hangja remegett, amikor ezt mondta:~ ~- Ez az utolsó
24 12|          tükrébe, aztán mosolyogva ezt mondja:~ ~- Még mindig olyan
25 12|       pillanatig se imponált neki. Ezt már a harmadik napon észrevettem, -
26 12|           sir boldogságában, mikor ezt a válogatott kollekciót
27 12|        maga szó nélkül zsebrevágta ezt a sértést?~ ~- Kedves barátom,
28 12|      kedvesnek találja? Nem tudom. Ezt már magának kell megfejtenie,
29 15| anekdotáira figyeltem, de bensőleg ezt gondoltam magamban: Mily
30 17|          SZALMAÖZVEGY: Miért tette ezt? Miért akart megválni az
31 18|        vallomást sugtam a füledbe. Ezt sugtam:~ ~- Mondok neked
32 18|          kenderszinü hajfürtjeit s ezt gondolta magában:~ ~- Oh
33 18|          néma gyönyörüséggel nézte ezt a naiv lelkesedést, aztán
34 18|            nincs sok mondanivalóm, ezt te, csapongóan dus fantá­ziád­dal,
35 18|         bátran és vitézül kiálltam ezt a megpróbáltatást is, miközben
36 18|           is, miközben hangtalanul ezt suttogtam magamban:~ ~-
37 18|          alul maradok a valóságon; ezt a pillantást talán csak
38 18|            a saját vakmerőségétől, ezt mondja:~ ~- Azért jöttem
39 18|      legalább a villogó pillantása ezt sejteti velem. Egy percig
40 18|         gyermekesen kitör belőlem, ezt gondolom magamban: Oh, te
41 18|         most már kissé meghatva is ezt gondoltam magamban:~ ~-
42 18|       nekem. Most az a hitem, hogy ezt a nagy gyereket már a legelső
43 20|         lehet-e azért nem szeretni ezt a porontyot?...~ ~A portában
44 21|         fuldokolva a boldogságtól, ezt gondolta:~ ~- Bizonyos,
45 22|           értékére fogom redukálni ezt a horribilis ostobaságot...~ ~-
46 23|        maga után az ajtót, Sauters ezt dörmögte a vánkosába:~ ~-